Magyar Nemzet, 1944. március (7. évfolyam, 49-66. szám)

1944-03-05 / 53. szám

Vasárnap, 1944 március 5. yy.árfolyam, 53. szám Mai­ Nemzet­i Előfizetés­ éra egy hónapra 5 pengő 60 fillér. Egyes Alapította Szerkesztőség: Budapest, VI. kerület, Aradi utca 10. szám éra hétköznap 20 fillér, vasárnap 40 fillér. m-s rwr wj O ! fly' JTfc n Telefonszám: 128-428*. Kiadóhivatal, Budapest. VI. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. E IK­ A H VF 15 A IE W19 K kerület, Vilmos császári­ 65 Telefonszám: 126 726* •­­ A Helsinkiből és Stockholm­ból érkező jelentések megerősí­tik azt a hírt, hogy a finn kor­mány módosító javaslatok ki­dolgozásával a moszkvai felté­telek többirányú megváltozta­tását igyekszik elérni. Egyelőre azonban nincs jelentés arról, mikor és milyen formában foly­tatódnak a Stockholmban meg­kezdett tárgyalások. Semleges körök úgy vélik, hogy bár Paa­­sikivi újabb stockholmi utazását finn illetékes helyen nem erősí­tették meg, mégis valószínűnek látszik, hogy Paasikivi a finn kormány ellenjavaslataival visz­­szatér Stockholmba és újból fel­veszi az érintkezést Kollontay A.uszonnyal­ A svájci sajtó sze­rnn mind a finn sajtó, mind pe­dig a finn politikai körökben uralkodó vélemény alig lát lehe­tőséget az ismert feltételek alap­ján való megállapodásra, de ál­talános a várakozás, hogy az utolsó szó még nem hangzott el és hogy a moszkvai feltételek a nem hivatalos szövetséges pro­paganda ellenére a szovjet részé­ről is inkább szandírozásnak voltak szánva. Bizonyosat erről azonban természetesen nem le­­­­het mondani. Helsinkiben a dip­lomáciai működés áll előtérben, mert bár a finn parlament pén­teken összeült, de csak kisebb jelentőségű ügyeket tárgyalt. A Dagens Nyheter tudni véli, hogy a finn parlament az orosz felté­telekkel szemben nemleges ál­láspontot foglalt el, de kifejezet­ten felhatalmazta a kormányt további tárgyalásokra. A svéd lapnak ezt a hírét nem erősítet­ték meg, de abban minden érte­sülés megegyezik, hogy a finnek továbbra is fenn kívánják tar­tani a diplomáciai érintkezést. A finn kérdésben legérdeke­sebb mozzanatnak kétségtelenül azt kell tartanunk, hogy a fent idézett hírek szerint az orosz feltételekre finn részről ellen­javaslatot terjesztenek elő. A svéd sajtó szerint ez azzal ma­gyarázható, hogy a finn kor­mány valamennyi kérdésben tisztán szeretne látni és a szovjet végleges álláspontját kívánja megismerni. Vonatkozik ez kü­lönösen Petsamo vidékének hovatartozására és a szovjet kárpótlási igényeire. Finn felfo­gás szerint, ha ezeket a kérdése­ket nem tisztázzák már a fegy­verszünet megkötésekor, úgy ez később kellemetlen meglepeté­sekre adhat alkalmat. Világos, hogy a fegyverszüneti pontok homályossága miatt tartja a finn sajtó a fegyverszüneti feltétele­ket mai formájukban elfogad­­hatatlanoknak. A semleges sajtó egyöntetűen megállapítja, hogy tekintettel arra a nehéz elhatá­rozásra és súlyos felelősségre, amely a finn kormányra a fegy­verszüneti javaslatok megvizsgá­lása folytán hárul, tökéletesen érthető, hogy Finnország, mi­előtt végleges elhatározásra, jutna, minden kérdésben vilá­gosan akar látni. A szövetségesek londoni értekezlete A nemzetközi politikában vá­ra­tlanul és bizonyos fokig szen­zációként hatott a brit hírszol­gálatnak az a washingtoni je­lentése, mely szerint Stettinius amerikai helyettes külügyi ál­lamtitkár mihelyt Cordell Hull külügyminiszter visszatér Flori­dából, ahol szabadságát töltötte, Londonba utazik, ahol a szövet­séges nemzetek kormányai több fontos kérdést vitatnak meg. Roosevelt kijelentette, hogy Stettinius Londonban olyan kérdéseket tárgyal majd az an­golokkal, amelyek határozatra várnak, mindazonáltal — álla­pította meg az elnök — nem nagy értekezletről van szó. A brit hírszolgálat úgy tudja, hogy Stettinius Londonban beható tárgyalásokat fog folytatni a Londonban székelő emigráns kormányok