Magyar Nemzet, 1947. július (3. évfolyam, 146-172. szám)

1947-07-06 / 151. szám

MIWllTWBIMHMnra I 11 ■ ■■■■■■■Ilii I Ulll l III 11 1lliyj 1ll1 III III l l ■ Ilii III Középosztály és munkásság­­ A középosztályról szóló cikksorozatunkra sok hoz­zászólást kaptunk. Ezek közül, mint a túlnyomó részre legjellemzőbbet, a következő hozzászólást közöljük: Mint a haladó értelmiséghez tartozó egyén figyelemmel és bizakodó örömmel olvastam a Magiját Nemzet legutolsó cikk­sorozatát a középosztály jelen­legi helyzetéről és várható jö­vőjéről. Sajnos, nem tudom osztani minden vonatkozásban azt az optimizmust, mellyel a cikkíró a Magyar Nemzet keddi számában a munkásság, pa­rasztság és középosztály viszo­nyát fejtegette és ezt a viszonyt úgy jellemezte, mintha a fizikai és szellemi dolgozó rétegeket elválasztó és egymással szemben állító félreértések, bizalmatlan­ságok, gyanakvások tejes mér­tékben kiküszöbölődtek volna és mintha ezek helyébe az egész vonalon a jóindulat, kölcsönös megértés, megbecsülés lépett volna. Ebben a beállításban túlzot­tan derűlátó volt a cikkíró. A valóság nem mutat ilyen rózsa­színű képet. Kétségtelen, hogy javulás észlelhető a múlttal Klemben. A fizikai dolgozók közül főleg a szakmunkások régen is megbecsülték a mér­nököt, a művezetőt. Tisztelték benne a szaktudást, a vezetés­­képességét Tudatában , voltak annak, hogy a saját anyagi ér­deküket is előmozdítja, ha a gyár, az üzem, a bánya széles látókörű, szakképzett, vezetésre alkalmas egyének vezet­e alatt áll. A közelmúltban azonban gyakran előfordult, hogy a szak­tudásnak deferálnia kellett a po­litikai elfogult ággal szemben. Sok hely­en érv­ényesült az az elv, hogy a gyár, az üzem élére átütött egyének kiválasztásánál se­m a nagyobb szaktudás, a ve­zetésre való rátermettség volt és irányadó, hanem a pártiga­­zolvány. Teljes mérőkben méltányoljuk­­és helyeseljük, hogy politikai posztokra való jelöléseknél első­sorban az ilyen politikai állá­sokra kiszemelt személyek poli­tikai megbízhatósága, pártmu­n­­kája, politikai iskolázottsága dönti el az alkalmasságot. Párt­­titkárnak, képviselőjelöltnek ki­választása természetesen politi­kai szempontok szerint törté­nik. De egy gyár, bank, üzen­, bánya vezetésére alkalmas sze­­mélyeket mégsem szabad kizá­rólag pártszemüveg segítségével keresni. Itt a párt­igazolványnál mégis csak többet kellene jelen­tenie a diplomának, a műkö­dési bizonyítványnak, a ráter­mettségnek és a tapasztalatnak. Ez a józan ész által megkö­vetelt elv azonban még sok he­lyen nem érvényesül. Az értel­miségi dolgozót még sokan má­sodrendűnek tekintik és műkö­dését, rátermettségét nem a szak­tudása, hanem valamely párt­hoz való tartozása alpján bírál­ják el. Pedig a munkásság vi­lágosa­n látó része teljesen tisz­tában van azzal, hogy a párt­­igazolvány időállása nem je­lenti a neofita új párttag belső, lelki átalakulását. Aki azelőtt­i munkásságal szemben anti­szociális felfogású volt, az ma­rad az új pártigazolvány birto­kában is. Viszont, aki a mun­kássággal szemben megértő, em­beries érzésű volt azelőtt is, most is az marad pártigazolvány nélkül is. A munkás­ágnak nem az opportunizmus sugallatára kiváltott pártigazolványból van haszna, hanem a szellemi dol­gozó szaktudásából, emberies, szociális magatartásából és ez