Magyar Nemzet, 1949. október (5. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-01 / 228. szám

2 rciónak, visszahelyezni régi be­osztásukba a volt csendőrség, rendőrség, a Horthy-hadsereg lisztjeit, l­szthelyetteseit, a min­den bizonnyal ez elle­n elége­detlenkedő­­munkásokat pedig, különösen a nagyobb munkás­lakta vidékeken, Diósgyőrött, Salgótarjánban, Óidon terror­cselekményekkel megfélemlíteni.» — íme, ez te it volna az össze­esküvés eredménye. Burzsoá­­demokratikus köztársaságot em­legettek és véres fasizmusra gondoltak. A magyar dolgozó nén 1919. augusztusában már áldozata lett egyszer hasonló kísérletnek. Akkor is polgári de­mokráciát ígértek neki a nyu­gati imperialisták és a böllér­­bicska uralma Orcoyány, Sió­fok, Horthy és Szálasi valósul­tak meg belőle. Sohasem fed­tem el, hogy am-kor- l°t9. nya­rán a mawar Vörös Hadsereg egy századának­­percekig tartó viharos éljenzés, a jelenlevők hoasszontartó le'ke* tapssal é'te­­lik Rákosi Mátyást), politikai megbízottja magyarázta katonái­nak: «Ezelőtt fajárom volt a dolgozó nép nyakán. Ha most kicsavarják a fegyvert a ke­zünkből, akkor vasjármot ka­punk.» És én hozzátehetem: ha Rajkék, Titoék és amerikai gaz­dáik terve sikerült volna, akkor a magyar dolgozó nép nyakára nem egyszerű vasjárom került volna vissza, hanem vasjárom, éles szögekkel kiverve. — Ezt ma már felismeri nemcsak a Párt de felismeri a magyar dolgozó nép is és Rajk bandájának leleplezéséből nem az a legkisebb haszon, hogy minden magyar hazafi megérti, hova vezet az az út, amelyre a nyugati imperialisták szerették volna országunkat átdobni. Mi is megjegyezzük magunknak az áruló Pálffy szavait: «Nincs langyos középút. Vagy-vagy.» (Hatalmas, zúgó tapsvihar, a je­lenlevők hosszú perceken át lelkesen kiállják: «Éljen Rá­kosi! Éljen a Párt!») Néni demokráciánk gerince a Magyar Dolgozók Pártja . De le kell vonnunk egyéb tanulságokat is. Elsősorban a munkásosztály, a dolgozó nép pártjának jelentőségéről. A Ra­jk­­benda leleplezése azt bizonyítja, hogy nemcsak mi ismertük a Kommunista Párt döntő jelen­tőségét, de ismerték a jugoszláv árulók is. Mi tavaly júniusban, amikor még azt­­hittük hogy el­­tévelyedett kommunistákkal és nem rendőrspiclikkel és Ges­­taps-kémekkel állunk szemben, igyekeztünk megmagyarázni a jugoszláv vezetőknek, hogy té­vednek, ha azt hiszik, hogy egy laza, az egész felnőtt lakosságot magában foglaló népfront he­lyettesíté­seli a Kommunista Pár­tot, az ipari munkásság, a dol­gozó nép élcsapatát.­­ Must Ra­jk vallomásából megtudjuk, hogy a jugoszláv árulók nem azért vizezték fel a Pártot, nem azért olvasztották bele a népfrontba és tolták a Pártot fél illegalitásba, a hát­térbe, mert nem vo­tl tisztá­­ban a szerepével, ha­nem ellen­kezőleg, mert igenis tisztában voltak vele. Rarkovics világo­san és félreérthetetlenül meg­­m­gyarázta Rajknak, hogy ők azért nyomták el a Kommunista Pártét, mert egy ilyen párt fel­tétlenül kikri­ fályosodási pont­ja.