Magyar Nemzet, 1947. október (3. évfolyam, 222-248. szám)

1947-10-02 / 223. szám

« Magyar Nemzet] N­emielnevelés vagy pártiskola? Irta: Szombatfalvy György A szuverenitását visszanyerő Magyarországnak több vonatko­zásban kell eszmélkednie. A köznevelés alapvető kérdéseiben is. A lelkünktől idegen háború és a megszállás korszaka sok kárt tett a közoktatás és a ne­velésügy munkájában. Most csak egyet teszünk itt szóvá. Azt, hogy a nemzetté nevelés cé­kitűzését, tiszta eszményét, amely Széchenyi, Eötvös, Csen­­gery elgondolásában három nemzedék lelkét alakította, s az első világháború végén Imre Sándor rendszerbe foglaló mun­kájával szocánis szeremmel te­lítve korszerűsödött, e torzítot­ták, félretolták az utolsó 8—10 év eltévelyedései, kilengései és zűrzavara. A köznevelés legmagasabb­­rend­ű célkitűzése szerint a ne­velők a nemzet lelki harmóniá­­ját mindenki erkölcsi és szel­lemi értékeinek kibontakoztatá­sával, szabad, felelős, igazság­kereső életre és­­ közhasznú munkára nevelésével­ kívánják megva­rátszni. Ez a n'eve'"esz­­mény liberális, demokratikus, humánus és nem­zeti egysze­re. A ha,a,,ás és le, oues „„,fosz­­téka. Szerényebb a köznevelés eszménye, ha az állampolgárrá heverést teszi a célkitűzés kö­zéppontjába. Itt a nemzeti lét m­eleg életárama lehűl és erőt­lenné válik az állami lét hideg és egyéniséget ölő vasvértezeté­­be szorítva. Ha azonban a köz­nevelés sem a nemzetté tétel kiteljesedését, sem az állam belső egységének és összhang­jának megteremtését nem teszi vezérlő gondolatává, hanem a társadalmi osztályok harcának előkészítésére engedi át a köz­h­­evelés intézményeit, akkor már voltaképpen nem is beszél­hetünk nevelői célkitűzésről, ezért a nemzet meghasonlására, ha állam felbomlására vezető tevékenységet „köznevelésnek" nevezni e szép fogalom ki­gúnyolása volna. A nemzeti lét valamely nép fenső összetartozásának át­­érzése. Nemzedékek hosszú so­­rán kiém­elődött tudata a sors közösségének, mely elszakítha­tatlan testvéri köteléket teremt. Nagy érdek közösség, amelyben az egyéni érdekek és törekvé­sek összeilleszkedését a nemzeti cél elsőbbségének tudata és át­­érzése b­ztosítja. Legyünk őszin­ték. A mi nemzeti létünket az utolsó 8—10 év alatt az idegen befolyásra szerepjátszó vállal­kozásunk megrontotta. Ma a magyar nép nem éli nemzeti életét, s hogy újra nemzetté váljék a szó igazi és nagyszerű értelmében, fel kell emelkednie. Értsék meg az illetékesek és a közvéleményt alakítók, hogy ez a fölemelkedés a nemzetnevelés helyreállítása nélkül nem kép­zelhető. Iskoláink, pedagógusaink túl­nyomó nagy többsége jóremény­séggel tölthet el. Nekik köszön­hető, hogy nem süllyedtünk a mélypontra. Megőrizték nevelői eszményüket, az emberi és nem­zeti célkitűzések összhangját. Az osztályfeletti, szabadságsze­rető, igaz­ságszerető és magyar­ságát átérz­ő ember ideálját. Az iskolát szüntelenül ostromolták, de máig eredmény nélkül. Igazi nevelők nem hajlandók, nem is képesek faji vagy osztálygyűlö­­letre, osztályharcra nevelni. Aki egyszer eljutott oda, hogy em­bert nevel, nem süllyedhet oda, hogy pártembert neve''in. Az iskolák ostroma és küz­delme­ még nem ért véget, sőt mintha most új erőre kapna. Az iskolaü­gy alkotmányszerű Irányítói ma újra a pártszellem fizálláscsinálói. Egyre több is­kola élére kerül „pártember", elvan, aki az iskola falai kö­zött sem tud más lenni. Az ilyen iskola légköre többé nem a­ neveléshez szükséges szabad és tiszta atmoszféra, hanem fojtó levegő, ahol kedveszegett, mi­egfélemledett nevelők fal­a­­coznak. Milyen szánalmas lát­vány az elnémított vagy ha­zudni kényszerült