Magyar Nemzet, 1948. szeptember (4. évfolyam, 200-225. szám)

1948-09-05 / 204. szám

A Marival* Vonizof ssS? «onifter [jmy ▼ UI i ^|iv-204 psAz ifjúság háborgó napjai” Irta: Parragi György Szeptember az ifjúság hó­napja. Az iskolák a hónap első napjaiban úgy festenek, min­t nagy forgalmú pályaudvarok, hajóállomások. Nem lehet sem jó politikus, sem jó közíró, akit közömbösen érint az ifjúság lelkiállapota, belső tépelődése, a mindennapi élet kis és a nemzet, a társa­dalom nagy kérdéseivel szem­beni magatartása. A politikus, a publicista az élet dolgaival, jelenségeivel, hatásaival foglal­kozik. Az életnek a fundamen­tuma, folytonosságának biztosí­téka és így egyik legfontosabb szektora minden időben az ifjú­ság. Ahogy Petőfi határozta meg: virág az ifjúság a nemzet fáján. Ezért kérdezte kétségbe­esetten: „Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága?" És ez a Petőfi-hasonlat ihlette meg Babits Mihályt, amikor az elnyomatás éveiben így szólt a magyar ifjúsághoz: „Légy sza­bad virág szabad földön.“ Ha a gyümölcs, az új nem­zedékek, új évszázadok magja, a nemzet életfájának virága az ifjúság, akkor bizony egyik legfontosabb kötelessége azok­nak, akik a nemzet jövőjéért, egészséges fejlődéséért felelősek, hogy féltő gonddal ügyeljenek az ifjúságra, amely vérsejtjeiben, agyában, szívében hordozza a nemzet egész jövőjét, valamint az elmúlt ezredév teljes anyagi és szellemi örökségét. A jó ker­tész nemcsak nyesegeti, öntözi, megvédi a kártevőktől a fáit, de mindenekfelett szereti. Az ifjúságot is mindenekelőtt sze­retni kell. Nem elég nevelésé­hez az ollókés, a vadhajtásokat lenyeső olló, a különféle véde­kezőszerek a kártevők, hernyók, gombák, rovarok ellen, de nem elégséges az ásványi tápsókkal való táplálása sem. Mindezeknél fontosabb szerepe van a nevelő munkában: a szívnek. Sajnos, gyakran ezt felejtik el azok, akik az ifjúsággal az iskola falain belül vagy kívül foglalkoznak. Elfelejtik, hogy az ifjúság nem szilárd halmaz­­állapotú, kész anyag, az egyik márvány, a másik szürke kő, amelyet kalapáccsal, vésővel, erőteljes mozdulatokkal kell ki­formázni. Elfelejtik, hogy az ifjúságnak a természetes fejlő­dési szakaszában veleszületett állapota a folyékony halmaz­­állapot, amelyet nem lehet erő­szakos szerszámokkal vagy vegyszerekkel mesterségesen, idő előtt szilárd állapotba át­változtatni. Az ifjúságnak ebből a természetes, folyékony hal­mazállapotából következik, hogy legfőbb törvénye: az önmaga keresése, egyéniségének szabad kibontakozása, a saját meglátá­sának, tapasztalatainak analí­zise és egyben a saját élményei­ből, olvasmányaiból teremtett szintézis. Belső vívódások, har­cok, buk­ások és győzelmek út­ján maga akarja kiformálni egyéniségét. Az ifjúságra is fennáll a fejlődéstannak az a törvénye, hogy az egyéni fejlő­dés, az onthogenezis utánozza a faj fejlődését, a phylogene­­zi­st. Az ifjúság a maga Sturm und Dh­ang-periódusában, vagy ahogy Vörösmarty még kifeje­zőbben jellemezte Zalán futá­sának előhangjában: „az ifjúság háborgó napjaiban“ átéli volta­képpen összezsúfoltan az egész emberi nem fejlődését, tévely­géseivel, nagy felfedezéseivel, irracionális kalandjaival, ember­feletti harcaival, fényes diada­laival és kétségbeejtő letörései­vel, visszaeséseivel, vérmes re­ményeivel és fájdalmas ki­ábrándulásaival. Ezért az ifjúság joggal el­várhatja a felnőttektől, hogy