Magyar Nemzet, 1949. július (5. évfolyam, 150-176. szám)

1949-07-30 / 175. szám

4 „A felszabadító szovjet katonák ismerték Petőfi nevét“ — mondják a kiskőrösi asszonyok Kiskörösön minden Petőfire emlékeztet. Szobrok, táblák, az utcák, terek neve. A szülőháza, ami Ugyan nádtetős öreg épü­let, de belül olyan, mint egy templom. Akárhová lép be az ember. Petőfi kép függ a falon nemcsak a középületekben, de a magánházakban is. A kiskő­rösi temetőben fehér síremlék áll: „Út nyugszik Petőfi daj­kája, Kurucz Zsuzsanna, élt­e 54 évet“. Alatta négy verssor: ,,Hazamegyek, ölébe vesz dajkám, Az altató nóta hangzik ajkán, Hallgatom, félálomban vagyok már. Cserebogár, sárga cserebogár...“ A kiskőrösi MNDSZ-asszo­­ny­ok, akik a sírt gondozzák, vezetnek el a sírhoz. Petőfiről nagyon sokan beszélnek, szé­pen, okosan, lelkesedéssel, de nagyobb szeretettel talán senki sem gondol a költőre, mint ezek az egyszerű, 4—5 elemit vagy annyit se végzett ezerláncú szoknyás, fejkendős parasztasz­­szonyok. Az egyik pirulva be­vallja, hogy lánykorában olyan sokat nézegette a Petőfi képét, ho­gy azt gondolta: akihez férj­hez megy majd, annak hason­lítani kell a költőhöz. — Sajnos, aki az uram lett, cseppet se hasonlít rá, mert olyan magas szőke ember az én Jóskám, igaz, hogy nagyon szépen élünk, de azért sokszor elnézem én még most is a Pe­­tőfi-képet... Petőfi-versek az emlékkönyvben Martinek Zsuzsika azt mond­ja: az emlékkönyvét csupa Pe­­tőfi-versekkel írták tele a regé­nyek... De ahogy Kovács Józsefné vélekedik, az már igazán el­gondolkoztató: — Mikor én iskolába jártam, mi nem tanultunk mást, mint az Anyám tyúkját, meg a kü­szöbön guggoló Sári nénit. De az én iskolás kisfiam már teli to­rokkal szavalja, hogy „Akasz­szátok fel a királyokat“, meg „Néppel tűzön-vizen át“, ,,Azok reá, ki elhajítja kezéből a nép zászlaját“. Én ezekről a versek­ről eddig még nem is hallottam. Lipták Imréné is azt mondja: — Szégyen, nem szégyen, de egyetlen Petőfi-kötet sem volt a házunknál. Most kapta meg a kislányom vizsgái ajándékul a jó tanulásért Petőfi összes verseit. Most én is azt olvasga­tom esténként, ha végzek a munkával. Nemcsak Tóth Mihályné, ha­nem még igen sokan meglepőd­tek azon, hogy a felszabadító szovjet csapatok katonái ismer­ték Petőfi nevét. Az orosz katonaleány Petőfit idézi . Én is akkor tudtam meg, milyen nagy költő a mi Petőfink, mikor a hozzánk beszállásait kedves orosz katonaleány Pető­firől beszélt és a verseit idézte — meséli Tóthné. Petőfi élettörténetét általában jól ismerik a születésétől kezdve. Még most is neheztelnek a sza­badszállásiakra, akik egyszer el akarták perelni Kiskőröstől a születési helyét. — Nézze meg akárki a hiteles keresztlevelet, amit a körösi evangélikus egyház állított ki. December­­31-é­n született, de már január 1-én megkeresztelték, mert gyenge gyermek volt a lel­kem. Hát hiheti azt valaki, hogy félidőben egyetlen éjjel átvitték volna egyik faluból a másikba? Mire odáig érünk, hogyan halt meg a költő. Paulik Etelka sze­méből még a könny is kigördül. — Mennyi szenvedést, nélkü­lözést szenvedett szegény Petőfi. Ó, ha ma élne, életében jutna neki az a