Magyar Nemzet, 1949. szeptember (5. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-01 / 202. szám
2 termelésen alapuló magas százalékok kifizetése ellen. Nyomatékosan felhívjuk a vállalatvezetők, a kalkulánsok figyelmét arra, hogy ne engedjék meglazítani a normát és ne fizessenek meg nem tényleges teljesítményen alapuló munkát. — Mindezek a súlyos hibák azért lehetségesek Pártunk ismételt figyelmeztetése ellenére, mert számos vállalatvezetőnek és műszaki vezetőnek rossz a viszonya a szocialista építéshez. Vállalatvezetők, a műszaki vezetők, a termelés parancsnokai. Pártunktól, népünktől azt a megtisztelő feladatot kapták, hogy megszervezzék a termelést, biztosítsák termelési terveink végrehajtását. Ezért szükséges, hogy bátran és gátlás nélkül lépjenek fel minden olyan jelenség ellen, amely sérti a termelés érdekeit. A munkafegyelem lazulása azért is következhetett be, mert hiányzik számos üzemi vezetőnknél a felelősségérzet, népszerűséghajhászás miatt nem biztosítják a munkafegyelmet. Már a múlt év novemberében Rákosi felhívta a figyelmet erre a hibára: «Az államosított gyárakban a kellemetlen, de szükséges feladatokat, amilyen a munkafegyelem megerősítése, senki sem vállalja szívesen. Egyre gyakrabban hallunk panaszt arról, hogy a gyárakban a kellemetlen feladatoknak nem akad gazdájuk. Egymásnak adják tovább az ilyen feladatokat, mint a labdát. És természetesen ennek a munkafegyelem és a termelés issza meg a levét. Ilyen kellemetlen feladat többek között a fellépés a normák lazítása ellen. A kevésbé öntudatos, vagy kevésbé szakképzett munkások részéről állandó a nyomás a normák lazítására, vagy az új, nagyobb teljesítéssel járó normák ellen. Ezzel a nyomással szembeszállni nem mindig népszerű dolog és az az igazgató, aki nem száll vele szembe, hanem a dolgok könnyebb végét fogja meg és enged a nyomásnak, az természetesen ezzel kárt okoz a magyar demokrácia gazdasági életének.“ Rákosi elvtárs útmutatása óta majdnem egy év telt el és azóta a helyzet igen sok helyen még rosszabbodott. Ez azt bizonyítja, hogy a vállalatvezetők nem hajtották végre a Központi Vezetőség határozatát, a Párt és üzemi bizottságok pedig nem ellenőrizték és szintén nem biztosították a végrehajtást. Kovács István ezután több példát sorolt fel arra, hogy a vállalatvezetők hogy igyekeznek a felelősség vállalása alól kibújnn, majd így folytatta: A felelősség kérdése . A munkafegyelem lazulásáért személy szerint felelős a gyár vállalatvezetője, műszaki vezetője is. A vállalatvezetőknek tudniuk kell, hogy a meggyőzés mellett szükség van fegyelmezésre, a fegyelmezetlen munkások ellen való kemény fellépésre is. A vállalatvezetőnek a szocializmus építése, népünk felemelkedése érdekében kötelessége kemény szigorral fellépni mindenkivel szemben, aki megszegi a munkafegyelmet és sérti a termelés érdekét. — Távolról sem kielégítő a legtöbb műszaki vezető, mester egyéni felelőssége. Ezek egyes helyeken olyan nemtörődömséggel viszonyának a termelés területén mutatkozó lazaságokhoz, hogy az már itt-ott a szabotázs határátsúrolja. Megköveteljük minden egyes műszaki vezetőtől, mestertől és munkástól, hogy a maguk területén tudásuk legjavát adják, feladatukat pontosan végrehajtsák. Biztosítsák a kapitalista munkafegyelermnél sokkal fejlettebb szocialista munkafegyelmet. Maguk mögött érezhetik teljes súlylyal Pártunkat és a szakszervezeteket, mert a Párt és a szakszervezetek teljes erejükkel támogatják a vállalatvezetőket és műszaki vezetőket a szocialista munkafegyelem, a termelés érdekének biztosításában. Úgy