Magyar Nemzet, 1943. december (6. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-04 / 275. szám

Szegedi ekh­ó A vidéki várósok­ egymásután jelen­tik be kis-központi igényeiket s üzen­jek hadat az egészségtelen centralizá­ciónak. Ezeknek a regionális törek­vésének többnyire egy-egy vidéki egyetem a gyújtópontja s valóban a szegedi, debreceni, kolozsvári és pécsi egyetem egyre távolabbra sugárzó hatással nyúlnak bele a magyar vidék kulturális életébe. Szegeden járva is ez a szerepvállalás tűnik először sze­mébe az utazónak. Erős helyi öntu­dat és önállósági vágy hatja át Szege­det­­ a szegedieket. Egyenes leszár­mazottja ez a szellem a nagy szegedi írőkémek, mely a két világháború közt egyedülálló szerephez juttatta Szege­det a magyar vidék városai között. Juhász Gyula, József Attila, Móra, Tömörkény a gyökere a szegedi renaissance-nak. Mégis, nem művészeti renaissance ez , ha két szónál többet szólunk valaki­vel a szegedi élet ismerői közül, kide­rül, hogy bizonyos irodalmi elkedvet­­lenedés­­ a tudományos ambíciók meg­növekedése jelzi a szegedi szellemi élet útvonalát. A nagy írónemzedék óta nem akadt utódja a szegedi iro­dalmi gondolatnak, de a nagy tempó­­ban dolgozó szegedi egyetem­i tudo­mányos intézetek olyan tudósokkal dicsekedhetnek, mint Bálint Sándor, a szegedi néprajz nagy kutatója, Kogutovitz Károly, Banner János, aki Móra Ferenc utódja a szegedi ásatá­sok vezetésében, Halasy-Nagy József, Étk Sándor, Koch Sándor, Rusznyák István, Purjetz Béla, Balizfalvy János, hogy a két legismertebbről, Szent- Györgyi Albertről és Keringi Károly­ról ne is beszéljünk. A Délvidéki Szemle az ország egyik lgnívósabb és legtartalmasabb tudo­mányos és művészeti zsemléje. Két Irodalmi társaság rivalizál Szegeden, az egyik a Dugonics Társa­ság, mely a szegedi tudományos élet és irodalmi erők legjobbjait foglalja magába és a Tömörkény Társaság, mely kisebb színvonaligénnyel, de nagyobb mozgékonysággal szervezke­dik. A Dugonics Társaság programját inkább tudományos jellegű felolvasá­­sok jellemzik, mert irodalmi mértéke nem engedi provincionalizmusba té­vedni s inkább lemond­ a helyi írók munkáinak publikálásáról, mintsem hogy igényeit csökkentse. Nagyon megnőttek az utóbbi évek­ben a szegedi közönség kulturális igé­nyei. Az elmúlt évek operett-inváziója helyébe komoly színpadi kultúra sar­jadt a szegedi Városi Színház deszkáin. A flitteres, csillámporos és revüjellegű Vidéki operettbemutatókat Bizet, Gou­nod, Ibert, Kodály, Leoncavallo, Mo­sott, Puccini, Verdi muzsikája s Aristophanes, Goldoni, Ibsen, Madách, Molibre, Schiller, Shakespeare drámái váltották fel, az operettszínvonal is Csajkovszky, Huszka, Lehár, Schubert és Strauss neveivel márkázza magát. Szeged meg van elégedve színházá­nál , ebben legnagyobb része Both Bélának, a tehetséges fiatal főrendező­nek van, aki úgyszólván egyedül ve­zeti a prózai műsort A zenei igényeket a Fricsag Ferenc vezénylése alatt működő Filharmó­­nikus Zenekar és a Harmónia társaság szolgálja, a legnagyobb sikerrel. A Fil­­­harmónikus Zenekar egyben a színház operaelőadásainak zenekarát is adja, polgári zenészekkel megerősített ka­tonazenekara legerősebb támasza a magas színvonalú operaműsornak. Havonként átlagban két képzőművé­szeti kiállítás van Szegeden s a tárla­tokon olyan művészek szerepelnek, mint (csak úgy kapásból) Winkler László, Dorogi