Magyar Nemzet, 1949. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-01 / 1. szám

« •B-D-N-G-É-S-Z-D-E Az arany középút már régen nem aranyból, de szúrós tövi­sekből van kirakva. (Oggi) Túlzásoktól mentesen, mér­tékletesen élni sokkal józanabb dolog, semhogy korunk embere képes lehetne rá. (Echo) A jövő és a múlt mindég szép, a jelen mindég csúnya. (Parti) Igaz, hogy a szántók beszél­nek, de éppen ezért gyakran hazudnak is. (Harison) Aki fut a nők után, bolond. Aki után a nők futnak, meg­bolondul. (Le Rivet Ne azt keresd egy regényben, hogy mi lehet benne a valóban megtörtént, igaz esemény, ha­nem, hogy mi a szép. Mert ami szép, az igaz is. (La Gazette des Let­tres) A türelmes emberekkel szem­beni a legnehezebb türelmesnek­­­sülni. (Colliers) Már túlságosan belejöttünk a rohanásba. Az lesz az emberi­ség ifjazi jótevője, aki ismét meg fogja tanítani járni. (Cal­­ban) A női könnyeket, nagyon gyakran, papírpénzzel lehet a legkönnyebben felszárítani. (Ma­rius) A pénz olyan, mint egy ha­lmaz­áruház, ahol mindent grendelhetsz és megkaphatsz a boldogság kivételével ( itty) Senki sem gyűlöli jobban a kitikust, mint az igazi d­rét­int; senki sem gyűlöli job­ban ,­ d­lestánst, mint az igazi kri­tikus. (Voix) IRODALMI BESZÁMOLÓNKBAN első hely azt a könyvet illeti­­ meg, amelynek — Keleti Artúr cso­dálatos Anatole France kötete mellett — a legilletékesebb fó­rum is az első helyet adta a »Legszebb magyar könyv» ver­senyben. Nem különösen meg­lepő, hogy ez egy Hungária­­könyv lett, mégpedig azok kö­zül, amelyeket a Hungária Könyvkiadó minden évben el­készít, mintegy ajándékul ön­;­í­nak, s a nyomtatott betű bensőséges ünneplésére. Az idei, a tizenharmadik Hungá­­ria-könyv, a magyar nyomdá­szat legjelentősebb esztendejé­nek, az 1848—49-es évnek tör­ténete, s évrőt­ évre ismételnünk kell önmagunkat a Hungária­­könyvekkel kapcsolatban. Újra csak azt írhatjuk erről a tizen­harmadikról, hogy gyönyörű, kristálytiszta és tökéletesen fel­épített, tipográfiai és tördelési remekmű. Aki csak valamit ért a betűhöz, elandalogva gyö­nyörködhetik benne, s órákat tölthet el csendes szemlélődés­sel a tiszta oldalak, egykorú metszetek és facsimilék néze­getésével, mielőtt hozzáfogna az olvasáshoz. + LUKÁCS GYÖRGY élő cáfo­lata annak a közkedvelt tévhit­nek, hogy az igazi tehetség és a szorgalom nem tűrik meg egy­mást. Lukács György munka­készsége valóban lenyűgöző: erre a karácsonyra például há­rom kadónál három kötete je­lent meg. Illetlen, sőt bizonyos fokig groteszk volna, ha vele kapcsolatban e rövid lélegzetű sorok keretében kritikára vagy méltatásra vállalkoznánk. Ezért csak annyit, hogy az újonnan megjelent három kötet közül legjobban a két tanulmányból álló Thomas Mann-kötet tet­ézett legtöbbet. «A realizmus problémái »-ból tanulhatunk, s e­z utóbbinak kitűnő kiegészí­tő a ,,Nagy orosz realisták“, " legnagyobb orosz regényírók­­­"­ szóló essay-kötet. Ami a Thomas Mann tanulmányokat illeti,­ ezek elsősorban könnyed, közvetlen és emberi hangjuk­kal hatnak, másrészt azzal, hogy kézzelfogható közelségbe hoz­zák az európai irodalom egyik legbonyolultabb, távoli és alig megközelíthető egyéniségét. 