Magyar Nemzet, 1949. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1949-04-02 / 77. szám

­ ■ Á­ra: 60 fillér V / o nt­h 3i i 1949 április 2­6. év 77. szám Ma: A A Szovjetúnió emlékirata az atlanti szerződést aláíró­­ katalinakh­oz Moszkvából jelenti a TASzSz. A Szovjetunió kormánya már­cius 31-ét­ nagykö­vetei útján az északatlanti szerződés ügyében az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Kanada kormányához a kö­vetkező emlékiratot juttatta el: Az emlékirat ,,A USA külügyminisztériuma március 18-án nyilvánosságra hozta az északatlanti szerződés szövegét, amelyet a legközelebbi napokban az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Fran­ciaország, Belgium, Holandia, Luxemburg é­s Kanada kormá­nya aláírni szándékoznak. Az északatlanti szerződés szövege teljes egészében megerősítette a Szovjetunió külügyminisztériuma ez évi január 28-i közleményé­nek tartalmát, mind az egyez­mény támadó céljáról, mind pe­dig abban a vonatkozásban, hogy az északatlanti szerződés ellentétben áll az Egyesült Nem­zetek Szervezetének elveivel és céljaival és azokkal a kötele­zettségekkel, amely­eket az Ame­rikai Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország kor­mánya más egyezményekben és szerződésekben vállalt. Az észak­­atlanti szerződés védelmi jel­legű céljairól és az Egyesült Nemzetek Szervezete elveinek elismeréséről szóló, a szerződés szövegében írt állításoknak semmi közük sincs sem az­ egyezmény résztvevőinek önvé­delmi feladataihoz, sem­ pedig az Egyesült Nemzetek­­Szerve­zete céljainak és elveinek elis­meréséhez. Az északatlanti szer­ződés résztvevői olyan na­gyha­talmak, mint az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia és Francia­­ország. A szerződés tehát ter­mészetesen nem irányul sem az Amerikai Egyesült Államok, sem Nagy-Britannia, sem Fran­ciaország ellen. A nagyhatalmak közül csupán a Szovjetuniót zárták ki a szerződés résztvevői közül, ez pedig csupán azzal magyarázható, hogy a szerződés a Szovjetunió ellen irányul. Az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország hivatalos képviselői is határo­zottan utaltak arra, hogy az északatlanti szerződés a Szovjet­unió valamint a népi demokrá­ciák országai ellen irányul. Az északatlanti szerződés megköté­sének igazolásaként arra hivat­koznak, hogy a Szovjetuniónak védelmi szerződései vannak a népi demokráciák országaival Es a hivatkozás azonban telje­sen tarthatatlan. Mindazok a ba­rátsági és kölcsönös segélynyúj­tási szerződések, amelyeket a Szovjetunió a népi demokráciák országaival kötött, kétoldalú jel­legűek és csupán a német tá­madás megismétlődésének lehe­tősége ellen irányulnak. Pedig erről a veszélyről egyetlen béke­­szerető állam sem feledkezhetik meg. Ezenkívül teljesen kizárt az a lehetőség, hogy ezeket a szerző­déseket bármilyen mértékben is a Szovjetuniónak a legutóbbi háborúban volt szövetségesei, az Egyesült Államok, Nagy-Bri­tannia vagy Franciaország ellen irányulóknak lehessen értel­mezni. Sőt, a Szovjetuniónak, a német támadás megismétlődése ellen ugyanilyen szerve­léie vannak nem csupán a vánt de­mokráciák országaivá hanem Nagy-Britanniával és Francia­­országgal is. Ezzel szemben az északatlanti szerződés nem kétoldalú, hanem többoldalú szerződés, amely zárt álam csoportosulást teremt és ami különösen fontos, telje­sen figyelmen kívül hagyja a ■német támadás megismétlődésé­­nek lehetőségét, következéskép­pen célja nem új német táma­dás elhárítása. Minthogy ebben a szerződésben a Hitler-ellenes koalícióban résztvett nagyhatal­mak közül csupán a Szovjet­­únió nem vesz részt, az észak­­atlanti szerződést a Szovjetunió ellen — a legutóbbi háborúban