Magyar Nemzet, 1949. június (5. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-19 / 140. szám

Árai 60 fillér Vasárnap 1940 június 19­­. év 140. szám Lünden jószámi ék­­i em­b­er vágya írta: Parragi György A budapesti békekongresszus, Baki Paul Eluard, a nagy fran­­cia költöttek megrendítő emberi és művészi hitvallása mellett legkimagaslóbb eseménye két­ségkívül Losonciy Géza hatal­mas expozéja volt, mely lenyű­göző erővel vetítette hallgató­sága elé a háború és béke erői­nek drámai birkózását, önkén­telenül a görög mythológia fe­lejthetetlen képei támadtak fel bennünk szavai nyomán. Most is ilyen titáni ember­­feletti harc folyik a béke és a háború erői között. Asmak az örök harcnak egyik döntő sza­­kaszában él a mi nemzedékünk, melyet a perzsa mythológiának dualizmus-tana ismert fel már az emberiség őskorában, ami­kor a világ értelmét és lényegét Ormuzdnak, a világosság urának és A rimer® ak (ármánynak), a Sötétség fejedelmének, vagyis a jó és a rossz, a béke és háború, az építés és a rombolás szimbó­lumainak harcában jelölte meg. Etilnek a világtörténelmi harc­ijaik első fejezete: az antifasiz­­musnak és fasizmusnak, az em­beriességnek és az embertelen­ségnek, a szabadságnak és a zsarnokságnak az élet-halál küz­delme 1945-ben. A német, illetve japán kapitulációval a haladás, a szabadság erőinek győzelmé­vel végződtek. Erről a győzelem­­ről azonban azóta kiderült, hogy nem végleges, hanem csak át­­m­eneti. Nem sterilizálta örökre a fasizmus csíráit. Nem irtotta ki örökre az emberi szívekből a támadás ősi barbár ösztönét. Nem küldte örök száműzetésbe a­z embertelenség szadizmusát. Feloszlatta a koncentrációs tá­borokat, lerombolta a gázkam­rákat, krematóriumokat, de nem tiporta el véglegesen azt az em­bertelen szellemet, mely a XX. századnak e legszégyel­ teljesebb alkotásait létrehozta. Ezért kell ma ismét szellemi­leg mozgósítani, szellemileg fel­szerelni azokat az erőket, ame­­lyek a legutóbbi világháborúban a fasizmus ellen harcoltak és győzedelmeskedtek felette. Is­mét meg kell szervezni a resis­­tance-ot, az ellenállást a fasizmus újjáéledő erőivel szemben. Ismét meg kell teremt­ni a világ min­den tiszta szándékú, a háborút, az imperialista elnyomást, a monopoltőke kizsákmányoló rendszerét gyűlölő emberek át­­törhetetlen egységfrontját. Erre a feladatra vállalkoztak a kü­lönböző országokban megtartott Vagy ezután megtartandó béke­kongresszusok. A most lezajlott magyar béke­kongresszus szervesen illeszke­dett bele az eddigi hasonló se­regszemlék sikersorozatába és szellemi atmoszférájába. Ezt a szellemet kétféle megnyilatko­zása jellemezte leginkább: az erő és az egység. .E két jellemző vonás jegyéb­e zajlott le a bu­dapesti békekongresszus is. A benne felhalmozott legyűr­hetetlen erőt egyformán fejezte ki a fegyveres alakulatok, hon­védség, rendőrség , szabadság­­harcosok népes képviselete, a munka frontján dolgozóknak, ipari munkásoknak, parasztok­nak, értelmiségieknek és az ifjú­ságnak ereje, elszánt, bátor te­kintete és lelkesedése. A kongresszus azonban hű megnyilatkozása volt a nemzet nagy fizikai és szellemi egysé­gének is. A nemzet szellemi, lelki, anyagi kincstárainak min­­den értékét ott