Magyar Nemzet, 1948. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1948-03-26 / 71. szám

Péntek, 1948 márchu 29. Száz munkáson felöl államosították az ipari üzemeket Nógrádi Sándor miniszter­elnökségi államtitkár a minisz­tertanács csütörtöki ülése után a sajtó képviselői előtt nagy­­jelentőségű bejelentéseket tett. Nógrádi államtitkár elmondotta, hogy a minisztertanács az ösz­­szes ipari vállalatokat, amelyek 19­46 augusztus 1-től a mai na­pig, ha különböző időközökben is, száz­atka mázoltál vagy an­nál többet foglalkoztattak, ál­a­­mi tulajdonba veszik. Erre vo­natkozólag a minisztertanács törvényja­vaslatot fogadott el, amely rövidesen az országgyűlés elé ke­rül. A minisztertanács el­fogadott ezenkívül két rendele­tet, amelyek közül az egyik közli azoknak a vállalatoknak felsz­olását, amelyek a munka­­vállalók számának bejelentésére kötelezettek, a másik rendelet ped­ig közli a vállalati vezetők kirendelésére vonatkozó rendel­kezéseket. Ez a két rendelet a Magyar Közlöny péntek reggeli számában megjelenik. Az Indok Az államtitkár azután ismer­tette azokat az indokokat, ame­lyek a kormányt az intézkedés­nek megtételére késztették. Nógrádi államtitkár közlése sze­rint a kormány szükségét látta annak, hogy a hároméves terv végrehajtásának biztosítása ér­­dek­ében meghozza ezeket a ren­­delkezéseket. A hároméves terv végrehajtásánál bizonyos zava­rok mutatkoztak, minek követ­keztében nem lehetett volna ele­get tenni annak, hogy a terv beruház­­­si programját megvaló­sítsák. Ennek következtében ju­­tott a kormány arra az elhatá­rozásra, hogy kikapcsoljon min­den olyan lehetőséget, hogy a hároméves tervvel ellentétes te­vékenységet fejthessenek ki Sokszor előfordult, hogy a vál­lalatok vezetői állami kölcsönt vettek igénybe és azt nem fizették vissza. Sőt, magánkézen lévő vállalatok az állami kölcsö­nöket nem állami vállalatoknak adták tovább, s ezzel saját üz­leti céljuknak megfelelően hasz­nálták fel. E vállalatok állami tulajdonba vételét azért is meg kellett valósítani, mert ezek ter­helését bele kellett­ illeszteni a hároméves terv sikerének elő­mozdításába. Sok magánvállalat tudatosan kivonta tőkéjét válla­latából már csak azért is, mert szembenállnak a jelenlegi kor­mányrendszerrel. Nagyon sok­szor előfordult, hogy a három­éves terv végrehajtását szabo­tálták és egyes termelési ágak nem használtak föl mindent a hároméves terv sikere érdeké­ben. A rossz gazdasági vezetés egyes vállalatokat a csőd szélé­re juttatott, miáltal veszélyeztet­ték a kormány beruházási és termelési programját. Az állam­titkár szerint állami tulajdonba veszik mindazokat a vállalatokat, a részvénytársaságokat és szövet­kezeteket is, amelyek magyar állampolgárok tulajdonai, vagy amelyeknek székhelye Magyar­­országon van. A részvénytársa­­ágok részvényei és a szövetke­zetek részjegyei állami tulajdon­ba mennek á. Száz munkáson alul is lehet kivétel Az új rendelet taxatíve felso­rol néhány olyan vál­l­atot, mely­nek munkásai száma százon alul van, amelyeknek a tevékeny­sége azonban a hároméves ter­melési terv szervezésénél nélkü­­­lözhetet­en. Vagyis az államosí­tás felöleli az összes száz mun­káson felüli és a most említett néhány iparvállaalon kívül az egész magyar bányászatot és kohászatot, összesen körülbelül 300 vá­l­atról van szó. Az iparvállaalokn­ak ezzel az államosításával a kormány határt szab a további államosí­tásoknak és ez