Magyar Nemzet, 1949. december (5. évfolyam, 279-303. szám)

1949-12-22 / 297. szám

Ünnepeljük a ma Leninjét, a 70 éves Sztálint Derő Ernő államminiszter beszéde Sztálin 70. születésnapja alkalmából rendezett operaházi díszelőadáson Szerdán este a Magyar Nép­­köztársaság kormánya és a Ma­gyar-Szovjet Társaság ünnepi estit rendezett az Operaházban Sztálin generalisszimusz 70. szü­letésnapja alkalmából. Az ünnep­ségen megjelentek a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak tagjai Szakosíts Árpád el­nök és Olt Károly titkár vezeté­sével, a kormány tagjai Dobi István, a minisztertanács elnöké­nek vezetésével, a Magyar Dol­gozók Pártja Politikai Bizottsá­gának és Központi vezetőségének tagja, az Országgyűlés számos tagja Drahos Lajos, az Ország­gyűlés elnökének vezetésével, a diplomáciai testület számos tag­ja S­mirnov szovjet nagykövet­ségi tanácsos, ügyvivővel az élü­kön, a tömegszervezetek veze­tői, a honvédség és rendőrség tábornoki, tiszti és legénységi küldöttei, Koss­uth-díjaso­k, él­­munkások, sztahanovisták és a magyar társadalmi élet számos más kiválósága. Hét órakor felgördült az Operaház függönye, majd a zenekar a magyar és szovjet himnuszt játszotta. A színpad fölött felírás: „Üdvözöljük né­pünk felszabadítóját, tanítóját és barátját, a nagy Sztálint!“ A háttérben a Kreml képe, előtte Sztálin generalisszimusz alakja magasul ki, kétoldalt vörös dra­peri és zászlók. Az emelvényen Lenin mellszobra, örökzölddel és virágokkal övezve. Előttük foglal helyet az elnökség. Sztálin iránt a mi országunkban messze-messze túl terjed a kommunisták sorain. Az egész nép szeretete, tisztelete, bizalma, hálája ez az­iránt a férfiú iránt, akiről tud­ja, hogy hazánk legnagyobb jó­tevője, legigazabb barátja. Öt esztendő tapasztalata minden becsületes magyar hazafit meg­győzött arról, hogy a Szovjet­­únió, a nagy Sztálin barátsága és önzetlen segítsége népünk számára éltető nap, melynek su­garai új fejlődést indítottak el országunkban. — Népünk szívébe zárta Sztá­­lint, mert tudja, hogy az Ő pa­rancsára szabadította fel a di­csőséges Szovjet Hadsereg ha­zánkat a német fasiszták ural­ma alól és zúzta szét egyben a magyar nagytőkések és nagy­­birtokosok népelnyomó állam­hatalmát. — Népünk szeretettel gondol Sztálinra, mert nem felejtette és soha nem felejti­­, hogy ő se­gitet talpraállanánk elesettsé­­günkben, amikor élelem, ruha, tüzelő és szállítóeszközök híján országunk nagy része az éh- és fagyhalál rémével nézett farkas szemet. —■ Népünk hálatelt szívvel emlékezik Sztálinra, mert két­szer mentette meg fővárosunkat a pusztulástól: először akkor, ami­kor a fasiszta, barbárok, a nemzetközi jogot lábbal tiporva, legyilkolták a szovjet parlamente­reket s amikor e gaztett ellenére Sztálin parancsot adott, hogy a szovjet nehéztüzérség ne lőjje Budapestet; másodszor pedig, amikor Budapest felszabadulása után, kenyeret küldött éhező gyermekeinknek, asszonyaink­nak.