a­­ fejlődésnek e háborgó napjai­ban ne akarják mindenáron vastüdőbe fektetni, gyári úton készített preparátumokkal etetni, kész életrecepteket a kezébe nyomni, hanem azt szeretné, hogy valóban „szabad virág" lehessen „szabad földön". A felnőttek arra törekedjenek, hogy az ifjúságnak a fejlődé­séhez szükséges autonómiája ne sorvadjon el, hogy a szabad pálya, amelyen fejlődnie kell, de vezesse el ingoványokba, szakadékokba, az emberi tár­sadalomtól elszakadt szellemi és fizikai sivatagokba. A fel­nőttek dolga ügyelni arra, hogy az ifjúságot minden irányban keresni akaró folyé­kony halmazállapota ne változ­tassa át sivatagi folyóvá, ame­lyet az égő homokszemek fel­isznak. Az ő feladatuk, hogy az ifjúságnak túlzott individuali­tását jelző vadhajtásokat le­nyessék, de úgy, hogy a nemes ágacskákban, szemekben, alvó rügyekben kárt ne tegyenek. Csak az vegye a kezébe az ol­lót, akinek biztos a tekintete és a keze és aki maga is át­ment „az ifjúság háborgó nap­jain". Az ifjúságot csak művész formázhatja emberi remek­művé. És az ilyen művész soha ne felejtse el, hogy az ifjúság önmaga szimbólumát a brutá­lis erőszak felett győzedelmes­kedő michelangelói Dávidban látja és nem a hatalmas II. Gyula pápa síremlékét dí­szítő rabszolgában. Ebben látjuk mi a mai ma­gyar ifjúság problematikáját. Az ifjúság járjon a maga útján, de ennek az útnak nem szabad elszakadnia attól az örök hu­musztól, amelyben kicsírázott, gyökeret eresztett és amelyből az életerő nedveit magába szívja­ a néptől, nem szabad eltávolodnia a közösségtől. Ahogy az ifjúság nem lehet sivatagi folyó, épúgy nem sza­bad búvó patakká sem átvál­toznia, mely az élet perzselő napsütése elöl a hegyek föld­alatti barlangjainak sötétségébe menekül. Mert a sötét barlan­gokban furcsa rémek tanyáz­nak, melyek ellenségei minden életnek, fejlődésnek. A föld­alatti odúkban az élet tiszta vizei is előbb-utóbb kioáktak szennyvizévé változnak. És ne vezessen el a magyar ifjúság útja sem a fantázia által terem­tett légvárakba, sem az egyéni vagy osztályör­zés által épített elefántcsonttornyokba. Mert mindkét helyen éltető elemétől, az élet ritmusától, dalától, har­caitól szigeteli el magát az ifjúság. Az ifjúság maradjon benne a magyar élet realitásai között még akkor is, ha ezek a reali­tások nincsenek mindig ínyére, még akkor is, ha idealizmusa összeütközik bizonyos tények­kel, jelenségekkel. Az ifjúság, mint a nemzeti lét biológiai és szellemi egysége, egyik leg­fontosabb tényezője, nem lehet az élet tagadója, de még pasz­­szív szerve sem a nemzet ele­ven organizmusának. Amikor önmagát keresi, a maga egyéniségének kialakítá­sáért tusázik, gyakran gyötrő­dik, voltaképpen a nemzet egyéniségének kialakításában is részt vesz. „A szabad világ szabad földön" elvének gya­korlati megvalósí­tása szükség­szerűen „szabad gyümölcsöt" is terem. De ebben az if­júság­nak is közre kell működnie. Szabad virág nélkül nincs sza­bad gyümölcs. Ma az egész magyar nép emberfeletti munkával igyekszik kiharcolni a magasabb emberi életszínvonalat, az emberhez méltóbb élet feltételeit. Ennek a küzdelemnek igazi gyümöl­csét az ifjúság fogja élvezni. Ezért ma az ifjúság nem bo­­csátkozhatik nemzedékharcokba. Valamikor a fiúk jelentették ezekben a harcokban a haladó erőket a maradi apákkal szem­ben. Ma az apák dolgoznak, verejtékeznek, küzdenek a ha­ladás nagy