kell megszervezni az üzemekben a munkát, hogy minden munkás bizonyos meghatározott konkrét munkáért viselje a felelősséget, mertszemélyes felelősség nélkül szó sem lehet a termelékenység emeléséről, a minőség megjavításáról, a gépek, munkapadok, szerszámok kiméretes kezeléséről» — mondata Sztálin elvtárs. Egyes gépekhez, munkapadokhoz, szerszámokhoz meghatározott munkacsoportokat, vagy munkást kell lekötni. Ez hosszú és nehéz folyamat lesz, de mielőbb el kell kezdenünk. Egyes vállalatvezetők még nem értenek eléggé az üzemek vezetéséhez. A vállalatvezetőknek, politikai kádereknek és a gyári munkásoknak kötelességük elsajátítani a technikát, hogy könnyebben megbirkózzanak az előttük álló feladatokkal. Az egyéni felelősség következetes megvalósítása mellett másik döntő feladatunk alapvetően megváltoztatni a munkások viszonyát a termeléshez, a szocializmus építéséhez. A dolgozó tömegek munkához való viszonyának javulásában döntő szerepe van a széles tömegeket átfogó szocialista egyéni versenynek! Sztálin elvtárs 1929- ben a verseny és a tömegek munkalendületéről beszélve ezt mondotta: „A munkások milliós tömegeinek szélesen kibontakozó versenye az adott pillanatban az építő munkának egyik legfontosabb, ha ugyan nem a legfontosabb tényezője. Becsület, dicsőség, bátorság dolga — A versenyben — mondotta — a legfontosabb az, hogy gyökeres fordulatot visz végbe az embereknek a munkához való viszonyában, mert a munkát, amit a kapitalizmus alatt megvetettek és súlyos tehernek tekintették, a becsület, a dicsőség, bátorság, a hősiesség dolgává változtatták át.“ ,.A verseny valójában a szocializmus felépítésének kommunista módszere.“ — Komoly kihatással volt nálunk a munkafegyelem meglazulására, a termelékenység viszszaesésére, hogy a versenymozgalom néhány új, magában véve nagyon helyes formája, a Gólyáék válópöre — Egy koranyári, csendes délután a szentgyörgyi réten üldögéltem — mesélte az öreg madártudós. — Akkoriban folyton ott tanyáztam, mert a szárcsák életét figyeltem és az a táj, a parti rétség mellett húzódó mérhetetlen nádas, tele volt ízzel a madárfajtával. Órákig, sőt napokig ültem ott egy villám sújtotta jegenye fekete csonkján, amelyre a nádas szélén bukkantam. Nyíltak a sárga vízililiomok, gágogtak a vadlibák, békákra vadásztak a rucák és gólyák és vasongtak a szárcsák. Szinte otthon éreztem magam az én lármás fiókáim, eleven lurkóim körében. Az estét vártam, a sötétség csendjét. Ha feltünedeztek a csillagok és már mozdulatlan tükörré simult a tó, elcsendesült a nádas madártábora. Ilyenkor a nap élményein tűnődtem, tapasztalataimat összegeztem, szalonnáztam és pipám füstjével kergettem el a tolakodó szúnyogokat. A kis rét fölött égtek legszebben a Balaton vállásai mert másféle fény sehol sem világított. Azon a délutánon már búcsúztam a vidéktől, mert amit akartam, mindent megtudtam a szárcsákról. Gyönyörködtem a víz játékában, a Badacsony koporsójában, amikor észrevettem, hogy a nádas túlsó szélén a vén fűz tetejére rakott óriási gólyafészekben szokatlanul lármás perpatvar folyik. — Kie-le-le... kelep-kelep ... A két kis gólyafi ugyancsak nyújtogatta a nyakát izgalmában. A fészek szélén három „felnőtt“ gólya csattogott és kelepett. Ismertem ezt a furcsa kattogást, a veszekedés félreérthetetlen lármája volt. Máskor is láttam perlekedő gólyákat. Gólyaházaspárok össze szoktak tűzni fiókáik tanítása közben, fészekrakás izgalmas napjaiban vagy költéskor. Néha két szomszédvár is megvív a vadászterület birtoklási jogáért. De ez a csata most meghökkentett. Miféle vándor