Magyar Nemzet, 1947. június (3. évfolyam, 122-145. szám)
1947-06-01 / 122. szám
0 Imium A köztársaság elnöke nagy beszéddel megnyitotta a könyvnapokat A könyvnapok megnyitó ünnepségét szombaton délben tartották meg a Fővárosi Könyvtár Reviczky utcai dísztermében. Ortutay Gyula kultuszminiszter üdvözölte Tildy Zoltán köztársasági elnököt. Az elnök az üdvözlésre vánszolva a következő beszédet mondotta: — Ha az ember végignéz ennek az elmúlt két és negyed esztendőnek eseményein, lehetetlen meghatódás nélkül szemlélni azt a hatatlan erőfeszítést, munkát, sok eredményt, amit ez a nagyon megpróbált nép kifejtett ez alatt az idő alatt. Sokan voltak ebben az országban, akik, amikor egy szétzúzott, összetört ország állt elíttük, reménytelenül nézték a jelent és még reménytelenebbül a jövendőt. Nos, a magyar nép, amelyben mitörhetetlenül bíztunk, rácáfolt erre a reménytelenségre. — Még jól emlékszem azokra a sötét napokra, amelyekben leszabadulás után éltünk és amelyeket a mi társadalmunk jórészt már elfejtett. Jól emlékszem ezekre a sötét napokra és ma is előttem vannak az egyszerű emberek ezrei... ... akik füstös-üiszkös gyárromok közt kerestek egy parányi munkahelyet, azt megtisztogatták és nekifogtak a helyreállításnak és az építésnek. — Jól emlékszem, hogy azokban az időkben, amikor a földreform nagy történelmi cselekedetét hajtotta végre ez a nemzet, kint jártam a magyar földeken és láttam, hogy egyszerű parasztemberek, arcukon azzal a boldogsággal, amit a nagy történelmi per eldőlte jelentett a számukra, a saját földjükön mint dolgoztak ember helyett, állat helyett és gép helyett egyszerre és ma, amikor ittról számolhat be a magyar kormányzat, hogy a magyar termőföld száz percentje van megművelve ebben az országban, vissza kell néznünk az útra, amelyet a parasztság dolgozó milliói megtettek mostanáig és én jól emlékezem arra is, hogy találkoztam az első időkben a szellem, az irodalom, a tudomány embereivel, testben meggyötörten, lerottgyoltan álltak itt köztünk, de szemükben ott lobogott a hit a jövendő iránt és noha a fizikai építés munkájának az eredményei előbb tetszettek meg Itt a magyar földön, a szellem sem aludt és nem volt tetlen. — A tudósok, az írók, a művészek tudják azt, hogy nincs teljes élet a szellem kivirágzása szélkül, s nekiindultak az útnak és dolgoztak, mialatt sokan azt hitték, hogy elhallgatott a tudós, a költő és a művészet embere. Nagyon megnyugtató az, hogy ez az ország, ennek társadalmai, a magyar demokrácia dolgozói és a szellem emberei mintha egy nagy megegyezést kötöttek volna teljes életre és a teljes élet felé való törekvésre. A fizikai munkások és ennek megható példáit láttuk — tudatában vannak annak, hogy számukra sem élet az élet azok nélkül a szépségek és magasabb értékek neki, amelyeket a tudás, a művészet, az irodalom, a szellem ad nekik. Egy szép, komoly és mély harmónia hangjait hallom én akkor, amikor látom, hogy az élet minden területén kivétel nélkül egységben megy a munka és igyekezünk ebből az országból szép és boldog hazát teremteni, amenyben otthont talál a fizikai dolgozó, békés, jobb, nyűgöd. Talél és biztosabb otthont az eddiginél, de amelyben otthona van, igazi otthona és megbecsült otthona, jobban megbecsült otthona, mint eddig, a tudás emberének, e szellem ranvetőjének, költőnek, írónak és művésznek egyaránt. És hadd hangsúlyozzam még azt, különösképpen ma, hogy mindezekből a tényekből, az ország harmonikus újjáépítésének fényéből egészen világosan megállapítható, látható és megtapintható az, hogy ez a megpróbált nép és nemzet, ennek minden fia, dolgozzék és alkosson bárhol, bízik ennek a népnek és