Imre, Erdélyi Mihály, Gábor Jenő, Dinnyés Ferenc, Tápay Lajos, Kopasz Márta, Vágó Gábor. Winkler László freskói a Somogyi­­telepi templomban a modern egyház­­művészet legszebb ígéretei. S a közönség? A szegedi közönség, melynek minden tagja legalább két­szer látta már Az ember tragédiáját szabadtéren, az idén is tízszer volt kiváncsi Madách remekművére, ami vidéki viszonylatban szinte példátlan szám. Jómagunk is csak egészen nagy protekcióval kaphattunk helyet Sik Sándor darabjának bemutatójára, olyan telt ház fogadta a kiváló szegedi pap­tanár új művét m­egigérő torony címmel került színre, ősbemutató keretében Sík Sán­dor ötfelvonásos, hatalmas drámája. Költő írta a darabot s ez leginkább arányain, szárnyalásán, szimbólumai­nak egész világot átfogó méretein lát­szik meg. A bábeli torony égigérő emberi kevélysége a darab témája, de már az első képben túlemelkedik a dráma a korabeli kereteken s az egye­temes emberiség kavargó, megrázó nagy tragédiájává tágul. A bibliai idők­ben történő nagy színjáték a legalkal­masabb keret arra, hogy szimbolikus típusokká nőtt alakjaiban időtlen mon­danivalók tükröződjenek s a bábeli király, Nimród egeket ostromló tervé­ben csakugyan az időtlen idők embe­rének kevélysége, szűkfejűsége, meg­­átalkodottsága nő elébünk, a Kard Emberének, a kapzsi Kincstartónak, a soviniszta Tudósnak és a felfelé néző Papnak életre kelt, szimbolikus tulaj­donságai. A költőiség determinálja a darabot azzá, ami s ebben nemcsak pozitív, de negatív értelmű színpadi tulajdon­ságok is adódnak. A költői felfogású drámák sosem hálás színpadi anya­gok, legalább is a mai színpad natu­ralizmusának nem. A részletek drá­mája az Égigérő torony, a megkapó részleteké, de egyben a szerkezetileg nem egységesen összeépített mozaik­daraboké is. A végtelenné nőtt emberi kevélység rajza csak helyenként ural­kodik a darabon, sok helyen a magán­élet apróbb drámái próbálják meg­szólal­tatni a nagy bábeli tragédia feszültségét, nem elég meggyőzően. Sik Sándornak főként dialógusokká feloldott monológjai nagyok, a drá­mai megjelenítés azonban, a cselek­­vényszövés és a szereplők mozgatása a lírikus egyéniségeknek sosem ked­ves terepe. Az előadás egyenetlenségei mégis inkább a színpad felől erednek. Meg­felelő átértékeléssel ez a széteső és irreális drámai anyag is remekké fogható össze, de ezt az átértékelést a szegedi színház nem végezte el. A rendező munkája — vidékről van szó s ez mindent megérttet — a szerep­lők szövegmondását, mozgatását, az alakítás hibátlanságát tartotta szem előtt , arra már ideje nem juthatott, hogy a szereplők felfogásbeli hibáira kitérjen. A szövegmagyarázás, mely a rendező egyik legfontosabb feladata, olyan viszonyok mellett, melyekkel a vidéki rendezőnek kell megküzdenie, másodlagos jelentőségű ténykedéssé törpül. Bóth Bélát így is a leg­nagyobb elismerés illeti. Szegedi Szabó István és Ladányi Ferenc nevét kell megemlítenünk első helyen. Az ő erőteljes és karakterisz­tikus kettősük mozgatja a színpadi gépezetet s Szegedi Szabó higgadt­ ön­uralma és Ladányi romantikus lobo­­gása adta meg a darab dialektikáját is Erdész Irén, a női főszereplő je­lentős színészi egyéniség, de nála szerepfelfogási bajok mutatkoznak. Bakos Gyula és Máthé László kisebb fontosságú alakjára kell még kitér­nünk, mindketten nemes epizódista hagyományok útján járnak. A komor és monumentális díszletezés