Magyar Nemzet, 1949. június (5. évfolyam, 126-149. szám)
1949-06-03 / 128. szám
télitek, 1949. idstins 3. Csoda a falun Ez a kis történet akkor kezdlődött, amikor az ismert és jónevű festőművész felcsapott rajztanárnak. Volt egy kedvenc gondolata, azt akarta valóra váltani. Minden gyermekben — legalább és a legtöbbjében — egy-egy kis művész szunnyad. Így hangzott a tétel. És ha ezt a tehetségmagot kifejlődni engedjük, ha nem rontjuk el az ősi ösztönt a magunk „elképzeléseivel“, csodálatos lesz az eredmény. Éppen esztendeje, hogy munkához látott. Nem volt könnyű dolga. Eleinte tanítványa sem igen akadt. De nem csüggedt. Szinte házról-házra járt a kispestkörnyéki községben és egyenként „megakvirálta" a gyerekeket. Itt-ott ez meglehetős fáradságába került. Nem egy szülő nehezen értette meg, miért töltse az idejét házimunka helyett „színes ákombákomokkal“ a fia, meg a leánya. Azután mégis együvé verődött a társaság. És a festő maga köré gyűjtötte a híveket, beszélt nekik emberekről és állatokról, virágokról és csillagokról, munkáról és szórakozásról, legfőképpen pedig mindennapi életünk ezer kisebbnagyobb csodájáról. Utána pedig azt mondta: rajzoljátok le, amiről beszéltünk. Vagy azt, ami beszélgetés közben eszetekbe jutott. A ceruza és a kréta gyorsan száguldott a papiroson. A kis művészek keze alól egymásután kerültek ki a „műalkotások“. Egyikük-másikuk láttára maga a festő is megdöbbent. És gyönyörködő alázattal szemlélte az ősi, természetes és éppen ezért kísértetiesen erőteljes megnyilatkozásokat. Gyűltek, egyre gyűltek a képek. A festőnek második otthonává vált a kispestkörnyéki iskola, ahol kora reggeltől késő estig szakadatlanul folyt az „alkotás“. (Csak mellékesen írom ide, hogy naponta kétszer két órát virlasnosozott, amíg megtette az utat zuglói lakásából a furcsa műterembe.) • A sok képből kiállítás kerekedett, olyan kiállítás, amilyet még nem láttunk. Ezt hangoztatta Mihályfi Ernő is, amikor a békásmegyeri iskolában a Művészeti Tanács nevében magnyitó szavait elmondotta. Ezt érezte az összegyűlt közönség is, soraiban az ott házhoz jutott művész- és írócsoport valamennyi tagjával. És ezt éreztük, amikor sűrű egymásutánban írtuk fel nevünket a kis művészeti rajzai mellé, jelezve minden tárlat prózai, de egyek legfontosabb céljának megvalósulását: „Megvették.“ Négyszázhatvan képből több mint kilencven talált vevőre az első napon. Hát láttunk már ilyen kiállítást? •Amiért pedig ezt a kis történetet megírtam, az most következik. A tanulság — és egy kérés. A tanulság az, hogy ott, a békásmegyeri iskola tantermeiben vasárnap mindenki rádöbbenhetett- valóban megváltozott a világ Magyarországon. És a demokrácia komolyan vette a maga programmját: nemcsak földet, hanem kultúrát is adott a magyar népnek. A kérés a kultuszkormány felé hangzik el és Ortutay Gyula művészi érzékét, segítő szándékát ismerve, nyilván nem eredménytelenül. Amikor majd legközelebb i kiválasztják a szellemi élet területéről azokat, akik a kiváló munkás „címét és jellegét“ megérdemlik, ne felejtkezzenek el a megyeri festőművészrajztanárról sem. Bene Gézának hívják: Kemény István temeti le hét-én, szombaton délután 3 órakor lesz a kére- Éjposs úti temető