Magyar Nemzet, 1948. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1948-01-11 / 8. szám
eni 40 fillér Vasárnap 1948 Január 11 IV. év 8. szám 11 A Francia katholikus hangok írta: Parragi György Az emberiség mostani, talán legnagyobb politikai, szellemi és gazdasági válságában sehol a vágon nem éleződtek ki anynyira a politikai, világnézeti harcok, mint Franciaországban. A politikai arcvonalak élesen elkülönülnek egymástól. A polarizációnak iskolapéldáját mutatja a francia politikai élet. A legnagyobb tömegvonzó erőről a két ellentétes pólus: a kommunista párt és a de Gaulle- féle neofasizmus tanúskodik. Mivel ez a két hatalmas erő ezidőszerint kölcsönösen sakkban tartja egymást, előállott az a paradox helyzet, hogy akét rivális erőközpont között a harmadik erő, atroisième force, amely összehasonlíthatatlanul gyengébb, mint a másik kettő és csak ezek szembenállásának köszönheti helyzeti energiáját, ül a hatalom nyergében és tartja görcsösen a kormányzat gyeplőjét a kezében. Franciaországnak minden időben és mindenütt számos barátja, a francia szellemnek megszámlálhatatlan csodálója és rajongója, a franciaeurópai hivatásnak igen sok hitvallója volt. Ezek egy része fájdalmas megdöbbenéssel és szinte kétségbeesett aggodalommal nézi Franciaországnak ezt a gyilkos testvérharcát, szellemi és politikai zűrzavarát és nemcsak Franciaországot, de a francia szellem fényére, a francia értelem világosságára, a francia kultúra vezetésére és irányítására rászorult Európát félti a fancia káosztól. Sokan érzik úgy, hogy a háború utáni Európa szellemi élete úgy fest, mint az óvóhelyek, a pincék sötétségébe levitt és ott hosszú tV'' "- ét ('mj'lőttött virágok állapota. Akik csak távolról, az idegizgató sztrájktörőkből, az újságtudósítók lúdbőröztető beszámolóiból értesülnek a franciaországi helyzetről, jóhiszeműen hiszik, hogy Franciaország európai hivatásának befellegzett, hogy aGesta Dolier francost tudta végleg elhomályosult, vagyis a Gondviselésnek nincs többé terve a frankokkal. Franciaország is segédnépi rangra szorult le, a két világhatalom között sötét felületű hold lett a második világháború utáni naprendszerben, mely vagy a keleti, vagy a nyugati fényforrásból kapja már csak fényét. Akik így nézik Franciaországot, végzetes optikai csalódásnak esnek áldozatul Aki nem a szenzációra vadászó újsághírek talmi mozaikdarabjaiból állítja össze Franciaország mai arculatát, de a politikai élet eseményein, túltekintve, közelebbről vizsgálja meg a poétikai mozgalmak szellemi rugóit, az megállapíthatja, hogy az oxigénszegény európai szellemi légkörben a francia szellemi atmoszféra valósággal «ózondúsnak »számít. Igaz, hogy a háború okozta anyagi rombolás nyomait nehezen tudják eltakarítani a franciák, de a szellemi pusztulást egy olyan újjászületés követte és ez olyan csodás eredményeket produkált, amelyek páratlanul állnak az egész világon. Sehol sem rendelkeznek a politikai pártok olyan kimagasló szellemi vezérkarral, mint Franciaországban. A politika itt totálisan mozgósította a szellmi élet kiválóságait. Az egyetlen André Gide kivételével minden nagy francia író pozitív adást foglal a politikai mozgalmakhoz. Nincsenek lapulok, köntörfalazók, közömbösek. A szélsőbaloldalon Aragon, Benda, a katolikus Marte Chauffier, Claude Morgan, Picasso, a harmadik úton, vagyis a középen Camus, Sartre, sőt a Nobel-díj átadása óta Andre Gide is, a joboldalon Mauriac, a Tharaud-sivérek és mindenekelőtt Munraux, hogya francia szellem sok más kiválóságát ne említsük, fémjeleznek egy-egy politikai mozgalmat. Az íróknak, művészeknek ez a harcias és bátor kiállása okozza, hogy a francia politikai harcokat nemcsak a kamarában, az üzemekben, a sztrájkfrontokon folytatják, de a szellem magasrendű síkján is. Rend csak ököllel, de még inkább fejjel küzdenek egymással, ami azt jelenti, hogy Franciaországban lehet ugyan beszélni politikai és gazdasági válságról, de nem lehet szó szellemi úiságról. Sőt a politikai harcok barbárságát, brutalitását