Winkler László festőművész munkája. Szegedről egyébként eltűnt az n betű. Vagy úgy elbújt, hogy a nagyvárossá növő Szeged uniformi­zálódó külseje teljességgel­­eltakarja. A híres ö-betűvel egyetlen ember ajkán nem találkoztam, ellenben ezer­rel beszéltem szép kerek e-betűvel. Köszönetvílusu­lás Mindazoknak, akik nagy gyá£ui­k­­ban, mélységes fájdalmunkat részvé­tükkel igyekeztek enyhíteni, ezúton mondunk hálás köszönetet. BRÜNN­­ér ERNST CSALÁD A Magyar Mutatványosok Ománus Egyesülete fájdalommal jelenti, hogy közszeretetben álló elnöke Felkai (Fisch) Gyula m. vállalkozó, f. hadnagy, az arany. I. o., II. o. ezüst, bronz ilt. érmek, a Károly cs. k., nemz. v. ker. tulajd. f. é. december 1-én, életének 49. évé­ben, hosszú szenvedés után visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Drága halottunkat f. hó 4-én, dél­után 113 órakor a X. ker. új közte­mető halottas házában az ág. hitv. evang. egyház szertartása szerint meg­áldják és ugyanazon temetőben a csa­ládi sírboltban helyezik örök nyuga­lomra. Szeretetünkben őrizzük önzetlen, igazságos és fáradhatatlan egyéniségé­nek emlékét. Áldás és bék­e hamvaira. Magyar Mutatványosok Országos Egyesületének választmánya __Map-Nemzet__ S ha a nyelvnél tartunk, még azt kell megemlíteni, hogy most tanultam meg, a legautentikusabb helyen, hogy aki Makóról származik, az nem makói, hanem makói. Két nap alatt háromszor javították ki a mai'd­'-ma­. Papp Antal Zenei hírek * Dolmány­ Ernő zongoraestje. Tel­jes estén hallhattuk a Mester játékát szerdán a Vigadó nagytermében. A hangszer kezelésének fölényes probl­é­­mátlansága, a lényegnek kristálytiszta kiszűrése, erőteljes lendület, csendes rezignáció, boncolgató értelem, majd ösztönök fergetege hullámzik, kevere­dik, torlódik, bőven árasztva a mu­zsika semmihez nem fogható fenkölt örömeit. Így láttuk Dohnányi Ernőt most, bár elnézően megértve, de mégis messze túlszárnyalva a tömeg kedvte­léseit. Azon kevesek közé tartozik, kik még tudják, mi a szív érintetlen ro­mantikája, azt féltékenyen őrzik, mert azt is tudják — bizonyára sok fáj­dalmas tapasztalat után —, hogy mily kicsi az a rezonancia, melyre lelkük­nek ezek a legféltettebb hangjai szá­míthatnak. Pourtalés mondása jut eszünkbe.......... tény az, hogy velünk együtt mindenki mindent elkövetett, hogy a mai élet zenekaraiban sorra elnémuljanak azok a hárfák, azok a tremolók és rubázók, azok az áradó harmóniák, melyekbe három ember­öltőn át oly nagyon szerettek belesá­padni a mennyek és poklok harcának bámulói." Igen. Örök ez a harc és örök a művészet, mely mindig új és új hangot keres és talál ennek a harc­nak megmutatására nem csendesülő erőfeszítéseinek magasztalására. A harc változásai legfeljebb az eszközö­ket módosíthatják, de soha, semmi­képpen sem változhat a győztes dia­dalának ragyogása. Ezt a tanulságot köszönjük Dohnányi Ernőnek, ki zon­gorája mellett mindig megtanít ben­nünket a mai ember szemében talán kissé megkopott, de valójában mégis minden idők számára egyenlő fénnyel világító — bár más-más köntösben je­lentkező — örök eszményekhez való méltó közeledésre. Műsora: Liszt: Fan­tázia és Fuga B-A-C-H témára, Beetho­ven: Szonáta, E-dur, Op. 109, Schu­bert: Fantázia-szonáta, Chopin: Noc­turne, H-dur, Mazurka, fis-moll, Im­promptu, As-dur és Dohnányi: Szférák zenéje és Capriccio, a-moll. (P. J.) * A Zeneművészeti Főiskola