ez a harmadik, lármás gólyamadár a fészek peremén? Idegenül és zavartan billegette szárnyait, de kelepelése erélyes, mondhatnám ő'. Volt. Teste formájáról és mozgásáról ítélve hím volt. Gólyabácsi: Csaknem felkiáltottam: — Szerelmi csábítás gólyáéknál, tettenéréssel! Nem tévedtem. A mama, két neveletlen fióka megtévedt anyja, alig mozgatta csőrét. Riadtan gubbasztott és mlusba csodálkozó fiókáit me engette, pityolgatta volna. De későn volt a bánat és az anyáskodó jóság. A sértett gólya papa, aki ezekben a napokban jó ismerősöm lett, mert akszor egészen a közelembe jött a békára vadászni, a szorgalmas és lelkes családfő, rá se hederített kedves nejére. Darabig zsémbeskedett, szitkozódott, hallgatta az idegen gólya lármáját, aztán ugye: csürölni, vágni kezdte ellenfelét. Gondoltam rögtön kiderül, a hölgy csábított-evagy az idegen. Tudtam, hogy ha ő volt a szerelmi játék kezdeményezője és nem a mama, akkor nagy élentámadás várható a papa ellen. De az idegen lovag nagyon szerényen viselkedett. Már elhallgatott és csak néhány elhárító vágást tett gólyapapa támadására. Aztán szárnyrakelt és szabályozoítórepüls-és Keszthely felé úszott a levegőben. Gólyapapa győztes lármája kísérte. Annál csendesebb maradt gólyanéni. Most már némán tűrte a fejére zúduló szitkokat, a »férj“ fenyegető szárnycsapásait. Vártam mikor veri el őnagyságát sértett hiúságában-Ehevett egyszerre ő is felrepült és eltűnt a szentgyörgyi lélek fölött. — Válóper! — mondtam. — A hűtlen gólyanéni ittmarad neveletlen fiókáivá. Súlyos büntetés, mert amíg vadásznia kell, könnyen lecsaphat valami vérengzőbb madár a várakozó, lármás fiókákra. Sötétedett. Az ég barna volt. A tó sima. Ekkor Szentgyörgy felől kelepelés, sűrű szárny csattogás és egy gólyacsapat bukkant fel. Hirtelen számolni se bírtam, két- vagy háromszáz gólya ereszkedik le a rétre. Féllábra állva szécs. karéjban sorakoztak a nádas szélén. Iszonyatos hangzavaruk megriasztotta a vadlibáikat is. A rét sarkában magányos gólya állt és kelepett. Hirtelen ráit.rae.rt.ia.v .7 ,ill .Kar Al-Oro Volt, elmondotta: üzemükben a termelékenység csökkenéséhez hoz- szájárul az is, hogy a jószaka sértett hím. Amíg lármázott és pörölt, a többiek hallgattak. De utána általános zaj tört ki. Szinte zúgott a nádas. Gólyapapa felszállt a tűz tetejére, ahol csöndben üldögél a gólyanéni. Kétszer-háromszor körözött. Hívta a párját. Most együtt ereszkedtek le a vendégcsapat színe elé. És a perpatvar újra kezdődött. Ez már több volt a válópernél. A gólyák dühödtek röpdöstek és csattogtak. Ítéletet tartottak a hüllen gólyanéni fölött. És gólyanéni némán tűrt minden szitkot. De hirtelen a magasba szárnyalt. A többiek pedig utána. A fejem fölött támadták meg. Negyedóráig tartott a vészes csata, végül gólyanéni véres fejjel, mozdulatlan szárnyakkal hullott a Balatonba. Gólyabácsit négy vagy öt karcsú madár kísérte fészkéhez. Ifjú hölgyek voltak. Körüllebegték az árva fiókákat és csendesen, szelíden kelepetek altatót sokáig Már a csillagok is égtek, de a fiókák egyre sipogtak, panaszkodtak. Nekik mégis csak anyjuk volt a hűtlen gólyahölgy. Szabó József . Htegy rímzsíl brigádmozgalom, a munkamódszerátadás, a párosverseny és a tapasztalatcsere elvonták a figyelmet arról, ami a versenyben a legfontosabb: a tömegmozgalomról, ami csak az egyéni versenyben részvevők nagy számán alapulhat. Ma nálunk a munkásoknak csak egy töredéke vesz részt az egyéni versenyben, így a munkaverseny nem teljesítette hivatását. Az egyéni verseny nem hátráltatja, hanem ellenkezőleg, még jobban előmozdítja a