4-AZ IGAZI USA — John Günther manm­utriportja lebilin­­cselően érdekes olvasmány, ada­toktól zsúfolt, tárgyilagos és aprólékos beszámoló az államai­ra, il­etve városaira bontott Egyesült Államokról Miután sikerült elkerülni a száraz ad­at­­szerűséget, a könyv nemcsak hasznos tájékoztató, hanem egy­ben jó szórakozást nyújt. A MAKAR­ENKO „Válogatott pe­dagógiai tanulmányai“ csak KRÓNIKA részben irodalmi, részben azon­ban tudományos művek. A 60 esztendős szovjet pedagógus fiatalos derűjét, optimista élet­­szemléletét és sajátos, csendes humorát talán éppen az tartja olyan frissen, hogy egész életét gyerekekkel, serdülő fiatalokkal tölti. Hogy mennyit tud a gyer­meki lélekről s a hozzá vezető utakról, azt láthatjuk már előző két kötetéből, az ,,Új ember ko­vácsáéból s az­ „I­ror és társai“- ból, amelyek rövid idő alatt rendkívül népszerűek lettek Ma­gyarországon. Ebben az új könyvben Makarenko a legjob­ban bevá­t, cselekményes fel­dolgozásban mutatja be nagy­szabású pedagógiai rendszeré­nek minden részletét és hosszú évtizedek munkájának gazdag tapasztalatait. Mindenki tanul­hat belőle, akinek gyerekneve­léssel bármilyen kapcsolata van — elsősorban tehát maguk a szülők. 4-TRAVEN egszebb regénye, „A halálhajó“, amely­­annak ide­jén valósággal megrázta az egész olvasó világot, ez a nyers, darabos őszinteségében megrendítő hatású, komor ten­gerésztörténet új magyar ki­adásban jelent meg, Dormándi László remek fordításában. Megkapó, szürke tónusú borító­lapjának rajzolóját szívesen megdicsérnénk, de sajnos a ne­vét titokban tartották. 4* TÖRTÉNELMI REGÉNNYEL kapcsolatban eléggé szokatlan jelző az, hogy «szórakoztató», mégis esősorban ezt kell ír­nunk Feuchtwanger most meg­­jelent, kétkötetes művéről. Az «Államférfiak, cselszövők, bohé­mek» elejétől végéig történelem, ideje a XVIII. század hetvenes évei, színhelye Franciaor­zág és Amerika, e kettőből pedig már természetesen adódik a cselek­mény: Amerika első tizenhárom egyesült államának felkelése a gyarmati sors ellen, a függet­lenségi nyilatkozat kiadása, s a győzelem az angol impérium ellen,­­ másfelől XVI. Lajos gyászos emlékű uralkodása, a Versailles- udvar szédült körfor­gása a saját eszeve­tett gőgje és féktelen önkénye körül. A for­radalomról nem esik szó, elő­revetett árnyéka azonban oldal­ról oldalra erőteljesebbé mé­lyülve kúszik elő a sorok kö­­zül. Franklin Benjámintól Beaumarchaisig mindenki sze­­repel ebben a könyvben, aki akkor szerepet játszott, s az egészben mégis a regény s nem a történetírás a domináló elem. Ezért írtuk elöljáróban, hogy szórakoztató, s aki közel ezer­oldalas terjedelmétől először megijed, az utóbb sajnálni fog­ja, hogy olyan hamar a végére ért. Laurentius . f flagjarSemzg Év utolsó napján magába száll a bűnös halandó és belátja, hogy ez így nem mehet tovább. Élesztendő kitűnően alkalmas dátum arra, hogy minden más­kép legyen, ó év utolsó napján tehát a következő fogadalma­kat teszed: 1. Újévtől kezdve rendszere­sen tornázol. A rádió hívó sza­vára minden reggel frissen ug­rass ki az ágyból és térdhajlí­­tás egy-kettő, egy-kettő. 2. Minden­­ este sétálsz egy órát, mert tiszta őrültség, hogy szabad idődet füstös, büdös kávéházban töltöd, azzal áltat­ván magad, hogy ott dolgozol, pedig nem igaz, mert óraszám­ra a sakkozókat nézed, holott nem is tudsz sakkozni. 3. Szilárdan eltökéled, hogy nyelveket tanulsz, mert szégyen és gyalázat, hogy külföldi ma­gazinokban csak a képeket né­zegeted és a filmsztárok nevét sem tudod rendesen kiejteni. 4. Újévtől kezdve folytatod a gyorsírást, amit egy éve kezdtél és abbahagytad, holott eljutot­tál egészen addig, hogy Etele étele meleg leves és tej.­­ Még ma veszel egy kis no­teszt s annak vonalazott rova­taiban pontosan vezeted kiadá­­saidat, mert tűrhetetlen, hogy 15-én nem tudod, mire ment el egész fizetésed, amely pedig pontosan be volt osztva 31-éig.