Magyar Nemzet, 1946. május (2. évfolyam, 95-119. szám)
1946-05-26 / 116. szám
T9€0 mijük Maga-iteroet£ Az öt drámai perc, amely eldöntötte Erdély sorsát... Mrt. május. (A Magyar Nemzet tudóttti-jától.) Jó negyedszázad évvel ezelőtt, amikor „az igaztalan, az emberiség közös érdekeibe ütköző" trianoni békeokmányt átnyújtanák Apponyi Albertinek,, Erdély lelkét s nyilvánvalólag a Felvidék meg Bácska lelkét is elszorították Kosztolányi Dezső tragikus búcsúsorai: Szülőföldem bús határa, hajh, elér-e még a bánat és sóhajt Mert hozzád többet nem visz a vonat, csak így emelhetem rád arcomat. Miután a külső tollából kicsorduló bánat és sóhaj hárommillió jó magyar szíve vérével íródott, a Wesselényi Miklós-úton, mely a kolozsvári állomás felé vezet, sűrű, néma és két égbeesett tömeg hullámzott, hogy mégegyszer elnézze a bús határok felé kanyargó, hűvös és csillogó síneket. Bölcsők, koporsók, temetői por és templomok ormán az est, bíbor, Kisiskolánk, amelyben a harang oly édesen beszélt, akár a lant... Azután tovatűntek a nemzeti balsors kezdetének erőtlen, könnyes napjai s a fáradt, ernyedt igric mélabús líráját Reményik Sándor kemény, csökönyösriadója váltotta fel. Egymás szíve falán, végzetünk élén Egy néma jelszót kidobogtatunk, Mint jeladást a katakombák mélyén: Vagyarok maradnnk. A tehetetlen, sóvár nosztalgiából és a dacos-harcos élni- Akarásból alakult ki az a feledhetetlen, pazar és regényes hekkor, amely Erdélynek első trianoni éráját jelentette, S amelynél festőibbet, termékenyebbet, bujábbat nem írt a magyar történelem. I* Hol van a régi-régi hajh, a régi bánat és a régi sóhaj? Hol a régi temetői por, meg a tempolmi ormon az est-bíbor? S ki kopogtatja ki végzetünk élén, jeladásként a katakombák mélyén, hogy magyarok maradunk? — No, Erdélynek megint vége. Éppen most mondta be a rádió. Az utolsó tapodtatig... Egy pillantás elborul, egy kéz megrándul, egy arc megvonásuk. Ennyi minden. S a két magyar tovaléptét a Champs-Eysées-n, Transylvánia ügyét már le is zárták. Mert huszonöt év alatt századok rohantak el felettünk, ciklonként sodorva végig fogalmaink, eszméink, érzelmeink martjain. Ami 1920-ban szívettépő gyász volt és képtelen honfibánat, az ma már csak méla érdeklődés , ami az élet és a fentmaradás virtusa volt, ez ma keserű legyintés. Kosztolányi és Reményik, Áprily Lajos és Tompa László, Szentimrei Jenő és Bartalis Sándor minden költészete. Tamási Áron és Markkai Sándor, Tabéri Géza és Nyirő József, Kuncz Aladár és Szilágyi András minden rajongása belefér ma egy kétperces dialógusba és egy fájdalmas reflexbe. Innen, hogy amikor a második Trianon napján Magyarország párizsi követe elfátyolozott szemmel, összetörtén és szinte halottságiadtan, egy komor történelmi pillanat ezernyi emóciójával küzdve fogadja vendégét, a krónikás megrendülten és hitetlenkedve néz rá. Mintha egy örökre eltemetett époka elevenednék meg előtte, azaripta mail és anachronizmus, lemondva a hatszázezer főnyi székelységről, a magyar kormány azt ajánlja, hogy olyan határvonalat kell meghúzni, amely körülbelül annyi románt juttat Magyarországra, mint amennyi magyar marad román területen. Csak ez biztosíthatja, hogy a nemzetiségekkel mindkét állam megfelelően és humánusan fog bánni. E határ megrajzolásánál a fenti etnikai szemponton kívül természetesen számba kell venni a gazdasági követelményeket