Magyar Nemzet, 1949. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-22 / 18. szám

4 IRODALMI KRÓNIKA ÚJ KRÚDY-KÖTET jelent ..Egy pohár borovicska“ a címe. Ked­vem­ támadt egy kis közvélemén­ykutatásra, néhány embernek kezébe adtam a könyvet s megfigyeltem, hogyan reagálnak. Ráérő és hajszolt, ideges és béketürő, öreg és fia­tal emberek voltak, vegyesen; valamennyi arcán ugyanaz az elmerengő mosoly jelent meg — amiben része van Csillag Vera A’­u­dy-varázsl lehellő gyönyörű enniapjának is — valamennyien bele­a­,óztak a könyvbe és ott, ah­ol kinyitották, olvasni kezd­ték, kisimult, elvindulodott arc­­cal. S aztán egy sem tudta m­g­­mondani, mi az, ami Krúdyban ilyen megragadó, felderítő, el­­nógató.­ Egy sem tudta megma­gyarázni, hogy Unu a varázsa, ti,Un, bajait. Én sem. De van, az biztos. Ez a tizegynéhány nov­ela, így kötetbe gyűjtve, ünnepi ajándék a J­rúdy-érték népes táborának. + KÉT BÖRTÖNNAPLÓ jelent meg körülbelül egy idő­ben, a bármennyire távolesnek egymás­tól, bizonyos szellemi és lel­k­ rokonság lebfed­ezhető bennük. Az egyik An­­nio Gramsci­ nak, az olasz kommunista párt meg­szervezőjének levélgyű­jteménye. A testi és lelki szenvedés tíz keserves évének súlyát hordoz­zák e levelek; mégis, csü­gge­­rlésnek, reményvesztett­ségnek árnyéka se­m fedezhető fel ben­nük. Szárnyaló szellemet és sziklakemény lelket sugároznak; egy ember arcélét vetítik, aki­nek a teljes testi leromlottság állapotában felajánlották, hogy kiszabadulhat a börtönből, ha személyesen kér kegyelmet Mussolinitól, s aki erre azt fe­­lelte: „Ami nekem eljártának, öngylkosság, egyáltalán nincs szándékomban öngyilkosságot elkövetni.“ E büszke szavakat Paleniro Togliatti jegyzi fel a lev­elkhez írt előszavában, mely egyébként Gr­amse,­ életrajza és az olasz kommunista mozga­lom eladulásánek jól megírt, rendkívül érdekes tört­énete is. — A másik börtönmapló Vada­s Ferenc könyve Szeged, Csil­­la a börtön — jóval mozg­alano­­sabb, dramatizáltabb. A negy­venes évek elejének teljes poll­­t,Vizi képét, tudja érzékeltetni a börtön eleven, élesrajzú kereszt­­metszetével. , ELEJÉTŐL VÉGIG IZGAL­MAS, feszült hangulatú regény L. Laga könyve „Az A. B. szabadalom“, kísérletező, ku­tató orvosról szól, aki egész éle­tét egy korszakalkotó talál­mánynak szenteli, amelynek köztulajdonba jutását a töke — ideire óráig — megakadályozza. A haladásnak azonban senki sem állhat sokáig, útjába, ha mégoly valódi vagy vélt hala­lom felett rendelkezik is. Elsidh­­atóbb kiderül, hogy a hatalom látszat volt csupán, az élet dol­gozik önmagáért és elsöpri út­­jából a fejlődés kerékkötőit. Az A. B. szabadalom vég­ül méltó h­eyére jut, hogy az emberiség jólétét szolgálja. Amíg azonban ez bekövetkezik, az olvasó re­me­kül elszórakozik, egy ere­deti, ügyesen megírt, mozgal­mas kalandregény friss fordu­latain.­­ AZ ATHENAEUM olcsó kis sorozatából két remek verses­­kötetet adtak ki. A „Francia ének“ egy csokorra való vegyes ízelítő­ a legmodernebb francia líra terméséből, Gereblyéz László gyűjtésében és elragadó műfordításában — A másik — Ezen a földön — Zelk Zoltán néhány költeménye. Csillogó, gazdag, mes.