Magyar Nemzet, 1945. június (1. évfolyam, 25-48. szám)

1945-06-02 / 25. szám

A Paily Mail jelentése szerint angol-amer’ilÁ&i-orosz l&a£onat szövetség késsel ’New-York­ból jelentik. (Reuters)­ A Daily Mail newyorki tudó­­sítója egyes sanfigneiszkói for­rásokra hivatkozva jelenti, hogy Nagy-Britannia, az Egyesült Ál­lamok és Oroszország katonai szövetkezés ügyében tárgyal egy­mással, hogy ily módon őrizzék meg a világbékét az új liga meg­alakulásáig. San­ Franciszkóban m­egállapítják­, Hopkins és Da­­vies moszkvai és londoni külde­­tése kapcsán olyan értelmű uta­sítást kapott Truman elnöktől, hogy tárgyaljon ilyen szövetség­ről, amelyhez később esetleg csatlakozásra szólítják fel Fran­ciaországot és Kínát is. E mó­don addig is, amíg a nemzetek ratifikálják a világbiztonsági chartát, megteremtenek az ideig­lenes egyetemleges rendőrségi szervezetet­ (MTI) Az Akadémia nagygyűlésén megtették az első lépéseket az újjászervezés felé Háromnapos tan­ácskoz­ás után befejeződött a Tudományos Aka­démia nagygyűlése. Az idei nagyhét a szokott évi teendőkön kívül még más feladatot is köte­les volt ellátni, az idei választá­sokon és az idei program­adáson kellett eldőlnie, hogy az Akadé­miának milyen móértékben és ho­gyan sikerül beleilleszkednie a demokratikus Ma­gyerország szer­vezetébe. ■ Az akadémia tagjai, köztudo­másúlag, túlnyomó többségükben nem azonosították magukat a m­últ reakciós politikájával és nem vettek részt a jobboldali mozgalmakban.­­ Csupán Komán Bálint és legszűkebb baráti köre — így Vejnoviczi Géza főtitkár, Domanovszky Sándor, Melich János, Mauritz Béla, K­ibédi Varga Sándor professzor — volt ez, aki behódolt a fasiszta esz­méknek és ilyen irányban igye­kezett befolyásolni az Akadémia egész működését.­­ Természetes,, hogy amint a fel­szabadítás után megindult a szellemi élet, lépések történtek a múlt rendszernek az Akadémián belül való felszámolására. Szent- Györgyi Albert radikális javas­latot terjesztett elő, amely sze­rint minden akadémiai tagság megszűnt volna, egy hárminc fő­ből álló bizottság bírálta volna felül a régi tagok működését és az új helyek betöltését. Szent- Györgyi indítványát visszauta­sították, különösen Ravasz László püspök buzgólkodott, hogy a maga ellen javaslatát vi­gye diadalra­. ,­­­­ ■■ Időközben Kornis Gyula nyerte is az Akadémia elnöki tisztjét, tu­dományos képzettségénél társa­dalmi tekintélyénél és nagy ma­unkakedvénél fogva arra a legalkalamasabbnak is látszott. Erélyesen hozzálátott, hogy a demokrácia eszméi a tudósok szűk körén belül is érvényesül­­hessenek. Nem rajta múlott, ha törekvését nem koronázta teljes gi£er. ■ • ju. .. j■ . Az történt­ ugyanis, hogy az előző rendszer tudományos ve­zérei távolról sem vonultak visz­­­za, sőt inkább igen agilisan résztvettek az Akadémia ügyei­nek intézésében. Így Doma­­povszky Sándor vagy Melich Já­nos, akiket egy igazoló bizottság köztudomásúlag már nem iga­zolt és így ildomos lett volna, hogy legalább is ügyük végleges befejezéséig távoltartsák magu­kat a tudományos közélettől. Részt vett a tudományos korté­­ziában Mályusz Elemér is, az Egyedül Vagyunk főmunkatársa és a ■ nyilas Magyar Művészek Háza volt igazgatója, aki jelen­leg nem tarthat előadást az egyetemen és még­ többen azok közül, akik a közvélemény előtt reakciós felfogásukról­­ ismerete­sek, de az egyetemi igazolások elhúzódása miatt eddig még nem kerültek ítélkezés alá. .