a szellem harca letompítja és ugyanakkor új erőt, új arculatot, új színeket kölcsönöz a politikai küzdelemnek. A francia szellemi élet lüktetőbb, lendületesebb, harcosabb, tehát életerősebb, mint valaha. A politika arénájában két színpadon zajlik tehát a küzdelem: a szellem és a szorosabb értelemben vett politika színpadán. Az előbbin a szereplők és erők felvonulása az elképzelhetően legváltozatosabb. Ezeket a szereplőket és erőket nem lehet elcsépelt sablonosssággal jobboldalra és baloldalra osztani. Egykori kommunistákat, mint Malraux-t, látjuk a de Gaulle-mozgalomban szerepelni és nem egy neves katolikus író,művész, mint a nemrég Budapesten járt Martin Chauffier, a francia írószövetség elnöke és a vezetése alatt álló «haladó keresztények» álltak ki legutóbb a sztrájkmozgalmakkal kapcsolatban a kommunisták mellett. Az ellenállásban és a koncentrációs táborokban eltöltött közös harcok, szenvedések tartósabb közös élményeknek bizonyultak Franciaországban, mint minálunk. Ebben a lenyűgöző szellemi küzdelemben előkelő hely illeti meg az összes pártok felett álló katolikus egyházat. Volt idő, s akkor egy országban sem indítottak olyan megsemmisítő harcot az egyház ellen, mint Franciaországban. Ch'mencean, Combes, Wadeck-Roasteu egyenesen Voltaire jelszavát tették magukévá: Ecras et l’infame! Pusztítsátok el a gyalázatost! Bármilyen fájdalmas és pótolhatatlan veszteségeket szenvedett is el e harc következtében az egyház, mégis, bármily különösen hangzik is, ennek köszönhette a maga újjászületését és mai virágzását, a bensőséges hit újjáéledését, amilyent csak Chlodvig, a cluny-i reform, Szent Lajos, Jeanne d’Art, Bossuet, Lacorbaine, Ozánam, Montalambert idejében mutatott példát a francia katolikus egyház története. Ez a történet azt bizonyítja, hogy amikor az egyház a szabadságolva nép szociális törekvéseit elnyomó reakciós rendszerrel szövetkezett vagy azonosította magát vele, mint XIV. Lajostól XVIII. Lajosig, vagy III. Napóleon ideje alatt, ebből az egyházra nézve származhattak ugyan ideiglenes anyagi előnyök, de a régi, elavult politikai rezsimek bukásával együtt zuhant le a mélységbe az egyház is. Az egyházat az ateista reakciós miniszterek, a hitetlen királyok, a szkeptikus és a vallási dolgokat a maga elbizakodottságában mélyen megvető királyságbeli arisztokrácia és a helyét később elfogta a nagypolgárság csak eszköznek tekintette a maga erkölcstelen és elnyomó uralmának biztosításában. Ebből az erkölcstelen szövetségből az egyháznak felbecsülhetetlen kára keletkezett, mert elszakították, sőt gyakran egyenesen szembeállították a néppel és így előmozdították előbb a parasztságnak, később a városi proletariátusnak elszomorító tömeg-aposztáziáját. Ez utóbbi már a múlt század első felében, de különösen a századforduló óta kinyitotta a francia egyház vezetőinek szemét. Mindenekelőtt rájöttek arra az igazságra, melyet a francia katolikus sajtó, a Bonne Presse-ház megteremtője, Merkten néhány nappal ezelőtt így fejezett ki: «A kereszténységet nem szabad azonosítani semmiféle politikai párttal, rendszerrel, kormányzattal, gazdasági, társadalmi életformával.» (Ugyan, ezt fejezte ki a spanyol püspöki karnak legutóbbi, a Franco-rendszer ellen irányuló (Folytatása a S. oldalon) __ A londoni rádió jelenti: Washingtonban a szenátus külügyi bizottsága szombaton folytatta kihallgatásait az európai újjáépítési programban való amerikai részvétellel kapcsolatban. Lloyd Douglas, az Egyesült Államok antgliai nagykövete folytatta megszakított tanúskodását. Douglas nagykövetet kihallgatása folyamán kérdésekkel halmozta el Vandenberg szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke. Vandenberg szenátor kijelentette, hogy a külföldi segélyprogramot üzleti szellemben és módon kell kivitelezni, hogy biztosítsák az amerikai nép bizalmát azzal szemben. A szenátor leszögezte, az amerikai népnek, az az érzése, hogy a korábbi segélykimúlások nem hoztak kielégítő eredményt a talpraállás előmozdulását