­­ Népünkben mély gyökere­ket vert a Sztálin iránti szere­tet, mert népünk Sztálin min­den cselekedetéből meggyőző­dött arról, hogy a győztes szo­cialista nagyh­atalom vezetője a legyőzött kis Dobi István megnyitója Dobi István miniszterelnök a következő beszédet mondotta: — összegyűltünk, hogy Sztá­lin generalisszimusznak, a Szov­jetunió minisztertanácsa elnöké­nek, a világ dolgozói és béke­­szerető népei vezérének, dolgozó magyar népünk legnagyobb ba­rátjának és tanítójának 70. szü­letésnapja alkalmából kifejezést adjunk ünnepi érzéseinknek, mélységes hálánknak és forró szeretetünknek. Ezen a napon az egész világon megünnne­plik a nagy Sztálin születésnapját. — A nemzetek és népek pá­ratlan ünneplésébe kapcsolódik a mi magyar dolgozó népünk ünneplése. A magyar munkás ezen a napon arra gondol, hogy Sztálin és a Szovjetunió nélkül a ma is nyomorult bérrabszolga lenne és nem a nép­­vezető ereje és a szodai­zmus építője. A ma­gyar dolgozó paraszt arra gon­dol, hogy Sztálin és a Szovjet­­únió nélkül ma is a nagybirto­kosok cselédje, zsellére és a ban­károk leuzsorázott kamatszolgál­­tatója lenne, Irem pedig a fel­osztott földek gazdája és a szo­cialista felemelkedés váromá­nyosa. A magyar értelmiségi dol­gozó arra gondol, hogy Sztálin és a Szovjetunió nélkül ma is a kapitalizmus szolgája lenne, nem pedig a dolgozói Magyarorszá­gának fontos és megbecsült épí­tője. — Az egész dolgozó magyar nép hálával és szeretettel gondol ezen a napon a nagy Sztálinra, akinek köszönhetjük, hogy né­pünk szabad, hazánk független, alkotó munkánk a mi boldog jövőnket építi. Ebben a felemelő és örömteljes tudatban ünnepli a magyar dolgozó nép Sztálin generalisszimusz születésnapját Gerő Ernő beszéde — Száz és százmillió ember ünnepel a mai napon — kezdte beszédét Gerő Ernő —, a Szov­jet­unióban csakúgy, mint a népi demokrácia valamennyi orszá­gában, az imperialista országok­ban és az imperialista járomban sínylődő­ gyarma­tkon, Európá­ban, Ázsiában,­ Amerikában és Afrikában, minden világtájón és minden fö­drészen. Ünne­pelnek munkások és parasztok, értelmiségiek és dolgozó kisem­berek. Ünnepelnek ifjak és öre­gek, nők és férfiak. Az egész ha­ladó emberiség ül ma ünnepet. Ünnepeljük a szociálisa Szovjet­­unió, a nemzetközi munkásosz­tály, a világ dolgozóinak vezető­jét és tanítómesteré, a ma Le­­nírját, a 70 éves Sztátins a­kiig soha nem fordult elő a történelemben, hogy országok és kontinensek határain ke­rész­ül a szeretet, a tisztelet, a megbecsülés, a reménység és a bizalom olyan mély és széles folyama áradt volna egy férfiú felé,­­mint amilyen most árad a nagy Sztá­ln felé. Miért válhatott és miért vált ez a nap a dolgozó és harcoló népmilliók ünnepévé, az egész haladó emberiség ün­nepévé? Miért lett Sztálin szüle­tésnapja az egész világon a béke, a demokrácia, a szocializmus erőinek egyetemes seregszemlé­jévé? Miért zárhatta és zárta szívébe minden ország minden haladó és békeszerető embere a Szovjetország, a szovjet nép nagy fiát? Mert a szabadságot, nemzet függetlenséget, emberi é­etet szomjúhozó népek évszá­zados álmainak és vágyainak megtestesülése: Sztálin! — Mert a kizsákmányolás­tól, a népek elnyomásától men­tes, a nyomortól és munkanélkü­liségtől mentes, a dolgozó em­bert felemelő szocialista társada­lom épí­őmestere: Sztálin! — Mert a Szovjetunió: Sztálin!