ennek a nemzetnek a jövendőjében, szemben azokkal, akiket bialmatlanságuk és kétkedésük kétes, vakra csábít. Ez a nép igenis bízik a jövendőjégben, tudja, hogy érdemes dolgozni. Az író tudja, hogy milliók fogják hallgatni őt ezentúl, a tudós tudja, hogy munkájának eredménye beleépül az egész nemzet életébe, hogy nem lesz itt megtagadott dolgozója többet a magyar szellemi életnek.. . Komoly, nagy, erős bizalom jelei látszanak meg a nemzet minden egyes tagján, minden társadalmi rétegén, minden foglalkozási ágán és én itt, ezen a szép ünnepen, amely mélységes dokumentum a szellem éete mellett, hadd hangoztassam erőteljesen ezt a bizalmat: élni fogunk, szépen fogunk élni, boldogabban és jobban, mint az elaúlt századok alatt, mert ami kincse van az emberi életnek, az most mil sók kincsévé válik, nem lesz a kenyérnek, az otthonnak, sem az élet szépségeinek kitagadottja többet ebben az országban senki sem azért, mert egyik vagy a másik felekezethez tartozik, sem azért, mert az egyik vagy a másik társadalmi réteghez tartozik, sem azért, mert valakinek nem tetszik a gondolata, az érzése vagy az arca. — A szellemnek, az irodalomnak, a tudománynak, a művészetnek egyenesen abban a tudatban kell dolgoznia felobogó lelkesedéssel, hogy nem kicsiny, zárt körük vagy társadalmi rétegek részére dogozik csupán, hanem az egész nemzet és minden dolgozó fia számára. Micsoda szép álom és valóság lesz nemsokára, amikor a magyar irodalom és tudás kincsei ott lesznek minden dolgozó kisember házában, megszületnek nemcsak a mozgókönyvtárak és a falusi könyvtárak, de könyvtárszobácskák is a dolgozó emberek otthonaiban. Az irodalom, a szellem, a tudomány hosszú ideig be voltak zárva egy szőkébb körbe ebben országban, most kitárjuk az ajtókat és az ajtókon bebocsátjuk az egész magyar népet, azokat, akik maguk is sóvárognak az élet teljesség© után. Meg kell teremteni az eszközöket, hogy ezeket a szépségeket mind megmutassuk nekik. — Még néhány szót a Könyvkiadók munkájáról. A könyvki-* Hadd mondom el még ezt is, ezt a csekélységet. Hátha valaki hasnál veszi. Hogyan törtem össze, hogyan semmisítettem meg majdnem húsz évvel ezelőtt Nagyváradon, jogászkoromban a korzó rémét, a köszönéskiváró embert*. Nyírott bajuszkája volt, vizenyős szeme, szaporán kopogó, apró lábfeje és hamuszürke kalapja sötétzöld, recés szalaggal. A köszönéskivárók fajtájához tartozott, de azok közt is a legundokabb volt. Nem elég, hogy nem köszönt volna előre a világért, hanem még meg is játszotta magát, színészkedett. Jött szembe, felakadt a szeme, megmerevít az arca, adta a szórakozottat, az elfoglalt embert, aki sietségében észre sem veszi, hogy ott vagyok, szembejövök. Csak amikor ráköszöntem, akkor ijedt fel és kapott a kalapjához. Ez így ment pontosan, gépiesen minden alkalommal. Tudta a gyalázatos, hogy minden körülmények között köszönni fogok neki, mert illedelmes, jó fiú vagyok, éppen ezzel a gyöngémmel élt vissza. Forrt bennem a méreg, de mit tehettem? Egyszer aztán, próbaképpen, nem köszöntem neki. Kíváncsi voltam, mit csinál. Idegesen megrezzent, kikapta a kezét a felöltője zsebéből, a szeme átrebbent rajtam, kicsit oldalt lódult, a fal felé, de azért nem vesztette el a lélekjelenlétét, nem köszönt. Visszadugta az öklét a zsebébe, a szeme is újra felakadt, kis, zökkenő után tovább iramodott. Másnap megint szembejön velem, nagyot köszöntem neki. A szokottnál is nagyobbat, de ez neki nem tűnt fel, természetesnek találta. Visszaköszönt, mint máskor s folytatta útját. Következő napon úgy indultam a Fő utcára, a köszönéskiváró ember elébe, mint valamikor Szent György lovag a sárkány ellen. Kezdődik a