Magyar Nemzet, 1947. július (3. évfolyam, 146-172. szám)

1947-07-01 / 146. szám

Kedd, 1947 JBN­tis T. fil­gar Nenral Fontos belpolitikai beszédek hangzottak el az új kenyér ünnepén Debrecenben Debrecen őszintén és lelkesen ünnepelte meg az új kenyér napját. A szívből jövő lelkese­dés valóban indokolt volt, mert Tiszántúl egyes részein az utóbbi hetekben komoly kenyérhiány mutatkozott. Magában Debre­cenben is a pékü­zletek előtt rossz időkre emlékeztetően — sorban álltak már az emberek, így érthető, hogy a meg-meg­­újuló tapsvihar ugyanúgy szólt a frissensült cipóknak, mint a színpompás felvonulásnak, amit léptenkint fel-felmutattak, mint a mindennapi kenyerünk* meg­testesült szimbólumát. Emelte a debreceni ünnepség bensőségét az a tény is, hogy szombaton délután és vasárnap reggel 3000 hadifogoly érkezett. Az állomás környékén meghaló jelenetek játszódtak le. A felvonulásra gyülekező környékbeli parasz­Az ünnepségen részt vett Dinnyés Lajos miniszterelnök, Dobi István államminiszter, Or­­tutay Gyula vallás- és közokta­tásügyi miniszter, Mihályfi Ernő tájékoztatásügyi miniszter, Pon­­grácz Aladár miniszterelnökségi államtitkár és a kisgazdapárt több államtitkára, Implon Fe­renc, a kisgazdapárt főtitkára, a párt több más vezetőségi tag­jával, a kisgazdapárt sok kép­viselője, a szociáldemokrata párt részéről Kéthly Anna, a nemzetgyűlés alelnöke, Mih­ók Sándor államtitkár és Kiss Ro­­land volt államtitkár, a magyar kommunista párt részéről Alexics György kultuszállamtitkár, vala­mint Horváth Márton, a párt központi vezetőségének tagja, a nemzeti parasztpárt részéről Ko­vács Máté államtitkár, továbbá Guaquié budapesti francia kö­vet, Feisst svájci követ, Mrázo­­vics jugoszláv körvet, valamint a diplomáciai testület több tagja. A város ünnepi díszt öltött. Már a kora reggeli órákban nagy tömeg lepte el a fellobogó­zott utcákat. A városháza előtt díszemelvény állott. Ezen fog­ták nem várva meg az ünnepé­lyes kenyérszegést, szétkínálták az új kenyeret a hazatérők között. A rekkenő hőség ellenére sok­ezer főnyi tömeg hallgatta végig Tildy Zoltán köztársasági elnö­köt, Dinnyés Lajos miniszterel­nök és Dobi István, a kisgazda­­párt elnökének beszédét. Dél­után a nagyerdő megtelt parasz­tokkal, akik pohár bor mellett vidám hangulatban élénken vi­tatták a délelőtt elhangzottakat. A fiatalság reggelig tartó tánc­mulatságot rendezett a «Biká»­­ban, de a táncszünetekben az asztalok mellett szintén a nap eseményeit méltatták. A debreceni ünnepség a békés munka, a termékenység, a jö­vőben való reménység s a fel­szabadult magyar paraszt öntu­datos megnyilatkozása volt. laltak helyet a miniszterelnök és a kormány­ tagjai. Felvonulás közben érkezett meg Tildy Zoltán köztársasági elnök, akit Dinnyés Lajos mi­niszterelnök üdvözölt. Az elnök ezután elfoglalta helyét a dísz­emelvényen. Valamivel később érkezett meg Szviridov altábor­nagy, a SZEB helyettes elnöke, aki az üdvözlések után szintén a díszemelvényen foglalt helyet. A felvonulás után a köztár­sasági elnök, a kormány tagjai és a budapesti vendégek a nagy­templom előtti térre vonultak, ahol a kisgazdapárt debreceni szervezete zászlóavató ünnepsé­get rendezett. A Himnusz elének­­lése után ének és szavalatok következtek, majd