Magyar Nemzet, 1949. június (5. évfolyam, 126-149. szám)
1949-06-18 / 139. szám
Szombat, 1949. június 18 Ünnepi vacsorán búcsúztatta a köztársasági elnök a távozó Puskin nagykövetet Szakosíts Árpád köztársasági elnök és felesége vacsorán látták vendégül az új kormány tagjait, a nemzetgyűlés elnökségét, Puskin nagykövettel az élén a Szovjetúnió budapesti nagykövetségének vezető tagjait. A köztársasági elnök a vacsorán pohárköszöntőt mondott, amelyben üdvözölte az új kormányt, meleg szavakkal vett búcsút Puskin nagykövettől. Szakasits Árpád a következőket mondotta: — Szíves és őszinte barátsággal köszöntöm kedves vendégeimet, a Függetlenségi Népfront hatalmas választási győzelmének nyomán megalakult új magyar kormány tagjait és az Országgyűlés elnökségét. Örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy a legmelegebb szeretet érzésével üdvözöljem körünkben Puskin nagykövet urat, hazánk és népünk igaz barátját, aki több mint négy éven át hűséges tolmácsolója volt a dicsőséges Szovjetúnió s nagy és bölcs vezére, Sztálin generalisszimusz, a dolgozó magyar nép iránt érzett s tettekben megnyilatkozó, nagylelkű és önzetlenül segítő barátságának. — Az ő lelkes támogatását, amely ebből a barátságból ered, kezdettől fogva éreztük és élveztük s most, amikor távozóban van telünk, hadd mondjuk meg, hogy nehéz szívvel búcsúzunk tőle, hiszen személye szinte egészen összenőtt a felszabadult Magyarország s a szabad magyar nép életével. — Tudjuk, hogy ő nem búcsúzik tőlünk könnyű szívvel, de vigasztaló teljet számára, hogy éppen a távozás idején üli teljes diadalát a magyar népi demokrácia és sorakozik fel mögötte tejes egységben a dolgozó magyar nép. Hazánk erős és megbízható kormányt kap. Az MDP kipróbált vezetői mellett, az ipari munkásság képviselői mellett ott vannak a dogozó parasztság és a haladó értelmiség legjobbjai. Ott áll a kormányrúd mellett rendíthetetlenül erős akarattal és sugárzó bölcseséggel a magyar nép szeretett vezére, Rákosi Mátyás, akiit az egész dolgozó Magyarország határtalan bizalmaövez. És kormányos nökünk, a dogozó parasztság egyik legjobb fia, Dobi István- Népünk bizalomteljesen tekinthet a jövőbe. Hazánk szabad és erős ország, népünk harcra és munkára kész, s vele van a Szovjetúnió viszonzásteli igaz barátsága s a népi demokráciák testvérisége, amely a csehszlovák-magyar szövetségi szerződés becikkelyezésével éppen most vált teljessé. Puskin nagykövet válasza . Pohárköszöntőjét a köztársaság elnöke a Magyar népköztársaság, a kormány és Puskin nagykövet éltetésével és Sztálin generalisszimusz dicsőségére mondott meleg szavakkal fejezte be. A lelkes taps Sztálin szívből jövő üdvözlése után Puskin nagykövet emekedett szólásra. Megköszönte a köztársasági elnök szives szavait. Elmondotta, hogy valóban nem könnyű szívvel távozik innen ahol mindvégig érezte a kormányférfiak támogatását és a dolgozó magyar nép rokonszenvét és a Szovjetúnió felé áradó barátságot. Aláhúzta, hogy ittartózodása alatt sok eseménynek, számos történelmi fordulatnak volt tanúja s különösen két tényt emelt ki magyarországi tapasztalataiból. Az egyik: könnyű volt itt feladatot teljesíteni, mert a Szovjetúnió politikáját, Sztálin politikáját, vagyis az igazság és emberiesség politikáját követte. A másik: munkájában mindig számíthatott a magyar kormányférfiak készséges és őszinte támogatására. Örömmel állapította meg, hogy ittléte négy esztendeje alatt a kormánnyal — és ez a diplomaták életében ritkaságszámba megy — egyetlen konfliktusa sem volt. Puskin nagykövet kifejezte meggyőződését, hogy Magyarország tovább halad azon az úton, amelyen megindult népe boldog jövője felé, amelyen a Szovjetúnió őszinte barátsága síjári s poharát a köztársaság elnökének egészségére és jólétére, Rákosi Mátyásra, Dobi István miniszterelnitkre, a kormány tagjaira és az egész magyar népre ürítette. Puskin nagykövet pohárköszöntőjét nagy tetszés és lelkes taps követte. A jelenvoltak hosszasan ünnepelték a Szovjetúniót. A vacsora vendégei ezután még sokáig a legmeghittebb hangulatban maradtak együtt. A nagycenki tömeggyilkosok a népbíróság előtt A stópbíróság rendz-tanácsa folytatóagosan tárgyalta Módos Kálmán, Varga Tibor, Molnár Mihály, Németh Gyula, Jókai István, Koleszár Sándor, Káldi József, Caál Imre és tizenhárom társuk háborús bűnügyét, akik Hidegségen, Bajon és Donapusztán közel 500 munkaszolgálatost pusztítottak el és a nagycenki vérengzés tettesei voltak. A védtottaik egyöntetű tagadásával szemben a kihalgatolt tanuk vallomásaiból kiderült, hogy a többnyire fiatalkorú gyilkosok váogatott kegyetlenkedéssel pusztították el a rájuk bízott üldözötteket Többek között Tengő József tanú elmondotta, hogy a magvanski vérengzés alkalmival lövészárok mellé állított 180 kivégzett közül egyedü menetült mag öt lövéssel testében A vádlottak között felismerte a kivégző osztag tagjait. A bíróság a tanúk kihallgatását a későbbé utáni órákig folytatta. A szövetkezetek választmányainak ülése A Szövetkezetek Országos Szövetsége június 19-ére, az ország tizenkét vármegyéjében összehívta a szövetkezetek megyei választmányát. A megyei választmányok feladata, hogy megtárgyalják egy-egy megye szövetkezeti problémáit, bírálatot mondjanak a szövetkezetek munkájáról és kijelöljék a szövetkezetek legközelebbi tennivalóit a megyében. Csafól beszámolók a szovjet • -as szervezeti kongresszusról A Szovjetúnióban járt szakszervezeti küldöttek a dolgozók széles rétegei előtt számolnak be útjuk tapasztalatairól és a szovjet szakszervezetek X. kongresszusáról. Tatabányán Apró Antal, a Szakszervezeti Tanács főtitkára a szovjet dolgozói életszínvonaláról, Sopronban Patkó Anna népjóléti miniszter a szovjet dolgozók munkájának nagy eredményéről, Ózdon Mekis József, a Vasas Szakszervezet főtitkára a szocialista munkaverseny eredményeiről és Szegeden Seprényi Sándor, a VAOSZ országos főtitkára és Cecci György, a Faipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára számoltak be a szovjet szakszervezeti kongresszusról. Hamuvilág Az Al Zaman című iraki újság egy nemrégiben közölt cikkében rámutatot arra, hogy az Irakban működő négy külföldi olajvállalat a szó szoros értelembem kirabolja az országot. A cikk kijelenti, hogy „az idegen koncesszió nemcsak az ország politikai szuverenitását sérti, hanem egyenesen létét veszélyezteti“. A cikk azt is megírja, hogy az olajtársaságok évenként 4,5 millió tonna olajat szállítanak el az országból, ugyanakkor semmiféle adót és kiviteli vámot nem hajlandók fizetni. RikkiaiíkMaisk: Pesten: József-körút 2. Jelsion 13S-9S7 Szervita-tér 8. Telefon 382-303 [ Budán: Krisztina-körút 117. tel. 468*458 Hirdetések és előfizetések felvétele Magyar Nemzet Magyar parasztküldöttség látogatása a Dokucsájevmezőgazdasági intézetben A moszkvai jelentés szerint a Szovjetúnióban tartózkodó magyar parasztküldöttség egyik csoportja a voronyezsi területen meglátogatta a Dokucsájev nevét viselő mezőgazdasági intézetet. A látogatás után a látogatókönyvbe