leszámolás. Jött szemére a nyomorul! jött, jött szaporán, nekilódulva, felakadt szemmel, megmerevít pofával, mint aki biztos a dolgában. Éreztem,, hogy a szemesarkából feszülten figyel, szinte a halántékával néz, várja a köszönésemet. Már köszönőtávolba jutottunk, hallottam a sarka csattogását, belemeredtemi az arcába, gyorsabban vert a szíadás nem üzlet és nem is szabad ebből a szempontból felfogni. A könyvnyomtató mester és a könyvkiadás I.munkáját végző szellemi emberek munkatársai a tudósnak, a művésznek és az írónak, nekik kell megteremteniük az utakat, módokat, eszközöket komoly szellemi tevékenységgel és komoly gyakorlati érzékkel, hogyan lehet közkinccsé tenni azt, ami eddig kevesek kincse volt. — A könyvkiadás előtt is legyen ott mindig az egész nemzet, az egész magyar nép és amikor terveznek, amikor írókkal, tudósokkal tárgyalnak jövendő tervekről, mindig táruljon ki előttük az egész látóhatár, az egész magyar nép és legyenek annak tudatában, hogy az egész népnek kell dolgozni. — Számomra nagy öröm lesz a könyvnapokon megnézni az egyes könyvkiadók produkcióit, az utcán megjelenő műhelyeket, amelyekben már a kész tárgyak tárulnak ki Budapest társadalma előtt. Jól fog esni, ha mint ennek a népnek és nemzetnek egyik szolgája, hangsúlyt adhatok annak a meggyőződésnek, hogy a szellemi munka és a szellemi élet éppen olyan döntő fontosságú egy nemzet életében, mint minden más munka. Szeretném a könyvnapok alatt meleg kézszorításomat elküldeni a magyar szellem minden emberének, kiváló alkotóinknak, a könyvkiadás mestereinek és szeretném őket áthangolni azzal a mély bizalommal, amely bennem él a nemzet jövője iránt, hogy ezt a bizalmat sugározzák tovább. Érdemes és meglesz az eredmény. Ezzel a néhány gondolattal a könyvkiállítást megnyitom. A könyvkiállítás közönsége élénk tapssal fogadta Tildy Zoltán köztársasági elnök beszédét, majd Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter megmutatta Tildy Zoltán köztársasági elnöknek a kiállítást. Nem, itt volt a nagy pillanat Nem köszöntem. Azt hittette, nem jól lát, a köszönés folyamatban van, csak nem elég feltűnően. Hirtelen felém fordult, kikapta kezét a zsebéből, de mindjárt vissza is hőkölt csalódottan és megfutamodott. Nem tudta, mi történt, azt csak én tudtam. A legközelebbi találkozásnál ez a jelenet pontosan megismétlődön. Most már láthatta, hogy szándékos a dolog, nem akarok köszönni. A rákövetkező alkalommal már nem is várta a köszönésemet, minden zökkenő nélkül robogott el mellettem. Én meg alig vártam, hogy másnap újra találkozzunk. Szembejött, nagyot köszöntem. Erre nem számított, zavarba jött, alig bírt visszaköszönni. Éljen, éljen, kapod már, jó úton vagyunk. A méreg hatni kezd. Másnap új meglepetés várta: megint nem köszönten. Heves fejrángás ide-oda, befejezetlen kézmozdulat a kalap felé, váltakozó areszin, rebegő szemhéjak, kézremegés, akadozó járás. Állapota egyre súlyosabb. Legközelebb megint nagyot köszöntem neki. Most már mind a két kezével kapkodott az orra előtt, egyidejűleg rövid oldalugrás a fal felé, körfordulattal, keleti láncmotívumok. A további eljárás igen egyszerű volt. Hol köszöntem, hol nem. Minden második köszönést kihagytam, ő persze nem jött rá, hogy ebben rendszer van, ő minden találkozásnál a legnagyobb bizonytalanságban volt. Már messziről rémülten meresztette rám a szemét, próbáltam kiesni a szándékomat, köszönni fogok-e, vagy nem. Mire a közelembe ért, kiverte a verejtést és szánalamasan csetlettbotlott. Heteken keresztül kínoztam így és ő napról-napra szemlátomást fogyott A katonás tartású férfi összeroppant, görnyedten járt, alig vonszolta magát. Már éppen