özv. Bajcsy- Zsilinszky Endréné zászlóanya beverte az első szöget a zászló rúdjába. Utána Tildy Zoltán köztársasági elnök, Dinnyés La­jos miniszterelnök, Dobi István állami miniszter, majd az egyes kisgazdaszervezetek képviselői verték be a szögeket. öry István főispán a kisgazdapárt debre­ceni szervezete nevében átvette a zászlót, ve földjeink. Ahol az időjárás kedvező volt, szép termést ta­karítunk be ezen a nyáron. — Itt, Debrecenben, a felsza­badított város első­ szabadság­­ünnepén született meg a földre­form — fol­ytatta beszédét Tildy Zoltán elnök. — Születé­sénél magam is itt voltam, s most jól esik, hogy ugyanitt a kenyér ünnepén találkozhatom újra a magy­ar föld népével. Jobb kenyér, több bizalom — A föld népének itteni nagy seregszemléjén sem feledkezhe­tünk meg azokról a dolgozók­ról, akik az élet és a munka más területein hasonló hűséggel végzik a maguk feladatát.­­Azokról, akik gyárüzemek zajos és forró munkahelyein termelik az élet más, nélkülözhetetlen javait, munkaeszközöket, vasúti berendezéseket, gépeket, ruhát s annyi minden mást, ami nél­kül nincs civilizáció — a bányák mélyén dolgozókról, akiknek munkája nélkül minden terme­lés megállana —, hivatalszo­­bák, kórházak, a szellem, tudo­mány, művészet munkásairól és értékeiről, akiknek tevékenysége rendezett életünket biztosítja, egészségünket óvja, vagy életün­ket szebbé és gazdagabbá teszi. Úgy érzem, hogy ma, amikor a föld népe nekik is átnyújtja jelképesen az életet adó kenye­ret, a munka és a dolgozók egységének himnusza száll a magasban. Mindnyájan értjük és megértjük, mennyire egy­másra vagyunk utalva, s életünk teljességéhez mennyire szüksé­ges mindannyiunk munkája. A kenyér ünnepén hadd hirdes­sem én is a becsületesen dol­gozó milliók testvéri egységének szükségességét. Becsüljék meg egymást és egymás munkáját. Közös erővel segítsék egymást a munkában és védjék meg bárkivel és bármilyen erőkkel szemben egymás emberi és munkásjogait A dolgozóknak ez az egysége biztosítani fogja az egész nemzet fölemelkedését, demokráciánk szabadságát, meg­szilárdítását, s egy jobb, a dol­gozókhoz méltó emberi életszint elérését. — Szerte az országban meg­indult az aratás. A föld népe betakarítja az életet. Több és jobb kenyér kerül a dolgozók asztalára. Az élet új árama in­dul meg mindenütt Több lesz az életerő és több a bizalom a jövendőben. Köszöntse ezért ma az egész ország a barázdák népét őszinte, testvéri köszön­téssel. Legyen áldás ezen a né­pen, s legyen áldás munkája eredményén, a magyar kenyé­ren. Ünnepi felvonulás A köztársasági elnök beszéde Ezután Busi Bálint hajdú­böszörményi gazdaember fel­ajánlotta az első új kenyeret Tidy Zoltán köztársasági el­nöknek. Tildy Zoltán köztársa­sági elnök a kenyér átvétele után a következő beszédet mondta: — A magyar ember mindig különös meghatódással veszi kezébe egy esztendei munkájá­nak és reménységének gyümöl­csét, az új kenyeret, öröm is van ilyenkor az érzései között és hála, hogy munkája és re­ménysége nem volt hiába való, nem hiába szántott, nem hiába vetett, nem hiába virrasztott gondolatban, nappalon és éj­szakán a sarjadó vetés fölött. Áldás szállott a munkára, a ve­­rejtékcsöppekre. A reménység bizonyosságá vált: magtárba csorog a piros búzaszem, hogy