független attól, hogy a szellemi dolgozónak van-e pártigazolvá­­n­ya vagy nincs és ha van, mi­lyen párthoz tartozik. A legkevésbé bízhatik meg a munkásság azokban, akiknek „két-három pártigazolvány lapul meg a zsebében és a politikai szél­járás vagy helyzetalakulás szerint, hol az egyiket, hol a m­ásikat mutatja fel“. Az ilyen politikai szélkakasok átmeneti­leg megt­­­i­szthetik környezetü­ket, de valós áldás a többszö­rös párt­igazol­vány­ok­kal sem rájuk, sem­ a fizikai dolgozókra, sem a pártokra nézve nem há­ramlik. A középosztály és a munkás­ság között annyira szükséges bizalmi légkör csak akkor va­lósul meg, ha nem fertőzik meg hazugságok bacillusai. Hazug­ság, képmutatás, erőszakosság nélkül kell ezt a bizalmat meg­teremteni. A középosztálybeli elem ne menjen túlzásba a munkássággal szembeni lojali­tásnak fitogtatásában, mert ezt a munkásság könnyen félrema­gyarázhatja és szervilizmusként vagy képmutató hízelgésként foghatja fel. Már­pedig az egészséges ösztönű, modorában talán néha darabos, de lelküle­­tében egyenes munkásság sem­mit sem utál jobban, mint a hízelgő szolgaiságot és a kép­mutató hazugságot. Az önérze­tes, öntudatos munkás a más osztályhoz tartozóban is az ön­érzetet és öntudatosságot becsüli meg a legjobban. De ahogy megveti és vissza­utasítja a józan gondolkodású munkás a csúszó-mászó hízel­gést, éppúgy bizalmatlan a neo­fita túlbuzgósággal szemben is, amellyel egyes középosztály­beliek el akarják hitetni azt a látszatot, mintha jobb szociál­demokraták lennének újsütetű párt­igazol­ványaikkal, mint azok a szociáldemokrata munkások, akik évtizedek óta hűséges tag­jai a szakszervezetüknek és pártjuknak, vagy harcosabb, hangosabb komunistáknak igye­keznek magukat föltüntetni ama kommunista munkásoknál, akik politikai elveik miatt a múltban kegyetlen üldöztetést szenvedtek. Mértéktartásra, helyes szem­­mértékre, emberi világra van tehát szükség mindkét oldalon, ha azt akarjuk, hogy a közép­­osztály és munkásság közti lelki és fizikai válaszfalak le­dőljenek. A munkásság ne le­gyen politikailag türelmetlen vagy elfogult a középosztállyal szemben. Becsülje a lelkiisme­­retszabadságot, a poitikai véle­ménynyilvánítás szabadságát, a politikai párthoz való tartozás szabadságát. Elsősorban ne a pártigazolványt kérje számon a középosztálybelitől, hanem a szociális magatartást, az embe­ries felfogást és szaktudást. Az értelmiségi dolgozó pedig be­csülje meg a fizikai dolgozó­ban azt a hősi önfeláldozást, azt az elpusztíthatatlan hitet, amellyel részt vesz az ország újjáépítésében. Soha el ne fe­lejtse, hogy a magyar stabili­záció, a forint értékállandósága nem valami misztikus pénz­ügyi csodának köszönhető, ha­nem két ténynek: a munkás és tisztviselő a háború előtti élet­­színvonalának felét, vagy még ennél is alacsonyabbat vállalta a forint érdekében, lemondással építi újjá az országot, a pa­raszt pedig a világpiaci ára­kon messze alul adta oda az ország ellátására, a jóvátétel fizetésére a gabonáját, az állat­ját, borát, burgonyáját, cukor­répáját. Ez a közös heroikus áldozatvállalás az alapja a ma­gyar gazdasági stabilizációnak. Ugyanígy kell minden társa­dalmi osztálynak áldozatokat hoznia a lelki stabilizáció, a társadalmi osztályok közötti összhang és együttműködés ér­dekében. Be