meg akartam neki kegyelmezni, mikor egyszer csak elmaradt az utcáról. Napokig nem láttam, majd egyszer csak halála hírét olvastam az újságból. Megilletődve vettem tudomásul, mint lovagias ellenfél. Jellem volt. Belepusztult, de nem köszönt Nadányi Zoltán LESZÁMOLÁS tartani. _Tatám!rp, 1947 Júmnnus 1 Kannizs Béni társai Josifse kstínsírónak folytatást* (Kezdete az 1. oldalon.) gyár hadsereg emigráns vezetőjével, a Szent László különleges hadosztály parancsnokával Szügyi Zoltán vezérőrnaggyal, aki bűnös aknamunkát készített elő a fiatal magyar demokratikus köztársaság elen és kémkedett a szovjet hadsereg megszálló haderői ellen. A pártvezér, Nagy Ferenc 1940-ban a párt propagandaosztályának vezetője, Gyulay László által részletesen tájékoztatva voltRaffay Sándor bűnös tevékenységéről. Ennek ellenére nem tett lépések”t Raffay Sándor bűnös tevékenységének megszüntetésére. " Mint pártpolitikám meg nem engedhető jellemző eszközét említem meg barátságomat a köztársaságellenes összeesküvés egyik szellemi irányítójával, Arany Bálinttal. 1946 augusztusában Arany Bálint közölte velem, hogy Magyarország területén működik egy titkos társaság. Ahelyett, hogy beszüntettem volna ennek a titkos társaságnak működését, amely tevékenységével vétett a magyar köztársaság és a szovjet megszálló hatóság rendeletei ellen, én magam beleegyezésemet adtam Arany Bálintnak ebbe a titkos társaságba való belépésemhez 1946. márciusában a párt katonai és rendőrségi osztályának vezetőjével megbeszélést folytattam a Vas megyében létesített illegális katonai csoport feljegyzéséről.« Pártunk katonai és rendőri osztályának vezetője, Jaczkó Pál — mint ez később kiderült — szoros összeköttetésben állott a köztársaságellenes összeesküvés egyik vezető tagjával, Szentmiklóssyval és az utasításait hajtotta végre. A kisgazdapárt vezetősége az én személyemben, Varga Béla, Nagy Ferenc és mások személyében hibás és felelős azért, hogy a pártközpont apparátusában vezetőállásokba összeesküvőket állított. Többek között a párt szervező titkára egyike a titkos társaság, a Magyar Közösség főszervezőinek, ezenkívül vezetője és szellemi irányítója a köztársaságellenes összeesküvésnek — ez az ember Arany Bálint. A pártközpont katonai és rendőri osztályának élén Jaczkó Pál állt, a fegyveres csoportok létrehozója Magyarországon, amely fegyveres csoportokra a hatalomért való harcban számított a párt. Hosszú ideig Gyulay László volt a kisgazdapárt központi propaganda-osztályának vezetője, a magyar emigráns hadsereggel Raffay Sándor hírszerzőn keresztül közvetlenül szerezte meg az illegális összeköttetést. Gyulaynak sikerült engem belehúzni Raffay kémszervezetének megsegítésébe. Gyulay fedte fel a pártvezér, Nagy Ferenc előtt Raffay tevékenységét, amikor jelentette Nagy Ferencnek Raffay 1946 novemberében kapott jelentését, ahol egyenes utalás von a Raffay spionösszeköttetéseire, amely összeköttetéseket Raffay pártunk vonalán szerezte meg. Nagy Ferenc velem együtt felelős azért, hogy az után, miután tudomást szerzett Baffay bűnös tevékenységéről és a magyar köztársaság elleni káros, illegális tevékenységéről, nem tette meg a szükséges ellenintézkedéseket. Én és Nagy Ferenc működésünkben megengedtük magunknak a szoros barátságot a köztársságellenes összeesküvés vezetőivel, mint például Szentiványi Domokossal, Arany Bálinttal, Saláta Kálmánnal. Ezekkel a személyekkel együtt résztvettünk nem hivatalos megbeszéléseken magánlakásokon, ahol bel- és kü politikai kérdéseket, Magyarország helyzetét beszéltük meg és olyan kérdéseket, amelyek nem képezhették volna legáis megbeszéés tárgyát. Ilyen volt az az eset, amikor 