Magyar Nemzet, 1948. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1948-01-11 / 8. szám

eni 40 fillér Vasárnap 1948 Január 11 IV. év 8. szám 11 A Francia katholikus hangok­­ írta: Parragi György Az emberiség mostani, talán legnagyobb politikai, szellemi és gazdasági válságában sehol a v­­­ágon nem éleződtek ki any­­nyira a politikai, világnézeti harcok, mint Franciaországban. A politikai arcvonalak élesen elkülönülnek egymástól. A po­larizációnak iskolapéldáját mu­tatja a francia politikai élet. A legnagyobb tömegvonzó erő­ről a két ellentétes pólus: a kommunista párt és a­ de Gaulle- féle neofasizmus tanúskodik. Mivel ez a két hatalmas erő ezidőszerint kölcsönösen sakk­ban tartja egymást, előállott az a paradox helyzet, hogy a­­két rivális erőközpont között a har­madik erő, a­­troisième force­, amely összehasonlíthatatlanul gyengébb, mint a másik kettő és csak ezek szembenállásának köszönheti helyzeti energiáját, ül a hatalom nyergében és tartja görcsösen a kormányzat gyeplőjét a kezében. Franciaországnak minden idő­ben és mindenütt számos ba­rátja, a francia szellemnek megszámlálhatatlan csodálója és rajongója, a francia­­európai hivatásnak igen sok hitvallója volt. Ezek egy része fájdalmas megdöbbenéssel és szinte két­ségbeesett aggodalommal nézi Franciaországnak ezt a gyilkos testvérharcát, szellemi és poli­tikai zűrzavarát és nemcsak Franciaországot, de a francia szellem fényére, a francia ér­telem világosságára, a francia kultúra vezetésére és irányítá­sára rászorult Európát félti a f­ancia káosztól. Sokan érzik úgy, hogy a háború utáni Európa szellemi élete úgy fest, mint az óvóhelyek, a pincék sötétségébe levitt és ott hosszú tV'' "- ét ('m­j'lőttött virágok álla­pota. Akik csak távolról, az ideg­izgató sztrájktörőkből, az újság­­tudósítók lúdbőröztető beszámo­lóiból értesülnek a francia­országi helyzetről, jóhiszeműen­­ hiszik, hogy Franciaország európai hivatásának befellegzett, hogy a­­Gesta Dol­i­er francost tud­­ta végleg elhomályosult, vagyis a Gondviselésnek nincs többé terve a frankokkal. Franciaország is segédnépi rangra szorult le, a két világ­hatalom között sötét felületű hold lett a második világháború utáni naprendszerben, mely vagy a keleti, vagy a nyugati fényforrásból kapja már csak fényét. Akik így nézik Franciaorszá­got, végzetes optikai csalódás­nak esnek áldozatul Aki nem a szenzációra vadászó újság­hírek talmi mozaikdarabjaiból állítja össze Franciaország mai arculatát, de a politikai élet eseményein, túltekintve, köze­lebbről vizsgálja meg a poéti­kai mozgalmak szellemi rugóit, az megállapíthatja, hogy az oxigénszegény európai szellemi légkörben a francia szellemi atmoszféra valósággal «ózon­dúsnak »­­számít. Igaz, hogy a háború okozta anyagi rombolás nyomait nehezen tudják eltaka­rítani a franciák, de a szellemi pusztulást egy olyan újjászüle­­tés követte és ez olyan csodás eredményeket produkált, ame­­­­lyek páratlanul állnak az egész világon. Sehol sem rendelkez­nek a politikai pártok olyan kimagasló szellemi vezérkarral, mint Franciaországban. A poli­tika itt totálisan mozgósította a sze­ll­mi élet kiválóságait. Az egyetlen André Gide kivételével minden nagy francia író pozi­tív adást foglal a politikai mozgalmakhoz. Nincsenek la­pulok, köntörfalazók, közömbö­sek. A szélsőbaloldalon Aragon, Benda, a katolikus Mart­e­ Chauffier, Claude Morgan, Pi­casso, a harmadik úton, vagyis