az­ Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország egyik volt főszövetségese ellen — irányulónak kell tekinteni. Katonai intézkedései* Az északatlanti szerződés résztvevői széleskörű katonai intézkedéseket hajtanak végre, amelyeket semmikép sem lehet ezeknek az országoknak önvé­delmével magyarázni. Egyálta­lán nem­ védelmi jellegűek azok a széleskörű katonai intézke­dések, amelyeket az Egyesült Államok Nagy-Britanniával és Franciaországgal közösen a mai békehelyzetben megvalósítanak — ideértve a mindenfajta fegy­veres erők növelését, az atom­bomba felhasználására irányuló terv kidolgozását, a tisztán tá­madó fegyvert jelentő atom­­bombakészletek felhalmozását, hadi, légi és haditengerészeti támaszpontok építését stb. A második világháború ide­jén Washingtonban szervezett egyesült angol-amerikai kato­nai vezérkar fenntartása, az úgynevezett nyugati szövetség katonai vezérkarának nemrégi­ben Fontainebléauban (Francia­­ország) történt megalakulása, valamint az­ északatlanti szerző­désben meghatározott védelmi bizottság haladéktalan megte­remtésére irányuló szándék egyáltalán nem bizonyítja a szerződés résztvevőinek békés és védelmi céljait. Éppen el­lenkezőleg, sok más katonai előkészülettel együtt hozzájárul a nyugtalanság, riadalom é­s há­borús hangulat megerősödésé­hez, ami az új háború minden uszítójának érdeke. Az északatlanti szerződés cél­ja azoknak az államoknak a megfélemlítése, amelyek nem hajlandók alávetni magukat a világuralomra törő angol-ame­rikai csoportosulás parancsai­nak. Szovjetellenes célok Az ilyen világuralmi törekvé­sek tarthatatlan voltát a má­sodik világháború is megerősí­tette, amely az ugyancsak világ­uralomra törő fasiszta Német­ország szétzúzásával végződött. Az északatlanti szerződésben olyan országok is részt vesznek, amelyeknek kormánya arra szá­mít, hogy a szerződés gazda­gabb résztvevőinek terhére hasznot húzhat és ezért külön­féle terveket készít új hitelek és egyéb anyagi juttatások re­ményében. E mellett szembe­tűnő az északatla­nti szerződés szovjetellenes okainak alaptalan volta, mert mindenki tudja, hogy a Szovjetúnió senkit sem ajándékozik megtámadni és sem­­mivel sem fenyegeti sem az Amerikai Egyesült Államokat, sem Nagy-Britanniát, sem Fran­ciaországot, sem a szerződés más résztvevőjét. Az észak­­atlanti szerződés megkötését és az új hatalmi csoportosulás megteremtését az Egyesült Nem­zetek Szervezetének gyengeségé­vel okolják meg. Teljesen vilá­gos azonban­, hogy az észak­­atlanti egyezmény megkötése nem szolgálja az Egyesült Nem­zetek Szervezete megerősítésé­nek ügyét. Ellenkezőleg, e nem­­zetközi szervezet alapjainak alá­­ásására vezet, mert az említett csoprtosulás megteremtése egy­általában nem felel meg az UNO céljainak és elveinek, ha­nem ellentétben áll a szervezet alapokmányával. Az északatlanti szerződés részt­vevői arra hivatkoznak, hogy ez a szerződés állítólag az UND alapokmánya 52. cikkelyének megfelelő regionális egyezmény. Ez a hivatkozás azonban telje­sen alaptalan és tarthatatlan. A szerződésnek semmiféle regio­nális jellegéről nem lehet szó, mivel a szerződéssel létesített szövetség a földgömb mindkét féltekéjén fekvő államokat ölel fel és célja sem valamilyen re­gionális kérdés szabályozása. Ezt az is bizonyítja, hogy — amint már kijelentették — az északatlanti szerződésbe olyan államokat is bevonnak, ame­lyek nem tagjai az Egyesült Nemzetek Szervezetének (Olasz­ország, Portugália), bár az UNO alapokmányának 52. cik­kelye csupán az Egyesült Nem­zetek Szervezetének tagállamai között kötendő regionális­ egyez­­ményekről szól. Az UNO megsértése Az északatlanti államcsopor­tosulás megteremtését azzal sem lehet igazolni, hogy az UNO