­..gyűjtömetlennéje a forradal­mi szocialista erőknek és ilyes­mire természetesen a jugoszláv árulóknak és Deslapo-kémeknek nem volt szükségük. Ő magyarázta meg Rajknak, hogy nálunk a rendőrségen, a katonaságnál igyekezzen a párt­szervezeteket feloszlatni. Nekünk most az ellenség tétjein keresz­tül kell újra megtanulnunk, hogy népi demokráciánk, szo­cialista építésünk gerince Pár­tunk, a Magyar Dolgozók Pártja (Hatalmas, viharos lelkesedés, elemi erővel zúg fel a kiadás. Éljen a Párti. Hogy minél erő­sebb ez a Párt, annál erősebb, egészségesebb a népi dem­o­krácia. N­oda megtanultuk azt is, hogy őri­ mink kell Pártunk egy­ségét, mint a szemünk világát. Ebből a szempontból rendkívül tanulságos, ho­gy Brankovék és Rankovicsék tudatosan terjesztet­­ték az impercaus’a sajtóban és rádióban azt a hírt, hogy az Ma­gyar Kommunista Párt nem egy­séges, hogy abban van egy Rajk-fraktció. Tr­óék nagyon jól tudták, hogy a kommunista pár­ton belül a repedés árnyéka vagy híre is a legkomolabb károkat okozza. Ők is féziában voltak a Párt egységének felért­­tőségével és, ezért igyekeztek ezt az egységet minden módon meg­bontani.­­Meg kell tanulnunk ennek a pernek fényénél hogy szoro­sabbra kell venni Pártunkban a fegyelmet, a tudást, az elméleti színvonalat emelni kell és hogy amit ezen a téren eddig téltünk, az nem elegendő. Nem szabad tűrnünk a jövőben sem a párt­munka, sem a termelés térért, semmiféle pongyolaságot, laza­ságot, liberalizmust és nem sza­­­bad megengedni, hogy a világ­nézeti fron­ton a legkisebb rés vagy repedés is legyen. Fokozni kell az éberséget az ellenséggel szemben . Ezekre az igazságokra vo­natkozólag éppen az utóbbi he­tekben kaptunk újra szemléltető példát a szabad vallásoktatás­sal kapcsolatban Mi­­ártottuk magunkat ahhoz az elvünkhöz, hogy ezt a kérdést maguk a szülők minden befolyástól men­ten, szabadon oldják meg. Ezért nem jelent meg a magyar sajtó­ban egyetlen cikk vagy utalás sem, amely a szülőket befolyá­solni akarta volna. Még ke­­vésbbé történt hivatalos vagy félhivatalos intézkedés, amely a szülők szabad választását be­folyásolni igyekezett volna. Pár­tunk és a népi demokrácia kor­mánya ezzel bebizonyította, hogy valóban a tel­jes szabadság alap­ján áll. És mi lett az eredmény? — A katolikus püspöki kar a­helyett, hogy két kézzel kapott volna ezen és maga is hasonló­képpen vi­elkedett volna, nem tudott okosabbat tenni, mint­hogy kiadott egy harcias körle­velet, megspékelve Mindszenty­­idézetekkel, átlátszó célzásokkal a pócsprírs esetre és egyben mozgósítóba minden erejét. A híveket lerohanták a papok és apácák. Elkezdődött a nyomás, fenyegetés minden formája. Újra az történt, hogy erőn­ket és megegyezési kész­ségünket gyengeségnek te­kintették. Ez odáig ment, hogy egyes iskolákban ma a de­mokrácia ötödik évében üldözik azokat a gyermekeket, akik nem járnak hill­anra és eddig 14 pe­dagógust kellett rövid úton ki­vágni az iskolából (nagy taps), mert ilyen üldözésben részt vet­tek. — Világos, hogy ezen a téren hibát követtünk el, amikor fi­gyelmen kívül hág­tuk, hogy­ a terkció visszaél a khetfiségefc- ítél. Ezt a hibát mert gyorsan jóvá kell lenni azzal, hogy vál­­toztasunk eddigi mód-zeremn-I en. Mos. R jk vallomásai és mi ovi-s kő* é ei alap j'n lát­­juk hogy az eő’í i módszerek nem vezettek eredményre. A magyar dolgozók,­­ benne a magyar katolikus demokraták is megérik, hogy maguk a’o­l vágják a fát, hogy egyik kezükkel 'erőmből jók azt, amit a máik­kal építenek, ha tűrik, hogy gyermekeiket az iskolában a demokrácia külföldről moz­gatott e­lfertségei neveljék.. Meg­értik, hogy ezen a helyze­ten változtatni kell és megérti a Párt is, ameynek mint min­denütt, ezen a téren is az éten kell jár­nia.