Magyar Nemzet, 1947. november (3. évfolyam, 249-273. szám)

1947-11-30 / 273. szám

Stastmap, 1947 november 80 ÚJ GAZDÁK EÖTVÖS FALUJÁBAN Pár napot Ercsin töltöttem, minden időt a földosztás­ ered­ményének megfigyelésére szen­telve. Bőséges volt itt és válto­zatos. Már a háború előtt kez­dődött. Oncsa-telep épült és 500 holdon vitézi telep. Az­­ oncsások­ rendbehozták házai­kat és jórészt a cukorgyárban dolgozva tűrhetően élnek. A Vitézi telkek birtokosai, szám szerint 19-en, most tulajdonul kapják meg már X—2 évtizede művelt földjüket s főleg diny­­nyetermelésből elég jól pénzel­nek. Érdekesebb az új földosztás, amely 1945 tavaszán ment vég­be, teljesen átalakítva a helyi birtokviszonyokat. Nem keve­sebb, mint 11.400 kat.­holdat­­osztottak szét. A Wimpfen-féle grófi birtokot, a helyben mű­ködő cukorgyár birtokát és még néhány kisebb birtokot. Kereken 1300 igénylő kért és kapott földet. Ezek egyhatoda régi kis- és törpebirtokos, a többi uradalmi cseléd, sum­­más, mezőgazdasági munkás, aratómunkás, napszámos. A földigénylő bizottság már 1945 március végén megalakult és Szerdahelyi József volt gazda­tiszt elnöklete alatt zavartala­nul és gyorsan végezte munká­ját. Rendben, elvszerűen és tervszerűen. Az országosan 5 holdas átlaggal szemben­­ itt majdnem 10 hold jutott átlag egy-egy igénylőnek. Ha arra gondolunk, hogy átlagosan 15 holdas az a birtoknagyság, amely egy gazdacsalád gond­at­lan és már szerény kultúr­­igényt is engedő megélhetéséhez szükséges, látjuk, hogy Ercsi új gazdái középhelyen vannak az országos és az eszményi méretek között. Ha csak a he­lyi igénylőket kellett volna kielégíteni, az ideális birtok­­nagyság lett volna elérhető. BIZTATÓ MÚLT Ercsi határa a 18. század vé­gén Szapáry-birtok volt. Ekkor került ide Szászországból báró Lilién József, ki Szapáry gróf leányával a birtokot is meg­kapta. Mintaszerűen gazdálko­dott. Anna leányát Eötvös Ig­nác vette nőül. Fiúk, Eötvös József itt töltötte gyermekéveit, itt ismerte meg a falusi népet , itt fogamzott meg benne az a vágy, hogy mint nagyapja a magyar föld, s a magyar nép kutúrájának fejlesztésén mun­kálkodjék. A mintagazdaság azonban száz évvel ezelőtt vál­ságba jutott s az ercsi birtok a dúsgazdag görög nábob, Sina báró tulajdona lett, hogy rö­vid idő múlva egy szegény osztrák grófi családnak, a Wimpfeneknek legyen házasság útján szerzett öröksége, így vo­nultak a fődet munkáló nép feje felett, mint tarka fellegek, a magyar és idegen földesurak. Csak a nagyját említem. Most vége a fell­egjárásnak. 1944-ben elmentek a paraszti munka szerencsés haszonélvezői s az ittmaradt nép száz napig tartó szörnyű háborús szenvedés után a régi tartozások és a hű­ség jutalmául birtokába vette a fö­det. Ezer holdat kaptak a régi törpe és kisbirtok­ok. Főleg a JF összesen m­áft sorsol ki­­ közelebbi határrészekből. Ezer holdat szakítottak ki állami mintabirtoknak különleges ren­deltetéssel. 