láttuk a parla­ment üléstermében. Legkiválóbb tudósainkat, íróinkat, művészein­ket, fizikai dolffozói­­k élcsapa­tát, a minta­gazdákat, a munka hőseit. A gyárak, üzemeit, bá­nyák, laboratóriumok, könyv­tárak fizikai és értelmiségi dol­gozók mellett élt n­yok testvéri egyetértésben az oltárok széleét, az egyházak papjai, akik első­iében jelentek meg ibben nagy számban a magyar népi demo­­kráciának ilyen hatalmas sereg­szemléléin. Nincs a nemzet életének olyan rektora, amely a maga külön jellegzetességével, eltérő színfolt­­jával ne mutatkozott volna meg a békekongresszuson. Ez a vál­tozatosság ellentéte az uniformi­­záltságnak, az egyszínűségnek és egyhangúságnak. A kongresz­­szus hangja színes, polifónikus emberi hang volt és nem fakó, színtelen. Ez a sokszínűség, vál­tozatosság fejezte ki azonban a legbeszédesebben a kongresszus nagy belső egységét. Egyben iga­zolta ezzel Losonczy államtit­kárinak azt a megállapítását, hogy a béke szolgálata nem egy társadalmi csoportnak, egy po­litikai pártnak a monopóliuma. A budapesti kongresszus tagjai is átérezték Ilja Ehrenburg sza­­vainak igazságát, mely szerint a békemozgalom minden jószán­dékú ember szívügye, legyenek bár marxisták, kankiánusok, szabadgon­­dolkodók vagy katoli­kusok. A budapesti kongresszus a maga belső egységével igazat adott Boulter abbénak, amikor Wroclawban kijelentette: „A béke csak olyan emberi gondolat műve lehet, amely minden hu­manizmust számbavesz az em­beriség újjáteremetésében." Természetes, hogy a béke nagy művének megalkotásában, megszilárdításában és megvédel­­mezésében nem hiányozhat a keresztény humanizmus sem. „A kereszténység — mondotta ugyanott Boulier abbé — nem mentit fel a keresztényt emberi feladatának teljesítése alól. A keresztény nem lehet szökevény és ezért el kell foglalnia helyét d­ás test,-ér­ti el az'-ir­­a­­ni­­án a műhelyekben ahol az emberiség sorsát kovácsolják.'' Az emberiség mai sorsát két különböző helyen kovácsolják. Az egyik helyet alkotják a fegy­vergyárosok irodái, arzenáljai, a velük szövetséges sajtó szer­kesztőségei, rádióállomások stú­diói és az őket kiszolgáló ve­zérkarok, parlamentek. A­ másik hely: a béke tábora. Nem két­séges, hogy milyen sorsot készí­tenek elő az emberiség számára e két különböző helyen. Az egyik az atombombát gyártja, a civili­záció megsemmisítését készíti elő, a művelt emberiség sírját akar­ja megásni. A másik helyen az atomenergiát békés célokra, az emberi munka megkönnyí­­tésére kívánják felhasználni, la­boratóriumaiban a betegségek leküzdése, a talajok javítása cél­jából kísérleteznek baktériu­­mokkal, az ipar az emberi fo­gyasztás, életszínvonal-emelés cél­jából dolgozik. Az emberi kul­túrát nem tragikus öngyilkosság­gal, halálos pesszimizmussal be­fejezni, hanem új lendülettel, új vérfelfrissítéssel, új optimiz­mussal új virágzásba, új, nagy alkotások elvégzésére akarják fejleszteni. Nem sírokat aka­runk ásni, hanem egy szabad, szebb világ születésénél akarunk segédkezni. A harc megindult, a béke­szerető, jószándékú emberek­­ harca a sötétség erőinek sírt nyitogató kísérletezései ellen. És ennek a harcnak az élén az a hatalom áll, amely egyszben már megimentette az emberiséget a