a középen Camus, Sartre, sőt a Nobel-díj átadása óta Andre Gide is, a joboldalon Mauriac, a Tharaud-sivérek és mindenek­előtt Munraux, hogy­­a francia szellem sok más kiválóságát ne említsük, fémjeleznek egy-egy politikai mozgalmat. Az íróknak, művészeknek ez a harcias és bátor kiállása okozza, hogy a francia politi­kai harcokat nemcsak a ka­marában, az üzemekben, a sztrájkfrontokon folytatják, de a szellem magasrendű síkján is. Ren­d­ csak ököllel, de még inká­bb fejjel küzdenek egymással, ami azt jelenti, hogy Franciaország­ban lehet ugyan beszélni poli­tikai és gazdasági válságról, de nem lehet szó szellemi úiság­ról. Sőt a politikai harcok bar­bárságát, brutalitását a szellem harca letompítja és ugyanakkor új erőt, új arculatot, új színe­ket kölcsönöz a politikai küz­delemnek. A francia szellemi élet lüktetőbb, lendületesebb, harcosabb, tehát életerősebb, mint valaha. A politika arénájában két színpadon zajlik tehát a küzde­lem: a szellem és a szorosabb értelemben vett politika szín­padán. Az előbbin a szereplők és erők felvonulása az elképzel­hetően legváltozatosabb. Ezeket a szereplőket és erőket nem lehet elcsépelt sablonosssággal jobboldalra és baloldalra osz­tani. Egykori kommunistákat, mint Malraux-t, látjuk a de Gaulle-mozgalomban szere­pelni és nem egy neves kato­likus író,­művész, mint­ a nem­rég Budapesten járt Martin­ Chauffier, a francia írószövet­ség elnöke és a vezetése alatt álló «haladó keresztények» áll­tak ki legutóbb a sztrájk­­mozgalmakkal kapcsolatban a kommunisták mellett. Az ellen­állásban és a koncentrációs táborokban eltöltött közös har­cok, szenvedések tartósabb kö­zös élményeknek bizonyultak Franciaországban, mint m­i­­nálunk. Ebben a lenyűgöző szellemi küzdelemben előkelő hely illeti meg az összes pártok felett álló katolikus egyházat. Volt idő, s ak­kor egy országban sem in­dítottak olyan megsemmisítő harcot az egyház ellen, mint Franciaországban. Ch'm­encean, Combes, Wa­deck-Roasteu egye­nesen Voltaire jelszavát tették magukévá: Ecras et l’infame! Pusztítsátok el a gyalázatost! Bármilyen fájdalmas és pótol­hatatlan veszteségeket szenve­dett is el e harc követ­kezté­ben az egyház, mégis, bármily különösen hangzik is, ennek köszönhette a maga újjászüle­tését és mai virágzását, a bensőséges hit újjáéledését, amilyent csak Chlodvig, a cluny-i reform, Szent Lajos, Jeanne d’Art, Bossuet, Lacor­­b­aine, Ozánam, Montalambert idejében mutatott példát a fran­cia katolikus egyház története. Ez a történet azt bizonyítja, h­ogy amikor az egyház a sza­badságolva nép szociális törek­véseit elnyomó reakciós rend­szerrel szövetkezett vagy azo­nosította magát vele, mint XIV. Lajostól XVIII. Lajosig, vagy III. Napóleon ideje alatt, ebből az egyházra nézve származhat­tak ugyan ideiglenes anyagi elő­nyök, de a régi, elavult politi­kai rezsimek bukásával együtt zuhant le a mélységbe az egy­ház is. Az egyházat az ateista reakciós miniszterek, a hitetlen királyok, a szkeptikus és a val­lási dolgokat a maga elbizako­dottságában mélyen megvető királyságbeli arisztokrácia és a helyét később elfogta a nagy­­polgárság csak eszköznek tekin­tette a maga erkölcstelen és el­nyomó uralmának biztosításá­­­ban. Ebből az erkölcstelen szö­vetségből az egyháznak fel­becsülhetetlen kára keletkezett, mert elszakították, sőt gyakran egyenesen szembeállították a néppel és így előmozdították előbb a parasztságnak, később a