egy esztendőre megint biztosít­­s a kenyeret a tovább dolgozó ember számára. — Az új kenyér láttán ebben az esztendőben több az örö­münk, mélyebb a hálánk, mint eddig. ínséges, nehéz esztendő­kön mentünk át. Vezetőink vaksága és vétke országunkra és népünkre rázúdította a há­ború pusztítását és értékeinket a fasizmus hordáinak szabad prédájává tette. Emlékezzünk a súlyos és nehéz hónapokra, amikor az elpusztult országban a dolgozó millióknak éhezve és lerongyolódva kellett új életet kezdeni, romot takarítani, s megindítani a munkát a romok helyén. — A kenyér ünnepén szeret­ném, ha népünk, az egész ma­gyar társadalom nem feledkez­ne meg az ínség és nyomorú­ság időiről, hogy jobban tudja megbecsülni azokat az eredmé­nyeket, amelyeket verejtékesen­ dolgozó fiainak köszönhet az élet minden területén, ahol ezek az eredmények a munkás és a munka dicsőségét hirdetik. A mai napon az ország a föld fiai felé fordul, s mély együtt­érzéssel köszönti őket. Tudjuk, hogy parasztságunk és a­ föld között örök szövetség van. A föld népe mindig hűséges volt, s mindig hűséges marad a ba­rázdákhoz, s a rendelt időben mindig készen áll a munkára. Ezt a szövetséget új magyar világunk, demokráciánk csak megerősítette azzal, hogy a ter­mő magyar földet örök és változhatatlan tulajdonul azok kezére adta, akik azt két ke­zükkel megművelik. A nagy történelmi elhatározás idején a régi világ emberei vészhírek­kel próbálták megakadályozni, hogy a százados perben a nem­zet döntést hozzon. Már az el­múlt két esztendő is hatalmas cáfolatot adott ezekre a rémhí­rekre. Nincs műveletlen föl­dünk és jól vannak megművel­ ANGOL PARK SZABADTÉRI SZÍNPAD PÓDIUM KABARÉ VENDÉGJÁTÉKA Minden este 1 8-kor. Hely árak 3—12 Ft-ig Cilit, Mii­ll­rilHfl könnyen kaphat ÍRJON rokonának jóakarójának Észak- és Dél-Amerikába, hogy küldjön Önnek utalványt a Transatlantic Gitt Parcele Inc. 25 ISenver Street IVew-York 4 útján pénz nélkül megkapja a BURIEX raktárából: IV., Gerlóczy­ utca 11. Dinnyés miniszterelnök beszéde A zászlóavatási ünnepség után megkezdődött a kisgazda­­párt nagygyűlése. Őry István főispán megnyitója után Diny­­nyés Lajos miniszterelnök mondott nagy érdeklődéssel kísért beszédet: — Megköszönjük az Egek Urának, hogy megadta sokat szenvedett népünknek ez évben is a mindennapi kenyeret, me­lyet még ma is, két esztendő­vel a véres háború után, a föld annyi sok táján nélkülöz az emberiség — kezdte beszé­dét a miniszterelnök. — Mikor országunk legnagyobb pártja, a Független Kisgazdapárt, se­regszemlét tart, hitet teszünk, hogy Kossuth szellemében akarjuk és fogjuk járni a ma­gyar utat, hogy sok megpró­báltatás és megaláztatás után egy jobb és békésebb élet alap­jait rakhassuk le, független és szabad hazánk földjén. — Az ezeréves per eldőlt. E perben győzött a magyar nép és most a magyar népnek kell saját magának döntenie jövő sorsáról, nem úgy, mint azelőtt, amikor egy aránylag kisszámú kiváltságos réteg irányította hazánk sorsát. A demokrácia azt jelenti, hogy a magyarság minden fiának nemcsak köte­lességei, hanem jogai is van­nak. És a magyar parasztság miden jogait követeli, a kos­­suthi demokrácia elgondolásai­hoz tér vissza, melyet évszáza­don keresztül népünk vezetői annyiszor elárultak és cserben hagytak. Most érkezett el a magyar nemzet életében az a nagy lehetőség, amikor mara­déktalanul meg tudja valósíta­ni elgondolásait, céljait, ami­kor függetlenségét és szabad­ságát biztosítva, lerakhatja fej­lődésének biztos alapjait.