Magyar Nemzet, 1947. augusztus (3. évfolyam, 173-197. szám)

1947-08-02 / 174. szám

’ , „ .’­­ / ^ ^^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ V- v j ' Polgárfogdosás Rákosi Viktor a régi korszak Választási küzdelmei­t országos figai­ok versenyek­­-nek, Mik­­száth pedig a parasztfogdosás (Billemfangerei) derbyt-jének nevezte. A demokratikus át­alakulás ugyan megvalósította a tiszta választásokat, de nemcsak hogy a parasztfogdosásinak r­­égi kor­ból megmaradt divatját mentette át, de bevehetett az országos nyomnokversenybe egy új debbyt is: a polgárfogdosás versenyszá­mát. Azok a pártok ugyanis, amee­lyek magukat munkáspártoknak nevezik, a munkásságot pedig joggal, vagy anélkül kizáróla­gos birtokállományuknak hirde­tik, külpolitikai programjukkal ellentétben, a pártpolitikai im­perializmus eszközeivel próbál­ják olyan területek meghódítá­sát, olyan tömegeknek saját ha­talmi körükbe vonását, amelyek túlesnek a magukat munkás­pártnak nevezett pártok hatá­rain, nem tartoznak s nem is tartozhatnak munkáspártok bir­­tok­állományához. Teljesen megértjük — hiszen a fa is elhal, mihelyt megszűnik növése, terebélyesedése —, hogy egyrészt szerel­mi ígéretekkel, cs­áddalokkal próbá­ják meg­ejteni a polgárok szívét, más­részt jól kipróbált eszközökkel akarják őket hatalmi körükbe vonni. Hiszen választásokkor nemcsak fa ködmön nem bü­dös*, de a csábdalok meghallga- | tásais hajlamos polgárság sem szeakciós*, maradi, ilyenkor szókra nem vonatkozik az oly lenéző gúnnyal annyiszor hasz­nált­­kispolgárt elnevezés. .— A politikában kevésb­é fé­lek —• mondta Gladstone •— azoktól a kemény, hajthatatlan .«* i­­­ert'éseim­től, akik nyíltan eremben állnak velem, nem itt-1­ 0 ják, hogy engesztelhetetlen 'Mai, ki­r­getik el féhem bányáikat*. A kommunistákkal eremben világos a polgárság hadállása. A kommunisták nyílt kártyákkal játszanak. Nem rej­lik véka alá, hogy végcéljuk a szorializmus megvalósítása, még ha most a demokrácia alapján állanak is. Minthogy pedig a polgárság hitvallása nem lehet más, mint a polgári demo­krácia, tehát a polgárságnak s­em kell, nem kellhet a szocia­lizmus. A polgárság a kommu­nisták e nyílt színvallása után nem mondhat mást, mint hogy neki a polgári demokrácia párt­ja­iban van csak helye A szociáldemokratákkal szem­ben azonban egészen más a helyzet. E párt is munkáspárt , és így Marosán helyettes fő­­titkárnak a minap lapunkban idézett merev és félreérthetet­len meghatározása szerint a t­­olgárságnak e pártban nincs helye. A Népszava január 31 -i Vezércikke fennen hirdette: "fe­lelősek vagyunk bizonyos mér­cékig az egész világ szociál­­demokrata m­unkásmozgalmáért.» Ez nagy szó és egyben igaz szó is! A magyar szociáldemokrata párt valóban felelős bizonyos mértékig az egész világ szociál­demokrata munkásmozgalmiér­t, de csak a szociáldemokrata munkásmozgalomért és sem­mi­­es­etre sem a magyar polgárság mozgalmaiért, érdekeiért, sajá­tos világ és nemzetszemléleti céljaiért. Hisz e nagy és — is­mételjük — igaz mondás felelős­sége köréből e szabatos m­egh­­a­tá­rozásával kizárta a magyar pol­gársággal való kapcsolatát. Bán Antal a szociáldemokrata párt kongresszusán, február 2-án így körvonalazta pártja vég­­torját: — Nem fogadjuk el a régi polgári demokrácia poros értel­mezését, —egy gazdasági felépít­mény megváltoztatását tűztük fel