Magyar Nemzet, 1949. december (5. évfolyam, 279-303. szám)
1949-12-22 / 297. szám
Ünnepeljük a ma Leninjét, a 70 éves Sztálint Derő Ernő államminiszter beszéde Sztálin 70. születésnapja alkalmából rendezett operaházi díszelőadáson Szerdán este a Magyar Népköztársaság kormánya és a Magyar-Szovjet Társaság ünnepi estit rendezett az Operaházban Sztálin generalisszimusz 70. születésnapja alkalmából. Az ünnepségen megjelentek a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagjai Szakosíts Árpád elnök és Olt Károly titkár vezetésével, a kormány tagjai Dobi István, a minisztertanács elnökének vezetésével, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának és Központi vezetőségének tagja, az Országgyűlés számos tagja Drahos Lajos, az Országgyűlés elnökének vezetésével, a diplomáciai testület számos tagja Smirnov szovjet nagykövetségi tanácsos, ügyvivővel az élükön, a tömegszervezetek vezetői, a honvédség és rendőrség tábornoki, tiszti és legénységi küldöttei, Kossuth-díjasok, élmunkások, sztahanovisták és a magyar társadalmi élet számos más kiválósága. Hét órakor felgördült az Operaház függönye, majd a zenekar a magyar és szovjet himnuszt játszotta. A színpad fölött felírás: „Üdvözöljük népünk felszabadítóját, tanítóját és barátját, a nagy Sztálint!“ A háttérben a Kreml képe, előtte Sztálin generalisszimusz alakja magasul ki, kétoldalt vörös draperi és zászlók. Az emelvényen Lenin mellszobra, örökzölddel és virágokkal övezve. Előttük foglal helyet az elnökség. Sztálin iránt a mi országunkban messze-messze túl terjed a kommunisták sorain. Az egész nép szeretete, tisztelete, bizalma, hálája ez aziránt a férfiú iránt, akiről tudja, hogy hazánk legnagyobb jótevője, legigazabb barátja. Öt esztendő tapasztalata minden becsületes magyar hazafit meggyőzött arról, hogy a Szovjetúnió, a nagy Sztálin barátsága és önzetlen segítsége népünk számára éltető nap, melynek sugarai új fejlődést indítottak el országunkban. — Népünk szívébe zárta Sztálint, mert tudja, hogy az Ő parancsára szabadította fel a dicsőséges Szovjet Hadsereg hazánkat a német fasiszták uralma alól és zúzta szét egyben a magyar nagytőkések és nagybirtokosok népelnyomó államhatalmát. — Népünk szeretettel gondol Sztálinra, mert nem felejtette és soha nem felejti, hogy ő segitet talpraállanánk elesettségünkben, amikor élelem, ruha, tüzelő és szállítóeszközök híján országunk nagy része az éh- és fagyhalál rémével nézett farkas szemet. —■ Népünk hálatelt szívvel emlékezik Sztálinra, mert kétszer mentette meg fővárosunkat a pusztulástól: először akkor, amikor a fasiszta, barbárok, a nemzetközi jogot lábbal tiporva, legyilkolták a szovjet parlamentereket s amikor e gaztett ellenére Sztálin parancsot adott, hogy a szovjet nehéztüzérség ne lőjje Budapestet; másodszor pedig, amikor Budapest felszabadulása után, kenyeret küldött éhező gyermekeinknek, asszonyainknak. Népünkben mély gyökereket vert a Sztálin iránti szeretet, mert népünk Sztálin minden cselekedetéből meggyőződött arról, hogy a győztes szocialista nagyhatalom vezetője a legyőzött kis Dobi István megnyitója Dobi István miniszterelnök a következő beszédet mondotta: — összegyűltünk, hogy Sztálin generalisszimusznak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének, a világ dolgozói és békeszerető népei vezérének, dolgozó magyar népünk legnagyobb barátjának és tanítójának 70. születésnapja alkalmából kifejezést adjunk ünnepi érzéseinknek, mélységes hálánknak és forró szeretetünknek. Ezen a napon az egész világon megünnneplik a nagy Sztálin születésnapját. — A nemzetek és népek páratlan ünneplésébe kapcsolódik a mi magyar dolgozó népünk ünneplése. A magyar munkás ezen a napon arra gondol, hogy Sztálin és a Szovjetunió nélkül a ma is nyomorult bérrabszolga lenne és nem a népvezető ereje és a szodaizmus építője. A magyar dolgozó paraszt arra gondol, hogy Sztálin és a Szovjetúnió nélkül ma is a nagybirtokosok cselédje, zsellére