észüvelésír líra, telt, szabad zengés, egy kivételével valamennyi magával rag­adó, gyö­nyörű vers. -s­ AZ OSTROM utolsó napjai­val indul és az induló éjei első megszilárdult lépéseinél végző­dik Aczél Tamás regénye, «A Szabadság árnyékában». (Rend­kívül rosszul választott cím: a szabadságnak nincs árnyéka.) A cselekmény időtartama mint­egy két esztendő, a legzavaro­sabb, legnehezebb, korszak, a leszámolás és újraindulás, in­gadozás és megszilárdulás, za­­varodás és kitisztulás korszaka. Aczél Tamás az egészet akarja megmutatni, jóval és rosszal, erénnyel és bűnnel, sikerrel és ■4* bukással együtt. Jószándékú, minden körülmények között tárgyilagosságra törekvő köny­vet írt, amelynek műfaját vala­hol középen állapíthatjuk meg a riport és történetírás között. Jó megfigyelő, hű krónikás és kitűnő emberábrázoló; minden adottsága megvan arra, hogy jó íróvá leg­yen, ha megszakadul két hibájától Az egyik a he­ly­enként még fellelhető elfulladt lelkendezés — ez feltétlenül el­múlik magától, a beérés lassú folyamata alatt. A másik a realitásra törekvésnek az a dk Komoly­­intetthez ügyes­ítéssel fel­ Andrássy­ út 24, I, 2. Je­entkezés hétfőn, d. e. 10—11, d. u. 8—5-ig. Csalogató Fúvóm, fúvóm furcsa furulyám, hallgasd, kislány, aranyhajú lány. Forró szellő gejta ki-be fú, síró szellő, csupa, csupa bú. Könyvek, kották a hónod alatt, csillog, villog a harisnyacsalt, szép vagy, vad vagy, kacajod kacér, átsüt bársony bőrödön a vér. Kád víz tükrén be szép az a képi Hát még tükröd vízében be szépl Látlak, látlak, ahogy ott forogsz ! Elfúl, elfúl a furulya most... Csak nyög, Csak nyög, nyögeti a vágy, aztán tisztán hallatja szavát: kislány, kislány, a sir­éje bús, jobbról,­­ balról lehervad a hús. Nadányi Zoltán __Magyar Csemzés ... vatos, de céltalan módja, hogy nyomdafestéket nem tűrő kife­jezéseket iktat — az a benyo­másunk, hogy utólag és pótló­lag — egyébként szép és tiszta mondatai közé Ezek kilógnak az egészből, indokolatlanok, za­varnak. Elég reális amit ír, művi beavatkozás nélkül is. Laurentius LICHTENSTEIN Mindenki, aki valaha iskolába járt tudja, hogy valahol Svájc és Németország határán van egy apró kis ország, mely cso­dálatosképpen fennmaradt a kö­zépkorból és nem olvadt bele egyik országba sem, mint ahogy azt társai az idők folyamán kénytelen-kelletten mind meg­tették. Tudjuk mindannyian, hogy van egy Lichtenstein, melynek fővárosa Vaduz, többet aztán, jó magamat is beleértve, mindezideig nem tudtunk. Nem­rég azonban akadt valaki, aki ott járt, s elmondott róla még egyet-mást. Lakói száma tizenkétezer, kor­mánya koalíció, a pártok fejei, Frick úr és Nigg úr alkotják a kormányt. Politikai meggyőző­désük között nincsen alapvető különbség, annál főbb a külse­jükben, lévén az első sovány, míg a másik gömbölyded for­mákkal ékeskedik. Teljes kö­zöttük a harmónia, ami igen örvendetes jelenség, mivel közö­sen képviselik a két fő tárcát, a rendőrségit, meg a postaügyit. A rendőrség, mely egyúttal a hadügyet is jelenti, kilenc rend­őrből és egy rendőrkutyából áll, utóbbinak Rex a neve. A posta már jóval több személyzettel rendelkezik, lévén az a fejede­lemség fő és úgyszólván egye­düli jövedelmi forrása. Mert bár a lakók ritkán írnak egy­másnak, az élelmes postaügyi miniszter minden esztendőben új bélyegeket bocsát ki, ezeket az egész világ bélyeggyűjtői ro­hannak megszervezni, mind gyűj­teményeik, mind Liechtenstein költségvetésének nagyobb dicső­ségére. Bár a fejedelemség, bölcs ön­mérséklettel, nem avatkozott be egyik világháborúba sem, mégis megérezte a harc gazdasági utóhatásait, különösen a hamis­­fog-ipar terén. Volt idő, ami­kor átlag minden németországi lakosra egy vaduzi hamisság esett évenként. Sajnos ezek a boldog idők megváltoztak, nem annyira a fogak javulása, mint a háború utáni általános elsze­gényedés miatt, az ország kivi­tele ijesztő arányokban meg­csappant. Igaz, hogy a behozatal annál inkább virul, különösen ami az