halottasházából. „ Drága halottunkat a családi sírboltban helyezzük örökö nyugalomra. ! Az előzó napon leközölt irtó- ■ ponttól eltérően mi! Singyar Nemzet MAGYAR LEVENTÉK ti aimer vonman v. Az elfásult fiúkban röpke pillanatra visszatért az életkedv, vidámak voltak, a „diákbeköpések* röpködtek a levegőben és azt hihette volna bárki, hogy kirándulni megyünk a budai hegyekbe... De eljött az alkony, az est meghozta az otthon illatát, a lámpagyujtás és a közös vacsora emlékét. Ott tolongott mindenki a vagonajtóban, a kanyarból visszanézve komikusan hatott, amint végignéztem a szomorú vagonsoron: a kilógatott lábak miként lóbálództek a töltés felett. Aztán eszembe jutott a pad alatt olvasott Villon-kötet, abban is így himbálódznak az osztottak... Az alkonyhozta melankólia megülte a fiúkat. Nem lehetett mást tenni, mint énekelni. A mellettünk elsuhanó, csodás fekvésű liliput-városkák lakói közömbösen néztek az idegen nyelven éneklő szerelvény után, majd eltűntek a pirostetejű házikók ajtajában. Hazamentek, nekik még van otthonuk, a békésen alvó fák, virágok és egyéb növények között. A maguk életét élik, csak mi szorongunk a szűk vagonban és egy marosmenti tanyáról énekelünk, amely valahol a fenyőerdők aljában húzódik meg. A kis tanya ajtajában egy pirospozsgás, formás kis magyar lányka áll és kellemesen invitálja vendégét befelé, egészen a konyháig, ahol egy nagy-nagy tányér cuákostészta gőzölög az asztalon, vastagon meghintve porcukorral. Nem kell mást csinálni, mint leülni, enni, enni és enni... Aztán egy pohár jó, friss, hideg vízt inni... Egészen leesötétedett, a nóta halkabb lett és végül megölte a kattogás. Némán ültünk és álltunk a vagonajtóban, néztük a téti csillagkép tótágaszélie göncészekerét Tiszta volt az ég, metsző hideg vágódott be a nyitott vagonajtón a vagonba. Becsuktuk az ajtót. Aztán alig hangzott szó, ki-ki ment a «helyére», összehúzódzkodott a lehető legkisebbre és egymásután gyulladtak fel a «suvick-mécsesek». A vagon sarkából mindez úgy tűnt, mintha parányi temető parcelláját látnám. Halottak napján, a kegyelet elszórt mécseseivel. Előkerültek az irattárcák azokból egy-egy hajtincs, fénykép, apró levélke. Mindenki magamagával volt elfoglalva és csak néha-néha hangzott el egy-egy bátortalan mondat: — Ugye csinos?... — A válasz ilyenkor sokáig váratott magára, de mindig szelíd, barátságos és helyeslő volt. Majd a kérdező ismét begubózott. Éreztem, hogy tér és idő itt most nem számít, mindenki otthon volt, ki a Körutat rótta gondolatban, amint iskolatáskával a hóna alatt igyekezett a Vestamoziba, megunva a délelőtti tanulást. Volt, aki a Ligetben járt, sokan bizonyára a Rózsadombon és nem törődve semmivel. catullusi ritmusban vallotta a szerelmet egy bakfisnak. Volt olyan is aki azon gondolkozott, miképpen szökjék meg otthonról valamilyen ürüggyel és miképpen magyarázza meg, hogy ma nem kapott fel leckét s holnap «potya nap» lesz. S miután mindezt szépen elmondta, átöltözik, zsebpénzelőleget kér és vígan elkocog egy-egy szöszi, vagy barna bakfis által megadott találkozó felé... Nem tudtuk, hogy ez a nosztalgia, a honvágy, amely belopódzik a szívbe, nyomja a lelket és mégis olyan könnyű. ... Én azt álmodtam, hogy anyám beszól