­­ . Ennek következtében az Aka­démia idei nagygyűlésén a de­mokrácia elveit távolról sem si­került mindenben diadalra vinni. Főtitkárrá ismét Vojnovich Gé­zát választották meg, aki Hó­man Bálint, József főherceg és Kibédi Varga Sándor mellett hűségesen végigszolgálta az előző rendszert. :•·:­§•. Az új tagok listáját már na­gyobb örömmel olvashatjuk vé­gig, mert sok olyan nevet talá­lunk köztük, akik eddig a poli­tikai viszonyok következtében nem nyerhették el a nekik kijáró tudományos megbecsülést. A nagygyűlés folyamán az első osztály tiszteleti tagjává vá­lasztotta Zollai Gyulát, rendes taggá Lasiczlus Gyulát, Morav­­csik Gyulát, Zsit­ay Miklóst, Bartók Bélát, Kodály Zoltánt. Levelező tag lett: Beke Ödön, Fokos R. Dávid, Györke József, Marót Károly, Galamb Sándor, Illyés Gyula, Turóczi-Trostler Józs­ef, Zilahy Lajos. A második osztályban szintén számos új tagot üdvözölhetünk. Tiszteleti tag lett Bolgár Elek, Polner Ödön, Vámbéry Rusatem. Rendes tag: Bartók György, N­­o­­lub József, Alföldi András, Ré­vész Imre, Varga István. Leve­lezőtag: Horváth Barna, Sze­mere Samu, Ember Győző, Gen­fben István, Kumorovitz Bernát, Ortutay Gyula, Supka Géza, Viski Károly, Balla Antal, Szászy István-A hil­rmaic­­ik­ osztály, tiszteleti tag: Hevety György, Szent-Györgyi Albert, Vendl Aladár, rendes tag: Bay Zoltán, Kerék­­jártó Béla, Schulek Elemér, Széki Tibor, Isseleutz Béla, Soós Lajos, Vitális István, levelező­­tag: Cotel Ernő, Kotsis Iván, Náray-Szabó István, Pattantyús Á. Géza, Plánk Jenő, Szőkefalvi Nagy Béla, dr. Andreánszky Gábor, Ábrahám Ambrus, Bez­­nák Aladár, Entz Béla, Haynal Imre, Moe­sz Gusztáv, Papp Si­mon, Surányi János. A harmadik, a természettudo­mányi osztály választásai már nem kelthetnek általános meg­elégedést, mert ott még mindig a régi rendszer politikai alap­elvei érvényesülnek. Új erők és ismert nevek vonul­tak be végre az Akadémiába és az ő közreműködésük remélhe­tőleg meg fogja szüntetni azt a nagy szakadékot, amely az Aka­démia és a magyar élet között hosszú ideje tátong már. De az Akadémia újjászervezése a vá­lasztásokkal még távolról sincs megoldva. Hátra van nagyon so­k elvi és személyi kérdés. Így például Moór Gyula már be is nyújtotta indítványát az alap­szabályok módosítására, amivel el lehetne érni, hogy a régi feudális elemek végre kim­amol­­janak az Akadémia igazgató­ta­nácsából. A személyi kérdések közül Vojnovich Géza mellett első helyen áll Melich János fő­­könyvtáros, aki megbízásáról nem­ mondott le, jóllehet ezt az összes többi tisztségviselők meg* tették. v 'kki. i ■ Mély fájdalommal megtört szív­vel jelentjük, hogy bőn szeretett férj, fiú és testvér építész, építőmester folyó év január hó 26 -án Kalo­csán tragikus körülmények kö­zött elhunyt, özv. Spitzer Béláné szül. Herczogovics J Tona fájdalomtól megtört szívvel je- S lí^i, hogy ss^r^ett fírje * inisz Ili­­­­a Mezei- Bánya Iparvasutak és Általi- R­écs Gépgyári rt. azelőtt Qrenstein és El Koppal magyar rt. vezérigazgatója életé-­­ nek 65. évében, boldog házasságban rö-­­­vid szenvedés után elhunyt. Temetése június 3-án, vasárnap i­d. e. g 1­­212 órakor a kerepesi temetőben a ra r. k. Anyaszentegyház szertartása szerint, pl Gyászolják testvérei, rokonai és jó-­­1 barátai. P­­ASÍANY, EZÜST vétel — eladás Varjas, Károly-körút 22. udvar, 101/329 K. M. Sz. jiszberínyi «ziz»d­omftyisi titos&árírcozót tart, vasárnap, június 6-án az Országház-tér kávéfoltban 10 órakor Gőzk­omp fojd­ikőtab­ikotiin­ Füst 63 Bmán ükörslett Vas Zoltán polgármester tervbe­vette, hogy a Buda és Pest közötti forgalom lebonyolítására gőzkom­pokat állít be. A kompokat sodronykötél vontatná a két part között, a hajtóerőt a két parton lokomobilok szolgátatnák, mint a régi rendszerű szántógépeknél. A gőzkompokat elsősorban a