pedagógus! Aki edd­ig nem tűrte a hazug­ságot és Sokrates holtig való helytállását mutatta fel örök példának. Szabad államban, szabad nemzet fiai között a pedagó­gust nem szabad megfosztani lelkiismerete szabadságától. Hadd nevelhessen nemzetéhez és álla­mához hű, meggyőződéses, bá­tor és főképp szabadságszerető ifjúságot, amely a poznani pala­tínussal vallja: Maio periculo­sam libertatem, quam quietum servitium. Amely sejtjeiben érzi a nemzetet és az állam szuvere­nitását. Amely e kincseket sem elidegeníteni, sem áruba bocsá­tani, sem megosztani, sem félretenni nem hajlandó. Csak így nevelhet egész embereket és egész magyarokat. Most sem kívánhatják tőle, hogy az iskolába, eddig az igaz­ság, a tiszta meggyőződés temp­lomába bevezesse a pártpolitika zavaros, sokszor szennyes vizét. Szabadságszeretet helyett párt­fegyelemre, emberszeretet helyett osztálygyű­löletre neveljen. A hazaszeretet mellé vagy fölé ál­­l t­.*« a p—-¡—«tknzi o-»t­ávszoli­­daritást. Hirdesse, hogy az egy n­emzet fiainak ossz....u,födese­­nél jobb az osztályharc. Ta­nítsa, hogy az osztályellentétek megoldása nem az igazságos megegyezés, hanem az erősza­kos uralom. Pedig tudja, hogy ez csak emésztő belső harcra s utóbb az állam felbomlására, talán elbukására vezet. Nemcsak az iskolákban van baj, a nevelőotthonokban is. Az állami kollégiumok népi nevelés leple alatt szélsőséges világné­zetet és gyűlölködő osztályszel­­lem­et nevelnek az egész nem­zet pén­zén iskoláztatott ifjú­ságba. Ugyanazok a pártok, amelyek az általános iskolát, a társ'K’n'Vai osztályok együttne­­velé­snek szükségével indo­kolás, most mindent elkövet­nek, hogy a maguk céljaira kiválogatott ifjakat a tanonc­­otthonokban, az állami kollé­giumokban és a főiskolai intéz­ményekben izzó osztálytudattal és osztályszellemmel telítsék. A pártinternátusokban is pártpoli­tikai­­nevelés­ folyik. Mi sze­retnék elhinni, hogy mindez jó­szándékú félrefogás csupán. De hihetik e ők, hogy a politikai párt, vagyis az egyoldalú, rész­leges érdekképviselet, amely lényege szerint a megoszlás, az elkülönülés, gyakran a széthú­zás, a szembefordulás és riva­lizálás szellemét árasztja, neve­lésre volna hivatva? Holott a neveléshez éppen az ezekkel ellentétes szellem szükséges! Népünknek legalább háromne­gyede nemzeti nevelést kíván s ezt azok a pártok sem ellenez­hetik, amelyek csak pár hete hirdették, hogy Rákóczi, Kos­suth és Petőfi szellemi örökö­sei, s követelték, hogy m mer­­jünk magyarnak lenni­. De le­het e nemzeti nevelés a nemzeti összetartozás elleni propaganda? A kultuszminiszter úr ma­radt. Változatlanul bírja a bal­oldal bizalmát. Kérjük, vesse ott latba befolyását és a nemzet iránti kötelességét híven telje­sítve vessen véget annak a két­ségbeejtő állapotnak, amely a köznevelés terén lábrakapni lát­szik s amely egészen olyan, mint mikor a meghasonlott szü­lők egymás gyűlöletére nevelik gyermekeiket. Győzze meg a pártvezetőket arról, hogy a gyermek lelke szent minden becsületes és művelt ember sze­mében. Tanítsa meg arra, hogy nagyjaink szelleme nem osztály­harcra való fegyverkezést kí­ván, hogy az osztályuralom ak­kor is erkölcstelen, ha politikai párt gyakorolja s végül, hogy a magyarró lét bátorságának nem illik visszahőkölnie az osz­tályelfogultságtól mentes ma­gyarság iskolájának és diákott­honának követésétt élők * CmntArtmben hajnali 4 órakor je­lenti na ]%4Tt: jj [y A Biztonsági Tanács elutasította Magyarország felvételi Szerelmét áss Csütörtökön hajnali 2 órakor jelenti az MTI. A Biztonsági Tanács szerdai ülésének elején a tagfelvételekkel kapcsolatosan Austin kijelentette, Bulgária