növen­dékhangversenye, örömmel állapítjuk meg ezen hangversenyeknek egy idő óta tapasztalható feltűnő nívóemelke­dését, mely már a műsor összeállítá­sában, elrendezésében is megmutatko­zik. Mégsem követjük beszámolón­k­­ban a műsor sorrendjét, hogy minél előbb hangot adhassunk egy új ma­gyar hegedűtehetség megismerése fe­letti örömünknek. Bánát Gábor Gla­­zomiov hegedűversenyét (Op. 82, a-moll) játszotta olyan érett mester­ségbeli biztonsággal kialakult közlési hajlamma­l, dús zengésű tónussal, hogy jellemzésére semmiképpen sem elég az Ígéret kifejezés, hanem nyu­godtan beszélhetünk az egész közeli beteljesülés reményéről. Palánkai Klára kellemes feltűnést keltett Liszt: Orleansi szűz a máglya előtt c. drá­mai jelenetének éneklésével, szép hang­ról és sok drámai érzékről téve tanú­ságot. Rameau: Rigaudon de Darda­­nus c. művét Preisz Ákos (I. hegedű), Liedemann Dénes (II. hegedű), Kern István (mélyhegedű) és Békeffy György (gordonka) adták elő jól ösz­­szedolgozottan. Külön kell megemlé­keznünk az intézeti zenekar nagyszerű teljesítményéről, mely Unger Ernő — a zenekari gyakorlatok tanára — rendszeres, céltudatos, ritka hozzáér­tésről tanúskodó munkásságát di­cséri. Bizony önálló zenekaraink né­melyike sok haszonnal hallgathatta volna Respighi: Róma fenyői c. szim­­fonikus költeményének és Berlioz: Rákóczi indulójának ezt a fegyelme­zett, aprólékosan kidolgozott, nemes ambíciótól fűtött előadását. (P. J.) Rózsavölgyi rendezései. Ma : Germanus Gyula előadása 7. 5. Közr.: Pápay Klára, Molnár Anna, Ordassy Sári. Holnap: Vidán, Mikulás Szeleczky, Kiss Manyi. Lazabur, Medgyaszay, Vaszary Piri és a nagy kísérő műsor. Müv. Háza Yfl. * Mosolygó Mikulás ma! Müv. Háza. Y. 6. Szenzációs sztárműsor, 3 órás kacagás! Még néhány jegy a szín­háznál. * Strausstól Leltárig Zenekari est. Közr. Orgonás, Vály, Maleczky, Nagypál. V. S7. Dec. . Ünnep. Rosila Serrano Dec. 6-i előad­ás utazási akadály miatt dec. 9-ére, a dec. 4-i előadás dec. 11-ére ha­lasztva. A dec. 6-i előadás ideje változatlan jegyek érvényben. (Harmónia.) SZOMBAT, 1945 DECEMBER­­. Felvilágosítás Berlinben élő magyarokról Dr. Katinszky Ernő, a berlini magyar követség jogtanácsosa Budapestre ér­kezett és december ötödikétől a Hun­gária szállóban lakik Értesülésünk szerint. Írásban, mindenkinek nagyon szívesen rendelkezésére áll, aki Ber­­linben élő hozzátartozóiról akar fel*­világosítást kapni. Dr. Katinst­ho* magyar nyelvű megkereséseket is lehet intézni. Tetszik: örvénykerék és dohánysav. Nem tetszik: varázsmóka és leporzéka Kazinczy korában a nyelvújító a vakvilágba dolgozott, nem tudta új szavainak útját, sikerét, visszhangját nyomon követni. A modern (korszerű) nyelvújító modern (műszerű) eszkö­zökkel dolgozik: közvéleménykutatási rendet. A posta karcsú füzetet hozott. „Szécsi Ferenc: Új magyar szavak szótára“ — áll a címlapon, alatta pe­dig ez a megjegyzés: Szíveskedjék az önnek tetsző szavakat aláhúzni és a füzetet visszaküldeni. A kis füzet a Szécsi-féle nyelvújítá­sokat tartalmazza. Ezek a szavak két év előtt feitűnést, kritikát és derűt váltottak ki. Az újságok egy része bí­rálta, de elismerte, a másik része pe­dig gúnyt űzött az új szavakból A közönség — természetesen — legin­kább a kifigurázott szavakat kapta fel és a budapestiek csakhamar „elveséz­­tek“, „közhikit“ rendeztek, az ideges hölgyet „toporzéká“-nak nevezték és télen „veddfelké“-vel védekeztek a hideg ellen. A lapokat elárasztották új szavakból költött versekkel: „Ko­morvers a rugdáról“, a kabaréban pe­dig a tanítóbácsi kérdéseire „új ma­gyar szavakkal“ feleltek a nebulók. Ennek ellenére az új szavakkal egyre sűrűbben találkozhatunk az új­ságok hasábjain. Az egyik szónak is, a másiknak is megtetszett egy-egy új szó, ezeket használni kezdte és így sok reformszónak van már polgár­joga. A kis füzetet nem postán küldtem el, hanem személyesen vittem vissza, hogy egyúttal meginterjúvoljam (szóra, beírjam) a szerzőt 2000 szavának sorsáról. — Hónapok óta — informál (ada­­toz) Szécsi Ferenc —•, hetenként sok­­száz füzetet küldök tanároknak, diá­koknak, munkásoknak, tisztviselők­nek, kereskedőknek, szellemi foglal­­kozásúaknak is kérem őket, jelöljék meg, milyen új szavak nyerték meg tetszésüket. Eddig 2000 visszaérkezett füzetet dolgoztunk fel és ebből pon­tosan látom, mi tetszik, mi nem tet­szik a közönségnek. Természetesen először aziránt ér­deklődöm, hogy mi nem tetszett. — Csak olyan szavaikat említek, amelyeket — a közönség véleménye ellenére — jónak tartok: hiszibeteg — hippehonder, tesztbeteg — szimu­láns, rugi — gumi, toporzéka — hisz­­térika, varázsmóka — hókuszpókusz, időrozsda — patina, hitzene — ora­tórium, kéjroncs — rué, mozdula­tomi — manőverezni, ingeres , pi­káns. Ezek közül több minden tekin­tetben megfelel a magyar szóképzés szabályainak, fedi az idegen szó ér­telmét, nem hosszabb annál, magyaros hangzású és sok esetben még hason­lít is az idegen szó hangzására. Azon­ban hiába szabályos, például, a gumi szóra képzett rugi, egy ilyen nemzet­közi fogalmat nem lehet nemzeti szó­val helyettesíteni. A toporzéka, hiszi­­beteg és tesztbeteg szavakat a kabaré és a humoristák járatták le. De eze­ken kívül még sok egyéb szót is hu­morba fullasztottánk, ezek már nehe­zen kaphatnak komoly szerepet nyel­vünkben. Ilyen szavak: dugsi — bak­­sis, közki­ki — piknik, kakas­fi — gi­­gerli, vedd fel ke — pullover, jegyőr — kalauz. Ezek közül például, a dugsit az Erdélyi Helikon megdicsérte, mert „a megvesztegetés sunyi titkolódzására utal”. A jegyőr mintájára képzelt egészségőr (szanitéc) szavam pedig bekerült a belügyminiszter orvosi ja­vaslatába. Egészségőrnek nevezi a ja­vaslat az egészségügyi segédszolgá­­latra állított személyeket. A kakasfi teljesen megfelel a magyar nyelv szel­lemének és gondolkodásmódjának. A közkiki sem erőszakolt szó, hiszen „ki-ki alapon“ rendezett vacsorán már mindenki részt vett. A veddfelkét egy északmagyarországi tájnyelvi szó alapján képeztem. Némely vidéken „bujkál-nak nevezik a bebújós ruha­darabokat. Akik ezeket a szavakat ki­­gúnyolják, nem ismerik a magyar nyelv szavainak alakulását. Ezek nem tudják, hogy, például, az anyag szót az anya (mater) és az agyag szó „g“ betűjének összevonásából csinálta egy régi nyelvújító. Az álladalmat is csak 1851-ben rövidítették állammá. Annak idején ez éppen olyan merész lépés volt, mint az általam ajánlott bérest (bérkocsi, taxi) szó. Ki akad fenn ma m­ár azon, hogy a mozgó fény­képszín­­ház helyett mindenki mozit mond, pe­­dig ez is „csinált“ szó, Heltai Jenő csinálta. — Mi tetszett a közönségnek? — A 2000 szó közül körülbelül 20© tetszett a szavazók 90—95°/o-ának, ami 10%-nak felel meg. Ha a 200 szó 10°/o-a megy át véglegesen a nyevbe, akkor is 20 új, használható magyar szót alkottam. A