az intézkedés semmiféle kereskedelmi válla­ló­ra nem vonatkozik. Ami a kártalanítás ügyét fi-teti, erről külön törvényes intéz­kedések rendelkeznek, a Gazda­sági Főtanács azonban méltá­nyos esetekben előlegeket adhat kártalanítás céljából. A rendelet értelmében az al­kalmazottak létszámát a rende­letnek a hivatalos lapban tör­tént megjelenésétől számított két napon belül be kell jelenteni. Bejelentésre köteles az a válla-­­­lat is, amelynél a munkások­­ létszáma nem éri el ugyan a­­ százas számot, de a cégnek több­­ vállalata van s ezek együtt el-­­­érik a százas létszámot. Vonatkozik ez a rendelkezés­­ az építőipari vállalatokéra is. A­­ bejelentés után, amennyiben­­ más intézkedés nem történt, az­­ üzemi bizottság elnöke veszi át­­ a vállalat vezetését, akiinek a­­ hatásköre a törvényben meg-­­ állapított keretek között el van határolva. Így például a vál­­­ lalatot nem tulajdoníthatja ed,­­ st­b.­­ Abban az esetben, ha az­­ üzemi bizottság elnökét rende- j lik ki vállalatvezetőnek, akkor­­ üzemi bizottsági elnöki minősé-­­ gében az üzemi bizottság alel­­nöke helyettesíti A vállalati vezetőket az illetékes miniszté­rium rendeli ki Mepszim­nek a cégjegyzési jogok Karczag Imre iparügyi állam­titkár ezzel kapcsolatban meg­jegyezte, hogy a rendelet élet­belépésével az eddigi cégjegy­zési jogok megszűnnek ezeknél a vállalatoknál. A vállalat tu­lajdonosa, igazgatója, illetve jogi képviselője jogérvényes ügyletet csak az állammal szemben köthet Nógrádi államtitkár megálla­pította még, hogy ezzel az i­n­­tézkedéssel az ipari munkavál­lalók újabb 20—25 százaléka vált állami alkalmazottá . Így az ipari munkavállalóknak több mint a fele állami alkalmazottá vált. Karczag Imre iparügyi ál­lamtitkár megjegyezte még, hogy a gazdasági rendszabályok közé tartozik az az intézkedés is, amelyet a minisztertanács elfogadott, hogy országszerte ipari igazgatóságokat állítanak fel. Ezek száma huszonhat lesz , és nem közigazgatási kerüle­­­­tenként, hanem termelési ágak­­ szerint szervezik meg. Az ipari­­­­ igazgatóságnak az a feladata,­­­­ hogy az egyes ipari vállalato­­­­kat a termelésnek megfelelően­­ koordinálja. A jelenlévő Vajda Imre ipar-­­ ügyi államtitkár hangsúlyozta,­­ hogy a kisipar további jellege­­ fennmarad és hogy a jelenlegi­­ intézkedések azt célozzák, hogy a kisiparnak nyersanya­­­­gokkal való ellátása fennakadás­­ nélkül valósuljon meg. Felszámolják a párt­vállalatokat Ezután Nógrádi Sándor ál­lamtitkár bejelentette, hogy Gerő Ernő közlekedésügyi mi­niszter javaslatára a miniszter­­tanács elhatározta, hogy május 15-ig, fel kell számolni minden pártkézen lévő gazdasági és ke­reskedelmi vállalatot. Kivételt képeznek azok a vállalatok, amelyek a pártok politikai ténykedését szolgáják, így a lapkiadás, a pártnyomdák, mozik. A pártvállalatok likvidá­lását a minisztertanács a Gaz­dasági Főtanáccsal együtt in­tézi. Nógrádi államtitkár ezután bejelentette, hogy az újonnan kinevezett 350 főnyi vállalatve­zető csütörtökön reggel ex­­presszlevélben meghívót kapott a Vasas-székházba, hogy közöl­jék velük: milyen vállalatok vezetését kell átvenniük. NAPSUGÁR SIÓFOK húsvét alatt szembrn napin utazási iroda nHl lliv. Harmincad é. 2. 