megmutatta, hogy nem kíván békés viszonyban élni Görögor­szággal. Kifejtette, hogy a bol­gár kormány magatartását az ellenzékkel szemben, valamint Petkov kivégzését az Egyesült Államok a békeszerződés ren­delkezései megsértésének tekintik. Ezért az Egyesült Álamok nem tekintik Bulgáriát békeszerető nemzetnek és ellenzik fevételt. Lengyelország képviseletében 3. Katzsuchy Bulgária felvételét támogatta. Franciaország részé­ről Parodi, Petkov kivégzésére utalva, ellenezte a felvételt. Grom­ko a Szovjetúnió részé­ről azzal vádolta Nagy-Britan­­niát és az Egyesül Államokat, hogy megsértették a potsdami egyezményt, mert ellenséges ára­mokat támogattak az Egyesült Nemzetek tagsága érdekében, amikor a békeszerződéseket megkötötték. Cadogan (Nagy-Britannia) sze­rint a bo­gár események, leg­utóbb pedig Petkov kivégzése, megsértették az Egyesült Nem­zetek alapokmányának lényegét, ezért Nagy-Britannia ellenzi Bulgária le­vele­it. Áttérve a finn felvételi kére­lem tárgyalására, Austin kijelen­tette, az Egyesül Államok kor­mánya úgy véli, hogy Finnor­szág rende­kezik a tagsághoz szü­l,réges képességekké". J. Katzsuchy lengyel kikül­dött hangoztatta, kénytelen el­lenezni Finnország felvételét, mi­vel a Biztonsági Tanács nem hajlandó egyúttal a balkáni ál­lamok felvéte­lre is. Gromiko kijelentette, hogy a szovjet küldöttség a potsdami egyezmény érte­kében Finnor­szág tagságát csak a többi négy ország felvételével egyetemben támogatja. Austin ezután leszögezte, az Egyesü­l Államok továbbra is úgy vélik, hgy Írország, Portu­gália, Transzjordánia és Auszt­ria méltók a felvételre. Cadogan Finnország felvétel­e mellett foglalt álást. A Tanács ezután megkezdte a szavazást, küön-külön mindegyik ország kérése tárgyában. A Szovjetunió vétót emelt Olaszország és Finnország fel­vétele el­en. Hajnali 4 órakor jelenti az MTI. Magyarország felvétele mellett 5 szavazat, hatan tartózkodtak a szavazástól. O­aszország felvétele mellett 9 szavazat, a Szovjetúnió és Lengyelország képviselői ellene szavaztak. Románia felvétele mellett 4 szavazat, heten tartózkodtak a szavazástól Bulgária felvétele mellett szavazott a szovjet delegátus, 3 sza­vazat szólt ellene, heten tartózkodtak a szavazástól. Finnország felvétele mellett 9 szavazat, a szovjet és a lengyel ■kiküldött ellene szavazott. Kali zsidó bevándorlókat szállít Palesztina felé és amelyek, ko­rábbi jelentések szerint, nemrég haladtak át a Boszporuszon. A panamai lobogó alatt járó ha­jók utasainak számát 4—80(K)-re becsülik, állítólag igen sok kö­zöttük a magyarors­ági zsidó. A Jerwish Agency egy szóvivője azt az aggodalmát fejezte ki, hogy a brit hatóságok meg­sér­­lik a két hajó utasának vissza­szállítását kiindulási kikötőikbe. Ma 9 éve jelent meg Sztálin munkája a kommunista párt történetéről Moszkvából jelenti a Magyar Távirati Iroda. A moszkvai rádió jelentése szerint ma kilenc éve jelent meg Sztálin munkája. A Szov­jetúnió kommunista pártjának rövid története. Ez a munka nagy esemény volt a bolsevista párt életében. Sztálin megírta a szovjet kommunista párt küz­delmét a marxizmus győzelme felé, ebben a vonatkozásban a marxista irodalom egyik alap­vető forrása. Ez a munka ha­­zafiságra, a nép, a párt és a szovjet hatalom iránti szere­tésre nevel. A szovjet lapok hosszú cikkekben méltatják­ Sztálin munkájá­t. • Gürtiz-türök vezérkari bizottság alakul Athénból jelenti a Reuter- Iroda. Megbízható görög kormány­körökből szerzett értesülés sze­rint rövidesen görög-török ve­­zérkari egyeztető bizottság alakul. Ukrajna a Biztonsági­­tanácsban Lake Successből jelenti az Associated Press. Az Egyesült Nemzetek köz­gyűlésén Yement és Pakisztánt felvették a világszervezet tagjai sorába. Az UNO tagjainak száma ezzel 57-re emelkedett. A közgyűlés ezután kétévi időtartamra a Biztonsági Ta­ ■ nács tagjává választotta Argen­tínát és Karlíbát. A­­ harmadik tanácstagság­i jelöltjeinek sorá­ból Csehszlovákia az­­­tolsó pil­lanatban kimaradt, csak Uk­rajna és Ir­dia között állt a harc.