kell temetni, át kell hidalni azokat a szakadékokat, amelyeket a politikai türelmet­lenség, erőszakosság, elfogult­ság létesített a középosztály és munkásság között. A fizikai és szellemi dolgozók ne csak az or­szág gazdasági újjáépítésében, az anyagi romok eltakarításá­ban, a munkahelyeiken dolgoz­zanak együtt, de a szellemi újjáépítésben, a lelki romok el­takarításában is. Egyformán súlyos sebeket, veszteségeket szenvedtek, illúziókat vesztet­tek, a józan ész parancsolja tehát, hogy a gyógyulást együtt keressék és igyekezzenek a fél­reértések, bizalmatlanágok meg­tartásával egymásnak amúgy is nehéz életét elkeseríteni. Keleteurópai „Molotov-terv” készítését jelentik londoni híradások Londonból jelenti az Exchange Telegraph, hogy Gottwald cseh­szlovák miniszterelnök és kül­ügyminisztere, Jan Masaryk, Moszkvába utazott. Nyilvánvaló, hogy a váratlan moszkvai út összefügg a Marshall-terv körül felmerült problémákkal. Azt nem közölték, várjon a látogatást Prágában kezdeményezték-e, vagy moszkvai meghívásról van-e szó. Itteni beavatott körökben úgy tudják, hogy Moszkvában az elkövetkező egy-két napon igen nagy jelentőségű fejlemé­nyek várhatók. Gottwald és Masaryk látogatása ezek sze­rint a körök szerint egy ,,Mo­­lotov-tervvel‘‘ kapcsolatos első tanácskozásnak szól. A Molo­­tov-terv Kelet- és Délkelet- Európa országainak talpra­­állítását célozza az érdekelt országok önerejéből. Kétség­telen, hogy a szovjet külügy­miniszter a valószínűleg Nyu­­gat-Európára korlátozódó­­ Mar­­shall-tervvel helyezi szembe a maga tervét. A moszkvai rádió az anstol-francia meghívásokról A moszkvai rádió jelenti: Alighogy véget ért a három kül­ügyminiszter párisi értekezlete,­­ amelyen kiderült, hogy a Marshall-tervel kapcsolatos an­gol-francia álláspont és a Szov­jetunió álláspontja között át­hidalhatatlan az ellentét­­, a brit és francia kormány meg­hívókat küldött az európai álla­moknak, hogy­ vegyenek részt július 12-én Parisban egy érte­kezleten, amely ugyanezt a kér­dést tárgyalná. A brit és francia kormánynak ez a különálló tevé­kenysége, amellyel az amerikai segély kérdésében saját tervüket akarják végrehajtani és elfogad­tatni más államokkal, komoly bírálatot váltott ki demokratikus körökben. (MTI) A 22 államhoz intézett brit-francia jegyzék A 22 európai államhoz inté­zett jegyzékben a brit és a francia kormány leszögezi, tel­jes mértékben tisztában van az­zal, hogy Európának kell kez­deményeznie újjáépítését és eb­ből a célból a lehető legrövi­debb időn belül meg kell szöve­­geznie egy olyan újjáépítési programot, amely számot vet az európai kontinens szükségle­teivel. A két kormány úgy véli, hogy szervezetet kel létesíteni a program megvalósítására, hi­vatott elemek­ összefogásának biztosítására. Spanyolországot ideiglenesen kivéve, Európa valamennyi államát meghívják, működjék szabadon közre en­nek a szervezetnek megalakítá­sában. A szervezet egy együttműkö­dési bizottságból és négy al­­bizottságból tevődnék össze. Az együttműködési bizottság Nagy- Britannia, Franciaország és egyes európai államok kiküldöt­teiből állana. Feladata lenne Marshall amerikai külügy­miniszter javaslata értelmében biztosítani az Egyesült Államok baráti segítségét a program megvalósításához. A feladat tel­jesítésének megkönnyítésére 4 