célul s azt akarjuk a töme­gek erejével elérni, ennek a cél­nak elérése érdekében a szo­ciáldemokrácia támadásba megy át... célunk ma a demokrácia, holnap pedig a szocializmus . .. legvégső célunk, hogy a magán­­tulajdon helyébe a köztulajdont állítsuk... Ki kell mutatnunk A forradalmi szellemet, ha más­ként nem megy, „direk­t" forra­dalmi eszközökkel, : Ei ifyMH JmuUL Ei £►*! meg a marxizmus szellemének. Valóban marxista párt nem fo­gadhatja el a régi polgári de­mokrácia „poros" értelmezését. Ez a régi polgári demokrácia azonban mit sem változott, a mai egyazonos a régivel, úgy, ahogy annak alapelveit az ame­rikai függetlenségi nyilatkozat, a francia forradalmi kiáltvány, az emberi jogok kátéja, a ma­gyar 1846 és 1849-i áprilisi al­kotmány a magyar polgári de­mokrácia dogmájává tette... Ma demokrácia, holnap szocia­­lizpass... A magántulajdon (s mert­­Bán nem tett kivételeket, tehát minden magántulajdon) helyébe a köztulajdon állítása: valóban ez a marxi program! De vájjon ezt vallja-e,­ vall­hat­ja-e a kisiparos, kiskeres­kedő, hogy a parasztról ne is szóljunk s mindenki, , aki a magántulajdon elvi alapján áll?... A tömegek erejével... „direkt" forradalmi eszközök: ez mind marxi program. De vájjon ez a programja-e azok­nak a szocialisták által oly sok­szor „kispolgároknak" gúnyolt rétegeknek, akik nem a tömegek erejével, nem „direkt" forra­dalmi eszközökkel, hanem parlamentárisan, a jogállam szi­gorúan értelmezett alkotmányos módszereivel akarják céljaikat megvalósítani?! Ugyancsak Bán Antal ugyan­ekkor figyelmeztette a pártjuk­hoz csatlakozott értelmiségie­ket: „hagyjanak fel a remény- v­éyel, hogy számukra visszatér­het a múlt!" És ezt — hang­súlyozzuk — a­­ szociáld­emo­­krata értelmiségieknek – mondta Bán, adós maradván azzal, hogy micsoda múlt az, amelynek visszavárásával e szociáldemo­krata értelmiségieknek fel kell hagyni?! Justus Pál e kongresz­­szuson, február 3-áig így állí­­tota fel az­adet­íi­iával: „vagy szocializmus, vagy kapitalizmus." Mi azonban úgy állítanék fel, hogy sem szocializmus, sem ha­talmával visszaélő kapitalizmus, hanum — mdayar polgári de­mokrácia, amely — éppen mert demokrácia — nem lehet más, mint szociális irányú s a kapi­talizmust megfékező. Rics Ist­ván február 4-én kijelentette: „a mi demokráciánk szocialista, mi szociáldemokráciát akarunk" Horváth Zoltán pedig ugyan­ekkor megidézte ezt ezzel: „vi­gyázzunk, hogy amikor politi­kát csinálunk, élesen válasszuk el saját országunk munkás­­osztálya politikáját minden egyéb érdektől!" . Tehát a pol­gári osztá­­szok érdekétől is. Ez mind félreérthetetlen, vi­lágos beszéd. De e régebbi ki­jelentések miként egyeztethetők össze azokkal a stratégiai és taktikai tökéletességgel kitervelt és végrehajtott hadműveletek­kel, amelyekkel választások­­ előtt pergőtűzszerűien ostromolt­ják­ — miként minapi cikkünk­ben kimutattuk —■ általában a polgárságot s külön-külön an­nak minden csoportját? Akkor, amikor most, választások előtt keblükre ölelik az orvosokat, jogászokat, mérnököket, tanáro­kat, tanítókat, köz- és magán­­alkalmazottakat, kereskedőket, iparosokat, házalókat, ószerese­ket, még a szociáldemokrácia egyedül üdvözítő elveit megértő népbírósági bűnösöket is — miért hallgatják el oly követ­­kezetesen a fent idézett kijelen­téseket? Mikszáth írta, hogy választá­sok előtt a magyarok közt ma­gyar­­ volt, a németek­­közt né­­met, a parasztok közt paraszt, a munkások közt munkás, a zsidók közt filoszemita, a tiszt­­viselők közt tisztviselő, meg­választása után azonban le­für­dőt­t magáról mindent — ma­gyart, németet, parasztot, mun­­kást, filoszemitát, tisztviselőt és öt évig, csak ha tele gyomorral feküdt le, lidércnyomása* ál­mában volt megint magyar,­ né­met, paraszt és a többi. Válasz­tó.