­­ Vert a fasiszta barbárság felett , aratott diadal: Sztálin! Mert a béke: Sztálin! — Mert a munkásosztály­­ győzelmének neve: Sztálini — A Sztálin vezette Szovjet-­­ Unióhoz való v­izony nemcsak , minden kommunista, minden szocalista, minden igaz demo­krata próbaköve, hanem egyben próbaköve annak is, hogy ki melyik táborhoz tartozik. Aki a Szovjetunió, aki Sztálin odaán áll, az a humanizmus, a haladás, és a béke oldalán áll. Aki a túlsó oldalon foglal helyet, az akarva, vagy akaratlanul az embertelen, gonosz háborús gyujtogatók szekértolója, a nép­elnyomó imperialisták szolgája, a béke és az emberiség ellen­sége. — Az egész haladó emberiség­gel együtt ünnepel a mi­­orszá­gunk, a mi népünk is. És el­mondhatjuk, hogy hazánkban nem vol soha ünnep, melyet né­pünk olyan mélyen átérzelt és annyira igazán magáénak valló­­, mint a mostani. Nem egyszerűen ünnep ez. Sokkal több ennél. A dolgozó tömegekből, munkás­­osztályunkból, dolgozó paraszt­ságunkból, haladó értelmiségünk­ből elemi erővel a felszínre törő nép­mozgalom ez, mely egybeesik hároméves tervünk diadalmas megvalósításával, az eddiginél is nagyobb távlatokat nyitó ötéves tervünk kezdetével, szocializmust építő népi demo­kráciánk új fejlődési szakaszá­val. — Mi, kommunisták, forrón szeretjük és t­iszteljük Sztálin elvtársat, mert Leninnel együtt szervezte és nevelte, mert acél­keményre kovácsolta a Bolsevik Pártot, minden kommunista párt mintaképét, a munkásosztály felszabadításának felülmúlhatat­lan eszközét. — Mi, kommunisták, forrón szere­tük és tiszteljük Sztái­ elvtársat, mert, mnt Lenin munkatársa és művének fogta­­tója, győze­lmre vitte a Szov­­jetunióban a szória­izmus ügyét. — Mi, kommunisták, forrón szeretjük és tiszteljük Sztálin elvtársat, mert, új viszonyok között, továbbfejlesztette és gazdagította a munkásosztály élenjáró elméletét,, mert fel­­fegyverzett bennünket a harcra az osztályéfenséggel szemben, kezünkbe adta a győzelem éles fegyverét. — De a szeretet és a tisztelet iggiai 11 Cartstörtiflí, 1941. december 22. I Hagotimes Magyarországot egyenrangú államnak tekinti és mert érdemesnek tartott bennünket arra, hogy barátjává és­­ szövetségesévé fogadjon. ■ — Népünk hálás Sztálinnak, mert az ő erős keze adta visz­sza nemzeti függetlenségünket, melyet Magyarország régi urai, élükön Horthyval, eladtak és el­játszó­tak. — A Sztálin vezette Szovjet­unió­­azonban nemcsak nemzeti függetlenségünket adta vissza, hanem biztosította számunkra annak lehetőségét is, hogy nem­zeti létünket új tartalommal tölt­sük meg, hogy új, teljesebb és nemesebb értelemben váljunk nemzetté. Lehetővé tette, hogy burzsoá nemzetből a magyar munkásosztály által vezetett szo­cialista nemzetté fejlődjünk. — Hála a magyar kommunis­ták pártjának, hála Sztálin leg­jobb magyar tanítványának, Rákod Mátyásnak, munkásosz­tályunk képes volt élni a Szov­­jetúnió, a Sztálin adta lehető­séggel. Képes volt a történelmi lehetőséget valósággá tenni. A magyar munkásosztály, szövet­ségben a dolgozó parasztsággal, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével, leküzdve a reakciót, kizsákmányoló elemek eszeve­szett ellenállását, kiharcolta és megszilárdította a népi demokrá­cia rendjét országunkban. Ez azt jelentette, hogy hazánk ki­szakadt az imperializmus ki­zsákmányoló, népelnyomó rend­szeréből, rálépett a szocializmus építésének útjára, a szebb és boldogabb magyar jövő útjára. Ez a következményeiben forra­dalmi átalakulás a magyarázata és egyben kulcsa annak, hogy gyökeresen megváltozott orszá­gunkban a dolgozók viszonya az államhoz, a nép államához. Ez magyarázza meg, hogy megvál­tozott ugyanakkor a magyar munkásosztály, dolgozó népünk viszonya a munkához, a terme­léshez is. Csak e nagy társadal­mi átalakulás szemszögéből néz­ve érthetjük meg a munkaver­seny napjainkban tapasztalt