romba­­dőlt hidak mellett állítanak fel, mindenekelőtt a Lánchíd mellett. Az átkelési járat felállításához kétheti előmunkálatra van szük­ség. •<, ■ ' ? Ünnepélyes keretek között tartották meg az országos úr­­api körmenetet Csütörtökön ünnepélyes kere­tek között folyt le az évről-évre hagyományosan megrendezett Úrnapi országos és hivatalos körmenet. Az idén a Szent István Bazilikában vette kezdetét ün­nepi szentmisével az egyházi ün­nepség. A magyar kormány kép­viseletében Vörös János hon­védelmi miniszter jelent meg, akit Esty Miklós, az Actio Ca­­tholica országos elnöke fogadott. A Bazilikában lefolyt ünnepi szentmise után Meszlényi püspök vezetésével megindult az Oltári szentséget körülhordozó menet a Bazilika előtti téren és azt meg­kerülte. Az útvonalon felállított oltároknál a körmenet rövid idő­re megállóit és az előírt ájtatos­­ságok elvégzése után minden ol­tártól a püspök az Oltáriszentség­­gel áldást adott a térdre borult hívek óriási sokaságára. Ennek megtörténte után a színpompás körmenet visszatért a Baziliká­ba ahol Te Deupi, szentségi áldás, majd a magyar Himnusz elének­­lésével ért véget a felemelő egy­házi szertartás.­­ Ki tail róla? Ki tud Bíró Márk ny. gimná­ziumi igazgatóról és fiáról, dr Bíró József műtörténészről? Ér­tesítést kér dr Biró Imre egye­temi tanársegéd, Tátra-utca 5/b, vagy Máriám. 29. Szemklinika. Aki tud dr Schőmer­­ Ervin mérnökről vagy Balogh Gyögy­­ről, értesítse dr Schőmer Ervin­­nét, Budapest, SKIL, Ormódi-út 8. szám alatt. Dr. Csergő Hugót 1944 október 86-án hurcolták el a németek a Wesselényi-utcai kórházból. Állí­tólag januárban Saxenhausen­­ben volt Értesítést kér dr. Csergő Hugóné, V. Pozsonyi-út 4. I. 1. cím alá.­­Bálint Jenő író, aki Wilhelm Károly néven bujdosott a nyilas uralom alatt január 7-én eltűnt. Ráday­ utca 19. számú házból a Mária Terézia laktanyába vitték. Aki a Mária Terézia laktanyá­ban törés­tekről tud, értesítse feleségét Budafok—Rózsavölgy Uagyar­ utca i­l. ' "TFT,—“T JHalálosat Felejthetetlen drága gyerme­­künk, dr Tihanyi Dezső f. évi január 26-án elhunyt Ranschburg Géza mérnök 1945. január 18-én Fertőrákoson el­hunyt . . taKV Koch Jenő bálh­agyár ősz­aki Budapest ostroma alatt m. é. de­cember 31-én gránáttalálat kö­vetkeztében elhunyt május 27-én helyezték örök nyugalomra a rákoskeresztúri izr. temetőben. Ilonkám, életem hű párját igaz barátomat és mindenemet exhumálása után, június 4-én d. e. 10 órakor az új izr. temetőben végleges nyugvóhelyére kisérem utolsó útjára. Stahl Géza.______ Száraz, érzékeny az arcbőrei Ne kísérletezzék, használja a ki­próbált Hermocith B. krémet! Egy tubus ára: 36.—1 FUVAROZÁST' WtfXT. SÉRÜLT Házat - Üzletet - Lakást - Öröklakást VENNÉK! EMS8 IflfllHl1, Mit MISI ..­..„Ív :j Mórt Jttart augt ’ V­olkov—Beghca, Talmiján ! Könnyen Gyorsan OROSZUL! P 60.— Novik Rudolf 6* Társa kiadása Buda­pest VII., Baross­ utca 21. Mindenütt kaphatói V­ízgyógyi­ntézet VII., Kíirt-u. 4. mától kezdve */»5 óráig ismét a t. körömig rendelkezsére áll. Szappan, lepedőt, vagy tömbközét mindenki hozzon magával. órát vesz, elad, javít Resziér Andor órás és ékszerész DOROTTYA­ UTCA 13. Saekarint Ipari célra entryebb mennyiségben napi Áron, TATAI vagy hasonló jóminőségű. Budapesten azonnan felhasználható üzenet legmagasabb áron veszek. Rívcsó György élelmiszernagykerrtVedő, S71­­1 Werthi Herth­­ védelmében? A Szabadság című lap május 28-i számának „Miért?" felírású cikke bírálja azt, amit lapunk­ban Werth Henrik háborús fele­lősségéről írtam. Alapvető téve­désnek mondja, ha ennek vagy annak a­­ miniszternek vagy tá­bornoknak