Magyar Nemzet, 1945. november (1. évfolyam, 151-174. szám)

1945-11-04 / 152. szám

­ Rövidesen helyreáll a diplomácia­ viszony az USA és Magyarország között A magyar kormány — mint ismeretes — úgy határozott, hogy Szeged- Klaszák Aladárt washingtoni magyar követté ne­vezi ki. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma pénteken a budapesti USA-misszió ki­­rendeltsége útján arról értesí­tette a magyar külügyminiszté­riumot, hogy az USA kormány Szegedy Maszek Aladár részére a diplomáciai működés felvéte­léhez szükséges apreement meg­adja. Értesülésünk szerint a magyar követség szálláscsinálói már rövidesen elutaznak Wash­ingtonba. Ankara jelenti: Iriönü köztársasági elnök be-­jelentete, hogy nagy­­ történnek Törökország hatalmas arányú demokratikus fejlődése érdekében. Inönü ígéretet tett, hogy eltörlik azokat a törvé­nyeket, amelyek feljogosítják a kormányt az ellenzéki lapok betiltására. .­­ . . Az urnák előtt Vasárnap a magyar nép je­lentős lépéssel viszi előbbre a magyar demokrácia ügyét: az urnák elé járul, hogy megvá­lassza annak a nemzetgyűlésnek tagjait, amely a történelmi fele­lősség roppant súlyával, de egy­úttal az alkotásra való elhiva­tottság büszke tudatával ül majd össze, hogy megoldja a reá váró feladatokat. A magyar nép — a fővárosi választások­ról nem szólva — most először élhet szabadon alkotmányadta jogával, hogy beleszólhat életé­nek és sorsának intézésébe. Azoknak a választásoknak, amelyek a kiegyezés utáni idő­ben Magyarországon lezajlot­tak, a lobogó zászlók, a kortes­­nóták, a kalapok mellé tűzött színes tollak, az eszem-iszom, a csendőrszurony, a főszolgabíró voltak jellegzetes és elmaradha­tatlan járulékai és az ered­ménynek, a mindenkori kor­mány többsége biztosításá­nak megbízható garanciái. Az első világháború után bekövet­kezett negyedszázados reakció alatt sem tudott a magyar nép akarata szabadon megnyilvá­nulni, mert a közelmúlt politi­kai rendszerének éppen a nép­akarat őszinte megnyilatkozásá­nak elnyomása volt az egyik eszköze arra, hogy szándékait és céljait maradéktalanul ke­­resztülvihesse. Most itt az alkalom, hogy a magyar nép milliói befolyástól, elnyomástól, megfélemlítéstől, mentesen elmondhassák véle­ményüket az ország sorsának irányításáról. Mert a nemzet­­gyűlési választásokon történő szavazás ma nem csupán egy­­egy képviselő személyének, vagy egy-egy pártnak szóló szimpá­tia, vagy bizalom megnyilvánu­lása, de tényleges beleszólás egész politikai berendezkedé­sünk felépítésére, jelenünk meg­szilárdításába és jövőnk kiala­kításába. Ez a választás nem azt fogja eldönteni — mint va­lamikor régen —, hogy a köz­jogi kérdések különbségén nyar­galó pártok közül melyik jus­son hatalomhoz, nem azt fogja megállapítani, melyik jelölt tu­dott szebben szónokolni, vagy melyiknek sikerült a szavazó jóindulatát megnyerni, ez a vá­lasztás mindezeknél sokkal töb­bet, sokkal vitálisabbat, sokkal húsunkba vágóbbat jelent: az egész új magyar élet útjának határozott megjelölését. Le­gyünk tisztában azzal és ezt ne felejtse egyetlen szavazó sem, hogy végeredményben nem is az lesz itt a döntő, ez, vagy az a párt kapott-e ennyivel, vagy annyival több, vagy kevesebb mandátumot, ez, vagy az a je­lölt győzött-e, vagy