185—646 Papír- és írószer osztályunk vezetésére megfelelő szakembert keresü­nk. Kimerítő ajánlatot a kiadóba ,,Szövetkezet 657“ jelig, kérünk. Magyar benne! Az ü­zemi bizottságok vezetőinek ülése Csütörtök délután 4 órára táviratilag hívták össze a válla­latok üzemi bizottságainak ve­zetőit, hogy a nagyjelentőségű kormányel­határozást velük kö­zöljék. A Vasas székház dísz­termében többszáz főnyi közön­ség jelent meg. Az elnöki emel­vényen Szakosits Árpád, Gerő Ernő, Vas Zoltán, Veres Péter, Darvas József miniszterek, Kos­sa István, Erdei Ferenc, Vajda Imre, Karczag Imre, Dobi Ist­ván és Gyöngyösi János fog­laltak helyet. Szakosits Árpád bejelentette, hogy az újjáépítés és a hároméves terv sikere ér­dekében most úja­bb elhatáro­zásra kellett jutni. Ezt a lépést siettette a két munkáspárt kü­szöbönálló egyesülése. Bejelen­tette Szakasits Árpád, hogy a csütörtöki minisztertanácson be­terjesztette a 100 alkalmazotton felüli üzemek államosítására vonatkozó törvényjavaslatot Az új törvényjavaslat a ma­gyar népegység, a munkásegység jegyében született és ez hatal­mas lépést jelent a szocializ­mus felé. Figyelmeztette a vál­lalati vezetőket felelősségteljes kötelességükre, az államosítandó üzemek vagyonállagának meg­védésére. Mindenkinek tudatá­ban kell lenni, hogy ezek az üzemek már a népé, ezekből az üzemekből egy porszemnek sem szabad hiányoznia. Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter bejelentette, hogy a mai minisztertanácsi határozat­tal kb. 300 üzem került állami tu­lajdonba. Hogy a tőkések a várható intézkedéseket ki ne játszhassák, tőkéjüket a válla­latokból ki ne vonhassák és azok működésében zavarokat ne okozhassanak, addig is, amíg a javaslatból remélhető­leg napokon belül törvény lesz, teljes jogú vállalati vezetőket rendeltek ki az üzemek élére. Ahol valamilyen okból a ve­zetők kirendelése meg nem tör­tént volna, átmenetileg az üzemi bizottság elnöke veszi át az üzem irányítását. Hangsúlyozta Gerő Ernő, hogy a miniszterta­nácsnak ezt az elhatározását a kormányzásban résztvevő vala­mennyi párt egyhangúan, szinte vita nélkül, tette magáévá. En­nek dokumentálására ülnek itt, az elnöki asztal körül a­z összes koalíciós pártok képviselői. Számos jele volt annak, hogy a tőkések kezdik kivonni tőké­jüket az üzemekből és mindent elkövetnek a termelés csökke­nésére. Akadályokat gördítenek a beruházási tervek elé. Állan­dóan kölcsönökért fordultak az államhoz amelynek a nép pénzén magán nagytőkés érde­keket kellett támogatni. Ezek az üzemek, vállalatok, az ostrom után romokban he­vertek és az infláció alatt fillé­rekért, úgyszólván sémimért, a munkás dolgozók verejtékével épültek újjá. Méltánytalan lett volna tehát, hogy megfeszített munkájuk gyümölcsét most a tőke élvezze. Lesznek, akik túl kevésnek, vagy túl soknak tartják ezeket az intézkedéseket — mondotta Gerő Ernő. Vála­szom ezeknek a következő: •— Akik keveslik, azoknak üzenem, hogy az ország fel­emelését kívánjuk szolgálni és nem a kisemberek életlehetősé­gét akarjuk elvenni. Akik pedig sokallják az elhatározásban fog­laltakat, azoknak azt mondom, azért teremtettünk népi demo­kráciát, hogy a kizsákmányo­­lókkal szemben megvédjük a dolgozók összességének érdekét. Ezután Karczag Imre ipar­ügyi államtitkár szólt az új vál­lalatvezetők feladatairól. Figyelmeztette a kirendelt vezetőket, hogy a régi tulajdo­nosoknak a mai naptól kezdve a vállalat terhére semmiféle címen fizetést teljesíteni nem szabad. NABI központi kazántelepének bővítésével kapcsolatban kb. 160—200 112 fűtőfelü­lű, vándorrostélyos, ferde víz­csöves BW kazán beszerzé­sére versenytárgyalást óhajt tartani. A szállítóképes és érdek­lődő vállalatok, cégek az in­tézet műszaki osztályán (Bu­dapest VII Péterfy Sándor­­utáa 14—20, III.