­. előtt állunk, sok mindent megértünk. Da mindezeket meg­érti a polgárság is. Az előtte magát polgári gúnyában kellető szociáldemokráciát is. Megérti azt is, amit most mondanak s . w. w, «n# mut dhettgatnak.,, Tildy Zoltán köztársasági el­nök a hároméves terv megkez­désének alkalmával az alábbi, rédiószózatot intézte a, nemzet­hez: Augusztus elseje jelentős dá­tum nemzetünk életében. A , múlt esztendőben erre a napra tűztük ki a "stabilizáció kezde­tét. Egy éve, hogy megjelent a forint, amely megváltott ben­nünket az infláció gyötrelmei­től s amelynek értékállandósá­gát a dolgozó milliók hősies nyunkáia biztosítja.­­ Ez év augusztus elsején fo­gunk hozzá annak a nagy or­szágépítő tervnek megvalósítá­sához, amelyet bátor kezdemé­nyezés, az élet minden terüle­tére kiterjedő szaktudás, az egész nemzetért való felelősség érzése s a nemzet erőiben való bizalom hozott létre. A három­éves terv azt jelenti, hogy nemzetünk vezetői gondosan felmérték mai helyzetünket az eddig végzett újjáépítő munka után is még mindig meglévő fájdalmas hiányokat, a hábo­rúból , a fasiszta rombolásból még mindig ittlévő romokat, de megvizsgálták azokat a tenni­valókat is, amelyek a múltnál jobb, emberibb, teljesebb élet felé viszik országunkat. A há­roméves tervből a jövendő bol­dogabb ország képei is elénk tünedeznek. A hároméves terv azt az igazságot is hirdeti, hogy a komoly országépítésnek elen­gedhetetlen feltétele az, hogy minden lehetőségünket számba vegyük, erőinket felmérjük, fel­adatainkban helyes sorrendet n­e­­építsünk m­­eg , hogy függés nélküli, szétf­olyó, eset­leg egymást keresztező tevé­kenységek helyett egységes és céltudatos terv nagy áramába kapcsoljunk bele minden erő­forrást, anyagot, munkát, erő­feszítést. A felszabadulás óta eltelt idő­­ben dogozó népünk megmutat­ta, hogy van benne életerő, van benne bizalom a maga jö­vője iránt s hogy ezért a jö­vőért tud tűrni, lemondani s nehéz körülmények között is helytállani. A hároméves­ terv sikerének ez a népi életakarat a legbiztosabb fundamentuma. S ha az ország erőforrásait a múlttal ellentétben most né­pünk felemelkedésének a javára fogjuk felhasználni, bizton re­mélem, hogy a nagy építőterv materiális feltételeit is előte­remtjük. Segíteni fog ebben bennünket az, a máris komoly eredményeket felmutató törek­vésünk, hogy munkánkat össze­hangoljuk a szomszéd baráti népek hasonló irányú törekvé­seivel. A nemrégiben kötött magyar-szovjet, magyar-jugo­szláv és magyar-bolgár szerző­dések nagyon hozzá fognak já­ratni a terv megvalósításának sikeréhez. Biztosítanunk kell a három­éves terv munkájához a szük­séges politikai és szociális fel­tételeket. Ez nemcsak azt je­lenti, hogy rendkívüli határo­zottsággal kell szembeszálnunk azokkal, akik idegenül és ellen­­ségesen­­ nézik demokráciánk építő munkájának eredményeit s akik a múlt visszakozása ér­dekében még azt is újra lerom­bolnák, amit eddig