Magyar Nemzet, 1944. március (7. évfolyam, 49-66. szám)

1944-03-18 / 63. szám

SZOMBAT, 1744 MÁRCIUS Magyar Nemzet I_Karinthy néven írnk, ehhez még ak­korr is bátorság kell, ha valakit való­ban olyan elsődleges kapcsolat fűz e névhez, mint Karinthy Ferencet. A Karinthy­ név súlyos hagyományt je­lent: az értetem fölényét, matematikai szárnyalású képzetvilágot, a formák tökéletes biztonságát, játékot és ko­molyságot, Karinthy Ferenc vállalta ezt s nem is csak „et voluisse" jószári­dékával. „Don Juan éjszakája“ című­ regénye (Budapest .. n. Hungária) tö­kéletes műélvezetet nem ad ugyan ju­talmul a bátor olvasónak, lelkiismeret furdalással sem terhel. A Don Juan mondakört nemcsak modernizálja (ez jól bevált irodalomtechnikai trükk lenne csupán), de némileg időtleníti is: modern köntösben, újmódi környe­zetben a monda ősi magva kél életre, SZ, ami időtlen benne, a Végzetszerűen magános férfi alakja. Nagy kár, hogy Karinthy Ferenc nem tudott ellen­állni egy — nevéhez méltatlan — ka­maszas humor idétlenségeinek. Még nagyobb kár, hogy elvetette irodalmi nyelvünk minden kincsét, művének iránya lapos és ízetlen. Mintha restelné, hogy tehetséges, mintha az irodalom pedáns Beckmessereinek akarna hity­­lyet hányni, elfeledkezve Hans Sachs­­rad Műve­­gy, műgond S önfegyelem nélkül is jogos várakozást kelt írójá­val szemben: lova bár pongyola já­rású, mégis táltos.. Mutassa meg a szerző, hogy Karinthy ül a nyereg­ben. S napjaink divatját követve til­takozzék kritikánk elle­ni Remek­művel. ' ' Készt Imre különös művel jelent­kezik. Versek 5 tanulmányok után egy szépprózai kötetet adott ki (A vápa közöl lakomája, Budapest, 10-14.' Li­banon), melyben egy szúder-este han­gulatát idéz­ az olvasó elé. Ki csak végiglapozza művét, megretten a ri­tuális környezettől, úgy érzi, hogy indiszkréciót követ el, mikor e korty vet felnyitva, benyit egy zárkózott vallási közösség, sőt családi közösség ünnepére. Az olvasó fellázad a­ sok rituális kifejezés ellen, csömört kap TELEFONSZAMAINKI Szerkesztőség .... *179-120 Kiadóhivatal .... *170-726 Nyílttéri hirdetésosz­tá­ly *120-150 ­­almi krónika Szöllősy Klára második (Testvérek voltak, Budapest Dante) figyelmet érdemi fi alko­tás igény, elmélyedő problé választékos Irály és alapos me­részség jellemzi íróját. Kár, hogy e kitűnő tulajdonságok csokrából hiány­zik a szerkesztőképesség: részletesen kidolgozott epizódok, megelevenítő erővel megrajzolt figurák mellett sie­tős vázlatok, elnagyolt, elsietett ábrá­zolások rontják a regény összhangját. Talán ez a hiány az oka annak, hogy a nagyigényű fiatal író a család­regény műfajára fanyalodott, a kompozíciót rábízta az időre, az élet stereotíp vál­tozásaira. Regénye, ismétlem, így is figyelmet érdemel, még többet írója, aki nem szaporítja az írónők fölös számát. Fanyar, intellektuális beállí­tottsága, tartózkodása az olcsó lélek­tani sablonoktól (micsodás lélektani vájkálásokat szalaszt el e serdülőktől hemzsegő regényben), komoly reményt nyújt­­ fejlődésre. Ma még túl sok is mondanivalója, túl sok az élmény­anyaga; reméljük, első két regényéből­ túladott rajtuk , tehetségéhez mél­tóbb feladatba