­­ A magyar nép többször megpróbálta utólérni önmagát, Dózsa, Rákóczi, Kossuth lobo­gói alá azért sorakozott fel, hogy érvényt szerezzen akara­tának, jogainak és ezen ke­resztül a magyar szabadság­nak. E szabadságharcok tanul­ságaiból a nemzet vezetői sem­mit sem tanultak, de mindent elfelejtettek. A XX. század ural­kodó eszméi, a demokrácia és a szocializmus is azért találtak s­iket fülekre, így nemzeti éle­tünk kettészakadt, mert mást akart a nép és mást a vezetők! A magyarság csodás életereje . Már az 1914-es világhábo­rú alatt is világossá vált, hogy a monarchista­ gondolat, mely sárba tiporta a 48-as szabadság­­harcot, elérkezett utolsó állo­másához. Az 1914-es világhábo­rú befejezése után úgy látszott, hogy a nemzet megtalálta ön­magát, a parasztság, a munkás­ság és a polgárság magából termeli ki vezetőit és ezek a vezetők a nemzetet rávezetik majd a­ fejlődés helyes útjára. Sajnos, ez nem következett be. Az 1920-as évek vezető politi­kusai nem előre tekintettek, hanem a múltba és visszalopták a magyar közéletbe a millen­nium kacagányos, feudális urait és Bécs felé pislogó államfér­­fiait. Ezek, mikor Bécsben már nem volt mit látniok, vá­gyakozó tekintetükkel felfedez­ték Berlint és Berlin utáni só­várgásuk oly naggyá fejlődött, hogy a magyar nemzetet telje­sen a teutonőrület karjaiba dobták. Népünket belekergették egy háborúba, mellyel ez a nemzet soha, semmiféle közös­séget nem vállalt, teljesen ide­gen célok és eszmék szolgálatá­ban a magyarság százezreit küldték vágóhídra. És míg a magyarság fiatalsága ott pusz­tult el kint a messzi csatatere­ken, idehaza előbb gazdasági­lag kifosztották, majd tönkre­tették hazánk földjét. És, hogy a magyar nép megjárja a kál­váriák minden stációját, mikor minden további küzdelemben a kiállás kilátástalan volt, mert utolsó őrületükben csatatérré tették hazánk földjét. És, mi­kor már úgy látszott, hogy minden elveszett, jöttek a fel­szabadító szovjetorosz seregek, melyek nagy anyag- és vérál­dozatok árán szabadították meg kezeinket a fasizmus bilincsei­től.­­ A magyar dolgozó nép él­­niakarása és életereje csodákat művelt már az első percekben. Alighogy megszűnt a földeken az aknák robbanása, a paraszt­ság azonnal munkához látott, hogy bevesse földjét. A gyárak munkásai éhesen, rongyosan siettek szétrombolt munkahe­lyükre és a legnagyobb önfelál­dozással kezdték meg a terme­lést. A bányászok, vasutasok, iparosok, kereskedők és a pol­gárság minden egyes dolgozó rétege vállvetve fogott hozzá az újjáépítés nagy munkájához. A kisgazdapárt a demokrácia egyik alappillére . A Független Kisgazda Pár­tot az 1930-as években nem a fővárosban hívták életre, hanem az a magyar falvakban szüle­tett meg és hozta egy táborba az ország parasztságának nagy részét. Büszkeséggel állapíthat­juk meg, hogy pártunk vezetői és tagjai ott harcoltak minden­kor az első sorban a fasizmus és azok zsoldosai ellen. Ez a párt tehát a magyar demokrá­ciának egyik alappillére, és az a tábor, amely zászlónk alatt menetelt és találta meg