és a bankárok leuzsorázott kamatszolgáltatója lenne, Irem pedig a felosztott földek gazdája és a szocialista felemelkedés várományosa. A magyar értelmiségi dolgozó arra gondol, hogy Sztálin és a Szovjetunió nélkül ma is a kapitalizmus szolgája lenne, nem pedig a dolgozói Magyarországának fontos és megbecsült építője. — Az egész dolgozó magyar nép hálával és szeretettel gondol ezen a napon a nagy Sztálinra, akinek köszönhetjük, hogy népünk szabad, hazánk független, alkotó munkánk a mi boldog jövőnket építi. Ebben a felemelő és örömteljes tudatban ünnepli a magyar dolgozó nép Sztálin generalisszimusz születésnapját Gerő Ernő beszéde — Száz és százmillió ember ünnepel a mai napon — kezdte beszédét Gerő Ernő —, a Szovjetunióban csakúgy, mint a népi demokrácia valamennyi országában, az imperialista országokban és az imperialista járomban sínylődő gyarmatkon, Európában, Ázsiában, Amerikában és Afrikában, minden világtájón és minden födrészen. Ünnepelnek munkások és parasztok, értelmiségiek és dolgozó kisemberek. Ünnepelnek ifjak és öregek, nők és férfiak. Az egész haladó emberiség ül ma ünnepet. Ünnepeljük a szociálisa Szovjetunió, a nemzetközi munkásosztály, a világ dolgozóinak vezetőjét és tanítómesteré, a ma Lenírját, a 70 éves Sztátins akiig soha nem fordult elő a történelemben, hogy országok és kontinensek határain kerészül a szeretet, a tisztelet, a megbecsülés, a reménység és a bizalom olyan mély és széles folyama áradt volna egy férfiú felé,mint amilyen most árad a nagy Sztáln felé. Miért válhatott és miért vált ez a nap a dolgozó és harcoló népmilliók ünnepévé, az egész haladó emberiség ünnepévé? Miért lett Sztálin születésnapja az egész világon a béke, a demokrácia, a szocializmus erőinek egyetemes seregszemléjévé? Miért zárhatta és zárta szívébe minden ország minden haladó és békeszerető embere a Szovjetország, a szovjet nép nagy fiát? Mert a szabadságot, nemzet függetlenséget, emberi éetet szomjúhozó népek évszázados álmainak és vágyainak megtestesülése: Sztálin! — Mert a kizsákmányolástól, a népek elnyomásától mentes, a nyomortól és munkanélküliségtől mentes, a dolgozó embert felemelő szocialista társadalom épíőmestere: Sztálin! — Mert a Szovjetunió: Sztálin! Vert a fasiszta barbárság felett , aratott diadal: Sztálin! Mert a béke: Sztálin! — Mert a munkásosztály győzelmének neve: Sztálini — A Sztálin vezette Szovjet- Unióhoz való vizony nemcsak , minden kommunista, minden szocalista, minden igaz demokrata próbaköve, hanem egyben próbaköve annak is, hogy ki melyik táborhoz tartozik. Aki a Szovjetunió, aki Sztálin odaán áll, az a humanizmus, a haladás, és a béke oldalán áll. Aki a túlsó oldalon foglal helyet, az akarva, vagy akaratlanul az embertelen, gonosz háborús gyujtogatók szekértolója, a népelnyomó imperialisták szolgája, a béke és az emberiség ellensége. — Az egész haladó emberiséggel együtt ünnepel a miországunk, a mi népünk is. És elmondhatjuk, hogy hazánkban nem vol soha ünnep, melyet népünk olyan mélyen átérzelt és annyira igazán magáénak valló, mint a mostani. Nem egyszerűen ünnep ez. Sokkal több ennél. A dolgozó tömegekből, munkásosztályunkból, dolgozó parasztságunkból, haladó értelmiségünkből elemi erővel a felszínre törő népmozgalom ez, mely egybeesik hároméves tervünk diadalmas megvalósításával, az eddiginél is nagyobb távlatokat nyitó ötéves tervünk kezdetével, szocializmust építő népi demokráciánk új fejlődési szakaszával. — Mi, kommunisták, forrón szeretjük és tiszteljük Sztálin elvtársat, mert Leninnel együtt szervezte és nevelte, mert acélkeményre kovácsolta a Bolsevik Pártot, minden kommunista párt mintaképét, a munkásosztály felszabadításának felülmúlhatatlan eszközét. — Mi, kommunisták, forrón szeretük és tiszteljük Sztái elvtársat, mert, mnt Lenin munkatársa és művének fogtatója, győzelmre vitte a Szovjetunióban a szóriaizmus ügyét. — Mi, kommunisták, forrón szeretjük és tiszteljük Sztálin elvtársat, mert, új