is. Az emlékirat tehát csak egy bizonyos sáv visszacsatolását kéri Magyarországihoz. (Tudomásunk szerint az igényelt zóna körülbelül a fele a bécsi döntés által annak idején megítélt területnek. — A szerfő.)Az új határvonal legnagyobbrészt vízválasztó hegyeken futna, magában foglalva több magyar többségű várost. Így Szatmár, Nagykároly, Nagyváradot és Nagyszalontát. E megoldás folyamányaképpen hozzávetőlegesen 860.000 román kerülne Magyarországra és mintegy 1.050.000 magyar maradna továbbra is román uralom alatt. Tehát nagyjában egyensúlyi helyzet alakulna ki és ez nyugvópontra juttathatná a kisebbségi kérdést. Az emlékirat megjegyzi, hogy a felsorolt adatok alapjául az 1930-as román népszámlálás kimutatásai szolgáltak. Ezek a kimutatások eltorzították a való helyzetet s így az államfordulat által érintendő nemzetiségek arányszáma alapjában még el is tolódik: kevesebb román kerülne Magyarországra és több magyar maradna Romániában. Erdély egyötödét igényelte csak Magyarország Az első világháború után Magyarország mintegy 1600 albumoldalra rúgó vitairatot, érvet, bizonyítékot és emlékiratot terjesztett az akkori Kgyek Tanácsa (Clemenceau, Wilson, Lloyd George és Orlando) elé. A mai négyek előtt mindössze 8 és féloldalas „aldemémetre" foglalta össze a magyar szempontokat és igényeket Fölöttébb egyszerű felvonulás ahhoz képest, hogy Románia — ha értesüléseink helyesek — mázsás diplomáciai anyaggal és a közvetlen, személyi intervenciónak minden lehetőségeivel készítette elő már jóeleve a terepet. Mit mond Magyarország tisztes és csendes, árva aidemémoireja? Illetékes francia helyen egészében ismertették előttünk az emlékiratot, amely bevezető részében hangsúlyozza, hogy Magyarország a szomszéd államokkal baráti viszonyban óhajt élni. Ennek előfeltétele a hárommillió főt számláló, trianoni magyarság jövőjének biztosítása. Ami Romániát illeti, el kell ismerni, hogy a Groza-kormány a magyarság sorsának javítására tiszteletreméltó kísérleteket tett. E törekvések azonban jórészt meddőknek bizonyultak a magyarsággal szemben ellenséges román állami gépezet magatartása miatt. A magyar kormány emlékeztet arra, hogy 1944 őszén csak az orosz hadsereg mentette meg Erdély magyar ágát a Maniu - gárdák kegyetlenkedéseitől és mészárlásaitól. Számbavéve a múlt szomorú tapasztalatait és a jövendő, fenyegető eshetőségeit, csak egyetlen megnyugtató megoldás kínálkozik: az, hogy a romániai magyarok minél nagyobb tömegben és a számuknak megfelelő területtel együtt viszszacsatolódjanak Magyarországhoz. Erre a módozatra a Romániával kötött fegyverszüneti szerződés 19-ik cikke lehetőséget ad. Az aide-mémoire ezután a határkiigazításra tárgyi javaslatot tesz. Sok önfeláldozással SZIGETI AUTOSERVICE V., KIRÁLY-UTCA 46Alváztacsás, magasnyomású zsírzás, grafitos rozsdamentesítés. Elsőrendű kenőanyagok. Vacuum-olajok. Márkás személyautók raktárról vizsgára előkészítve. SZIGETI AUTOSERVICE VI., KIRÁLY-UTCA 46 TE SZERETSZ? ÜZEMBIZTOSAN CÉLBA KNNI? ÉN SZERETEK? Lelkiismeretes jó munkával szolgálni. Ifj. Kovács János, motorjavító mester. Attila körút 13. Petőfi-hídnál. ÉKSZERÜZLET BELVÁROSBAN, örökhelyiség csemegeüzletnek nagyon alkalmas, ugyanott Szüklakás is, azennel átadó. Levelek ..