ígéreteinek megvaló­sításáért. Ebben a gigászi harc­ban az ifjúságnak az apák ol­dalán van a helye. Nem hirdetünk külön ifjúság­kultuszt. Nem kérődzzük vissza a régi képmutató jelszót, ame­lyet kopasz vagy őszhajú pro­fesszionista diákvezérek hirdet­tek következőképpen: „Az ifjú­ságé a jövő." Viszont az övék volt a bizonytalan jövő helyett a dús jelen. Az ifjúságé ma nemcsak a jövő, a történelmi múlt, de a harcos, küzdelmes jelen is. De nem hízelgőnk az ifjúságnak azzal a másik ha­mis jelszóval: „Csak az ifjúságé X Folytatása a 2. oldalon) Még nincs kormány Franciaországban Schuman kormányalakítási kísérletének csődje után Auriol köztársasági elnök ismét meg­kezdte tanácskozásait és egyes hírek szerint Marie volt minisz­terelnököt kérte fel újra a kor­mányalakításra. Ha ez a hír beigazolódik, Franciaország egy hét alatt juto­tt el Mariétól,Ra­­madier-n és Schumanon keresz­tül Mariéig. Ma már a legkülönbözőbb oldalakról is egybehangzóan megállapítják, hogy tartós kor­mány alakítása a kommunista párt álláspontjának figyelembe­vétele nélkül nem lehetséges. A párt viszont, a mai Humanité szerint, újból leszögezte állás­pontját a demokratikus egység­kormány mellett, mert vélemé­nye szerint a nép és a kormány közötti egyetértést másképpen megvalósítani nem lehetséges. Pénteken este a francia szak­­szervezeti vezetők tartottak nagygyűlést és elhatározták, hogy csak a szakszervezeti egy­ség­akció megteremtésével érhe­tik el a dolgozók követeléseinek teljesítését. Ennek előfeltétele a demokratikus egységkormány megvalósítása. Közben a munkafronton újabb bonyodalmak keletkeztek: a párisi és páriskörnyéki sütő­ipari munkások péntek este óta sztrájkban állnak. A kenyérel­látásban máris súlyos zavarok mutatkoznak. Rémuralom Spanyolországban Két hír teszi időszerűvé Franca Spanyolországát. Az egyik szerint Lengyelország az UNO szeptemberi ülésén napi­rendre kívánja tűzetni a Francá­­val való diplomáciai szakítás régóta húzód­ó kérdését, a má­sik pedig méltóan illusztrálja a Ne­w York Times tegnapi meg­állapítását arról, hogy Francót csupán az Egyesült Államok pénzügyi támogatása mentheti meg. A ma Budapestre érkezett­­Tribüne, az angol baloldali szo­cialisták lapja, nagyobb cikkben számol be arról a rémuralom­ról, amely jelenleg spanyol föl­dön uralkodik. A cikk el­mondja, hogy Franco a Guardia Civil kü­lönbrigádjait küldte ki az asturiai guerilla-tevékenység leküzdésére és ezek a «rend­­csinálók» egyetlen nap lefor­gása alatt 22 embert fogtak el csak azért, mert szocialistáknak vallották magukat. Néhány na­pig fogságban tartották őket, majd valamennyiüket az egyik falu közepén lévő két hatalmas kútba dobták. Néhányan közü­lük már a zuhanás következté­ben meghaltak, a többiek jaj­veszékelését még napokig lehe­tett hallani. A Tribüne munka­társa beszámol arról, hogy a brigád tagjai végül is dinamit­­patronokat dobtak a kútba és ezzel a csendet végkép helyre­állították. Albánigtfrttg konfliktus Váratlan diplomáciai bonyo­dalom keletkezett Albánia és Görögország között. Az albán külügyminisztérium tiltakozó táviratot intézett az UNO fő­titkárához, mert szeptember 2-án egy görög kormányegység teljes felszereléssel, könnyű és nehéz aknavetőkkel albán terü­letre hatolt be és tüzet indított a határőrségre. Az albánok tűz­zel viszonozták a támadást, a lövöldözés hat órán át tartott. Az albán