magatartására hábo­rús felelősséget hárítok, mert a bíráló szerint nem azok maga­tartása, hanem egy huszonötéves rendszer vitte pusztulásba az or­szágot és ez a rendszer éppen a „Miért vesztettük el a háborút?" hangulatában, az ebből kifejlődő hamis irredentizmusból született. Nem az a kérdés, — mondja a cikkíró — miért vesztettük el a háborút, hanem, hogy miért sod­ródtunk bele — Hitlerék csatló­saként. A bíráló azzal, hogy nem a fő­szereplő személyeket, hanem a huszonötéves rendszert teszi fele­lőssé, közvetve Werth Henrik védelmére kel, amit egyáltalában nem helytelenítek, mert mint de­mokratikus érzésű ember híve vagyok a védelem­­ szabadságá­­gának. De azt mégis kénytelen, vagyok kimondani hogy a rend­szert is csak a döntő állásokat betöltő személyek felfogása és magatartása alakította ki, más döntő tényezők pedig még a bű­nös sváb rendszer közepette is megakadályozhatták volna, hogy „Hitlerék csatlósaként" sodród­junk a háborúba. Éppen ezzel a kérdéssel foglalkozik készülő könyvem, és a bírálót arra ké­rem, várja meg könyvem megje­lenését, amelyből több részletet már nem fogok közzétenni. Csak előbbi érvelésem alátámasztására tisztelettel kérdem, vájjon nem mint győztesek kerültünk volna-e ki a háborúból, ha 1944 márciu­sában, amikor már szájról-szájra járt a ném­­etek felvonulásának híre, határunkon, Kállayval egyetértően Szombathelyi a le­hető legtöbb csapatot összponto­sítja a Dunántúl és határozott parancsot ad a védekezésre, ha a német bármily nagy túlerővel támad! Lehetetlen utólag kita­lálni, mennyi csapat­­tagadta vol­na meg az engedelmességet, de a parancsot nem csak ki kellette volna adni, hanem annak belapí­tását is minden eszközzel ki kel­l­ lett volna erőszakolni. Mert ab",' bán igaza van a cikkírónak, ezt" vádlottam a háború első percétől kezdve, szóval és egy terjedel* mes memorandumomban nyíl* tan, a sajtóban pedig az értelme^' olvasó részére érthető, bár bár*' költ módon, a háborút a neme-1' tek oldalán csak elveszíteni lek©*' tett. Ne hadakozzunk tehát a toll heggyel éppen mi egymás ellen' — a „Miért" szerzője és e sorok­ írója — hiszen az alapvető kér* désekben egyetértünk. Ne kifo* gásolja készülő könyvem címét­ sem: „Miért vesztettük el a há* borút?... mert én éppen a részé-' ről fontosabbnak tartott kérdést igen tömör válasznak szántam,­ vagyis: azért vesztettük el a há- ■ borút, mert Hitlerék csatlósai­ként sodródtunk bele a háborúba.' Címemet egyébként tudatosan' választottam és az már azért, sem érdemel gáncsot, mert a' fegyverszüneti szerződésnek égjik kiinduló pontja az a beis­merés, hogy Magyarország a h­á* borút elvesztette. Bírálóm a ,,ve* l­­eséget" szerencsénknek mondja, mert a magyar nép győzelmévé vált. A független demokratikus Magyarország nekem is szívem vágya volt kora ifjúságomtól kezdve, de én azt tartottam volna szerencsénknek ha ez a szabad népi ország nem vereségből, ha­­nem a németek ellen kivívott győzelmünkből született volna meg. Ekkor már azok a pártok­ kormányozták volna az országot,­ mint ma. Nincsen ebben semmi „rosszemlékű frazeológia", sem a „lapuló reakció" hangulatkeltő, jelszava, mert ugyanez volt meggyőződése egykori hős párt­vezéremnek és benső barátomnak, Bajcsy-Zsilinszk­y Endrének, va­lamint bizonyára a Szabadság, szerkesztőinek is, akik közül csak Zilahy Lajost van szeren­csém személyesen ismerni. Végül még csak a cikkírónak készülő könyvem érdekében írt­­önkéntelen, ingyen reklámját hálásan köszönöm, í­­iú Vi­d­. Tombor Jenő. 1 vafiú vásártelepü­l a Ms csemetékig száz százalékkal mesárágni a fSzelik és a Solmies Reggel fél ötkor igen