Magyar Nemzet, 1947. november (3. évfolyam, 249-273. szám)
1947-11-30 / 273. szám
Stastmap, 1947 november 80 ÚJ GAZDÁK EÖTVÖS FALUJÁBAN Pár napot Ercsin töltöttem, minden időt a földosztás eredményének megfigyelésére szentelve. Bőséges volt itt és változatos. Már a háború előtt kezdődött. Oncsa-telep épült és 500 holdon vitézi telep. Az oncsások rendbehozták házaikat és jórészt a cukorgyárban dolgozva tűrhetően élnek. A Vitézi telkek birtokosai, szám szerint 19-en, most tulajdonul kapják meg már X—2 évtizede művelt földjüket s főleg dinynyetermelésből elég jól pénzelnek. Érdekesebb az új földosztás, amely 1945 tavaszán ment végbe, teljesen átalakítva a helyi birtokviszonyokat. Nem kevesebb, mint 11.400 kat.holdatosztottak szét. A Wimpfen-féle grófi birtokot, a helyben működő cukorgyár birtokát és még néhány kisebb birtokot. Kereken 1300 igénylő kért és kapott földet. Ezek egyhatoda régi kis- és törpebirtokos, a többi uradalmi cseléd, summás, mezőgazdasági munkás, aratómunkás, napszámos. A földigénylő bizottság már 1945 március végén megalakult és Szerdahelyi József volt gazdatiszt elnöklete alatt zavartalanul és gyorsan végezte munkáját. Rendben, elvszerűen és tervszerűen. Az országosan 5 holdas átlaggal szemben itt majdnem 10 hold jutott átlag egy-egy igénylőnek. Ha arra gondolunk, hogy átlagosan 15 holdas az a birtoknagyság, amely egy gazdacsalád gondatlan és már szerény kultúrigényt is engedő megélhetéséhez szükséges, látjuk, hogy Ercsi új gazdái középhelyen vannak az országos és az eszményi méretek között. Ha csak a helyi igénylőket kellett volna kielégíteni, az ideális birtoknagyság lett volna elérhető. BIZTATÓ MÚLT Ercsi határa a 18. század végén Szapáry-birtok volt. Ekkor került ide Szászországból báró Lilién József, ki Szapáry gróf leányával a birtokot is megkapta. Mintaszerűen gazdálkodott. Anna leányát Eötvös Ignác vette nőül. Fiúk, Eötvös József itt töltötte gyermekéveit, itt ismerte meg a falusi népet , itt fogamzott meg benne az a vágy, hogy mint nagyapja a magyar föld, s a magyar nép kutúrájának fejlesztésén munkálkodjék. A mintagazdaság azonban száz évvel ezelőtt válságba jutott s az ercsi birtok a dúsgazdag görög nábob, Sina báró tulajdona lett, hogy rövid idő múlva egy szegény osztrák grófi családnak, a Wimpfeneknek legyen házasság útján szerzett öröksége, így vonultak a fődet munkáló nép feje felett, mint tarka fellegek, a magyar és idegen földesurak. Csak a nagyját említem. Most vége a fellegjárásnak. 1944-ben elmentek a paraszti munka szerencsés haszonélvezői s az ittmaradt nép száz napig tartó szörnyű háborús szenvedés után a régi tartozások és a hűség jutalmául birtokába vette a födet. Ezer holdat kaptak a régi törpe és kisbirtokok. Főleg a JF összesen máft sorsol ki közelebbi határrészekből. Ezer holdat szakítottak ki állami mintabirtoknak különleges rendeltetéssel. 10.400 hold jutott az új gazdáknak. Az igénylők maguk szabták meg, menynyit vállalnak. A mezőgazdasági napszámosok csak 2—3 holdat igényeltek, a gazdasági munkások, aratók valamivel többet. A gazdasági cselédek már 8—10—12 holdat, a gyermekszámhoz igazodva. Még többet kaptak a heves megyei Bodony községből idetelepített családok, szám szerint 169 család, akiknek keresői már évek óta jártak a göböljárási birtokra, mint tavasztól őszig szegődött summások. Ezerszáz holdat kaptak a földben szegényebb Iváncsa község mezőgazdasági munkásai, végül a telepesekkel egyenlő mértékben az a 24 rákoscsabai, bizonyos falusi múlttal is rendelkező proletárcsalád, akik egy júliusi napon felkerekedtek és