­­ Újévtől kezdve nem do­hányzól, illetve kevesebbet szívsz, de legalább is olcsóbb fajtákat veszel. Napi két kis­­fröccs helyett is egyet fogsz inni, ami egy hónapban 30, egy évben 360 forint és éppen elég arra, hogy a dohányzásból spó­rolt összeggel együtt fedezze a szükséges könyvek vásárlását. 7 Újévtől kezdve ugyanis rendszeresen megveszed a leg­újabb kiadványok legjelesebb­jeit. Itt az ideje, hogy leendő tízezer kötetes könyvtáradnak megvessed az alapját. 8. Általában ezentúl rendsze­res olvasást folytatsz, mert lesül arcodról a bőr, valahányszor társaságban új könyvről beszél­nek és mindenki olvasta, csak te nem. 9. És erősen fogadod, hogy rendbehozod elhanyagolt leve­lezésedet és haladéktalanul vá­laszolsz Elemérnek, aki most egy éve expressz-levélben kért újévi cikket vidéki lapja szá­mára. 10. És egyáltalában rendbeho­zol minden elhanyagolt dolgot, szétszeded a kályhacsőt, amely ősz óta füstöl, megkened a nyi­korgó ajtókat és veszel elpö­­fü­őt, mert disznóság, hogy né­hai atyád cúgoscipőjében jársz, holott négy pár félcipőd van, de egyikben sincs pertli. Röviden, ezek azok az irány­elvek, melyek szivárványként tündökölnek újév hajnalának dicső egén- És amely azután .f­elpattan, mint a szappanbubo­rék és a cúgoscipő tovább fo­rog keserű levében. K. J. szilveszter­ nagyfogadalom g­it é­­r Kedves Olvasó, aki abban a kitüntetésben részesítesz en­gem, hogy olvasod néha halo­­ványfényű kis írásaimat, en­gedd meg, hogy a kezedért nyúljak, talán át is öleljelek és régi és szép és tisztaindulatú szokás szerint Boldog Újévet kívánjak Neked. B. U. É Ks Tudom, Te is viszonzod őszinte jókívánságaimat és vall­juk be, gyönyörű volna, ha olyan újesztendő köszöntene ránk, amelyben végre teljesed­nek is kívánságaink. Képzeld a világ örömét, ha ezt a most nagyrészt fagyott rögökkel ro­hanó földet ellepné valami cso­da és az újév elteltével így kiált­hatna fel a világ, boldog esz­tendő volt, zavartalan áldással teli és­­ békés ... Hidd el ked­ves Olvasó, nem vagyok dolog­­talan kézzel sült galambot váró álmodozó. Dolgozol és küz­­desz te is, dolgozom a minden­napiért én is, egy kis álmodo­zásra tehát jogunk van Nos, engedd röviden elmondanom, milyen álmaim vannak, ame­lyek selymes melegébe oly szí­vesen ölelem be a Te életedet is. Legyen ez az Új esztendő, ez az 1949-es a Szeretet hídja az emberek között. Ez volna a legszebb. De szívem mélyéből még job­ban kívánom, jöjjön elő vala­­honnét, valami egyszerű kis szobából vagy egy új betlehemi csillag alól, talán a föld méhé­­ből magából valaki, akit így nevezünk vágyaink szülte fogal­maink között: Megértés. Ha ruhátlanul, dideregve, soványan és éhesen jönne, tudom, az egész világ sietne gúnyával, meleggel, étellel és itallal, hogy megerősödjék szegényke. Mi­lyen gyönyörű volna, ha itt élne közöttünk, ha fehérek és feketék, rézbőrűek és sárgák, gondolatok és indulatok, csó­kok és mosolyok, viharok és megenyhü­lések, — mert ezek­ből tevődik össze­ az Ember, megértenék a Megértést... És jönne elő valahonnét, csilla­gok vagy áldott barna rögök közül a másik jövevény, amely­re ugyancsak régóta vár a vi­lág, — a Megbocsájtás ... És, — ó, oly gyönyörű volna, — ha kiteljesednék a nagy triász és megjelennék közöttünk a Megbékélés is, mosolygóban, apostoli szavakkal a száján, szemében csillogás, mozdultai­ban lágy simogatás, járásában, ha fűszálra lép, zene . Vannak a világnak sötét és vannak gyönyörű harcai, de leg­szebb diadalt mégis csak ők tudnák aratni, ez a három, Is­ten tudja hol bujdosó szám­űzött, ■— a Megértés, a Megbo­csátás és a Megbékélés... Kedves Olvasó, engedd meg, hogy az új esztendő most ki­nyílt kapujában az ő megérke­zésüket kivárnám Neked, B. U. É. K! Babay József 1tít£e* utózó 10 napja e­r­­­h angol Titkos Szolgálat leleplezései 1 ! 