a maga politikai elgondolásait, ma is a párt keretén belül híven telje­síti kötelességét, nemcsak a párttal, hanem a nemzettel szemben is. A kisgazdapárt, tu­datában történelmi felelősségé­nek, őszintén és becsületese­n szolgálta és szolgálja ma is a koalíciót, mert tudatában van annak, hogy a mai súlyos idők­ben egy párt sem vállalhatja egymagában sem a munka el­végzését, sem a felelősséget. — Sajnos a felszabadulás utáni időkben amikor a pár­­tunk újra élett és megkezdte szervezkedését, az elmúlt rezsim sok lelkézleti zsoldosa lopako­dott be soraink közé csak azért, hogy zavart keltsenek, meggá­tolják pártunk munkáját és szolgálják a reakciót. Képviselői mandátumokat, vezető állások kát szereztek, üzleteket kötöt­tek, gazdagodtak, míg a pa­rasztság milliói verejtékeztek és dolgoztak. Ezek a „k­isgaz­­dák" sohasem tartoztak közi­­bénk. A törtetők kártékony munkája — Mi kezdettől fogva két­kedéssel néztük a Gordon Fe­­rencek, Saláták, Jaczkók és Hám Tiborok demokrata- és népellenes magatartását a párt­ban. Mi, akik Gaal Gasztonnal és Tildy Zoltánnal a pártnak alapítói közé tartozunk és har­coltuk a magunk harcát a legnehezebb időkben is, sajnos, hiába tiltakoztunk ezeknek a törtetőknek kártékony mun­kája ellen, mert az akkori pártvezetőségnek ő­k voltak a kedvencei. Ezek a politikai la­kájok és szélhámosok a végén odáig mentek, hogy összeeskü­vést szőttek nemcsak a magyar demokrácia, hanem maga a magyar nép ellen is, amikor őrületükben bele akarták vinni a nemzetet ismét egy újabb tragédiába.­­ A pillanatnyi dermedés után pártmnk szám­ot vetett és megállapította, hogy az egész összeesküvés néhány lelkiisme­retlen­ kalandorakciója és meg­állapította azt is, hogy ak­ik hátba támadták pártunkat, de­mokráciánkat, hazánkat és né­pünket, azok jelentős többség­ben nem a nép fiai vol­tak, hanem olyanok, akiket a reakció szült, a korrupció nemzett és az egyéni önzés hí­vott életre. A kisgazdapárt életerejét bizonyítja az, hogy a legrövidebb idő alatt oldotta meg a válságot s a koalíciós pártokkal egyetértve alakította meg törvényes keretek és for­mák között az új kormányt, amely a válság kirobbanása után már 48 órával le is tette az államfő kezébe az esküt. A sors akarata és a koalíciós pártok bizalma engem állított a kormány élére. Lemértem az eseményeket és erőtényezőket és előre tudtam, hogy milyen nehéz feladatra vállalkoztam. De vállaltam a kormányelnök­séget, mert úgy éreztem, köte­lességem volt vállalni. Köteles­ségem teljesíteni tehát a kor­mány élén is és a magyar nép, a magyar demokrácia és a magyar első elmeszolgája aka­rok lenni. Hosszú évtizedek után én voltam az első mi­niszterelnök, akinek a bemu­tatkozó beszédét nem kísérti a szokásos görögtűz. A nép elé állunk . A külföldi sajtóban, a rá­dióban és újságokban megjelent rém- és álla­ok már lecsillapod­tak. Sajnos, ezzel egyidőben a belpolitikai életben olyan jelen­ségek mutatkoznak, amelyek szükségessé teszik, hogy ismét a nép elé álljunk, hogy választás során kérdezzük meg a népet, hogy mit akar. Az elnytt idők­ben sokat írtak, de még többet suttogtak arról, hogy a kisgaz­dapárt beolvad a többi pártokba és voltak olyan hangok is, ame­lyek azt híresztelték, hogy a párt megszűnik. Az elmúlt he­tek bebizonyították, hogy