Magyar Nemzet, 1948. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1948-01-01 / 1. szám
Csütörtök, 1948 január 1 Balogh István újévi beszéde a politikai helyzetről A Független Magyar Demokrata Párt képviselői szerdén délben felkeresték Balogh Istvánt, hogy az évforduló küszöbén újévi jókívánságaikat tolmácsolják a párt elnökének A teljes számban megjelent képviselői csoport élén F. Ábrahám Dező üdvözölte Balogh Istvánt és meleg szavakkal adott kifejezést a párt szeretetének, megingathatatlan bizalmának és A nagy tapssal fogadott beszéd után Baogh István megköszönte képviselőtársainak bizalmát, majd így folytatta: " A következő esztendő a centenárium jegyében fog lefolyni. Lehetetlen nem gondolnunk arra, hogy ha tudtunk nagy nemzet lenni 48-ban — bár kis nép voltunk —, próbáljunk most is felemelkedni s levetni magunkról és nemzetünkről mindazt, ami az elmúlt évszázad folyamán teherként, salakként ragadt reánk azok miatt a tévedések miatt, amelyekbe beleestünk az elkövetett hotlások következményeként. Akkor egy pillanatig reánk figyelt az egész világ. Most elégedjünk meg azzal, ha megbecsülést szerzünk annak a névnek, melyet akkor Kossuth és Petőfi neve fémjelzett. — Ami a kápolnikai helyzetet illeti, a londoni konferenciához fűződő reményeink nem valósultak meg. A helyzet nem lett rosszabb, de — sajnos — jobbra sem fordult. Bizalommal és reménykedve figyeltük azokat az erőfeszítéseket, melyeket Molotov, a Szovjetúnió kormányának külügyminisztere a béke érdekében kifejtett. Reméljük, hogy a nyugati nagyhatalmak végül mégis csak méltányolják az SSR békés szándékát és rá fognak jönni arra, hogy a béke érdekében még áldozatot hozni is érdemes. Bízunk benne, hogy a százmilliók imádsága, melyet a béke megmaradása érdekében a Szent Atya két híveitől, egyesülni fog azzal a jószándékkal, mely a népek és nemzetek vezetőinek lelkét bizonyára eltölti, és elég erős lesz ahhoz, hogy megmentse az emberiséget egy új háború borzalmaitól és pusztításaitól. Támogatni kívánjuk a koalíció kormányát abban a törekvését, mely a Szovjetunióval való bizalmi légkör ragaszkodásának. Hangsúlyozta, hogy ezt a pártot a meg nem tévesztett magyar nép bizama küldte a parlamentbe, a magyarság és a polgári élet őrhelyére, a nemzeti demokrácia védelmére. A párt nehéz és hálátlan szerepre vállalkozott a kötelességteljesítésben annak előnyei nélkül, hogy igen nehéz időkben helytálljon a nemzeti és polgári ideálokért, öregbíésére irányul. És támogatjuk a kormánynak azt a munkáját is, melyet a szomszéd népekkel való kölcsönös barátság kiépítésére fordít. De szívesen vesszük azokat aörekvéseit is, amelyekkel a nyugati hatalmakkal való gazdasági és kereskedelmi összeköttetések elmélyítésén fáradozik. A most megkötött ango -szövet kereskedelmi szerződés döntő bizonyítéka annak, hogy nem kell és nem is akar a világ két részre szakadni és nem kell vasfüggönynek leereszkedni a világ különböző részein lakó népek és nemzetek közé. Ha a közös ellenség elleni gyűlölet és harc összehozhatja az egymás 61 távol lakó és különböző társadalmi rendszerben élő népek millióit, még inkább képes lehet erre az emberi szolidaritás, a fejlődés és haladás vágya, az a kötelesség, hogy a dolgozók százmillióinak életszínvonala emelkedjék s mindenekelő az emberiesség és a szeretet, hogy közös akarattal próbálja behegeszteni azokat a sebeket, melyeket családok millióin v ölt a háború kegyetlensége és kíméletlensége. Most kaptuk a hírt, hogy Romániában, közvetlen