a magyar parasztküldöttség tagjai a következőket írták: ,,A Dokucsájevintézet óriási sikerei rendkívül érdekesek számunkra, minthogy a magyar mezőgazdaság egyik legfontosabb feladata az aszály megszüntetése, következő képen az erdőültetés. Az intézet megtekintése rendkívül sok tanulságot nyújtott számunkra. Nagy benyomást tett ránk az intézetben kitenyésztett új búzafajta."» sziszkutató intézet létesül Mint ismeretes, a gazdasági elgondolások sorában kezdettől fogva szerepelt a kormány részéről az ipari kutatás intézményes megszervezése. Ennek sok gyakorlati értéke van az ország eddig import útján fedezett és így most itthon előállítható termékek szempontjából. Ez a szempont vezette a kormányt, amikor elhatározta, hogy az erjesztési ipar fejlesztése érdekében július 1-én Szeszipari Kutató Intézetet létesít. Elsősorban a nagy terméshozamú és magas keményítőtartalmú burgonyafajták termelésének kikísérletezése lesz az új intézet feladata, de idetartozik majd a cellulózé felhasználás, a tejsav és erjedési úton készült citromsav gyártásának megoldása is. MAGYAR LÍVmtK nntmermmnim XVI. Bírtuk, mert bírni kell Esteledett, a lábak gépiesen végezték ösztönös munkájukat, kezünk pedig fagyosan markolászta a saroglyát. Szörnyű volt a bakancsok néma kopogása és a kocsisorok csikorgása. Elől a rudat ketten tartották, csörgő láncot akasztva derekukra, úgy kormányozták, valamint húzták. Nem emlékszem, hogy lett volna valami gondolatom, csak telni és telni lép votam társaimmal együtt. Majd előre kerültem e kocsirúdhoz, ahol a legszörnyűbb volt. A hosszú rúd rángatta késünket, a kerék beakadva egy-egy kőbe, nagyot rándított a rúdon, amely oldalunkat bökdöste és a hátunk majd beszakadt. Senki nem beszél. Autókaraván húzott el mellettünk, amikor leváltottak. Éppen idejében... A szánról nem tudtam kinyitni, mert a megerőltetés vastag nyálrétege csirizként összefogta ajkaimat... Meraut és menni tovább. Nem volt megélés, mert a végelérhatatlan menet vasfogóként préselte össze a csoportokat. Késő éjjel lett. Reggel óta nem Utunk nemmnt, viszont a menet közben kiosztott kétszerint tűként hasogatta torkunkat. Ettem én is, bár nem voltam éhes. Aztán leértünk valami erdei útra. Szekerünk kérlelhetetlenül csikorgott, mint az érckakas a balladában: «...uram, király, aludj...« Aludni... Igen, aludni jó lenne, de nem lehet, mert a sár erősen fogja a kerekeket. Megfeszül mindenki, de a kocsi egyre nehezebb lesz Ez már a végkimerülés, még összeesni is képtelen lennék. Koromsötét van, nem tudom mennyi az idő, mert az órám megállt. Szörnyű megerőltetés a felhúzása. Messsze, vérvörös fénykúp látható, Bunzlau ég. Hátunk mögött meg a németek által felgyújtott Neu- Hammer. Újra betonútra értünk, ahol délnyugatnak áramló emberfolyammal találkoztunk. A kocsi, amelyet én is toltam, kezd lemaradni. Közben újabb és újabb tömegek szakítanak el bennünket a zászlóaljtól. Lassan nincs is már kocsi körülöttünk, csak némán menetelő embersorok. Kikerülnek, elénkvágnak, mert a kocsink nehezen megy. Megállunk, az egyik kerék nem forog, begyulladt. Víz kellene. Ijedten vesszük észre, hogy már teljesen elhalt zászlóaljunk szekereinek csikorgása, újabb sorok húznak el mellettünk. Megfeszülünk mégsem bírunk a fékező kerékkel. Nyílt országúton vagyunk, vizet sehol sem lehet szerezni. Idegtépő és őrjítő percek. Végre házakat pilantottunk meg. Berontok, kút van az udvarban, de nincs kötél. Zörgetek, mire valaki ajtót nyit... Végre leönthetem a