alapokmányának 51. cikkelye alapján az UNO bármely tagjá­nak joga van egyéni vagy együttes önvédelemre. Az UNO alapokmányának értelmében ugyanis ilyen jog csak abban az esetben keletkezhetik, ha az Egyesült Nemzetek valamely tagját fegyveres támadás éri. Mindenki előtt ismeretes to­vábbá, hogy sem az Amerikai Egyesült Államokat, sem Nagy- Britanniát, sem Franciaorszá­got, sem pedig az egyezmény bármely más résztvevőjét nem fenyegeti fegyveres támadás. Világos tehát, hogy az UNO alapokmányának 51. és 52. cik­kelyére történő hivatkozás csak arra szolgál, hogy elken­dőzze az északatlanti szerződés megkötésével keletkező katonai államcsoportosulás valódi cél­jait. Senki sem tagadhatja, hogy az északatlanti szerződés és mindenekelőtt annak 5. cik­kelye szöges ellentétben áll az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányával Az alapok­mány 53. cikkelyének szövege, amely a regionális egyezmé­nyeknek megfelelő kényszerítő cselekményekről szól, világosan megállapítja, hogy «a Bizton­sági Tanács felhatalmazása nél­kül semmiféle kényszerítő cse­lekményt nem hajtanak végre ezeknek a regionális egyezmé­nyeknek alapján vagy a regio­nális szervek útján­, kivéve a volt ellenséges államokkal kap­csolatos különleges intézkedése­ket. Az északatlanti szerződés 5. cikkelye ennek ellenére e c­­ik­a, hogy a szerződés résztve­vői a Biztonsági Tanács felha­talmazása nélkül fegyveres erő­ket használjanak. Tehát ha az északatlanti szerződést regioná­lis egyezménynek lehetne is te­kinteni, a szerződés 5. cikkelye összeférhetetlen az UNO alap­okmányával Ez ismételten bi­zonyítja, mennyire alaptalanok mindazok a hivatkozások, ame­lyek szerint az északatlanti szerződés megfelel az Egyesült Nemzetek Szervezete alapok­mánya elveinek és céljainak. A következtetések Az előadottak alapján a sov­­jet kormány az alábbi követ­keztetésekre jut­­t. Az északatlanti szerződés­nek semmi köze sincs a szerző­­désben résztvevő államok önvé­delmi céljaihoz Ezeket az álla­mokat senki sem fenyegeti és senki sem készül őket megtá­madni. Ellenkezőleg, ez a szer­ződés nyilvánvalóan támadó­­jellegű és a Szovjetunió­­ ellen­­ irányul. Ezt a szerződésben résztvevő államok képviselői sem tagadták megnyilatkozá­saikban. 2. Az északatlanti szerződés egyáltalában nem járul hozzá a béke és a nemzetközi biztonság­­megerősítéséhez, ami az Egye­sült Nemzetek Szervezete min­den tagjának kötelessége, sőt Taft szenátor, a köztársasági párt szenátusi vezére rádióbeszé­dében elemezte az atlanti szerző­dést és kifejtette, hogy súlyos aggodalonaiban a szenátus nagy többsége is osztozik. — Az atlanti szerződés — mondotta Taft — egész Nyugat- Európa rendőrévé tenné a USA-t. Az egyezmény azt az indokolt benyomást keltheti a Szovjet­unióban, mintha katonai gyűrű­vel igyekeznék a Szovjetuniót körülvenni, abból a célból, hogy támadó cselekményeket kezd­jünk ellene. Taft is tisztázandónak tartja a kérdést: összhangban áll-e az egyezmény az Egyesült Nemze­tek Alapokmányával, majd ki­fejtette, hogy az egyezmény nem növelné a USA biztonságát, sőt a háború kitörésének egyenes oka lehetne. A világ békemegmozdulásának legújabb eseményei között meg kell emlékeznünk a ,,francia gondolat kongresszusáról“, ame­lyet a francia értelmiségiek or­szágos szervezete és a tudomány dolgozóinak egyesülete kezde­ményezésére hívtak össze. Ezen a kongresszuson JoYot Curie mondotta a legjellemzőbbet: , Fel kell támasztani az ellenál­lási mozgalmat és mint egykor a farizmus ellen, most a béke megmentése érdekében kell ösz­­szefognunk". Az angol alsóház csütörtöki ülésén is szóba került a béke problémája. A­ belügyminiszter egy kérdésre válaszolva kijelen­tette, hogy mindazok a felvonu­lások, amelyek hasonlóak a lon­doni szakszervezeti tanács által az előző években rendezett má­jusi felvonulásokhoz kétségkí­vül politikai jellegűek. Ennél­fogva ezekre is alkalmazni kell a londoni főparancsnoknak azt a rendeletét amely megtiltja a politikai felvonulásokat London területén, beleértve a május el­sejei felvonulást is. A belügy­miniszter hozzátette. ..nincsen joga egyes politikai felvonulások javára kivételeket engedélyezni a tilalom alól.