uralkodó herceg közeli, s távo­labbi rokonait illeti. Mert ámbár szigorú quóta mérsékli az ide­genek beözönlését, ez a quóta nem terjed ki az uralkodóban rokonságára, mely utóbbi évek­ben sáskaszerűen özönlötte el Vaduz vendégszerető határét, addig ismeretlen lakásínséget okozván jólelkű házigazdájuk­nak. Az első hatvan érkezőt, az úgynevezett vadászkastélyba szállásolták el, a második ötve­­net Vaduz első szállodájába, majd, mikor a látogató rokon­ság már a százötvenes számot érte el, elárasztották a herceg­ség összes fogadóit és apró penzióit is. Mellékesen elég ta­pintatlanul is viselkedtek. Az egyik látogató szenvedélyes mo­­torbiciklista volt, s éjjel-nappal robogott ide-oda, port és lár­mát hagyva maga után, míg a lakossági kérvénnyel nem for­dult a herceghez, hogy tiltsa meg vendégének a túlzott sport­­őrületet. E­gy másik vendég­hölgy éjjel-nappal telefonált, még pedig külföldre, úgyhogy egyrészt a vendéglátó gazda te­lefonszámlája ijesztően megnö­vekedett, átlag 20 dollárral na­ponta, ami könnyen anyagi romlását vonhatta volna maga után, másrészt senki más a hercegségben külfölddel össze­köttetést kapni nem tudott. A kérdést úgy oldották meg, hogy a vendégnek ezentúl csak öt idegen állomást volt szabad déli tíz és tizenkét óra között fel­hívni, a nap többi órája az ügyvédeknek van fenntartva, akik a kis országot elözönlik. Ezek az ügyvédek szintén Min a hercegség lakosságának köréből kerülnek ki, hanem a legkülönfélébb országokéból. Körülbelül kétszáz nagy vállalat Európa és Amerika különböző országaiból vallja magát vaduzi honpolgárnak, mivel e különös országban semminek sincsen maximális ára, kivéve az adó­nak. Tíz percentnél magasabb adó nincs. A bennszülöttek ta­lán még annyit sem fizetnek. Igen érdekes m­ég a herceg kastélyában levő réti fegyver­gyűjtemény. A legújabbak a múlt századból valók, a többség azonban középkori. Ami, tekint­ve az­ ott érvényben levő álmo­tokat, nem is éppen csodála­tos. Bethlen Margit „HORVÁTH MIHÁLY DUSCHEK ÉS A TÖBBIEK” A Magyar Nemzet január 16-i számában ezen a címen Á. I. dr aláírásával megjelent cikkre le­gyen szabad a történelmi igaz­ság helyreállítása érdekében a következőkben reflektálnom: A cikk Horváth Mihály érde­meit és Duschek Ferenc bűneit egyetlen forrás alapján vilá­gítja meg. Ez a forrás magának Horváth Mihálynak a könyve, tehát a szóbanforgó kérdés el­döntésénél tárgyilagos forrásnak éppenséggel nem minősíthető. Az olyan történelmi munka, amely Kossuth Lajos „erély s bátorság irányát és féltékeny­­ségét“ okolja Világosért, amely Duschek „pedántságát“ kárhoz­tatja, mert utolsó pillanatig nem volt hajlandó bankó-inflációt csinálni és mert nem osztotta szét az állam szerény arany- és ezüstkészletét politikai kalando­rok és dilettánsok között, az ilyen történelmi munka 1848— 49. a legflülésénél nem jöhet ko­moly számításba. Egyet azonban teljes bizton­sággal meg lehet ebből a könyv­ből állapítani. Azt, hogy Hor­váth Mihály miért neheztelt Kossuthra és Duschekre és mert támadta ú­­n. történelmi munkájával hátba volt kormány­zóját és vol minisztertársát Azzal vádolta Kossuthot, aki — még Horváth könyve szer­in is —­­ visszautasította Lónyayna ut­óháját, hogy ő mint volt kor­mányzó vegye át a megmaradt kincstári pénzt, „hogy midőn több millió arany-­s ezüstérték állt rendelkezésére, még csak az iránt sem kérdezte a minisz­tereket, van-e legalább is annyi értékük, amennyivel külföldre menekülhetnek". (III. k. 411. 1.) És ugyancsak Duscheket is azért támadja (ill. k. 449. 