10.400 hold jutott az új gazdáknak. Az igénylők maguk szabták meg, meny­nyit vállalnak. A mezőgazda­sági napszámosok csak 2—3 holdat igényeltek, a gazdasági munkások, aratók valamivel többet. A gazdasági cselédek már 8—10—12 holdat, a gyer­mekszámhoz igazodva. Még többet kaptak a heves megyei Bodony községből idetelepített családok, szám szerint 169 csa­lád, akiknek keresői már évek óta jártak a göböljárási birtok­ra, mint tavasztól őszig szegő­dött summások. Ezerszáz hol­dat kaptak a földben szegé­nyebb Iváncsa község mező­­gazdasági munkásai, végül a telepesekkel egyenlő mértékben az a 24 rákoscsabai, bizonyos falusi múlttal is rendelkező proletárcsalád, akik egy júliusi napon felkerekedtek és minden engedély, sőt tárgyalás nélkül betelepedtek az egyik üres ura­dalmi cselédházba. Négy puszta volt Ercsi hatá­rának nyugati felében: Göböl­járás, Alsó- és Felsőbesenyő és Aggszentpéter. Az első a hízó­­marhák (göbölyök) legelője volt valamikor, most uradalmi épületekkel legsűrűbben beépí­tett határrész, egy új község magva. A két besenyő-puszta és Aggszentpéter Árpádkori falvak emlékét őrzi —­ nevé­ben. Ma cselédházak, istálók rendezetlen halmaza látható rajtuk, sőt régi iskolák, ame­lyek semmivel sem mutatnak többet, mint a régi cselédhá­zak. A négy puszta most útban van, hogy telepes községként önállósuljon. Ez a telep a helyi földreform legérdekesebb és legfontosabb alkotása. Mikor a front dec. 4-étől, 1945 márcus 14-éig tartó harc után megszűnt, a­­puszták népei kiéhezve, meggyötörve elővánszorgott és nekilátott a munkának. Féltu­­catnyi, sorsában osztozott értel­miségi volt bátorítója. Először is összeszedték a kifosztott puszták rom- vagy sérült épü­letei között kóborló sebesült katonalovakat. Ez volt az első­­állatálomány­, az élő felsze­relés. Ezeket a lovakat kikúrál­ták és mihelyt lehetett, tehenet szereztek cserébe. Azonnal hozzáláttak az épü­letek rendbehozatalához is. A romlott cselédházakat kitata­rozták a rombadől­t házak anyagából. Jött az első aratás. A régi cselédek és az Iváncsá­­ról ide gravitáló mezőgazda­­sági munkások aratták le a termés javát, de a rákoscsabai jövevények is részesültek. A bodonyi telepesek késtek, las­san szállingóztak s így úgy­szólván kimaradtak az első ter­­mésből. De nem lett belőle vi­szály. Ha van is bizonyos fél­tékenység, irígykedés és ver­­sengés a régi telepesek és a jövevények között, mind átlát­ják a közös érdeket és együtt igyekeznek megalapozni az anyaközségből kiválni készülő új falut, amelynek már van kirendelt jegyzője, van bírája, neve azonban egyelőre még nincsen s a legnagyobb határ­részről ma csak Göböljárás né­ven szerepel. ELŐLÉPNEK AZ ISTÁLÓK De tartsunk rendet. A házak helyreállítása nem szüntette meg a lakáshiányt. Cselédházak is pusztultak és jött a sok te­lepes. 