“ A békefront legújabb híre! A világ más részeiről is egy­re újabb jelentések érkeznek­­ a béke­mozgalommal kapcsolatban. Courtade az YHumanité-ban rámutat arra, hogy most már semmiféle üldözés neo­ akadá­lyozhatja meg az emberek száz­millióit a béke ügyének győ­­zel­mre vitelében. A newyorki békeértekez’e’en régz vett amerikai tudósok, tök és művészek nagygyűlésén is hangoztatják, hogy erős nem­zetközi békearcvonalat kell ala­­i­kítani, amely a Szovjetunió ve­zetésével felsorakozik a béke védelméért folyó harcban. Az olasz kommunista párt el­határozta, hogy mozgalmat in­­­dít országos békearcvonal meg­­tolakítására. Németországban a párizsi világkongresszus elő­készítő bizottsága Arnold Zweiget választotta elnökévé. Lelkes előkészületek folynak a kongresszusra Ausztriában is. Plejhar atya csehszlovák köz­egészségügyi miniszter, a cseh­szlovák katolikus néppárt al­eln­öke sajtónyilatkozatban hang­súlyozta, hogy az egész cseh­szlovák nép csatlakozik azokhoz, akik a világbékéért küzdenek. A tőkések hiába reménykednek a­bban, hogy a háború meg­mentheti a bukástól a kapita­lista rendszert — tette hozzá a miniszter. Clementis nem hisz a háborúban dementis csehszlovák külügy­miniszter a cseh ifjúsági szövet­ség gyűlésén mondott beszédé­ben is a béke problémájával foglalkozott. Kijelentette, hogy nem­ hisz egy harmadik világ­háborúban, mert a világ békés és háborús erőinek tüzetes és öncsalás nélkül­ végzett vizsgá­lata arra a következtetésre ve­zet, hogy a béketábor nemcsak politikai és erkölcsi, hanem egy­ben hadvezetési fölényben is van. Az új háború tervezői — mondotta — nem rendelkeznek a legfontosabb eszközzel, olyan néppel, amely hajlandó volna meghalni egy támadó háború­ban a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. A moszkvai rádió Titaéli gazdaság­­politikájáról A moszkvai rádió egyik hír­­magyarázója kifejtette, hogy a Szovjetunió az egyenjogúság alapján kötött gazdasági szerző­déseket­­a demokratikus orszá­gokkal és a háború után azonnal gazdasági támogatásban néze­sí­­tette az­ általa felszabadított or­szágokat. Ezután részletesen le­számolt a­ • Lengyelországgal, Magyarországgal, Romániával és Csehszlovákiával kötött kereske­delmi egyezményekről, amelyek során a népi demokráciák a Szovjetúniótól olyan árucikke­ket is kaptak, amelyeket ezek a nyugati országok megkülönböz­tetései miatt máshonnan nem tudtak beszerezni. — Cinikusan hangzik az áruló Tito-klikk szovjetellenes rágal­ma — folytatta a hírmagyará­zó —, amely szerint a Szovjet­unió Jugoszlávia gazdasági fej­lődését kapitalista módszerek­kel igyekszik megakadályozni és fékezni Jugoszlávia iparosí­tását, s ugyanekkor Jugoszlá­viát saját agrár­függelékévé akarja tenni. Jugoszlávia mai vezetői így akarják leplezni sö­tét terveiket, így igyekeznek el­titkolni, hogy eladták magukat az angol-amerikai monopolis­táknak és áttértek a Szovjet el­lenségeinek, az imperialisták­nak táborába Londonban nincs ciíjhaladás Londoni jelentés szerint az osztrák államszerződés kidolgo­z nem köt semmiféle olyan szö­vetséget és nem vesz részt sem­miféle olyan koalícióban, amely a magas szerződő felek egyike ellen irányul­. 