fog. „Sculpte, lime, cisse: Que son rive flottant Le scelle Dans le bluc résistants" Bárig Irme „A lőcsei Madonna" című­ regénye (Budapest, é. n. Palla­dia) olyan, mint egy anthológia, a pro­vincializmus anthológiája. Minden so­rának helyi és személyes jelentősége van, olyan emlékek anyagával dolgo­zik írója, melyek nem alkalmasak arra, hogy érdeket keltsenek. Talán egy szűk baráti körben, egy pesti gyö­keret eresztett lőcsei asztaltársaságban méltánylásra lenne és ""kiérdemelné a „földiek“ tapsát, ennél többre nem való. Irodalmunkban Babits, K­oszto­­lányi, Krúdy, Móricz Zsigmond kisvá­rosi hangulatai után merészség, meg­bocsáthatatlan vakmerőség ilyen mű­­vei a nyilvánosság elé lépni­ , hogy olyasmivel traktálják. m­a nincs köze, tiltakozik az­allen, , az irfi oly magától értető billeg­geti Bécát, a tojást, a S’roá-imád­­a­t. Erotikumot orron, s éppúgy fintorog, mint amikor azt akarják vele elhitetni,­­hogy a Kalevala isme­rete nélkül nincs magyar irodalmi emudat, hogy regényt csak az írhat, aki volt már részesarató valaha. Ám akit elkap e könyv sodra, az meg­­hökkenve veszi észze, hogy Keszi ima­­dijakkal felövezve, kaftánt öltve s pájuszát himbálva sem tud ellentállni okosságának. Otthonosságát csak arra használja fel az ünnepi asztalnál, hogy megkeresse e zárt világ zárnyitó füvét. Nem a speciálist, a rituálist, ha úgy tetszik nem a „fajit“ keresi s mutatja, hanem éppen azt, ami e nehezen megközelíthető környezetben, e bonyolult rituáléban túlmutat zárt önmagán, az egyetemes emberi közös­ség felé. Sajnos, kicsit túl­ okoskodja, túl­stilizálja mondanivalóját. De ebben a fülledtségben is bizeng mondandó­jának emberi tisztasága. Így sem tu­dunk egyetérteni művével, nem leljük helyét a magyar irodalomban. Éppúgy, mint ahogy ő sem leli helyét a zsidó rituáléban. Valami felszámolni való marad vissza belőle, valami nem­­irodalmi salak. Az Irodalom nem tűri az alkat, a magyar irodalom retteg a stílromantikától, kiveti magából a kuriozitást. Még a saját kuriozitásait nem tűri! (Ezt ugyan manapság nem igen hiszik el, éppen írók nem hiszik e­l) Mi az egyértelmű Kossuth, Petőfi, Ady népe vagyunk. Lengyel Dénes, néhány finom tanul­mány filológus szerzője, mint didakti­­kus szépíró jelentkezik, „Székely színház" című munkája (Budapest, 1948, Bethlen Gábor), mely „magán­­beszédek és mesejátékok" alcímmel jelent meg, kétségkívül pedagógai ih­letésű mű. „Gondoljanak a sok kis­gyermekre, , aki mesét ritkán hall, hiszen szüleinek tenger gondja van s pénz sincs könyvre, milyen öröm az ilyen gyermeknek a színielőadás, ahol szemtől-szemben láthatja a király­fiakat, szép" királysártyákat, gotlOS* ordijgöket“ — írja kurta, instruktív előszavában. Ám a didaktikus célza­ton valamiképp túlsodorja a szerzőt ösztönös mesélő készsége, belefeled­kezik a mesébe. ínyenc módon hal­mozza a székely tájnyelv virágait, a néptudományi szempontból hiteles meseanyag megelevenedik képzeleté­ben, a szerző egyszerre alkotó és mű­­élvező, együtt nevet közönségével. Míg a nemes ponyva,, az irodalmi nép­­könyv körül annyi visszaélés történik, ez a könyvecske pozitív tett, Janko­­vich népi