sok-sok virág, amit holta után hordanak hozzá. — S a beszélgetésünket Juhászáé, az MNDSZ ügyvezetője így fog­lalja össze: — Petőfit ma Kiskőrös és a felszabadult ország népe jobban szereti, mint valaha. S a szabad országban valóra váltjuk Petőfi álmát, hogy a szellem napvilága ragyogjon minden ház ablakán... Rekordtermést várnak szilvából a Hegyhát vidékén Vasvár, július hó­tár vagy másfél órája jár­­juk a vasvári határt, ezt a jel­legzetes hegyháti vidéket, míg végre fáradtan, gyöngyöző kond­­­okkal pihenünk meg egy ma­gános hársfa lombjai alatt a Si­tos-hegy gerincén. Körülöt­tünk a kép megkapóan festői. A szelíden terpeszkedő dombok hajlatain dús szőlők és gyü­mölcsösök pompáznak, a völ­gyekben pedig a learatott búza-és törzstáblák szomszédságában kukoricások és burgonyaföldek nyújtóznak egymás mellett. A vidék igazi jellegét azon­ban m­égis a szőlők és a nagy­­kiterjedtésű gyümölcsösök adják meg. is nemcSak Vasvár kör­nyékét, hanem az egész Hegy­­hálot­­t gyümölcstermelés jel­lemzi Ulejjobbast. A gyümölcsö­sökben már karókkal kellett feltámasztani a zamatos gyü­mölcstől roskadozó alma-, kör­­te- és szilvafák sokaságának hús ága­it. "A HEGYHÁTI KUTYATEJ T Rákosdy Róbert igazgató­­tanítóval beszélgetünk, aki a hegyháti Gyümölcsértékesítő Központi Szeszfőző Szövetkezet agilis ügyvezetője. Amikor a­­ legy­hát gyümölcstermeléséről kezdünk kérdezősködni, Rákos­­dy igazgató likőrösüveget és kupicát tesz elénk, majd pedig tölt. — Igyál, öcsém, a mi «kutya­­tejünkből» — kínál tréfálkozva a zamatos nedűből, a hegyháti szilvapálinkából, amelynek ízé­vel és zamatjával — akár a kecskeméti barackpálinkáéval — az országnak egyetlen más­hol készített szilvórimna sem viheti fel a versenyt. — Ritka jó termés Ígérkezik az idén szilvából — kezdi Rá­­kosdy igazgató, miután kihör­­pintettük szilvór­umunkat a kupi­cából. — Tavaly almából volt jó termés a Hegyháton, most az alma kicsit gyengébb lesz, de busásan kárpótol majd érte a kitűnőnek ígérkező szilva­termés. — Mennyi gyümölcs terem évente a Hegyháton? — kérdez­zük. — Jó esztendőben 250 vagon is megterem. Mifelénk elsősor­ban a cseresnye, alma, szilva, meggy, a híres tüskekörte, no meg a­ szóló­m legfontosabb­ ter­­mék. A gyümölcsöt részben helyben dolgozzuk fel pálinká­vá vagy a közeli városok pia­cain, így főleg Szombathelyen, Zalaegerszegen és Nagykani­zsán értékesítjük. MÁR KÉSZÜLNEK A PÁLINKAFŐZŐK — Mennyi volt az idén a cseresnyetermés? — Húsz vagon, amelynek egy részét a piacra, illetve a konzervgyárakba szállítot­tuk, a másik részéből pedig kitűnő cseresnyepálinkát fő­zünk. Szilvából, mint már em­lítettem, rekordtermést, mint­egy 70—80 vagonnyit várunk A szövetkezet 10 szeszfőzdéje már felkészült az őszi forgalom zavartalan lebonyolítására. —­ Egyébként — jegyzi meg Rá­­kosdy igazgató — az itteni gazdák legtöbbjének saját ked­vezményes főzési engedélye is van, amelynek alapján az ősz­szel csak úgy füstölnek szerte a hegyháti gyümölcsösökben a pálinkafőzők, ahol — természe­tesen kicsiben — legálisan ké­szül a híres kisüsti pálinkka. Alkonyodik már, amikor el­búcsúzunk Rákosdy igazgató­tól. A városka, így szeretik er­refelé