Magyar Nemzet, 1948. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1948-01-18 / 14. szám

Vasárnap, 1948 Január 18. A helyzet szombaton ♦ A Magyar Nemzet beszámolt arról, hogy Rákosi Mátyás leg­utóbbi beszédében az egyház és az állam viszonyával is foglal­kozott. Barankovics István most válaszolt Rákosi beszédére, mert különben — mint írja — jog­gal vádolhatnák a keresztem­ világnézeti alapon álló pártját a felelősségtől való gyáva me­neküléssel, ha ebben a számuk­ra főbenjáró kérdésben állást nem foglalnának. A cikk abból indult ki, hogy Rákosi beszéde új és fontos fordulóhoz viszi a problémát és az ő kijelentéseit „azért nem lehet az eddigi szokványos megnyilatkozások közé sorolni, mert a jelenlegi politikai helyzetben az a párt, amelyet ő vezet, a koalíción belül és felül a tényleges hata­lomnak legdöntőbb tényezője és az állami életnek legfőbb kezdeményező­je“. Hangsúlyozza Barankovics, hogy azok, akik a magyar közélet mostani erő­viszonyai felől csalóka ábrándo­kat nem táplálnak, Rákosi ál­lásfoglalását hallatlanba nem vehetik. Ezért Rákosi megnyilat­kozását határkőnek mondja, a ebből a tényből meg lehet álla­pítani — írja a cikk —, hogy a hatalom birtokosaiban meg­érlelődött a probléma mielőbbi megoldásának elhatározott szán­déka. Barankovics a továbbiakban felsorolja Rákosi kifogásait, amelyeket ugyan nem az Egy­ház, hanem egyes egyházi té­nyezők ellen­ emelt, majd­­— utalva arra, hogy nem tartja magát illetékesnek az Egyház nevében a nyilatkozattételre — kijelenti, hogy „egy megfelelő légkörben meginduló kétoldalú tárgyalás feltétlenül gyors si­kerrel fog záródni**. Rákosi ki­fogásaival szemben megálla­pítja, hogy a magyar katoliciz­mus a köztársaságot törvényes államformának, a köztársasági elnököt törvényes államfőnek tekinti. 1818 dicsőséges nemzeti hagyományait nemcsak becsüli, hanem a magáénak vallja; tá­vol áll minden olyan igénytől, amely a földhöz jut latott pa­rasztságot földjének biztos magán­tulajdonában hű borít­hatná; a hároméves terv sikerét őszintén kívánja; az igazságos békének feltétlen híve. Végül azt a reményét fejezi ki, hogy kultúrharcra nem kerül sor, s hogy pártja a megegyezést kí­vánja szolgálni. ♦ s­ r Vajda Ernő fővárosi pénz­­ü­gyigazgató — mint a Magyar Nemzet már megírta — az élet és a bürokrácia kapcsolatáról, a bürokrácia t­íltengéséről tar­tott előadást. A téma maga egyike a legérdekesebbeknek Magyarországon, ahol az elmúlt évtizedek­­során elképesztő mé­retekben terjeszkedett az élet rovására a bürokrácia. Azt is mondotta Vajda Ernő, hogy minden hivatal, minden bü­ró természetszerűleg terjeszkedni askar, holott a valóságban egy­­egy minisztérium vezetésére és ellátására húsz ember is ele­gendő lenne. Hát ha nem is k­is­, de jóval kevesebb hivatal­nokra, jóval kevesebb hivatalra volna szükség, mint amennyivel most telítve vagyunk. Ez a dícséretreméltó túlzás egy rend­­kívü­l okos és művelt ember túlzása, egy rendkívül, az át­lagon felül álló és önkritikával és valóságérzettel, telített hiva­talnok gyakorlati belátása, ahogy fel akarja szabadítani az élet mindennapjait a Hivatal túlsúlya alól. A Hivatal az, em­berekét, az életet kell hogy szol­gálja, de sohasem tehet öncél —- körülöttünk pedig öncélúvá nőtt mégis a bürokrácia ezernyi ágas-bogar túlnövekedése min­den elképzelhető méreten. Nem véletlen tehát, hogy egy művelt és belátó hivatalnok észreveszi a bürokrácia veszedelmeit, me­lyekről mások, kívülállók eddig hasztalan beszéltek. Erre a szellemre volna szükség