minden engedély, sőt tárgyalás nélkül betelepedtek az egyik üres uradalmi cselédházba. Négy puszta volt Ercsi határának nyugati felében: Göböljárás, Alsó- és Felsőbesenyő és Aggszentpéter. Az első a hízómarhák (göbölyök) legelője volt valamikor, most uradalmi épületekkel legsűrűbben beépített határrész, egy új község magva. A két besenyő-puszta és Aggszentpéter Árpádkori falvak emlékét őrzi — nevében. Ma cselédházak, istálók rendezetlen halmaza látható rajtuk, sőt régi iskolák, amelyek semmivel sem mutatnak többet, mint a régi cselédházak. A négy puszta most útban van, hogy telepes községként önállósuljon. Ez a telep a helyi földreform legérdekesebb és legfontosabb alkotása. Mikor a front dec. 4-étől, 1945 márcus 14-éig tartó harc után megszűnt, apuszták népei kiéhezve, meggyötörve elővánszorgott és nekilátott a munkának. Féltucatnyi, sorsában osztozott értelmiségi volt bátorítója. Először is összeszedték a kifosztott puszták rom- vagy sérült épületei között kóborló sebesült katonalovakat. Ez volt az elsőállatálomány, az élő felszerelés. Ezeket a lovakat kikúrálták és mihelyt lehetett, tehenet szereztek cserébe. Azonnal hozzáláttak az épületek rendbehozatalához is. A romlott cselédházakat kitatarozták a rombadőlt házak anyagából. Jött az első aratás. A régi cselédek és az Iváncsáról ide gravitáló mezőgazdasági munkások aratták le a termés javát, de a rákoscsabai jövevények is részesültek. A bodonyi telepesek késtek, lassan szállingóztak s így úgyszólván kimaradtak az első termésből. De nem lett belőle viszály. Ha van is bizonyos féltékenység, irígykedés és versengés a régi telepesek és a jövevények között, mind átlátják a közös érdeket és együtt igyekeznek megalapozni az anyaközségből kiválni készülő új falut, amelynek már van kirendelt jegyzője, van bírája, neve azonban egyelőre még nincsen s a legnagyobb határrészről ma csak Göböljárás néven szerepel. ELŐLÉPNEK AZ ISTÁLÓK De tartsunk rendet. A házak helyreállítása nem szüntette meg a lakáshiányt. Cselédházak is pusztultak és jött a sok telepes. 387 régi cseléd és 193 idegenből jött telepes család részére legalább 300 új házra lett volna szükség. (A földhivatal az egész községben 500 épület szükségét állapította meg.) A telpesek nem várhattak, megszállották az üres gazdasági épületeket, az istálókat. Romlégából rekeszeket készítettek, így tettek szert ideiglenes szükséglakásra s így léptek elő az egykori istállók az új birtokosok otthonaivá. A romházak anyagából az építkezés is megindult. Egy- és kétszobás házak épülnek a Földalap költségén, amelyet 20 év alatt kell évi 15 g búzával visszatéríteni. A házak takarosak és elég tágasak. Az egyszobás 58, a kétszobás 88 m2 alapterületű. Mellékhelyiségeket, istállót, ólakat a gazdák maguk építenek. 36 ház készült el s 18—20.000 Ft költséggel épültek. Már kitűnt, hogy a melléképületek sem lesznek mellőzhetők s így a költség 25—30.000 Ft közt lesz. Ercsi juttatottjainak lakáskérdése 7%-ban megoldatott. Lesz-e pénz a többire? Ez az új gazdák egyik komoly aggodalma. .HÚZZÁK AZ IGÁT* Egyelőre azonban a termelés a fő gondjuk. 