1.), mert nem váltotta át a mene­külni akarók bankóit aranyra. Hinc­illae lacrimae! Ez fájt Horváth Mihálynak! Nen azt emeli ki, hogy a kormányzó és a pénzügyminiszter, akiknek kezében volt az államkincstár, abból e­ gyepen f­elét­ sem vettek a maguk számára igénybe, hogy azt nem osztották szét a volt miniszterek közt, hanem azt, hogy a 48—49-es kormányzat erkölcsi tisztaságának épségben tartása érdekében Duschek — Kossuth egyenes rendelkezésére •*- a kincstárt utolsó fillérig pontos elszámolással átadta a győztes osztrák parancsnokság­nak. Ez persze, hogy nem tetsz­hetett az olyan emigráns mi­­nisztereknek, akik — tudjuk rendszerint nem szeretik üres zsebbel elhagyni hazájukat. E sorok igénytelen írója ak­kor, amikor felvetette azt a kér­dést, miért kapott Horváth Mi­hály és miért nem kapot Du­schek Ferenc teret, illetve utcát, Kossuth Lajosra hivatkozhatott. Bill a legnagyobb tisztelettel és meleg szeretettel nyilatkozott Duschekről és a legélesebb kár­­hoztatással, a legnagyobb le­nézéssel Horváth M­hályról. Hát a centenárium évében­­ talán mégis csak inkább kellett volna, inkább ülett volna Kossuth La­josnak, a kormányzónak minő­sítését két miniszteréről el­fogadni, mint Horváth Mihály­nak öndicsekvését és kormány­zója és miniszter­társai elleni támadá­sát, amelynek nem­ éppen fenkölt indokai világosan ki­domborodnak. Végre is Kossuth Lajos börtönben, majd élete vé­géig tartó emieráeióban, Du­schek Ferenc börtönben, majd a legnagyobb nyomorban töl­tötte életét akkor, amikor „a lánglelkű pü­spök, hol V. Fer­­d­nándtól fogadott el püspök­séget, hol Kossuth Lajostól kultuszminiszterséget, hol Fe­renc Józseftől ízből püspöksé­get és minden díszt, amelyet a Habsburg-ház megtért bűnösök számára tartogatott. Éber Antal A környezeti hatások jelentősége az élettanban és a lélektanban zajot ért hatások vagy kísér­teti ingerek teljesen megváltoz­tathatják egyéni jellegét. Az állat- és növénytenyésztési kí­sérletek világosan bizonyítják, hogy az örökletes jeleg meg­­változtatha­t. Háziállatokat si­került bizonyos tulajdonságaik tervszerű megváltoztatása útján annyira átalakítani,­­ hogy más fajtának a látszatát keltik. Ha pl. a nehéz belga lónak és a shellandponninak a csontvázát egymás mellett találnánk ásatás al kaiméval, egész biztosan kü­­­­lön fajnak minősítenék őket. Igen tanulságosak e szempont­ból a kutya-, tyúk- és galamb­­tenyésztők eredményei. Vegyi szerekkel, hideg és hő alkalmazásával, röntgensugárral és más ingerekkel sikerült a legutóbbi évek folyamán kísér­letileg a legtágabb határok kö­zött mutációkat előidézni. De a természetben is folynak ilyen mutációk, csakhogy sokkalta lassabban. Ugyanaz a növény más képet ad a síkságon, mint a magas hegyen. A kínai pri­mula (primula sinensis) 30 fok Celsiuson alul vörös, de ha a bimbók kivirágzása előtt 8 nap­pal 30 fok fölött tartjuk, úgy fehérvirágú lesz. Erős hőmér­sékleti ingerek hatására sok lepkének a szárnyrajzolata­­ megváltozik. Lényegileg nincs különbség a méhen belüli és a külvilági kör­nyezet hatásmódja között. Ha minél korábban, a fejlődésnek minél kezdetibb szakában al­kalmazzuk az ingert, annál mé­­lyebb, tartósabb hatásra szá­míthatunk. A külvilág alakító hatása a biológiai tényezőkre tökéletes párhuzamra talál a pszicholó­­giában is. Ezért olyan végtele­nül fontos a nevelés. Az aktív nevelés mellett meg kell jobban látnunk a nevelődött, a kölni­­­ági hatásokra bekövetkező spontán alakít­ást. E téren min­den apróságnak látszó tényező fontos. Nem mindegy, hogy va­laki falusi vagy városi