1946 szeptemberében az én lakásomon Szentiványi Domokos, Saláta Kálmán, Nagy Ferenc, Arany Bálint és az én jelenlétemben emigráns magyar ellen, kormány megalakításának lehetőségéről beszélünk. Ilyen magatartás a magam és a Nagy Ferenc részéről alkalmat adott az összeesküvőknek arra, hogy számítsanak ránk, a maguk embereinek tartsanak bennünket. Volt is olyan eset, amikor én közvetlen segítséget nyújtottam a köztársaságellenes összeesküvés kezdeményezőjének, Szent- iványi Domokosnak* _ Ez az eset a következő volt: Szentiványi Domokost a külügyminisztériumban B-listázták Egy látszik, ez az összeesküvők céljainak nem felelt meg és azért közülük ketten, Arany Bálint és Lajta Kálmán kéréssel fordultak hozzám, hogy lépjek közbe Szentiványi állásában való meghagyása érdekében. Én kérésüknek eleget tettem. A feltett kérdést és a vallomásomat sajátkezűleg írtam. Aláírás: Kovács Bea s. k. II. Jaczkó Pál, volt nemzetgyűlési képviselő kihallgatása alkalmával a következőket vallotta: Kérdés: ■— Mit tud a kisgazdapárt egyéb vezető személyeinek az összeesküvésben való részvételéről, amely pártnak segítségétfelhasználta az összeesküvők szervezete, a Magyar Közösség s amelyre az a jövőben számított? Felelet: Úgy vélem, hogy a kisgazdapárt vezetője, Nagy Ferenc az összeesküvésről és az illegális szervezetről nem kevesebbet tudott, mint én. Nagy Ferencnek a szervezetről való értesültségét a következő tényekkel támaszthatom alá: folyó év január hó közepén — a napra nem emlékszem pontosan — a kisgazdapárt vezetősége ülést tartott, amelyen jelen voltak: Nagy Ferenc, Varga Béla, Kovács Béla, Balogh István és Oltványi Imre. Az ülésen meghallgatták Saláta Kálmán magyarázatát és az én magyarázatomat a köztársaságellenes összeesküvésben való részvételünkről. Amikor Nagy Ferenc megadta a szót Saláta Kálmánnak azzal, hogy mondjon el mindent, amit az összeesküvésről tud. tsaláta azt kérdezte,hogy ilyen sok ember jelenlétében kell-e beszélnie. Nagy Ferenc azt indítványozta, hogy beszéljen. Akkor Saláta, Nagy Ferenc felé fordulva, a következőket mondta: „Te is tudtál a szervezetünkről és nagyon becsülted egyes tagjait." Nagy Ferenc lekicsinylően így válaszolt: ,,Igen, tudtam, hogy van egy szervezet, amelynek tagjai magyarkodók." Ezen az ülésen Nagy Ferenc a következő kérdést tette fel Salátának: «A Magyar Közösség Lakatos Gézát akarta kinevezni miniszterelnökké?* Saláta válasza: «Nem, ezt nem akartuk, a Magyar Közösség csinált belőled miniszterelnököt.» Saláta ezeket a szavakat Nagy Ferenchez intézte. Ezután Saláta mentegette magát és azt mondta, hogy a Magyar Közösség nem összeesküvés volt, hanem politikai társaság. Nagy Ferenc az egész idő alatt sürgette Salátát és azt akarta, hogy az minél rövidebben fejezze be mondanivalóját. Nagy Ferenc baráti viszonyt tartott fenn Arany Bálinttal, Szentiványi Domokossal és Salátával — valamennyien az öszszeesküvés aktív résztvevői. Utóbbi Nagy Ferenc legközelebbi munkatársa volt és a Magyar Közösség érdekében fejtette ki rá hatását. A jegyzőkönyvben foglalt vallomásomat sajátkezüleg írtam le és az megfelel a valóságnak. Dr Jaczkó Pál s. k III. Saláta Gyula, a szökésben lévő Saláta Kálmán volt nemzetgyűlési képviselő bátyja, a következő tanúvallomást lelte: Kérdés: —• Mit tud üresének. Saláta Kálmán volt képviselőnek illegális tevékenységéről? Felelet: — Öcsém, Saláta Kálmán illegális tevékenységéről a következőket tudom: Mindjárt a felszabadulás után észrevettem, hogy öcsém, Saláta Kálmán gyakran találkozott és megbeszéléseket folytatott az összeesküvőkkel: Hám Tiborral, Vattai Lászlóval, Kiss Sándorral, Jaczkóval, Szentiványi Domokossal, Arany Bálinttal és a többiekkel. Ezeknek a tárgyalásoknak anyagát nem ismerem, de nekem és a kisgazdapárt sok tagjának érthetetlen volt az, hogy a kisgazdapárt poltikai kérdései nem a politikai bizottság ülésein nyernek megoldást, hanem fent említett személyeknek a párt vezetőivel, Nagy Ferenccel vagy Kovács Bélával folytatott megbeszélésein. 