albizottságot szerveznének: egy közellátási és földművelésügyi, egy energiaügyi, egy vasipari és egy szállításügyi albizottságot. Az albizottságokat az egyes kér­désekben legjobban érdekelt európai államok képviselőiből állítanák össze. Bécsből jelent­ a United Press. Leopold Figl kancellár szombaton közölte, hogy Auszt­ria megkapta a meghívást a Marshall-tervet tárgyaló párisi konferenciára. Rómából jelenti a United Press. Az olasz kormány szom­baton táviratilag értesítette az angol és francia kormányt, hogy elfogadja a júius 12-i pá­risi konferenciára szóló meg­hívást. Prágából jelentik: Csehszlová­kia elfogadja Franciaország és Nagy Britannia meghívását a Marshall-terv ügyben tartandó, újabb párisi értekezletre , az értekezleten dr Novek párisi nagykövettel képviselteti magát­­— jelenti a Právo Lidu, a szo­ciáldemokrata párt lapja. Vég-Ag európai gazdasági érte­kezlet második ülésszaka szom­baton délelőtt megnyílt. Napi­renden szerepel többek közt a Németországgal való kapcso­latok kérdése s a márka váltó­­árfolyamának megállapítása. Hivatalos közlés szerint Hector McNeil, a brit küldöttség ve­­zetője és André Philip francia kiküldött jelentést akarnak a bizottság elé terjeszteni a pá­risi háromhatalmi külügymi­niszteri értekezletről. Illetékes körökben hangsúlyoz­zák, hogy az értekezlet jelentő­sége a párisi értekezlet kudarca miatt rendkívül megnövekedett és sok delegátus azon a vélemé­nyen van, hogy Franciaország, Nagy-Britannia, sőt még az Egye­sült Államok képviselői is meg­kísérlik, hogy érintkezésbe lépje­nek Zorin szovjet kiküldőnél a Párisban Molotovval már tárgyalt kérdések újrafelvételére. (MTI) Bu­hm Vilmos prágai követ lesz Prágából jelenti a United Press. Hivatalos helyről­ azt az értesítést adták a United Press munkatársának, hogy a béke­szerződés hatálybalépése után Böhm Vilmos jelenlegi stock­holmi követet nevezik ki Ma­gyarország prágai követévé. Csehszlovákia a békeszerződést a jövő héten szándékozik ra­tifikálni, a szovjet ratifikációt pedig három héten belüli időre várják. Hivatalosan ki­jelentették, hogy Böhm Vilmost ez után az idő­pont után nevezik majd ki. Böhm Vilmost igen jól ismerik Csehszlovákiában, a hivatalos személyek közt sok barátja van és úgy vélik, hogy kinevezése új korszakot nyit majd a Ma­gyarországgal való barátságos kapcsolatok terén. Gottwald és M­­asaryk moszkvai útja Washingtonból jelenti az Ex­change Telegraph, hogy ottani politikai körökben most — Gottwald és Masaryk csehszlo­­vák kormány férfiak moszkvai utazása után — derűlátóbban ítélik meg a helyzetet. Úgy vé­lik, hogy a Szovjetunió mégis csak szívesen látná Lengyel­­ország és Csehszlovákia részvé­telét a július 12-i párisi érte­kezleten , ezzel hozzák össze­függésbe Gottwald és Masaryk látogatását. Az említett körök szerint az volna a szovjet állás­­pont ilyen alakulásának oka, hogy Moszkva a két szláv álla­mot a mega Megfigyelőjének és a szovjet érdekek képviselőjének tekintené. Gazdasági szakembe­rek ezzel kapcsolatban felvetik azt a kérdést, váljon Lengyel­­ország és Csehszlovákia bekap­csolódása esetén a lengyel szén­­termelést és a csehszlovák ipari termelést fel lehetne­ fe használni az európai önsegély érdekében. Bevin beszéde az Amerikai Társaság díszvacsoráján Bevin brit külügyminiszter