városi proletariátusnak el­szomorító tömeg-aposztáziáját. Ez utóbbi már a múlt század első felében, de különösen a századforduló óta kinyitotta a francia egyház vezetőinek sze­mét. Mindenekelőtt rájöttek arra az igazságra, melyet a francia katolikus sajtó, a Bonne Presse-ház megteremtője, Merk­ten néhány nappal ezelőtt így fejezett­ ki: «A kereszténységet nem szabad azonosítani semmi­féle politikai párttal, rendszer­rel, kormányzattal, gazdasági, társadalmi életformával.» (Ugyan­, ezt fejezte ki a spanyol püs­pöki karnak legutóbbi, a Franco-rendszer ellen irányuló (Folytatása a S. oldalon) __ A londoni rádió jelenti: Washingtonban a szenátus külügyi bizottsága szombaton folytatta kihallgatásait az euró­pai újjáépítési programban való amerikai részvétellel kapcsolat­ban. Lloyd Douglas, az Egye­sült Államok antgliai nagykövete folytatta megszakított tanúsko­dását. Douglas nagykövetet kihallga­tása folyamán kérdésekkel hal­mozta el Vandenberg szenátor, a szenátus külügyi bizottságá­nak elnöke.­ Vandenberg szenátor kijelen­tette, hogy a külföldi segély­programot üzleti szellemben és módon kell kivitelezni, hogy biztosítsák az amerikai nép bi­zalmát azzal szemben. A sze­nátor leszögezte, az amerikai népnek, az az érzése, hogy a korábbi segély­kimúlások nem hoztak kielégítő eredményt a talpraállás előmozdulását ille­tően. — Az amerikai nép ezúttal biztos akar lenni abban — mondotta Vandenberg­ —, hogy ez a program sikeres lesz ab­ban, amiben a többiek kudar­­­cot vallottak, hogy ezúttal az üzleti felelősség elemét alkal­mazzuk majd az új formulá­ban. Vandenberg szenátor azt a véleményét is kifejezte, az­ amerikai segítséget attól kell függővé tenni, váljon a segély­ben részesülő európai nemzetek továbbra is mindent megtesz­­nek-e annak érdekében, hogy segíthessenek önmagukon. Douglas nagykövet erre azt fe­lelte, szírv h­iszi, hogy­ny magá­tól értetődően borí­­vén a ti­zenhat résztvevő nemzet euró­pai újjáépítési programjának kivitelezésére vonatkozó egyez­ményben. Anderson amerikai­­ földműve­lésügyi miniszter kijelentette, készen áll arra, hogy­­ hétfőn részletesen kifejtse javaslatát a húsadagolásnak az Egyesült Ál­lamokban való bevezetésére vo­natkozólag. • Ugyancsak az európai újjá­építési program problémáit vi­­tatta meg Marshal külügy­miniszter washingt­oni sajtó­értekezlete keretében. A külügy­miniszter kijelentette, hogy az Egyesült Államok­­25 millió dol­lárra becsür­t készletfelesleget küldött Görögországnak a gerillakörzetekből menekültek felruházására és elszállásolá­sára. Az újságírók azzal kapcsolat­­­atban is kérdéseket intéztek Marshall külügyminiszterhez, vájjon a külügyminiszter át­veszi-e a hadseregtől a német­­országi megszállási övezet köz­­igazgatását. Marshall kijelen­tette, nem dolgozták ki még a terv részleteit és a közigazgatás átruházására kitűzött időpont, június 30-a, még nem végleges. Amerika Hadihajókat ad Törökországnak Washingtonból jelenti a Uni­ted Press. A USA-haditengerészet április­ban átad 15 hadihajót a török tengerészetnek. A hajók közül négy tengeralattjáró, nyolc mo­toros aknaszedő, két háló­­lerakó hajó és egy javító tank­hajó. A tengeralattjárókat ame­rikai legénység viszi a török kikötőkbe. Truman­­európai „ vándor­nagy­kö­vete** Londonból jelenti az MTI­ . A szenátus külügyi bizottsá­gában mindinkább az a felfo­gás hódit tért — jelenti az an­gol rádió Washingtonból­­—, hogy a