Magyar Nemzet, 1949. október (5. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-09 / 235. szám

yasémnp, **49 október 9. BjfwNewrt SZÍNHÁZ ■ÉS■ M « A szabadság lemosolyog a porba...» Salgótarjánban megkezdte működését az Állami Bányász Színház , Salgótarján, október hó. Jönnek a József-lejtősből és a Kazárból, Szorospatakról ás a nagybátonyi mélyaknából, jönnek a Gusztávtáró felől és az Ilona-bányából, a Kányási-útaknából, a Kossuth-táróból, a Karancslejtősből, Úslakról, a Gorgácslejtősből — jönnek mindenfelől, a nógrádi szénmedence tájairól. A föld alól jönnek. Gyalogosan és a villamos kisvasútól érkeznek, amely itt, a Mátra tövében, fércként tartja össze a völgyeket, öszszevarrja szinte a távolságokat, mert ez a keskenyvágányú kicsi vonat úgy fut át a vidéken, akár egy fürge varrótűs húzza maga után a kocsisor vékony, fekete cérnaszálát. Velük jön Csornai Kovács Józsi bácsi is, öreg bányász. Fekete díszruhában, arany gombokkal, a bányászviseletben jön, amelyben ez a sűrű, zömök emberke, ez a szegletes, kemény munkás, oly ünnepélyes és fényes, mint egy szem kőszén. „Ma este színház“ Ez van ráírva Salgótarján széljárta, csinos utcáinak járdáira fehér mésszel mindenfelé: «MA ESTE SZÍNHÁZ». De tulajdonképpen még ezt is melléje kellene írni, nagy, komoly betűkkel: «Ma este van először színház külön a bányászoknak, mióta Magyarország földjébe bányászok leereszkedtek szénért és vasért, bauxitért, rézért és aranyért, most történik meg először, hogy a bányászokra úgy gondolnak, mint akiknek szintén szükségük lehet szinielőadásra, szórakozásra, nevelésre, kultúrára. Ezt mind oda kellene írni, mészbetűkkel és ezüstbetűkkel s olyan aranybetűkkel is, amilyen a bányászok díszruháján a gomb. S talán oda is van már írva valahol a magyar művelődéstörténelem új lapjaira a dátum: «1949. október 5.» Ekkor kezdte el működését az Állami Bányász Színház, amely arra a célra, alakult, hogy a magyar bányavidékeket, a salgótarjánit, a dorogit, a tatait levonta bejárva, színházi kultúrát vigyen a bányászok közé. A föld alól... Hallom még régi színházdirektorok toporzékolását, amint kiadták az utasítást gyengén jövedelmező évadok idején színházi titkároknak és bérletszervezőknek: — Teremtsenek közönséget, megértették, akár a föld alól is! Mindenre és mindenkire gondoltak akkor a megriasztott színházi alkalmazottak, házaltak színházjegyekkel és bérletekkel, öles betűkkel plakátozták az előadásokat és röpcédulákat dugdostak az előszobaajtókba színházuk bérletrendszeréről. Csak arra nem gondoltak, amit rájukparancsolt a direktor, nem is sejtve, milyen nagy szót mond s milyen igazat: — A föld alól... A föld alól lehet ugyanis a legjobb, a leghálásabb, a legmegértőbb és leghűségesebb közönséget teremteni. Az aknákból és a tárnákból, vájóvégekből és alagutakból, földalatti folyosókból. Egy friss és vadonatúj publikumot, amely eddig nemcsak anapvilágtól volt elzárva, hanem a műveltség szép világításától is. Hogyan is mondta ez a Csornai Kovács Józsi bácsi: — Ugyan ki törődött a mi kultúránkkal? Mi csak kikapartuk a föld kincseit, mások meg élvezték. Hát ez alól a föld alól teremt most magának közönséget az Állami Bányász Színház, ez az úttörő gárda, mely szinte a bányászat, eszközeivel ássa be magát a bányászok népébe, hogy felhozza a kincset, a legnagyobbat, ércnél maradandóbbat és drágakőnél értékesebbet: az embert. Az embert, aki tanulni és művelődni akar, az embert, aki emberi életre törekszik s igényei között ott van a munka után a játékra vágyódás, a dolog után látni egy kis színházat is, ahogyan más ember, a gazdag, láthatott színpadot, színészeket és drámát. Egy hosszú színlap Hogy mennyire igaz az, hogy a bányászok kultúrájával senki nem törődött és mennyire el voltak zárva