viszonyok között, továbbfejlesztette és gazdagította a munkásosztály élenjáró elméletét,, mert felfegyverzett bennünket a harcra az osztályéfenséggel szemben, kezünkbe adta a győzelem éles fegyverét. — De a szeretet és a tisztelet iggiai 11 Cartstörtiflí, 1941. december 22. I Hagotimes Magyarországot egyenrangú államnak tekinti és mert érdemesnek tartott bennünket arra, hogy barátjává és szövetségesévé fogadjon. ■ — Népünk hálás Sztálinnak, mert az ő erős keze adta viszsza nemzeti függetlenségünket, melyet Magyarország régi urai, élükön Horthyval, eladtak és eljátszótak. — A Sztálin vezette Szovjetunióazonban nemcsak nemzeti függetlenségünket adta vissza, hanem biztosította számunkra annak lehetőségét is, hogy nemzeti létünket új tartalommal töltsük meg, hogy új, teljesebb és nemesebb értelemben váljunk nemzetté. Lehetővé tette, hogy burzsoá nemzetből a magyar munkásosztály által vezetett szocialista nemzetté fejlődjünk. — Hála a magyar kommunisták pártjának, hála Sztálin legjobb magyar tanítványának, Rákod Mátyásnak, munkásosztályunk képes volt élni a Szovjetúnió, a Sztálin adta lehetőséggel. Képes volt a történelmi lehetőséget valósággá tenni. A magyar munkásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével, leküzdve a reakciót, kizsákmányoló elemek eszeveszett ellenállását, kiharcolta és megszilárdította a népi demokrácia rendjét országunkban. Ez azt jelentette, hogy hazánk kiszakadt az imperializmus kizsákmányoló, népelnyomó rendszeréből, rálépett a szocializmus építésének útjára, a szebb és boldogabb magyar jövő útjára. Ez a következményeiben forradalmi átalakulás a magyarázata és egyben kulcsa annak, hogy gyökeresen megváltozott országunkban a dolgozók viszonya az államhoz, a nép államához. Ez magyarázza meg, hogy megváltozott ugyanakkor a magyar munkásosztály, dolgozó népünk viszonya a munkához, a termeléshez is. Csak e nagy társadalmi átalakulás szemszögéből nézve érthetjük meg a munkaverseny napjainkban tapasztalt hatalmas fellendülését hazánkban, a sztálini munkafelajánlási mozgalom szinte viharos kifejlődését az utóbbi hetekben, a magyar sztahánov-mozgalom megszületését, mely elválaszthatatlanul összeforrt a nagy Sztálin nevével. Az ő neve lelkesítette munkásosztályunkat, mérnökeinket, tudósainkat, mikor a sztálini munkafelajánlások során, minden eddigi teljesítményüket felülmúlva, hatalmas értékekkel gazdagították országunkat. Egyedül az iparban a magyar munkásság november 1-étg, december 15-éig a sztálini munkafelajánlást csaknem 400 millió forint értékben valósította meg, több, mint 15 százalékkal túlszárnyalva az eredetileg önként vállalt felajánlást. A mai napon megvalósított sztálini műszakban munkásosztályunk önmagát múlta felül. Az üzemek egész sora teljesítette napi munkatervét 200—300, sőt 500 százalékra. Így fejezte ki munkásosztályunk azt a ragaszkodást és kiolthatatlan szeretetet, melyet a nagy Sztálin iránt érez. — Sztálin tanításának köszönheti a Magyar Dolgozók Pártja, köszönheti a magyar munkásosztály, hogy sikerült eligazodnunk az osztályharc bonyolult viszonyai között, hogy felismertük a népi demokrácia lényegét, mint olyan hatalomét, amely betölti a proletárdiktatúra funkcióit s amelynek segítségével biztosíthatjuk a kizsákmányoló osztályok és maradványaik felszámolását, a szocialista gazdaság felépítését, népünk anyagi és kulturális felemelését. — Sztálin tanítása a szocializmus építéséről s a Sztálin vezette Szovjetunió gazdag tapasztalatainak a felhasználása biztosította hároméves népgazdasági tervünk sikerét, népünk életszínvonalának gyors növekedését, új ötéves népgazdasági tervünk megalapozását. Ez a tanítás az iránytű számunkra további építőmunkánkban, melynek célja a szocializmus győzelmének kivívása egész népgazdaságunkban, egész társadalmunkban, városban és falun egyaránt. — Népünk, munkásosztályunk nemcsak forrón szereti és mélyen tiszteli Sztálint, hanem mindinkább igyekszik megismerni