szomszédságunkban lényeges alkotmányjogi változások történtek. Ezt nem bíráljuk el másként, mint úgy, hogy az az államforma, amelyben eddig Románia élt, betöltötte hivatását és most egy másik államforma alkalmasabbnak látszik a nép érdekeinek szolgálatára és a nép szociális irányú fejlődésére. Üdvözöltük Romániát ebből az alkatomból és azt a reményünket fejezzük ki, hogy az a baráti szellem, amely eddig is jellemezte a magyar és a román kormány érintkezését és tárgyalásait, a jövőben — ha lehet — még barátságosabb légkörben folynak majd, meg lehetne változtatni, vagy éppen teljesen leálltani. Innen ered az egyik munkáspárt vezetőjének tévedése, amikor azt hirdeti: elérkezett az ideje, hogy a munkásosztály megindítsa végső harcát, osztályharcát a kapitalista társadalmi berendezkedés ellen. Hol tartunk már attól, hogy ezt a végső harcot meg kellene indítani? Már évig benne vagyunk a szociaizálódásban, különösebb harc nélkül, majdnem azt mondanám, hogy nagyrészt az érdekelt kapitalista osztályok egyetértésével, sőt közreműködésével. Az államosítás két feltétele — Megcsináltuk a földreformot — természetesen a magunk módján —, államosítottuk a bányákat, az energiaforrásokat, államosítottuk a nagybankokat, minden újabb forradalom, vagy barrikádharc nélkül, államosítottuk a nehézipart. A polgári pártok, különösen pedig a mi pártunk két feltételhez kötötte a javaslatok törvényerőre emelkedését. Az egyik az, hogy az államosítás ne legyen elobzás jelegű, hanem az eddigi tulajdonosok kártalanításával járjon. A kártalanítás sorrendje pedig szociális szempontok figyelembevételével történjék. A másik feltételünk az volt, hogy a most már szocializált, államosított vállalatok élére szakemberek kerüljenek. Tehát ne csak a politikai megbízhatóság, hanem már ezt megelőzően, de legalább is emellett a szakértelem érvényesüljön, mert a vállalatok deficites vezetése munkanélküliséget vagy inflációt idézne elő, mind a kettő pedig olyan politikai problémákat vetne fel, melyekkel alig tudnánk megküzdeni. Gerő Ernő miniszter úrnak legutóbb tartott igen érdekes előadása senkit sem hagy kétségben az ország gazdasági előrehaladása vagy fejlődése tekintetében. Ha a kormány az előbb említett két feltétel figyelembevételével fogja terveit megvalósítani és olyan tempóban, amit az ország gazdasági helyzete, különösen a termelés folyamatossága zökkenő nélkül elbír, mi nem kívánunk akadálya lenni munkájának. , Egy-két gyakorlati észrevétel . Nem elvi jelentőségű, de gyakorlati észrevételt is kell tennünk a szocializálással kapcsolatban. Egy szocializált, egyébként kitűnően működő intézmény fióküzletében vásárolni akartam. Nem szolgáltak ki, mert mint mondották , még csak három perc múlva lesz nyolc óra, az ő idejük pedig csak akkor kezdődik. Ugyanakkor már egy órája szolgálták ki a közönséget hasonló üzletek alkalmazottai és éppen a szegényebb része a dolgozók kategóriájának ezekben az üzletekben volt kénytelen kiszolgálást kérni, mert később már saját munkája, saját elfoglaltsága akadályozta volna a vásárlásban. És mit mondjak például az Elektromos Művekről, ahol hetek múlva sem intézik el a felek írásban benyújtott panaszát, vagy kérelmét? Bezzeg, ha a szocializált üzem alkalmazottja olyan bizonytalanságban volna elsejei fizetése, vagy adófizetési kötelezettsége tekintetében, mint a magáncég, több figyelmet és gondot fordítana arra, hogy a közönséget, amelyből egyébként él, valóban kiszolgálja és ne hatóságként viselkedjék a pubikummal szembeni . Nagy hibának tartanánk, ha a 3 éves terv megvalósulása körül eltérés mutakoznék az ipar javára és a mezőgazdaság hátrányára. Nem olyan értelemben tölt el bennünket ez az aggodalom, mintha valamelyik, bármely párhoz tartozó miniszter el akarna térni a törvénybe iktatott terv el, hanem olyan értelemben, hogy a mezőgazdaságot vezető miniszereknek lesz-e erejük megvalósítani mindazt, amit a terv megenged, sőt számukra előír. Gondolok arra, hogy például Gerő Ernő, vagy Fán Antal miniszerek szemétében igazán erős kezekben vannak tárcájuk problémái. Márpedig egy percre sem szabad megfeledkezni arról, hogy mégis csk a mezőgazdaság az alapja és fő tétele az egész magyar nép gzdasági fejlődésének és boldogulásának. Bízunk benne, hogy Szabó Árpád és munkatársai éppúgy hivatásuk magaslatán lesznek, mint a kormány előbb említet tagjai. Kultúrharc veszedelme? — Nem volnék őszinte, vagy a strucc poétikáját követném, ha elhallgatnám azt a fenyegető veszedelmet, amelyet egy kultúrharc lehetősége jelent. Nem kell rámutatnom arra, milyen következményekkel járna az ilyen veszedelem az egész nemzet lelki egyensúlya, politikai talpraállása, sőt még gazdasági újjáéledése tekintetében is. Érezzük mindannyian és feltör belőlünk a sóhaj, hogy ettől mentsen meg bennünket a jó Isten. De ha így igaz, mindenkinek fokozott mértékben kell éreznie a felelősségét azért, hogy mindent megtegyen a veszedelem elhárítására és senki se tegyen olyat, ami közelebb hozhatja a veszedelmet. Az egyház és állam viszonyát rendezni kell, ezt akarja is mindenki, nem ötletszerűen, hanem intézményesen, nemzetközi szerződéssel, a Vatikánnal kötendő konkordátumban. Ezt kívánták a pártok, ezt tette magáévá a kormány is és tárgyilagosan meg kell mondani, hogy eddig a kormány állta is, amit vállalt . Kívánatos volna, ha az egyházak vezetői, esetleg valamely képviselőjük útján, állandó összeköttetést tartanának fenn a demokratikus pártokkal, illetőleg a kormánnya, ezzel is tanújelet adván annak a bizalomnak, melyre a magyar demokrácia méltán igényt tarthat. Sem a marxista pártok — és ha szabad sértő él nélkül fokozni —, még kevésbé a polgári pártok nem akarnak mást, minthogy megadják az egyházaknak azt a szabadságot, amely őket híveik nevelése és lelki vezetése érdekében megilleti és ezáltal a lelkek megnyugvása és nyugalma révén is biztosítani óhajtják a nemzet demokratikus fejlődését. Mint pap, természetes és mély tisztelettel viseltetem a püspöki kar minden tagja iránt. Mint politikus, ezen túlmenően, demokratikus köztársaságunk egy-egy oszlopát szeretném tisztelni bennük, akiknek barátai a demokrácia barátai, ellenségei a demokrácia ellenségei, akiknek — mint volt az évszázadok viharaiban — az egész nemzettel közösek a vágyaik és törekvéseik, közösek a sikereik és csalódásaik és a nemzetével közös remények megvalósulásáért száll minden imádságuk és áldásuk. A polgári gondolat helyes értelmezés© — Sokan kérdezik, mi van az úgynevezett polgári gondolattal, különösen, ha figyelembe vesszük mindazt, amit a szocializálódásról előbb mondottam. Nem nehéz erre a kérdésre választ adni éppen most, amikor Anglia államosította szénbányáit és amikor a magánkézben lévő vasutakat éppen újév napján veszi át az állam. Igen. Ha valaki a polgári gondolat alatt olyasvalamit ért, amit üvegbúra alatt rejtenek, féltenek a széltől, égő napsugártól, az persze csalódottan veszi tudomásul a mai életnek az orthodox — vagy ha úgy tetszik — a liberális polgári életformával való