külügyminisztérium szerint ezt a kihívást az impe­rialisták sugalmazták és annak nem lehet más célja, mint hogy megbontsa a békét és biz­tonságot Európának ebben a részében. Kedden temetik Benest Benes elnök halála után a csehszlovák kormány szombaton délelőtt rendkívüli miniszter­tanácsot tartott. Elhatározta, hogy Benest, kívánságának megfelelően, Sezimovo Usty-ban temetik el, előbb azonban ál­lami gyászünnepséget rendez­nek a Nemzeti Múzeum pan­­theonjából. Ugyanekkor elhatá­rozták, hogy a temetéssel kap­csolatos intézkedések ellátására különbizottságot küldenek ki, az özvegynek pedig miniszteri járandóságot folyósítanak. A temetés valószínűleg kedden lesz. Benes három orvosa egyéb­ként a Csehszlovák Távirati Iroda munkatársának elmon­dotta, hogy a volt elnök beteg­sége 1913-ban Angliában kez­dődött, magas vérnyomással és szédüléssel. Tavaly júliusban azután a baj komolyabbra for­dult és beszélőképességében is nehézségek támadtak. Az or­vosok hangsúlyozzák, hogy a beteg értelmét szinte a leg­utolsó napokig nem zavarta meg a betegség. Arcvonásai sem torzultak el, ez arra mu­tat, hogy nem szenvedett. Népszámlálás és választás Izraelben Tel Avivból érdekes hír érke­zik: véglegesen megállapították az októberi első választások menetrendjét. Ez a választás nemcsak fontos belpolitikai ese­mény lesz, hanem a nemzetközi politika szempontjából is jelen­tős, mert utána az új á­lom jog­gal igényelheti a de jure elis­merést és az UNO-ba való fel­vételt. Szeptember 26-án általános népszámlálást tartanak Izrael­ben és ugyanekkor megállapít­ják a választók névjegyzékét. Váasztójoga lesz minden férfi­nak és nőnek 18 éven felül, aki a népszámlálás napján az állam területén él. A határokat azon­ban nem az UNO megállapításai szerint veszik figyelembe, ha­nem a katonai helyzet alapján, tehát mindazok a területek Iz­­raelhez számítanak, amelyen az állam katonasága jelenleg tar­tózkodik. Választójogot kapnak nemcsak a zsidók, hanem a ke­resztények és az arabok is, ha a népszámlálásnál kifejezik azt a szándékukat, hogy véglegesen Izraelben akarnak letelepedni. Az egész ország egy választó­­kerület lesz, az alkotmányozó nemzetgyűlés 171 tagból áll. •­ A nap külpolitikai krónikájá­hoz tartozik még két érdekes hír. Az egyik szerint Attee angol miniszterelnök felhívta kormá­nyának minisztereit, hogy elte­rüljék a szélsőséges nyilatkoza­tokat, mert az 1950 tavaszán esedékes választásokon a­ mun­káspárt a középosztály szava­zataira számít. A párt —­­mint a Telerpress megjegyzi — nyil­ván tisztában van azzal, hogy a szocialista program elejtése után nem remélhet támogatást a munkásosztály részéről. A másik hír: Az MTI prágai jelentése szerint a szlovák kom­munista párt kiadásában a közeljövőben magyar napilap indul Csehszlovákiában. Vilma királynő aláírta lemondását Amszterdamból jelentik. Vil­ma holland királynő ötvenévi uralkodás után szombaton alá­írta a lemondási okmányt. Leánya, Julianna trónörökösnő lép trónra. (MTI) Megkezdődött a német­­országi főparancsnokok ötödik tanácskozása Berlinből jelnzi a Reuter: Németország négy szövetséges katonai főparancsnoka Berlin­ben röviddel 15 óra után ült össze ö­tödik tanácskozására. (MTI) A belpolitika hírei Az MDP politikai bizottsága szeptember 2-i ülésén foglalko­zott a párttagság növekedésé­nek és szociális összetételének kérdésével és elhatározta, hogy 1948 szeptember 