17. | Kivégzés a butlerben­­ Amikor a propagandaminisz­térium kiküldöttje a Himmler- Bernadotte-féle tárgyalások hí­rével megérkezett a bunkerbe, azt a felvilágosítást kapta, hogy Hitler fontos konferenciát tart és nem lehet zavarná. Átadta tehát a jelentést Bormannak és Göbbelsnek és kérte, hogy to­vábbítsák Hitlernek. Ezután «borzalmas» jelenet következett. A hitleri dühkitöré­sek sorában is külön hely illeti meg azt, amellyel a tárgyalások hírét, a harmad­i birodalom ura fogadta. Tombolt, mint egy őrült,— mondta Hanna Reitsch —, akca vérvörössé vált és sze­mei ijesztően forogtak. A legnagyobb csapás volt ez, amely Hitlert érte. A «hűséges Henrik» is eárulta őt. A «Füh­rer» Hermonnal és Göbbels-szel tanácskozásra vonult vissza és magukra zárták az ajtót. Hogy a tanácskozáson mi történt, az örök titok marad. Csak az események alakulásá­ból lehet bizonyos következte­téseket levonni. Annyi bizonyos, hogy ettől a pillanattól kezdve az események gyorsan fejlőd­tek, a komédia utolsó fejezete megkezdődött. Hitler a 28-áról 29-ére virradó éjszaka végleg felszámolta a Himmler utódlására vonatkozó elhatározásait. Ezt megelőzőleg azonban még volt egy elintézni­valója. Fegeleint hivatta. Hitler most már mindent más megvilágítá­ban látott, amióta Himmler árulása is tu­domására jutott. Most már kezdte sejteni, hogy Steiner tá­bornok április 21-én mért nem kezdte meg döntő támadását. Nyilvánvaló — ezt legalább is úgy érezte —, hogy Himmler fújta le a támadást Azt is lát­ni vélte, hogy mi volt az oka Fegelein szökésének, ő is egyik részese volt a jól átgondolt SS- összeesküvésnek. Közben Fegeleint alaposan ki­­hallgatta a hitleri Gestapo fő­nöke. Állítólag bevallotta, hogy tudott Himmler találkozásáról Bernadotte-tal. Lehet, hogy ez igaz, hiszen ezek a tárgyalások a beavatottak elég széles köre előtt nem maradtak sokáig ti­tokban. Az azonban bizonyos, hogy a Hitler meggyilkolására vonatkozó összeesküvést nem vallhatta be, mert ilyen összees­küvés nem is volt. Hitler azon­ban végeredményben nem igaz­ságot követelt, hanem bosszút. A formalitások nem vettek sok időt igénybe Rövid párbe­széd folyt le kettőjük között, majd Hitler őrségének kíséreté­ben Éva Braun sógorát kik­isér­­ték a kancellária kertjébe. Sor­tűz dördült el és Fegelein hol­tan­ bukott­­ föl őr. Mint aki dolgát jól végezte, Hitler kissé megnyugodott és kezdte «tárgyilagosan» áttekin­teni a katonai helyzetet. A kül­világból az a hír jött, hogy a szovjet hadsereg tankjai már a Potsdamer-Platzon is láthatók. Hitler kiadta a parancsot Greim­­nek, gondoskodjék arról, hogy minden rendelkezésére álló re­pülőgép támadásba menjen át a tankok ellen. Greim a parancsot telefonon továbbította, azonban — cso­­dák­ csodája —, hamarosan módja véd a személyes intézke­désre is. Mert április 28-án, háromnapos bunkerbeli fogság után, minden várakozás ellené­re megérkezett egy repülőgép, hogy a légierő új főparancsno­kát elszállíts főhadiszállására. A pilótaőrmester, aki a kis is­kolagépet Rechlinből ezer ve­szedelem közepette idáig vezet­te, 4060 méter fölötti magasság­ban tette meg az utat. Röviddel éjfél után Hitler be­ment Greim szobájába és kiadta az utolsó parancsokat. A légi­erőnek — mondotta — minde­nekelőtt azokat a szovjet állá­sokat kell megtámadni, ahon­nan végső támadás várható a kancellária épülete ellen. A másik feladat, amely