irodalomtörténete óta talán az egyetlen. Jankovich a magyar iro­dalommal akarta megajándékozni né­pünket. Lengyel Dénes visszadná né­pünknek azt, amivel megajándékozta irodalmunkat ez a szegény nép. Bor­da József Válogatott Versei je­lentek meg a­ Pegazus Füzetek elseje­ként (Budapest, é. n. Cserépfalvi). Nem egészen értjük, miért kell Berda életművéből válogatni, hacsak nem az olvasók finnyásabb rétegét akarják hozzáédesgetni e költőhöz- Erre mu­tat Baránszky Jób László emelkedett előszava, melyben Walth Whitman Krúdy, Tersánszky, Bartalis, Koszto­lányi, Illyés, Kassák, Ady, egyszóval mindenki felvonul, hogy annál hatá­sosabban védelmezze Bérdát egy tánc- és illemtanár képzelt kifogásaival szemben. Sajnos, mindezekről szól az olvasó megnyugtatására az előszó, de hallgat azokról a költőkről, kik Berda igazi rokonai (anélkül, hogy ismerné őket), a vidám latin költők soráról, néhány késő középkori francia, angol és német íróról, azokról, kik éppoly öntudatlanul művelték ezt a fajta Urát, mint Berda. Hallgat arról a környezetről, melyből e Ura kél, arról a városvégi peremvidékről, melyről eddig csak politikai szólamokat hal­lottunk, agitatív és elrettentő szóla­mokat, melynek igaz arcát csak Jó­zsef Attila nyomán kezdi megismerni a bekötött szemű középosztály. Elmeil­lőzi azt a problémát, hogy mennyi a tudatosság s mennyi az ösztönös biz­tonság ebben a Urában s fel sem veti e Ura objektiv értékének problémá­jét. Mindezt Berda maga mondja el, feleslegessé téve a finom előszó min­den igyekezetét. Egyhangú líra, de mily intenzív! Primitív formák (rit­­mizálható rímtelen parlando), de mi­lyen biztonság, milyen választékossági Szótározható terjedelmű szókincs, de milyen ösztönös ökonómiája a sza­vaknak. S a képzeletnek örökös, vál­tozatos kétarcúsága. „Tiszta s rom­lott" írja képzeletéről a költő. ösztö­nös és tudatos, mondja az olvasó, el­­ámulva a józanság s a gyermeki tisz­taság e kellemes elegyén. „Szellem Vidító"— a költő e szava illik leg­inkább költészetére, nem szellemi, ha­nem a szellemre ható ez a líra, mely a testi vágyak vak örményeiből egyeb­kedik fel nemes formáival. Válogatott verseit olvasva ráéhez­tünk összes verseire. Bóka László Új könyvek PEN­CY HARRS: A VÁLASZFAL. Két generáció között emelkedik ez a válaszfal, de egyben elválasztja egy­mástól a régi és az új Amerikát is. Egyik oldalán öreg, sötét és szürke házak állanak, amelyek nem engedik be a fényt, magasgalléros emberek járnak-kelnek, merev szokások ural­kodnak, a másikon szabadon süvít a Szél, nincs rang, előítélet, származás, mindenki annyit ér, amennyit a mér­legen lenyom. Egy fiatalember elindul a civilizált keletről, a válaszfal Innenső oldaláról és megérkezik a­ másik oldalra, a „vad" nyugatra, m­ennyi a regény, de közben megszüle­tik egy új embertípus, egy új világ. A múlt századvégi Amerika ismeretlen ízei, levegője, friss, csípős illata árad a sorok mögül, amelyeket különös érdeklődéssel olvas a magyar olvasó, hiszen előtte rejtett ajtót tárnak fel, távoli, de rokonszenves világot mu­tatnak be. A Bibliotheca kiadásában jelent meg az amerikai író első, ma­gyarra lefordított műve. Percy