6-ától 1949 március 6-áig tagfelvételi és tagjelölt felvételi zárlat lép élet­be. A pártszervezet figyelmét felhívják, hogy a tag- és tagjelölt felvételi zárlatról szóló hatá­rozatot szigorúan be kell tar­tani. Erre az intézkedésre, a ki­adott kommüniké szerint, azért volt szükség, mert a pártban nincs meg a kellő megértés a munkásosztály forradalmi párt­jának élcsapat-jellege iránt és a gyakorlatban sokszor előfordul­nak olyan jelenségek, amelyek gátolják a párt élcsapat-jellegé­nek kialakítását. A pártba sok egyéni érvényesülésre törekvő, korrupt elem is befurakodott, sőt itt-ott a belső és külső el­lenség tudatos ügynökei is be­furakodtak. A kommüniké sze­rint a párt szociális összetéte­lében a kispolgári elemek túl­ságosan megnövekedtek a párt proletár-jellegének rovására, sőt polgári elemek is bevonultak a pártba. A kommüniké kimond­ja, hogy az egyesülés szüksé­gessé teszi a régi kommunista és szociáldemokrata tagsági könyvek kicserélését, amit a határozat szellemében gondo­san elő kell készíteni. ♦ Az iparügyi minisztérium bá­nyászati osztálya elkészítette az új bányatörvényt, amely módo­sítja, illetve kiegészíti az 1854 óta érvényben lévő régi bánya­­törvény elavult rendelkezéseit. A parlament őszi ülésszakán tárgyalásra kerülő új törvény leglényegesebb része, hogy az érceken és szénen kívül az or­szágban bányászható valameny­­nyi fontos anyagot a társada­lom közkincsévé teszik. Így a jövőben bányászni lehet az ola­jok tisztításánál fontos «derítő­­földet» és a porcellángyártásnál fontos kaolint is. Ennek a két fontos anyagnak a bányászását elavult, közel százéves törvény szerint a föld tulajdonosai ed­dig megakadályozhatták s ezzel a lelőhelyek gazdaságos kiakná­zását lehetetlenné tették. A bá­nyamunkások személyi bizton­ságára vonatkozóan jelentős az új törvény rendelkezése is, mely a bányák felelős üzemvezetőjé­nek köteles alkalmazására vo­natkozik. ♦ A budapesti népbíróságon hétfőn búcsúztatják a távozó Nagy Károly elnököt, akinek a helyét hétfőn veszi át drógi Vilmos táblabíró. Dr Nagy Ká­roly fontos megbízatást kapott az igazságügyminisztériumban: a büntetőjogi és népbírósági osztály vezetője lett. Dr Sze­­lényi Zoltán a törvényelőkészítő osztályra kerül, dr Bajor László pedig a börtönügyi osztály ve­zetését veszi át.­­ •vS'*-' ­s a iskolakezdés időpontjáról a jövő héten d­öntenek A villamosok és autóbuszok reggeli túlzsúfoltsága napirend­re hozta azt a problémát, hogy az iskolai tanítás kezdő idő­pontját későbbre kellene tenni. A tanítás hétfőn reggel meg­kezdődik. Illetékes helyen ka­pott felvilágosítás szerint hét­­főn még 8 órakor kezdik min­den iskolában a tanítást. Érte­sülésünk szerint a későbbi iskolakezdet ügyében a jövő hét folyamán történik döntés. Közel kétmilliárd az idei budapesti adóbevétel Szombaton, hozták nyilvános­ságra a legújabb budapesti adó­jövedelmi kimutatást. Ebből ki­tűnik, hogy az év eleje óta Bu­dapest lakossága és vállalatai 1934 millió forint adót fizettek. Ebből 1306,3 millió illette az államot, 321 millió a fővárosi, 386 millió pedig más hatóságok javára folyt be. Az augusztusi budapesti adóbevétel 275,9 mil­lió forint volt. Ebből 43 millió jutott a fővárosnak, 189,4 millió az államnak és 43.5 millió más hatóságoknak. Az adóbevételek tehát igen tekintélyesen emel­kedő tendenciát mutatnak. A közmunkaváltság havi hozadéka már elérte a 6.2 millió forintot és az év eleje óta 46.6 millió forint folyt be ezen a címen.