többi versenyformát, a brigádmozgalmat, a páros versenyt, a műhelyek, üzemek és városok között igazi versenymozgalmat. A tömeges egyéni versenymozgalom politikailag átneveli a munkásokat, kifejleszti bennük a felelősségérzetet és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy megvédjék brigádjuk, gyáruk és saját munkájuk becsületét. A szocialista egyéni verseny jelentősége még az is, hogy a tömegek aktív bevonását jelenti a termelési problémák megoldásába. _— Fel kell vetnünk egy kérdést, amiről ezideig még nem beszéltünk eleget, a kommunista párttagok viszonyát a termeléshez. Vannak nagyszerű elvtársaink, akik a munka igazi harcosává váltak. Ilyen például a WM-kerékpárban Farádi Szabó Ferenc, aki 197 százalékot, Fiink József, aki 195 százalékot ér el. A csiszoló-üzemben, Ilosi Károly 170 százalékot. A Ruggyantában Popuhár Istvánná 175—180 százalékot teljesít. Sok ilyen példát tudnánk még, de olyan párttagokat, sőt aktivistákat is, akik nem hajtják végre a tervet, akik nem tartják be a munkafegyelmet selejtesen dolgoznak és mégis azt hiszik magukról, hogy jó kommunisták. Pedig kommunista és rossz, fegyelmezetlen munkás — ez a két fogalom összeférhetetlen. A mi munkásaink, kenwawnista párttagjaink lelkesen tapsolnak és éljeneznek, ha Pártunk politikáját ismertetjük előttük. De nem elég tapsolni és közben a legfontosabb feladatot, amit a Párt eléjük állít végre nem hajtani. A helyeslést cselekedetekkel, a pártvonal végrehajtásáért való szívós harccal kell kifejezésre juttatni. " A pártonkívüli munkástömegek és a munkaverseny • A Nagybudapesti Pártválasztmány felszólít minden budapesti üzemben dolgozó kommunistát, hogy önként és lelkesen vegye ki részét a szocialista egyéni versenyből és példamutatásával szervezze be a versenybe a pártonkívüli munkástömegeiket. Csak az lehet jó kommunista és a leg inkább jó népnevelő, aki személyes jó munkájával, munkafegyelmével ad példát. Félreérthetetlenül meg kell mondanunk: csak az lehet funkcionárius az üzemben, aki maradéktalanul teljesíti a termelésben a kötelességét. A szocialista versenyből tömegesen ki kell venni a részét a munkásifjúságnak is, részt kell venniük az egyéni versenyben a műszaki vezetőknek és a mestereknek is. Meg kell változtatni a munkásokhoz és termeléshez való viszonyát a műszaki értelmiségnek. Jobban és odaadóbban kell küzdeniük a termelési terv maradéktalan végrehajtásáért. Ugyanakkor meg kell becsülnünk azokat a műszaki értelmiségieket, akik becsületesen szolgálják a szomilizmus ügyét. Figyelemmel kell kísérni a műszaki értelmiség munkáját, támogatni kell őket feladataik eredményes végrehajtásában. Különös figyelemmel kell foglalkoznunk a mesterekkel. A Nagybudapesti Pártválasztmánynak meg kell állapítania, hogy a munkatermelékenység visszaeséséért, a munkafegyelem meglazulásáért, az egyéni felelősség és az egyéni munkaverseny fejlesztésének hiányáért a szakszervezet és az üzemi bizottságok is felelősek. A szakszervezetek még mindig nem hajtották végre a szükséges fordulatot a termelés felé. Munkájukban sok a formalitás, a munkaversenyt nem irányítják megfelelően, sokat beszélnek róla, d de nem mélyülnek el a problémákban. A szakszervezeti vezetők kezdenek elszakadni a tömegektől és sok szakszervezeti funkcionáriusnak meglazult a kapcsolata a Párthoz is. A szakszervezetnek, az üzemi bizottságoknak munkájuk középpontjába a termelés kérdéseivel való foglalkozást kell tűzniök. Rá kell mutatnunk arra is, hogy a fentebb említett hiányosságokért, üzemi pártszervezeteink, kerületi pártbizottsá- gaink és