tengelyt, amely füstöl és a kerék lassan megindul. Bekenjük cipőkenőccsel és nekitakarunk. ■: Hajnal lett, mire utolértük csapatunkat. Aztán az elkövetkezendő egész nap mentünk, merre, nem tudnám megmondani. Menetközben kétsizemültet rágcsáltunk fáradtan és értéktelenül. Néha vizet is ittunk. Rendkívül szívós az ember, kocsitolás közben aludtam fényes nappal A kábítószer-élvezők lehetnek ilyen éjulatban. Ismét beesteledett és éjjel végre megálltunk egy faluban. •Alig tudtam már betántorogni a kijelölt házba, mert éreztem, hogy lefedhetem. Elnyúltam a kövezeten és abban a pillanatban elaludtam ... Aztán tovább. Innét már tudatosabb volt életünk. Nem mentünk olyan tempóban, mint azelőtt. Noteszomba fel is írtam már a falukat Rand Géza (Folytatjuk) £« a dpS eiadd jetieeeeeeeeeeeeeaeeeeeee Vasárnap estefelé végre megeredt az eső hegyen is, völgyön is — és ezúttal Barnabás, a francia néphit kedves szentje segített a medárdi esőelmaradáson. Íme, a kis ó-francia versecske megfordítva is áll: Mert ezt mondja: Barnabé quand il fait beau, Tire St. Medard de Peau.., Barnabás tehát kihúzza az esőből Medárdot — de kihúzza a szárazságból is. .. Igaz, hogy egy nappal később cselekedte, mert június 11-én, szombaton volt a napja, és úgy látszik Faeuaito Szent János ágostonrendi szerzel®« segített neki —, de így is, úgy is köszönjük szépen az összes kukoricák, gabonafélék és veteményesek nevében, Graen-Leányhegyről siettem le, mert erősen kezdett esni. Egyórai gyaloglás után érem csak el a szentendrei helyiérdekűt, át kellett sietnem a legendás kis városon, s bizony nem egy helyen behúzódtam az ódon kapuk alá. Esett az eső szíves bőséggel. Átáztam ugyan tarisznyástól, ruhástól, de örömöm volt benne — áldás ez a kissé nehezen született esőajándék. Az egyik szentendrei házacska eresze alatt ácsorogván, szerembe tűnt egy pár női cipő. Kitették a függöny elé, az ablakba, két muskáláscserép közé. Mögötte cédula fehér lett, gömbölyű betűkkel tarkítva. Ez a cipő eladó. A cipő kissé riadtan nézett bele az esőbe. Nem csoda. Az eső és sár nem kedvencei. Szinte kinyújtotta rájuk a nyelvét. Szépen kisuvickolták a szinte „közhírré tett“ cipőpárt, hibátlan, magassarkú, csinosorrú, kecses derekú, pánika lábbeli, remélhetőleg gyorsan akad gazdája a járókelő hölgyek között. Szerettem volna megkérdezni tőle, hogy vájjon milyen okok miatt teszik ki szűrét a házból, de diszkréten hallgatott. Azt azonban láttam rajta, hogy megriad, valahányszor megállnak előtte. Mert nemcsak az ember hiú és válogatós, hanem nyilván a vele élő tárgyak is. Ez a pár női cipő mintha azon töprengett volna, várjon formás lesz-e új gazdája, a női láb, amelyhez sorsa fogja kötni, mert egy csinos láb után szívesen fordulnak meg a férfiak és ilyenkor kecsesebben váltja a lépést ő is. .. Merre visz majd az útja új úrnőjével — szemmel, titkos, édes utakra, vagy panaszos és szomorú rohanások végtelenjébe? Hát csoda, ha ilyenekre gondolt? Elvégre — női cipő és hiú mint egy eladó lány, vagy mint egy csinos elvált asszony... Babay Jánes . Szakasits Árpád, Dobi István és Kállai Gyula üdvözlő táviratai a magyarlengyel barátsági szerződés évfordulóján Szakaiits Árpád köztársasági elnök a magyar-lengyel barátsági, együttműködési és segélynyújtási szerződés megkötésének egyéves évfordulója alkalmából mereghangú táviratban fejezte ki jókívánságait Boleszláv Bierutnak, a lengyel köztársaság elnökének. Szakasits elnök táviratában hangsúlyozza, hogy a szerződés új értelmet adott az