­­ Mi természetesen változat­lanul a vallásszabadság alapjára állunk, de éppen ezért nem tűr­jük azt a lelkiismereti terrort, amelyet újra tapasztalnunk kell. Megnézzük,­ hogyan viszonyul­nak Pártunk funkcionáriusai ehhez a kérdéshez, hogyan fog­laltak állást vele kapcsolatban. Megmagyarázzuk nekik a Rajk­­per tapasztalatai alap­ja is, hogy a reakció a vallásoktatáson át is harcol ellenünk, hogy itt nem lehet helye közömbösségnek. Gondoskodni fogunk, róla, hogy Pártunk és rajta keresztül az egész magyar dolgozó nép ebben a kérdésben helyesen foglaljon ál­lást. Ide­kes laps.­ Ezt ,a rést is, amely eddig szellemi frontunkon tátongott, most fokozatosan be fogjuk tömni. Legfontosabb tanulság azonban számunkra, hogy fo­kozni kell az éberséget az ellen­séggel szemben. Meg kell valla­nunk őszintén, hogy ezen a té­ren Rajk áruló bandájával szem­ben mi magunk, a­*­Párt vezetői is hibáztunk. — Mi jól ismertük Lenin meg­állapítását arról, hogy a meg­vert ellenség megtízszerezett energiával, százszorosra foko­zó­­ gyűlölettel veti magát a harcba Ismertük nagy limitünk, Sztálin elvtársnak . (szünni nem akaró tarzs és ütemes kiállás: Éljen Sztálin, Sztálin—Rákosi!) tanítását arról, hogy az ősz árv­­harc a proletárdiktatúra viszo­nyai között még elkeserítetteb­­bé vélik mint előt­e vel . Olvas­­tá­k példaképünk, a nagy Bolse­vik« Párt 1906—88-as «apaszt»­ Massarinnes Tatait és mégsem gondoltunk arra, hogy ez nálunk is meg­­ismétlődhet. Általánosságban be­széltünk éberségről, de ugyan­akkor magabiztosak voltunk, megnyugtattak bennünket poli­tikai és gazdasági sikereink. — E mellett nem egyszer el­nézőek voltunk Rajk és társai nártszeffilm­njégével és hibáival szemben. Ezekben nem az ellen­ség kezét gyanítottuk, hanem az illetők tapasztalatlanságát, járat­lanságát, műveletlenségét. Túlsá­gosan türelmesek voltunk vlük szemben, mert nem gyanítva, hogy árulókkal van dolgunk, meg akartuk nevelni őket, mó­dot akartunk adni nekik arra, hogy hibáikat kijavítsák. — Amellett a Rajk-ügy le­leplezéséig ilyen esetünk még nem volt és elképzelhe­­k az elvtársiak, hogy magunk is meg. . voltunk. 1 „fBWjjbsiny« -az aljasság és árulás .. .. fene­ketlen mértékétől. .Nem volt gyakorlatunk az ilyen ügyek felgöngyölítésében és tudtuk, hogy nem lehet könnyelműen hozzáfogni. Nem is volt könnyű a felgöngyölt­és kidolgozása és megvallom, hogy sok álmatlan éjszakámba került, amíg a végrehajtás terve alakot öltött. (Taps.) Kemény kézzel és vaskövetkezetességgel . De amint felismertük Raj­kék bandájának árulását, az ügy körvonalait, jelentőségét, nem­zetközi összefüggését, akkor megszűnt a türelmesség, a tépe­­lődés, akkor azzal a gyorsaság­gal, kemény kézzel és vas­követ­­kezetessé­­gel nyúltunk hozzá, amely Pártünk döntő akcióit jel­lemzi és amit joggal tanult meg fent az utolsó öt esztendő folya­mán az ellenség. (Lelkes taps). — Mindjárt hozzátehetem. Persze azelőtt sem haboztunk. Amikor Rajkót tavaly augusz­tus első napjaiban eltávolítottuk a belügyminisztériumból, ez nem valami véletlenség volt, mint váratlanul első­­ puska lö­vése, hanem hosszú hónapok érlelték meg. A hadsereget sem véletlenül vettük kézbe tavaly szeptemberben. (A megjelentek ütemesen éltetik Farkas Mi­hályt.) —­ Mi nem tudtuk akkor azt, amit október ele jén Rankovics mondod Rajknak, hogy Mind­­szenty amerikai utasításra in­dított veszett harcot demokrá­ciánk