Marki jó író, ízig-vérig amerikai a szó ne­mes értelmében. Hasonlóképpen isme­retlen volt eddig a magyar olvasó­közönség előtt, E. A. JOHANN, akinek AZ P.I.ET SODRÁBAN című regényét adta ki az­­Intő Könyvkiadó. Ez is jó könyv lenne, ha egy bizonyos Irállyá Iana­­dizmus helyenként nem tenné különö­sen magyar ember számára ellemzen vessé. Pedig kár érte, mert Hans Rad­­nmeher ifjúsága, álomszerű szerelme, hányatott sorsa az első világháború utáni összeomlás zavaros éveiben ér­dekesen, színesen, sőt helyenként drámai erőivel elevenedik meg előt­tünk. Időnként azonban megtörik az író fölényes és biztos vonalvezetése, alássás az emberi megértés és ki­egyenlítődés bölcs magaslatáról, hogy a gyűlöletül a fongtizpius, a propa­ganda visszataszító hangján, az események, a történelem meghamisí­tásától sem riadva Vissza. Ítélkezzen egy szerencsétlen, jobb sorsra érde­mes nemzet felett­ Ezzel szemben dicséretesen, sőt egyenesen érthetet­lenül mellőzi a propagandát, ILJA ILF és JEVCENIJ PETROV fiatal szovjet írók új könyvei A SZOV­­JET MILLIOMOS, A Szovjet e két igen népszerű írója kitűnően kezeli a för­­ényes szatirai bonckését, hajszálpon­­tos vágásuk nyomán ott marad a boncasztalon a Szovjet, társadalmi és gazdasági életének furcsa karikatú­rája. A regény szakadatlan mozgás; városok, falvak, intézmények, hivata­lok, otthonok rejtett arca mutatkozik meg, miközben egy szélhámos egy másikat hajszol az óriási birodalmon keresztül, hogy megkaparintsa csa­lárd úton szerzett millióit. Mert bár­milyen valószínűtlenül hangzik is, a Szovjetben is vannak milliomosok. Érdekes könyv, az olvasó nagy lépés, sőt lát közelebb egy idegen világ és az alig kiismerhető orosz nép meg­­értéséhez. Csak egyet nem értünk, azt, hogy ez a kegyetlen, ízekre tépő szatíra egyáltalán megjelenhetett Szovjet-Oroszországban. A könyv az Anonymus kiadása, akárcsak KLARAND: BORGIA­­ című regénye. A nagy expresszionista író ezúttal méltó témához nyúlt, író és mű töké­­letes szintézisben olvad össze, hiszen a Borgiák is expresszionisták voltak a maguk módján és a maguk korá­ban. A sodró szenvedélyek ragadják magukkal ennek az ördögi, de zse­niális családnak minden egyes tagját, akik idegenül, kiátkozva élnek kor­társaik között, hol van elme, mely megérthetné, hol van romlottság, amely követhetné őket? Klahuud tolla a bűn és a zsenialitás csodálatos cavalcade-ját rajzolja mesteri szik­ek­kel, biztos kézzel, megtorpanás, rétegzetvétel nélkül. szil­ír Ki­rakat Állvány­ok, Ani asztalvédők ,némitöl és ttvcBbill­iurakat AllvAnt-M5SZITÖ wrx-t«!. Buluprat, VII., It a- Vella­ utca 13. Telefon 224-800. Kossuth Lajos utolsó levele Turin, 1894 március 20. Az írás már nagy fáradság az aggas­tyán Kossuthnak, mégis belefog, hogy írjon Eötvös Károlynak. Meg akarja köszönni, hogy megvették a nemzet számára Kossuth könyvtárát és iratait. * Eötvös Károlynak, ennek köszönhetem az eszmét, hogy turini könyvtáram anyagát a Nemzet számára biztosítsák, nehogy úgy el­kallódják, mint a Zrinyi Miklósé és Rákóczi Ferencé kallódott. 