1945 őszén általában emberi erővel szántottak. Ahogy Gábor András gazda és felesége elmondja, elővették a régi lószerszámokat és a hámba beállvaketten húzták az igát a szó szoros értelmében. Elképzelem ezt a szép magyar emberpárt, aki 21 éve lakik ebben a szép tiszta cselédházban (maguk hozták rendbe a harcok után), ahogy vállukkal a hámba akaszkodva, előrehajolva, feszülő izmokkal hasítják a nehéz barázdákat. Mondta is a férfi az asszonynak, hogy akárhogy is lekoplalja inkább, de nem engedi, hogy lovat, marhát csináljon belőle a nyomorúság. Vettek is azóta két tehenet. Hogyan? Nyolc hold földjükhöz még béreltek hármat. Ez termett 15 mázsa tengerit. Ezt eladták. Egy beteg lovat kigyógyítottak, ezt is eladták, így került az egyik tehén. Termett 5 mázsa napraforgójuk s volt egy hízójuk. Ezek árából jött a másik tehén. Tejük is van már, igavonójuk is. SZÖVETKEZÉS AKADÁLYOKKAL A mélyszántáshoz traktor kell. A régi cselédek tudták, hova ásták el — apróra szétszedve — a traktorokat. Kiásták, összeálították, megjavították őket s most már szövetkezve a 3 traktor adja az erőt. Göböljáráson az egész mező meg van munkálva; az őszi vetés is megtörtént. Ez a szövetkezet érdeme. De nem mindenki ismeri el. A telepeseket a szövetkezet ellen hangolják. A munkájára igényt tartanak, de belépni, a terhekhez hozzájárulni (egy hold szántásáért 30 kiló búza) nem akarnak. Nem jut hitelhez, sőt helyiséghez sem a szövetkezet. 12%-os váltóhitelt nem vehet igénybe. A kijelölt helyiségeket már másodízben foglalja le előlük egyegy politikai párt. Megbénítják működését, de vezetőik fanatikus hívei gazdatársaiknak s bíznak, hogy kiharcolják a nép érdekeit. Ezt nem is lehet elgáncsolni. Szükség van a hitelre, mely itt nem lehet személyi. Szükség van a beszerzés és értékesítés altruista szervére, mert az új gazdák nem táplálhatják az üzleti élelmességet. Itt nincs felesleg. Minden fillér a most kialakuló szervezet felépítésére kell. SEGÍT A CUKORGYÁR Itt most minden gondolat a munka, a szerzés. Búzát, árpát, s zabot és tengerit termelnek elsősorban. Burgonyához túl jó a föld. Nem is termett az idei szárazságban csak apró mogyorónyi. A répa is gyenge. Cukorrépát ma 300 holdon termel a telep. Ezt inkább a község régi gazdái termelik. A helybeli cukorgyár 3 kiló cukrot ad minden mázsa répáért s ezen DECEMBER ELEJÉN MEGJELENIK a 1948. évi vidám naptára Ha egész éven át jól akar mulatni, akkor vegye meg!iziss - Humor - Művészet Ára 2,50 forint flagar zárná felül 60% nedves vagy 3% száraz répaszeletet ad vissza és 8 % melaszt. Répamagot szerez be a gazdáknak, műtrágyát, szerszámot és a munkához vető- és permetezőgépet bocsát rendelkezésükre. Egy kát, holdon 100 g cukorrépa könnyen megterem, de öntözéssel fel lehet menni ennek háromszorosáig. Nagy áldás itt a cukorgyár a maga 200 állandó és 1200 idény munkájával. Ercsiben nincs cukorhiány. A gyár közel jár a normális üzemmérethez, csak most nem 600, hanem 19.000 termelővel áll kapcsolatban. MIT HOZ KI A FÖLDBŐL AZ ÚJGAZDA? Egy 6 holdas birtok Göböljáráson az idei rossz esztendőben 3—4000 Ft értékű termést adott. Minthogy egyelőre nagyon sok a kiadás, a tiszta jövedelem csak 1500—2000 forintra tehető. Nagy a közteher. Az adó, amelyet a gazdák fele igen pontosan fizet, holdanként átlag 80 kiló búza. Adómentességet nem kaptak, ellenben a föld megváltásának költségét még nem kell fizetniök. Ez a káz. tiszta jövedelem minden koronája után 60 kiló búza. Göböljáráson holdanként 12 mázsa búza, amelyet 20 év alatt kell egyenlő részletekben beadni. Ez a két teher még elviselhető, a házért fizetendő évi 15 mázsa búza azonban fel fogja borítani a gazdaság mérlegének egyensúlyát. A SIKER MÉRLEGE Szegények az új birtokosok, nagyon szegények, de nyomorult a kivándorlók önként vállalt, elszánt szegénysége, amelyet kemény munkalázzá hevít az a tudat, hogy minden kapavágással szilárd létalapjukat, a birtokot alapozzák. A mindennapos megfigyelők szerint 90%-nál is több a szorgalmas gazda és földjükhöz kivétel nélkül ragaszkodnak. Legalább