nevezni Vasvár nagyköz­séget, központjában megélénkül az élet. Ökrösszekerek jönnek be a mezőről, néhányan hor­gászbottal felszerelve sietnek hazafelé a közeli Rábáról, má­sok a napi munka után csopor­tokba verődve beszélgetnek a főtéren, a környező lankákról pedig friss szellő áramlik, ide­hozva a közeli gyümölcsösök fenséges illatát... ifj. Boross Imre Fülledt meleg A Meteorológiai Intézet "je­lenti. Hazánkban csütörtökön egy­ségesen 31—33 fokig emelke­dett a hőmérséklet és még az éjtszakai órákban sem süllyedt sokkal a 20 fok alá. Várható időjárás szombat estig: Kissé élénkebb délnyu­gati, később nyugati légáram­lás. Változó felhőzet. Erősen párás, fülledt idő. Több helyen záporeső, zivatar, főleg a dél­utáni órákban. A meleg holnap axuszt -leifii m&a&igjgik, 1JkJ_ sia és­ Nemzet SZÓRAKOZTATÓ skeresztrejtvény (9) VÍZSZINTES SOROK: 1. A magyar líra egyik legjelentősebb alakja 7. Követségi titkár 12. Rejtvényekből ismert török név 13. Férfinév, névelővel 15. Filmsztár kimondva (Ditrich) 18. A háború után sok­­volt Pesten 20. Sok embernek van alvás közben 21. Érdre való 23. Pénznagykereskedés 24. Ikonok egyik fele 25. „Nélkül“ más nyel­ven 26. Ilyen lap is van 28. Ezzel kezdődik a jó­indulat 29. Maurer fele 30. A kávéház eleje 31. Délben eszünk 34. L. T V. 36. Csinos 38. Kereskedelmi rövi­dítés 39. Tedd 40. Hazánkban is Ter­melnek 42. Egészségünk felügye­lői 45. Mutató szó 46. Kettős mássalhangzó 47. Holdistennő 49. Piperecikk nincs enél­kül 50. Színművész teszi 52. Gépek eleje 54. Király franciául fo­netikusan 56. Ezzel kezdődik a malária 58. Kérdő névmás 59. Döf­­. üreg 1 52. Lendület i­ t. ízletes 65. 'tarnéziai város, fonetikusan 66. Egyik somogymetgyei községbe való 69. Teremts 71. Nem zenekari hang­szer 73. Helyhatározó 74. Rozália becézése 75. Szalagrendszerű emelőgép FÜGGŐLEGES SOROK: 1. Amikor az almák az enyémek 2. Angol kikötőváros Norfolk grófságban 3. Női név 4. Soha németül 5. Ezzel kezdődik a ragály 6. Túl van a déli ét­kezésen 7. Angol sör 8. Titkok fele 9. I. N. T. B. 10. Keresztül kocsikázik 11. Indián mongol nép 14. Ágota becézése 16. Azt mondják, ez szüli a tolvajt 17. Nem sok 19. János belső része 22. Rónai Nándor név­­jele 25. Enélkül semmi sem történik 26. ötvenkét hét 27. Elgondolás 32. Hajdivat volt 33. Autók hátsó részein olvashatjuk 85. Tömve divatos 37 Cetlik közepe 39. Jó az ilyen perec 40. Átmérő (ismert ide­gen szó) 41. Testrész , 43. Olasz tartomány. Sziciliában 44. Sirató asszony tette 48. Turisták által hasz­nált jelző kifejezés 50. Építész csinálja 51. Kérdő névmás 53. Vér van benne 55. Öregember köny­nyezik 57. Kutyabiztatás 60. Minden zene ezzel kezdődik 63. Görögkeleti szentkép (Vissza) 64. Ciril közepe 65. Irat 67. Község Tolna vár­megyében 68. Minden árunak van 70. Livornó eleje 72. Rangjelző A 8. számú keresztrejtvény megfej- I gőlegesen: 1. Minden titkot kiderít az lése. Vízszintesen: 1. Magyar vagyok ! igazság. 23. Garibaldi. 27. Penelop(e) s magyar is maradok. 27. Piramis. I 28. Szánlak. 41. Szent Bernát. 