legszörnyűbb veszedelemtől, a fasiszta elnyomástól. Három éven át a Szovjetunió egyedül harcolt az ellenséggel, egyedül viselte a háború legnagyobb súlyát. És most újra a Szovjet­­únió vállalja az oroszlánrészt abban a harcban, amely a neo­­fasizmus szálláscsinálói ellen in­dult meg szerte a világon. A küzdelem kimenetele nem két­séges. Az élet mindig legyőzi a halált, a szellem a kardot, az erőszakot, a szabadság az elnyo­mást, a béke a háborút. De az is biztos, hogy a szabadság­szerető népek nem a halál fe­kete kockájára teszk­­élüket, hanem az életre, a békére. Mert tudjuk, hogy a jövő az ő győ­zelmüket hordozza terhes mellé­ben. A magyar dolgozó nép e tudatának, reményének volt egy­séges megnyilatkozása a buda­pesti békekongresszus. A békekonferencia állást foglalt a világbéke mellett hogy a béke megvédése érdeké­ben feladatunk mindenekelőtt abban áll, hogy felszámoljuk hazánkban a reakció még meg­levő maradványait, hogy a ter­melés frontján folyó harcban, a szocialista munkaversenyben ha­zánk gazdasági erejét fokoz­zuk. — Mi, szervezett magyar munkások híven követjük a bé­kéért folyó harcban is a mi nagy dicső Pártunknak, a Ma­gyar Dolgozók Pártjának, a magyar nép bölcs vezérének, Rákosi Mátyásnak útmutatásait — fejezte be beszédét Piros László. Bognár József belkereskedelmi miniszter hangsúlyozta, hogy a Szovjetúnió iránti hála egyben hűség önmagunkhoz, nemzeti felemelkedésünkhöz, társadalmi vívmányainkhoz, dolgozó né­pünk unalmáho­z. A szovjet— magyar barátság bizonyítéka annak, hogy egy kis ország a közvetlen barátság, a nemzeti szuverenitás kölcsönös tisztelet­­ben tartása alapján őszint bará­ti és szövetséges viszonyba ke­rülhet egy nagyhatalommal, per­sze csak olyan nagyhatalommal, mint amint a Lenin és Sztálin nagy eszméi által vezetett Szov­jet úrnő. Illyés Gyula, Kossuth-díjas író elmondotta, hogy a hajdani uradalmi cselédek mennyivel boldogabb, emberi ételei élnek mint azelőtt és milyen bizakodás­sal né­znek a jövőbe. A volt gró­fi földek és bérletek dolgozói tudják, kiknek köszönhetik fel­­emelkedésüket. Négy év alatt meggyőződhetitek arról, mit je­lent a munka békéje, a dolgozók békéje. Szádeczky-Kardoss Elemér egyetemi tanár kiemelte, hogy a kutatók, a tudósok a békét ak­tívan is megvédik és készek a tudomány minden eszközét fel­használni a béke érdekében. Andics Erzsébet egyetemi ta­nár kiemelte, hogy ez imperia­lista hatalmak nemcsak politi­kailag, gazdaságilag és katonai­­lag készítik elő a háborút, ha­nem igyekeznek ideológiailag is megszervezni. Egyik ilyen bur­kolt módszerük a kozmopolitiz­­rmus hirdetése is. A kozmopoli­­tizmust az imperialista sajtó marxista internacionalizmusként akarja beállítani Berkó József, Rajka község termelőszövetkezeti csoportja nevében üdvözölte a kongresz­­szust, majd Mihailich Győző Kossuth-díjas hídépítő, egyete­mi tanár mondotta: A békéért érdemes és kell is harcolni Szombaton reggel kilenc óra után az országos békekonfe­rencia , folytatta tanácskozásait. Az ülést Major Tamás, a Nem­zeti Színház igazgatója nyitotta meg. A napirend előtt az MNDSz újpesti asszonyküldött­sége üdvözölte e konferenciát és virágcsokrot nyújtott át az elnökség egyik asszonytagjának