Magyar Nemzet, 1945. december (1. évfolyam, 175-197. szám)

1945-12-19 / 189. szám

Bunda, 1045 december 10 .^(tvgr Annust A deportálásokról és a halálvonatok­ról vallott Endre László Izgalmas, túlfeszül­t hangulat­ban folytatta a népbíróság ked­den reggel Endre László, Birj László és Jaross Andor bűn­ügyében a főtárgyalást. A Zene­akadémia nagyterme csaknem egészen megtelt érdeklődőkkel már a tárgyalás kezdetére. Endre László kihallgatását foly­tatták, sorra kerültek a gyűjtő­­táborok és deportáló vonatok szörnyűségei. Hamarosan nyil­vánvaló lett, hogy a jelenlevők egy része átélte mindezeket a szörnyűségeket, sőt az ítélő népbírósági tanács tagjai között is vannak olyanok, akik meg­­lakták a táborokat, végigjárták a szenvedések egész hosszú út­ját, látták Endre Lászlót felül­vizsgáló körútján, amelynek so­rán minden szörnyűség és eme­bedtetlenség kevés volt neki. Még most is minden válasza, amelyet a tanácselnök, a tanácstagok vagy a népügyészek kérdésére adott: ugyanennek a szadista szellemnek, a töretlen, változat­lan embertelenségnek egy-egy újabb megnyilatkozása volt Ki­jelentéseit olyan emberek hall­gatták, akiknek idegeiben még benne remeg az elmúlt borzal­mak emléke, akik elvesztették hozzátartozóikat, szeretteiket, barátaikat, életük minden tar­talmát, szépségét, értelmét; nem meglepő tehát, ha időnkint olyan felháborodás támadt, hogy az elnök kénytelen volt felfüggeszteni a tárgyalást Hogyan deportálták az emberek százezreit A tárgyalás megnyitása után Jankó Péter dr tanácselnök azt a kérdést igyekezett tisztázni, ki és mikor bocsátotta ki a asidók deportálására vonatkozó rende­­leteket Endre László minden kérdésre azt válaszolta, hogy nincs tudomása ezeknek az in­tézkedéseknek részleteiről. Az elnök felmutatta az erre vonat­­kozó rendeletét, amelyet Endre László ellenjegyzett. A vádlott erre csupán annyit jegyzett meg, hogy a végrehajtási utasí­tást később adták ki. A gyűjtő­­táborokat szerinte először a dél­vidéken állították fel,Hu­g pe­dig a katonaság részéről. A kárpátaljai akció előtt Munká­cson, majd Marosvásárhelyen és Szatmárnémetiben értekezle­teket tartottak, Endre László részvételével. Szerinte az irá­nyítás a németek kezében volt. A maga részéről a közigazgatási hatóságoknak a gyűjtőtáborok felállításában való részvételét igyekezett biztosítani. Dr. Jankó Péter elnök ismé­telte rámutatott arra, hogy Endre vallomásában ellentmon­dások tapasztalhatók. — Ön többszázezer ember­i társának ételét érintő lépések­ről félvállról beszél, egyetlen kérdésben sem ad határozott választ, — állapította meg az elnök emelt hangon. Endre azt felelte, hogy elfog­­laltsága igen nagy volt, ezért nem tudott betekinteni minden részletbe. — Tizenöt hónap óta súlyos megrázkódtatásokon mentem át, nemcsak a rsaládomat illetőleg, — mondta Endre, amire szinte döbbenetes zúgás támadt a te­remben. — A mi családunkról nem beszél! — kiáltották többfelől A karácsonyi ünnepek alkalmából 19­15 dezember 15-től december 31-ig korlátolt számban elfogadunk rendelé­­­eket a világhírű