387 régi cseléd és 193 idegenből jött telepes család részére legalább 300 új házra lett volna szükség. (A földhiva­tal az egész községben 500 épület szükségét állapította meg.) A te­lpesek nem várhat­tak, megszállották az üres gaz­dasági épületeket, az istálókat. Romlég­ából rekeszeket készí­tettek, így tettek szert ideigle­nes szükséglakásra s így lép­tek elő az egykori istállók az új birtokosok otthonaivá. A romházak anyagából az építkezés is megindult. Egy- és kétszobás házak épülnek a Földalap költségén, amelyet 20 év alatt kell évi 15 g búzával visszatéríteni. A házak takaro­sak és elég tágasak. Az egy­szobás 58, a kétszobás 88 m2 alapterületű. Mellékhelyisége­ket, istállót, ólakat a gazdák maguk építenek. 36 ház ké­szült el s 18—20.000 Ft költ­séggel épültek. Már kitűnt, hogy a melléképületek sem lesznek mellőzhetők s így a költség 25—30.000 Ft közt lesz. Ercsi juttatottjainak la­káskérdése 7%-ban megolda­tott. Lesz-e pénz a többire? Ez az új gazdák egyik komoly ag­godalma. .HÚZZÁK AZ IGÁT* Egyelőre azonban a termelés a fő gondjuk. 1945 őszén általá­ban emberi erővel szántottak. Ahogy Gábor András gazda és felesége elmondja, elővették a régi lószerszámokat és a hám­­ba beállva­­ketten húzták az igát­ a szó szoros értelmében. Elképzelem ezt a szép magyar emberpárt, aki 21 éve lakik ebben a szép tiszta cselédház­ban (maguk hozták rendbe a harcok után), ahogy vállukkal a hámba akaszkodva, előreha­jolva, feszülő izmokkal hasít­­ják a nehéz barázdákat. Mond­ta is a férfi az asszonynak, hogy akárhogy is lekoplalja in­kább, de nem engedi, hogy lovat, marhát csináljon belőle a nyomorúság. Vettek is azóta két tehenet. Hogyan? Nyolc hold földjükhöz még béreltek hármat. Ez termett 15 mázsa tengerit. Ezt eladták. Egy be­teg lovat kigyógyítottak, ezt is eladták, így került az egyik tehén. Termett 5 mázsa nap­raforgójuk s volt­­ egy hízójuk. Ezek árából jött a másik te­hén. Tejük is van már, igavo­nójuk is. SZÖVETKEZÉS AKADÁLYOKKAL A­ mélyszántáshoz traktor­­ kell. A régi cselédek tudták, hova ásták el — apróra szét­szedve — a traktorokat. Kiás­ták, összeálították, megjavítot­ták őket s most már szövet­kezve a 3 traktor adja az erőt. Göböljáráson az egész mező meg van munkálva; az őszi ve­tés is megtörtént. Ez a szövet­kezet érdeme. De nem min­denki ismeri el. A telepeseket a szövetkezet ellen hangolják. A munkájára igényt tartanak, de belépni, a terhekhez hozzá­járulni (egy hold szántásáért 30 kiló búza) nem akarnak. Nem jut hitelhez, sőt helyiség­hez sem a szövetkezet. 12%-os váltóhitelt nem vehet igénybe. A kijelölt helyiségeket már má­sodízben foglalja le előlük egy­­egy politikai párt. Megbénítják működését, de vezetői­k fanati­kus hívei gazdatársaiknak s bíznak, hogy kiharcolják a nép érdekeit. Ezt nem is lehet el­gáncsolni. Szükség van a hitel­re, mely itt nem lehet személyi. Szükség van a beszerzés és ér­tékesítés altruista szervére, mert az új gazdák nem táplál­hatják az üzleti élelmességet. Itt nincs felesleg. Minden fillér a most kialakuló szervezet fel­építésére kell. SEGÍT A CUKORGYÁR Itt most minden gondolat a munka, a szerzés. Búzát, árpát, s zabot és tengerit termelnek el­sősorban. Burgonyához túl jó­ a föld. Nem is termett az idei szárazságban csak apró mogyo­rónyi. A répa is gyenge. Cu­korrépát ma 300 holdon termel a telep. Ezt inkább a község régi gazdái termelik. A helybeli cukorgyár 3 kiló cukrot ad minden mázsa répáért s ezen DECEMBER ELEJÉN MEGJELENIK a 1948. évi vidám naptára Ha egész éven át jól akar mulatni, akkor vegye meg!