minden színházi élménytől, arra rendkívül jellemző ez az eset. Állok a színlap előtt, amely a színház első előadását hirdeti. A «Dohányon vett kapitány» megy megnyitóul, Adujev és Scserbacsov nagyoperettje, rengeteg szereplővel, elsőrendű színészekkel. (Közbevetőleg el kell mondani, hogy a bányásztársulat operettrésze, ez a most Salgótarjánban játszó gárda, ötvennégy tagból áll: díszeletezőkből, színészekből, zenészekből, fodrászokból, öltöztetőnőkből, súgóból és adminisztratív személyzetből — s ez a szám akármelyik fővárosi színházi ürem létszámával vetekszik, jelezve azt, hogy a Bányász Színház szervezete komoly és állandó, nem holmi vándortársulat.) Szóval állok a színlap előtt és arra jön két 24—25 éves ember. Bányászoknak látszanak. Olvassák a színlapot, az egyik megszólal: — Mennyi színészt Te, ezek reggelig se lesznek készen az előadással. — Úgy látszik — bólint rá a másik. Felnőtt emberek. Százhúsz kilométerre élnek a fővárostól. Fogalmuk sincs róla, hogy sok színész is lehet egyszerre együtt a színpadon és az előadás hossza nem a szereplők létszámától függ. Bizonyos, hogy ennek a tapasztalatlanságnak nem ők az okai. Nem láttak színházi előadást, mert nem mutattak nekik soha. «Ugyan ki törődött a mi kultúránkkal!» Régi bűnök kiderülhetnek egy egyszerű hirdetési oszlop előtt is. Egy másik tévhit —• Elmegy este a színházba? — kérdi egy ismerős asszony. — Elmegyek, hisz azért jöttem — felelem. — Ugye, bányászok lépnek fel. — Hogy-hogy bányászok? — Hát bányász-színház ez. A bányászok játszanak maguknak benne. Műkedvelők. Jó negyedórába telik, míg megértettem: hivatásos színészek, fővárosi művészek játszanak az Állami Bányász Színházban, amelyet a népművelési kormányzat szervezett, hogy a bányavidékeken előadásokat tartson. Prózai és operettelőadásokat, mindenfélét. Komoly színház ez. Kőszínház. Kőszénszínház. —• Mitért kőszénszínház? Látom, hogy ezt kár volt mondanom. — Csak rossz szóvicc. De értse meg, hogy ez állandó társulat, hivatásos színház, valódi színészekkel. Nagynehezen megérti. Régi észjárással nehéz felfogni, hogy ilyen lehetséges: kizárólag dolgozóknak külön színházat szervezni s adni neki vagy 600.000 forintot, hogy terjessze a kultúrát a bányászok között, itt például, a nógrádi medencében, pontosan 10.224 dolgozó között. Ha meggondoljuk, 20 forintba kerül egy ember művelődése, mert Tatán és Dorogon bizonyára van ugyanennyi dolgozó. De ezt a 20 forintot a szelemért már régen megtakarították és elköltötték másra. Mi mindenre, jaj! Hagyjuk inkább. — Hát akkor én is elmegyek — ,mondja végül az asszony. — Nem tehetek róla, nekem azt mondták többen is a városban, hogy műkedvelők. Az előadás Nem műkedvelők. A Himnusszal, ünnepi szónoklatokkal és a Köztársasági indulással bevezetett, emelkedett hangulatú esti előadáson kiderült, hogy nem műkedvelők. Az operettet ez a társulat Sugár Mihály, a kitűnő volt szegedi színészrendezésében Vincze Ottó vezénylete alatt úgy adta elő, mint a nemzetiszínháziak a Magyar Színházban Pesten. Színész, díszlet, zene, kosztüm, maszk és világítás, akár egy fővárosi előadáson. A címszerepet egy rendkívül rokonszenves, remekhangú, jó színész játszsza: Szily János, a kis Ljubát ugyancsak kultúrák énekhanggal és vonzó játékmodorral Serfőző Ilona. A cári az egyszerűségében is impozáns Deák Lőrinc, a mulatságos ceremóniamestert, Akakit, az ötletes, humoros Sugár Mihály. Egy kitűnő komika: Hotty Éva, egy jó intrikus színész: Gyenge Árpád, nagyszerű jellemszínészek: Bartók Julia, Késmárky Kálmán, Madaras Vilma, Vándorfy Margit, Lengyel János, Koltay Gyula, egy elsőrendű énekesnő. Nádory Margit , egy sereg kiváló pesti s vidéki színész — ezek játsszák a darabot. Jó színészek és nagyon lelkesek. .Bányászoknak játszhatnak végre, tanítják