Ezután az elnök különféle táv­iratokat ismertetett, amelyek­ben a világ minden részéből üdvözlik az Országos Békekon­ferenciát. üdvözlő táviratokat küldött Leon Ruszkovsky len­gyel író, Dimitrij Poljak­ov bol­gár költő, Jan Drda, a csehszlo­vák írószövetség elnöke, Lapp Novomoclev, a szlovák iskola­­ügyeik minisztere, Johannes Bacher német költő, Cotton asz­szony, a Nemzetközi Nflszövet­­ség elnöke, Yves Farge volt francia miniszter, Edgar Lon­­guet, Marx Károly unokája és a francia kommunista párt régi harcosai. A táviratok magszám­­lálhatatlan sokasága érkezett, amelyekben üdvözítik a konfe­renciát és sok sikert kívánnak m­unkájához A Szovjetunió a béketábor élén Darvas József építésügyi mi­niszter lépett a szónoki emel­vényre. — Egy emberöltő alatt — mondotta — két szörnyű hábo­rú pusztított az emberiségen s most, alig négy esztendővel a második világháború befejezése után ott tartunk, hogy a világ békeszerető népeinek egy új vi­lágháború kirobbantásának a megakadályozására kell erejü­ket felsorakoztatni. Az elmúlt négy esztendő, de különösen az utolsó másfél esztendő alatt a nemzetközi imperializmus, első­sorban a USA imperialista kö­reinek háborúra készülő politi­kájának következtében az új háború fenyegetése reális vesze­delemmé nőtt. Az elmúlt máso­dik világháború ötvenmillió ha­lottjának emléke még itt kísért közöttünk, vádolva a fasiszta imperializmus büntetőit. A há. imrya paztinj&t «bi. ’vei még el sem tűntek, mégis az imp.', rralisták már új háborúra úszh­tatak, sőt új hollmára készü­lődnek. Négy évvel ezelőtt ne­­héz volt elképzelni, hogy ilyen hamar idejutunk. Annál is in­kább nehéz volt ezt elképzelni, mert a fasizmus ellen harcoló szövetséges hatalmak, Anglia és a USA is a háború folyamán is­a háború véget ért, de az amerikai katonai költségvetés tovább­­ emelkedett. Jött az ame­rikai imperializmus gyarmato­sító terve, a Marshel.terv. Ezek a jelenségek is világosan meg­mutat­ták: a vezető imperialista nagyhatalom, a USA és csatlósai valódi szándékát. A kommunis­ta és munkáspártok tájékoztató irodájának 1947. szeptemberi határozata értelmében teljes vi­lágossággal megállapította, hogy az egyik oldalon a Szovjetúnió és a demokratikus országok po­litikája, amely a demokrácia megszilárdítására irányul, a má­sik oldalon pedig a USA és an­gol politikája áll, amely a de­mokrácia megfojtására törek­szik. A nemrégiben létrehozott északatlantai blokkról szervezői azt állítják, hogy kizárólag vé­delmi egyezmény, de valójában támadó csoportosulás a Szov­­jetúnió és a népi demokráciák ellen. Az imperialisták világ­uralmi törekvéseinek már ideo­lógusai is vannak a USA-ban. Ezek az ideológusok hóbortosok­nak látszanak ugyan, de valójá­ban mérgező eszméket gyárta­nak holmi világkormányról, világállamról, cinikus érvekkel, az imperializmus hódító tervei­nek támogatásával. Mindez azt bizonyítja, hogy az amerikai imperializmus feltámasztja a fa­sizmus hagyományait, a világ­­uralmi hóborútól kezdve a szov­­jetellenes keresztesháború hir­detéséig. A mai világhelyzetnek csak egyik, jellemzője az imperialista tábor háborús készülődése, má­sik jellemzője azonban az im­­perialistaellenes nemzetközi bé­kéidkor. Miben rejlik