környe­zetben nevelődik. Igen fontos minden személy, akivel érint­keztünk. Sorsdöntő lehet min­den olvasmány, amit az ifjú ág kezébe adunk. Akárhány em­bert az irányít pályaválasztá­sában, hogy milyen könyvet ol­vasott életében először, mert ez keltette a legmélyebb benyo­mást és ennek a hatása gyak­ran tudtunkon kívül érvényesül gon­dolkodásunkban, érzületünk­­ben. Nagy jelentőségű, hogy ki tanít, hogyan tanít, milyen egyéniség, milyen nevelő erő. Ne gondoljuk, hogy a nevelő­­dés az iskolával befejeződik. Egyáltalában nem. Csak annyi tény, hogy a korai nevelés hi­báit nehezesül kiküszöbölni, mert mélyebben nyúlnak szálai a lélekben. A felnőtt is átnevez­hető, a felnőtt sem tudja ma­gát kivonni a környezet hatása alól és spontán is átnevelődhe­­tik, ha megvan benne a jóaka­rat az igazabb és jobb, a töké­letesebb befogadására. És itt­­ érvényesül a szerzett tulajdon­ságok továbbadása, mert a megváltozott gon­­olkodású szü­lők és nevelők lélektani hatása megváltozott nemzedéket szül. Különösen fontos az olvas­­mányok megválasztása. A sze­mélyek és tárgyak, a képek és látványosságok nevelő hatása mellett ez egyik legelsőrendűbb alakító tényező. Az olvasmá­nyok alján fejlődik a gondol­kodás és a képzelet. Jules Verne hervadhatatlan érdeme a ter­mészettudományok szerelemnek felébresztése Minden szó, arc­rándulás, tag­ejtés fontos a ne­velésben. Különösen az értel­miségre hárul a nagy feladat, hogy oktató, példaadó munkás­ságában a nevelés felelősségét átérezze. Ma mindenkinek pe­dagógusnak kell lenni, mert az iskola egymagában nem elég a helyes, szabad emberi fejlődés biztosítására Ma mindenki le­gyen jótékony környezet, ala­kító, nevelő fényforrás ember­társa számára, hogy mások is megtalálhassák a megújulás felé vezető utat. Dr Weninger Ar­tat A külvilági behatások alakító és átalakító ereje sokkal jelen­tősebb, mint azt régebben hit­ték. Az élő szervezet pulin gé­pezet, amely a legtágabb hatá­rok között alkalmazkodik Faji és egyéni adottságainak fejlő­désvonala nagy mértékben fü­gg attól, hogy milyen külvilági ha­tások alá kerül és minél ko­rábban érvényesülnek formáló, hatékony ingerek, annál jobban tér el attól, amit belső (endo­gén) tényezőnek nevezünk. Is­meretes, hogy a fejlődő mag­ B-D-N-G-E-S-Z-D-E Az étel csak jól megrágva táplál. A gondolat is. (Bealles) Az ellenfelek kölcsönösen le­nézik egymást. Amelyik ke­vésbé becsüli le a másikat, az győz. (Echo) A szeretet mindig győzedel­meskedik. A szeretet a legjobb politika. A legjobb, nemcsak azoknak, akiket szeretnek, ha­nem azoknak is, akik szeretnek. (A. Huxley) Nem feltétlenül szükséges rombolni ahhoz, hogy újat tud­junk építeni. (Carrefour) Az ember ideje abban múlik el, hogy pénzt keres. De a leg­több ember ezt a pénzt arra költi el, hogy agyonüsse vele az időt. (Readers Digest) Ebben a rohanó világban Is­ten malmai is gyorsabban őröl­nek és a történelem fogaskere­kei is meggyorsították forgá­sukat. (Paru) A reformátor, akinek nem elég jó a világ, mindig váll­vetve harcol azzal, aki nem elég jó a világnak. (G. B. Shaw) Mikor a farkas megtámadta a bárányt, az így kiállóit: «Go­nosz vagy, mint egy ember !» ( Caliban) Az elsőosztályú pokol: * tét­lenség. (H­orr­iton) Az erőszak erőszakot, a gyű­­lölet gyűlöletet, a hazugság ha­­zugságot és az ember csak em­bert szülhet. (Choix) Szeretem, ha okosakat kér­dezel, — mondta egyszer egy bölcs a tanítványának,­­ mert azokra okosan lehet válaszolni. Az okos kérdés van olyan ér­tékes, mint az okos felelet. (Headers Digest) —1- i­g jácint A 61-es