Marshall-terv csak az esetben érheti el célját, ha az együttműködő európai orszá­gokban megvan a szilárd elha­tározás,­­hogy egymáson is se­gítsenek és nem remélnek min­dent az amerikai segélyszállít­mányoktól. A Fehér Házból úgy hírlik, hogy az elnök Lewis Douglast, az Egyesült Államok londoni nagykövetét nevezi ki a Mar­­shall-terv végrehajtásával meg­bízott „vándor-nagykövetté“. Feladata az lesz, hogy a pá­risi értekezleten együttműködő 16 ország kormányával fenn­tartsa az összeköttetést. Tájéko­zódjék a szükségletek felől és azokat a terv keretében nyújt­ható segítséggel összhangba hozza. A jelentés megemlíti, hogy a francia és angol kormány kö­zött ezidőszerint eszmecsere fo­lyik a párisi értekezlet új ülés­szakának egybehívásáról. Az értekezletet a jövő hónapra ter­vezik. Megelőzőleg azonban kérdést intéznek az érintett kormányokhoz is. Francia diplomáciai lépés Londonban és Washingtonban Londonból jelenti a United Press. René Massigli londoni francia nagykövet felkereste­­ Bevin külügyminisztert és arra kérte, hogy módosítsák a német gaz­dasági tanács megerősítésére szolgáló frankfurti angol­francia javaslatokat. Massigli a francia kormány nevében cso­dálkozását fejezte ki, hogy a javaslatokat a sajtóban hozták nyilvánosságra. Az MTI párisi jelentése sze­rint George Beimet washingtoni francia nagykövet hasonló lé­pést tett az amerikai kormány­nál. A Magyar Kommunista Párt /anggianériuta, országos­­ érte­kezletet tartottak a Zeneaka­démia nagyzermelletű. Kádár János elnök nyitotta meg az értekezletet és üdvözölt,­ a je­lenlévő mintegy ezer funkcio­náriust, azután Rákosi Mátyás foglalkozott hosszabb beszéd­ben az időszerű kérdésekkel Bevezetőül megállapította Rá­kosi Mátyás, hogy az utóbbi nyolc hónapban a magyar de­mokrácia olyan sikereket ért el, amelyek alapjában és szer­kezetében változtatják meg de­mokráciánk eddigi jellegét. Az ipar újabb szelvénye került társadalmasítás alá. . Nagyipari termelésünknek most már csak kisebb része van a magántőke kezén, a nagyobbik része álla­mi kézbe került. A magyar nagyipar tehát útban van a szó­m­a­izmus felé. Hangoztatta ezután Rákosi, hogy a hároméves terv a szá­razság okozta nehézségek ellené­re hamarosan lendületbe jön. Rámutatott, hogy költségveté­sünk egyensúlyban van, ipari és mezőgazdasági termelésünk tervszerűen fejlődik. Számolni lehet azzal, hogy iparunk már ebben a gazdasági évben általá­nosságban eléri az 1938-as ní­vót. Részletes adatokat sorolt fel arra nézve, hogy közellátá­­sunk javult és egyenletesebbé vált. A belpolitika kérdéseivel kap­csolatban Rákosi azt fejtegette, hogy az elmúlt évben vereség vereség után érte a reakciót. A magyar demokrácia ma már sokkal­ erőteljesebb és mélyebb szociális tartalmú, mint egy év­vel ezelőtt volt. Azokon a terü­leteken, ahol a reakció még éreztetni tudja befolyását, a közigazgatásban, a bíróságokon, az egyetemeken, a demokrácia most gyürkőzik neki, hogy ren­det teremtsen. Ugyanekkor ja­vult a koalíciós pártok viszonya és megszilárdult a munkásegy­­ség. A kommunista párt fel­adata, hogy tudatosítsa az or­szágban ezt­­ a változást, annak felismerését, hogy végre saját népi államunkat építjük ki. Külpolitikai kérdésekkel fog­lalkozott ezután Rákosi. A ma­gyar demokrácia megerősödése módot nyújt arra, hogy a szom­széd népekkel testvéri barát­ságban éljünk. Erre annál na­gyobb szükség van, mert a békét és a népek önállóságát