ellen, de Mindszenty magatartásából és egy sor egyéb jelből így is megértettük, hogy gyorsabban és keményeb­ben kell cselekednünk. Tervein­ket úgy változtattuk meg, hogy a tennivalókat, amelyeket 1950. végéig akartunk elvégezni, jó félévvel tőbbre hoztuk. Mindö­szeg­yt firtalmatlanná tettük. Az év elején végrehajtottuk a párf­­tisztítást, kiszórtuk a hozzánk befurakodott idegen elemek je­lentékeny részét. Szorosabbra fogtuk a munkásság és paraszt­ság szövetségét. Ezzel kapcso­latban a honvédségen, a rend­őrségen, az államgépezetben a demokráciához hű munkásokat és parasztokat helyeztünk el és végül megtartottuk a választá­sokat­­4- Rajk és bűntársai elpana­szolták, ho­gy minden egyes in­tézkedésünk helyes volt, népi demokráciánk megerősítését szol­gálta és egy-egy nagy csapást jelentett az amerikai imperialis­­ták, Tildék és magyar bérenceik titkos terveire. . . Éberségünk, fi !f­okozásá­ban felbecsü­lhetetten szó­lálatot jelentett a Kommunista Pártok Tájékoztató Irodájának tavaly júniu­s határozata. Ez a határo­zat felvázolt bennünket önelé­­g felségiekből és megnyugvá­sunkból és rákényszerített ben­nünket arra, hogy szakítsunk azzal a műn­ke­t ó­n szerrel, amely egyik nonról a másikra dolgo­zott és elvesztette szem elől a szocializmu építés­ének széles perspektívái­t, különösen a szo­­cializmus építését a falun. És kil’ön hálával kel l me!tesr­éke­z­­t’nek nagy serfiónkról, Szu­lin elv-társról (Szűnni nem akaró talp és éljenzés) aki azzal hogy a juco'z’áv árulókról ki­­m­életlenül lerántotta a leplet és biztos kézzel mutatótt rá a ten­­nivalókra, bennünket is a helyes útra vitt. *—­ Nem gy­etlen, hogy a Tá­­jékoztató Iroda határozatának nyilvánosságba hozatala után öt héttel Rajkot leváltották a bül­­ügyminis­ztériumból. Egyszóval, ha kezdetben nem is voltunk elég éberek, aztán igyekeztünk alapos m­unkát végezni. Leérvén éber az egész nép — A választások május 15-én voltak. Az összeesküvők letar­­tóztatása május 18-án k­iédí­t. A munka, amit ezzel kapcsola­tosan államvédelmi hatósá­gunk (Lelki taps), Péter Gábor elvtárssal az élen vég­zett (Taps), nem volt rossz, si­kerüit felder­íten­ünk az ellenség szervezetének jelentékeny ré­szét. Sikerült rávilágítani aljas magyar és nemzetközi terveik­re és ráirányítani a magyar és nemzetközi dolgozók figyelmét az amerikai imperialisták és­­in­ószláv kémeik üzelmeire. Most az a feladatunk, hogy ta­nuljunk a saját kárunkból ha már a közmondás okos embe­rének példájára nem tanultunk más kárából. Tanuljuk meg el­sősorban az éberség gyakorlá­sát és tanuljuk m­eg, hogy az éberség nemcsak a politikai bi­zottság, a pártvezetőség, a köz­ponti ellenőrző bizottság vagy az államvédelmi hatóságok ügye, hanem az egész Párté. Legyen éber Pártunk minden szervezete (Éljen Krodá­ !), min­den funkcionáriusa, minden tagja és ezen túlmenően legyen éber az egész dolgozó nép. — Figyeljen fel a legkisebb ellenséges hangra vagy tettre. A hibák mögött keresse és ta­lálja meg az ellenség kezét. Az éberséggel kapcsolatosan tudni kell, hogy milyen réseken át tud behatolni hozzánk az ellen­ség, milyen módszerekkel altat­ja el éberségünket. Az önelégült­ség, amely nem akarja a hibát észrevenni, a szentély, kultusz, a türelmetlenség a figyelmeztető szóval és kritikával szemben; az önkritika hiánya mind éber­ség ellenipultj­át eredményezi és nem­ leh­et