az ereje? Mindenekelőtt abban, hogy az ó­ta a legyőzh­et­en szocialista birodalom, a Szovjetúnió áll Sztálin vezetésével. A Szovjet­únió nem akart a múltban sem és nem akar most sem hábo­rút. Nem szavak és nyilatkoza­tnételten elfogadták a Szovjet­­úniónak azt az álláspontját, hogy nem szabad megelégedni a fasizmus leverésével, hanem olyan nemzetközi helyzetet kell teremteni, amely elejét veszi minden nemzetközi agresszió­nak. A san franciscói, jaltai, a potsdami egyezmények ebben a szellemben születtek. A Szovjetunió a második vi­lágháború folyamán meg tudta akadályozni mind az imperia­lista egységfront létrejöttét, mind azt, hogy Anglia és Ame­rika nevető harmaduk legyen. De az angolszász imperializmus igazi szándékai nem aludtak el Ezek a szándékok már a há­ború folyamán is érvényesültek. A sokszor beígért második front csak 1944. nyarán jött létre, amikor mér vitathatatlan volt a Szovjetunió győzelme a hitleri fasizmus felett. Roosevelt hallá­­sával, a­z­um­án elnökségével az Egyesült Államok pozitírájában egyszerre hatalomra kerültek azok az imperialista reakciós erők, amelyek eddig vagy az elszigetelődést, a semlegességet, magyarán szólva a hitleri segít­ség politikáját, vagy az impe­rialista világuralmi szándék po­litikáját hirdették. Sok, hanem harminc év tettei tanúskodnak a Szovjetúnió kö­vetkezetes likipolitikájáról. (Darvas József beszédét itt foly­ton megszakítja a taps és az éljenzés, amikor a szónok a Szovjetuniót vagy Sztálint em­líti.) • , Van a szovjet hadseregnek olyan erőtényezője, amely egyetlen kapitalista ország had­szünet után Melis József vette át az elnökséget. Elsőnek Rácz Gyula, a DÉFOSZ főtit­kára beszólt és beszédében hangsúlyozta, hogy a magyar do­gozó parasztság kiáll e béke megvédése mellett. Parasztsá­gunkat ma már nem tudja a reakció felhasználni a demokrá­cia ellen. Dolgozó parasztsá­gunk tudja, hogy ez az ország az ő országa, tudja ezt is, hogy az előttünk, álló nagy felada­tunkat, országunk további fel­emeléset, jobb életlehetőségek megteremtését csak úgy tudja megvalósítani, ha hitijében épít­heti országát. Dolgozó paraszt­ságunk határozottan és m­egin­­gathatatlanul állást foglal a Szovjetúnió­ vezette béketábor mellett. Szilágyi Rózsa, a MINSZ leánytitkára hangoztatta, hogy a magyar leányok is réészt kér­nek a béke védelmének harcá­ból. Ottó István honvédezredes azt hangsúlyozta, hogy a honvéd­ség képviselőinek részvétele is bizonyítja, hogy a magyar nép­hadsereg célja azonos a béke­­konferencia céljaival Papp Géza szabadszállási lel­kész üdvözölte a kongresszust. Majd P­ros László, a SZOT fő­­titkárhe­yettese­ emelkedett szó­­ósra. Bevezetőben a magyar szervezett munkásság orivé­letét tolmácsolta a békekonferenciá­nak a hangsúly­ozta, hogy’­a­ma­seregének sincs és ez az, hogy a szovjet hadsereg az igazság hadserege. A háborús kardcsör­­tetések és a háborús készülődé­sek nem az erő, hanem a gyen­geség, a félelem jele. A Szovjet­­únió békepolitikáját viszont nem a gyengeség, hanem az­ erő öntudata vezeti. Eközben érkezett meg a­z­illírtád­ára Szakosíts Árpád köztársasági elnök, akit a kül­döttek felállva megéljeneztek. — Éljen a legyőzhetetlen bé­ketábor és annak vezetője, a