verejtékkel építettünk. De azt is jelenti, hogy meg kell­ teremtenünk és biztosíta­nunk kell a magyar demokrá­cia szilárd rendjét, beltő egy­ségét és békéjét. S azt is, hogy a magyar nép hősiesen dol­gozó milliói: munkások, pa­rasztok, értelmiségi rétegek megbonthatatlan közös frontot, alkossanak a demokráciánkat védő harcban s az azt építő­­munkában, egyaránt. A terv megvalósításáért most munkába állunk. A kezdet nap­ján mély együttérzéssel kö­szöntöm a terv kezdeményezőit, megalkotóit, a magyar nép munkás millióit, akiknek ereje, hite, dolgos két kéz® fogja si­­kwa* vinni az eteti* fttitatai a terv gondolatait. Köszöntöm, a gyárak, üzemek, kisipari mű­helyek derék dolgozóit, a bá­nyák munkásait, a földet mű­velő parasztságot, a vasút, a posta, általában a közlekedés embereit, a szellemi munkáso­kat, azokat, akik a nagy terv operációs központjaiban éjt­­napot eggyé téve, fognak dol­gozni, nemzetünk nevelőit, azo­kat, akik a munkásmilliók egészségére vigyáznak, szociá­lis intézményeink munkásait és mindenkit az élet bármely te­rületén, akiknek helytállása nélkül nem lenne teljes az a rend, amely a nagy terv meg­valósításához szükséges. Induljanak el — indu­ljunk el mindnyájan — törhetetlen hiza­Az Országos Tervhivatal ve­zetői, Vajda Imre, a hivatal el­nöke, Béres Andor főtitkár és Harmati Lajos alelnök csütörtö­kön délután sajtófogadás kere­tében tájékoztatták a magyar közvéleményt az Országos Terv­hivatal céljairól, feladatairól, működéséről és a hároméves terv végrehajtásáról. Vajda Imre, a Tervhivatal elnöke, hangsúlyozta, hogy nem feladata a hivatalnak a három­éves terv részletes végrehajtása. A Tervhivatal semmiképpen sem korlátozza, vagy befolyá­solja az­ illetékes miniszterbi­­rvok feladatkörét és nem érinti a szakminisztereknek a magyar alkotmányba fektetett felelős­­ségét. A Tervhivatal feladata, hogy a részletterveket a szakminisz­tériumokkal együttműködve, de messze a szakminisztériumok körén túlmenően, egyetértésben és összhangban a magyar ter­vi időtényezők mindegyikével kialakítsa. A Hivatal 2. olyan élő szerve akar lenni a magyar gazdasági életnek, amely s­oha egy pillanatra el sem veszíti a kontaktust az élettel, annak bármely ágával és a magyar dolgozótársánál­ommal. A Tervhivatal feladata részlet­tervek kidolgozása és e tervek végrehajtásának ellenőrzése. Kel­lez ellenőrzést mint a magyar gazdasági élet élő felismeretét kívánják kialakítani. A hivatal vállalja azt a nehéz feladatot, hogy az ellenőrzést a hosszú le­járatról rövid lejáratra vigye át. Egyik legnehezebb feladat lesz az éves tervekről és éves tervellenőrzésről áttérni rövid hónapot, havi, sőt napi terv­­számokra és ellenőrzésre. Ezek a naponta elért eredményeket feltüntető számok , remélhetőleg hatalmas ösztökélő, motorikus erőt fognak jelenteni, amely mind nagyobb üteművé teszi Magyarország fejlődését s lehe­tővé teszi, hogy a hároméves tervben­­ kitűzött tervszámokat a magyar gazdasági fejlődés elérje és túlhaladja. "•­ Elérni és túlhaladni akar­­juk ebben a három esztendőben elsősorban azt az életszínvona­lat, amelyet a magyar dolgozó nép az utolsó békeévben élve­zett, vagy szenvedett­ és az elért eredmény alapján akarjuk meg­indítani az igazi magyar újjá­építést, az igazi honfoglalását a magyar népnek. Berci Andor főtitkár, a Terv­hivatal munkájának részleteit ismertette. A