illetően. — Az amerikai nép ezúttal biztos akar lenni abban — mondotta Vandenberg —, hogy ez a program sikeres lesz abban, amiben a többiek kudarcot vallottak, hogy ezúttal az üzleti felelősség elemét alkalmazzuk majd az új formulában. Vandenberg szenátor azt a véleményét is kifejezte, az amerikai segítséget attól kell függővé tenni, váljon a segélyben részesülő európai nemzetek továbbra is mindent megtesznek-e annak érdekében, hogy segíthessenek önmagukon. Douglas nagykövet erre azt felelte, szírv hiszi, hogyny magától értetődően borívén a tizenhat résztvevő nemzet európai újjáépítési programjának kivitelezésére vonatkozó egyezményben. Anderson amerikai földművelésügyi miniszter kijelentette, készen áll arra, hogy hétfőn részletesen kifejtse javaslatát a húsadagolásnak az Egyesült Államokban való bevezetésére vonatkozólag. • Ugyancsak az európai újjáépítési program problémáit vitatta meg Marshal külügyminiszter washingtoni sajtóértekezlete keretében. A külügyminiszter kijelentette, hogy az Egyesült Államok25 millió dollárra becsürt készletfelesleget küldött Görögországnak a gerillakörzetekből menekültek felruházására és elszállásolására. Az újságírók azzal kapcsolatatban is kérdéseket intéztek Marshall külügyminiszterhez, vájjon a külügyminiszter átveszi-e a hadseregtől a németországi megszállási övezet közigazgatását. Marshall kijelentette, nem dolgozták ki még a terv részleteit és a közigazgatás átruházására kitűzött időpont, június 30-a, még nem végleges. Amerika Hadihajókat ad Törökországnak Washingtonból jelenti a United Press. A USA-haditengerészet áprilisban átad 15 hadihajót a török tengerészetnek. A hajók közül négy tengeralattjáró, nyolc motoros aknaszedő, két hálólerakó hajó és egy javító tankhajó. A tengeralattjárókat amerikai legénység viszi a török kikötőkbe. Trumaneurópai „ vándornagykövete** Londonból jelenti az MTI . A szenátus külügyi bizottságában mindinkább az a felfogás hódit tért — jelenti az angol rádió Washingtonból—, hogy a Marshall-terv csak az esetben érheti el célját, ha az együttműködő európai országokban megvan a szilárd elhatározás,hogy egymáson is segítsenek és nem remélnek mindent az amerikai segélyszállítmányoktól. A Fehér Házból úgy hírlik, hogy az elnök Lewis Douglast, az Egyesült Államok londoni nagykövetét nevezi ki a Marshall-terv végrehajtásával megbízott „vándor-nagykövetté“. Feladata az lesz, hogy a párisi értekezleten együttműködő 16 ország kormányával fenntartsa az összeköttetést. Tájékozódjék a szükségletek felől és azokat a terv keretében nyújtható segítséggel összhangba hozza. A jelentés megemlíti, hogy a francia és angol kormány között ezidőszerint eszmecsere folyik a párisi értekezlet új ülésszakának egybehívásáról. Az értekezletet a jövő hónapra tervezik. Megelőzőleg azonban kérdést intéznek az érintett kormányokhoz is. Francia diplomáciai lépés Londonban és Washingtonban Londonból jelenti a United Press. René Massigli londoni francia nagykövet felkereste Bevin külügyminisztert és arra kérte, hogy módosítsák a német gazdasági tanács megerősítésére szolgáló frankfurti angolfrancia javaslatokat. Massigli a francia kormány nevében csodálkozását fejezte ki, hogy a javaslatokat a sajtóban hozták nyilvánosságra. Az MTI párisi jelentése szerint George Beimet washingtoni francia nagykövet hasonló lépést tett az amerikai kormánynál. A Magyar Kommunista Párt /anggianériuta, országos értekezletet tartottak a Zeneakadémia nagyzermelletű. Kádár János elnök nyitotta meg az értekezletet és üdvözölt, a jelenlévő mintegy ezer funkcionáriust, azután Rákosi Mátyás foglalkozott hosszabb beszédben az időszerű kérdésekkel Bevezetőül megállapította Rákosi Mátyás, hogy az utóbbi nyolc hónapban a magyar demokrácia olyan sikereket ért el, amelyek alapjában és szerkezetében változtatják meg demokráciánk eddigi jellegét. Az ipar újabb szelvénye került társadalmasítás alá. . Nagyipari termelésünknek most már csak kisebb része van a magántőke kezén, a nagyobbik része