hatalmas Szovjetúnió! Éljen a béketábor nagy vezére, Sztálin generalisszimusz. A tömött pad­sorokban, páholyokban és az emeleti karzatokon­­tapsolt min­denki, amikor Darvas József a magyar nép felszabadítójáról és nagy barátjáról, a Szovjet­unióról beszélt A békeküldöt­­tek beszéd közben tapsaikkal, ünnepléseikkel millió és millió magyar nevében tettek hitet a Szovjetúnió mellett Halász Alfréd, a nyomda­ipari dolgozók szakszervezeti­nek elnöke hangoztatta, hogy a háborút meg lehet és meg kell akadályozni mindenáron. Ha a népek nem akarják, akkor nem is lesz háború. Stöckler Lajos, az Izraelita Hitközség elnöke a magyaror­szági zsidóság üdvözletét tol­mácsolta. «Ismerjük a háborús uszítók és fasiszták fegyvertá­rát — mondotta —, az antisze­mitizmus és a soviniszta, naci­onalista jelszavakat. Minden nacionalista megmozdulás a háborút szolgálja, bármely lo­bogó alatt jelentkezik. A zsidó­ság éberen figyel és saját köré­ben sem tűr meg ilyent. A mi szenvedéseink nem szolgálhat­ják a háborús érdekeket. A következő határozati javas­latot terjesztették a kongresszus elé: — Békénk, biztonságunk vé­delmére hívjuk a szocializmust építő, országot vezető munkáso­kat, a man­tarányiunk kenyeré­ért dolgozó parasztokat, a tu­dás világosságát terjesztő értel­miségieket, az asszonyokat és a leányokat, a ma és a holnap anyáit, a város és a falu fiatal­jait! — A békének minden hitvány­ságára elszánt, elállatiasodott el­lenségei vannak: Hitler tanítvá­nyai, az imperialista háborús gyujtogatók. Az ő harácsoló jó­létük, a dolgozók kizsákmányo­lásán épül Nem becsüljük le az ellenség erejét, de a győzelem biztonságával indulunk a bé­kéért vívott harcba. A béke tá­bora hatalmasabb mint a béke ell­ens­égeinek, az imperialista háborús gyú­jtoga­tóiénak a tá­bora.­­ A párizsi nagy békekon­gresszuson, amelynek a buda­pesti békek­ongre­­szus egyenes folytatása, a föld hetvenkét né­pének küldöttei 600 millió nő ét várfi­­nggéíam bplílanák aran­­­vukat a béke védelmében. Pá­rizstól Sangh­ajig és Sanghajtól New Yorkon és Washingtonon át ismét Párizsig húzódik a bé­kének az egész föld kerekségét átfogó hatalmas frontja. Munkások• Harcoljatok a bé­kéért az imperialisták elleni Amikor a békét véditek, a munkahelye­tdet, a bányát, a gyárat vértitek, mely a tiétek lett, a népi demokrácia hatal­mát Vikiitek, amely a ti hatal­matok. Dolgozó parasztok! Amikor a békét véditek, az ezer esztendő után birtokotokba került földet védite­k, az emberibbé váló éle­tet, a földesúri és tőkés elnyo­más czéizárása után osztály­részetekké vált szabadságot vé­­diteik! Értelmiségiek! Amikor a bé­­két véditek, a tudományos ku­tatás, az értelmiségi munka sza­badságát és méltóságát véditek, azért a jogért harcol­ok, hogy a halál helyett ez életet szolgál­hassátok! Asszonyok, leányok, anyák! Amikor a békét véditek, gyer­mekeitek, apátok, férjetek életét,­­családotok­­bold­ogságát .G­­ogu- Támadó csoportosulás a demokráciák ellen gyar szervezett munkásság szi­lárdan áll a nemzetközi prole­­társzolidaritás alapján az impe­rialisták ellen , erről tanú­bizonyságot is tett. Tudjuk, A konferencia határozati javaslata A dolgozó parasztság kiáll a béke megvédése mellett

Next