mind­annyiszor, valahányszor a tzüro­­­krácia dolgaihoz hozzányúlunk: senki sem vonja kétségbe a hivatalosság és a hivatali ügy­intézés fontosságát, de igenis kétségbe vonja túlméretezett ke­reteit, ahogy nem egyszer meg­fojtja és gátolja az élet szabad megnyilvánulásait. Vajda Ernő­nek fontosabb az élet és a min­dennap, a mindennapi ember sorsa és élete, mint saját tevé­kenységi köre, a bürokrácia; nem fukarkodik komoly kriti­kával és korholással, mikor az élet érdekeiről van szó a hiva­tal terhére. Előadásából a sza­badság elalkudhatatlan szelleme beszélt, azé az emberi szabad­ságé, mely nélkül nem közelít­hetjük meg az élet egyetlen te­­rü­letét sem. A bürokrácia ko­moly, tudományos és kritikai szemlélete pedig éppen azért olyan fontos, hogy meg tudjuk őrizni legdrágább kincsünket, az emberi szabadságot, melyet éppen annyiszor és annyian féltettek — Vajda Ernő módján — a bürokrácia túlnövekedésé­­től.♦ Megjelent az „Országgyűlés képviselőinek lakáskönyve". Ez tulajdonképpen az első hivata­los nyomtatott összeállítása a képviselők névsorának. Hadd jegyezzünk le belőle egy-két érdekes adatot. Nézzük előbb talán a „nem­­zetiségi“ megoszlást. Van 1 Oláh, 2 Orosz, 2 Rácz, 4 Tóth, 3 Tö­rök, 1 Cseh, 3 Horváth, 2 Szé­kely. — Magyar nincs. „Színek" szerint: a piros szín­­árnyalatait hárman képviselik: Biros László, Veres Péter és Vö­rös Lajos. Van 1 Fehér és 1 Zöld. (Tehát a nemzeti szí­nek képviselve vannak, de nem egészen arányosan !) „Foglalkozási“ ágak szerint: 2 Bakó, 1 Bán, 2 Bodnár (111. Bognár), 1 Borbély, 1 Császár, 2 Faragó, 1 Gerencsér, 3 Hajdú, 2 Halász, 1 Hegedűs, 1 Katona, 1 Kádár, 1 Kertész,­­1 Kovács, 1 Kőműves, 1 Madarász, 1 Mé­száros, 2 Molnár, 2 Papp, 1 Pásztor, 1 Pintér, 3 Révész, 7 Szabó, 1 Szakács, 1 Szekeres, 2 Szűcs, 2 Takács, 1 Vadász, 1 Vajda, 3 Varga---­Van Erőss és van Gyenge, és van Apró és 9 Nagy. — „Ors-ok száma 82. Tovább lapozgatjuk az ország­­gyűlés képviselőinek névjegy­zékét. 364 képviselő van, tehát csak eggyel kevesebb, mint amennyi napja van a közönsé­ges —­ el nem szökő — eszten­dőnek. Ez alapon megszerkesztenünk egy parlamenti naptárt, amely­nek napjain az egyes pártok osztozkodnak a hivatalosan megállapított sorrendben. A kommunista pártnak jut az év első száz napja, ami azt jelenti, hogy övék a farsang, övék a böjt, de övék húsvét is. Azonkívül: vízkereszt (vagy: amit akartok?!), Piroska-nap, Pálfordulás, Jégtörő Mátyás, a nemzeti ünnep, április elseje, sőt áprilisból még nyolc nap. A kisgazdapárté április többi napja, egész május, és június első fele. Ebbe az időszakba esnek bele: a Munka ünnepe, áldozócsütörtök, a fagyos szen­tek (magában a pártban , Pong­­rácczal képviselve), pünkösd és Úrnapja. A június 17-étől augusztus 22-éig terjedő időszak a szociál­demokratáké. (Tyhü, de meleg napok!) Erre az időre esik többek között a Színváltozás is a népe. Augusztus 23-ától szeptember 27-éig tart a parasztpárt ideje, viszont október és november hónap a Barankovicséké Mind­szentekkel és Halottak napjával. Az ádventen a Balogh-párt osztozkodik a radikálisokkal, de karácsony négy napja (23— 26) a Keresztény Női Táboré. Két nap a Szolgári Demokrata Párté, ők a" „aprószentek", a hátralévő három nap pedig a pártonkívüli Vészy Mátyásra marad. D­iá­kec­zés és rabic­káló Vtthlistea AZ ANGOL PARKBAN kiadó a Hungária­ krt 207. sz. területen lévő volt Uhri karosszéria gyár területe, irodahelyiségekkel együtt, továbbá a Park­ területén levő Revű Színház és több kisjátékok céljára szolg­gáló terület. Értekezni