örök értékt* jel. Arató hírd. Erzsébet-kettvennégy Késslethi árusítás! Villanyhöltőszekrények minden célra. Hús-,cukrász- és tésztaipari répek. Háztartási jégszekrények. Tejszeparátor. Őrlők, darálók. Hidokompresszorok szekrény nélkül is. Édesipari- és cukrászformák. Tablettázók, tubustöltők és zárók. __...... . .. Vili- kever-, gyúró-, dagasztógépek. Vihamosmotorok 1 lóeróig. Emulgátorok. Pillirozógépek. ”• pap,r* ifjártó Bén. Különféle ékszíjak kiárusítása. Elektromos hűtőkészülékek javítás*. KERESKEDŐKNEK ENGEDMÉNY! LIGETI. VI., Horn Ede utca 9 D. u. 31A MEGNYÍLT! BAROSS-TÉEL 19 ATLANTIC VENDÉGLŐ-ÉTTEREM Papa, mama megtudhatja Hogy eljársz az Atlantiéba! ZERINVÁRY zeneszerző együttese Hűvös, virágos kék helyiség! ÉS Magyaros vendégszeretettel várja kedves ismerőseit és vendégeit NEMES tulajdonos. KÁPOLNAI KRAL SZ HUGÓ üzletvezető Kötött szövöttárukereskeddési!Isyelen!! ! 3£ Hői színes teniszzokni párja 9SG millió | Férfizokni párja .... 9SC millió V ^^^S^^Gyermekzokni pária . .2,000 milió | Különleges gyermekünk, bokafixek, TH" , harisnyák és mindenféle kötött szövőit. ■ áruk cagsválaszték a legolcsóbb árakon TEXTIL- ÉS SZÖVÖTTÁRU KERESKEDELMI KFT. , VI, Paular Ede-utca kettő. Tel: 427-393. Sürgönyeim: TRIAL Budapest . Magyarország népszavazást ajánl egész Erdélyben Az aide mé moire bizonygatja, hogy Erdély területének a fentiek szerint való megosztása gazdaságilag is kifogástalanul szolgálná a két állam érdekeit. Viszont elismerendő,, hogy nagy román néprétegek kerülvén Magyarországra és nagy magyar rétegek maradván Romániában, a nemzeti ideálok megvalósulásának tekintetében súlyos nehézségek támadnának mindkét oldalon. Ezeket a magyar emlékirat úgy véli kiküszöbölhetőnek, hogy a javasolt megoldással egyidejűleg a magyar-román kibékülést és együttműködést széles alapokra kell fektetni. Ezt szolgálná a kisebbségek jogainak az Atlanti Chartán és a leninisztálini elveken nyugodó, szovjet mintára való biztosítása. Ez egészen széleskörű kantonális és egyéb területi autonómiáig mehetne mindenütt, ahol a kisebbségek összefüggő csoportokban élnek. A nemzetiségek autonóm jogainak kölcsönös biztosítása mellett törekedni kellene a gazdasági és kulturális együttműködés minél szélesebb körben való kiterjesztésére, ami végül is arra vezetne, hogy a határok feloldódnának és elvesztenék jelentőségüket. Ilymódon Erdély nem válaszfal, de összekötőkapocs lehetne a két állam között. Történelmi verdikt, egyhangúlag... A határok feloldódásának és spiritualizálódásának eszményi lehetőségét még korainak érzi az emlékirat, mert megemlíti, hogy elfogadna olyan megoldást is, amely nemzetközi ellenőrzés mellett népszavazást létesítene az 1918-as Romániához csatolt egész területen. A lakosság szavazatának megoszlása alapján volna azután meghatározandó a Magyarországhoz csatolandó terület nagysága Íme, azok az érvek és szempontok, amelyekkel Magyarország 1946 májusában szót emelt Transylvánia földjéért és fiaiért. Várjon elolvasták-e a négyek, vájjon elolvasta-e bármelyik szakértőjük is ezt az emlékiratot? A kérdésre nincs válasz. Csak annyi bizonyos, a quatre Grands külügyminiszterei május hetedikén 11 órakor tanácskozásra ültek össze és értekezletüket 1 óra 25 perckor zárták le. E nem is egészen harmadfél óra jelentős részét a dunai hajózás és a Fekete-tengerre vezető kereskedelmi út problémaköre foglalta le. Más részében a románorosz határról, majd a románbolgár határról döntöttek. Egyben a 145 perc elég volt az erdélyi kérdés megoldására is. E megoldás szövegszerűen így hangzik: „La décision de la sentence de Vienne du 30 août 1910 est déclarée nulle et non avenue. La frontière entre la Roumanie et la Hongrie, telle qu'elle existait au ler janvier 1938, est , rétablie par le présent article." „Az 1940 augusztus 30-i bécsi döntőbírósági határozat semmisnek és érvénytelennek deklaráltatik. Magyarország és Románia között a határt a jelen cikk úgy állítja helyre, ahogyan 1938 január 1.