hivatalnak egészen rövid fennállása során már si­került elkészíteni az első részlet­tervet: az augusztus havi beruhá­zások tervét. Az egész három­éves terv kiindulási pontja a be­ruházások megkezdése, mégpe­dig már most augusztus 1-től kezdve. Ez az előfeltétele, hogy a termelés az előirányzott mér­tékben emelkedjék. A legfonto­sabb szempont az volt, hogy le­hetőleg azokat a beruházásokat tegyék időben első helyre, ame­lyek legfontosabbak abból a lommal a­­ terv megvalósítása felé. A munka eredményei ha­marosan látszani fognak. Emel­­ked­ni fog a dolgozók életszín­vonala s egymás után tűnnek majd fel a szebb és jobb élet képei. Az ország népe a há­roméves terv megvalósítása so­rán egyetlen nagy munkás­­sereggé forr össze, amely együtt viseli a munka terhét és együtt élvezi majd a munka eredmé­nyeit. A hároméves tervben orszá­got építünk. Igazi, szabad ha­zát a népnek és boldog otthont népünk minden becsülettel dol­gozó fiának és családjának. In­duljon el a munka s legyen rrajta s a dolgozó emberen Is­ten áldásai (SÍT!) melést a lehető leggyorsabban emeljék. » Augusztusban mintegy 100 mil­lió forintot fordítanak beruhá­zásra, ami mutatja, hogy ko­moly építkezésekről, komoly ipari beruházásokról van szó. A beruházási program végrehaj­tása mintegy 25.000 munkanél­külinek ad munkalehetőséget. Ebből 8000 esik a mezőgazda­ságra, 5000 a közlekedésre, 9000 az építkezésre, a többi az ipari beruházásokra. A szakértő technikusok, mér­nökök között tömegmozgalom­nak kell megindulnia, amely arra irányul, hogy" újításokkal, kezdeményezésekkel hozzájárul­janak ahhoz, hogy a három­éves tervtinacionálisan megvaló­sítható legyen. Meg kell törni a régi bürokratikus eljárás szel­lemét. Harmati Lajos alelnök a há­roméves terv mezőgazdasági részéről adott tájékoztatást. Ki­emelte, hogy a tervgazdálko­dásra való áttérés előtt meg kellett állapítani, milyen hábo­rús kár érne a mezőgazdaságot. Kitűnt, hogy a mezőgazdaság­nál 1 százalékban jelentkezik a háborító kár. Azonkívül új adottság a mezőgazdaságban a földreform, azaz a régi gazda­sági rendszer megszűnése. Hangsúlyozta, hogy a nemzeti jövedelm­et 25 milliárdra kell emelni a háború előtti 22 mill­iárddal szemben. A nemzeti jövedelemnek ebből a felfejlő­­déséből mindenkinek jut majd, különösen ha gond­oskodnak arról, hogy az elosztás igazsá­gosan történjék. Az első és legfontosabb fel­­adata a hároméves terv mező­­gazdasági részének megszüntet­ni a háborús kárt és megerősí­teni az új gazdákat. Az utóbbi célt szolgálja az új gazdák állat­tal való ellátása, a műtrágya­gyártás gyors és sürgős foko­zása, s általában az egész ter­melés átállítása és fokozása. A programban szerepel a szi­kes talajok megjavítása és az öntözés kiépítése. A Tervhinglal vezetői ezután részletesen válaszoltak az egyes feltett kérdésekre. A beruházá­sok fedezésével kapcsolatban feltett kérdésre Berci főtitkár hangsúlyozta, hogy augusztusban már jelentkezni fog a vagyon­dé­zs­mitből befolyó jövedelem. Arra a kérdésre, hogy a Szov­jetunió mennyiben segíti Ma­gyarországot a terv végrehaj­tásában, azt válaszolták, hogy az 1947/48-as évnek megsz­űkedsén kérész­metszetein segíti át Ma-­­gyarországot a szovjet-magyar kereskedelmi egyezmény. Az álami üzemek deficitjé­vel kapcsolatban feltett kérdés­re Béres Andor hangsúlyozta, hogy nemcsak deficites