évszázadok hosszú során öt kialakult magyar-lengyel barátágnak és fontos címe az imperialistaelenes békcefrontnak, amelyet a hatalmas Szovjetúnió vezetése alatt a világ szabadságszerető népei ajtóznak. Dobi István miniszterelnök az évforduló alkalmából ugyancsak ígvélyeshangú táviratot intézett Josef Cyrankietwicz lengyel miniszterelnökhöz, amelyben rámutatott arra, hogy a szerződés a nagy Szovjetúnióéval a fasiszta iga alól felszabadított két országot szilárd egységbe tömöríti az újabb háborúra uszító imperialisták kísérleteivel szemben Kállai Gyula külügyminiszter ugyancsak táviratban fejezi ki Zygmunt Medzielowsky lengyel külügyminiszternek szívélyes jókívánságait. A külügyminiszter rámutatott arra, hogy Magyarország és Lengyelország a Szovjetunióval való szoros barátság alapján a két nép közötti együttműködés terén olyan eredményeket értek el, amelyek nemcsak a magyar és lengyel dolgozó nép boldogulását szolgálják, hanem egyben a békefront megszilárdításához is hozzájárulnak. Páros versenyt kezdenek a malmok és élelmezési üzemek Mint a Magyar Nemzet már jelentette, az üzemek dolgozói elhatározták párosversenyek szervezését. Ezek új lendületet adtak a hároméves terv befejezéséért indított Imrakaversenynek. Az éelmezési ipar üzemei közül SJ üzem versenyez egymással a jobb és olcsóbb élelmiszer előállításáért. .Tius 1-én újabb élelmezésiipari üzemek kötnek egymással versenyszerződést, augusztus elején pedig 14 nagymajom indul páros versenyre, hogy ezzel is gyorsítsák az új tomák feldolgozását. A vegyiiparban június 1-e óta 20 pár, tehát 40 üzem versenyez egymással. Itt szakmunkások képzésére is nagy síryt helyeznek. A szappangyárak az önköltség csökkentésére törekednek. Igénybeveszik a tapasztalatcseréiket is ebből a szempontból. A vegyiipari üzemek páros versenyének kiértéke és ajúlius 1-én kezdő a dák. % s Kürti József emlékezete Most tíz esztendeje, hogy a Nemzeti Színház nagy triászának utolsó tagja is örökre elnémult. Pethes Imre és Oday Árpád után Kürti Józsefet ragadta el a halál, époly tragikusváratlanul, mint két zseniális pályatársát, alig ötvennyolc éves korában. Elmúlásával végkép lezárult a «természetesség» jegyében megújhodott Nemzeti Színház modern aranykora. Az a gazdag, mozgalmas negyedszázad, amely a Tháliával indult s már az első világháború előtt hivatalosan «beérkezett» forradalom legkiválóbb értékeit juttatta szóhoz az ország első színpadán, Hevesi Sándor avatott vezetése mellett. A Nemzeti Színháznak valóban volt kit gyászolnia. Hiszen nemcsak régi együttesét, hanem a magyar színészet egyetemét is pótolhatatlan veszteség érte e nagy művész korai kidőltével. Elvesztette — java erői teljében — legjobb Bánkját, Peturiát és Tiboréit, Petroniusát, Oedipusát, Othellóját, felejthetetlen Kentjét, Percy Henrikjét s talán várva-várt Learjét is, aki épp akkor érett hozzá ehhez a hiába sóvárgott, minden színészi álom beteljesülését jelentő legkirályibb szerephez. Fájdalom, a sors túlontúl kegyetlen volt Kürti Józsefhez. Mégha életben marad, akkor sem léphetett volna többé már színpadba, mert a halálát közvetlenül megelőző kettős műtét féllábától fosztotta meg. Mlyen megrendítő végzet mindenkép egy ilyen egész művész pályájának csonka megszakadása. Van valami komor fótumszerűség abban, hogy a magyar színpadnak szinte legragyogóbb csillagai égtek ki és hullottak te leghamarább. Egressy Gábor óta alig volt igazán nagyszínészünk, aki túljutott a hatvanadik esztendő végzetes határra esgyéján. A