54. Pondrók. Füg- 1 Megfejtésül beküldendő: Vízszintesen: 1, 18, 66, 75. Függőlegesen: 2, 11, 40, 44. (jeg gecfH.efece#gé@.geft A múltheti rejtvény megfejtése: OFRON ÁKOS A nevek betűi össze-vissza vannak keveredve, ha helyesen összerakjá­tok, megtudjátok, mi a nevük a név­jegyek tulajdonosainak. Tudnivalók: A megfejtéseket olvas­ható aláírással , pontos címmel augusztus 5-éig kérjük beküldeni (Ma­­­gyar Nemzet szerkesztősége, V., Baj­­csy-Zsili­szky­ út 34), vagy a f első­­emeleti előszobában elhelyezett rejt­vényládába bedobni. A borítékra fel­tűnő betűsekét ráírandó: REJTVÉNY. A versenyben és jutalmazásban min­den olvasónk részt vehet, de a REJTVÉNY SZELVÉNY­t mindenkinek mellékelni kell. A megfejtést leve­­zezőlapon is be lehet küldeni. Szülők és gyermekek egyelőre egy szelvény­nyel pályázhatnak. MAGYAR NEMZET­­1 REJTVÉNYSZELVÉNY «*• PÁNSZ SOMA Az építőipari szakemberek értekezletet tartanak Az építőipar dolgozói egyhan­gúlag elfogadták a miniszterta­nács július 15-i határozatát, vál­lalták, hogy a magasépítő ipar­ban 15, a mélyépítőben 10 száza­lékkal csökkentik az önköltséget. Egyidejűleg köszönetet mondtak az MDP-nek, Rákosi Mátyásnak és a kormánynak, hogy rámu­tattak az építőipar hibáira, hiá­nyosságaira és megmutatták a kiküszöbölés módját. Az építészet vezető szakembe­rei vasárnap munkaértekezleten vitatják meg az új munkamód­szer javaslatokat. Az értekezleten jelen lesznek az építési nemzeti vállalatok vezetői és a minisz­térium képviselői is. Megbeszélik a munkaverseny, a brigád és a tapasztalatcsere mozgalom kérdé­seit, meghatározzák a helyes ter­vezés, a jó vállalatvezetés, munka­­szervezés, munkaerőgazdálkodás, építés­ és munkavezetés módsze­reit is. A határozatokat a dolgo­zók számára képekkel, rajzok­kal illusztrálva sokszorosítják. IM & d&i 2 Az a baj, hogy hosszú idő óta szünetel a Vérmező parko­sítása. (Krisztinavárosi cslakó.) Kérem, hogy a budapesti ke­nyérjegyre vidéken is megkap­hassuk a kenyeret. (V. J.) Fi­kkiató folatataink: Pesten: József-körút 2. telefon 139-907 Szervita-tér 8. Telefon 382-393 Budán: Krisztina-körút 117. sel. 488-458 Hirdetések és előfizetések felvétele .Szombat, 1949 július 30 Thomas Mann útmutatása a német népnek Goethe vagy Hitler Né­metországa legyen-e Német­ország? Ez a német jövő és az európai jövő egyik nagy kér­dése. Erről beszél majd a kö­zeli napokban a német népnek Weimarban, Goethe városában Thomas Mann, akit sokan per legnagyobb élő német­nek ne­veznek. Tizenhat esztendő előtt tá­vozott Thomas Mann a hitleri­­zálódott Németországból és az­óta most lépett először német földre. Amikor elhagyta hazá­ját, Göbbels rendeletére mág. Ivákon égették el a Rudden­­brook-család­ot, a Varázshegy­et és Thomas Mann egyéb köny­veit. A Pariser Tageblatt akkori számából vesszük ki a követ­kező részletet: «A nép körül­táncolta a könyvmáglyákat. De ugyanilyen lelkesedéssel ugrált volna akkor is, ha élő embere­ket égetnek el. A zuhogó eső­ben groteszkül, komikusan ha­tott az egész­­népünnep», amelynek szereplői között volt Göbbels is, aki éjfélkor beszé­det mondott az Opera előtti térségen. Egyébként minden ki­átkozott író könyvét más dobta — megfelelő szavak kíséretében — a lángok közé. Az egyik szónok ezt mondta: — Átadom a lángoknak