1893 december 22-én volt ön szíves engem értesíteni, hogy az ön elnök­lete alatt bizottság alakult Budapes­ten avégett, hogy könyveim, irataim s tudományos gyűjteményeim a ma­gyar nemzet számára biztosíttassa­nak. Február 12-én jutott kezemhez hoz­zám intézett nagybecsű levele. ' Nem voltam képes ekkorig phisikai erőmnek januári betegségem alatt 'megh­anyatlását csak valamennyire is kiheverni, de sőt absolut' tehetetlen­ség vett rajtam erőt, hogy csak egy levélírásnak vagy fogalmazásnak gon­dolata is a teljes munkaképtelenségig kifárasztott. Ha ez a nyomorúságos állapot még soká találna tartani, helyzetem­ elviselhetetlenné válnék. Amit a sors keze­­reám mért, igen nehezen viselem,­­de viselnem kell. Midőn Hermann Ottó barátom a megállapított 16.OOO forintot, úgyszól­váll semmiből a pártkülönbség nélküli jó­akarat és áldozatkészség révén né­hány rövid nap alatt nemcsak előte­remtette, hanem én azon meglepetés­ben is részesültem, hogy ön és Her­mann Ottó, kik az ön elnöklete alatt alakult bizottság által, az általam ki­szabott vételárat magánadakozások útján ömregyűjtsék, engem azon ered­ménnyel leptek meg, hogy az általam megállapított 16.000 forintnyi vételárat néhány rövid nap alatt nemcsak össze­gyűjtötték, hanem már a múlt Decem­ber 20-án ...., arany lírának rendel­kezésemre bocsátásával ki is fizették, úgyhogy már Dec. 20-án könyvtáram eladásának ügye a Magyar Nemzeti Múzeum számára pénzügyi tekintetben bevégzett ténnyé vált. Én könyvtáram eladásának ügyében pártkülönbség nélkül oly szíves indulattal s annyi áldozatkészséggel találkoztam a hazá­ban, hogy­ kötelességemnek kell te­kintenem az ügy lefolyására vissza­tekinteni. Az olasz pénzpiac ingadozásai 16 ezer frtnyi adósság terhét hárították vállamra, ami lelki nyugalmamat dúlta­­fel éltem hátra lehető napjaira, mert borzalommal töltött el a gondolat hogy adósságot hagyjak fiaimra, mint­hogy munkatehetségemnek évek súlya alatt megfogyatkozásával arra már nem gondolhatok, hogy munkámmal még annyi tőkét gyű­jthessek, misze­rint annak az adósságnak nyomasztó terhétől megszabadulhassak. Könyvtáram eladásának e szándéka nem öltött gyakorlatias irányt mind­addig, m­íg ön tisztelt barátom 1803 június 20-ikán azt nem hozta előttem személyesen indítványba, hogy nem­zeti érdek követeli könyvtáram bizto­sítását a nemzet számára, nehogy az is elkallódjék,, miként a Zrinyi Mik­lósnak és Rákóczi Ferenc fejedelem­nek könyvtárai­­elkallódtak s ön fel­szólított, egyezzem bele, hogy az ön el­nöklete alatt alakított bizottság (révén) könyvtáram, irományaim s tudomá­nyos gyűjteményeim a nemzet szá­ntára elkallódástól i megmentessenek­ön igen jól tudta, hogy engem könyvtáram eladásának szándékára a lelkem nyugalmát feldúló adósság ter­hétől megszabadulás vágya vezetett. Ezen teám és családomra nézve megbecsülhetetlen értékek eladási ok­iratát fiaimnak is alá kellett írniok s aláírás végett elküldtem Nápolyba, aláírták s az aláirt okirat már több nap óta várt önhöz elküldésére. A késedelem e tekintetben egészségi 41­­lapáto­mból származék. Egészségemmel gkként vagyok mi­ként napról-napra rohan a vég felé Mult tavaszi betegségem maradandó nyomot hagyott hátra maga után egészségem állapotában; a phisikai erőhanyatlást, amelyet