Sztálin történelmet formáló tanítását is. Sztálin művei hazánkban olyan elterjedtségnek örvendenek, amelyre eddig nem volt példa. A Sztálin alkotta nagy mű, «A Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártjának Története», a marxizmus-leninizmus tudományának és tapasztalatának ez az enciklopédiája, mindjobban dolgozóink szellemi kenyerévé, mindennapos » szellemi táplálékává, állandó útmutatójává válik. Sztálin másik korszakalkotó művét, «A leninizmus kérdéseit», mind szélesebb dolgozó rétegek tanulmányozzák országunkban. Hazánk felszabadulása óta Magyarországon több mint 2,1 millió kötet Sztálinkönyv jelent meg. Sztálin életrajza pedig 200.000 példányban került az olvasók kezébe. — De mi nem elégedhetünk meg az eddig elért eredményekkel. Sztálin műveinek tanulmányozását még szélesebb rétegekre kell kiterjesztenünk s el kell mélyítenünk. Komolyan hozzá kell fognunk ahhoz a feladathoz, amely egyike a legnehezebbeknek. El kell indítanunk népünk szocialista szellemben való nevelését, meg kell kezdenünk széles fronton a küzdelmet az ellenséges, burzsoá ideológia befolyásának kiküszöbölésére sorainkból, munkásosztályunkból, népünkből. Ennek a nagy és nehéz feladatnak megvalósításában mérhetetlen szolgálatot tesznek nekünk Sztálin művei, mert nincs az elméletnek, az ideológiának, a szocialista építés tudományának egyetlen olyan területe sem, melyet ne gazdagított, ne fejlesztett volna tovább korunk legnagyobb lángelméje, a munkásoszály és a világ dolgozóinak tanítója: Sztálint . A történelem korszakát, melyben mi élünk, sztálini korszaknak nevezik. Mi jogosít fel arra, mi indokolja ezt az elnevezést? Indokolja az, hogy egy i a lenini örökség végrehajtója és megvalósítója: Sztálin! — Indokolja az, hogy Lenin halála után a Bolsevik Párt, Sztálin vezetésével először valósult meg a történelem folyamán a szocialista társadalom,, amelyben az összes döntő termelőeszközök a nép tulajdonában vannak, s amelyben ismeretlen az ember kizsákmányolása az ember által. Indokolja továbbá az, hogy a Sztálin vezetésével a második világháborúban a fasiszta imperializmus felett kivívott győzelem bebizonyította a szocialista társadalmi rend fölényét a tőkés kizsákmányoláson alapuló társadalmi renddel szemben, a szocialista szovjetállam fölényét a tőkés, népe nyomó álomma szemben, a szocialista gazdaság fölényét a tőkés gazdasággal szemben, a népek egyenjogúságán nyugvó sztálini nemzetségi politika fölényét a nemzetiségi elnyomás imperialista politikájával szemben, a sztálini szocialista haditudomány fölényét a kapitalista hadtudománnyal szemben, a marxi -lenini-sztálini ideológia fölényét a burzsoá rothadás ideológiájával szemben. Indokolja e mellett még az is, hogy Sztálin vezetésével nemcsak a Szovjetunióban valósult meg a szocializmus, hanem világméretben megváltoztak az erőviszonyok a szocializmus javára . Sztálin tanítása és a Szovjetunió tapasztalata nyomán a második vlágháború után, az országok egész sora lépett a népi demokrácia, a szocializmus építésének útjára, a gyakorlatban bzonyítva ezzel, hogy az út, melyen a nagy Sztálin a Szovjetúnióban győzelemre vitte a szocializmus ügyét, más népek és országok, modon nép és minden ország számára járható és egyedül célravezető út. De sztálini korszaknak lehet és kell neveznünk a mai korszakot azért is, mert Sztálin vezetése alatt, a megvalósult szocializmus országában, a szocializmustól a kommunizmus felé haladó Szovjeetúnióban jött létre és virágzott ki az új, minden eddiginél magasabbrendű, szocialista kultúra, mely realista és egyben humanista és amely Sztálin zseniális meghatározása szerint formájában nemzeti, tartalmában pedig szocialista. — Végül sztálini korszakról lehet és kell beszélnünk azért is, mert a szocialsta társadalom, melynek építőmestere Sztálin, formálta ki az új, szocialista embertípust, azokat a sztálin vágású embereket, akik leterítették a fasiszta fenevadat, akik nem ismerik a