is a telepen lakók. Azok között, akik a faluból járnak ki (10—12 kilométer gyalázatos út), már akadnak, akik unják a dicsőséget. Különösen a mezőgazdasági napszámosok között van sok, aki csak átmeneti haszonért igényelt földet, vagy nem számolt a kisgazdasors keménységével, gondterhelt voltával. A könnyű földszerzés alkalma méltatlanokat is csábított. Van, aki már harmadik éve adja el a termést a vetőmaggal együtt s más községben már házat vásárolt s most inséggabonáért, vetőmagért folyamodik. Az aratómunkások közt is szép számmal volt, aki csak átmenetinek gondolta a gazdálkodást. A gazdasági cselédek túlnyomó nagy része és a summások majdnem egész tömege azonban földjéhez végletekig ragaszkodó komoly és értékes gazda lett. A földhöz juttatottak négyötöde. Ez fényes eredmény a földosztás «rip-rop» munkája után. (Ez egy öreg bodonyi telepes kifejezése.) A társadalmi béke teljes közöttük. Cseléd, sommás, munkás mind-mind egyenlő gazda. Csak a holdak száma miatt irigykednek egymásra. Társadalmi életre nincs érkezésük. • Csak a templomban vagyunk együtt– mondja az egyik gazda. Annak azosztályharcnak, amelyről egyes pártideológusok írnak, itt nyoma sincsen. A politikát is unják. Pártba szervezésük hiányos, kényszeredett, teljesen felületi. A két szélsőbal vetélkedik értük. De megvetik a pártharcot is. Mást várnak, ami késik. A telekkönyvi átírást. Utat az iváncsai állomáshoz (két kilométer) és Ercsibe (12 km). Orvost A legelő rendbehozatalát. Házat elviselhető áron. Jó termést és jó piacot. Várnak és reménykedve dolgoznak. Nem tudnak a világ dolgairól. (Csak 2—3 lap jár a telepre. Villany, rádió nincs.) Míg fent fekete felhők gomolyognak, ők ártatlan, tiszta lélekkel, mit sem sejtve-tudva áldott munkával építik a nemzet testét. Szombatfalvy György Humorizáló szokásainktól eltérően ez egyszer komoly témáról kívánunk szólni, aminek a fele sem tréfa. A főváros lakosságának adóvallomásai alapján megállapították, hogy Budapesten mindössze nyolcezer olyan ember él, akinek ezerötszáz forintnál magasabb havi jövedelme van. Ha amerikai dollármilliomosok lennénk, bármely összegre tartanánk, hogy nyolcezernél több embernek, tízezernél, talán tizenötezernél is többnek haladja meg a jövedelme az ezerötszáz forintos értékhatárt. Nagyon jól tudjuk, hogy hozzávetőleg mekkora összegek szükségesek, nem a régi, hanem a mai polgári élet standard fenntartásához. Nem nyolcezren vannak azok, akik ezerötszáz forintnál többet költenek ebben a városban. Elismerjük, hogy a hazai adóbevallási szisztéma hallgatólag azzal számít, senki sem mondja meg az igazat, úgy számít ezzel, hogy az adóterhek túlságosan magasra csavartak, de ma ezt is vállalni kell. A jövedelemletagadásnak az a formája, melyet hivatalosan adócsalásnak neveznek és évtizedek óta gyakorolgatnak, mai körülményeink között nyilvánvaló szabotázs és ennek a minősítésnek értelmében kellene büntetni.♦ Nem lehet és nem szabad többé adóalapeltitkolással veszélyeztetni a forint rendkívül nehezen fenntartható stabilitását. Minden országban, ahol a közgondolkodás és ezzel együtt az államháztartás egészségesebb és etikusabb, ezt azonnal megértenék az emberek és eszerint élnének, nálunk azonban csak a megértésre építeni, kevés. Ezért ajánlanék a következőket: hirdessenek bizonyos időhatáron belül adóamnesztiát a valóságnak megfelelő, pótlólagos adóvallomásokra. Az adóamnesztia egyszer már fényes eredményeket adott — kitűnő lélektani előkészítés után — és ami 1938-ban sikerült, az sikerülhet 1948-ban is. Mindenkinek módot kell arra adni, hogy újból