­iziss - Humor - Művészet Ára 2,50 forint flagar zárná felül 60% nedves vagy 3% szá­­raz répaszeletet ad vissza és 8 % melaszt. Répamagot sze­­rez be a gazdáknak, műtrágyát, szerszámot és a munkához ve­tő- és permetezőgépet bocsát rendelkezésükre. Egy kát, hol­don 100 g cukorrépa könnyen megterem, de öntözéssel fel le­het menni ennek háromszoro­sáig. Nagy áldás itt a cukor­gyár a maga 200 állandó és 1200 idény munkájával. Ercsi­ben nincs cukorhiány. A gyár közel jár a normális üzemmé­rethez, csak most nem 600, hanem 19.000 termelővel áll kapcsolatban. MIT HOZ­ KI A FÖLDBŐL AZ ÚJGAZDA? Egy 6 holdas birtok Göböl­járáson az idei rossz esztendő­ben 3—4000 Ft értékű termést adott. Minthogy egyelőre na­gyon sok a kiadás, a tiszta jö­vedelem csak 1500—2000 fo­rintra tehető. Nagy a közteher. Az adó, amelyet a gazdák fele igen pontosan fizet, holdanként átlag 80 kiló búza. Adómentes­séget nem kaptak, ellenben a föld megváltásának költségét még nem kell fizetniök. Ez a káz. tiszta jövedelem minden koronája után 60 kiló búza. Göböljáráson holdanként 12 mázsa búza, amelyet 20 év alatt kell egyenlő részletekben beadni. Ez a két teher még el­viselhető, a házért fizetendő évi 15 mázsa búza azonban fel fogja borítani a gazdaság mér­legének egyensúlyát. A SIKER MÉRLEGE Szegények az új birtokosok, nagyon szegények, de nyomo­rult a kivándorlók önként vál­lalt, elszánt szegénysége, ame­lyet kemény munkalázzá he­vít az a tudat, hogy minden kapavágással szilárd létalapju­kat, a birtokot alapozzák. A mindennapos megfigyelők sze­rint 90%-nál is több a szorgal­mas gazda és földjükhöz kivé­tel nélkül ragaszkodnak. Leg­alább is a telepen lakók. Azok között, akik a faluból járnak ki (10—12 kilométer gyaláza­tos út), már akadnak, akik unják a dicsőséget. Különösen a mezőgazdasági napszámosok között van sok, aki csak átme­neti haszonért igényelt földet, vagy nem számolt a kisgazda­sors keménységével, gondterhelt voltával. A könnyű földszerzés alkalma méltatlanokat is csábí­tott. Van, aki már harmadik éve adja­ el a termést a vető­maggal együtt s más községben már házat vásárolt s most in­­séggabonáért,­ vetőmagért fo­lyamodik. Az aratómunkások közt is szép számmal volt, aki csak átmenetinek gondolta a gazdálkodást. A gazdasági cse­lédek túlnyomó nagy része és a summások majdnem egész tömege azonban földjéhez vég­letekig ragaszkodó komoly és értékes gazda lett. A földhöz juttatottak négyötöde. Ez fé­nyes eredmény a földosztás «rip-rop» munkája után. (Ez egy öreg bodonyi telepes kife­jezése.) A társadalmi béke teljes kö­zöttük. Cseléd, sommás, mun­kás mind-mind egyenlő gazda. Csak a holdak száma miatt irigykednek egymásra. Társa­dalmi életre nincs érkezésük. • Csak a templomban vagyunk együtt– mondja az egyik gazda. Annak az­­osztályharcnak­, amelyről egyes pártideológu­sok írnak, itt nyoma