összehasonlítását, amely életformának lényegéhez tartozott az erősebb szabadsága, a gyengébb elnyomásának és kihasználásának árán is. Mi a polgári gondolat alatt olyan életformát értünk, melyen belül mindenkinek saját egyénisége érvényesülhet, magántulajdonáról szabadon rendelkezik és azt a mindenkori törvények rendelkezései szerint örökölheti és örökítheti. Akarjuk, hogy munkaidején túl idejével mindenki szabadon rendelkezzék, gyermekeinek olyan nevelést adhasson és olyan világnézet alapján, melyet maga is vall és amelyet gyermekeinek is kíván. Akarunk biztonságtudatot minden magyar állampolgárnak egyaránt. Mindenki biztos legyen abban, hogy amennyiben a demokrácia által hozott, vagy az érvényben lévőnek elismert törvényeket meg nem sérti, szabad mozgásában senki sem háborgatja, sőt ezt az államhatalom neki mindenkivel szemben biztosítja. És ez az életforma, melyet polgári életformának szeretünk hívni, nem jár csak az értelmiségnek, vagy csak a kereskedőnek, iparosnak, vagy csak a gazdálkodónak, földművesnek, hanem éppen úgy megilleti az ipari munkást és minden magyar dolgozót egyaránt. Mi nem akarunk különbséget tenni és látni a dolgozók különböző rétegei között. Tehetsége, szorgalma és megbízhatósága arányában boldoguljon mindenki minden poszton és maradjon le a boldogulás útján az, aki akár erkölcsileg, akár anyagilag megbízhatatlan, vagy a köz szempontjából káros. Együttműködés az ellenzéki pártok között . Az ellenzékről, annak helyzetéről, az ellenzéki pártok egymás közti viszonyáról is kell szólanom. Sajnálom azt a sokszázezer voksot, mely e pillanatban már nincs képviselve a magyar demokrácia parlamentjében. De ezért a helyzetért senkit sem tudok felelőssé tenni, csak azokat, akik ezt az állapotot oktalanul előidézték. Még a béke évtizedeiben sem lehetett felelőtlenül akciókat kezdeni, még kevésbé most, amikor a kül- és belpolitikai viszonyok szeizmográfszerű érzékenysége mellett kell politizálnunk. — Úgy tudom, igen barátságos megbeszélések vannak folyamatban a Polgári Demokrata Párt és a Radikális Párt között. Ezt csak helyeselni tudjuk, mert közeledést jelent a nem marxista pártok közötti viszony tisztázása felé. Lehetséges, hogy az ellenzéki pártok között ezek a megbeszélések kiszélesednek. Eddig sem vontuk ki magunkat, a jövőben sem állnánk útját ilyen törekvéseknek. Egyet azonban máris le kell szögeznem, amint megtettem ezt a választási kampányidejében is. Nem tudnék intézményes együttműködést vállalni viágnézeti alapon. Meggyőződésem, hogy a világnézeti gondolat jelentkezése ma éppen úgy ártalmára lenne a keresztény gondolatnak, mint amenynyire nem használna az egész nemzet harmonikus, demokratikus irányú fejlődésének. Legyen érzékeny minden keresztény egyház és hívja csatasorba híveit ott, ahol az egyházat bántalmazzák. Ahol ellenséges indulattal találkozik, ott a vértanúságot is vállalnia kell De itt minálunk, a magyar köztársaság bástyáin belül erre nincs szükség és az oktalan magatartás csak arra volna jó, hogy bizalmatlanságot keltsen, ez pedig nem használ az ország fejlődésének. Eredményes ellenzéki politika ! S ha végül visszapillantok az új év hajnalán ellenzéki magatartásunk elmúlt négy hónapján, azt kell mondanom, hogy számarányunkhoz képest kellő súllyal, következetességgel és felelősségérzettel tejesítettük kötelességünket. Nem kezdtünk izgága, mindenáron való ellenzékiséget, ezért értünk el eredményeket a törvényjavaslatok tárgyalásánál éppen úgy, mint az interpellációk révén