­­114) április hó 3-ig hétköznap délelőtt 10—12 között érdeklődjenek. VÁSÁROLJA MEG ÖRÖK NYARALÁSÁT Siófok fü­sdőtelep parti szállodáiban SIÓ-HULLÁM ÉS KÖZPONTI SZÁLLODÁKBAN Iroda: Budapesten, Váci­ utca 3, bejárat a Türr István­ utcáról, félemelet (telefon: 384-992). Sió­fokon: Központi Szálló (telefon: Siófok 86.) KÉRJEN PROSPEKTUST! Húsvétkor a Központi Szálló nyitva ! HALL FÜTVE!­m ! Városházi hírek Az építésügyi tanácsadó iroda létesítésének kérdését megoldot­ták oly módon, hogy az építés­ügyi minisztérium és a főváros együttesen rendezik be a tájé­koztató irodát. Az új hivatali szervet a Sztálin­ tér 9—10. szám­ alatti Adria-épületben helyezik el. Az iroda az építésügy egész terüle­tén előforduló kérdésekre szakszerű­ felvilágosításokat fog adni. A főváros hatósági úton le­bontatja a következő romh­áza­­kat: Széchenyi-utca 1, Csalo­­gány-utca 10, Döbrentei-utca 23, Csalogány-utca 32 és 44, Görgey Artur-utca 39,41, Toldy Fe­­renc-utca 64, Lajos-utca 64, La­­jos-utca 80, Pacsirta-utca 27 és Honvéd-utca 27. A fővárosnál a státusrende­zési besorozások befejeződtek. Most a belügyminisztérium két kiküldöttje vizsgálja felül a be­­sorozásokat Beér János tisztifőüigyész tá­vozik a városházáról, mert ma­gasabb beosztást kapott. Át­veszi a belügyminisztérium tör­vényelőkészítő osztályának véé ■zetését 3­ llendőrasigi hírek A pestkörnyéki bőrrazzia során több őrizetbevétel tör­tént. Felsőgödön Uram István és fia, Uram János tímárok nagymennyiségű bőrt rejtettek el. Fóton Kiss Imre tímár és Száki Nándor nyersbőrkereske­­dő zárolt bőrökkel üzérkedett. Pilisvörösváron Veres Lajos tímár házalócigányoktól vásá­rolt lopott bőrt Bánhidán Szmrtyka János nyersből keres­kedő titkos bőrraktárt tartott fenn. Nyilas laboráns került rendőrkézre Szabó Gyula személyében, aki mint levente­­főoktató elhagyott lakásokat ra­bolt ki. A nyilas éra alatt fosz­togatott, a Gestapóval is össze­köttetésben állott, őrizetbe vették. Zsarolás miatt letartóztatták Krámer Hermann papírkereskedőt, aki több papírnagykereskedőtől árut csikart ki oly módon, hogy azt állította, összeköttetésben áll az Anyag- és Árhivatallal, valamint a gazdasági rendőrséggel és ha nem teljesítik kérését, pórul­­járnak. Szélsőjobboldali asztalosmester került az államvédelmi osztály­ra Turák Kálmán személyében, aki 1939-ben a pesterzsébeti képviselőtestületben a legélesebb zsidó- és szovjetellenes beszéde­ket tartotta. 1942-ben meg­szervezte a szélső jobboldali el­lenzéket, erős propagandát fej­tett ki amellett, hogy a zsidó­kat és baloldaliakat az ipar­testületből kitiltsák. A zsidó ke­reskedők fatelepeit kiigényelte. Hadifogságba került, ahonnan most tért vissza. Átadták a nép­ügyészségnek. Halálos gázolás miatt a budafoki rendőrkapi­tány őrizetbe vette Torma Mi­hály sofőrt, aki teher­utójával Nagytétényben elütötte Vida Vilmos 5 éves kisfiút. A gyer­mek meghalt. Kiderült, hogy a teherautó fékje rossz volt. Halálra gázolta a villamos a Calvin-téren Pongrácz Kál­mánná született Wolf Mária 68 éves háztartásbelit. Az idős asz­­szony a mozgásban lévő villa­mosról ugrott le, így került a kerekek alá. Detektívnek adta ki magát, botrányosan viselkedett és a fogyasztás után százalékot kért a Magyar Színházban Oravetz László 39 éves órásmester. Az R-csoport előállította. Három valutázó kereskedőt vett őrizetbe Miskolcon a gaz­dasági rendőrség. Glück László seprűkereskedő, Guttmann Bé­la cipőkereskedő rendszeresen vásároltak valutát, főleg dollárt, amelyet Führt Jenő textilkeres­­kedőnek adtak tovább. A ház­kutatás során Führt raktárá­ban 329 dollárt találtak. Führt bevallotta, hogy csempészekkel állott összeköttetésben. 