én húzódott A „négy nagy" tárgyalásai zártak és titkosak. Ezért a részleteket senki sem ismerheti. Csupán annyi bizonyos, hogy Erdély ügyében percei alatt és vita nélkül döntöttek. Jóllehet bizonyos az, hogy eredetileg úgy London, mint Washington hajlamos volt a román-magyar vitaanyagban méltányos és lelkiismeretesen töprengő álláspontot elfoglalni. Az természetesen pillanatig sem volt és nem is lehetett vitás, hogy a bécsi döntést, amely a hitleri rendszer döntése volt, semmisnek fogják nyilvánítani. Ebből azonban még távolról sem kellett az oly végzetes trianoni hibák megismétlésének következnie. Sajnos, a balsors beleszólt a játékba. Egyes hírek szerint az angolszászok már a londoni konferencia során elejtették Magyarországot. Miért a désinteressement? Túljelentéktelenek és túl gyengék vagyunk. Question négligeable. Nem érdemes miattunk a világ túlfeszült légkörét még tovább terhelni. Néma vádlott a sietős bíróság előtt. Amely a maga korszakalkotó gondjainak kö zepette öt percet ariát az essdélyi bagatell mérlegelésére. Talán észre sem vévén, hogy e bagatell mélyén százezrek, meg «4*ezrek ww 88wMTi, meg. S hogy bagsitell bagatell ugyan, de mindenképpen, történelmi bagatell. A párisi magyar követ két ítéletről Mondják, doktor Auer Pál, Magyarország párisi minisztere elfátyolozott szemmel, halottsápadtan szorongatja a. s.Quatra Grands" hivatalos kommünikéjét. Vájjon mit szólhat e döntéshez, amely annyi idő alatt, amennyi egy fél cigaretta elszívására sem elegendő, országtesteket és néptömböket bontott ketté? Amelynek öt perc elegendői volt arra, hogy felelünk, de nélkülünk határozzon?. S amely ellen nem tehetett semmit, mert amikor a dolgok kiérlelődhek, még Párisban sem volt s már csak a fait accompli-za érkezett. Visszaemlékezik arra, hogy mintegy tizenötévvel ezelőtt vitás román-magyar kérdések megoldására vegyes bíróságot szerveztek, amelynek elnökéül Soldatit, a lausannei főtörvényszék président-jét kérték föl. — Az egyik, jelentősebb perben hatalmas beszédre készültem és tételemet jogilag szélesen alátámasztandó, mázsányi szakirodalmat vittem magammal. Ám alig kezdettem meg ovációmat, Soldati megszakított. „Kérem, fogja rövidre szavait!" Megdöbbentem. Mert nemcsak nemzetközi, de még magasabb hazai fórumok előtt sem szokásos és illős az ügyvédnek korlátokat szabni. Alig folytattam dikciómat, az elnök újból közbevágott. „A peranyagot és a joganyagot egyaránt ismerem. Csak röviden, znonsieur!" Erre kínosan, sietve befejeztem. A szónoki mű, minden argumentációjával együtt, bennem maradt. Szemben a román ügyvéddel, aki három órán át zavartalanul beszélhetett. Elvesztünk, mondottam a tárgyalás végén. Elvesztünk! és következő napon azután kihirették a verdiktet: a magyart álláspont diadalmaskodott Az az álláspont amelyet nem fejthettem ki. Ez az enigma természetesen sokat foglalkoztatott. Egy évvel később összetalálkoztam