lehet min­den hétköznap délelőtt 8—10 óra között az igazgatósági irodában. Hemistis­ át hetvenhét. Bassar Nemzet Csütörtökön­ érkezik a román kormán­yküldöttség­­­ Illetékes helyről közült a Magyar Távirati Irodával, hogy a román kormányküldöttség az eredeti programtól eltérően nem január 20-án, kedden, ha­nem január 22-én, csütörtökön adöttség Bun­apestre reggel érkezik. Ennek következ­tében a magyar-román barát­sági és kölcsönös segélynyújtá­si szerződést január 24-én írják alá a két ország képviselői a miniszterelnökségen. Halálra itálták és fölakasztanák a leáni­gy­ilkos műegyetemistát Szombaton reggel 9 órakor nagy tömeg ostromolta a tör­vényszék tanácstermét, ahol a dr Dán Andor statáriális taná­csa kezdette meg Rosenhoffer Jenő egyetemi hallgató bűn­ügyének tárgyalását. A tanács­elnök asztalán tarka papírba csomagolva hevert a meggyil­kolt leány ruhaneműje és az a közel 5 kg-os kődarab amellyel Rosenhoffer Jenő Tiszavölgyi Idát január 8-án, a Hieronymi-út elhagyott környékén az esti órákban kegyetlenül meggyil­kolta, hogy irhabundáját elra­bolhassa. A vádlottat háromne­gyed 10-kor vezették elő. Rosenhoffer tagadni próbált és szépíteni igyekezett cseleke­detét. Dán Andor tanácselnök figyelmeztette, hogy a rendőrsé­gen és az ügyészségen beval­lotta már bűnét és a tagadás csak súlyosbítja helyzetét. A vádlott rövid gondolkodás után bevallotta, hogy előre meg­fontoltan azért gyilkolta meg ily kegyetlenül Tiszavölgyi Idát, mert a leány irhabundáját akar­ta megszerezni és annak árá­ból akarta rendezni egy reá­nézve szégyent jelentő adóssá­got. A bíróság az orvosszakér­tők meghallgatása után Tisza­völgyi Ida anyját, majd a vád­lott feleségét hallgatta ki. A vádlott beismerése és a tanúk vallomásai alapján a vád- és védbeszédek elhangzása után a különtanács meghozta ítéletét, mely szerint Rosenhoffer Jenőt kötélhalálra ítélte. A bíróság az indokolásban kifejtette, hogy az ehhez hasonló bűncselekmények megtorlása halálos ítélet nélkül nem volna elrettentő hatású, márpedig a jogrend a legszigo­rúbb és elrettentő hatású ítéle­tet követel meg. Az elítélt ke­gyelmet kért és a különtanács kegyelmi tanáccsá alakult át, mely néhány perc múlva meg­hozta döntését. Eszerint az el­­ítéltet a kegyelemre nem tarja méltónak és az ítélet végrehaj­tásának szabad folyást enged. Az elítéltet ezután kiszállították a gyűjtőfogházba, ahol este felakasztották. ­nacinálisi változások a városházán A budapesti városházán a közeli napokban személyi vál­tozások történnek. Január 28-án közgyűlést tart a törvényható­sági bizottság, amely alkalom­mal öt főtisztviselőt nyugdíjaz­nak. Saját kérelmére vonul nyugdíjba Morvay Endre, alpol­­gármester, akinek hivatalát is megszüntetik, úgy, hogy a jövő­ben csak két alpolgármester fog működni. Nyugdíjazzák Né­methiy tanácsnokot, a közműve­lődési­­ügyosztály eddigi veze­tőjét, Gallirt Ferenc tanácsno­kot, a közlekedési ügyosztály vezetőjét és Viola Rezső tanács­nokot, a városrendezési és ma­­gánépítési ügyosztály eddigi fő­nökét. Ugyancsak nyugdíjba ke­rül Csordás Elemér tiszti főor­vos. A változásokhoz tartozik a közmunkaügyi és katonai ügy­osztály megszüntetése, amelynek következményeként a polgár­­mesteri ügyosztályok száma 15-re csökkent. Az ügyosztály munkaköre részben megszűnik, miután a romeltakarítást és ál­talában a közmunkaügyek irá­nyítását az állami hatóságok vették át, a katonaügyi reszor­tot pedig a közjogi ügyosztály­hoz csatolják, ahová a régebbi időkben is tartozott. A megszű­nő