eléggé éber az, aki­nek nincsen meg a kellő szocia­lista elm­életi felkészültsége, mert nem veszi észre, ha az ellenség a nacionalizmus, faji gőg, sovi­nizmus, antiszemitizmus fegyve­rét használja, ha az ellenség a dolgozókat úgy befolyásol­ja, hogy a régi reakciós világból bennük maradt szocialistaellenes ösztönökre, az­ egyéni haszon­­keresésre, önzésre, kényelemre apellál. Nemcsak politikai téren legyen éber a kommun­ita, ha­nem a termelés frontján is. Értse meg, hogy a hanyag, rosszi­ntunka, a sok se­kit, az anyag­­pocsé­tkozás, a géntörés, rossz minőség, normalazítás, bércsa­­lás, OTI-csalás nemcsak gazda­ságilag árt íremekráciánknak, a dolgozó népnek, hanem politikai jelentősége is van. Mndez poli­tikai akció is, amelyre ugyan­úgy fel kell figyelni és amelyet ugyanúgy ki kell v­zsgáll­i, mint a sut­ogó propagandát, a szabo­tázst vagy a kémkedést és fel kell figyelni nemcsek arra, aki ilyesmit elkövet, hanem arra is, aki támogatja vagy elnézi. A magyar dolgozó nép politikai érettségének biztató jele, hogy ezt az összefüggést a Rajk-per nyomán azonnal fel is ismerte. Száz és száz üzem­ből, műhelybe kaptuk azt a határozatot, hogy Rajkek áru­­lásárói több termelésse és jobb munkával felelnek. (Taps.­ Ezt­­üzenik a gyárak, azt üzeni a falu, amely a maga részéről a termés jó beadásával, a Vetés elvégzésére felel az árulóknak. Az ellenséget még nem számoltuk fel teljesen . Amikor örömm­el állapít­hatjuk meg, hogy a Rali-banda ügye felrázta és éberebbé tette a magyar dolgozó népet. Ugyan­akkor mindjárt meg kell mon­danunk, hogy hiba volna azt hinni, hogy Rajkék leleplezésé­­­ vel már telesen felszámoltuk és utolsó gyökeréig eltávolítot­­tuk az ellen­ség szervezeteit. Ma már tudjuk, hogy az ellenség kémhálózatát évtizedekig építette ki. Nem valószínű, hogy amit ők en­rnyi esztendőn át felépítet­tek mi néhány hónap alatt fel tudunk kutatni. R pnk'vu­l ne­künk már van elég lakas tain­­tunk a harcról és tudjuk, hogy az ördög ’ néni­ alszik. Ám, ellen­­ség újra kezdi, újabb kémeket fog beküldeni hozzánk. Úgy va­gyunk ez­zel, mint a mesebeli hét teli sárkánnyal, amelynek le­vágott feje helyett új nő. Vi­szont most már valamelyest ta­pasztalatra tettünk szert a sár­kányfejek levágásában. Azonkí­vül a ízekéből is tudjuk, hogy eddig mimidh Sárkányt előbb vagy utóbb elpuszították. (líp­sz­­szú taps és éh­ezés.).... —• Ha éberek leszünk, el fog­juk pusztítani az imperiálisták kémeit is. M*"'d'«esetre elmond­­hat­ik, a­­régi kört**­*i»(!^*sal bo-’v­a kár be-zérni?! jár. Rajk és áruló bandája nagy­­ károkat okozott, De nagy a lecke k* amely-* 1949 október 1 lye­l megtanítottak bennünket , folytathassuk minden szakaszon arra, hogy sikerrel és éberebben­­ a szocializmus építését. Az amerikai imperialisták és jugoszláv bérenceik aljas tervei — A Rajk-ügy felszámolása olyan tapasztalatokkal gazdagí­tott bennünket, amelyekkel ed­dig nem rendelkeztünk. Éret­tebbé, magabatosabbá tette az egész Pártot, az egész­­ magyar demokráciát. Végeredményében az ellenség kezdeti sikereit visz­­szájára fordítottuk és egy ve­­szély­es csatát győzelmesen vív­tunk meg. (Hosszú, percekig tartó se­kes és jelzés: Éljen Rá­kosi! Éljen a Parti) — A Rajk-ügy tanulságait nemcsak mi vontuk le, de az egész világ munkásmozgalma. Az összeesküvők leleplezésének fényében kiderült, hogy az, amerikai imperialisták