őket és köziben ők is tanulnak tőlük. Eltölti őket a büszkeség, hogy ők az elsők, akik egy új típusú színház tagjai lehetnek. Van a darabban egy híressé vált, gyújtóhatású szabad-ságdal a második felvonásban. A címszereplő szolgalegény énekli. Két sora így hangzik: „A szabadság lemosolyog majd a porba És nem lesz többé szolgaság.” Ennél a résznél összenézünk Csornai Kovács Józsi bácsival, a bányásszal, aki az első sorban ül a színházában, a bányászok saját színházában. A kicsi, feketeruhás ember egyszerre átizzik, mint a szén, szinte lábot vet. Egyre gondolunk. Arra, hogy a szabadság máris lemosolyog a porba. A szénporba mosolyog, a bányászok közé mosolyog az aknák mélyére, a föld alá mosolyog s arany zománcot ad a sötét tárnafalaknak. Mert a szabadság többek közt egyenjogúságot is jelent. A bányászoknak most már megvoltak az egyenlő politikai jogaik, mert ezzel a színházzal megkapták a teljes kulturális egyenjogúsítást is. ,A szabadság lemosolyog a porba“ — énekli ez a kigyúlt, ünnepi hangulatú közönség a lelkében s tapsol úgy, amilyen tapsot színészek ritkán kapnak. Lemoshatja már az eső Salgótarján járdáiról a mész felírást: . „Ma este színház.A bányászok ezen az előadáson megtudták, hogy méltó színházat kaptak az Állami Bányász Színházban s elmondják odalent, a szellőmvölgyekben s az új bányásztelepeken egymásnak, hogy mától kezdve ők is részesei a színházi kultúrának. A kultúrának, amely fegyver és biztosíték arra, hogy csakugyan „nem lesz többé szolgaság“. Mátrai-Betegh Béla Két évadnyitás Új akusztika a Városi Színházban. — Csehszlovák énekesnő a MÁV szimfonikusok megnyíló hangversenyén. A Városi Színház Parasztbecsület—Bajazzókkal nyitott. A köztársaságtéri idény gazdagnak ígérkezik, több mint száz előadásra kerül sor, a klasszikus operettelőadások sorozatát is beleértve. A megnyitó előadáson már érez illető volt a folyamatban lévő akusztikajavító kísérlet hatása: a tavalyival szemben javult a hangzás, kevesebb a zavaró körülmény, a hangvisszaverődés. Technikai szakértők, hangkeverők működnek, rejtett mikrofonok erősítenek... Majd elkészül a színpadbővítés is, a vasfüggöny áthelyezése, a balett előrenyomul, tért nyer, a zenekar bővítésével pedig átcsoportosítás is lehetővé válik. Az akusztikai kísérleteket még nem fejezték be, a tegnapi előadás nem is adta vissza teljesen aParasztbecsület melódikus, hatalmas ívelésű, nagy vonalát, de méltányolhatjuk Simándi bordalát (bár a befejezés még töretlenebb lehet). Delly javítson a szövegén, a zenekar kifejezése legyen drámaibb, a kórus pontosabb, tömörebb hangzású, a színpadi háttér levegősebb. ■* A vasutasok zenekara, a MÁV szimfonikus zenekar, nemcsak a vasutasság zenei kultúráját fejleszti, hanem működése az egész országra szól, hiszen a most következő száz staggeneelőadás zenekari részét a MÁV- zenekar szolgáltatja. A MÁV- együttes megnyitója nagy közönség előtt zajlott le a Zeneakadémián. Chopin—Smetana-estet adtak a vasutasok, Chopin halálának századik és Smetana halálának 125-ik évfordulója alkalmából. A MÁV megnyitón vendégszerepelt Erna Wernerová, a prágai operaház tagja ésamikor az *E'adott menyaszszony» harmadik felvonásából Mária áriáját énekelte, vagy a «Csók» című Smetana operából Vendulka dalát, elvezhettük Smetana muzsikájának halhatatlan melódikus szépségét. Erna Wernerová átszellemült, bensőséges előadása, színpadszerű átlényegülése, színpadi légköre- igen nagy hatást tett és lelkes sikert robbantott ki. Pécs Itvén, a MÁV-zenekar karmestere helyes érzékkel kísért és megfelelő keretbe foglalta a szívhezszóló produkciót. A Smetana «Moldva» és az «Eladott menyasszony» nyitánya is a zenekar nagy játékkedvéről, lendületéről és határozott javulásáról tanúskodott. Hangversenyek Muzsika