­­­­ Nyorc eredménytelen szavazás utáni,végül is, a kilencedik sza­­­vazásnál Ukrajna 32, India 24 szavazatot kde­tt, s ezzel Uk­rajna a Bi­znynsági Tanács tagja lett. -V A USA moszkvai követének le­vél­vállása Molotov szovjet külügyminiszterrel Moszkvából jelenti a TASS iroda, Gorbatov szovjet írónak a «Liberaturnaja Gazeta» 39. szá­mában .,Harry Truman" címmel megjelent cikkével kapcsolat­ban Mr. Smith, az Egyesült Ál­lamok moszkvai nagykövete, szeptember 25-én levelet inté­zett Mo­­tov szovjet külügymi­niszterhez és a következőket írta: «A másfél esztendő alatt, amióta a Szovjetúnióban tartóz­kodom, mély sajnálkozással figyeltem a szovjet sajtóban a féligazságok,­ ferdítések , és ha­misítások áradatát, amely or­szágom és kormányom ellen irányul. Megpróbáltam el­siklani a gyújtogató sajtóhadjárat fe­lett, attól tartva, hogy a hamis és téves megállapítások vitatása csak további olajat önt a hazám ellen irányuló gyűlölet láng­jára, amelyet a szovjet sajtó szítani kíván a szovjet nép szí­vében. Most azonban kénytelen va­gyok megszegni a magamra kényszerített szabályt. A T­ite- Taturngja Gazeta 39. számában Borisz Gorbatov tollából meg­jelent cikk olyan példátlanul sértő az Egyesült Államok el­nökének személye ellen, hogy nem hagyhatom a legerélyesebb , tiltakozás nélkül. A cikk egye­nesen megdöbbentett. Mint sze­mélyesen ismételten kifejtettem ön előtt, véleményem szerint a szovjet kormánnyal szemben éppúgy kötelezettségem áll fenn, mint saját kormányommal szemben, mégpedig az a köte­lezettség, hogy a szovjet kor­mányt a lehető legbecsületeseb­ben és legőszintébben tájékoz­tassam hazám népének felfogá­sáról és véleményéről. Ezért a legünnepélyesebb formában ki kell jelentenem, hogy minden józan gondolkodású amerikai állampolgár politikai felfogásá­tól függetlenül mélyen megsér­tődik a cikk miatt és bizonyos fokig a maga személyére is vonatkoztatja a Truman elnök ellen intézett kíméletlen táma­dást. Nem emlékszem, hogy a hír­hedt emlékű dr­e Göbbels, ■ a náci Németország ellen vívott közös harcunk legnagyobb he­vében valaha nevetségesebb és mérgezőbb hangot használt volna az ellenséges ország fejé­vel szemben, mint a r am­et­er Gorbatov enged meg magának a baráti és szövetséges állam vezetőjéről. Sohasem hittem volna, hogy egy szovjet író megengedje magának vagy megengedjék neki, hogy pár­huzamot vonjon az Egyesül­t Államok elnöke és volt közös ellenségünk, Hitler között. Mr Gorbatov annyira megy, hogy bírálatot gyakorol Truman el­nök felett az elmúlt háborúban hűséges brazíliai szövetsége­seink elnökével felvett kapcso­lat miatt, mert Brazília elnökét alaptalanul a tengelyhatalmak­­kal fenntartott kapcsolattal vá­dolja. Minden elfogulatlan meg­­figyelő, aki ismeri a történel­­em folyását 1939 óta, megál­lapíthatja, hogy ez a bírálat rendkívül helytelen egy szovjet író részéről. Nem hiszem, hogy Mr Gorbatov cikke a szovjet kormány felfo­gását fejezi ki és ezért kérem annak hivatalos dezavuálását. Ha feltevésemmel ellentétben a cikk a szovjet kormány helyes­lésével találkozik, akkor ilyen értelmű jelentéset kérek.