1946 november 15-én a kisgazdapárt békési gyűlésére utaztam le. A vonatban Kiss László kép- viselő, a kisgazdapárt politikai bizottságának titkára a következőket mondotta nekem: A kisgazdapárt minden ügyét a politikai bizottság és a képviselői csoport tudta nélkül az a klikk végzi, amely Nagy Ferenc és Kovács Béla körül csoportosul. Ezt a klikket ő aprószenteknek hívta és azok közé, mint ismeretes, öcsém, Saála Kálmán, Hám Tibor és mások tartoztak. 1943 novemberében lakásomon felhívott Nagy Ferenc titkára. A kagylót átadtam Kálmán öcsémnek. Kálmán öcsém telefonbeszélgetéséből megtudtam, hogy a miniszterelnök nevében vacsorára hívták meg Budára, Szentmiklóssy lakására. Öcsém megkérdezte, jelen lesznek-e Nagy Ferenc, Kovács Bea, Szentmiklóssy István, Szentiványi Domokos és Arany Bálint. Kérdésére «igen» választ kapott. 1946 decemberében, amikor ismeretessé vált, hogy Nagy Ferenc miniszterelnök fia Washingtonba utazik és az ottani magyar misszió mellett fog szolgálatot teljesíteni, Kálmán öcsém felkereste Nagy Ferencet és összekülönbözött vele. Később öcsém elmondotta nekem, hogy Nagy Ferenc dolgozószobájában fel-alá járkált és azt kiabálta a miniszterelnök felé: „A lányodat kiküldted Svájcba, a fiadat ki akarod küldeni Washingtonba, családodat menteni és azt akarod, hogy mi feleljünk mindenért, pedig úgyis tudod, hogy mindent a te utasításaid szerint csináltunk és csinálunk." Nagy , Ferenc azt válaszolta Kálmánnak, hogy a fia azért megy ki Washingtonba, hogy Eckhardt Tiborral felvegye a kapcsolatot. 1947 januárjában az összeessküvésről szóló első hivatalos közlemény után, öcsém újra felkereste Nagy Ferencet és ami- •kor öcsém a miniszterelnöktől visszajött, megkérdeztem tőle, hogy mi történt Nagy Ferencnél? Az öcsém azt felelte: «Becsaptak engem, de most már nem köt engem a hallgatási ígéret és ha bíróság elé kerülökelmondom, hogy minden utast Tiborral fölvegye a kapcsolato'kat. v. . Azon a napon, amikor öcsém megszökött, reggel felhívott minket a lakásunkon Kovács Béla, hogy jöjjön el hozzá és azután majd együtt mennek, Nagy Ferenchez, öcsém elment Kovács Bélához, napközben pedig felhívott lakásunkon és közölte, hogy ma a megszokottnál később jön haza, mert várja a politikai bizottság döntéseit. Aznap est© öcsém már nem jött haza és azóta nem láttam őt. Öcsémtől tudom azt is, hogy 1946 nyarán Nagy Ferenc és Kovács Béla külügyi államtitkárnak akarták őt kinevezni. Azonban ezt a kinevezést Tildy akadályozta meg. Kérdés: — Hol van az öccse, Saláig Kálmán? Felelet: •— Én és nővérem úgy gondoljuk, hogy Kálmán öcsém kiment Svájcba Nagy Ferenc lányához és nála lakik, öcsém eltűnése előtt többször beszél nekem arról, hogy feleségül akarja venni Nagy Ferenc Júlia nevű leányát és a leány beleegyezett a házasságba; az esküvőt az 1947. húsvéti ünnepekre tervezték. — Vallomásomat sajátkezüleg írtam és azok mindenben egyeznek a valósággal. Saláta Gyula s. k. | mmma V i»fi\’YV:SBOIT (Aradi-II. oldali ajánlat”AGATNE rimiSTlI? WALLACE BUÉSYI REGÉNYEK • Angol nyelven! Dr jiisfilive hívei az. 6 érdekében összejövetelt tarrtanak jún. 3-án, kedden fste 8 órakor. „ ILKOVICS CUKRÁSZDÁBAN Budapest, V., Szent István Körút egy^ GfiMZ Regénygyár Redőnyök, roletták készítése V. Csáky utca harmincnégy Telésba, kettőszázegy—nullahatvan.hat.