ügyosztály vezetője Philip­p Rudolf tanácsnok más ügyosz­tály vezetésére kap megbízást. A már régebben üresedésben lévő középítési tanácsnoki és a nyugdíjazás folytán most meg­üresedő másik műszaki tanács­noki állásra a polgármester­i pályázatot már ki is írta. Szombaton értekezlet volt Bognár József polgármesternél, a túlméretezett ügyosztályvezető helyettesi és kerületi elöljáró­­helyettesi állások csökkentése ügyében. Egyes ügyosztályok­ban és kerületi elöljáróságokon három-négy helyettes is műkö­dik, ami teljesen fdesleges. Szendőrségi hírek Zsebtolvaj-razzia volt a Keleti pályaudvar elött és a Nemzeti Színház környékén. Ennek során a detektívek tet­­tenérték Kovács Imre kereske­­dősegédet, elfogták továbbá Sicy­­inger Józsefné 57 éves asszonyt, valamint Pask­aleff Teodor bolgár zsebtolvajt. Őri­zetbe vették őket. 600 forintot lopott két nő a társaságukban lévő Romváry Rezső rokkant do­­hánykisárus zsebéből az Enikő kávéházban. Romváry az utcán visszakövetelte a pénzt, mire egy bőrkabátos fiatalember, aki nyomozófőhadnagynak adta ki magát, beleavatkozott és azt mondta, hogy az egész társasá­got előállítja a rendőrségre. Útközben a két nő összevere­kedett Romváryval, a járókelők beleavatkoztak és a verekedés során a két nő, valamint a bőrkabátos eltűnt. Később Rom­­váry a bőrkabátos fiatalembert felismerte az Emke Grillben, kiderült, hogy Eidényi Ferenc szerszámlakatos. Őrizetbe vet­tek szerepének tisztázásáig. Aranyrejtegetés miatt a gazdasági rendőrség őrizetbe vette Vitová János standard gyári igazgatót, fele­ségét és dr Örményi Antal ma­gán tisztviselőt. Lakásukon a megengedettnél jóval több aranytárgyat találtak. Megszökött a rabkórházba való kisérése közben Német Károly, a Pan­­durea csempésztársaság egyik gyanúsítottja, aki a gazdasági rendőrség őrizetében volt. Né­metet a rendőrorvos rabkór­házba utalta. Kézrekerítésére nyomozás indult. Továbbrobogott a karambol után a Váci­ úton Varga Béla autószerelő, aki gép­kocsijával belerohant három férfiba, akik egy motorkerék­párt toltak. Kovács Mihály se­gédmunkás és Midei József famegmunkái súlyosan megse­besültek, a menekülő gépkocsit az államvédelmi osztály egyik nyomozótisztje fogta el taxival. Vargát őrizetbe vették. Felárral, engedély nélkül szolgáltatott ki zárolt gyapjúfo­nalat a Durett Fonógyár R. T. Fálk Miksa­ utcai városi irodá­jába beosztott dr Hajagos Ti­bor igazgató. Így többek között Barna Barnabásnak, a Dáloki Sándorné Mechanikai szövö­­t­zem cégvezetőjének 877 kiló gyapjúfonalat adott el 100.000 forint értékben. A rendőrség mindkettőjüket őrizetbe vette. Árdrágítás miatt eljárás indult a Ruggyan­tagyár Liszt Ferenc-téri városi irodájának vezetője, Weiner Marcell ellen, aki különböző árucikkeket a megengedett és kikalkulált árnál magasabban hozott forgalomba. Ily módon 55.000 forint illegális nyereség­hez juttatta a Ruggyantó Rt.-et. Súlyos villamosgázolás történt szombaton délben a Kos­suth Lajos­ téren, ahol egy moz­gásban lévő 6-os villamosra fel akart ugrani Kiss György 29 éves vegyészmérnök. A kere­kek alá került, amelyek egyik lábát levágták. Életveszélyes ál­lapotban vitték a Korányi köz­­kórházba. Gyári tűz­volt szombaton délben Pest­­szenterzsébeten a Leer és Hazai Közszövőgyár Török Fóris-utca 116. számú nyersanyagraktárá­ban. A felhalmozott gyapjúbá­lák gyulladtak ki, a pesterzsé­beti tűzoltóságon kívü­l a buda­pesti tűzoltóság két őrsége vett részt a tűz megfékezésében. Ké­­ső délutánra sikerült az égő raktárát eloltani. Miután kórházban fekszik, nem vették őrizetbe. 