nincs olyan megpróbáltatás, nincs olyan erő, amely pártunknak a sorait gyengíteni tudja! Az áru­lók, a hűtlenek és az elégedet­lenek elmehettek és elmehet­nek táborunkból, de pártunk to­vább él és halad azon az úton, amelyen eddig haladt. Pártunk önállóságát és teljes független­ségét ezentúl meg fogjuk úgy őrizni, ahogyan azt 20 éven ke­resztül megőriztük. Az elkövet­kezendő választásokon is telje­sen külön listával fogunk in­dulni. A Függetlenségi Frontba tömörült pártoknak, a Kisgazda Pártnak, a Magyar Kommunista Pártnak, a Szociáldemokrata Pártnak, a Parasztpártnak, a Polgári Demokrata Pártnak csak az a törekvése, hogy a választá­sok során egmással szemben ne használjanak erős hangot és emiatt ne éleződjék ki az ország kárára a választási küzdelem. Szó sincs közös listáról, a párt önállóságának a feladásáról, ha­nem csak arról van szó, hogy az innen, Debrecenből elindult demokratikus pártok a válasz­tások során is észszerűen és célszerűen küzdjenek a reakció és a korrupció ellen. Nem korlátozzuk a szavazati jogot . Pártunk súlyt helyez arra, hogy a nép jelöltjei legyenek majd képviselőjelöltek és ne azok, akiket kellemes baráti összeköttetés, vagy kapcsolat fűz a pártvezetőség egyes tag­jaihoz, ahogyan ez két évvel ezelőtt történt. A kisgazdapárt változatlanul küzd a reakció és annak ikertestvére, a kor­rupció ellen. Követeli a tiszta közéletet, az igazságos és egyenlő teherviselést, mert nem lehet megengedni azt, hogy amikor ebben az országban százezrek és milliók a legne­hezebb körülmények között él­nek, akadjanak olyanok, akik ezekben a nehéz időkben va­gyont gyűjtenek. Kíméletlenül le fog a kormány sújtani azok­ra, akik vámszedői a magyar dolgozók véres verejtékének. A kisgazdapárt nem a TÉBE és a GYOSZ képviselőit, hanem a parasztság embereit fogja az elkövetkező választásokon be­vinni a parlamentbe. Elvként leszögezzük, hogy pártunk kép­viselőjelöltjei és képviselői csak azok lehetnek, akik a párt­munkának hagyományait tisz­teletben tartják és minden ere­jükkel harcolnak a demokrá­ciáért.­­ A meglévő választójogi törvény csak egy választásra volt törvénybe iktatva. Szüksé­ges tehát egy új választójogi törvény törvénybe iktatása. Az új választójogi törvénnyel kap­csolatban kijelentem, hogy az semmiféle jogfosztást nem fog tartalmazni. Az új választójogi törvény majdnem olyan lesz,­­ mint az 1945-ös választójogi törvény volt és egy embernek a szavazati jogát sem fogjuk korlátozni. Lényegileg csak olyan irányban lesznek eltéré­sek, hogy a kitelepítésre kerü­lő svábok választójogát töröl­tetjük a névjegyzékből és a képviselők számát csökkent­jük. Ennek a kis országnak nincs szüksége ennyi képvise­lőre, amennyi ma a nemzetgyű­lésben ül. Teljesen légből ka­pottak és alaptalanok azok a hírek, amelyek arról szólnak, hogy itt százezreket szándéko­zik a kormány megfosztani rá- 3 FŐVÁROSI nagy cirkusz mjt Naponta d. u. 4 és este 7 iSt 30*® TELEFON: 428—328 nagy külföldi világszám a JÚLIUSIBJ MŰSORBAN PkÉf Up4 ^sártSS Miért pepecsel? M­a két óra alatt FÜlGTELíNÍT PARAZITA • báday-u. 12. rwnH&.» ■ TEL.: :81—213 német-magyar nyersgépírÉHBt hosszabb irodai gyakorlattal keres ..Textilgyár XII­. kerület" jeligére Pilmservice, VII, Erzsébet-krt 9-11 tsz. 2.

Next