hangversenyei, IV., Somogyi Béla,út 10. Tel.: 188—353. KENNETH SPENCER 16-AN A világhírű néger basszista egyetlen dalestje, Z. 8- SÁNDOR GYÖRGY 17-ÉN Hatalmas műsorán Bach, Beethoven Op. 111., Chopin-sorozat, Bartók, Debussy, Liszt. Zongorabérlet I. Z. 8. MUZSIKA MESTERBÉRLET: Bruchoverie, Ellabelle Davis, Fischer Anni, Mainardi, Szerebrjanyikov, Odnoposoff, Pankey szólóestek, Safran, Neveo, Ricci, Kentner, Monique Haas, Gulda. MUZSIKA ZONGORABÉRLET: Fischer Anni. Schneider Hédi, Antal, Hernádi, Sándor György, Ungár. Bérletek: 15—70 Ft. FŐVÁROSI ZENEKAR Mesterbérlete csak 15-éig váltható. I. EST, MOLINARI PRADELLI Okt 18.8. • Közr.: Sándor György, Rossini, Csajkovszkij: zongoraverseny, Brahms: II. szimf. FILHARMÓNIA AZ OPERÁBAN Hat hangverseny bérletben. ■ — A Fodor-zeneiskolában 12-én gallak a nős Ankét a népi tánckultúra fejlesztésétől A gyönyörű, neoncsöves előadóteremben gyülekező közönség — nagyrészt nők — életkora meglehetősen alacsony. Pedig komoly ankétra gyűltek össze, a Könyvterjesztő N. V. meghívására. A szemünk láttára egyre szebben kibontakozó magyar tánckultúra fiatal apostolai, a népi tánccsoportok vezetői és táncpedagógusok Okunyeva «Orosz népi táncok» című könyvéről, az énekkarok és népi kórusok vezetői pedig a «Szovjet dalok» című könyvről akarnak hallani. Ortutay Gyuláné, a Magyar Táncszövetség elnöke az első felszólaló. Hangoztatja, hogy a Szovjetunió a példa az elevenen tovább élő népi táncművészetre. Példája nyomán kell harcolnunk a soviniszta Gyöngyösbokréta maradványaira, a narodikizmus rákutcája ellen. -Hasonló harcot a Szovjetunióban is megvívtak és megteremtették a népi tánckutúra legmagasabb fokát és ugyanakkor a klasszikus balett és a népi tánc szintéziséből a páratlanul magas színvonalú, valóban nemzeti jellegű színpadi tánckultúrát. Dukáné Máté Margit, a népművelési minisztérium művészetoktatási osztályának vezetője ismerteti, miképpen ileszkedik be a művészetek tanítása a szovjet pedagógiába, mint annak szerves része. A néptáncok, dalok és mesék pedagógiai hatása igen nagy és igazi szocialista hazafi ágra nevez. Az egész emberi fejlődésre, önállóságra, művészeti és kritikai érzékre kiválóan hat. Kovács Vera, a Szaktanács kultúrosztálya részéről szólal fek Hangoztatja, hogy Okunyeva könyve, amely egy moszkvai úttörőházban folytatott gyermek tánctanítás és pedagógiai kutatás eredményeit öleli fel, kiválóan használható lesz nálunk is, hiszen az ötéves tervben az úttörőotthonok és klubok százait teremtik meg. Varga Balázs, a Neveléstudományi Intézet képviselője kifejti: Nagyon helyes, hogy iskolaimelléktárgy, bol nálunk is az úttörőotthonokba kerül át a tánc és ének tanuása, ezáltal nagyobb fontosságot kap, felkelti az ambíciókat és több művészi ág összehangolása is lehetséges itt. Gál József, a Zeneakadémia tanára hangoztatja, hogy tánc nélkül nincs modern nevelés. Több hozzászólás után az elhangzottakat művészi bemutatók illusztrálják. A könyv anyagából, fekete táblára rajzolt koreográfiából szemléltető oktatás nyitja meg a sort, majd a MÁVAG úttörői és az ÉDOSZ tánccsoportja táncol, a bőripari dolgozók és az MDPRGkórusa orosz népdalokat és mozgalmi dalokat ad elő. Legnagyobb sikere a táncpedagógus, képző tanfolyam végzett leányainak van, akik előbb a tromlát szed a lányt, majd a VIT-en szerepelt Birjoska-tánccsoport •Kicsi nyárfácskát című népszerű orosz néptáncát mutatják be. A lelkesen tapsoló közönség lassan indul a kijáratok felé, ahol az előcsarnokban már kapható is a két könyv amelynek illusztrációit az előbb láttuk és hallottunk. (m) Tavaszi virág Bemutató a Bábszínházban A görög tragédiák színpadán Aischylos felmagasított koturnusain jártak a színészeik, hogy nagyobbnak, fenségesebbnek tűnjenek; a bábszínház a mesét emelte