3 A londoni magyar képzőművészeti kiállítás kulisszái mögül London, január hó (A Magyar Nemzet tudósító­jától.) A magyar kortársak művészetének seregszemléjét hirdeti a meghívó, amely va­rondullstreeti kiállítóterembe invitálja a sajtót, a műértőt és a szépért lelkesedőket. A kiállításnak különös jelen­tősége az, hogy angol közön­ség a magyar képzőművésze­tekről még soha ilyen átfogó képet nem kapott, hogy ez az első magyar kiállítás külföldön a háború óta és főleg ez az első olyan kiállítás a háború óta Londonban, amelyet egy­kori ellenséges ország rende­zett. Az angol kritikusok igen furcsa arcot vágtak volna effaj­ta megállapításhoz, miután sze­rintük a képeknek és az ilyen praktikus észrevételeknek egy­máshoz bizonyára semmi kö­zük. Fiu az apáról Magukról a képekről beszá­molót írni felesleges lenne, hi­szen ezek a képek és szobrok múzeumok faláról és ismert gyűjtőktől kerültek ide, szinte valamennyit ismeri a műértő közönség és a kritika. Inkább írjunk arról, milyen hatást keltenek ezek az alkotások Londonban és például mit érez e pillanatban Iványi-Grünwald Béla, Iványi-Grünwald London­ban élő fia, aki éppen édes­apja képeiben gyönyörködik. — Ismeri ezeket a képeket? — Igen, valamennyit. Apám­nak hét képe érkezett meg, eb­ből négynek jutott hely, de a másik hármat is ismerem, ami a raktárban van. Jól emlék­szem erre a képre, a „Gémes­­kát“-ra, apám a huszas évek elején festette, kicsit borongó*; itt a másik, a „Magyar táj", más sokkal optimistább. — Mi, a véleménye a kiállí­tásról? — Nagyon jó szándékkal csinálták, de azért vannak hi­bák. — Például? — Például nem lett volna szabad ennyi képet ebben a kis teremben összezsúfolni. A sok drámai hatás nem tud egymás­tól érvényesülni ilyen közel egymáshoz. És talán többet kel­lett volna a művészekről be­szélni a katalógusnak, mert tudjuk, itt, Londonban az ilyen katalógusokat megőrzik, beke­rülnek a könyvtárakba, tehát néhány ismeretterjesztő adatot minden művészről és általában a magyar képzőművészetről el­helyezhettek volna a katalógus­ban. A képek fele­k­vár... Amit Iványi-Grünwald mond, abban, tökéletesen igaza van. A helyiség körül baj van. Két­százhatvan képet szállítottak ide nagy költséggel, fáradsággal és ezek közül most százhatvan a raktárban várja, hogy a fa­lon függőkkel helyet cserélhes­sen, ami elég szokatlan, mert egy szépművészeti kiállítás nem olyan, mint egy folytatólagos mozielőadás. Megkérdezem dr Garas Klárát, a Szépművészeti Múzeum őrét, aki a képeket dr Szentmihályi Jánossal, a kul­tuszminisztérium megbízottjá­val elkísérte, miért fordult elő ilyen hiba, hogy a százharminc­­ötezer forintos költséggel ren­­dezett kiállítás anyagának na­gyobbik fele nem vehet részt a megnyitáson. — Azért történt — feleli —, mert nem tudtuk, mekkora he­lyet igényel az anyag. A képek ugyanis Svájcban voltak. 1943- ban vitték őket Svájcba, a há­ború miatt ottrekedtek. — Ez a kiállítás pontosan ugyanaz, mint a svájci volt 1943-ban? — Nem, a képeket kiválogat­tuk, ez körülbelül a három­negyed része. Azok helyett, amelyeknek színvonala nem ütötte meg a mai mértéket, el­hoztuk az azóta feltűnt festők és szobrászok műveit. — Ha a kiállítás itt véget ér, hova viszik a képeket? — Szó van arról, hogy egy itteni cég elviszi a nagy váro­sokba Angliában és mint ere­detileg terveztük, valószínű, egy belgiumi kiállítás; egy bel­ga újságíró most érdeklődött nálam, lehetne-e ilyesmiről szó. Rádiók egymás közt... A megnyitó után — uram bocsá’ — kihallgatok