londoni játszva tanító ANGOL, FRANCIA, OLASZ, SPANYOL GRAMOFONLEMEZES NYELVTANÍTÓ KURZUSOKRA Előjegyzések a L'nguaphone (London) Keleteurópai Köz­pontjához küldendők. Budapest, Vill., József-krt 2. (T.: 225-234) A Izgatottan. A földszinten a har­madik vagy negyedik padsorban egy idősebb hölgy sírva fakadt és hangosan kiáltozott, hogy két unokáját vesztette el. Az elnök csak ismételt figyelmeztetésre tudta helyreállítani a rendet, ezután a következőket mon­dotta: — Az elmúlt időszak szörnyű­ségeire a hallgatók azzal adják meg a méltó választ, ha hig­gadtsággal, önuralommal, össze­hasonlíthatatlanul magasabb er­­kölcsiségről tesznek tanúságot. A továbbiakban Ferenczy csendőralezredes szerepére vo­natkozóan tett fel kérdéseket az elnök. Endre László hosszasan bizonygatta, hogy Ferenczy sa­ját kezdeményezéséből járt el, végül beismerte, hogy a depor­tálások végrehajtásának sorrend­jére vonakozólag Ferenczy fele is Baky Lászlótól kapta az uta­sításokat. — Ki adott utasítást arra, hogy a gyűjtőtáborokat légitá­madások által veszélyeztetett he­lyen kell létesíteni! — kérdezte az elnök. Endre a közönség zajos felhá­borodására azt válaszolta, hogy nem tudja. Az elnök ismertette Endre Lászlónak Sztójay mi­niszterelnökhöz intézett jelenté­sét. Ebben Endre azt közölte, hogy szigorú utasítást adott a közigazgatási és közbiztonsági szerveknek a keresztény vallású zsidók külön kezelésére és a de­portálás humánus végrehajtá­sára. Endre kijelentette, hogy ő csak Baky távollétében rendel­kezett ezekkel a szervekkel Amikor Baky jelen volt, ő volt az illetékes tényező. — ön ezeknek a hatósági szerveknek segítségét biztosí­totta egy akció számára, amely az ön vallomása szerint is né­met vezetés alatt állott így voln. —­ kérdezte az elnök. — így, felelte Endre László. Pécs, Kassa, Miskolc, Ltog­vár és Munkács Dán Dezső népbíró intézett ezután kérdéseket a vádlotthoz. Idézte Endre László 1944 má­jus 14-én tett nyilatkozatát, amelyben a következőket mon­dotta: — A zsidókérdésben in­tézkedéseinket nem parancsra, hanem önkéntes meggyőződésből tettek. — ön tehát megfontoltan hét­százezer ember gyilkosa! — ál­lapította meg a népbíró emelt hangon. — ön tudta, mi törté­nik azokkal az emberekkel, aki­ket Németországba cipelnek. Ön a pécsi sporttelepen sorbaállítta­­tott ötezer zsidót és gúnyosan mosolyogva végighaladt előttük, majd így szólt a szerencsétle­nekhez: • Most tegyen csodát a maguk híres zsidó istene.• — Ez elejétől végig valótlan­ság — felelte Endre László, újabb izgalmakat keltve a te­remben. — Minnay Iipóttal milyen vi­szonyban volt? — hangzott a népbiró következő kérdése. — Sem­ilyen viszonyban — felelte Endre. — A 401. számú munkásszá­zad névsorát ön vitte el Mony­hoz? En­r­e azt felelte, hogy ezt nem tette. — Ön Kassán, a térd­gyár­­ban sokezer embert talált víz nélkül, csak az eső esett rájuk, mert fedél nem volt a fejük fö­lött. Pohl Sándor sxo­ga! í­­ónak Hétfön ezt* « Bajcsy-ZailimaVr-uton e vetietUmretiiru­l megtiUlötit kéri szegény tisztviselő­nő, hogy szumi­vevét, Niváit és Bein