képviselőivel is. A londoni konferencia programját illetően a News Chronicle meg­állapítja, hogy a megbeszélések legfontosabb pontja a Német­ország számára megállapítandó fegyverszüneti feltételek kér­dése lesz. A News Chronicle szerint ezenkívül megtárgyalják a rend és nyugalom helyreállí­tásának kérdését Európában a háború után és más aktuális problémákat. A Daily Herald washingtoni levelezője szerint a konferenciára határozott napi­rendet nem állapítottak meg, de előreláthatólag a következő kérdéseket fogják megtárgyalni: 1. A fegyverszüneti feltételek Németország számára. Amerika ragaszkodik a feltétel nélküli megadáshoz. 2. A lengyel— orosz határ. 3. A francia nem­zeti bizottság. Az amerikai fel­fogás: a bizottságot meg kell bízni a polgári ügyek ellátásá­val, ha sor kerül az invázióra, de nem kell elismerni Francia­­ország kormányának. 4. A kö­zépkeleti olajtartalékok. 5. Az olasz kormány. Amerikai fel­fogás szerint ebben a kérdésben akkor kell dönteni, ha Rómát elfoglalták. 6. A háború utáni­­közlekedés kérdése. 7. A csen­desóceáni uralom. 8. Palesztina jövője, különös tekintettel a je­lenlegi zsidó igényekre. A felsorolt problémákból ki­tűnik, hogy bár Roosevelt kije­lentése szerint nem nagy érte­kezletről van szó, mégis a meg­beszéléseken olyan problémákat tűztek napirendre, amelyek kü­­lün-külön is rendkívül fontossá­gúak és valamennyi beletarto­zik abba a problémakörbe, amelytől a szövetségesek háború utáni együttműködése és általá­ban a béke megnyerésének kér­dése függ. A problémák között vannak olyanok, amelyek nehe­zek, mert megoldásuk általános politikai vagy technikai nehéz­ségbe ütközik és vannak olya­nok, amelyek kényesek, mert az angolszász hatalmak egymás­közti érdekszférájának pontos elhatárolását kívánják. Ilyen például a csendesóceáni uralom kérdése, valamint a középkeleti olajprobléma is, melynek külö­nösen az utóbbi időben az ame­rikai sajtó igen nagy figyelmet szentel, míg angol részről in­kább igyekeznek az amerikai figyelmet elterelni erről a prob­lémáról. Roosevelt elnök a leg­utóbbi pénteki sajtókonferen­cián célzásokat tett bizonyos tárgyalásokra, melyek az Ará­bián át kiépítendő óriási olaj­vezetékre vonatkoztak. Az elnök szerint Amerika olajellátása, ha nem is a legközelebbi tíz, de a legközelebbi ötven évre bizonyos nyugtalanságra ad okot s ezért amerikai szempontból kí­vánatos volna a középkeleti olajforrások intenzívebb kiakná­zása. Angol részről az amerikai kezdeményezésre mindezideig semmiféle reakció nem történt és nyilvánvalóan ezért vált szük­ségessé, hogy a tervezett londoni konferencián a középkeleti olaj­­tartalékok problémáját is napi­rendre tűzzék. Az angol - török viszony Az angol—török idegháború változatlanul tovább tart. Az angol sajtóhangok közül figyel­met érdemel a Yorkshire Post­­nak, Eden külügyminiszter lap­jának cikke, amely a Török­országba irányuló angolszász fegyverszállítások megszünteté­sével foglalkozik. A lap véle­ménye szerint a Törökországba irányuló fegyverszállítások meg­szüntetése arra enged követ­keztetni, hogy „a török kor­mány nem akar a második arc­­vonal megteremtéséig terjedő aránylag rövid időszakra maxi­mális segítséget nyújtani a szö­vetségeseknek“. Az angol sajtó elismeri, hogy Törökország a háborún kívül kíván maradni, de londoni politikai körökben úgy vélik, hogy a török kor­mány, különösen a legutóbbi hónapokban nem világosította fel kellőképpen a török köz­véleményt a megváltozott sztra­­tégiai helyzetről és arról, hogy a szövetségesek kívánságai mél­tányosak. Az angol—török vi­szonnyal foglalkozva a Yenni Sabah című lapban Yalman, az ismert török publicista azt írja, hogy a török nép ma éppoly értéket tulajdonít az angol barátságnak, mint bármikor más időben. Viszont másrészt az angoloknak is szükségük van arra, hogy megbízható ba­rátjuk legyen a Közép-Keleten. A Badofflio-kormány helyzete Mint a fentiekből kitűnik, a szövetségesek londoni konferen­ciájának egyik pontja az olasz helyzet lesz. Churchill parla­menti beszéde ugyan semmi két­séget sem hagyott az iránt, hogy az angol kormány legalább is egyelőre Badoglióval ki van együttműködni, azonban, hogy a Badoglio-kormány helyzete nem könnyű, azt bizonyítja az, hogy éppen Churchillnek a Ra­­dop­io-kormányra vonatkozó ki­jelentései miatt a szövetségesek megszállása alatt levő olasz mun­kásság tízperces tüntető szüne­tet határozott el. Ebben a sztrájkban nemcsak a kommu­nisták és szocialisták vesznek részt, hanem az akciópárthoz tartozó polgári érzelmű mun­kásság is. Az olasz problémával kapcsolatban váratlanul hatott Roosevelt elnöknek az a bejelen­tése, hogy az olasz hajóhadnak mintegy harmadrészét a szovjet­nek engedik át. „ Roosevelt a sajtókonferencián megjegyezte, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia az olasz hajótér egy részét már felhasználja és most a közös sztratégiai elgon­dolások alapján kívánják az olasz hajóhad egy részét a szov­jetnek átengedni. Roosevelt sze­rint a kérdést Sztálin részéről a washingtoni szovjet nagykövet útján vetették fel. Roosevelt ki­jelentette a továbbiakban, hogy a hajók közül néhánynak olasz, másoknak szövetséges személy­zete lesz. Wesselényi Miklós A londoni értekezleten fel­ül vizsgálj­ák a feltétlen megadás elvét is Roosevelt nyilatkozott Stettinius államtitkár londoni utazásáról Törökország elleni angol idegháborúról ír egy török lap Roosevelt nyilatkozata Stettinius megbízatásáról Zürichből jelenti a Magyar Távirati Iroda. Washingtonból jelentik: Roosevelt elnök a sajtóértekezleten­­.Közölte, hogy Stettinius álla­m­­titkár leg­közelebb Londonba utazik és ott a fon­tos kerettek egész soráról fog tár­gyalni. Roosevelt hozzátette, hogy e kérdések egyike-másika érinti a brit, amerikai és orosz megbízottakból álló európai bizottságot, kifejezetten hang­súlyozta azonban, hogy a bizottságra tartozó kérdések másodsorban szere­pelnek a tárgyalási anyagban. Stetti­­niusz útjában csupán két vagy három munkatársa fogja elkísérni, minthogy nincs szó nagy értekezletről. Roosevelt azonban utalt arra, hogy a tanácskozás során a háború és a háború utáni idők fontos kérdései is szóba jöhetnek Pozsony lakosságát a város önkéntes elhagyására szólítják fel Pozsonyból jelenti a­­Magyar Táv­irati Iroda. Hivatalos szlovák helyen az összes pozsonyi lapok, valamint falragaszok útján felkérik Pozsony város lakossá­gát, hogy önként költözködjenek át más városokba és helységekbe azok, akik foglalkozásuknál fogva nincsenek okvetlenül Pozsonyhoz kötve. A fel­hívás mindenekelőtt a 14 éven aluli gyermekekre, az összes nőkre és 65 éven felüli férfiakra vonatkozik. A ki­költözködést az állandóan fokozódó légi háborúra való tekintettel tanácsol­ják. Az elköltöz­ködőknek a kormány különböző kedvezményeket nyújt: 1. Ingyenesen szállítják az elköltöző személyeket és azok csomagjait, fel­nőtteknél 60 kg-ig, legfeljebb 10 éves gyermekeknél pedig 35 kg-ig. Hasonló­képpen ingyen szállítanak személyen­ként 10 kg élelmiszert is. Az állam költségére lakásberendezéseket és egyéb tárgyakat 200 kg-ig szállíthatnak azok a családok, akiknek berendezett laká­suk van, akiknek nincs, azok 500 !‹ ’-ig szállíthatnak hasonló tárgyakat­­:‚k saját költségükön szállítják lakás­­berendezésüket, azok igényelhetik költ­ségeik megtérítését, azonban csak a vasúti szállítási költség erejéig 2. Azok, akik elköltözésük követ­keztében elveszítik keresetüket és nincs más lehetőségük létfenntartásuk biztosítására, naponta 20 koronát kap­nak és minden családtag után további napi 8 koronát. 3. Ha a családfenntartó Pozsonyban marad, havonta egyszer harmad­­osztályra szóló vasúti kedvezményben részesül átköltözött családjának meg­látogatása céljából. 4. Az elhagyott lakások, amennyi- ára 40 fillér

Next