maradt le a küzdelemben, hanem az, hogy a magyar demokrácia egyik legszebb intézménye, az általá­nos titkos választás miképen állja ki a vizsgát. Ez a tétel pedig azt jelenti, hogy a választóknak a szava­zás aktusát rendkívül komo­lyan kell venniük és tisztában kell lenniük ennek jelentőségé­vel. A magyar nép millióinak első kötelessége tehát, hogy — bár a törvény ezt kötelezően nem mondja ki — illen tör­vényadta jogával is járuljon az urnák elé. Ne vonja ki magát senki a szavazásból, nemcsak azért, mert a választás jogával élni szép és tiszteletreméltó ál­lampolgári feladat, de azért is, mert minden választónak vállal­nia kell az ország vezetéséből reá eső azt a részt, amelyet a nemzetgyűlési képviselőválasz­tás jelent. És senki ne gondolja hogy egy-egy szavazat csupán­­hanyagolható parányi része az ország kormányzásának. Nem. A demokratikus kormány­zás ereje azokból az atomokból tevődik össze, amelyeket min­den egyes szavazat jelent és ez az erő csak akkor érvényesül­het maradéktalanul és helyesen, ha az alkotó atomokból lehető­leg egy sem hiányzik, ha ezek az atomok olyan talapzattá szi­lárdulnak, amelyen egy de­mokratikus kormányrendszer keményen és nyugodtan meg­vetheti lábát A magyar nép millióinak má­sik kötelessége ezen a válasz­táson, hogy a rendet , nyu­galmat, a békességet biztosítsa és fenntartsa. Meg kell mu­tatnia, hogy erkölcsileg és szel­lemileg egyaránt méltó a de­mokrácia nyújtotta tiszteletre­méltó jogokra, meg kell mutat­nia, hogy hamis próféták hazug hirdetése volt az, amely kakas­­tollal és rendőrkarddal vélte csak biztosíthatónak a választá­sok rendjét és nyugalmát. A magyar nép millióinak be kell bizonyítaniok ezen a választá­son — újból szemben a múlt hamis prófétáival, — hogy ér­tik és tudják a választás jelen­tőségét és méltóságteljes, nyu­godt magatartásukkal mutatják meg politikai érettségüket. Be kell azt is bizonyítaniok ezen a választáson, hogy a demokrá­cia a vélemények szabad meg­nyilvánulásának nemcsak lehe­tősége, de egyetlen módja. Be kell bizonyítaniok, hogy sem el­fogultság, sem pártszenvedély, sem bármilyen más indulat nem tud úrrá lenni a magyar népen ha arról van szó, hogy akara­tát szabadon, kinyilvánítsa. Mindenki ragaszkodjék híven és becsületesen saját pártjához és saját meggyőződéséhez, de sen­ki ne akarja meg nem engedett módon és eszközökkel ezt a jó meggyőződéssel vallott felfogását olyanokra kényszeríteni, akik ugyanennyi hittel és jószándék­kal egy másik demokratikus párt elveinek diadalrajutásában látják biztosítva az ország jö­vőjét Igaz, a demokratikus pártok koalícióját ma és a jövőben fenn kell tartanunk, mert az újjáépítést másképen folytat­nunk nem lehet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a válasz­tás jelentősége, vagy értéke csökkenne. A pártok koalícióját is csak az erősítheti és az te­heti szilárddá, ha mennél töb­ben, mennél nagyobb rendben és nyugalomban adták le sza­vazatukat A magyar választó vasárnap teljesíti kötelességét azzal, ha rendben és nyugalom­ban az urnák elé járul. A sza­vazás eredményéből születendő nemzetgyűlésnek pedig az adja majd meg erejét és tekintélyét, ha ország-világ előtt arra hi­­vatkozhatik, hogy egy tisztán, becsületesen, demokratikusan lezajlott választásból született. Bécs Jelenti: Renner kancellár bejelentette, hogy a kereskedelem számára megszűnnek a demarkácionális vonalak. Megindul a dunai személy­hajóforgalom Regensburgtól Budapestig. A Thmagőzhajózási Társaság tizenkét hajót helyez .