egy be­­­­szélgetést. Szereplői: a magyar rádió­nak egyik Londonban időző ve­zetője és a BBC magyar osztá­lyának vezetője. Tehát: Az egyik hang (BBC). Szóval, ha szab­ad tanácsot adnom, a leghelyesebb lenne körülbelül tizenöt percet adni, ebből öt perc lehetne Garas Klára és Szentmihályi doktor nyilatko­zata, két perc összekötő szö­veg és nyolc perc arról, ho­gyan látja egy angol ember ezt a kiállítást. Tehát egy magya­rul beszélő angolt kell erre fel­kérni. Legjobban a ké­t magyar­­országi angol sajtóattasé, aki kitűnően beszél magyarul, ma­ga is művészember és biztosan szívesen vállalkozna erre. A másik hang (a magyar rá­dió hangja): Azt hiszem, tény­leg így lenne a legjobb. Mikor tudjuk ezt megcsinálni? A BBC hangja: Jövő kedd lenne a legjobb. Előlépek a kulisszák mögül. — Bocsánat, hallgatóztam (akaratlanul). Ha jól értettem, a BBC hangfelvételt készít a magyar rádió számára a kiállí­tással­ kapcsolatban, amit a ma­gyar rádiónak ad. (Mindketten) — Igen. — Ajándékba? A BBC elpirul. — Igen, de ez szinte — ter­mészetes. A rádiók között ál­landó az ilyen együttműködés. Hiába, hangszórók megértik egymást... Kelemen István Vasárnap délelőtt osztják ki a Baumgarten-díjakat Vasárnap délelőtt féltizenkét órakor a Fővárosi Könyvtárban osztják ki a Baumgarten-alapít­­vány idei díjait. Dr Serényi Károly egyetemi tanár kultúr­történeti tanulmányáért, Bölöni György «Az igazi Ro­y» című könyvéért 10—10.000 forintot kaptak, az 5000 forintos díja­kat két költőnek: Vas István­nak és Zelk Zoltánnak juttatta a döntés, míg a három 4000 fo­rintos jutalmat Lányi Sarolta költőnőnek, Vajda Endre iro­dalmi kritikusnak és Szent­­kuthy Miklós essav-írónak ítél­ték. Háromezer forintot kapott Mándy Iván novellista, vala­mint Nemes Nagy Ágnes költőnő. A vasárnapi ünnepségen Schöpflin Aladár kurátor hir­deti ki a döntést. A díjak ki­osztása után Baseli Lóránd em­lékbeszédet mond Baumgarten­­ről, Ascher Oszkár pedig elő­adja Babits „Egy filozófus ha­lálára" című ódáját s vé­güil Vajda Endre olvassa fel tanul­mányát Baumgarten esztétiká­járól. Forintkiajánlás Az uzsorabíróság szombaton tárgyalta Dombrádi Béla, György Imre és Richter Sala­mon bűnügyét és forintkiaján­lás vétsége miatt Dombrádit egyhónapi, Györgyöt négyhónapi fogházra, háromévi politikai jogvesztésre, a bűnjelként le­foglalt gyűrű elkobzására és 500 forint pénzbüntetésre ítélte. Richter Salamont felmentették. Nem fontos az, hogy a nő hány éves „csak az arcbőre legyen fiatal". Ezt a megállapítást­ Ellen Cray 49 éves asszony tette, aki im­már harmadszor ment férjhez, ezúttal egy jómódú és jóképű filadelfiai gyároshoz. Az eskü­vőre hivatalos férfiak serege hódolattal adózott a leányos,­­ tüneményesen fiatal, sima arc­nak, az őt faggató,, irigykedő nőknek elárulta ragyogó szép­ségének titkát. „Minden este kis mennyiséget az amerikai bőrtáp­láló Parcel American Skin Food­­ból enyhén szétdörzsölök arc­bőrömön. A következő nap fi­nom, bársonyos hatást észlelek, a szárazság elmúlik. Néhány nap múlva az apró ráncok, ér­desség, pörsenések mintegy va­rázsütésre eltűnnek. Az arcbőr simán hibamentessé válik, olyan lesz, mint a friss virágszirom.** A Parcel American Skin Food előkelő, értékes krém, mely nép­szerű csomagolásban már 10.90* ért kapható. Vásárlásnál ragasz­­kodjék az eredeti Parcol Ame­ricain Skin Foodhoz, mert ezál­tal valósul meg vágyálma: üde leányos arc, mely mágnesként vonzza a férfiakat Szépségápo­lás: Parcol krém és púder, sem­mi más! . ....HI I ............... ii I

Next