sincsen. A politikát is unják. Pártba szervezésük hiányos, kénysze­redett, teljesen felületi. A két szélsőbal vetélkedik értük. De megvetik a pártharcot is. Mást várnak, ami késik. A telek­könyvi átírást. Utat az iváncsai állomáshoz (két kilométer) és Ercsibe (12 km). Orvost A legelő rendbehozatalát. Házat elviselhető áron. Jó termést és jó piacot. Várnak és reménykedve dol­­goznak. Nem tudnak a világ dolgairól. (Csak 2—3 lap jár a telepre. Villany, rádió nincs.) Míg fent fekete felhők gomo­lyognak, ők ártatlan, tiszta lélekkel, mit sem sejtve-tudva áldott munkával építik a nem­zet testét. Szombatfalvy György Humorizáló szokásainktól el­térően ez egyszer komoly té­máról kívánunk szólni, aminek a fele sem tréfa. A főváros la­kosságának adóvallomásai alap­ján megállapították, hogy Bu­dapesten mindössze nyolcezer olyan ember él, akinek ezeröt­száz forintnál magasabb havi jövedelme van. Ha amerikai dollármilliomosok lennénk, bár­mely összegre tartanánk, hogy nyolcezernél több embernek, tízezernél, talán tizenötezernél is többnek haladja meg a jöve­delme az ezerötszáz forintos értékhatárt. Nagyon jól tudjuk, hogy hozzávetőleg mekkora összegek szükségesek, nem a régi, ha­nem a mai polgári élet standard fenntartásához. Nem nyolcez­ren vannak azok, akik ezeröt­száz forintnál többet költenek ebben a városban. Elismerjük, hogy a hazai adóbevallási szisztéma hallgatólag azzal számít, senki sem mondja meg az igazat, úgy számít ezzel, hogy az adóterhek túlságosan magasra csavartak, de ma ezt is vállalni kell. A jövedelem­letagadásnak az a formája, melyet hivatalosan adócsalásnak neveznek és évti­zedek óta gyakorolgatnak, mai körülményeink között nyilván­való szabotázs és ennek a mi­nősítésnek értelmében kellene büntetni.♦ Nem lehet és nem szabad többé adóalapeltitko­lá­ssal ve­szélyeztetni a forint rendkívül nehezen fenntartható stabilitá­sát. Min­den országban, ahol a közgondolkodás és ezzel együtt az államháztartás egészségesebb és etikusabb, ezt azonnal meg­értenék az emberek és eszerint élnének, nálunk azonban csak a megértésre építeni, kevés. Ezért ajánlanék a következő­ket: hirdessenek bizonyos idő­határon belül adóamnesztiát a valóságnak megfelelő, pótlóla­gos adóvallomásokra. Az adó­­am­nesztia egyszer már fényes eredményeket adott — kitűnő lélektani előkészítés után — és ami 1938-ban sikerült, az sikerülhet 1948-ban is. Minden­kinek módot kell arra adni, hogy újból átgondolja: nem­­feledkezett-e meg­ valamilyen jövedelméről. Az amnesztiás idő lejárta után viszont a legszigorúbb vizsgálattal, intézkedésekkel és büntetésekkel járjanak végére, hogy kik azok, akik kétségte­lenül többet költenek bevallott jövedelmüknél. Ezen a téren a fix fizetésűek úgyis nagyon erős hátrányba jutottak a szabad pályán dol­gozókkal szemben és az igaz­ságosság is megkövetelné a jobban arányosított mértéket. Végül még valamiről kíván­nánk nyíltan beszélni. Az adó­morál leromlása mindig bizal­matlansági szavazatot is jelent. Gyakran azt, hogy az állam­polgár megtagadja a