5. Az északatlanti szerződés el­lentétben áll azokkal az egyezmé­nyekkel, amelyeket a Szovjet­­únió, az Amerikai Egyesült Álla­mok és Nagy-Britannia a jaltai é­s potsdami értekezleten, vala­mint az említett hatalmak képvi­selőinek a második világháború idején és után tartott tanácsko­zásain kötött. Ezeknek az egyez­ményeknek értelmében az Ameri­­kai Egyesült Államok és Nagy- Britannia, épúgy mint a Szovjet­unió, "kötelezettséget vállalt, hogy együttműködik az egyetemes béke és nemzetközi biztonság megerősítésében és hozzájárul az Egyesült Nemzetek Szervezeté­­nek megerősítéséhez.S­zásával foglalkozó külügymi­­niszterhelyettesek megbeszélései nem haladnak­­előre. Miután egyelőre levették a napirendről a határkérdést, továbbá az Ausztriánál maradó szlovének autonómiájának problémáját, csütörtökön a menekültek kér­déséről szóló rendelkezésekben nem sikerül­t­­me­­g Egyelőre tehát ezeket a parag­rafusokat is félretették és áttér­tek a katonai szakaszokra. Churchill beszéde Churchill tegnap Bostonban beszédet mondott. Részletesen foglalkozott Kuomintang-Kína bukásával, amelyet rendkívül súlyosnak tart­, majd éles tá­madó hangot ütött meg. Felso­rakoztatta valamennyi már jól ismert szovjetellenes vádját, de még néhány újat is fűzött hoz­zájuk, így például kijelentette, hogy­­ha az Egyesült Álamok nem tartotta volna kezében az atombombát, a Szovjetúnió már kommunizálta volna egész Euró­pát és London bizonyos idő óta bombázás alatt állanak. A londoni Daily Worker, mint több más lap is, vezércikkben foglalkozk Churchill amerikai beszédével és­­ azt írja, hogy­­ Churchill fejtegetései meghazud­­t­­olják a történelmi igazságot,­­ hiszen mindazokat az esemé­nyeket, amelyek a világra oly mérhetetlen szenvedéseket zúdí­tottak, a kapitalizmus idézte elő hanyatlási korszakában. Chur­­­­chill korántsem igyekszik a há­­­­borús szenvedéseket enyhíteni, s ellenkezőleg, háborúra uszít.­­ Churchill és osztálya ezt a so­­k­kat szenvedett nemzedéket új háborúba akarja sodorni, a békeszerető angol­ nép azonban meg fogja hiúsítani ezt az igye­kezetét. A hollandok meggyil­kolták Sapeno indonéz minisztert Köztársasági forrásból szár­mazó sajtójelentések szerint a holland hatóságok Dzsodzsakar­­ta környékén agyonlőtték ,Sa­­­­peno köztársasági minisztert, a Hatla-kormány volt tagját Hoz­záfűzik a jelentések, hogy Su­­penót a Duku ellen intézett holland támadás során ejtették fogságba. Támadásban a gü­rög szabadságharcosok A Szabad Görög Rádió jelenti április 1-én, Kaimakszala tarto­mányban a demokratikus had­sereg 24. ezrede Agia Form­inál és Polikarpsnál megtámadta az ellenséges alakulatokat és nagy veszteségeket okozott nekik. Ugyanekkor más alakulatok be­nyomultak Ardea és Palesztra községekbe. A d­emokratikus csapatok légvédelmi tüzérsége súlyosan megrongált egy ellenséges re­pülőgépet, úgyhogy Ardeában kéttyszerreszállhat részeit szöges ellentétben áll az UNO , biztonság fenntartásában és alapokmányának elveivel és cél­jaival és az Egyesült Nemzetek Szervezetének bomlasztására ve­zet. 3. Az északatlanti szerződés ellentétben áll a Nagy-Britannia és a Szovjetunió 1942-ben kö­tött szerződésével, amelynek ér­telmében a két állam kötelezett­­­séget vállalt, hogy együttműkö­dik a béke és a nemzetközi biz­tonság fenntartásában és a nem­ köt semmiféle olyan szövetséget és nem vesz részt semmiféle olyan koalícióban, amely a másik magas szerződő fél ellen irányult. 4. Az északatlanti szerződés ellentétben áll a Franciaország és a Szovjetunió 1944-ben kö­tött szerződésével, amelynek ér­telmében a két állam kötele­­­zettséget vállalt, hogy együttmű­ködik a béke és a nemzetközi­ ­,í az atlanti szerződés egész Nyugat-Eusrópa rendőrévé tenné az Egyes­­lt Államokat”

Next