állami üze­mek vannak, így például a posta nyereséges üzem. Ha VirtVn­L-­k még deficites millihilut,­ ez csak azért van, mert igen terhes örökséget vettek et. Meggyőződése azonban, hogy például a szénbányák vesztesé­ge rövid idő alatt el fog tűnni­ .Teljesen bizonyos, hogy az üzemek el fogják érni a há­roméves tervben előirányzott jövedelmezőséget. Hangsúlyoz­ta azt is, hogy a hároméves terv­ nem irányozza elő és nincs is szükség rá, hogy­ az adókulcsot általában emeljék. Az adójövedelmek e nélkül is állandóan emelkednek. Tildy Zoltán köztársasági elnök rádiószózata A Tervhivatal vezetői a hároméves terv munkájáról Mire mennyit fordítanak három év alatt A Magyar Közlöny aug. 11 száma közli az Országos Terv­hivatal hároméves gazdasági ter­vének részleteit. Érdekes tabella­Három év alatt tekintélyes ös­­­szeget, 345 millió forintot akar­nak fordítani többek között a.­­ mezőgazdaság gépesítésére, vala­mint az állattenyésztésre. Ez utóbbi a tervben 144 millió fo­rinttal szerepel. Ugyancsak te­temes összeg, több mint 700 mil­lió forint jut három év alatt a falu villamosítására, falusi la­kásépítésre, bekötőutak építé­­­sére­pít­. Ebben a szakaszban számolnak külföldi kölcsön fel­vétele esetén megvalósítható to­vábbi beruházásokra, köztük a Dunagyukta-csatornára (30 mil­liót forint), öntözésre (57 m­ilió), áram­fogyasztók bekapcsolására (30 millió). Jelentős 5­ssz­eggel, 200 millióval szerepel­­­a villa­mos energiatermelés. Érdekesek az­ok a számadatok, amelyek az államvasutak beruházásaira vo­natkoznak. Ezekből tudjuk meg, hogy három év alatt a MÁV több mint 70­ millió forintot óhajt beruházni. Nyolcvan mil­lió forinttal szerepel a Részkert és más közforgalmi vasutak. Építési, szociális, kulturális nyelú beruházásokat a tervben közel ötnegyed milliárd forinttal jelölik meg. Fővárosi lakások­ építésére és helyreállítására há­rom év alatt 268,4 milliót, vidéki ,é­rttranokban pedig 130 tadijó fá­lis formában mutatják be a gazdasági tervet, amely több sza­kaszra oszlik. Három év alatt az alábbi beruházások várhatók:­rintot akarnak felhasználni. A kórházak építésére és helyreállí­tására három évre 270 millió fo­rintot irányoztak elő. Az egyház­­ háromévet tervért A római katolikus egyház és a budapesti Aetio Catholica ne­vében dr Beresztóczy Miklós pápai kamarás, miniszteri osz­tályfőnök levélben közölte az Országos Tervhivatal elnökével, hogy a katolikus egyház augusz­tus 20-án, Szent István­­ napján ünnepi istentiszteleteket tart, amelyeken megáldják a dolgo­zók szerszámait. A nagy ország alapító király, Szent­ István ün­nepe látszik alkalmasnak arra, hogy a most meginduló nagy ors­zágépítet — a hároméves tervet — a katolikus egyház * maga részéről megünnepelje és híveinek figyelmét ennek fon­tosságára felhívja. Dr Vajda Imre, az Országos Tervhivatal­­elnöke meleghangú levélben fejezi* ki köszönetét, ama reményének adva kifeje­zést, hogy ezek az ünnepségek országos jelk­éűekké válnak. Egyben kifejezte az elnök azt a meggyőződését, hogy az egyház segítsége jelentés mért­ékbe*­ ­ 1917149 1848149 1949’50 összesen millió forint Mezőgazdaság . . , . 579.4 651.0 769.6 2000.0 Bányászat, apar­ .1 *­­ , 554.0 599.0 592.0 1745.0 Közrek., posta .... 427.3 560.0 688.7 1676.0 Építk., szec., kult. célokra 235.3 375.0 553.7 1164.0 Összesen 1726.9 2183.0 2604.0 6585.0

Next