a kormány tagjainál. És mert nem a demokráciának vagyunk ellenzéke, hanem a kormánynak, meg kell mondanunk azt is, hogy amennyire lojális ellenzéke vagyunk egy Dinnyéskormánynak, megközelítőleg sem tudnánk annyira lojálisak lenni, ha azok a sugdolózások válnának valóra, amelyekkel némelyek — úgy látszik tervszerűen — telehintik nemcsak a fővárost, hanem újabban már a vidéket is. Szeretném, ha ezt az esztendőt is akként zárnánk le, hogy lelkiismeretünk nyugodt legyen a jó Isten felé éppen úgy, mint választóink felé, akiknek érezniök kell, hogy sorsukat, a magyar nép sorsát ez a párt úgy akarja intézni, hogy politikája minden könnyezettség nélkül, zökkenő elkerülésével, minél kevesebb megpróbáltatással legyen a bodogulás iránya. Adjon a jó Isten mindanynyiunknak erőt, egészséget, hogy vállalt kötelezettségünknek utolsó leheletünkig eleget tudjunk tenni. Éljen a független magyar köztársaság, éljen benne boldogan a magyar nép, éljen a Független Magyar Demokrata Párti A beszédet az egybegyűlt képviselők lelkes tapssal fogadták Balogh István beszéde Benne vagyunk a szocializálódásban . Ami a belpolitikai helyzetet illeti, kívánatos volna megőrizni azt a békés hangulatot, mely hetek óta mindenütt megnyugvást és bizalmat kelt és lehetővé teszi, hogy az újjáépítés a hároméves terv jegyében minél nagyobb eredményekre jusson. Ha vannak is problémái a belpolitikának, amelyek elsőrendűen politikai jellegűek, lehet, sőt kívánatos azokat is a béke és megértés szellemében megvalósítani. Ilyen probléma mindenekelőtt az a törekvés és ezzel kapcsolatban az a vita, mely egy közös munkáspárt létesítését szolgálja. Helyesen mondja az egyik koalíciós párt reggeli lapja, hogy ez a kérdés nem a két munkáspárt belső ügye. Ha az volna, tartózkodnánk attól, hogy a kérdéshez hozzászóljunk. De így is csak azzal a tartózkodással tesszük, amely kötelez bennünket, amikor az általunk nagyrabecsült két nagy párt elvi jelentőségű vitájáról van szó. Megítélésünk szerint az eredmény nem lehet kétséges, amint azt külföldi példák igazolják, de remélnünk lehet azt is, hogy ez a megoldás a belpolitikában is nyugalmi helyzetet hoz. A nyugalmi helyzet azonban csak viszonylagos lehet azok számára, akik a nyugalom alatt azt értik, hogy az idő talán megáll vagy, hogy az emberiség fejődésének irányát flagyartüzer Mindnyájan ott lessünk... a Szabad Száj kabaréján JANUÁR 6-ÁN DÉLUTÁN NEGYED 0 ÓRAKOR a ZENEAKADÉMIÁN !Fősacreplók : ALFONSO KAPITÁNY ANNY POTASSY bűvész BABAY—BALASSA—BUDAY KAZAL LÁSZLÓ RÁCZ VALI BARNA—MISOGA KELETI—RÁTHONYI ROMNÁNYI JÓZSEF BULLA ELMA KŐVÁRY GYULA TURAY IDA FÖLDES ÉVA Ifj. LATABAR ÁRPÁD TÜRK BERTA HALMAI IMRE LATABAR KÁLMÁN VERBŐCZY ILA CABALEROS ZENEKAR VASIVÁRNÁI a Szabad száj rajzolói Konferálnak: ANTAL GÁBOR és GYÖNGYI LÁSZLÓ Jegyek: a MAGYAR NEMZET kiadóhivatalában, New York és Propaganda jegyirodákban, valamint a Zeneakadémia portásánál válthatók. FINOCCHIO-rendezés 3 Múzeumbarátok Egyesülete közgyűlése A Múzeumbarátok Egyesülete közgyűlésén igen sok és érdekes terv merült fel az 1848-as centenárium méltó megünneplésében való élénk részvétel kérdésében. Egyébként elnökké egyhangúlag megválasztották Jánossy Dénest. Azután alelnök lett ugyancsak egyhangúlag Strasser Elemér, a választmány tagja pedig többek közt Balogh István, Bóka László, Csányi Károly, Ferenczi Izsó, Krisztinkovics Béla. MA NEM HÚZUNK! MA MI IS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK GUTMANN SAROK VII, RÁKÓCZI ÚT12 A megbízható szaküzlet