fel az élettelen fafigurák szilaj ősi humorával, misztikus ábrándjaival s hetvenkedő, vitézi kalandjaival a fantázia fölé. Innen ered talán a bábjáték titka, az irrealitás idézése irreális eszközökkel — ami által hihető a leghihetetlenebb, hiszen nem emberek viszik véghez. A színpadi játéknak ezt a legrégibb formáját az egyiptomi nyomoktól és a Mahabharata utalásaiból kiindulva, láncszerűen követhetjük a mai napig. Az út hol csak keskeny, a múlt porával telehordott ösvény, hol pedig kiszélesedik s a tradíciók emlékművei állnak a szélén. Amikor kifelé haladunk a középkorból, akkor a legszélesebb az út s királyi udvarokon, vallásos gyülekezeteken át vári piacokra érünk. S ízes jókedvével itt a legőszintébb a komédia és a hős neve a legkedvesebb vonatkozásban áll a nép egészséges ösztönével. Nálunk Paprika Jancsinak, majd Vitéz Lászlónak hívják, Ausztriában Hanswurst-nak, Franciaországban Jean Potage-nak, Angliában Pundh-nek. De századunkban a bábszínház erős sorvadásba esett — kivéve Olaszországot. Nálunk körülbelül a bolhacirkuszt kiegészítő látványosságig süllyedt —, eltekintve néhány sikertelen művészi szándékú próbálkozástól. A 40-es évek kísérletei már eredményesebbnek mutatkoztak, de a produkciók vagy csak a tendencianélküli gyermekmesék vonalán mozogtak, vagy az egyéni hősi kultuszt propagálták. Közelebbi kapcsolatra a valósággal nem törekedtek. Csak a felszabadulás utáni időszak vette észre az igazi nédát s nyúlt a szódei bábjátékok tanító repertoárjához, a mesébe csomagolt, új életszemétetre nevelő darabocskákhoz. Megsátfegai* wöthaa sMa gunkban a Bábszínház is jelent, kérik. Méltó helyiséget kapott s a legigényesebb felkészültséggel indul hivatása betöltéére: az Úttörő Színház ifjú közönségének bevezető szórakoztatására és oktatására. Az első bemutató a Tavaszi virág című kínai mesejáték volt, kiegészítve Derzsi Sándor Kalács című vidám intermezzójával és a Macskalak című kis szatírával, amelynek szerzője, Marsok, már kedves ismerősünk a tavasszal látott egész estét betöltő színdarabja óta. A «közönség» zajos közbeszólásokkal izgulta és nevette végig a játékokat. Kivétel nélkül mindenki Tavaszi vitán kisasszony és a kedves állatkák pártján volt, állandóan figyelmeztetve őket a közeledő veszedelmekre s szívből tapsoltak, amikor a jó emberek és az állatkák gyötrői pórul jártak. Ezt a közönévet nem lehet félrevezetni, a Bábszínház nézőterén még mindenki tudja, mi az igazság. És biztosra vehető, hogy innen kikerülve, a következő osztályokban, a felnőtt színházakban is tudni fogják. Gábor Éva csillogó «meseszerű» dízletei közt peregnek a képek, miközben Ligeti György és Kása Klára színes muzsikáját hallgatjuk. A bábok is ötletesek, kedvesek, csak éppen a szegény Hűséges szia kapott kivétül bamba arcot. A hangok nem keltettek mindig teves illúziót, nem volt meg a kellő előntét a karakterek és a színpadi alakok kifejezésére. Szerettük volna tudni, ki kínost a hangja. Mindenesetre ki kell emelnünk Tavaszi virágbeszédét. A rendezés és az elő darab dramatizálása Körmöczi László dr. kitűnő, szakavatott munkája. Fendrik Ferenc 5 Tündérvárás Nem titkolom, világgá kürtölöm! szeretem, szép tündérem elhagyott, öt év múltával gondolt egy nagyot és elhagyott. Hát ez nem nagy öröm-És mégis az! Mert akkor mégse volt igazi tündér! Ó, határtalan vigasz nekem, hogy az még hátra van, a tündér, akiben nincs semmi folt. Mert én tündért érdemiek, azt tudom. Várjon, hogy fogják hívni? Erzsi-e, vagy Éva? Jönnie kell, jönnie, most mindjárt. Mert megöl a fájdalom. Nadányi Zolán. A csodák országa című szovjet mesejátékot szombaton este bemutatta az Úttörő Színház felnőtek számára is. A rendkívül érdekes, új utakon járó darab témája és előadásmódja mgragadta a felnőtt közönségét is.