új veszély fenyegeti: az Ameri­­kai Egyesült Államok világural­mi törekvése. Ma két tábor. Az MTI londoni jelentése sze­rint az angol külügyminiszté­rium biztosította a francia nagykövetet, hogy Anglia né­metországi politikájának­­vég­célja változatlanul az egységes Németország, központi német kormánnyal. Robertson tábor­nok ugyanekkor kijelentette, hogy Frankfurt nem lesz Nyugat-Németország fővárosa, hanem csak­­a megszállási öve­zetek gazdasági és pénzügyi igazgatási központját. Angol csapatok vertek ki Palesztinából egy arab bandát Jeruzsálemből jelenti az­­Ex­change Telegraph. Hivatalosan közlilt, hogy arab csapatok Szíria felől átlépték a Palesztinai határt és megtámad­tak két zsidó települést. A mint­egy 600 emberből álló arab cso­port ellen angol csapatok lép­tek akcióba. A brit csapatok géppuskákkal, páncél­kocsikkal és páncéltörő ágyúkkal vonul­tak fel, az arabok elhelyezke­dését felderítő repülőgépek ál­­lapították meg. Az angolok együtt küzdöttek a Haganah alakulataival és 12 órás harc után visszavetették az arabokat akiknek súlyos veszteségeik vol­tak. A zsidók vesztesége három halott és nyolc sebesült­ alakult ki, a reakció tábora, élén az Egyesült­­Államokkal és a demokratikus, a népek ön­állóságát, békéjét és szabad fej­lődését védő tábor, élen a Szovjetunióval. Amerika min­denütt támaszpontokat,­ kikötő­ket igyekszik szerezni, elsősor­ban a Szovjetunióval szemben. Segélycsapatai között egyre je­lentősebb szerep jut a jobb­oldali szociáldemokratáknak. Az amerikai tervek között szerepel, hogy a gyengébb álla­mokat gazdasági függésbe hoz­­­zák az amerikai tőkétel. Ezt segítség formájában igyeksze­nek leplezni, de felmerül a kérdés: hátha ez a segítés az illető országokat úgy «támo­gatja», mint akasztott embert a kötél. A hírhedt Marshall­­terv nem Európa megsegítését, hanem az amerikai befolyás terjesztését célozza. Rákosi ezután bírálta Bevin külpolitikáját, amely szerinte alárendelt szerepben támogatja az amerikai törekvéseket. Amit az angol munkáspárt jelenlegi vezetői szerte a világban tesz­nek, az szégyenteljes és meg­alázó kiszolgá­­sa az amerikai imperializmusnak, hóhérmunka a demokráciával szemben. Rákosi ezután azt hangoz­tatta, hogy gazdasági téren a legdöntőbb tennivaló ,­ munka, fegyelem is a munkateljesít­­mény helyreállítása. Minden olyan norma, amely túl kevés termelést vesz alapul vagy olyan béremelés, amely mögött nem áll a termelés megfelelő emelkedése, feltétel­ül az élet­­színvonal csökkenéséhez vezet. A munkások érdeke megköve­teli, hogy a fegyelem, a munka­teljesítmény ne csak elérje, de túl is haladja a békebelit. Ennek érdekében Rákosi kü­lönböző intézkedéseket javasol. Folytatni kell a gyárakban és üzemekben a befurakodott fasiszták, nyugatosok és egyéb szabotálok eltávolítását A mező­­gazdaságban is főkérdés a ter­melékenység emelkedése. A döntő kérdés a szövetkezetek átalakulásának meggyorsítása. Az ál­szövetkezetek kiirtása mellett meg kell szabadítani a szövetkezeteket a kapi­alista csökevények el. A szövetkezeti mozgalmon bel­ü­l első helyre kell állítani a földműves-szövet­kezeteket. A magyar demokrácia leg­főbb pillére a munkásegység — mondotta ezután Rákosi. — A szociáldemokrata párton belül nálunk is voltak a mu­nkásegy­­s­égnek ellenségei, akik őlint Ugyancsak az Exchange Te­legraph közli Jeruzsálemből azt a hírt, hogy Egyiptomban légierőket vontak össze a Pa­lesztinai