Irén névre zsöld IRATAIT kö­dje vissza Ha szegény ero .et tá­léit* meg, minden mást megtarthat. Leadható: a Magyar Nemzet kiadó­hivatalában. ____________ Karácsonyra ROZGONYI-fénykép IV., Kálvin-tér S és IV., Vid­-n. 11 fo. Remek kiállítású, olcsó alapúra kitűnő KÖNYVEK árusí­tsa: IT- IRÁNTI-UTCA »■ Szeged—Hódraszővásárhillyre teherautót indít 8ZOPRI és CZAKÓ számíták. ff., Magyar-utca 7. Tel.: 182—061. SZEMÉLYAUTÓ bérelhet* vidékre i*. SZOPR1 éa CZAKÓ szállítók, ÜT, Magyar^atce X TEL: itt—Wi­ még's szemrehányást t ti azé t, hí­g i a­z idók .ak túságo a.i jó dől uk van. — Nem felel meg a valóság­nak — felelte Endre, amire Dán Dezső népbiró izgatottan kijelentette: — Magam is ott vol­tm. H­s­­zni­k! Letagadj­­ a kegyetlen­ségeit. Kassáról Miskolcra ment, ott felhívást tett közzé, amely szerint a zs­iók mérgezett kockacukrot helyeztek el bizo­nyos házak kapujában. A zsidó orvosok ügyében utasította a csendőröket, hogy eze­t az or­­vosoka­t a gettób­i­vitel­t öt ée­rc ér vér,sec. Ungváron és Munkácson bevezette a botozást. Sátoraljaújhelyen tízezer em­bert talált a cigánytelepen a legszörnyűbb körülmények kö­zött, mégis újabb szigorításokat rendelt el. Endre mindenre azt válaszolja, hogy nem úgy történt, vagy hogy nem adott ki ilyen értel­mű utasításokat Dán Dezső népbíró a felháborodástól elra­gadtat­va kiáltja: — Kkinek joga van védekezni a demokratikus bíróság előtt, de hazahozni nincs jogai Maga hét­százezer embert betett a vago­nokba és kiküldte őket a halál­­táborokba! — Ilyen körülmények között nem válaszolok — jelentette ki Endre László, zajos felháboro­dást keltve az egész teremben. — Kár magát a demokratikus magyar bíróság elé állítani — mondotta emelt hangon Dán Dezső népbíró, a hallgatóság padsoraiból pedig szenvedélyes közbekiáltások hangzottak el:­­ Gyilkos, gonosztevő! Dr Jankó I Péter tanácselnök a tárgyalást erre öt percre felfüggesztette. Endre László relatíve ,em­bersalest végreh­ajtása Szünet után a n­ép­bírák foly­tatták a kérdések tette vését. Az egyik népbiró a következő kér­dést tette fel: — A német utasítás az volt, hogy a deportálásnál ötvenöt embert kell egy vagonba tenni. Megállapította ön, hogy valóban ennyien voltak-e, vagy többen. Endre­ 'László azt válaszolta, hogy nem állapította meg. Két­­ízben látott bevagonírozást, de nem olvasta meg, hány ember van a kocsikban. A kocsik aj­taja egyébként réssel volt el­látva, ezen a résen és az abla­kokon át elég levegő jutott a vagonok belsejébe. A közönség újabb felháborodott zúgással fogadta ezt a kijelentést. — Ön szerint tehát ember­ségesen hajtották végre a de­portálást — hangzott az újabb kérdés. — Relatíve emberségesen — felelte Endre László, amire a felháborodás újabb vihara tört ki. Endre ezután úgy értelmez­te kijelentését, hogy a vasutak nagyon igénybe voltak véve, ehhez mérten emberséges volt szerinte az elhelyezés. — Miért vállalt német szol­gálatot? — kérdezte ezután a népbíró. — Endre azt válaszol­ta, hogy nem vállalt német szolgálatot Meggyőződése az volt, hogy a zsidókat ki kell telepíteni, de megfelelő orszá­got kell nekik adni, ahol meg­találják boldogulásukat. — Au div­tzban! — hangzott többfelől az elkeseredett közbe­szól­és. Ezután beismerte Endre László, hogy a budapesti zsidó SZÉKELY EMIL wi*. itt Briliánst, aranyat, siüttit, érát legeránálian vesz. személykocsit Tennénk 1 vagy % Jóhot. OMTK, Ro!tenbi!.’er*u. St. föld**.