** Szeptember 27-én Molotov a következő levélben válaszolt Mr. Sm'letnek:­­ Szeptember 25-i levelére vá­laszolva ki kell jelentenem, hogy nem szállhatok vitába ön­nel Gorbatovnak a Literatur-Z rt a Ca­el ' V*rj TTi~ kéről, minthogy a Szovjet kor­mány nem vállalhat­­ felelőssé­get semmiféle cikkért és nem fogadhatja el az ajánlott el­járást. Véleményünk a szovjet sajtóról eltérő. Állítom, hogy éppen a szovjet sajtó minden más állam sajtójánál bővebben közli az egyes államok életére vonatkozó való helyzetet és té­nyeket és a lehető legjobban járul hozzá a népek közötti ba­ráti viszony megerősítéséhez. Minden olyan lépés vagy ki­jelentés­­ az Egyesült Államok kormánya vagy közéleti alakjai részéről, amelynek célja az­ or­szágok jóviszonyának m­egerősí­­tése és a nemzetközi béke biz­tosítása, ez mindig szívből jövő tá­­mogatá­sán részesül­t a szovjet sajtóban és ez annyira köz­ismert tény, hogy semmiféle bi­zonyításra nem szorul. Ez egy­­általán nem mondható el az­­amerikai­ sajtóról, amelyet az Egyesült Államok szélső re­akciós körei támogatnak és amely nemc­ak hazug és­­értő cikkeket közöl a Szóvi‘‘tú’jóról és közéleti 'szereplőiről, han­em egyenesen ellenséges érzelmeket­ szít a nemzetek között, anélkül, hogy bármifée komoly ellen­zéssel találkoznék az Egyesült Államokban és er­ől a tényről önnek. Nagykövet Úr bizonyá­ra tudomása van, amint erről a tényről nincs eltérő vélemény nemzetközi demokratikus kö­rökben.* Washingtoni jelentések sze­rint az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma szeptember 29-én közzétette Smith nagykö­vet levelét és Molotov vála­szát. (MTI) Russel előadása Amsterdamból jelentik: Bertrand Russel itt tartott elő­adásában arról beszélt, Nyugat- Európa népei annak a közvet­len veszélynek vannak kitéve, hogy tehetetlen áldozataivá vál­nak az óriások összetűzésének. Bármi legyen is politikánk, mint jelentős nemzeteknek el kell tűnnünk, ha a Szovjetúnió és Amerika hadbaszállna egymás ellen. (MTI) Két zsidó be­vándor­ló hajó halad Palesztina felé Jeruzsálemből jelenti az "Ex­change Telegraph: „ ’ Angol repülőgépek felfedeztek két hajót, ami­ly engedélynél­ /­­• XII. Pius pápa a jó kormányzásról A vatikáni rádió jelentése szerint XII. Pius pápa Castel- A­gando­fóban fogadta az Olasz­országban tanulmányúton lévő amerikai törvényhozókat, akik a kongresszus külügyi és pénz­ügyi bizottságának tagjai. Be­szédet intézett hozzájuk és a többi közt a következőket mon­dotta: — A jó­­ kormányzás tudo­mánya és gyakorlata sohasem volt könnyű mesterség az ean-­­béli természet számára. Becs­vágyó emberek számára, akik nem tudnak magukon uralkod­ni, mindig nagy kísértés volt, hogy egész népeket kihasznál­janak egyes emberek vagy po­litikai csoportok érdekeinek szolgálatában. Nero zsarnoksá­ga elnyomás volt és nem kor­mányzati rendszer. — Egy iga­zságos kormány­­zati rendszer mind g tudatában van annak, hogy hatalma és t­­­ov­ásokon be­­l mozoghat. Ifiés » korlátok a kormány­­zottak • természetes emberi sza­­badságjogai.­­ Feladataikat csak akkor fogják tudta teljesíteni, ha a kormányzati hatalmat gya­korlók készek önös érdekeiket a közösség javára feláldozni Ha ez igaz egy ország eseté­ben, akkor igaznak kell lenni a népek egész családjának kor­mányzására vonatkozóig is, mert hiszen egyetlen ország sem­­mondhat le már a jószom­szédi kapcsolatok ápolásáról és az egymásra utaltság szükség­szerű felcs ert érés­éről. — A világbéke kulcsa egy igazságos kormányzati rendszer gyakorlása, törvényes formák között és alkotmányos alapon- E célnak szentel­­ik mi is erő­feszítéseinket, imáinkat és áldo­zatainkat abban a tudatban hogy ezt a célt áhítozza az egész világ is. A munka és a béke Istene adjon önöknek égi áldást munkájukban. (MTI)

Next