és jugo­szláv bérenceik az összes népi demokráciákban a mienkhez hasonló aljas terveket szőttek. — Rajk, Pálffy, Brankov rész­letesen leleplezték ezeket a ter­veket. Le’eo’­ezték benne a ka­tolikus reakció és a Vatik­án külön szerepei, amelyek Ma­gyarországon kívül Csehszlová­kiában és Lengyelországban ját­szottak a demokráciák megdön­tésére. Brankov elmondotta, hogy' Rankovics­ig'­szer kor­holta őt azért, mert Magyaror­szágon nem megy olyan jól az összeesküvés munkája, mint Csehsz­ovákiában. Rajk felfed­te, hogy Bulgária, Albánia, Ro­mánia, Lengyelország pártelle­­nes elemei összeköttetésben álln­­ak Tito bandájával. Azt is el­mondotta, hogy tervükben az is szerepe­l, hogy a magyar kom­munista vezetők meggyilkolásá­val és a Tito-hadsereg beavatko­zásával,­­ egyidejűleg zavargáso­kat terveztek volna a népi demo­kráciákban, hogy segítségünkre ne jöhessenek. Kiderült a per folyamán hogy az összes nagy kommunista pártokban a ju­goszláv árulók segítségével rombo­l kémtevékenység folyik.­­*• A magyar kémbanda le­leplezése nemcsak álalános ta­nulság a többi országok kom­munista pártjai számára, nem­csak arra ad nekik módot, hogy a mi kárunkon tanúi javak, hanem ezen túlmenően az alm­iunk felgöngyölíted ossz­esk­­i­vel más országokba átnyúló szálai segítenek abban, hogy ott is felfedjék és ártalmatlanná tegyék az amerikai és egyéb imperialisták és a jugoszláv provokátorok kémeit. Tanulság a jugoszláv nép számára — De talán rajtunk kívül a legnagyobb tanulságot a so­kat szenvedett és most is szenvedő jugoszláv dolgozó nép vonhatja le az összeesküvés felszámolásából. A jugoszláv dolgozó­­nép, elsősorban a ju­goszláv kommunisták és patrió­ták, most láthatják rsm­ezte’.e­ni'Ve és leleplezve eddigi veze­tőiket. Beterentést nyerhettek Tilo úgynevezett „lángeszű ter­­véba“, amelyet saját munkás­­népe becsapására dolgoz­o­t­ ki. Ez a felismerés segíteni fogja a jugoszláv kommunistákat, az egész jugoszláv dolgozó népe­­almon, hogy je’ejilegi szörnyű helyzetükből megkeressék és megtalálják a kivezető utat. — Mi tudjuk, hogy ne'm­ olyan­­könnyű ezt a felismerést rövid idő alatt elsajálítani és levonni belőle a megfelelő köv­etkezteté­­seket. Mi tudjuk, hog'y az a banda, amely Jugoszláviában ma a hatalmat bitorol­a, minden hájjal megkent. ..mindenre el­szánt c.daléikból, provokátorok­ból, spiclikből áll, akik, mint Rankovics cinikusan bevallotta, „sokat tanultak a Gestapótól“. Ez a banda nagy tökélyre vitte aztánk tudományát, hogy hogy­an kell a dolgozó nép szemébe port h­űteni hogy kell meg­zavarni tisztánlátását. Ti­óék taktikát változtatnak . Most, amikor lelepleztük őket, amikor a Ra­jk-prben mintegy fényszóróval vil­ágítot­­tak meg minden aljasságukat és árulásukat igyekeznek a jugoszláv nép háta mögé bújni, soviniszta, nacionalista frázisok­kal azt a benyomást akarják kelteni, hogy nem őket, az ide­gen imperialisták kémeit és spiclijeit támadjuk, han­t a jugoszláv népet és a jugoszlávok hősi szabadságharcát. Amikor még­ nem­ voltak lefe­dezve,­ amerikai gazdá­k követeléseinek megfelelően mindenütt r­egkü­­­lönb­öz­tett helyet követeltek maygukbnak Most, hogy telep’ez­­tök őket e'kezdik hangoztatni, hogy ,Iugo*­zlávia egyenjogúsá­­gát támád'uk hogy elnyomjuk a «kis Jruoszláviát». — Nejünk nem nehéz ezt a mmávert iplopiezóünk M* mint szetti'zéd nép, nagyon jól is­­merjük a hősi, 'Z'-realm­is, ha­záját szerető, szabadságát sze­rető jugoszláv dolgozó népet (hosszantartó lelkes taps). Ez a dolgozó nép a mi szövetségesünk marad Tito és bandájának min­den árulása dacára Mi változat­lanul, nagyra becsüljük azt a szabadságharcot, amelyet Jugo­szlávia nép­e Hitler és Mussolini hordái ellen vívtak. Tudjuk, hogy a jugoszláv dobozó nép zöme ma is a béketáborral a szófia’izmust építő rogy Szov­jetunióvá­.