­­ DIESEL-MOTOrlOS 1 t rakfelületű, 15 t, teherbírású TEHERAUTÓ komoly vállalatnak papírokkal eladA. Érdeklődés a kőv. Boréra mér­nök. IX* Gróf Haller­ n. 20. I. «ro. 6. ^plereskeilí la kérimmikA* férfíc (i­s' rághatok __PANURIA, Paulav Elle­nte« IS, BARONET LIKŐRGYÁR új telefonszáma: 227-240 házak kijelölésének megváltoz­tatása az ő beavatkozására tör­tént — ön mint alispán a törvény­telenségek hosszú sorozatát kö­vette el, — mondotta ezután a népbíróság egy másik tagja. — Elvonta a zsidóságtól az élelmi­­szerjegyeket, eltiltotta őket a fürdők­­látogatásától és más ha­sonló intézkedéseket tett, még a németek bevonulása előtt. Mi­lyen törvényes alapon adta ki ezeket a rendelkezéseket! Endre László azt felelte, hogy minden rendeletében hivatko­zott a megfelelő törvényszaka­szokra Dr Jankó Péter elnök erre megállapította, hogy a fürdőlátogatást eltiltó rendelet általánosságban hivatkozik az 1939. évi IV. törvénycikkre, de ez a h­vatkozás is teljesen hely­­t­en. A rendelet indokolásában mindenféle törvényes alapot nélkülöz. A továbbiakban Endre azt vallotta, hogy Horthy Miklós kormányzó a németek bevonu­lása után hozzájárult a depor­tálásokhoz. Később a budapesti zsidóság deportálása ellen a kormányzó foglalt állást Úgy tudja, hogy a kormányzó nem volt megelégedve a zsidó intéz­kedések végrehajtásával, a hozzá érkezett panaszok erősen befolyásolták. Egyébként ők maguk is úgy látták, hogy a gyakorlati végrehajtás jórán szomorúbb látvány ala­­n­t ki, mint am­re el voltak ki­tü .. — Nagybányán a templom környékét jelölték ki a gettó számára, — folytatta kérdéseit a népbiró. — Ön ehhez nem járult hozzá. Az Ön utasítására kitelepítették a zsidókat a város szélére, ahol nem volt tető a fe­jük fölött, vizük sem volt. A földet ásták föl, hogy némi ta­lajnedvességhez jussanak. — Nem tudok róla, — felelte Endre László. Ki adott utasítást •íme betegek és vakok deportá­lsa a Dr Matúzfalvy István nép­­ügyész arra vonatkozóan tett föl kérdést, milyen jelentést ter­jesztett Endre László a zsidók­kal való elbánásról az 1944 jú­nius 12-én megtartott miniszter­­tanács elé. Endre azt felelte, hogy írásbeli bejelentést nyújtott be, amely szerint a gettókban zsúfoltság tapasztalható, mert mindenütt váratlanul sok a kül­földi zsidó. Utasítást adott a férőhelyek növelésére, továbbá az ivóvíz ellátás rendezésére és táplálék biztosítására. Dr Mafisz­­falvy István népügyész erre fel­mutatta az Endre László aláírá­sával ellátott eredeti jelentést Ez a jelentés úgy szól, hogy Endre László helyszíni szemléje alapján valótlannak, vagy erő­sen túlzottnak találta a pana­szokat. Szerinte embertelen bá­násmódról szó sincsen. Azt állí­totta, hogy a zsidókat fedél