beszédet mondott a londoni Amerikai Társaságnak az ame­rikai függetlenségi nap alkal­mából rendezett díszvacsorán. Utalt arra a szívélyes vi­szonyra, amely Amerika és Nagy Britannia között fennáll, majd foglalkozott Marshall legutóbbi felhívásával és az amerikai külügyminiszter nyi­latkozatát „nagy beszédnek“ mondta. — Amerika — tette hozzá — olyan világot akar meg­alkotni, amely megszabadul az állandó háborús fenyegetéstől. Azt kívánja, hogy Európa kör­vonalazzon olyan tervet, amelynek keretében az egész világ megegyezésre juthat a józan ész, a kérdések megvita­leges döntése a tárgyban azon­ban csak az Európa újjáépítését célzó Marshall-terv elvének és tartalmának részletes ismerete után hoznak. (MTI) tása és a tények alapján. Úgy látom, hogy ezt sok barátunk félreérti a világon. Bevin ezután alaptalannak minősítette a „dollárdiplomá­­ciáról”­ szóló feltevést és hang­súlyozta, hogy az Egyesült Ál­lamok nemeslelkű törekvéseket mutatnak a megszerzett ja­vaik szétoszlásában. — Szeretem az orosz népet — fűzte tovább Bevin, majd megállapította, hogy az egész világon a nép fiai és lányai mindenütt békét kívánnak. Minek széthasítani a világot — mondta —, Amerikával együtt fogok dolgozni ebben az irány­ban. (MTI) Truman virginiai beszéde Az amerikai rádió közvetítette Truman elnök pénteki virginiai beszédét, amelyet az amerikai függetlenségi nyilatkozat évfor­dulóján mondott. Az elnök nyomatékosan ki­­jelentette, hogy a második világ­háború utáni béke tartós lesz. (A hallgatóság ezt a kijelentést nagy tapssal fogadta.) Tartós békét akarunk — folytatta Truman el­­­nök —, olyan békét, amely az emberi jogok tiszteletén és a bé­kés demokrácia elvein alapszik. Az elnök ezután méltatta az UNO szerepét, majd hangoztatta a hírek és eszmék szabad kicse­rélésének fontosságát az egyes nemzetek között. Ez olyan írat­lan kötelesség, amelyet minden nemzetnek teljesítenie kell. — Mi hiszünk egy békés és virágzó világban, s ennek létre­­­hozásához megvan minden gaz­dasági és technikai felkészültsé­günk — folytatta Truman — rigid hangját felemelve minden nemzethez és néphez felhívással fordult, bontsák le az őket egy­mástól elválasztó falakat, mert­es a szilárd és tartós béke alap­­feltételeinek egyike. Megnyílt az európai gazdasági értekezlet második ülésszaka Brit hivatalos körök Molot­ov állásfoglalásáról Az MTI jelenti: Brit hivatalos körök annak a reményüknek adnak kifejezést: nem végleges Molotovnak az az álláspontja, hogy nem vesz részt az európai gazdasági terv kidol­gozásában. Hozzáfűzik, ha a Szovjetunió elhatározná döntésének felül­vizsgálását, mindig örömmel üd­vözölnék a párisi értekezleten. Gottwald és Masaryk moszkvai útja a legnagyobb érdeklődést keltette a brit fővárosban, de neom hajlandók kommentárt fűzni a látogatáshoz. Magyarországot meghívták a párisi értekezletre­­s. Pénteken délután négy órakor K­nos Kleim, a budapesti angol passzió vezetője megjelent a kül­ügyminisztériumban s átadta Bod­ger Eleknek az angol kormány hivatalos meghívóját a július 12-i párisi értekezletre. Este hét óra­kor Gauquier francia követ je­lent meg a külügyminisztérium­ban s átadta a francia kormány meghívását. Értesülésünk szerint mind a két meghívó azt a kérést is tartalmazza, hogy Magyar­­ország július 10-ig nyilatkozzék: elfogadja-e a meghívást vagy sem. Mihályfi Fernő tájékoztatásügyi miniszter a meghívással kapcso­latban a külföldi sajtó munka­társai előtt a következőket jelen­­tette ki: A magyar kormány eddig még nem ismeri a Marshall­­terv részleteit és rendkívül boldog lenne, ha a tervről to­vábbi információkat kaphatna. A miniszter a továbbiakban kijelentette, hogy Svájc buda­pesti megbízottjától, dr Feist­­től levelet kapott, amelyben közölte, hogy az Egyesült Ál­lamok nevében Marshall kül­ügyminiszter tervet dolgozott ki, de a svájci követ levelében a Marshall-tervről további részleteket nem kapott. A mi­niszter megállapította még, hogy a párisi meghívót az ér­dekelt államoknak pénteken délután 3 és 7 óra között ad­ták át Anglia és Franciaország megbízottai. Egy újságírónak arra a kérdésére, hogy Bede István londoni magyar diplo-­­máciai megbízott milyen­­minő­ségben vett részt a párisi tár­gyalásokon, a miniszter meg­állapította, hogy Bede István Párisban mint a magyar kor­mány megfigyelője tartóz­kodott, azonban nem vett részt a konferencián, mert arra meghívást nem kapott Bede István jelentése a párisi értekezletről a mai napig nem érkezett meg a magyar kül­ügyminisztériumba. A párisi értekezletre való meg­hívással kapcsolatban a Világos­ság című lap a szociáldemokrata párt álláspontját a következő­képpen foglalta össze: "A szo­ciáldemokrata párt eddigi politi­­sájához híven, mindent el akar követni annak érdekében, hogy megakadályozza az európai álla­moknak egymástól elszakított blokkba való tömörítését. A szo­ciáldemokrata párt a saját állás­pontját igyekszik összehangolni a környező államok szociálde­­mokrata pártjainak álláspontjá­val.­­ A Szabad Nép című lap nyil­ván a kommunista párt állás­pontját képviseli, mikor azt­ mondja: «A Szovjetunió nem lesz ott ezen a konferencián, nem fogadta el a meghívást Jugoszlávia, Románia és Bulgá­­ria sem. Nem kétséges Lengyel­­ország és Csehszlovákia állás­pontja sem. A nyugati hatalmak által összehívott értekezlet nem, európai értekezlet lesz, hanem az amerikai vezetéssel Anglia és Franciaország segítségével meg­teremtendő­­nyugati blokki ala­kuló értekezlete. Magyarország n­em lehet — délkeleteurópai demokratikus állam létére —­ a­­nyugati blokki tagjává. Ma­gyarország nem vehet részt egy olyan értekezleten, amely Euró­pának egy részét játssza ki a másik ellen. Magyarország nem foglalhat állást szomszédai el­len. Magyarors­ág nem folytat­hat és nem akar folytatni szov­­jetellenes politikát, tehát nem fogadhat el meghívást egy szov­­jetellen­es blokkban való részvé­­telre.­ Szakasits nyilatkozata a párisi értekezleten való résztvételről A londoni rádió — foglal­kozva a jövő szombaton Pá­risban kezdődő értekezlettel — ismertette a magyarországi szociáldemokrata párt állás­­foglalását. A londoni rádió szerint Szakasits Árpád kije­lentette, hogy Európa újjáépí­tésére feltétlen szükség van s ennek érdekében mindent meg kell tenni. Nem szabad távolmaradni Amerika segély­akciójától, de ugyanakkor a Szovjetunió segítségét sem le­het nem igény­be venni. Szakasits Árpád dicsőítette a nyugati hatalmak készségét, amellyel a háború sújtotta euró­pai országokon segíteni akarnak, de hozzáfűzte, hogy a nyújtandó segítséget nem szabad semmiféle feltételhez kötni. (MTI)

Next