a szobámba: «Fiam, gyere ebédelni!» Bementem a konyhába, ahol az asztalon rákostészta párolgott, de csodálkoztam, hogy miért lavórban kapom? Azonban teliszele volt, cukorral és baracklekvárral megtetőzve Ettem, helyesebben mondva — faltam. Anyám ezért megütközve is nézett rám. Felébredtem, mert Laci és Dagi dühösen bökdösött — «miért harapdálom a lábfejeiket?!» (Itt meg kell jegyeznem, hogy lefekvés előtt újabban mindenkivel levettettük a bakancsot, vagy félcipőt, mert az éjjeli alvásnál veszélyeztették testi épségüket, így a mékestészta okozta álmodozásomban Laci és Dagi — ha ugyan igaz?! — lábfejét harapdálhattam.) Még szerencse, hogy harisnyában voltak, így nem történt különösebb baj. Annyit azonban elértem, hogy az éjjszaka folyamán a lábfejek tapintatosan elkerültek. Reggelre azután tudatára ébredtünk annak, hogy teljesen megsetvesedtünk. Itt-ott mér a rüh vörös foltjai is jelentkeztek. Mindenki késégbeesetten vakarózott. Napokkal előbb még az étkezés jelentette az abszolútörömet és boldogságot. Most már szinte nem is törődtünk az evéssel, hanem önfeledten vakaróztunk. Eddig még élveztem kissé a tájat, de most már valahogyan nem is láttam semmit a sziléziai vidékből, hanem csak bámulom kifelé és asmálva semmit, vakaróztam. Azonban megnyugodtam, látván, hogy mindenki hasonlóan van elfoglalva. El is lehettünk foglalva, mert munkáink nagy türelmet igénylő és aprólékos volt, hiszen a tervek igen aprók és könnyen elbújhatnak ... Amikor Ottó Lisgnitz-ben megjelent egy vödör melasszal megállapítottuk, hogy" ügyes fiú, szórakozottan majszoltuk a szétosztott melaszt és szaporán vakaróztunk. A menetirányt nem figyeltem, őszintén szólva, nem is nagyon érdekelt. Újabban nagyon sokat álldogáltunk, amely által kitágult a vakarózó? hely, ami itt ebben a helyszűkében nem emelkedhetett a legdühösebb tökélyre. Tökélyről lévén szó, meg kell állapítanom, hogy alaposan rájöttünk a testrekává? Áden fortélyára. A csodát vártuk: valamilyen tábort, a jólétet, evést és nyugodt, kényelmes alvást. Aztán rájöttünk, hogy a testi szükségleteinken kívül bizonyos kimondhatatlan hiányérzetünk támadt a háborút illetően. Amikor otthonról elindultunk, úgy sirattak meg bennünket, mint akik a front vágóhídjára mennek és életbenmaradásuk igen kétséges. A gépfegyvertűz, a bomba zápor és a páncélkocsik csikorgó hernyótalpai közé. Nos, mi csak vakaróztunk, néha egy kis élelmet csentünk és énekeltünk. Végül abba a hibába estünk, hogy végtelenül fontosnak éreztük magunkat: a szemafor csakis nekünk jelent szabadot, a pályaudvarokon csakis miértünk öltöztették fel a leányokat fehérbe, hogy mint vöröskeresztes nővérek átnyújtsák az élelmet. És ha egy-egy pályaudvaron láttunk egy katonai szerelvényt, meg voltunk róla győződve, hogy azok álunkból állottak félre... Az egy pillanatig sem jutott eszünkbe, hogy valaha még baj érhet bennünket. Kan Géza (Folytatják) Megérkezett Moszkvába a magyar kulturális küldöttség A moszkvai Rádió jelenti, hogy a Szovjetunió meghívására csütörtökön Moszkvába érkezett a magyar kulturális küldöttség. A Szovjetúnióba érkezett magyar parasztküldöttség, amelynek vezetője Erdei Mihály, azEPOSZ alelnöke, szerdán Moszkva nevezetességeinek megtekintése