szolidari­tás érzését államával. Nem azo­nos többé. Ez a “nem vagyok azonos” érzés ma nagyon sok emberben él. Az egyikben meg­szakadt 1945 előtt — igen érthe­tő okokból —, a másikban meg­szűnt 1945 óta. Ez a politika síkjaira tartozik és csak ezen a területen gyógyítható. Viszont módot kellene arra adni, hogy ezek az érzelmileg disszidáltak jövedelmük egy előre maximált hányadát olyan közcélokra fordíthassák, me­lyekre személyileg szívesen ál­doznak. Valamire, amiben hisz­nek és közel áll hozzájuk. Ezt a közcélra fordított összeget, igazolás után, szabad legyen le­­vonni az adóalapból. Tudjuk, hogy ez nagyon individualisz­­tikus javaslat és csak bizonyos határon belül érvényesíthető, de ha csökkenti a hajlamot a szabotázsra, hogy valaki inkább fizet a Lánchíd felépítésére, vagy tüdőbeteg kórház fenntar­tására, vagy ingyenkonyhára, mint mondjuk külképviseleteink, ellátására, akkor próbálkozzunk meg ezzel is, ha az adómorál ily módon valamicskét is javul. Az adószabotázst azonban meg kell szüntetni és le kell törni, mert ez mindannyiunk életébe vág.♦ A 48-as Történelmi Emlékbi­zottság ülését az elnöki paklit márványtermében néhány epi­zód tarkította. Veres Péter is részt vett a megbeszélésen. Amikor elbúcsúzott a köztár­sasági elnöktől és kezet fogtak, Tildy megkérdezte: — Péter, mi van a hadsereggel? Amire a honvédelem őre így válaszolt: — Ruhánk már van, csak még fegyver kéne! Ki tudja, csakugyan kelle? Napjainkban a kis népek szá­mára a nagyok fegyverkezési előnye olyan behozhatatlan és áthidalhatatlan, hogy a fegyver már inkább csak utalás­­ a múltra, mint védelem a jö­vőre.♦ Balogh István az egyetemen, a jogászifjúságnak tartott be­szédében fölvetette a mezőgaz­dasági nagyüzemek tervét. A gondolat — mint halljuk —­­széles körökben nagy érdeklő­dést keltett s már olyan ja­vaslat is elhangzott, hogy eb­ben az igen fontos és életbe­vágó kérdésben elsősorban a szakembereknek kellene nyilat­­kozniok. A helyzet szombaton lágyvifijeT textilgyár keres pamut- és műselyemgyártásban teljes jártassággal bíró szövődés fíiestert és mestert. „Életpálya" jeligére a kiadóba. Játékáruk | NAGY VÁLASZTÉKBAN, olcsón | | , ví.ar. Játékbott j I ' ’ *" l\T fBajcsy-Zsilinszky-út UTaNomKmLEgítjL' VILLANY-LEXIKON fi­letett oktatójátékot, melyet darabonként 34,5 Ft-os áron szállít utánvét mellett BAZARIPAR. BAJA, Kossuth­ utca 1. szám. _____ 640.000 menekült New Yorkból jelentik. Az amerikai rádiió ismerteti a nemzetközi menekültügyi szervezet jelentését, amely sze­rint Európában és a Közel-, keleten még 640.000 háborús menekültről vagy kihelyezett személyről gondoskodik. Jelzek mind táborlakók. HUNGÁRIA IROALMI LEXIKON SZERKESZTETTÉK . RÉVAY JÓZSEF ÉS KŐHALMI BÉLA A MAGYAR IRODALOMTUDOMÁNY CSÚCSTELJESÍTMÉNYE. A LEGÚJABB, HÁBORÚ UTÁNI ANYAG FELDOLGOZÁSÁ­­VAL. AZ EGÉSZ VILÁGIRODALMAT FELÖLELI, A TÖR­TÉNELEM ELŐTTI IDŐKTŐL NAPJAINKIG * KÖZEL 10.000 CÍMSZÓ, NAGY NEGYEDRÉT ALAK. HÓFEHÉR PAPÍRON, LUXUSKÖTÉSBEN ÁRA 150 FT KÖNYVKERESKEDŐJÉRÉL RÉSZLETBE IS BESZEREZHETI!

Next