élénk a forgalom a nagy vásár­telepen. Hatalmas társaskerek hozzák­­ a gyümölcsöt és a zöldségfélét, mindazt, amit Budapest gyomra napról-napra beszed — igen­­drága pénzért. Idők jele, hogy az Orczy­ úton közlekedő súlyosan megrakott teherkocsikat csak­ egy-két ember tolja-húzza azért, hogy a zörgő bordájú lovacskák meg ne szakadjanak. A Telep­­uttca sárj­án magasra­ megrakott szénács tekerek hosszú sora áll, alkuszok vitatkoznak a szekeres parasztgazdákkal. Sok kétkerekű targoncát látni, a legtöbbet asszo­nyok húzzák, zöldségfélével, gyü­mölcsös kosarakkal megrakva­. A nagyvásártelepről értekezletek hosszú sora folyt, hogy áthelyez­zék-e és ha igen, hová, csak a közelmúlt napokban dőlt el Vas Zoltán polgármesternél, hogy a telep megtartja régi szerepék A nagy forgalom arra vall, hogy a csepeli nagyvásártelepnek való­ban komoly hivatása van a fő­város élelmezésében. A legérdekesebbek természete­sen az árak. A Magyar Nemzet munkatársa még hajnali szür­kületben jegyzi föl az elsőket. A spenót átlagára 16—22 pengő, a retek 4—5 pengő, a saláta 6—7 pengő, a szép ropogós cseresnye 30—35 pengő, egészen mézédes fekete cseresznye 40—50 pengő, a kisszemű eper 20—22 pengő. A nagy szemű eper, az úgynevezett ananász eper 50—60 pengő. Ezek az átlagárak. Az áru ha­mar gazdát cserélt lovaskocsi­­kon, hordár targoncákon, kis kétkerekű járműveken, kerék­párokon és babakocsikban szál­lítják a gyümölcsöt és zöldség­félét befelé, a város felé. f­ ■ A belső területek lakossága bi­zonyára meglepetéssel olvassa az előbb felsorolt árakat és irreáli­san alacsonynak tartja azokat. A Hunyadi-téri, a Rákóczi-téri, vadászutcai, valamint az egyéb vásárcsarnokokban a vásárló már egészen megváltozott k­örül­­mények között találkozik az áru­ irin­t. Ezúton értesíti mélyen t. vevőit, hogy ideig­lenes helyiséget június 1-én megnyitja, Kecskeméti utca 5. , n yaftigafél­ val. A 15 pengős spenót 34—40, pengő, a 18 pengős sóska 34 pehi­gő, a cseresznye 40—50 pengő, a 20 pengős eper 35—40 pengő, a­ zöldborsó 60 pengő körül van, a 6 pengős saláta 12 pengő. Ho­gyan futja be a zöldség és gyü­mölcsféle alig egy óra alatt ezt­ a karriert, miért drágul meg, száz százalékkal minden, amire, beér a városba? Nehéz kérdés, megérdemli az illetékes körök legteljesebb figyelmét. A szállítás kétségkívül drága. A fuvarosok kertelés nélkül él,­mondják, hogy ezer pengőt kér­nek egy fuvarért a nagy vásár­tértől a Rákóczi­ térig, egy szem­kér azonban behozza három-négy­ csarnoki árus ládáit, tíz mázsás­nál jelentékenyen nagyobb terü­ket. Az áru kilóját ezek szerint nem terheli egy pengőnél több szállítási költség. A csarnoki hordár is elkér 4—500 pengőt egy targonca áru behozataláért, de ő is elhoz 250—300 kilót; két pengő­­nél ez sem nagyobb tel­er kilón­­ként. A csarnoki kereskedők romlási, ezáradási és egyéb ká­­rok­ról beszélnek, ha megkérde­zik őket, a rövidre fogott igazság azonban mégis csak az, hogy száz százalékkal­­ megdrágul az áru, amint a rövid, egy-két kilo­méteres utat megteszi.­­ Kellemesen meglepő körül­mény, hogy a Községi Élelmi­szerüzem a zöldségféléket alig adja­­ drágábban a nagyvásár­­telepi áraiénál. A Községi Élelmi­szerüzem sem dolgozik ráfizetés­sel, de nem keresi a százszázalé­kos hasznot. Igen jó volna, ha Vas Zoltán mint közélelmezési kormánybiztos sürgősen utána nézetne a dolognak a nagyvásár­­telep és a kiscsarnokok körül. " Briliánst, 4 ít | i g r l| |j aranyat I napi Áron vásárol Schieer György félemelet | | ................................................ Hangszórók, erősítők gyors és szakszerű javítását vállala .

Next