Greimre várt, ugyancsak rend­kívül fontos. El kell fogatnia az áruló Himmlert. Amikor ezt a nevet kimondta, Hitler hangja remegni kezdett és ideges rán­­gatódzás futott rajta végig. So­hasem foglalhatja el egy áruló a helyemet — mondotta. — Gondoskodjék arról, hogy ez meg ne történhessen. Greim és Hanna Reitsch egy darabig ellenkeztek és azt haj­togatták, hogy nekik Hitler mellett a helyük. Végül azon­ban «hagyták magukat rábeszél­ni». Egy csomó levelet is vittek magukkal, közöttük Éva Brau­nét, amelyet nővérének írt. Nyilván beszámolt benne Fege­lein sorsáról. Azután útnak indultak. Han­na Reitsch leírja az utat, amely­nek során az egymásután kö­vetkező robbanások pehelyként dobálták a gépet ide-oda. Egé­szen hétezer méter magasságig emelkedtek és amikor megkoc­káztatták a kitekintést, Berlin mint tűzterges­ terült el alattuk. Bechlinbe megérkezve, Greim kiadta a parancxet, hogy min­den rendelkezésre álló gépet vessenek harcba Berlin «védel­mében». Azután tovább repültek Dönitz főhadiszállása felé, hogy elintézzék a Himmler-prob­lé­mát. (Következő cikkünk: Az esküvő) .Szombat, 1949 január 1 ♦ A GOJ1000 ♦ Most a nyúl szezonja lévén, érdemes a gombócról néhány szót szólni. Hogy milyen jó étel a gombóc, jellemző az alábbi kis történet: V. F­erdinándnak kedvenc eledele va­n a gombóc. Gyenge­sége volt a fogalmak és helyze­tek összezavarása. Mikor egy kórháziétel-ü­léskor megizlette a betegek levesét, kijelentette, hogy a huszáráéig felvonulásával meg van elégedve, jóllehet a balszárny egy kissé ingadozott, hadgyakorlaton meg azt mond­ta: — A magam asztalán is alig van kit­önb, csak még egy kis só kellene bele. Az első világháború alatt egy vicc ap így kezdte egy recept közlését: „Végy egy szemernyi lisztet, egy csebelnyi vizet, egy csipetnyi sót és szemernyi tú­rót“ stb. Most már nincs szük­ség ilyen receptekre, most kapni mindent, ami egy rendes konyhán szükséges, tehát egy rendes gombócreceptet közlök: 8 drb zsemlyéből 16 drb gombó­cot készíthetünk a következő­képpen: 4 drb zsemlyét kis koc­kákra vágva megpirítunk 10 deka apróra vágott kisült füs­tölt szalonna zsírjában, 4 drb zsemlyét tejben megáztatunk, kinyomjuk, 20 deka lisztbe, 1 tojásból galuskatésztát készí­tünk. Az egészet jól összeke­verjük, kevés sót, törött bor­sot, 3—4 deka zsírban pirított hagymát és a pirított szalonna­­kockákat keverjük hozzá. Víz­be mártott kézzel megformál­juk a gombócokat, forró vízbe helyezzük és 5 percig főzzük. —k —a főszakács A világ legszebb kávéháza is sportszerkereskedelmi központ lesz Néhány nap óta a New York­­kávéház hatalmas tükörab­akain plakátok jelentik be, hogy a helyiségben január második fe­lében megnyílik a Sportszerke­­reskedelmi Nemzeti Válalat. A New York-kávéház színes neon­jainak leszerelését má­r meg­kezdték, a beső termekben is rövidesen megindulnak az átala­kítási munkálatok. Évekig tartó haláltusa után teljesedik be a 900-as évek leg­híresebb, azóta már műemlék­nek nyivátotott kávéházának sorsa Már a felszabadulás előtt is sú­yos gondokkal küzdött a Lo­z-freskók­kal ékesített, már­ványoszlopokkal díszített, hatal­mas „ezüst tükrös kávéház", amely valamikor az irodalmi és művészeti életnek valóságos centruma volt. 1896-ban nyílt meg a New­ York, a világ legszebb kávé­háza. A millenniumi korszak legnagyobb pompájával építet­tek fel a három utcára néző monstre-kávéházat, amelynek pazarul, márvánnyal és vörös bársonnyal berendezett helyi­ségei híven tükrözték vissza az akkori idők csillogását. Meg­nyitásától kezdve a New York­ká­véház lett