határ mentén. A leg­utóbbi napokban megteltek gé­pekkel az összes palesztinai re­pülőterek, a palesztinai határtól délnyugatra. Ugyanakkor el­rendelték, hogy­ idegen gépek nem közelíthetik m­eg Egyiptom repülőtereit, amelyeken légvé­delmi ütegeket helyeztek el. A határvidéken egyiptomi vadász­gépek végeztek őrjáratot. Az Arisnál két hadilétszámra emelt Spitfire-kötelék állomásozik. Londonból jelenti a United Press. Az angol kormányhoz infor­­mációs jellegű­­ kérelem érke­zett az Egyesült Államok ré­széről. Arra kértek engedélyt, hogy kisszámú amerikai U­ni­t■­­részgffn­ogság partra szánhasson Palesztinában, az amerikai kö­vetség, továbbá amerikai ma­gánszemélyek élet- és vagyon­biztonságának védelmére. A Reuter londoni jelentése szerint az Arab Liga tájékoz­tató hivatala éles hangon tilta­kozik amerikai tengerészkato­­nák palesztinai partraszállása­ ellen. Az ilyen lépést veszélyes­nek mondja, mert ezzel elvileg megnyílik az út más külföldi katonai beavatkozás számára akartak verni a két m­unkás­­párt közé. A kommunisták örömmel üdvözlik­ azt a tisztu­lási folyamatot, amely a szo­­ciáldem­okrata párban a reak­ciós jobboldal ellen megindult. A m­agyar demokrácia nagy megerősödését fogja jelenteni, ha a szociáldemokrata párt ki­zárja a pártból a munkásegy­ség és­ a Szovjetunió ellenségeit. Ugyanolykor változatlanul vall­ják, hogy az egységes munkás­­osztály érdekei, egy egységes munkáspárt szolgá­l a legjobban. Ezért gondosan kell­­ápolni és fejleszteni mindazokat a ténye­zőket, amelyek ezt elősegítik. A következőkben azt fejte­gette Rákosi, hogy a Független­ségi Front pártjainak a népi demokrácia eleven tömegszerve­e­zeteivé kell válniuk. A megvert, tanácstalan reakció egyetlen re­ménye az, hogy egy új világ­háború, illetve az amerikai im­perializmus fogja nyeregbe se­gíteni. A dem­okráciának most gondoskodnia kell arról, hogy a reakciós elemek ne találjanak új menedéket a pártok sorai­ban. Gondoskodni kell arról is, hogy azok, akik kezdenek jobb belátásra jutni, megtalálják az utat a demokráciához. Az egyház és a népi köztár­saság viszonyának rendezésé­ről szólott ezután Rákosi. Ki­fejtette, hogy a magyar demo­krácia igyekezett a katolikus egyházat is bevonni a nemzet talpraállításának munkájába. Ez az igyekezet siker nélkül maradt. A magyar katolikus egyház vezetőinek többsége, Mindszentyvel élén, még ma sem ismeri el a köztársaságot. A magyar demokrácia békülé­­keny gesztusait gyengeségnek tekintik ezek az urak" és ahol lehet, gátolják az újjáépítést. A magyar demokrácia eddig minden problémát megoldott. Amikor napirendre tűzi, végez­ni fog azzal a reakcióval­­.., amely az egyház köntöse mögé búvik. Nem ismerik a tréfát az egyházzal szemben sem, amikor a földosztás eredményét meg kell védeni. Rákosi ezután a kommunis­­ta párt további szervezésével, tömegbázisának kiszélesítésével foglalkozott. Erősíteni kell a választások után meglazult párt- és munkafegyelmet. Fo­kozni kel a párt sorain belül és kívül a korrupció elleni har­cot. Helyenként újra tapasztal­­­­ható bizonyos értelmiségellenes beállítottság, amit feltétlenül likvidálni kell. A párttagság/ könyvek kicserélését, ami kü­­szöbön áll, egybe kell kötni azzal, hogy kiiktassák soraikból azokat, akik nem mutatkoznak, méltóslik a f­art tagságára. Heves vita Washingtonban a Marshall-tervről I­ákosi S­úlyos beszéde a Kommunistu Fart országos értekezletén

Next