­­percekig tartó tom­­bo’ó sansvihar. Az a’ tiva ré­z­­vevői felállva ünnepük Sztálint. Percekig illeme­en zúg a régy teremben a Sz'átnt éltető kiál­tás, majd felhangzik: Sz'á’­n, Rákosi. A sportcsarnok falai percekig vis­zhengozzák a ha­ladó emberiség böl és vezető’é­­nek és a magyar dolgozó nép nagy vezérének nevét) a céhi demokráciákkal, a kínai és gö­rög szabad ágharcosokkal érez. (Hatalmas laps.) Rankovics beismerése — Mi jól felfigyeltünk, ami­kor a Gesapo-ügynök Ranko­vics panaszkodva magyarázta Raiknak, hogy Tito és cinko­sainak meglepetésér­ és bosz­­szankodására m­eg kellett álla­pítaniuk, hogy az esztendőkön keresztül folytatón, aljas és kétszínű szovjetellenes propa­ganda dacára, a jugoszláv dol­gozó népben milyen mélyen gyökeredzik a szeretet, a tisz­telet a felszabadutó Szovjetunió és nagy vezére Sztálin iránt. (Szűnni nem akaró tapsvihar, az aktívan részvevők felállva, pereikig tomboló lelkesedéssel ünnepük Sztálin generalisszk muszt.) — E­miatt Titóék kénytelenek voltak bonyolult és körülményes, megtévesztő taktikát — ahogyan Ransovcs mondotta —, „láng­eszű tervet“ kidolgozni arra, hogy a jugoszláv népet becsap­ják és a mélyen gyökeredző ér­zelmeket megváltoztassák. — Mi megértjük a jugoszláv házasiak, a jugoszláv kommu­nisták megdöbbenését is, ami­kor rájönnek arra, hogy veze­tőik jelentékeny része. Titóval az élén, régi imneriatista ügy­nök, vagy rendőrspicli, aki Konstat­tinápolytól, a francia táborokig Európa és az Egye­sült Álamok minden kémszer­­vezetén­ek a kezén megfordult. Mi is meg volttn­­k döbbenve, amikor rájöttünk, hogy Rajk 18 éves úgynevezett „munkás­mozgalmi molfja“. ,.a spanyol szabadságharcok hőse“ a moz­galomba lépésének első napja-­ tól kezdve readerspic’i volt. (Felkiáltások: fújj, kötelet nekil) — De a jugoszláv kommu­­nisták velünk együtt azt is tud­ják, hogy a munkásmozgalom története nm­i egy ilyen spiclit és provokátort mutat fel. Spiclik és provokátorok a munkásmozgalomban­ ­ A szocialista munkásmoz­galom kezdetén Németország­ban a lassalleánusokat ear Schweizer nevű kém vezette, akit a munkások az elsők kö­zött küldtek a parlamentbe, aki nagyon sok munkásnak a ked. Vellee volt és akiről Bober h­alva állította, hogy rendőrspicli, hogy Bismarck kémje, nem hit­­ték el neki. Ez a hatvanas ívek végén volt. Schweizer fi­ztes­­sé"brn ba’t meg nagy pompa vak ki-érték el a rmmhások a temetőbe, de Bebe! azt mon­­dotta, sbir nemnü tárgyi bizo­nyítékom ninncs, biztos vagyok benne, hogy ez az ember kém. Abban is bizto® vagyok, hogy előbb vagy utóbb a bizonyíté­kok is előkerülnek. Lehet, hogy a halálom után kerülnek elő, de még­ a haló poraim is örülni fognak, hogy igazam volt.» És valóban. Bebel 1918-ban meg­halt, 1918-ban, a forradalom után kinyitották a berlini csá­szári irattárakat és med­alálják hen­e !'Yhvo'z—-fek. Pismerck ’ érr'ír­ek nomr’ail a *piezer tal­lérról, ame’yet spicli műkö­­déséért kapott.

Next