a Nagybudapesti Pártbizottság is felelősek, mert szintén nem hajtották végre azt a szükséges fordulatot, amelyet, a munkásosztály hatalomra jutása parancsolólag megkövetel. Bár pártbizottságaink, üzemi pártszervezeteink vezetőségei már foglalkoznak a termelési kérdésekkel, még mindig nem vált döntő közponfi kérdéssé. A mi munkánk igen felszínes, nem eléggé tervszerű. Szocialista munkafegyelem és egyéni felelősség A Nagybudapesti Pártválasztmány a kerületi és az üzemi pártbizottságok, üzemi vezetőségek elöntő központi feladatává teszi a termelés kérdéseivel való rendszeres, állandó foglalkozást. A jövőben a pártszervezet politikai munkájának eredményét a termelési eredményeken, az egyéni verseny tömegmozgalommá való fejlesztésén, a munkafegyelem megszilárdításán, a munka termelékenységének emelésén "keresztül fogjuk felmérni. A pártszervezet politikai nevek önmunkáját meg kell javítani és a terv végrehajtásának szolgálatába állítani. Ezért a pártbizottságok tagjait elsősorban a legjobb nagyüzemi élmunkásokból, vállalat- és műszaki vezetőkből kell öszszeválogatni. A pártmunka súlypontját a műhelyekbe és a brigádokhoz kell helyezni. A pártbizalmiaknak és agitátoroknak ismerniük kell a termelési tervet és példaadó, nevelőmunka val kell szervezni a harcot végrehajtásáért és túlteljesítéséért. A termelési munkáén személyesen a pártbizottság titkára és az egész pártbizottság felelős. Különös figyelmet kelt pártbizottságainknak a vas- és fémipari üzemek, valamint az építőipar termelési munkájának gyors megjavítására fordítaniuk. !Csütörtök, 1949 szeptember! A Szovjetunió dolgozóinak példája — összefoglalva: T. Meg kell szüntetni a munkafegyelem terén meglévő lazaságokat és megerősíteni a szocialista munkafegyelmet. Helyre kell állítani az egyéni vezetést, az egyéni felelősséget, hogy ezt megvalósíthassuk, a vállalatvezetőknek és a munkásoknak is el kell sajátítaniuk a technikát. 2. Rendet kell teremteni a bérfronton, úgy, ahogy azt a termelés érdeke megkívánja. 3. Az egyéni versenyt hatalmas, tömegeket átfogó mozgalommá kell fejleszteni. 4. Törődni kell a műszaki értelmiséggel, segíteni kell őket a termelésben előttük álló feladatok megoldásában. 5. A Pártnak és a szakszervezetnek fordulatot kell végrehajtani a termelés felé. Döntő központi feladattá kell tenni a termelésben előttünk álló feladatok megoldását. Fővárosi pártszervezeteinkben megvan minden előfeltétel ahhoz, hogy ezeket a nagy országépítő feladatokat becsülettel megoldják. A nagybudapesti munkásokban nagyszerű alkotókészség van. Eddigi munkájukkal már ismételten bebizonyították, hogy tudnak jól dolgozni. Nagy-Budapest kommunistái, munkásai és műszaki értelmiségei e nagy feladatok megoldásához vegyenek példát felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió dolgozóitól, bolsevik pártszervezeteitől, hős kommunistáitól. Lelkesítse őket az a tudat, hogy új társadalmi rend megalapításában, a szocializmus rendjének gyakorlati megvalósításában vesznek részt. Rákosi Mátyás megállapítása a történelmi feladatok megoldásáról — Az osztályharc súlypontja — elsősorban a városokban — egyre inkább a gazdasági vonalra megy át. Az osztályellenséget a termelés frontján is meg kell vernünk. A munkatermelékenység fokozásáért vívott harc elsőrendű politikai harc, az osztályegredségnek, a kapitalizmusnak, a termelés frontján való végtagok legyőzéséért, egy fejlettebb, osztálynélküli, szocialista társadalom felépítéséért. Ezen a választmányi ülésen a nagybudapesti kommunisták, öntudatos munkások nevében megfogadjuk, hogy a