állami kézbe került. A magyar nagyipar tehát útban van a szómaizmus felé. Hangoztatta ezután Rákosi, hogy a hároméves terv a szárazság okozta nehézségek ellenére hamarosan lendületbe jön. Rámutatott, hogy költségvetésünk egyensúlyban van, ipari és mezőgazdasági termelésünk tervszerűen fejlődik. Számolni lehet azzal, hogy iparunk már ebben a gazdasági évben általánosságban eléri az 1938-as nívót. Részletes adatokat sorolt fel arra nézve, hogy közellátásunk javult és egyenletesebbé vált. A belpolitika kérdéseivel kapcsolatban Rákosi azt fejtegette, hogy az elmúlt évben vereség vereség után érte a reakciót. A magyar demokrácia ma már sokkal erőteljesebb és mélyebb szociális tartalmú, mint egy évvel ezelőtt volt. Azokon a területeken, ahol a reakció még éreztetni tudja befolyását, a közigazgatásban, a bíróságokon, az egyetemeken, a demokrácia most gyürkőzik neki, hogy rendet teremtsen. Ugyanekkor javult a koalíciós pártok viszonya és megszilárdult a munkásegység. A kommunista párt feladata, hogy tudatosítsa az országban ezt a változást, annak felismerését, hogy végre saját népi államunkat építjük ki. Külpolitikai kérdésekkel foglalkozott ezután Rákosi. A magyar demokrácia megerősödése módot nyújt arra, hogy a szomszéd népekkel testvéri barátságban éljünk. Erre annál nagyobb szükség van, mert a békét és a népek önállóságát új veszély fenyegeti: az Amerikai Egyesült Államok világuralmi törekvése. Ma két tábor. Az MTI londoni jelentése szerint az angol külügyminisztérium biztosította a francia nagykövetet, hogy Anglia németországi politikájánakvégcélja változatlanul az egységes Németország, központi német kormánnyal. Robertson tábornok ugyanekkor kijelentette, hogy Frankfurt nem lesz Nyugat-Németország fővárosa, hanem csaka megszállási övezetek gazdasági és pénzügyi igazgatási központját. Angol csapatok vertek ki Palesztinából egy arab bandát Jeruzsálemből jelenti azExchange Telegraph. Hivatalosan közlilt, hogy arab csapatok Szíria felől átlépték a Palesztinai határt és megtámadtak két zsidó települést. A mintegy 600 emberből álló arab csoport ellen angol csapatok léptek akcióba. A brit csapatok géppuskákkal, páncélkocsikkal és páncéltörő ágyúkkal vonultak fel, az arabok elhelyezkedését felderítő repülőgépek állapították meg. Az angolok együtt küzdöttek a Haganah alakulataival és 12 órás harc után visszavetették az arabokat akiknek súlyos veszteségeik voltak. A zsidók vesztesége három halott és nyolc sebesült alakult ki, a reakció tábora, élén az EgyesültÁllamokkal és a demokratikus, a népek önállóságát, békéjét és szabad fejlődését védő tábor, élen a Szovjetunióval. Amerika mindenütt támaszpontokat, kikötőket igyekszik szerezni, elsősorban a Szovjetunióval szemben. Segélycsapatai között egyre jelentősebb szerep jut a jobboldali szociáldemokratáknak. Az amerikai tervek között szerepel, hogy a gyengébb államokat gazdasági függésbe hozzák az amerikai tőkétel. Ezt segítség formájában igyekszenek leplezni, de felmerül a kérdés: hátha ez a segítés az illető országokat úgy «támogatja», mint akasztott embert a kötél. A hírhedt Marshallterv nem Európa megsegítését, hanem az amerikai befolyás terjesztését célozza. Rákosi ezután bírálta Bevin külpolitikáját, amely szerinte alárendelt szerepben támogatja az amerikai törekvéseket. Amit az angol munkáspárt jelenlegi vezetői szerte a világban tesznek, az szégyenteljes és megalázó kiszolgása az amerikai imperializmusnak, hóhérmunka a demokráciával szemben. Rákosi ezután azt hangoztatta, hogy gazdasági téren a legdöntőbb tennivaló , munka, fegyelem is a munkateljesítmény helyreállítása. Minden olyan norma, amely túl kevés termelést vesz alapul vagy olyan béremelés, amely mögött nem áll a termelés megfelelő emelkedése, feltételül az életszínvonal csökkenéséhez vezet. A munkások érdeke megköveteli, hogy a fegyelem, a munkateljesítmény ne csak elérje, de túl is haladja a békebelit. Ennek érdekében Rákosi különböző intézkedéseket javasol. Folytatni kell a gyárakban és