Tho­mas Mann írásait, erkölcstelen­ségük és a német néplélek meg­­rágalmazása miatt! A másik így szólt: — A becstelenség és mérték­­telenség elleni Nyeljétek el, lán­­gok, Tucholsky és Ozsietzky műveit! A Horst-Wessel-dallal fejező­dött be az órákig tartó berlini fasiszta könyvégetés. Ugyanaz­nap este, vagy a következő es­téken hasonló könyvégetések zajlottak le másutt is. A mün­cheni egyetem udvarán a rek­tor dobta máglyára az első könyvet, Drezdában a Bis­­marck-oszlopnál Will Wesper beszélt a könyvégetés előtt. Bo­roszlóban a Schlossplatzon és Majna-Frankfurtban a Römer­bergen, továbbá a német váro­sok egész sorában a fasizmus tüze hamvasztotta el a legérté­kesebb könyveket.» Mint az egykori újságban ol­vashatjuk: Majna-Frankfurtban, ahol most Thomas Mann tar­tózkodik, szintén elégették 16 esztendő előtt Thomas Mann műveit. Most azonban — a Goethe- díj mellett — egy érdekes levél is várta a nagy írót. Max Reimann, a Német Kommunista Pártnak a börtönből néhány nap előtt kiszabadult elnöke, leve­let intézett Thomas Mannhoz, mint az igazi emberi kultúra eszmehordozójához és közölte, hogy a német munkásság a leg­szorosabban együttérez vele a béke megóvásáért és az emberi­ség haladásáért folytatott közös küzdelemben. Thomas Mann sokáig a leg­polgáribb író volt. Szinte azt mondhatnánk: a polgárság írója. De Balzac sorsára jutott. Balzac, aki royalista-feudális elveket val­­lott, kénytelen volt­ észrevenni, hogy a valóság szembekerült ki­gondolt helyzeteivel és képzelt alakjaival. Írói becsületessége odavitte, hogy félredobta előíté­leteit és meghajolt a tények ereje előtt. Ugyanez történt Thomas Mann esetében. A patrícius-nagy­polgári Thomas Mann észrevette a polgári világrend és a polgári életformák válságát. Voltakép már a Buddenbrook-család tör­ténetében megkezdte a kapitalista társadalom kritikáját és ezzel a művével is hozzájárult a halódó kapitalizmus korának körképé­hez. A Varázshegy lapjain ugyan­csak megtalálhatók­­ a demokrá­cia és a reakció küzdelmének körvonalai. A weimari köztársaság idején Thomas Mann szomorú szívvel látta, hogy a várva-várt német demokrácia-kísérlet az áldemo­kraták bűnéből az öngyilkosság lejtőjére került. De a német ér­telmiség süket maradt szavaira. Thomas Mann ezekben az évek­ben több ízben figyelmeztette a német értelmiséget arra is, hogy értse meg az új idők új követel­ményeit, mert különben előbb­­utóbb lemarad a fejlődés gyors­vonatáról és nem kaphat szere­pet az új világ kialakításában. A második világháború alatt az Óceán túlsó partjáról mutatta meg a nácizmus lényegét. Alig volt polgári gondolkodó, aki olyan tisztán látta volna a fasiz­mus rugóit, mint ő. Amerikai­­emigrációja idején hozzáfogott a marxizmus alapos tanulmá­nyozásához is.