*!■*»... . . z ... Húsz brit képviselő ellenőrzi Jugoszláviában a választásokat Brüsszelben közzétették Lipót király és Hitler találkozójáról készített feljegyzéseket John Haire munkáspárti képviselő beszámolt magyarországi benyomásairól Londonból jelenti — a Reu­ter iroda híradása alapján — az MTI, hogy a brit parlament húsz tagja, akik a legkülönbö­zőbb pártok sorába tartoznak, Tito tábornagy meghívására Jugoszláviába indul. A York­­shire Post szerint Tito tábor­nagy javasolta a brit kormány­nak, hogy egy parlamenti ta­gokból álló küldöttség utazzék Jugoszláviába a választások megtekintésére. A küldöttség a jugoszláv kormány által ren­delkezésére bocsátott repülő­gépen utazik. döttség vezetője nagy beszédet tartott a Szovjet ifjak háborús szerepéről. Kairóban ás Alexandriában forrongás-jellegű tüntetései­ zaj­lottak le a Balfour-nyilatkozat évfordulóján Anglia-Palesztina­­politikája ellen. Miről tárgyalt Lipót király és Hitler? Brüsszelben — mint az MTI közli — a belga kormány nyil­vánosságra hozta Schmidt úr­­nak, Hitler tolmácsának a Tá­péz belga király és Hitler kö­zött 1940-ben Berchtesgadenben lefolyt találkozójáról készített feljegyzéseit, valamint a Génf­ben tartózkodó Lipót királynak ezekhez fűzött észrevételeit. Lipót király tudvalévően azért nem térhet vissza országába, mivel több nagy párt azzal vá­dolja, hogy Hitlerrel cimboráit. Schmidt feljegyzései szerint Lipót király három kívánságot támasztott Hitlerrel szervben és Hitler mind a három kárért Tissen utasította- Lipót király ­ John Haire r­ádióbe­számoló­ja az új magyar demokráciáról Az angol rádió — mint az MTI közli — ismertette John Haire munkáspárti képviselő magyarországi beszámolóját. John Haire elmondotta, hogy aggodalmas szívvel közeledett Budapesthez és aggodalma jo­gos volt. A budapesti pusztulás, amelyet csak Sztálingrádhoz ha­sonlíthat, mélyen megrendítette. Mély benyomást tett rá a lük­tető élet, különösen a fiatalság aktivitása és politikai öntudata. A magyarok még elevenebben politizálnak, mint azelőtt. Vala­mennyi párt mindent elkövet, hogy megszerezze a szavazók tömegeit és a toborzás leg­különbözőbb módszereit alkal­mazza. Egyik-másik módszer meglepte Hairet. Azok — álla­pította meg —akik félelemből vagy egyéni nyerészkedési vágy­ból lépnek be egy pártba, soha­sem lesznek jó párttagok, örömmel tapasztalta, hogy szá­mos magyar politikai vezető ugyanígy gondolkodik. A továb­biakban kifejezte megvetését az egyenruha-viselés minden for­mája­ iránt és csodálkozással állapította meg, hogy két ma­gyarországi párt egyenruhát és pártköszöntést honosított meg. Még jobban meglepte az, hogy egyes csoportok fegyvert visel­nek. —■ Az új magyar demokrácia — folytatta Haire — egészséges újszülött, de gondos táplálásra van szüksége és teljesen szaba­don kell nőnie. Arra a meg­győződésre jutottam, hogy Ma­gyarország máris igen nagy mértékben élvezi a szabadságot. A választások kitűnő bizonysá­gát adták ennek, mert valóban szabadon és demokratikus for­mák között zajlottak le. Ha az országos választások során ugyanolyan rend és nyugalom uralkodik majd, mint Buda­pesten uralkodott, akkor kielé­gítőknek teinthetők. Ha ize­m a magyar politikai helyzet bonyolultságát és ki­­élezettségét ismertetve és rá­térve a rohamos pénzhigításra — elismeréssel állapította meg, hogy a magyar politikai élet ve­zetői a legrealisztikusabb mód­szerekkel és államférfiúi be­látással közelítik meg a prob­lémákat. Valamennyinek az a meggyőződése, hogy külső se­gítség nélkül nem tudják eze­ket a kérdéseket megoldani, angolszász és szovjet támoga­tásra egyaránt szükség van. Haire azzal fejezte be be­számolóját, hogy a választások nyomán megalakuló kormányt súlyos próbatétel elé állítja a fél. És ha a kormány megmenti Magyarországot az anyagi csőd­től, az éhezéstől és a betegsé­gektől, akkor kiérdemli a ma­gyarság háláját és a világ bizal­mát, s megjegyzéseiben leszögezi: „Azért mentem Berchtes­­gadenbe, hogy szabadságot nyerjek hadifoglyaink számára, hogy kivívjam az élelmiszer­adagok fölemelését és meg­könnyítést szerezhessek a Bel­giumra nehezedő súlyos pénz­ügyi és gazdasági helyzetben. Politikai tárgyalásokat nem folytattam. Egyezkedés nélkül tértem haza, nem kaptam sem­mit és nem ígértem semmit". A belga közvélemény nagy ér­deklődéssel várja a pártok ál­lásfoglalásait a közzétett fel­jegyzésekhez. Helsinki Jelend , Mannerheim elnök orvosa kí­séretében külföldre utazik egész­ségének helyreállítása céljából. Mannerheim távollétében Paasi­­kivi miniszterelnök látja el az elnöki teendőket. , Moszkva Jelend­i A Pravda a nemzetközi hely­zetről szóló beszámolójában megállapítja, hogy a politikai erőviszonyok a háború eredmé­nyeképpen a demokrácia javára tolódtak el és ez az eltolódás arra készteti a reakciós eleme­ket, hogy a demokrácia mezé­ben próbálják visszaszerezni el­veszített pozíciójukat. Jellemző példája ennek Görögország, ahol a külföldi beavatkozás a­­ demokrácia védelmének­ tet­szetős­ségére alatt történik. Ugyanekkor azonban a nemzet­közi nehézipar a gondosan ál­cázott háttérben a háborús bű­nös német gazdasági vezetők ér­dekében indít mentő­akciót, pedig minden szabadságszerető nemzet teljes joggal azt követeli, hogy ezeket a gazdasági bűnö­zőket szigorúan megbüntessék. Most, amikor a politikai szerep­körök látszólagosan teljesen kuszáltak, a szovjet­ kormány minden kétséget és félreértést kizáróan a békéért és a nemzet­közi biztonságért küzd. Ez a célkitűzés ma már annyira vi­lágosan és félremagyarázhatat­­lanul mutatkozik, hogy a szov­jet­ politika legrosszabb indulatú kritikusai is sorra kénytelenek elismerni, hogy a szovjet­ kor­mány külpolitikájának célja ki­zárólag a nemzetközi együttmű­ködés és a biztonság fokozása. London Jelend­e Londonból jelenti az MTI, hogy az angol községtanácsi vá­lasztások végleges eredménye szerint összesen 2977 munkás­párti jelöltet választottak meg. A konzervatív jelöltek közül 835, a szabadelvűek közül 11, a pártonkívüliek közül 501 és a kommunisták közül 22 jutott be újból a községtanácsokba. London 28 körzete közül 22 került munkáspárti ellenőrzés alá. Hétfőn véget ért az angol dokkmunkások sztrájkja. Vilma holland királynő