üzemekben a befurakodott fasiszták, nyugatosok és egyéb szabotálok eltávolítását A mezőgazdaságban is főkérdés a termelékenység emelkedése. A döntő kérdés a szövetkezetek átalakulásának meggyorsítása. Az álszövetkezetek kiirtása mellett meg kell szabadítani a szövetkezeteket a kapialista csökevények el. A szövetkezeti mozgalmon belül első helyre kell állítani a földműves-szövetkezeteket. A magyar demokrácia legfőbb pillére a munkásegység — mondotta ezután Rákosi. — A szociáldemokrata párton belül nálunk is voltak a munkásegységnek ellenségei, akik őlint Ugyancsak az Exchange Telegraph közli Jeruzsálemből azt a hírt, hogy Egyiptomban légierőket vontak össze a Palesztinai határ mentén. A legutóbbi napokban megteltek gépekkel az összes palesztinai repülőterek, a palesztinai határtól délnyugatra. Ugyanakkor elrendelték, hogy idegen gépek nem közelíthetik meg Egyiptom repülőtereit, amelyeken légvédelmi ütegeket helyeztek el. A határvidéken egyiptomi vadászgépek végeztek őrjáratot. Az Arisnál két hadilétszámra emelt Spitfire-kötelék állomásozik. Londonból jelenti a United Press. Az angol kormányhoz információs jellegű kérelem érkezett az Egyesült Államok részéről. Arra kértek engedélyt, hogy kisszámú amerikai Unit■részgffnogság partra szánhasson Palesztinában, az amerikai követség, továbbá amerikai magánszemélyek élet- és vagyonbiztonságának védelmére. A Reuter londoni jelentése szerint az Arab Liga tájékoztató hivatala éles hangon tiltakozik amerikai tengerészkatonák palesztinai partraszállása ellen. Az ilyen lépést veszélyesnek mondja, mert ezzel elvileg megnyílik az út más külföldi katonai beavatkozás számára akartak verni a két munkáspárt közé. A kommunisták örömmel üdvözlik azt a tisztulási folyamatot, amely a szociáldemokrata párban a reakciós jobboldal ellen megindult. A magyar demokrácia nagy megerősödését fogja jelenteni, ha a szociáldemokrata párt kizárja a pártból a munkásegység és a Szovjetunió ellenségeit. Ugyanolykor változatlanul vallják, hogy az egységes munkásosztály érdekei, egy egységes munkáspárt szolgál a legjobban. Ezért gondosan kellápolni és fejleszteni mindazokat a tényezőket, amelyek ezt elősegítik. A következőkben azt fejtegette Rákosi, hogy a Függetlenségi Front pártjainak a népi demokrácia eleven tömegszerveezeteivé kell válniuk. A megvert, tanácstalan reakció egyetlen reménye az, hogy egy új világháború, illetve az amerikai imperializmus fogja nyeregbe segíteni. A demokráciának most gondoskodnia kell arról, hogy a reakciós elemek ne találjanak új menedéket a pártok soraiban. Gondoskodni kell arról is, hogy azok, akik kezdenek jobb belátásra jutni, megtalálják az utat a demokráciához. Az egyház és a népi köztársaság viszonyának rendezéséről szólott ezután Rákosi. Kifejtette, hogy a magyar demokrácia igyekezett a katolikus egyházat is bevonni a nemzet talpraállításának munkájába. Ez az igyekezet siker nélkül maradt. A magyar katolikus egyház vezetőinek többsége, Mindszentyvel élén, még ma sem ismeri el a köztársaságot. A magyar demokrácia békülékeny gesztusait gyengeségnek tekintik ezek az urak" és ahol lehet, gátolják az újjáépítést. A magyar demokrácia eddig minden problémát megoldott. Amikor napirendre tűzi, végezni fog azzal a reakcióval.., amely az egyház köntöse mögé búvik. Nem ismerik a tréfát az egyházzal szemben sem, amikor a földosztás eredményét meg kell védeni. Rákosi ezután a kommunista párt további szervezésével, tömegbázisának kiszélesítésével foglalkozott. Erősíteni kell a választások után meglazult párt- és munkafegyelmet. Fokozni kel a párt sorain belül és kívül a korrupció elleni harcot. Helyenként újra tapasztalható bizonyos értelmiségellenes beállítottság, amit feltétlenül likvidálni kell. A párttagság/ könyvek kicserélését, ami küszöbön áll, egybe kell kötni azzal, hogy kiiktassák soraikból azokat, akik nem mutatkoznak, méltóslik a fart tagságára. Heves vita Washingtonban a Marshall-tervről Iákosi Súlyos beszéde a Kommunistu Fart országos értekezletén