okozott, nem­csak nincs töb­bé tehetségem csak va­lamennyire is kiheverni, de sőt oly absolút tehetetlenség vett rajtam erőt, hogy egy levélírásnak vagy fogalma­zásnak már csak puszta gondolata is teljes munkaképtelenségig kifáraszt. Nagyon beteg vagyok, betegebb, mint a múlt januárban. Biztatnak or­­vosaim. De att érzem, hogy rohamo­san sietek a Vég felé. Ideje is, hogy vége legyen. Csak azon egyet óhajta­­nám, hogy ne maradjon hátra utánam teljesítetlen hagyott kötelesség. Tar­tok tőle, hogy maradni fog, mert te­hetségeim annyira cserben hagynak, hogy oly helyzetbe jutok, melyet, ha annyira szomorú nem volna, botrá­nyosnak kellene mondanom, minthogy akaratom a tagjaim feletti uralmát tö­kéletesen elvesztette. Így történt aztán, hogy harmadnapja a szó teljes értel­­mében össze kellett roskadnom, eről­ködésem hasztalan volt felkelni a föld­ről. Arra, úgy látszik, nem számítha­tok, hogy a folytonos erőhanyatlást valami csekély foka az erőgyarapo­dásnak váltsa fel óhajtásom már csak addig terjed, hogy egy-egy kis alkalmi szünet álljon be phisikai erőim foly­tonosan fokozódó hanyatlásában, mert ha ez még egy ideig így talál tartani, helyzetem elviselhetetlenné válnék. ★ Megvásárolt hagyatékában találtam az utolsó írást. .Az örök munka em­bere befejezett minden mondatot. Látni a kéziraton, hogy többször fo­gott íráshoz. Teljesítetlen kötelessége nem maradt. Szenvedni se kellett már sokat, 1894 március 20-án este min­den idők egyik legnagyobb szíve meg­szűnt dobogni. Közli: Hegyaljai Kiss Géza Mozik műsora ADRIA (II., Mirgli-kiirát d­b. Tel.: 853-767.) Magyar Kivanság hangverseny. (144, 146, 148, v. fi. és hétfőn: 11, 1, 444, 446, 148.) AURUTAS (1„ trómbfis Ci­­­o I. L­­ím-víi, Szeptember végén. (­41, 14®, 148, v. és 0.: 11 és 142 kor is.) Vasárnap d. e. I-kor: Madridi kém. ÁTRIUM (Mar­git-körút 55, T- 153-034, 154-024). Egy nap a világ. (Págw, Murád, Bilem­­). Magyar- és Uta-hh­adfik. (Hl, H*1 E8. v., V, fis fi., Hit-kor is.) DARLANG litmiáim­hét (Király-körút 3. Tel.: 412-722). Kirirul az Üreg szi*. (142, Hl, Vrt, PA­­BAKUS* (Vili . József-kfifúl t­a T.:­ 149-5101. Magyar kbánság hangversin/. (8. 6. 7. V., 11-Kor is.) BELVÁROSI HIRABÓ FILMSZÍNHÁZ (Peter Sándor-ulti 6. Tel.: 181-211). Ha U­urio nines, a Is­u­ia (kuIlfirjUm), 0ld po­ont Kulfihkiadás: A finn sportbajnokok, Rajza, híradó Kossuth Lajosról. Magyar . Ufa- és Eu­rópa-híradó. Folylslglagos egyórás elő­adások 10—21 óráig. BUBAI APOLLÓ (II. Iséna-tér. Tel: 331-500). Magyar kíván,ózhanvverseny (144, 146. 148, v. és v.: Ha-Vor is.) CAPITOL (VII. B­aross-tér 82, Keleti pálya­­udvarnál. T.: 134-337). 3. hétre prod.: Mesél­j a élet. 062. 164, 446. 148, v és fi.: 11 óra­kor is.) DAMJANICH MOZGÓ (Vll., Damjanich-u. 1. T.: 425-844). Botrány. (144, 14?, 18, v. és fi.: 11 és 142-kor is.) DEÁK FILMSZÍNHÁZ (T«ré»-korfit 28.. Tel.: 125-852, 121,3451 Muhi Chillassy Fiisócay, Lafehár). Tejút (színes reisfilm­ Híradó, IW3. HI M.? Wh. » T 1 e NI km is DUNA MOZGÓ (V., K­ullán-u. 7. T.: Ut-901­. Cuite* de Paris. Híradó. O/ii, 140, 148, v. és fi.; iea-kor is.) FÓRUM FILMSZÍNHÁZ .Kossuip­­,ains à la, 182-W, 189.543). Federa. Mi. 140, 148, v. és fi.t ,tl-kor. is.) GLORIA. (XIV., Thököly-fit 56. Tél.: 427-521). Hivatása orvos. (H4. He, 148, v. és fi.: 143 órakor is.) HÍRADÓ FILMSZÍNHÁZ (VII. Erzsébet-kiu-út 13. Tol.