villamoson történt, délelőtt tíz óra tájban. A 61-es a Széll Kálmán-teret köti össze a Móricz Zsigmond­­körtérrel, a közönség kedvelt «Stukái» rohannak ezen a vona­lon, szinte percenként. A kocsik legtöbbször zsúfoltak, ami nem csoda, hisz sűrűn lakott város­részek közlekedési főútvonala, emellett végállomásai két villa­mosfőpályaudvaron foglalnak helyet. Szeretem ezt a fürge, karcsú, mindig udvarias BSZKRT-vozlatot, vágtat, akár a gyorsvonat, pontos és tiszta. A napokban aztán mégis bá­natot okozott nekem ez a ked­ves D1-es. Megloptak rajta. Tol­vajom amolyan hivatásos zseb­­metsző lehetett, emellett ugró­­bajnok, elszánt akrobata, fiatal­ember, kellemes arcú és jól öl­tözött. Tudniillik abban a pilla­natban, hogy kezem megérintette a zsebemben kutató kezét. Vál­tóval meglökött, fordult s már is ugrott. A 61-es hátsó perron­­ján nyitva áll a leszállás felöli ajtó, így hát könnyű volt mene­külnie. Utána néztem, pillana­tok alatt eltűnt. Hova? Nem tudom. Ez az ő titkuk, az ő mesterségük titka. Mondhatom, remekül kiképzett embere­k, bát­rak, fürgék lélekjelenlétük pá­ra­tlan és jövedelmü­k biztos, amíg biztos. És bőséges is lehet ez a­­jövedelem, bár az én ese­temben kár volt kockáztatnia szabadságát. Történetesen ez forintot emelt ki a zsebemből mindössze. Nem nagy összeg, de ha nincs... ha nincs, akkor vagyonnal is felér. Hát ezen a délelőttön volt is pénzem, meg nem is, min­denesetre a Széll Kálmán-téren tíz forinttal »könnyebben» száll­tam le. Nem mérgelődtem Több is veszett Mohácsnál, sőt pár száz éven át Bicénél is, majd csak megélek a tizes nélkül is valahogyan, csakhogy. . Csakhogy kedves Zsebtolvaj barátom, közölnöm kell önnel, — már tudniillik, ha oly kegyes és elolvassa szerény soraimat, — én ezt a Tíz Forintot egy nagyon szegény és beteg bará­tomhoz vittem Ez a barátom mostanság a könyveit adogatja el. Dö­gözni nem tud. Segélyt és adományt el nem fogad. Tetszik tudni, önérzetes ember, aki makulátlan etikai tisztasággal akar megválni e világtól, s nyil­ván ezt az erkölcsi érintetlensé­get használja majd vízumként oda, ahova a Halál vallja meg az útlevelet... Ezért a tíz forintért Vajda János összes verseit adta vo­la nekem a barátom, ön tehát iszonyatos értéket lopott. Segít­séget egy embertől és egy pom­pás eraisl kötetet tőlem, ön, zsebtolvaj úr, rímeket, gondola­tokat, Gina kegyellenségéhez el­zokogott fájdalmas szépségeket tulajdonított el tőlem, egy élet szenvedéseit, egy zseniális agy bülcseszét és annyi érmsághi­­telt a múlt század szellemtörté­­netéhez, amennyit ön sohasem élt át. Íme, ilyen tragikus kö­vetkezményei vannak tobisítá­­sának s ezért nem is csodálkoz­hat, ha elkeseredett vagyok és átkozom a pillanatot, amikor találkoztunk... Lássa, lássa zsebtolvaj úr, ezért nem szabad bűnözni. Ezért nincs kis bűn és nagy bűn. A bűn bűn, iszonyatos, aljas, s ugye belátja, hogy néha­­ megbocsáthatat­an. A kicsi bűn sokszor felmérhetetlen következ­ményekkel jár, ahogy a kicsi ér is vad folyammá dagad a vé­gén s ha kiárad, városokat tud elpusztítani. A lopás egyébként is undorí­tó cselekedet. Sz­il István b­evá­­gatta a tolvajok karját. Én nem kívánnok önnek, tolvaj úr ily sú­lyos büntetést. Csak annyit, hogy sohase tarthasson többé a kezébe köny­vet, amelyet költő, álmodott meg s amely a lélek szépségével van tel. Babaji József .Vasárnap, 1944 Január 23 KWHiMBlkMjaUrFI iiiíiiim [■■if ■na ma Ezúton mondunk kő- K szönetet mindazoknak, I1 akik felejthetetlen drága 9 édesanyánk fa e'.húnyta feletti fájdal- i munkban osztoztak

Next