6000 forintot sikkasztott a MATEOSZ Liszt Ferenc-téri kirendeltségéből Mátyás Mária tisztviselőnő. A rendőrségen az­zal védekezett, hogy a pénzt villamoson loptak ki a táskájá­ból. Őrizetbe vették. Dunai szerencsétlenség történt a Baja alatti felrobban­tott hídnál, ahol most folynak a roncskiemelési munkálatok. A MESZHART egyik vontató­hajójának tizedik uszálya neki­ütődött az egyik roncsnak, le­szakadt és magával ragadta az előtte haladó két uszályt is. A víz sodra a leszakadt uszályt a darunak sodorta, amely lesza­kadt horgonyláncairól és neki­ütődött az ott horgonyzó Mar­git nevű uszálynak. Az egyik uszályt sikerült megmenteni, egy másik, bauxittal töltött uszály elsüllyedt. Ezenkívül még két uszály sérült. A sze­rencsétlenség emberáldozatot nem követelt. Február 26-án tárgyalta az országgyűlés az iparügyi tárca költségvetését. A vita légköre eléggé langyos volt. Politikailag talán az tette érdekesebbé, hogy az akkor már külföldre távo­zott iparügyi miniszter képvise­letében Vajda Imre államtitkár válaszolt a felszólalóknak és ebben a válaszban — Csécsy Imre egyenesen feltett kérdésé­re — nyíltan közölte: a közép­­vállalatnál nagyobbnak tekint­hető ipari üzemek államosítá­sával kell számolni. Azt is be­jelentette azonban, hogy a kor­mány nem gondol a kisebb vál­lalatok köztulajdonba vételére. Ilyen komoly jelentőségű in­tézkedés szempontjából igen rövidnek, mondható idő alatt ■— pontosam négy héttel a parla­menti felszólalás után — ke­rült sor a kormány elhatározá­sának hivatalos bejelentésére. A péntek reggeli Közlönyben megjelennek azok a rendeletek, amelyek a százas alkalmazotti létszámot elérő, vagy azt túl­haladó vállalatok államosítását kimondják. Természetesen az elhatáro­zás, a kormányintézkedés vég­rehajtásához a részlet­rendeletek egész sorozatára lesz szükség. A csütörtöki minisztertanács csak az elvi döntést hozta meg. A számottevőbb iparvállalatok államosítását a koalíció pártjai te­jes egyetértésben mondják ki, vagyis a koalíciós többség ré­széről a készülő törvényjavasla­tok körül az országgyűlésen nem lesz vita. A koalíció pártjai és politikai vezetői mind szüksé­gesnek, helyesnek, a jövőt ille­tően eredményesnek és kívána­tosnak tartják a nagyobb ipari üzemek államosítását. Bizonyos, hogy a kérdést minden oldalról megvizsgálták és az elvi döntést érett megfontolás után hozták meg. Az országos érdeket te­kintve — a magunk részéről úgy véljü­k — nem is annyira az elvi elhatározás lesz a lénye­ges, mint inkább az átmeneti nehézségek elhárítása, a végre­hajtás módja, az ipari vezetők kiválasztása, egy szóval az, hogy az államosított üzemek jól funkcionáljanak és sokat ter­meljenek.