után Lenin mauzóleumában tisztelgett. A küldöttség tagjai szerdán este a földmívelésügyi minisztérium vendégeiként megtekintették Csajkovszkij: «Hattyú-tó» című balettjét. Csütörtökön délelőtt a Forradalmi Múzeumban jártak, majd megtekintették Moszkva híres földalatti vasútját. Csütörtökön este pedig a Gorkijparkot és a park területén rendezett ipari kiállítást tekintették meg. Fényes keretek között kezdődtek a Puskin emlékünnepségek Csütörtökön délután a Zeneművészeti Főiskola nagytermében nagy közönség gyűlt össze, hogy részt vegyen Alexander Szergejevics Puskinnak, az orosz nép nagy fiának, az orosz és a világirodalom lángelméjének ISO. születése évfordulóját ünneplő ülésén. Az ünnepségen szovjet részről megjelent Puskin szovjet nagykövet, ott volt Szakosíts Árpád köztársasági elnök, Nagy Imre, az országgyűlés elnöke, Farkas Mihály, Kossa István, Vas Zoltán, Rónai Sándor, Hies István, Kárlay Gyula, Bebrát Lajos, Erdei Ferenc, és Ortutay Gyula miniszterek, Bognár József,Budapest polgármestere és a magyar politikai és szellemi élet kiválóságai. Az ünnepélyt Ortutay Gyula közoktatásügyi miniszter nyitotta meg. Rámutatott arra, hogy a magyar közvélemény már Toldy Ferenc ismertetésében tudomást szerzett Puskin irodalmi nagyságáról. A huszas években a Horthy-rendszer esztétikája meghamisította Puskin képét. A teljes Puskint is a felszabadtó Szovjetuniónak köszönheti a magyar nép. Azt akarjuk, hogy egész dolgozó népünk fogadja szívébe Puskint s“éljen tanításaiból, költészetéből. Ezután Puskin nagykövet mondott emlékbeszédet. — A haza szabadságáért folytatott harc és az orosz nép eljövendő nagyságába vetett hit — mondotta —, ami Puskin művét pátosszal és halhatatlan élettel töltötte meg. Puskin egyéniségében és életművében a nagy orosz nép legkimagaslóbb vonásai jutottak kifejezésre: a tehetség, a szabadságszeretet, a tiszta értelem, az állhatatos jellem és a haza mélységes szeretete. Puskin az irodalomban megszilárdította a realista irányzatot és ebben megelőzte Nyugat-Európa egykorú íróit. Nemcsak nemzeti költő volt, hanem mélyen nemzetközi is. Az új, demokratikus Magyarországon, ahol tág lehetőség nyílik ez orosz és a szovjet irodalom tanulmányozására, nincs kétség afelől, hogy Puskin alkotása a magyar nép körében éppen olyan közkinccsé válik, mint Petőfi Sándoré. Horváth Márton szólalt fel ezután és beszédében rámutatott arra, hogy a Puskinról szóló ünnepi megemlékezések igazi értelmét az adja meg, ha egy súlyos bűnre mutatunk rá — mondotta —. Nem Puskin megalázásának és meggyilkolásának a bűnére gondolunk. Mi sem természetesebb, hogy ugyanaz a cár, aki nálunk Petőfit hányatta kardélre, odahaza Puskint gyilkoltatta meg. Ugyanaz a zsarnokság, amely Vörösmartyt őrületbe, Adyt az alkoholmámorba, József Attilát a vonat kerekei alá hajszolta, száz ével ezelőtt is megtalálta a módját, hogy kioltsa a szabadságért harcoló költő életét. Számunkra — folytatta — elsősorban a magyar kultúrpolitika évszázados bűnéről van szó, amellyel a magyar urak is beállottak Puskin szellemi gyilkosai közé. Féltek a szabadság költőjétől. Bűnüket azzal tetézték, hogy nemcsak elhallgattatták, hanem meghamisították Puskint, oroszlánkörmeit kimanikürözték, költészetének