ha­talmas fellendülését hazánkban, a sztálini munkafelajánlási moz­galom szinte viharos kifejlődé­sét az utóbbi hetekben, a ma­gyar sztahánov-mozgalom meg­születését, mely elválaszthatatla­nul összeforrt a nagy Sztálin nevével. Az ő neve lelkesítette munkásosztályunkat, mérnökeinket, tudósainkat, mi­kor a sztálini munkafelajánlások során, minden eddigi teljesít­ményüket felülmúlva, hatalmas értékekkel gazdagították orszá­gunkat. Egyedül az iparban a magyar munkásság november 1-étg, december 15-éig a sztálini munkafelajánlást csaknem 400 millió forint értékben valósította meg, több, mint 15 százalékkal túlszárnyalva az eredetileg ön­ként vállalt felajánlást. A mai napon megvalósított sztálini mű­szakban munkásosztályunk ön­magát múlta felül. Az üzemek egész sora teljesítette napi munkatervét 200—300, sőt 500 százalékra. Így fejezte ki mun­kásosztályunk azt a ragaszko­dást és kiolthatatlan szeretetet, melyet a nagy Sztálin iránt érez. — Sztálin tanításának kö­szönheti a Magyar Dolgozók Pártja, köszönheti a magyar munkásosztály, hogy sikerült el­igazodnunk az osztályharc bo­nyolult viszonyai között, hogy felismertük a népi demokrácia lényegét, mint olyan hatalomét, amely betölti a proletárdiktatú­ra funkcióit s amelynek segít­ségével biztosíthatjuk a kizsák­mányoló osztályok és maradvá­nyaik felszámolását, a szocialista gazdaság felépítését, népünk anyagi és kulturális felemelését. — Sztálin tanítása a szocializ­­mus építéséről s a Sztálin vezet­te Szovjetunió gazdag tapaszta­latainak a felhasználása biztosí­totta hároméves népgazdasági tervünk sikerét, népünk életszín­vonalának gyors növekedését, új ötéves népgazdasági tervünk megalapozását. Ez a tanítás az iránytű számunkra további épí­­tőmunkánkban, melynek célja a szocializmus győzelmének ki­vívása egész népgazdaságunk­ban, egész társadalmunkban, vá­rosban és falun egyaránt. — Népünk, munkásosztályunk nemcsak forrón szereti és mélyen tiszteli Sztálint, hanem mind­­inkább igyekszik megismerni Sztálin történelmet formáló taní­tását is. Sztálin művei hazánk­ban olyan elterjedtségnek örven­denek, amelyre eddig nem volt példa. A Sztálin alkotta nagy mű, «A Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártjának Története», a marxizmus-leninizmus tudo­mányának és tapasztalatának ez az enciklopédiája, mindjobban dolgozóink szellemi kenyerévé, mindennapos » szellemi táplálé­kává, állandó útmutatójává válik. Sztálin másik korszak­­alkotó művét, «A leninizmus kérdéseit», mind szélesebb dol­gozó rétegek tanulmányozzák országunkban. Hazánk felszaba­dulása óta Magyarországon több mint 2,1 millió kötet Sztálin­­könyv jelent meg. Sztálin élet­rajza pedig 200.000 példányban került az olvasók kezébe. — De mi nem elégedhetünk meg az eddig elért eredmények­kel. Sztálin műveinek tanulmá­nyozását még szélesebb réte­gekre kell kiterjesztenünk s el kell mélyítenünk. Komolyan hozzá kell fognunk ahhoz a fel­adathoz, amely egyike a legne­hezebbeknek. El kell indítanunk népünk szocialista szellemben való nevelését, meg kell kezde­nünk széles fronton a küzdelmet az ellenséges, burzsoá ideológia befolyásának kiküszöbölésére sorainkból, munkásosztályunk­ból, népünkből. Ennek a nagy és nehéz feladatnak megvalósítá­sában­ mérhetetlen szolgálatot tesznek nekünk Sztálin művei, mert nincs az elméletnek, az ideológiának, a szocialista építés