­ OTI-járulékban idén 168.7 mil­liót, MABI-járulék fejében 92.8 millió forintot fizettek a munka­adók. A vagyon­sézsma és a va­­gyonszaporulati dézsma idei hozadéka 122,7 millió forintot tett ki, illetményadóból és illet­ménytöbbletadóból 154,4 millió forint volt az eddigi bevétel. Végre megoldották a kolduskérdést A sok tárgyalásnak, hivatalos­ankétezésnek most végre úgy­látszik mégis komoly eredmé­nye lesz a koldus­kérdésben. Ezen a héten sorozatos érteke­zések voltak az illetékes ható­ságok képviselőinek bevonásával és a kijelentések szerint visz­­szavonhatatlanul elhatározták az erélyes intézkedéseket a kol­dusok hada ellen. Ezek az in­tézkedések négy részre oszla­nak. Először is a kolduló gyer­mekeket tüntetik el az utcák­ról, valamint azokat a gyerme­keket, akikkel lelketlen anyák maguk koldulják végig a vá­rost. A főváros és a népjóléti minisztérium gyermekotthonai elegendő férőhellyel rendelkez­nek, hogy befogadhassák az ilyen gyermekeket. Attól az anyától, aki azért koldul, mert nem tudja eltartani gyermekét, elveszik a gyermeket és otthon­ban helyezik el. Ide kerülnek a csavargó gyermekek is, akik­nek legtöbbje a környékről szi­várog be a fővárosba és külö­nösen este árasztják el a né­pesebb útvonalakat, színházak, mozik környékét. A gyermek­koldusok kiküszöbölésével pár­huzamosan rendezik a rokkan­tak és álrokkantak ügyét is. A valódi rokkantak az állam ál­tal fenntartott otthonokba ke­rülnek, a kolduló álrokkanta­kat pedig szükség esetén inter­nálják. A harmadik kategóriába tartoznak a magukkal tehetet­len öregek, munkaképtelenek, akiket a főváros szeretetottho­naiba fogadnak be. Az újon­nan létesült szeretetotthonok már elegendő férőhellyel ren­delkeznek erre a célra. Végül a negyedik lépés a csökkent munkaképességű egyénekről való gondoskodás lesz. Ezek ré­szére foglalkoztató telepeket lé­tesítenek, ahol könnyebb mun­kát fognak végezni. Megtanít­ják őket különböző háziipari cikkek készítésére, olyan dol­gok előállítására, amelyeket a közü­letek maguk is használhat­nak, például kosarak fonására. Ezzel egyidejűleg felhívással fordulnak a közönséghez a ha­tóságok és kérik, hogy szün­tesse be a koldusok támogatá­sát, mert az ismertetett intéz­kedések nyomán a főváros és az állam minden szegény em­berről, elhagyott gyermekről, minden rokkantról embersége­sen gondoskodik; azok, akik ezután is koldulnak, nem ér­demlik meg a társadalom tá­mogatását. G. J. Az orvos-szakszervezet új vezetőséget választott Az Orvosok Szabad Szakszer­vezetének küldöttközgyűlése folytatta tanácskozásait. Meg­jelent Dinnyés Lajos miniszter­elnök, Posta László miniszter­elnökségi államtitkár és Nemes Dezső, a Szakszervezeti Tanács titkára is. A miniszterelnök ki­osztotta a köztársasági elnök által adományozott kitüntetése­ket. A kitüntetettek nevében Bakács Tibor és Pickler Emmy mondott köszönetet. Megválasz­tották az új vezetőséget. Elnök Babics Antal egyetemi tanár, társelnök Rusznyák István egyetemi tanár, főtitkár Weil Emil országgyűlési képviselő. Weil Emil programbeszédében hangsúlyozta, hogy az új veze­tőségnek szem előtt kell tartani, hogy összekapcsolja a tudomá­nyos életet a gyakorlat köve­telményeivel. Az orvosszakszer­­vezetet és az Egészségügyi Al­kalmazottak Szakszervezetét egyesítik. *­­***'

Next