legjobbak korán kihunytak a «játszott» szenvedélyek átélt izzásában- Ezek közül való volt Kürti József is. Benne lakott az a nyugtalan démon, akinek egy test, egy lélek kevés. Az örök színész, aki ott lappang minden művészben, akár tollal, akár ecsettel, akár arcának fintoraival próbálja kifejezni teljes önmagát, idegen maszk, kép vagy szó védelme mögé bújva. Nap mint nap újra élte ő is azt a legnagyszerűbb csodát, amelyben az ember — egy titokzatos színváltozás folyamán — ismételten más és más emberré alakul. Egyik szerepében meghalt, a másikban feltámadt nemcsak szint váltva, hanem lelket is cserélve s mindig új életet vállalva új szerepével, önemésztő «játék» az ilyen, könnyen és gyorsan válik halálossá ... Kürt József, ha olykor érzett is játékán némi realisztikus szárazság, elsősorban lírikus színész volt. Mindig sokkal többet bízott alakításaiban a szívre, mint a fejre. Intellektusa — a szerepalakításon és a próbákon túl — mintegy háttéribe v©onult s a kész produkcióban már inkább csak ellenőrző feladatot teljesített. Különösen megfigyelhető volt ez egyik legemlékezetesebb szerepében, Othello megszemélyesítésénél. Közvetlenül, valami szuggesztív, magától értetődő egyszerűséggel és természetességgel keltette életre az egész figurát. Bársonyos, meleg hangjának modulálásában s erős átélésből keletkező, ösztönös gesztusainak szenvediélyességében egyaránt kifejezésre jutott férfias határozottsága és lírai heve. S bár a karakter összetettségének legrejtettebb redőit is feltárta és a részletek gondos megmunkálását egyáltalán nem hanyagolta el, mégis szintézist adott, egységes és nagyvonalúan zárt volt. A hangsúlyt Othello barbár-naiv ösztönlény voltára vetette s ugyanígy játékát is az ösztönösség kifejező ereje jellemezte. A tanácsjelenet során Desdemona meghódításának történetét nem igyekezett „megjátszani". Pusztán az elbeszélt művészetével élt és hatott, az igaza tudatában nyúr és egyenes ember őszinte becsületességével. S ebből a spontánlebeszélésből“ diadalmasan csendítettem ki a gyengéd, rajongó, halálos szenetem rejtett vezérszólamát, amely nála a ciprusi találkozás jelenetében már foltozássá vált, a szóra mintegy lettet nyomva pecsételt Aztán megmutatta a kemény katonát és a köz dolgaival elfoglal kormányzót, aki eleinte alig ügyel Jágo fecsegéseire, majd elindította a tragikum egyre rohanóbb tempót vevő, elernyedés és dühkitörés közt ijesztően cikázó menetét. Kürti alakítása itt ért a legmagasabb ormokra, viharfelhők vikimos feszültségében, vész elölt fenyegető elhallgatások kísérteties csendjében, könnyes záporában, irtózatos erővel kirobbanó szélsőséges vidrátok mennydörgésében és villámlásában, szinte átmenetek nélkül. Szédítő lélek-szakadékolk fő ott vetette át magét őrjöngő Olhegóra, hogy végül kifulladt zokogásban, búcsúzva régi énjétől, szabadjára engedje önkínzó szenvedségének bosszuló fúriáit. A maga nemében egyetlen. Csupa hév, lobogó érzés, férfias erő, hasi lendület és csupa egyszerű természe térség. Találóan írta róla Schöpfin Aladár, hogy soha nem hallott tőle senki hamis rangot. Nagy és igaz művész volt. 5 ilyennek ismertem meg mint embert is. Egyenes, nyílt, becsületes, talpig férfinak, lobbanékony természetű, de sírig his barátnak, ízes alföldi beszédű, emberséges magyarnak. Élet« utolsó éveiben — a maikor « színpad egyre több szabad időhöz juttatta — Szívesen írogatott. Verseket írt. Egy kötete meg is jelent. De marad több kézirata, amit érdemes volna kiadni. Kárpáti Aurél