feladatot, amelyet Pártunk Központi Vezetősége és vezérünk Rákosi Mátyás elvtárs elénk állított, kemény munkával és harccal végrehajtjuk és példát mutatunk az egész ország dolgozó népének, hogyan kell kommunista módra építeni a munkások államát, a szocialista országot és felhívjuk az egész ország kommunistáit és dolgozóit, kövessék példánkat. Rákosi elvtárs a múlt év januári országos értekezleten azt mondotta: «Eddig még minden feladatot, ami elé a történelem állított, sikerrel megoldottuk» s valóban eddig még minden feladatot megoldottunk, amire a Párt ráirányította figyelmünket. Nincs és nem lehet semmi kétség aziránt, hogy most a munka termelékenységének fokozása terén pártszervezeteink, szakszervezeteink és munkásosztályunk elé állított hatalmas feladatokat is sikerrel végrehajtjuk. Pártunk Központi Vezetősége, szeretett vezérünk, Rákosi Mátyás elvtárs irányításával gyorsabb tempóban építjük fel a szocialista Magyarországot, fejezte be beszámolóját Kovács István, az MDP nagybudapesti pártbizottságának titkára. Kovács István beszámolójához többen szóltak hozzá. Szikes Mátyás, a Mávag vállalatvezetője munkások egész sora megy el tőlük más üzembe dolgozni. Ha nem avatkoznának ebbe bele, felmerülne az a veszély, hogy a szakmunkáshiány miatt a hároméves tervet az üzem nem tudja időre befejezni. A MÁVAG-ban úgy segítenek ezen a problémán, hogy szorosabb kapcsolatot teremtenek a dolgozókkal, egyénileg foglalkoznak mindazokkal, akik el akarnak menni az üzemből. Elmondotta a továbbiakban, milyen hatalmas segítséget jelentett az iparügyi minisztérium rendelete arról, hogy bármilyen magasan is teljesítse egy dolgozó a normát, azt maradéktalanul ki kell neki fizetni. A rendelet megjelenése óta sok dolgozó, akinek előzőleg csökkent a termelése, újra eléri a 140 százalékot is. Befejezésül hangsúlyozta: a brigádmozgalom, a tapasztalatcsere mozgalom kiszélesítése elsősorban az üzemi pártszervezetnek köszönhető, a pártszervezet minden terén jelentős segítséget nyújt a vállalatvezetőségnek. Nagy Mária, az MDP újpesti szervezetének titkára hangsúlyozta: a kerületi, üzemi pártbizottságok döntő feladata, hogy a szocialista termelést politikai téren erősítsék. Elmondotta, hogy az MDP nagybudapesti pártbizottságának felhívására alaposan megvizsgálták a termelés kérdéseit és igen sok hibát találtak, így például az úgynevezett károkateredményeket, a termelési propaganda túlzott általánosítását, a munkafegyelem lazaságát, az úgynevezett munkásvándorlást. Az újpesti pártbizottság és az MDP újpesti szervezetei azonban a hibákat felismerve, az MDP útmutatásait követve, az eddiginél fokozottabb mértékben fordultak a termelési kérdések felé, hogy kiküszöböljék a termelés területén levő hiányosságokat. Ajtai Miklós, a könnyűipari minisztérium államtitkára elmondotta, hogy a normateljesítések kifizetésével kapcsolatos rendelet megjelenése óta több üzemben, így például a Dreher Textilgyár tisztítóműhelyében és a Lichtmann Cipőgyárban jelentősen emelkedett a termelés. Varga Lajosné, a Magyar Pamutipar egyik munkásnője pedig a rendelet megjelenése után kijelentette: most már érdemes belefeküdni a munkába és úgy fog dolgozni, hogy élmunkás lehessen. A rendelet kedvező ha(A tudósítás folytatása az 5. oldalon) Magyarra Szinkronizált szovjet film: vÉsznims ÉJSZAKA Főszereplők: IRINA RADCSENKO és a Szibériai rapszódia, a Találkozás az Elbán, Fehér homály c. filmekből ismert BORISZ ANDREJEV ROYAL APOLLO • URÁNIA SCALA - CORSO , ALFA - ADRIA - TÁNCSICS , KORZÓ (Újpest), ROYAL (Kispest), TÁTRA (Pesterzsébet)