Bolza bíróval, ak£ annakidején a vegyesbíróság jegyzője volt * megkértem* fejtse meg a talányt. — Ó, egyszerű! Sóidat! már a hálókocsiban áttanulmányozta az iratokat, meggyőződött a magyar tézis jogosságáról s előre megszövegezte az ítéletet* Auer doktort nem engedem beszélni, mert a pert úgyis megnyerte, mondotta. Viszont a román ügyvéd szónokoljon tetszése szerint. Mert a pert úgyis elveszítette. A követ tehetetlen fájdalommal pillant vendégére. — A verdikt ezúttal ra készeit állott. De ezúttal a vesztes nem juthatott szóhoz.S talán azért, mert tényleg derűlátó, talán azért, hogy a beszélgetés ne e komor akkorddal záruljon, hozzáfűzi: — Természetesen, s a nagy per még nem rés judiata. Hátra van még a 21 nemzet konferenciája és a négyek újabb értekezlete. Lehetetlen, hogy Amerika, amely olyan nemes hangsúllyal vetette el a diktátum gondolatát és Oroszország, amely minden vonatkozásban annyi jóindulatot tanúsított irányunkban, ennél a formulánál állapodjanak meg* Lehetetlen! 1 ’A Szenvedőre* bizalom a szavaival befejeződik a beszélgetés. Mikes Imre (GaBbus) Magyarország tiltakozott a szlovákiai magyarságot ért jogsértések ellen A magyar külügyminisztérium május 24-én tiltakozó jegyzéket intézett a budapesti Szövetséges Ellenőrző Bizottság mellett működő csehszlovák misszión keresztül a csehszlovák kormányhoz és tiltakozott a szlovák nemzeti tanácsnak május 14-én kelt rendelete ellen, amely a szlovákiai magyar nemzetiségűek mezőgazdasági tulajdonának elkobzását rendeli el. A magyar kormány felfogása szerint ez az elkobzás nem egyeztethető össze a lakosságcseréről szóló egyezményhez tartozó jegyzőkönyv rendelkezéseivel, amelyek szerint a csehszlovák kormány a szlovákiai magyar kérdés végleges rendezéséig függőben tartja a magyar vagyonnak elkobzására vonatkozó intézkedését Előzőleg, május 20-án egy másik tiltakozó jegyzéket adott át a magyar külügyminisztérium a Szövetséges Ellenőrző Bizottság mellett működő csehszlovák kormánydelegátusnak, a szlovák nemzeti tanács lakóvédelmi rendelete ellen, amely a magyar bérlőket kivonta a rendelet hatálya alól és így azok lakása előzetes értesítés és kártérítés nélkül felmondandóvá vált. A jegyzékben a külügyminisztérium rámutatott, hogy a szlovákiai magyarság sérelmeit nett* tartja összeegyeztethetőnek és Atlanti Charta elveivel s azzal az elvvel, amelynek alapján a* szövetségesek 1918-ban Csehszlovákia megalakításához hozzájárultak. A fegyverszüneti szerződés alapján Csehszlovákiának ugyanis nemcsak a politikai határokat kellett volnavisszaállítania, hanem azt a jogi állapotot is, amelyet az 1919-es st. germaini kisebbségvédelmi szerződés ír elő. Ez a kisebbségvédelmi szerződés kötelezte Csehszlovákiát, hogy minden, polgárának nemre, nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül egyenjogúságot adjon. (MTI) Kedden temetik Salusinszky Imrét Az Újságírók Szanatórum Egyesülete megrendülten közli, hogy alapítója, felvirágoztatója és díszelnöke, Salusinszky Imre főszerkesztő, május 24-én délben, hosszú szenvedés után elhunyt. A magyar újságírók soha el nem múló hálával őrzik emlékét. Temetése a kerepesi temetőben a főváros által felajánlott díszsírhelyen e hó 28-án délután 3 órakor lesz. BALLON KÜLÖNLEGES SPORTMELLÉNYEK SZAKÜZLETE isakorlatra felvétetik. KARDOS, Budapest, VIII., József körút 27 friebert. Terf*-kard hítakin