átgondolja: nemfeledkezett-e meg valamilyen jövedelméről. Az amnesztiás idő lejárta után viszont a legszigorúbb vizsgálattal, intézkedésekkel és büntetésekkel járjanak végére, hogy kik azok, akik kétségtelenül többet költenek bevallott jövedelmüknél. Ezen a téren a fix fizetésűek úgyis nagyon erős hátrányba jutottak a szabad pályán dolgozókkal szemben és az igazságosság is megkövetelné a jobban arányosított mértéket. Végül még valamiről kívánnánk nyíltan beszélni. Az adómorál leromlása mindig bizalmatlansági szavazatot is jelent. Gyakran azt, hogy az állampolgár megtagadja a szolidaritás érzését államával. Nem azonos többé. Ez a “nem vagyok azonos” érzés ma nagyon sok emberben él. Az egyikben megszakadt 1945 előtt — igen érthető okokból —, a másikban megszűnt 1945 óta. Ez a politika síkjaira tartozik és csak ezen a területen gyógyítható. Viszont módot kellene arra adni, hogy ezek az érzelmileg disszidáltak jövedelmük egy előre maximált hányadát olyan közcélokra fordíthassák, melyekre személyileg szívesen áldoznak. Valamire, amiben hisznek és közel áll hozzájuk. Ezt a közcélra fordított összeget, igazolás után, szabad legyen levonni az adóalapból. Tudjuk, hogy ez nagyon individualisztikus javaslat és csak bizonyos határon belül érvényesíthető, de ha csökkenti a hajlamot a szabotázsra, hogy valaki inkább fizet a Lánchíd felépítésére, vagy tüdőbeteg kórház fenntartására, vagy ingyenkonyhára, mint mondjuk külképviseleteink, ellátására, akkor próbálkozzunk meg ezzel is, ha az adómorál ily módon valamicskét is javul. Az adószabotázst azonban meg kell szüntetni és le kell törni, mert ez mindannyiunk életébe vág.♦ A 48-as Történelmi Emlékbizottság ülését az elnöki paklit márványtermében néhány epizód tarkította. Veres Péter is részt vett a megbeszélésen. Amikor elbúcsúzott a köztársasági elnöktől és kezet fogtak, Tildy megkérdezte: — Péter, mi van a hadsereggel? Amire a honvédelem őre így válaszolt: — Ruhánk már van, csak még fegyver kéne! Ki tudja, csakugyan kelle? Napjainkban a kis népek számára a nagyok fegyverkezési előnye olyan behozhatatlan és áthidalhatatlan, hogy a fegyver már inkább csak utalás a múltra, mint védelem a jövőre.♦ Balogh István az egyetemen, a jogászifjúságnak tartott beszédében fölvetette a mezőgazdasági nagyüzemek tervét. A gondolat — mint halljuk —széles körökben nagy érdeklődést keltett s már olyan javaslat is elhangzott, hogy ebben az igen fontos és életbevágó kérdésben elsősorban a szakembereknek kellene nyilatkozniok. A helyzet szombaton lágyvifijeT textilgyár keres pamut- és műselyemgyártásban teljes jártassággal bíró szövődés fíiestert és mestert. „Életpálya" jeligére a kiadóba. Játékáruk | NAGY VÁLASZTÉKBAN, olcsón | | , ví.ar. Játékbott j I ' ’ *" l\T fBajcsy-Zsilinszky-út UTaNomKmLEgítjL' VILLANY-LEXIKON filetett oktatójátékot, melyet darabonként 34,5 Ft-os áron szállít utánvét mellett BAZARIPAR. BAJA, Kossuth utca 1. szám. _____ 640.000 menekült New Yorkból jelentik. Az amerikai rádiió ismerteti a nemzetközi menekültügyi szervezet jelentését, amely szerint Európában és a Közel-, keleten még 640.000 háborús menekültről vagy kihelyezett személyről gondoskodik. Jelzek mind táborlakók. HUNGÁRIA IROALMI LEXIKON SZERKESZTETTÉK . RÉVAY JÓZSEF ÉS KŐHALMI BÉLA A MAGYAR IRODALOMTUDOMÁNY CSÚCSTELJESÍTMÉNYE. A LEGÚJABB, HÁBORÚ UTÁNI ANYAG FELDOLGOZÁSÁVAL. AZ EGÉSZ VILÁGIRODALMAT FELÖLELI, A TÖRTÉNELEM ELŐTTI IDŐKTŐL NAPJAINKIG * KÖZEL 10.000 CÍMSZÓ, NAGY NEGYEDRÉT ALAK. HÓFEHÉR PAPÍRON, LUXUSKÖTÉSBEN ÁRA 150 FT KÖNYVKERESKEDŐJÉRÉL RÉSZLETBE IS BESZEREZHETI!