nagyközönség is jó szónak fogadta el a víztömeg elemi erejét felidéző örvénykerék (turbina), a képszerű lengőnyújtó (trapéz), a magyarázatra nem szoruló halánték­­tincs (pajesz), az emberi életszintet is jelző fagyvidék (tundra), a színhatást keltő sziklaöböll (fjord, a használati­ utasítást is tartalmazó sebkác (vatta) szavakat és a nikotin helyett ajánlott dohánysavat. Ez utóbbi, mint e­gy kri­tikus írta, meggondolkoztat, sőt visz­­szarettent a mértéktelen dohányzástól De tetszettek még a következő sza­­vaim: légbukfenc — looping, maga* képzett —• autodidakta, nőharcos — amazon, öszefajzás — atavizmus, pihe­­fém ■— alumínium, csipicsók —l­evikipuszi, — fonottka — briós, ff* rolka — dimdli, úszójel — bója, va­kolatkép — freskó, vízerösajtó — hid­raulikus prés, vakhitü — fanatikus rejtirás — chiffre, sebfátyol — géz, testgyúrás — masszázs, idegrázkódás — sokk, karcsk­a — bacillus, gyógy­­csonkítás — amputálás, gyűjtőkör —* pirománia, hullámfogó — antenna, angolhitü — anglikán, gyógyétrend — diéta, majomkodik — affektál Véle­ményem szerint a közönség igen jó nyelvérzékkel adta le szavazatát. Azok a szavak, amelyek, bevallom gyengéb­ben sikerültek nem kaptak szavazatot. Meglepő érzéke van a közönségnek a szavakban rejlő humor iránt. Ezért tetszett a rúdjárás (pech), vagy a zúgnyelvi (zsargon) sóher szó helyett ajánlott fabatkás szavam is Különben a zúg- és tolvajnyelv szókincsét nem dolgoztam fel teljesen a „2000 új ma­gyar szóban“, erről külön könyvet írok. Elbúcsúzom Szécsitől, aki egyálta­lában nem tanáros külsejű (ahogy egy nyelvészt elképzelünk), hanem in­kább profibirkózóra hasonlít. Ezt meg is mondom neki. Erre azonnal nyelv­történelmi leckét kapok. Megtudom, hogy a tanár szót a tanítás árasztó szavakból „rántotta össze“ egy régi nyelvújító, profibirkózót pedig helye­sen és magyarul dolgabirkózónak vagy szakmabirkózónak kell nevezni. Tudomásul vettem. .. Színházi hírek * „Mr. Megboldogult“ címen ős­bemutatót ad Kőszegi Géza kitűnő társulata a szabadkai Városi Színház­ban. A „Mr. Megboldogult“ réízű operett, amelynek szövegét Kürthy György, a budapesti Nemzeti Színház művésze és Solt Rezső írták, zenéjét pedig Polgár Tibor komponálta. Az operettet Mest­er Tibor rendezi. * Greguss Zoltán előadóestje. A Zeneakadémia nagyterme csütörtökön este lelkes közönséggel telt meg, akik között feltűnően sok volt a fiatal nő, de a művészvilág reprezentánsai is szép számmal képviseltették magu­kat. ~Greguss Zoltán, a kitűnő szín­művész tartotta itt előadóestjét, ahol Shakespeare-részleteken, Cyrano-jele­neteken és Ady verseken át művé­szete széles skáláját csillogtatta meg játékos könnyedén a pódiumról. Kü­lönösen nagy sikere volt Ady „Sírni, sírni“ című versének előadásával, amit orgonakíséret festett alá. Erő­teljes, helyenként megdöbbentően őszinte volt a III. Richárd-jelenet. A nagy érdeklődéssel várt Hamlet­­részletek kissé sápadtnak hatottak. Kulturált és impozáns volt Lánczy Margit Mizantróp-jelenete, robusztu­­sak a Shakespeare-részletei és vég­telenül finomak a Geraldy-versei. Ákom Lajos két orgona-intermezzója igaz gyönyörűséget hozott a közön­ségnek Greguss Zoltánt végül nem akarta leengedni a pódiumról lelkes közönsége és a népszerű művésznek egész sereg ráadással kellett meg* toldania gazdag és reprezentáns mű­­sorát. (v. I.)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék