Magyar Nemzet, 1944. január (7. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-01 / 1. szám

HHfl u COMBAT, 1944 JANUAR T. Magyar Nemzet - ■ [írttá : • • 5 g Nagyrabecsült vevőközönsége kitüntető bizal­mát hálásan köszöni és boldog, szerencsés új esztendőt kíván Zorac kelengye fogalom SZÉKELY TAKÁCS JENŐINÉ IV., Deák Ferenc­ utca 19. Bajcsy-Zsilinszky Endre: „A hatalmi egyensúly“ Minduntalan visszatérnek gondo­lataim egy előkelő angol folyóirat — „The Nineteenth Century and after“ — szeptemberi számánál, „Integration or disintegration“ cí­mű cikkéhez. A folyóirat szerkesz­tője ebben a cikkben kifejti, hogy Nagybritanniának Európa eljövendő újjárendezésénél nem szabad elejte­nie a maga hagyományos, több év­százados érvényű külpolitikai alap­elvét: a hatalmi egyensúly gondo­latát. Szerinte csak erre az egyen­súlyra lehet fölépíteni az új, egye­temes, minden kis és nagy nemzet számára érvényes kollektív bizton­sági rendszert, valaminő új, a ré­ginél tökéletesebb népszövetséget. Nem volt módom rá, hogy ezt a cikket egészében elolvashassam, csupán a magyar sajtóban közölt kivonatából ismerem. De nem ne­héz egy kis képzelőerővel helyre­állítanom azt a politikai gondolat­kört, melyben a cikk mozog. Ugyan­akkor az évezredes magyar történe­lem távlatában és ismeretében nem nehéz azt is megállapítani, hogy a magyar politikának ősidők óta mondhatni vérbeli köze van a ha­talmi egyensúly gondolatához. is könnyű megállapítani, hogy Azt az­­ első világháború után főleg zavaros fejű gazdasági szakemberek és gyönge államférfiak szellemi nászá­ból termettek azok a békeszerződé­sek, melyek megvetették a második világháború ágyát s amelyek első­sorban a „balance of power“ elvét rúgták föl a győzők valaminő kály­hán költött túlsúlya kedvéért. Bain­­ville Jacques, az utóbbi évtizedek legtisztább fejű és legnagyobb stí­lusú francia politikai gondolkodója már 1920-ban kigúnyolta a párizs­­környéki békeszerződések szerzői­nek végzetes gyarlóságait s mindent pontosan előre megjósolt, ami az­tán két évtized múltán valóban be­következett. Bainvillenek a politi­kai világirodalomban egyenesen pá­ratlan , mindent előre megmondó jóskönyve, „Les Consequences poli­­tiques de la paix“. 1920-ban valósá­gos menetrendjét írta meg a máso­dik világháborúnak, abban az év­ben, amikor Benes úr összeszer­­kesztette a világtörténelem legosto­bább konstrukcióját, a kisantantot. Bainville­ben, hogy megmondotta e könyv,­nagyobb együgyüséget alig lehet elképzelni, mint hogy az évezredes harapófogóba szorult kis cseh nép — ezredes távlatban hozzá­tehetnénk, és­mindig más, na­gyobb népek többé kevésbbé alá­zatos, de mindig üzletiesen ügyes kiszolgálója — szellemi vezetésére bizassék a roppant jelentőségű tér­ségnek és ügynek: a Duna völgyé­­nek vezetése. Bainville meghalt, anélkül, hogy az ő dicsőséges francia nemzete hall­gatott volna rá, Benes pedig él. De nem kételkedem benne, hogy a ha­lott Bainville a közeljövőben épp úgy ott lesz a béketárgyalásokon, mint a mi nagy halottunk. Teleki Pál... Hiszem, hogy együtt fogják képviselni az európai történelem tisztább és mélyebb értelmét s a po­litikai értelemnek ama konstruktív elveit, építő gondolatait, reális esz­közeit, melyek tőlünk, ma élő nem­zedékektől függetlenül, megmásítha­­tatlanul megnyilatkoztak századok során Európa nemzeteinek és álla­mainak történelmében. Nekünk magyaroknak nincs mit tartanunk a minél teljesebb, minél általánosabb, minél egyetemesebb szellemű történelmi és politikai ér­tékelés renaisanceától. Mert min­ket csak történelmünk egyes epi­zódjaiban lehet — esetleg — el­marasztalni. De mivel egy nemzet és egy állam nemcsak a térben él, hanem az időben is, joggal követel­hetjük, hogy nemzetünk és álla­munk világtörténelmi teljesítmé­nyeinek egészéből alkottassák meg Magyarország szellemi és politikai arcképe, Magyarország hivatása és helye Európában, és jelentősége az új Európa megtervezése és megszer­vezése körül. És ha ilyen lám még háromfelé darabottatása idején is, egynek érezte magát és változatlanul — Erdély a nyugati támadó erőkkel szemben, a király­ság, a keleti támadó erőkkel szem­ben — folytatta a kiegyensúlyozás világtörténelmi nagy föladatát, véd­vén a magyarsággal együtt a többi