♦ Nem lenne értelme kerül­getni azt a szembeszökő tényt, hogy a földreform, a bányák, a nehézipar és a bankok, vala­mint vállalataik államosítása után, a csütörtöki miniszterta­nács döntése a negyedik etapp gazdasági életünk szerkezeti átalakulásának és átalakításá­nak útján. A közepes mértéket meghaladó iparvállalatok álla­mosítása statisztikailag kife­jezve azt jelenti, hogy ipari munkásainknak és magántiszt­viselőinknek jóval több mint ötven százaléka lesz állami al­kalmazott. Már ma is közel öt­százezer az államosított válla­latoknál dolgozók száma. Nógrádi miniszterelnökségi ál­lamtitkár a sajtónak adott ex­pozéjában hangsúlyozta, hogy a kormány a mostani negyedik eta­pot egyben befejező állo­másnak tartja a gazdasági át­alakulás útján, vagyis a mosta­ni mérföldkő egyben határkő legyen, melyen túl a demokra­tikus kormányzat többé nem ha ad. A száz főnyi alkalma­zottat nem foglalkoztató és nem foglalkoztatott iparvállala­tok államosítását tehát nem tervezik sem most, sem a jövő­ben. Ez egyébként ugyancsak pon­tosan megfelel Vajda államtitkár négy hét előtti bejelentéseinek. A kormány a kisipar és a kö­zépipar eredményes működését elérhetőnek és biztosítottnak látja a magántulajdon formái között is, tehát ezen a vonalon nem tervez további államosítási intézkedéseket. ♦ Dinnyés Lajos pénteken reg­gel egyheti pihenőre a jugoszláv tengerpartra utazott. A minisz­terelnök rövid üdülőszabadságát Dubrovnikban tölti. Történet nagypéntekre. Egyik nagypéntek előtt —a­mely nap tudvalévőleg a pro­testáni­zmus születése napja — a katolikus Gaal Gastonnal vi­tatkozott egy luteránis kép­viselő a reformációról, ellen­­reformációról, s végül is meg­állapodtak, hogy a katolicizmus éppen úgy, mint e protestantiz­mus, egyformán sok nagy em­bert adott a magyarságnak. — Ez az igazság — mondta a luteránus képviselő —, való­ban ti, katolikusok adtátok többek közt az utolsó időkben a politikának Széchenyit, Deákot, Batthyány Lajost, Ba­rosst, az irodalomnak a Kis­­faludyakat, Eötvös Józsefet, Vö­rösmartyt, a kálvinisták adták a politikának Wesselényit, Sze­mere Bertalant, Kemény Zsi­g­­mondot, az irodalomnak Cso­konait, Aranyt, Jókait, Adyt. Mégis mi, luteránusok adtuk azonban a történelemnek. Kos­suthot, Görgeit, az irodalomnak pedig Petőfit, Madáchot, Mik­­száthot­ — igaz, igaz — felelte mo­solyogva Gaal Gaston —, nem is akarom érdemeiteket lerontani, viszont ti adtátok az irodalom­nak Pekár Gyulát, s a politiká­nak Gömbös Gyulát is. ♦ Súlyos autók áraimból történt az Akadémia­ utcában. Kovács Máté kultuszállamtitkár E1065. rendszámú személyautója össze­ütközött egy másik semélyi autóval. Miként olvassuk: „A­ Miami kocsiban ült Simon László mi­niszteri osztályfőnök felesége két gyermekével. Az asszony és a gyermekek súlyosa­n megsérül­tek ...“ Minden részvétünk a súlyos sebesülteké. De az őszinte rész­vét mellett sem fojthatunk el egy szerény megjegyzést: a köz­pénzen fenntartott állami gép­kocsik nem arra valók, hogy miniszteri főtisztviselők család­tagjait kodáiztassák bennük. A helyzet csütörtökön HA BE?®'??SRI SB Ribizke, szilva, sárgadinnye cukorral üSSEIKfl készételek a Os* ’SÜZ fel Hasa Bü­M (húS) vafl; has) rák) 1 drb óriási friss ugorka (salátának).... 3.­MIRELITÉ MÉLYHŰTÉS ÁRUSÍTJÁK: IV. ker. KOVÁCS E. M. VI. ker. KOZMA ISTVÁN ÉS TSA Ferenciek­ tere 1. Andrássy-út 20. NIKASZY utóda HUNVALD LÁSZLÓ Kígyó-utca 4. Teréz-körút 20.­­ SOÓS KÁROL­YÉ Búzás utóda. Kristóf-tér 7-8. VII. ker. AFOSZ Fiók V kér. BORHEGY­ F. rt. Erzsébet-körút 27. Dorottya-utca 2 Vili. ker. HUNGARIA-ALPESI ROSENBERG GYÖRGY Rákóczi-u­t 19. Bécsi-utca 10- i Ajka 1 . BOSNYÁK ÉS BRAUN Rákóczi-i­t­­. Szent István-körút 11. FIUMEI Fiók IX. ker. SZŰCS LAJOS Szent István-körút 18. Központi vásárcsarnok. I

Next