vad sörényét megnyírták és a mult századi magyar Puskin-fordításai úgy viszonylottak az igazihoz, mint az oroszlánosan nyírt pincsi az igazi oroszlánhoz. Ma végre nemcsak Puskin hazájában, hanem nálunk, Magyarországon is eljött az a kor, amely megérti és megvalósítja a szabadság költőjének legmerészebb álmait Horváth Márton hosszantartó, lelkes tapssal fogadott beszéde után Kenedy Katalin, Kőműves Sándor, Balky Anna, Horváth Ferenc és a Vásárhelyi-kórus Puskin műveiből adtak elő. KloinASi I Pesten, József-körút 2. ferefén I39-107 Szervita-tér 8. Ipe?M 382-393 [ Budán: Mrisztina-körút f?7. Tel. 468-453 Hirdetések és előfizetések felvétele is Pünkösd mindkét napján zárva tartanak az üzletek Pünkösd mindkét napján az ország egész területén valamennyi üzlet köteles zárva tartani. Kivétel a KÖZÉRT, Utasellátó, Népből N. V. élelmiszer elárusító fiókjai, ahol az alkalmazottakat váltott munkarendszerben foglalkoztatják, valamint a cukorkaüzletek, amelyekre Pünkösd vasárnap és hétfőn a szokásos nyitvatartás érvényes. A fodrászüzletek, kivéve a váltott munkarendszerben dolgozókat, vasárnap zárva tartanak, a községekben 8—12-ig nyitva lehetnek. Pünkösd hétfőn 8—12-ig valamennyi fodrászüzlet nyitva tarthat. Ugyancsak hétfőn a TEJÉRT összes fiókjai 7—10-ig kizárólag tejkimérés céljából nyitva tarthatnak. 25.000 forintos üzemszervezési pályázat Az iparügyi minisztérium a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségével karöltve csütörtökön ankétsorozatot indított. Az első ankétot Karczag Imre iparügyi államtitkár nyitotta meg. Bejelentette, hogy az iparügyi minisztérium és a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége 26.000 forintos üzemszervezési pályázatot írt ki, majd rámutatott a most induló ankétsorozat fontosságára. A minőségi termelés a munkaverseny egyik fő célja. Zentai Béla, a Tudományos Tanács főtitkára felszólalásában hangsúlyozta: feltétlenül helyes dolog, hogy a termelési kérdéseket, mint társadalmi problémákat milyen nagy nyilvánosság előtt tárgyalják meg. Megnyílt az első sportáruház a »New Yorkban« Csütörtökön a volt New York Kávéház helyiségeiben megnyitották a Sportszerkereskedelmi N. V. sportáruházát A megnyitó ünnepélyen Korbasics Pál, az N. V. vezérigazgatója, a Vasasok vol főtitkára üdvözölte a megjelenteket. Az N. V. dolgozói nevében Denhof Ernő ígérte meg, úgy fognak dolgozni, hogy az ötéves terv minden évében egy emeletet húzzanak rá a mostani áruházra. Lósport A csütörtöki galop eredményei I. Fenketl (10:117) Békebeli, Argyélus (bef. 120 és 414). II. Galád (10:33) Füstös, Csábító (bef. 44 és 65). III. Bombardon (10:28) Tarantella II. (bef. 00). IV. Viola (10:17) Csakazért. Otillia (bef. 28 és 27). V. Ramóna (10:57) Bánk (bef. 243). VL Lidérc II. (10:216) derebera Bandus Gy. (bef. 742 és 733). VII. Futótűz (10:18) Filmstar, Pókos (bef. 105 és 137). VIII. Azra II (10:16) Julika (bef. 154). IX. Szárcsa (10:20) Mutyi, Palcsika (bef. 94 és 108). X. F. Kígyó (10:27) Turul, Évika (bef. 73 és 266). MA: HERNÁDI, Z. 8. — Három bemutató lesz szezonzárásig a pesti színházakban. A Belvárosi Színház pénteken mutatja be Szofronov szovjet író Moszkvai sellem című színművét, amely nemrégen kapott