alatt helyezték el, ivóvizük, el­látásuk kielégítő és általában minden keresztény szellemben történik. A zsidók vagyontár­gyait elkülönítik. A jelentés ez­zel a mondattal végződik: Ha nem lépünk fel ellenük, a zsi­dók fognak felülkerekedni. Endre László a felolvasott Je­l----------­ A RÉGI UDVARIASSÁGGAL, EZER ÚJ AJÁNDÉKKAL VARJA ARKANZAS­I KEDVES VE Vet 1. ÚJ CÍM: PETÖR SÁNDOR­ UTCA 8. FAREDŐNY ÉS VÁSZONROLLÓ KÉSZÍTÉS, JAVÍTÁS Háznál L», CSÓRÓK ISTVÁN VI­., Damjanieh-utcs Laphiváar* házhoz mtask. QRIUYATt briliáns?, ezüstöt mű, »l»d»k. Jtgyszárá. ékszerká­szilés Javítások megvárhatik. ri'l | I Srbwara aranyműv.. Dohány­a AZ. I. e Télikabátot is tinik vagy étereinek ilzebbre, 30—52-es méret. Csak elsőrendű ralaA­séget. Lakáét, Thököly-út rt. Bútorszövetet ffiggSoran­atto! &tb. egyéb kárpitozásra alkalmas búzátokat VÁSÁROLUNK­­Awatalonok Ssofelkwietst. Erkel-g- 20-KARÁCSONYRA, KÖLYÖKKUTYÁT a fealváriMi MzattrMUl IV, Jbttaykáfr-«. ii leütésre egyetlen szó megjegy­zést sem tett. — A gettóban levők deportá­lására ki adott utasítást? — kér­dezte ezután a népügyész. — Baky László és én. — is­merte el a vádlott — Ki adott utasítást az elme­betegek íz vakok deportálásárat — hangzott a következő kérdés. Endre kijelentette, hogy erről nincs tudomása. Dr Újhelyi Szi­lárd politikai ügyész kérdésé­re azt vallotta, hogy nem tudta, milyen sors vár a deportáltakra. Azt hitte, munkára viszik őket. — Azt hitte, hogy munkára viszik az aggastyánokat, a cse­csemőket, az elmebetegeket, a ré­kokat? — kérdezte a politikai ügyész. Endre azt válaszolta, hogy tudomása szerint azokat táborokban helyezték el. A né­metek egyévi élelmet követeltek a kivitt zsidók számára, ebből nem következtethetett arra, hogy elpusztulnak. A tanácselnök ezután áttért a következő vádpontra, Endre László különböző cikkeire. Endre László a tanácselnök kérdéseire kijelentette, hogy kettő kivitelével valamennyi cikk szerzőségét elismeri. Cik­keivel a magyar faj védelmét akarta szolgálni. Az elnök erre a következő kérdést intézte hozzá: — Hogyan akarta a magyar­ság érdekét szolgálni a zsidóság elleni gyűlölet felkeltésével51 Minden baj okának kényelme­sen a zsidóságot állították oda, ezzel akarták elterelni a fi­gyelmet az igazán nagyjelentő­ségű szociális kérdésekről, az áldatlan földbirtok megoszlásá­ról, a nagytőke túlkapásairól, a keresztény erkölcs megvaló­sításának teljes csődjéről! Endre László a további kér­désekre azt hangoztatta, hogy sohasem lazított a háború mel­lett, csak amikor már benne voltunk a háborúban, akkor buzdított kitartásra. Kihallgatá­sa ezzel véget ért és a tanács­elnök szünetet rendelt el. Szünet után a bíróság áttért Baky László kihallgatására. An­nak megkezdése előtt derült ki, hogy Bakynak nincsen ügyvédje és ezért a bíróság a hallgatók sorából jelölt ki ideillenes vé­dőt. Arra a kérdésre, hogy, be­ismeri-e bűnösségét, Baky azt válaszolta: — A felelősséget elismerem, * a bűnösséget nem. A továbbiakban elmondotta, hogy 1925-ben csendr lett, majd 1938-ban mint őrnagy nyugdí­­jaztatta magát Ekkor belépett a hungarista mozgalomba, de hamarosan ki is lépett onnn, mert összeütközésbe került Ko­­varcz Emilel. 