félelmet, aki hegyeket robbantanak és megváltoztatják a folyók folyásának irányát, akik kényszerítik a természetet, hogy a felszabadult népnek szolgáljon, aki nagy erkölcsi magaslaton állva a közösség érdekét az egyéni érdek fölé helyezik, akik nem ismernek legyőzhetetlen akadályokat, ha arról van szó, hogy szocialista hazájuk, népük s az emberiség ügyét előre vigyék. Sztálin munkássága azonban még más értelemben is korszakalkotó. Korszakalkotó ez a munkásság abban az értelemben is, hogy nem csupán egy valamely ország, egy valamely nép, hanem az egész nemzetközi munkásosztály, az összes dolgozók, valamennyi nép, az emberi haladás ügyét szolgálja. Nagyszerűen fejezte ki munkásságának ezt a nemzetközi jellegét maga Sztálin, amikor 50. születésnapja alkalmából a hozzá intézett üdvözletekre válaszolva mondotta: „Ne kételkedjenek abban, elvtársak, hogy én a jövőben is kész vagyok odaadni a munkásosztály ügyének, a proletárforradalom és a világkommunizmus ügyénél; minden erőmet, minden képességemet és ha kell, minden csepp véremet, az utolsó cseppig . Ugyanezt az alapgondolatot domborítja ki Sztálin a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja XVIII. konresszusán tartott beszédében: «Ha országunk munkásosztályának sikerei, ha harca és győzelme elősegíti azt, hogy a kapitalista országok munkásosztályának önbizalma fokozódjék — mondotta Sztálin — és megerősíti benne a saját erejében való hitet, a győzelembe való hitet, s akkor pártunk elmondhatja, hogy nem hiába dolgozik. Nem kétséges, hogy ez így is lesz.» — Most a tények világánál állapítjuk meg, hogy Lenin—s , Sztálin pártja, hogy Sztálin nem dolgozott hiába. Mint már annyiszor, Sztálin tudományos előrelátása ismét beigazolódott. A munkásosztály öntudata világszerte megnőtt. A kommunista mozgalom hatalmas lépést tett előre. Franciaország-ban, Olaszországban és más országokban a kommunista párt ; híveinek tábora sokmilliós tömegeket foglal magában. A világ legnagyobb népességű országában, Kínában győzött a kom- munista párt vezette nép. Megalakult a Német Demokratikus Köztársaság. A metropolisokban és a gyarmatokon ég a talaj az imperialisták talpa alatt. És hiába erőlködnek az imperialisták csahosai, a jobboldali szociáldemokraták, hogy megmérgezzék a munkásosztály öntudatát a burzsoáziának való behódolás mérgével, hiába szőnek aljasabbnál aljasabb összeesküvéseket az imperialista háborús gyujtogatók Tito Rankovics-féle fasiszta kémei a népi demokráciák és a Szovjetunió ellen, mindezek a próbálkozások kudarcot szenvednek és kudarcot fognak szenvedni. Kudarcot szenvednek és kudarcot fognak szenvedni a jövőben is, azért, mert a kommunisták megtanulták a nagy Sztálintól, hogy ébereknek kell tenniök, mert Sztálintól tanulták és tanulják a munkásosztály, a dolgozók, a néptömegek felvilágosításának s az ellenség leleplezésének és elszigetelésének művészetét, a nép, az ország vezetésének művészetét. De kudarcot szenvednek és kudarcot fognak szenvedni azért is, mert a Szovjetunió mind újabb és újabb sikerei a szocialista építés, a tudomány, a kultúra terén és a Szovjetunió következetes sztálini harca a békéért mind szélesebb és szélesebb tömegeket győznek meg arról, hogy az imperialisták és lakásaik útja: pusztulás és nyomor, Sztálin útja ellenben: a szabadság, a béke, az élet, a felemelkedés. — Tisztelt ünneplő közönség! Elvtársak! — Ha mi hazánkban eredményeket értünk el, ha vannak sikereink — és ki tagadhatná, hogy vannak —, úgy ez, döntőleg a Szovjetúniónak és annak köszönhetjük, hogy Marx, Engels, Lenin, Sztálin zászlaja vezérelt bennünket, hogy igyekeztünk követni és alkalmazni országunkban a marxizmus-leninizmus elméletét, igyekeztünk megvalósítani a mi magyar viszonyainknak megfelelően Sztálin tanítását. A reakció azt hirdette, hogy országunk a háború romjaiból nem képes feltámadni külföldi, imperialista úgynevezett segítség nélkül, melynek ára hazánk függetlensége lett volna. 3