át­nyújtotta Churchillnek a hol­land nép ajándékát, hálául a háború alatt tanúsított hajtha­tatlan magatartásáért. Az aján­dék: 630 levél egy XVII. szá­zadbeli tokban. A leveleket an­nak idején Churchill őse, Marl­­borough első hercege írta az akkori holland miniszterelnök­nek. Eddig a hágai állami levél­tárban őrizték ezt az érdekes levelezést. A londoni ifjúsági kongress­zuson Mahnyiov, a Szovjet kül­- Magyar Távirati Iroda je­lenti: Zsedényi Béla, a Nemzet­gyűlés elnöke pénteken délután fényes külsőségek között fogadó­­estélyt adott Georgij Martino­vics Puskin, Szovjet-Oroszország rendkívüli követe és meghatal­mazott minisztere tiszteletére, aki délben nyújtotta át meg­bízólevelét a Nemzeti Főtanács­nak. Az érkező vendégeket Zsedé­­nyi Béla és Lilla leánya fogad­ta. A fogadóestélyen a Buda­pesten tartózkodó szovjet kato­nai vezetők, diplomaták és a magyar közéletnek úgyszólván minden számottevő személyi­sége adott egymásnak találko­zót. A szovjet-magar barátság je­gyében lezajlott fogadóestélyen orosz részről megjelent: Vorosi­­lov tábornagy és felesége, Szvi­­ridov altábornagy, Belkin altá­bornagy, Trajunyin ellentenger­nagy és felesége, Ljevuskin ve­zérőrnagy és felesége, Kondra­­tov vezérőrnagy és felesége, Beljanov vezérőrnagy és fele­sége, Scserbakov vezérőrnagy, Iljubcsinko ezredes, Szava ez­redes, Puskin követ és felesége, Oszokin követség! tanácsos és felesége, Barulin követség! ta­nácsos, Grigorjev I. osztályú követség­ titkár, Zsukov követ­­ségi titkár és felesége, Sipilov attasé, Laptyev sajtóattasé, Illés Béla őrnagy, író és még többen mások a budapesti szovjet ko­lónia tagjai közül. Magyar részről megjelent dál­­noki Miklós Béla miniszterelnök, Gyöngyösi János külügyminisz­ter és felesége, Vörös János hon­védelmi miniszter és felesége, Teleki Géza kultuszminiszter, G­erő Ernő kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter és fe­lesége, Bán Antal iparügyi mi­niszter és felesége, Nagy Ferenc újjáépítési miniszter és felesége, Ries István igazságügy-miniszter és felesége, Rónai Sándor köz­ellátási miniszter és felesége, Balogh István dr. miniszter­­elnökségi államtitkár, Rákosi Mátyás és felesége, Szakasits Árpád és felesége, Tildy Zoltán, Csorba János, a Közigazgatási Bíróság elnöke, Vas Zoltán pol­gármester és felesége, Kővágó József alpolgármester és fele­sége, Kárász Arthur, a Nemzeti Bank elnöke és felesége, Bara­nyai Lipót, Nemes József kul­­tuszminisztériumi osztályfőnök, Ortutay Gyula, a Magyar Köz­ponti Híradó rt. elnöke és fe­lesége, Kelen Péter Pál, a Ma­gyar Központi Híradó igazga­tója és felesége, Komáromy Pál, az Operaház igazgatója és fele­sége. A külügyminisztérium részé­ről megjelent Pokorny Her­­mann vezérezredes, a fegyver­szüneti osztály vezetője, Sebes­tyén Pál osztályfőnök, Szek­e Lajos főkonzul, protokollfőnök. Ott voltak a Moszkvába induló diplomaták közül Szekfü Gyula követ és felesége, Gombó István rendkívüli követ és meghatal­mazott miniszter, Forbáth Hó­bort kereskedelmi attasé, Ke­mény Ferenc, Radó György és Niszkácz László követségi tit­károk, Ábrahám Ferenc, az MTI moszkvai tudósítója. A Nemzetgyűlés részéről ott volt Demeter Géza elnöki taná­csos és felesége, Köst­lődy Jenő ezredes