találkozóhelye az irodalomnak. A társadalom minden rétege megfordult a kávéház szemet kápráztató he­lyiségeiben, a New York törzs­közönségét azonban évtizede­ken keresztül mégis az írók és művészek alkották. A­­nagyok­ tábora Már a megnyitás évében kü­lön asztalt tartott fenn a Pesti Napló szerkesztősége, amelynél éjszakánként Lakatos László, Pásztor Árpád, Csergő Hugó, Mester Sándor, Sándor Tivadar és az ifjú Hevesi Sándor fog­laltak helyet. A kávéház intim sarkaiban, a meghitt márvány­asztalok mellett születtek a hí­res versek, novellák, színdara­bok. A kávéház egyik kerekasz­talánál írta Molnár Ferenc a Liliomot, az Ördögöt, a Gazdát­lan csónak történetét. A hátsó kis írószobába­ csak beérkezett írók és újságírók tehették be a lábukat a fiatal, kezdő írók és újságírók vágyakozó pillantá­saitól kísérve. A New York-kávéház volt kedvenc tartózkodási helye Krúdy Gyuának. Gyakran tűnt fel impozáns alakja Bátaszéki Lajos társaságában. De idejárt Ady Endre, Bródy Sándor, Nagy Endre, Kemény Simon, Kosztolányi Dezső, Hunyady Sándor, Szász Zoltán, K­riszthy Frigyes és még sokan, akik nevüket fényes betűikkel írták be a magyar Irodalom- és mű­vészettörténetbe. A fényes kávéház, amelyet a terézvárosi, vasébetvárosi és józsefvárosi polgárság tartott fenn, menedéke volt az állandó pénzzavarban szenvedő író- és művészvilágnak. Gyula bácsi, a főpincér hektoliterszámra hite­lezte a kapucinereket. A ma­gyar bohémvilág ebben a kávé­­házban élte évtizedekig katona­banda zenéje mellett a maga lázban élő, küszködő életét. Az első világháború után is megtartotta művészkávéház jelen­legét a New York. A kereskedő- és iparostársadalom mellett törzsasztalokat tartottak fenn az íróknak, újságíróknak és művészeknek. A harmincas évek derekán az ügynökök és filme­sek karolták fel a New York­­kávéházat Ezt megelőzően a kávéház vezetője Tarján Vilmos, az ismert riporter volt Az Ő irányítása alatt érte el talán a kávéház a legnagyobb prosperi­tását. A válság állandósul A második világháború kitö­résekor jutott válságba a k kávé­­ház. Nagy termei gyakran üre­sen kongtak, a régi éjszakai élet már csak nyomokban volt meg benne. Azután jö­t az ostrom. A felszabadulás után a kávéház helyiségeit helyreállították, rész­vénytársaság vette át vezetését. 1945-ben és 46-ban már csak bálok és összejövetelek húzták ki az anyagi bajokkal küzdő kávéházat a csődből. Tavaly azután két részre osztották a kávéház helyiségeit. A körútra néző hatalmas helyiségét, amely régebben a ruhatár volt, óriási költséggel espressóvá alakították át, másik helyiségének egyik részéből pedig büféét csináltak. De a New York-kávéház ügy sem tudott megküzdeni az anya­­gi nehézségekkel. A ká­véház fő­részvényesét néhány hónappal ezelőtt, más természetű gazda­­­sági ügyekből kifolyólag a rendőrség őrizetbe vette. A ká­véház vezetését most már az üzemi bizottság vette át. Csak­ az espresso váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de ennek hozamából nem tudták fedezni a kávéház túlméretezett költsé­geit. A közönség végleg elfor­dult a most má­r ridegen és kietlenül ható óriási kávéházi termektől, ám ezeknek forgalma úgyszólvén a nu­lára apadt le. így,állt elő azután a helyzet, hogy nem tudták fizetni a KIK- nek a kávéház lakbérét. A kö­zelmúltban azután , a KIK föl­ajánlotta a helyiséget a Gazda­sági Főtanácsnak, amely a ká­véházi részt a Sportszerkereske­­de­mi Nemzeti Vállalatnak, az espresso-részt pedig a házban már egy utazási irodát bérlő, de terjeszkedni akaró IBUSZ- nak utalta ki Ratio Oda* .

Next