tudományának egyetlen olyan területe sem, melyet ne gazdagí­tott, ne fejlesztett volna tovább korunk legnagyobb lángelméje, a munkásoszály és a világ dol­gozóinak tanítója: Sztálint . A történelem korszakát, melyben mi élünk, sztálini kor­szaknak nevezik. Mi jogosít fel arra, mi indokolja ezt az elneve­zést? Indokolja az, hogy egy i a lenini örökség végrehajtója és megvalósítója: Sztálin! — Indokolja az, hogy Lenin halála után a Bolsevik Párt, Sztálin vezetésével először való­sult meg a történelem folyamán a szocialista társadalom,, amely­ben az összes döntő termelőesz­közök a nép tulajdonában van­nak, s amelyben ismeretlen az ember kizsákmányolása az em­ber által.­­ Indokolja továbbá az, hogy a Sz­tálin vezetésével a második világháborúban a fasiszta impe­rializmus felett kivívott győzelem bebizonyította a szocialista tár­sadalmi rend fölényét a tőkés kizsákmányoláson alapuló társa­dalmi renddel szemben, a szocia­lista szovjetállam fölényét a tőkés, népe nyomó álomma szemben, a szocialista gazdaság fölényét a tőkés gazdasággal szemben, a népek egyenjogúsá­gán nyugvó sztálini nemzetségi politika fölényét a nemzetiségi elnyomás imperialista politiká­jával szemben, a sztálini szocia­lista haditudomány fölényét a kapitalista hadtudománnyal szemben, a marxi -lenini-sztálini ideológia fölényét a burzsoá rot­hadás ideológiájával szemben.­­ Indokolja e mellett még az is, hogy Sztálin vezetésével nem­­csak a Szovjetunióban valósult meg a szocializmus, hanem vi­lágméretben megváltoztak az erőviszonyok a szocializmus ja­vára . Sztálin tanítása és a Szovjetunió tapasztalata nyomán a második vlágháború után, az országok egész sora lépett a népi demokrácia, a szocializmus építésének útjára, a gyakorlat­ban b­zonyítva ezzel, hogy az út, melyen a nagy Sztálin a Szov­­jetúnióban győzelemre vitte a szocializmus ügyét, más népek és országok, modon nép és min­den ország számára járható és egyedül célravezető út.­­ De sztálini korszaknak le­het és kell neveznünk a mai korszakot azért is, mert Sztálin vezetése alatt, a megvalósult szocializmus országában, a szo­cializmustól a kommunizmus felé haladó Szovjeetúnióban jött létre és virágzott ki az új, min­den eddiginél magasabbrendű, szocialista kultúra, mely realista és egyben humanista és amely Sztálin zseniális meghatározása szerint formájában nemzeti, tar­talmában pedig szocialista. — Végül sztálini korszakról lehet és kell beszélnünk azért is, mert a szocialsta társadalom, melynek építőmestere Sztálin, formálta ki az új, szocialista embertípust, azokat a sztálin vágású embereket, akik leterítet­ték a fasiszta fenevadat, akik nem ismerik a félelmet, ak­i hegyeket robbantanak és meg­változtatják a folyók folyásának irányát, akik kényszerítik a ter­mészetet, hogy a felszabadult népnek szolgáljon, ak­i nagy erkölcsi magaslaton állva a kö­zösség érdekét az egyéni érdek fölé helyezik, akik nem ismer­nek legyőzhetetlen akadályokat, ha arról van szó, hogy szocia­lista hazá­juk, népük s az embe­riség ügyét előre vigyék. Sztálin munkássága azonban még más értelemben is korszakalkotó. Korszakalkotó ez a munkásság abban az értelem­ben is, hogy nem csupán egy valamely ország, egy valamely nép, hanem az egész nemzetközi munkásosztály, az összes dolgo­zók, valamennyi nép, az emberi haladás ügyét szolgálja. Nagy­szerűen fejezte ki munkásságá­nak ezt a nemzetközi