­ 222-499). Az ismeretlen Velenic (kulak­Cim! Üsd pofon! Különkiadás: A finn sportb­ajnokok, Rajins híradó Kossuth Lajosról. Magyar-, Ufa- és Európa-hi­adó. Folytatólagos egyórás előadások 9-421/ óráin.­­ / N­EMEK­OS MOZGÓ (XIV., Hermina-út 7. T.­ 496-178). Magyar Klvánsághangverseny. Vili 8 hír­a­dók. (Ivl. 146, 148, v. és ’fl . K2 ór»kor l».) józsefvárosi (vm., Kálvária-sor 7. t.l.: 131-310). Lezárt ajkak. (144, 146, 148, v. és fi., K2-kor is-« Vasárnap d. e. 11-kor« Marianítt«, KAMARA (V,(­„ Debány.ii, 42, Tel­­ 423-900, 8, ké­r* nyal.: Grit Mont« Christo (I. rész: As I* *ár foglya. (1412, 142, 144, HG, 148.) KASZINÓ t­hnszínhár (IV., Éskfi-iit J. Tel.: 185,329, 383-102). A Benedek-bás. (Szöré­nyi, Somlay, Nag v István ) ,144. *8 .144 „U1 -Kí-kor (» » és fi.: l­-kmr is 1 KORZÓ ,IV., Váci­ utca 9. Telefon: 182-813). Elsti csók (Danielle Darrieuxj, (144, 146, ÍM ujj ^®* v- a-- d- *• U. 4 u, 144, MESEVAR (?il István-kfk­fi) 16 T. 114-512). Újj*li aane, (144, H«, 148, v.­ 142-tar i»,­ NEMZETI APOL 134 (VI).­­ Erzsébet-körút 45. Tel.: 222-002), 6. hétre pro­.: Kalotaszegi Madonna. Mi, 146, 148; ne, 143, v. és ö-i . és 142.)............­­. M­UDAT MOZGÓ (VI.: Taréi-körtis 41. Tel.: 121-022). Magyar Kivansághungyerimny. 144, „'*8,1 8.,.., 142, v. és fi.; 11 és 142-kor is) OMNIA (József-kórút fis Kölcsey-utca sarok. Un 1?^123)' ,5/„ ketre prol.: Lajla. (14», H6, VfiH, II.i 142. v . 11 és 142-kor « PEST-PALAUE (VIH Erz'ébel'kerét « Tel.i %% Aktról szakadt firUcíny. (1412, H2, PETŐFI MOZGÓ IVH Rottenbu­lfr utca 37/f, ^7­­­4v?'47?l'. , Kivánsághangverseny. (144, 14«, 148, v.i Vij-Vor is.) Vssárnapd e. 0 órakor: Kivarázsolt kiralyk­as­sony és „?Z erdei manó, RAPIUS (VI. Nsgymazó ulc* 22—24 Telelem 122-098 120-564 ) 4.­­hétre prol. Andante „ A szerelem muzsikája, Híradó. (144, 146. --4*. «•­ M? v *s fi.t II M4 14« 148 SCALA filmszínház (Teréz-kfirút T.: 114-411) A Benedek-ház (Szörény!, Somlay, Nagy J.) (144 H« Há­sz v és 0 -2 kor ,v 87F.KEI.Y MOZGÓ (VII., Erzsébet-kSrfit 26. V.í 286-425), 4. hétre prob: Katja. (1412, , H2, H4. 146. 148.) SZITTYA-CITY MOZI (V. Vilmos es..ül 86/38. T,i,; 1­1-140). Csodareplile. «44, 14« H8. N, és V.! 142-kor is.) SZIVÁRVÁNY (VII. István-fit 39 T.i 228 f 120) ak'MMa. (U. 14 fi %» órakor.) TOTÓD! (Nagymező-utca 8. Tel.: 225-802). Magyar Kivánság hamvag fény. (144. 146, 18.sz.1142. v. és fi.1­11 és 142-kor is.) TISZTI KASZINÓ tárlkerír til­i­zínháza. Március 19.- Ki jeli jene. - 21. Féltékeny !?*• - ,23 és 251 Felejts, ha tudsi. (145 és 647 órakor.) ■nSZA MOZGÓ (VIII., Népszínház­!!. Jt Te).: ISS-tkt), Varieté csillagai. (144. 145 148, v. és fi... 142-kor is.) TOI.D­.R­ALTÓ (Vif. Rákérzs­d! Tr 224-4431 Lopott feleség, ()0, 6412 U] (ji u« u» ! TURAN mozgó­ (NeevmeM­g­h­ t • Tó mi ^Ártatlan vagyok, fit, M2, lí’t. Ua. 148 V PJHUHA (XI­­llirlhv M et «4 T-- 2na'199V Ejteti zene. (144, 146, 148, hétfőn: 142, v. és fi.; U éj, 1,'2-s­or is.)

Next