és felesége, Bangha Ernő alezredes és felesége, Verd Ubul őrnagy, szárnysegéd és dr Lengyel István naplószer­­kesztő. Megjelent még Zlinhy Lajos író, Bajor Gizi, Orosz Júlia, Palló Imre, Udvardy Tibor, va­lamint sokan mások a magyar­ politikai, társadalmi és m­űvé­­­szeti élet kiválóságai közül. A fogadóestély külsőségeiben is hangulatában egyaránt a szovjet-magyar barátság jegyé­­ben folyt le. • Zsedényi Béla, a Nemzetgyű­­­lés elnöke az alábbi poháré köszöntőt intézte Puskin követ­hez:­­ — Követ Úrt A háború viha­­ma és a nemzeti katasztrófái után Magyarország ma jelentős határkőhöz érkezett a felemel­kedés útján. Puskin követ úr a­ mai napon átnyújtotta megbízó-­ levelét a Nemzeti Főtanács­nak, Magyarország ezzel jelentős lé­­péssel előbbre jutott, hogy a szabadságszerető népek békés világközösségének tagja legyen. A mai esten, amelyen a demo­­kratikus Magyarország vezető személyiségei gyűltek össze, örömmel ragadom meg az alkal­mat, hogy őszinte tisztelettel és igaz szeretettel köszöntsem a Szovjetuniónak nálunk akkredi­tált követét, Puskin őexcellen­­ciáját. (Hosszantartó lelkes taps és éljenzés.) — Ez ünnepi alkalomból há­rom tényt kívánok leszögezni. Az első az, hogy a Szovjetunió volt az első hatalom, amely­ nemzeti szerencsétlenségünk után a diplomáciai kapcsolato­kat felvette velünk. A másik, tény, hogy a Szovjetunió volt az, amely megszabadított ben­nünket a hitleri és nyilas zsar­nokságtól és éppen Puskin kö­vet úr volt az, aki bemutatkozó beszédében elismerte, hogy a­ magyar nép ehhez hathatósank hozzájárult. A harmadik tény, amelyet különös örömmel eme­lek ki, az, hogy a Szovjetúnió azt a férfiút küldte el hozzánk követül, aki szabadságharcunk, első pillanatától kezdve itt élt közöttünk, aki látta, milyen ne­héz körülmények között építet­tük fel az új demokratikus Magyarországot. — Szívből jövő Őszinte szere­tettel, az egész magyarság ne­vében köszöntöm a követ urat és az itt megjelent összes szov­jet vendégeket, élükön Magyar­ország nagy barátjával, Vorosi­­lov tábornaggyal. Éljen Vorosi­­lov marsall, Magyarország régi, nagy barátja! Ezután Puskin követ emelkedett szólásra. — Igaz örömömnek adok ki­fejezést afölött — mondotta —, hogy a Szovjetúnió kormánya­ elsőnek ismerte el az ideiglenes magyar kormányt. — Magyarország valóban min­­dent megtett, hogy részt vehes­­sen a német fasiszták elleni harcban és segítőleg hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Nem­zetek hamarosan befejezhessék a háborút. A demokratikus Magyarország jövőjére emelem poharamat! A lelkes tapssal és éljenzés­sel fogadott pohárköszöntő után Vorosilov tábornagy emelkedett szólásra. , — Mélyen tisztelt Hölgyein­ és Uraim! — mondotta. —­ Nem volna igazságos, ha ezen­ az estélyen egyoldalú pohár* köszöntök hangzanának el. A­ Szovjetunió kormánya Puskins követ urat, igen tisztelt barátot már, a magyar kormány m­étig követként akkreditálta, a mai­ gyár kormány viszont Szekfű­ Gyula követ urat a magyar­­ kormány moszkvai képviselő­jévé nevezte ki. Én a magam részéről Szekfű Gyula követ úr és a Moszkvába akkreditált magyar külképviseleti szemé­lyek egészségére emelem po­haramat A nemzetgyűlés elnökének fogadó­estélye Puskin követ tiszteletére 1

Next