itt lakó népek szabad életét is. Ha tehát van nemzet, amely megérti az európai egyen­súly nagy gondolatát s irtózik bár­miféle túlsúly rendszerétől, évezre­des létének egész keserves küzdel­mei sorozatán át ösztönösen meg­érzi és megérti a balance of power világtörténelmi jelentőségét, akkor az a magyarság, minden más euró­pai népek előtt, főleg más, kisebb múltú, kevesebb tapasztalatú közép­európai népek előtt. Ekként a „The Nineteenth Century and after“ szerkesztőjének figyelmeztető sza­vát is, hogy a világ újjárendezésé­­­nek alapját és­ egy új, egyetemes, nagyszabású kollektív világrend megalapozását mindenekelőtt egy természetes és szerves hatalmi egyensúlyban kell keresni. Ha legfőbb alapvetésül megvan, megvalósulhat, az erőknek ez a természetes, szerves egyensúlya s azt nem zavarja meg valami bru­tális túlsúly, akkor erre a termé­szetes és szerves egyensúlyra föl lehet építeni — de csak erre — egy messzemenő és tökéletes, minden kis és nagy nemzet jogos igényei szabad kibontakozásának lehetősé­geit biztosító egyetemes rendszert. Az 1919-ben és 1920-ban meg­valósított tökéletlen, és politikailag tehetségtelen megoldások elvetették az erők egyensúlyának ősi, sokszá­zados brit gondolatát s vele együtt elpusztították a történelmi Magyar­­országot. Nem nehéz megjósolni, hogy az új világrendezés sikere vagy sikertelensége jórészt azon múlik: természetes és szerves erők egyensúlyára építik-e föl, mint alapvetésre, azt a fölülépítményt, melyet a békeszerződések fognak képviselni s közelebbről azt a rend­szert, melyben majd összefoglalják az emberiség szabad nemzeteinek életét. Kétségtelen, hogy az első világ­háború végzetes következményei között legeslegelsőül jelentkezett az európai balance of power félreté­­tele. Az Amerikai Egyesült Államok, megtagadván Wilsont, kivonultak Európából, sőt a Népszövetségből is. Anglia átengedte földrészünk ve­zetését Franciaországnak, Francia­­ország pedig, magára maradva, kö­rülbástyázta magát silány vazallus nemzetek és államok szövetségének értéktelen, történelmileg és politi­kailag idétlen, halvaszületett papi­­roskonstrukcióival. Anglia föladta valójában az ősi brit balance of power gondolatát, gyönge államfér­a szó politikai, történelmi, szocioló­giai értelmében? A valóságos erők értelmes összhangját. Azaz: első­sorban az erők játékával való ön­működő kiküszöbölését bármily hatalom egyoldalú túlsúlyának immár nemcsak Európában, hanem az egész „oszthatatlan“ világ­ban. Másodsorban: félreállítását minden konjunkturális hely érett­ségnek bármi nemzet, ország részéről, aminő volt a benesi Cseh- Szlovákia szerepe és hatalma két évtizede­n át, egyik fő forrása Európa mai Harmadsorban: szerencsétlenségének, tudatos érvényre juttatását mindazoknak az erőknek és ú. n. kulcspozícióknak, melyek természettől, földrajztól, történe­lemtől adottan, különösen hivatot­tak az ellentétes nagyhatalmi erők szellemi, politikai, gazdasági ki­egyensúlyozásának szolgálatára, aminek Svédország, Finnország, fiak és minden áldozattól riadozó nemzedék sugallata és akaratelha­tározása nyomán s rábízta Francia­­országra a kontinens gondozását; Franciaország pedig képtelen volt politikailag kellően fölmérni és ér­tékelni a hatalmi egyensúly gondo­latát. Ehelyett kezdetlegesen és si­lány szerződések betűibe bonyo­lódva élte bele magát egy tisztán elméleti biztonság politikai és kato­nai babonájába ... Ezzel megbukott az ilyen vagy olyan hatalmi túl­­súly politikája s a második világ­háború vége felé fölvetődik a nagy kérdés, hogyan, milyen elvek alap­ján rendeződjék újból Európa? S ha minden múltbeli és jelenbeli ta­pasztalatot számba veszünk, nem mondhatunk többet és jobbat, mint hogy vissza kell térni az egyensúly politikájához. Magyarország, Törökország. Ne­gyedsorban: elgáncsolás helyett jó­­akaratú, tudatos elősegítése nem­zetek és országok természetes és önkéntes kapcsolódásának, együtt­működésének, föderációjának történelem, a földrajz, az eleven a politikai, művelődési, gazdasági ér­dek erővonalai és útmutatása sze­­­rint, aminő például a magyarság és délszláv népek kapcsolódása. Ötödsorban: idejében való elhárí­­tása a tisztán mechanikus jellegű, zsákmányoló vagy zsákmányőrző vicinális szövetségek­ rendszerének, aminő a kisantant volt, más sza­vakkal, félreállítása a világrendezés alapelvei közül a büntetés és juta­­lom szempontjainak. Vagyis: olyan alapvetést jelent az egyensúly, melyben az egyetemes embert, közelebbről az európai tár­sadalom szerves erői lehetőleg auto­matikusan keresik meg a maguk ezer éves távlatba állítják Hungária Aeternát, egyszeriben megértjük „The Nineteenth Cen­tury and after“ említett cikke író­jának aggodalmaskodását az euró­pai egyensúly kérdésében. Azért értjük meg fölötte könnyen, mert a magyar állam a maga évezredes történelme során, alapításától fogva kereken 600 éven át, Angliát is megelőzve, az európai egyensúly magasrendű politikai gondolatának megszemélyesítője és volt, itt Európa szívében. beteljesítője De leg­alább is Szent István óta világosan és rendkívül éles hangsúllyal, az események zűrzavarán átsüvítő év­százados változhatatlansággal,­lentkezik a magyar politikának je­ez a nagyszabású egyensúlyozó hiva­tása és szerepe. Ez a hivatás és ez a szerep egyfelől bizonyos pártat­lanságot, másfelől sohasem támadó, hanem csupán szigorúan önvé­delmi magatartást fejleszt ki nem létünkben nyugat és kelet, észak és dél felé, más európai politikai és katonai tényezőkkel szemben. A magyar történelem igazi szel­lemét és nemzetünk nagyszabású politikai képességeit s a magyar állameszme nagy európai jelentősé­gét és elpusztíthatatlanságát talán még az Árpádok, Anjouk és Hu­­nyadyak első hatszáz esztendejének dicsőséges történelménél is éleseb­ben és tisztábban, világraszólóbb hangsúllyal képviselik a szerencsét­lenség, a szétszakadozottság, nemzeti és állami csonkaság évszá­­­zadai. A török hódoltság másfél év­­százada alatt a nyugati csonka Ma­gyarország, a magyar királyság, minden erejével az ottomán impe­rializmus ellen fordult és harcolt. Tanítókat, Zenetanárokat is érdekli: HIHETETLEN és IGAZ Zongorán, harmonikán azonnal KOTTAISMERET NÉLKÜL KOTTÁBÓL játszhat. Erről meggyőződik, ha fi pengő előzetes beküldésével megrendeli az 1944. évre szóló Zenélők kis előjegyzési zsebnaptárát és rendszernek első iskolafüzetét Sternbern hangszergy­ártól, Rákóczi­ út hatvan. Ugyanakkor az önálló erdélyi feje­delemség, félig-meddig biztonság­ban Isztambul felől, minden erejét hajlandó volt majdnem évtizedről­­évtizedre — hét nagyszerű szabad­ságharc során — latba vetni azért, hogy a török ellen harcoló sovány nyugati országrész, a királyság, bele ne olvadjon a német—római császárságba. A mi nemzetünk év­ezredes államalkotásának értelmé­vel és a nagyszabású állameszmé­nek az állam szétdaraboltatása ide­jén is tovább élő erejével igazolta itt, Európa szívében, a egyensúly nagy gondolatához hatalmi való hűségét s a magyar állameszmének elválaszthatatlanságát az egyen­súlyozás eme nagy gondolatától és föladatától. Számunkra tehát nemcsak nem idegen az erők egyensúlyának poli­tikai gondolata, hanem minden túl­zás nélkül állíthatjuk: az Árpádok, az Anjouk és a Hunyadyak Szent István politikai örökségének szol­gálatában elsőkul képviselték és valósították meg az európai egyen­súlynak ezt a magasrendű eszméjét. Kai Magyar és­szel, a magyar politi­kultúra tiszteletében vajmi könnyű tehát megérteni és értékelni az európai egyensúly gondolatát. Hiszen csak kitágítanunk és kor­szerűsítenünk kell a magyar nemzet hagyományos politikájának egyik legfőbb alapelvét egész Európára, sőt világméretekre. A történelem igazi nagy gondol­kodói nyilván gyakran meg kellett, hogy torpanjanak a magyarság lé­tének évezredes rejtélye előtt. Mert hiszen valahogyan meg kell magya­­rázniok nemcsak a magyar állam alapításának és zavartalan teljessé­gének hatszáz esztendejét, hanem szelemi és politikai tovább folyta­tódását is háromféle daraboltatásá­­nak másfél évszázados korszaká­ban. S ugyan mi mással lehet meg­magyarázni a szentistváni magyar birodalom eszméjének, politikai összetartozóságának, Werbőczi Hár­mas Könyvével megalapozott jogi egységének világtörténelmi tényét, minthogy ez a nemzet is ez az ál­ Mit jelent az egyensúly Budapest XIII., Váci­ út 45. Tel.: 299-060 Kolozsvár, Honvéd­ u. 30-36. Tel.: 29-25 Gépkocsijavító nagyüzem Személy- és tehergépkocsik eladása Alkatrészgyártás és eladás Fagázgenerátor beszerelése

Next