1939 elején már ismét tagja lett a mozgalomnak és több tisztséget töltött be. Mint ilyen mindenkor szemben­állóit a túlzó szárnnyal, akik közé Gál Csabát, Grubert és Kovarczot számította. 1944 március 18-án éjféltől egészen hajnali öt óráig Rup­­recht Olivérnél, a Magyarság főszerkesztőjénél volt, akivel együtt várta a Németországból érkező híreket Reggel értesült arról, hogy Magyarországot megszállták a németek, majd déltájban a német követségre ment, ahol már sok politikust talált, együtt. Itt Vecsenmayer egy kész kormánylistát olvasott fel, ami lényegében a Sztójay­­kormánnyal meg is valósult. neki ugyanakkor a budapesti rendőrkapitányságot ajánlották fel, ezt az állást azonban sem volt hajlandó elvállalni. Március 23-án kinevezték bel­ügyi államtitkárrá és hatásköre a közrendészetre és a közbiz­­­tonságra terjedt ki. Úgy tudta hogyha Magyarországon sikerül biztosítani a közrendet, a néme­tek kivonulnak, ezért mindent elkövetett, hogy a közrend el­lenségeit „megfékezhesse". Április elején Endre Lászlóval együtt egy bizalm­i rendeletet hoztak, am­ly a magyarországi zsidók kitelepítését célozta. Endre akkoriban úgy nyilatko­zott — vallotta Baky László —, hogy ilyen nagytömegű zsidó­ságot az ország területén eltar­tani nem lehet, tehát át kell adni őket a németeknek. Azt is mondotta Endre egy ízben, hogy most jön a miniszterelnökség­ről és megszerezte a hozzájáru­lást a zsidók deportálásához. Így kezdődött meg az Endre és Baky által megállapított sor­rendben a deportálás, amely­nek során különösen Zöldi és Ferenczi játszott nagy szerepet. Mind a kettő az SS-sel vette magát körül és ez annyira tá­mogatta őket, hogy leváltásuk­ról szó sem lehetett. — Helyeselte ön ezt az ak­ciót! — kérdezte Jankó elnök, de Baky nem felelt. — Ha nem helyeselte volna, bizonyára lemondott volna! — folytatja a kérdezést az elnök, mire Baky habozva felelte: — Igen. Utána az a háromezer csend­őr került szóba, akik Baky rendeletére július folyamán ér­keztek Pestre és akikről a köz­hit azt tartotta, hogy Horthy megbuktatására kaptak paran­csot. Baky azonban csak annyit tud az esetről, hogy valamilyen zászlószentelési ünnepségre hoz­­tak fel vidékről csendőröket, de politikai szerepük nem volt. Egyébként — folytatja vallomá­sát, — ő csak július elejéig vett részt a zsidóügyek Intézésében, azután egy darabig még admi­nisztratív teendőket látott el a minisztériumban, majd pedig augusztus 27-én felmentették az államtitkárság alól. Az előrehaladott időre való tekintettel a bíróság a tárgyalás folytatását szerda reggelre ha­lasztotta. 9 1111 1. Nem en­edélyezték az BSzKRt tarifaemelési tervét A Beszkárt vezetősége már napok óta újabb tarifaemelés keresztül­vitelén fáradozott. Az időközi áreltolódásokra és a személyzeti kiadások szaporo­dására hivatkozással az egysé­ges jegy tarifáját 200 pengőről 500 pengőre akarták emelni. A Beszkart tervezetét azoban a­ felsőbb fórum nem engedé­lyezte.

Next