­­ Majna-Frankfurrt nem találha­­tott volna megfelelőbb szónokot a Goethe-ünnepségekre, mint­­Thomas Mannt. Az ő szereplése azt jelenti, hogy most már G­oethe és Thomas Mann együtt­­ utalja majd az utat a német n­őnek, amelynek végleg dönte­­n­e kell: kit választ példakép­­nn­k? Goethét és Thomas Mannt, vagy Hitlert és Göbbelst? Sós Endre Búcsú a Bakonyban Bakonyszentlászló, júl, hó. Tested, lelked felüdíti a Ba­kony — így mondták ezt a régi írások. Sok igazság van ebben. Pihen a lélek a hatalmas fe­nyőerdőben és pihen a test az isteni csendben. A nap fénye megtörik a fenyőágak koronái közt, ózondús levegővel telik meg a tüdő... Az erdő lassanként megélén­kül. Vidám horgászok indulnak a Czuha völgye felé, ahol állító­lag még rák is van! Úttörő csa­pat kapaszkodik fel a Csesznek felé vezető útra. Balatonfüred­­ről jöttek bakony körüli vándor­­túrára. Már voltak Zircen és Pannonhalmán is. Mindegyikük kezében ott van a vastag kabát és a meleg sapka. Néhányan a nyaralók közül a cubizmus egy gyakorlati faj­tájával magukra húzzák a rö­vid fehér nadrágot és a hernyó inget. Fejükre kackiás kirán­duló sapkát tesznek és esernyő helyett turistabotot szorongat­nak. Közben lassan szemez az eső és mi tagadás: hideg van. A falubeliek olyasféle csendes őrülteknek tartják a velük szembejövő kánikula-kosztüm­be öltözött csodabogarakat és miközben falusi szokás szerint barátságosan köszöntik az ide­gent, maguk között babonás megilletődéssel suttogják: nya­ralók! S összébb húzzák a ka­bátot a nyakuknál. Mert, hogy ott lehet a legkönnyebben meg­fázni... KEZDŐDIK A TÁNC A Földműves Szövetkezet előtt vasárnapi ünneplőbe öltö­zőn parasztok beszélgetnek. A Szövetkezetben katonás rend­ben sorakoznak az­­ üres pol­cok. „Búcsú van!“ — hangzik itt is, ott is a felelet, ha beté­ved az idegen vásárolni az üz­letekbe. „Búcsú van!" — sza­badkozik az ismerős korcsmá­ra*. Nem adhat utcán át... majd holnap, ha elmúlt a búcsú... A búd­u kcyslsa m­ár Áll, tel-­­­­es egészében. Mutatványos sát­rak. Körhinta. Céllövölde. Mé­­zeskalácsos sátor... A technikai nehézségeket könnyedén áthidalják, a kör­hinta tetején járóka van. Négy gyerek fut körbe-körbe és von­szolja maga előtt a léceket, amely egy gépszalag áttétellel a hintákat mozgatja. A mutatvá­nyos bódék is elmésen oldot­ták meg a géperő hiányát. Repkedő labdák és forgó ko­rong, úszkáló halak és mozgó fejek helyett egyszerűen szá­mok vannak. Egy húzás húsz fillér. «Mindenki kihúzhatja a saját szerencséjét, csak foly­vást.» KISÜT A NAP... Közben kisüt a nap, az ég kék kárpitja mindjobban szét­terül, meteorológus barátunk «váratlan kozmikus betörések»­­ről magyaráz, a fiatalság pedig ki­áramlik az udvarra és ott ropják tovább a táncot. Minden bakonyi községben búcsú van évente egyszer. Jú­lius egyik vasárnapján. Ezt a szokást most is megtartják, bár jelentősége most már telje­sen szimbolikus. Régen, amikor még nem volt vasút, s a bekötő és mezei utakat alkalmi «dű­lők»­­ helyettesítették. Ebben az időben a búcsú az országos vásárt helyettesítette, ma a vá­sár befejezése, a mutatványos sátrak és a táncmulatság jelzik a régi búcsúk jellegét. A Bakony minden községé­­ben megünneplik a búcsút, Ba­­konygyiróttól Porváig és Ba­­konypéterdtől Bakonyszombat­­helyig. Kis tiszta községek, rendés­zett utcák, fehérre meszelt há­zak, barátságos vendégszerető emberek között valóban min­­denki megtalálja pihenését, a turista, az erdő csendjében gyönyörködő, a horgász, sőt még a meteorológus is. Különösen, amikor kisüt a J­r Kreutzer Sándor

Next