Sztálin-díjat. A Magyar Színházban június 9-én kerül először előadásra Scserbatov nagyoperettje, a Dohányon vett kapitány Gellért Endre rendezésében, Major Tamás és Hont Ferenc együttes művészi vezetésével. Június 10-én lesz a Nemzeti Színház idei utolsó bemutatója, Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátéka. e kétfős pünkösdi számának kiötlő szenzációi: CzParragi György: Daloló pünkösd © bűvészet és szerelem —• A világ legszebb szerelmi rajzai © Puskin önmagáról és művei Puskinról © Könyvnapi érdekességek « A mama Amerikában —« Békessy Imre megrázó írása a «kihozatott» anyákról © Tömörkény István, Hunyady Sándor, Babay József, Daróczy Sándor és Somogyi Gyula remek novellái @ Mit mond a fejformája? — Rajzos önismeret © A házastársi háborúviselés magasiskolája © Biró Lajos pompás jelenete az öregekről @ Pesti kis divatlap — Mókás, rajzos jelenetek máról © Amatőr mágusok új trükkjei © A rák gyógyítható © Négyszemközt a szerkesztővel © Házassági tapintat © A Magyar Gyermekszál új nyertesei © Tévhitek az állatokról © Kis családi színkör öcsiről © Éppen erre lenne szükség — Rajzos tanácsadó a házunk tájáról © A Kis Házi Szabász új modelljei © Viki tornázik © Különös definíciók Viccek, humor, móka, keresztrejtvények Iki lírai Inm 3 Don Pasquale repriz Ilyen a mi szerencsénk! A 16 éve néma művet Operánkban Failoni szerette volna életrekelteni s végül is Somogyi László eszközli a reprizt. Demonstrációja nem sikerült s a hallgató elmondhatja: «Nincs a teremtésben vesztes, csak én!» Hiába jó muzsikus, ha nem színházi karmester s ütközései vannak. Már nincs is remény, hogy betanuljon. Ott, ahol repülnek, suttognak, kuncognak a hangok s az üdítően pajkos forgatagban ősrégi pulcinell fogások, bevált tréfák, a látszat házasság minden helyzetkomikuma szövődik, Somogyi szomorú ember. Humora akár Vajda Jánosé s mintha egy sírásó viccelne. Előadása lapos, hűvös és minden cizelláltságra, precizitásra törekvése ellenére sem hajszálpontos. Nem érti azt a művészetet, mely egy lélegzetre szelemes, elolvadó, természetes és raffinált. Zenélése csak legyőz, de nem győz meg útja helyességéről. Magas mértékkel mérve Gyurkovics csalódás a Lammermoori után. A középhangokra épített szólamban,— noha sohasem játszott annyit, mint most s túl is ugrálja szerepét — nem hat őszintének, amit csinál. A bravúr önértéke vitathatatlan, de a bő koloratúr spékelés nem sokat segít, mert ez itt csupán az a bizonyos kitömött madár a kalapon. Sajnos, Gyurkovics nem olyan hús-vér prímádon. iírok nála a műfajnak, mint Orosz és Osváth saját területén. Amit nyújt, tipikus marionett művészet. Kövecses jó figura, ha igen vékony pénzű tenorocska. Ide kellene Simándy, mint ahogyan a «nagyképű doktor» Lendvai helyett is Svéd lenne igazi. A mindent túlzó aktor énekbeszéde kevés ott, ahol be’canto az igény. Maleczky kitűnő. Noha a szavaló effektus nem illik a stílusba s bár van az egésznek egy kis «mtf» jellege, a megismételt kórus indokolt siker. Nádasdy rendezésében vannak ötletek, csak az alapfikció téves s így az egész az operett felé kanyarodik. Fülöp kiváló tehetsége a római palazzo színekkel olyasmit produkált, ami sehogyan sem illik a zenéhez. Ez buffo és nem dráma! (G. E.)