jellegét maga Sztálin, amikor 50. szüle­tésnapja alkalmából a hozzá in­tézett üdvözletekre válaszolva mondotta: „Ne kételkedjenek abban, elv­társak, hogy én a jövőben is kész vagyok odaadni a munkás­osztály ügyének, a proletárforra­­dalom és a világkommunizmus ügyénél; minden erőmet, minden képességemet és ha kell, minden csepp véremet, az utolsó cseppig . Ugyanezt az alapgondola­tot domborítja ki Sztálin a Szov­jetunió Kommunista (bolsevik) Pártja XVIII. konresszusán tar­tott beszédében: «Ha országunk munkásosztá­lyának sikerei, ha harca és győ­zelme elősegíti azt, hogy a kapi­talista országok munkásosztályá­nak önbizalma fokozódjék —­­­ mondotta Sztálin — és megerő­­­­síti benne a saját erejében való­­ hitet, a győzelembe való hitet, s akkor pártunk elmondhatja, hogy nem hiába dolgozik. Nem kétséges, hogy ez így is lesz.» — Most a tények világánál állapítjuk meg, hogy Lenin—s , Sztálin pártja, hogy Sztálin nem dolgozott hiába.­ ­ Mint már annyiszor, Sztálin tu­­­­dományos előrelátása ismét be­­­­igazolódott. A munkásosztály­­ öntudata világszerte megnőtt. A kommunista mozgalom hatalmas­­ lépést tett előre. Franciaország-­­­ban, Olaszországban és más or­­­­szágokban a kommunista párt ; híveinek tábora sokmilliós töme­­­­geket foglal magában. A világ­­ legnagyobb népességű országá­­­­ban, Kínában győzött a kom-­­ munista párt vezette nép. Meg­­­­alakult a Német Demokratikus­­ Köztársaság. A metropolisokban­­ és a gyarmatokon ég a talaj az­­ imperialisták talpa alatt. És hiába erőlködnek az imperialis­ták csahosai, a jobboldali szo­ciáldemokraták, hogy megmér­gezzék a munkásosztály öntuda­tát a burzsoáziának való be­­hódolás mérgével, hiába szőnek aljasabbnál aljasabb összeeskü­véseket az imperialista háborús gyujtogatók Tito­ Rankovics-féle fasiszta kémei a népi demo­kráciák és a Szovjetunió ellen, mindezek a próbálkozások ku­darcot szenvednek és kudarcot fognak szenvedni. Kudarcot szenvednek és kudarcot fognak szenvedni a jövőben is, azért, mert a kommunisták megtanul­ták a nagy Sztálintól, hogy ébe­reknek kell tenniök, mert Sztá­lintól tanulták és tanulják a munkásosztály, a dolgozók, a néptömegek felvilágosításának s az ellenség leleplezésének és el­szigetelésének művészetét, a nép, az ország vezetésének művésze­tét. De kudarcot szenvednek és kudarcot fognak szenvedni azért is, mert a Szovjetunió mind újabb és újabb sikerei a szocialista építés, a tudomány, a kultúra terén és a Szovjetunió következetes sztálini harca a békéért mind szélesebb és széle­sebb tömegeket győznek meg arról, hogy az imperialisták és lakásaik útja: pusztulás és nyo­mor, Sztálin útja ellenben: a szabadság, a béke, az élet, a fel­­emelkedés. — Tisztelt ünneplő közönség! Elvtársak! — Ha mi hazánkban eredmé­nyeket értünk el, ha vannak sike­reink — és ki tagadhatná, hogy vannak —, úgy ez, döntőleg a Szovjetúniónak és annak köszön­hetjük, hogy Marx, Engels, Lenin, Sztálin zászlaja vezérelt bennün­ket, hogy igyekeztünk követni és alkalmazni országunkban a marxizmus-leninizmus elméletét, igyekeztünk megvalósítani a mi magyar viszonyainknak megfe­lelően Sztálin tanítását.­­ A reakció azt hirdette, hogy országunk a háború romjaiból nem képes feltámadni külföldi, imperialista úgynevezett segít­ség nélkül, melynek ára hazánk függetlensége lett volna. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék