Magyar Nemzet, 1950. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1950-01-01 / 1. szám
Ára: 60 fillér farm Vasárnap 1050 január VI. év 1. szám Derűs újesztendő (P. Gy.) * Nagyot zökkent a világ kereke* —e shakespearei szavak, felette ráillenek a mai napra, amikor befordultunk az 1950-es esztendőbe. Valamikor régen a vezércikkírók ilyenkor különös átalakuláson estek át. Szibilláknak, auguroknak, horoszkópmagyarázóknak öltöztek fel, sőt akadtak olyanok is, akik egyenesen prófétáknak képzelték magukat. Sejtelmes vagy nagyképű, homályos vagy ellentmondást nem tűrő jóslatokat fogalmaztak meg az új esztendővel kapcsolatban, amelyeknek legtöbb esetben reális alapjuk nem is volt, csak futóhomokba írt írások, a szelek szárnyára bízott szépen hangzó üres szavak voltak. 1950. előestéjén a magyar publicistának könnyebb a dolga. Nem kell miszticizmusba burkolóznia, nem kell dodonaian kétértelmű próféciák fogalmazásán törnie a fejét, hanem a magyar élet realitásain állva derűsen tekinthet az új esztendőbe. Derűlátása belpolitikai és külpolitikai valóságokon nyugszik. Ezek voltaképpen nyitott könyvként tárják fel előtte az 1950-es év várható alakulását, fejlődését. Mik ezek a belpolitikai és külpolitikai realitások? Belpolitikánkban a megkezdett úton haladunk tovább. Kitűzése akkor történt meg, amidőn az 1949. május 15-én megválasztott új országgyűlés tető alá hozta a Magyar Népköztársaság alkotmányát és ezzel az ipari munkásság és dolgozó parasztság kezébe tette le az államhatalmat, a magyar dolgozó nép vált az ország gazdájává. A belpolitikai fejlődés az alkotmány írott szabályai szerint halad majd előre az 1950-es évben is. Ez azt jelenti, hogy útban vagyunk a szocializmus felé. Gazdasági téren különösen történelmi dátumot jelent 1950. január 1. Az ötéves terv indul el e napon a megvalósulás felé. Ez többek között azt jelenti, hogy gazdasági életünk egyensúlyát, szilárdságát, megerősödését nem zavarhatja meg semmiféle válság, semmiféle dekonjunktúra. Az ötéves terv válságmentes gazdasági fejlődést biztosít a dolgozó magyar nép számára. Emberi sorsokra, emberi várakozásokra és reménységekre lefordítva ez azt jelenti, hogy nem lesz munkanélküliség, nem lesz nyomor, de igenis emelkedik majd az életszínvonal, több lesz az élelmiszer, a lakás, több lesz az emberi öröm, vidámabb lesz a gyermeki mosoly, gondtalanabbak lesznek az édesanyák, szebb lesz az élet. Az ötéves terv sikerének több biztosító koefficiense is van. Elsősorban a hároméves terv idő előtti diadalmas befejezése, amely terv még járatlan úton indult el és mégis nem várt eredményeket hozott létre. Eltüntette a háború tépte sebeket és megvetette a nagy országépítés ötéves tervének gazdasági alapjait. Az ötéves terv sikerét biztosítják nemcsak tervkészítő szakembereink elmélyült tapasztalatai, de mindenekelőtt az ipari munkásságink körében megindult és tömegmozgalommá lendült munkaverseny. A termelékenységnek a kapitalista világban soha nem álmodott egyéni rekordteljesítményei mellett különösen nagyra kell értékelnünk az átlagos, tömeges munkateljesítmények állandó növekedését. Az élenjárók példája sodorja magával az ipari dolgozók százezreit. Lényeges összetevője máris az ötéves terv sikerének a Szovjetunió segítsége. Ez anyagiakban és szellemiekben egyaránt kifejezésre jutott már eddig is, még jobban fokozódik majd az ötéves terv megvalósítása során. Az ipari dolgozók munkalendülete serkentőleg hatott a dolgozó parasztság és az értelmiség munkájára is. A mezőgazdasági szektorban is megindultak a munkaversenyek. Nemcsak künn a határban végezték el a mélyszántást, mélyszántás folyik a falusi lakosság lelkében, gondolkodásmódjában, életszemléletében is. Már nem szikes talajba, gazos ugarba hullanak az új eszmék, hanem a vetésre feltárt és előkészített lelkekbe. Az értelmiség széles és fontos fronton kapcsolódott be az ötéves terv előkészítésébe és vesz részt a terv megvalósításában. Érzi, hogy érvényesülési lehetőségei naprólnapra növekszenek. Megbecsülése nőttön nő. A szellem birodalmának határai kitágulnak, munkaterülete szinte határtalan. A tudomány, a művészet, irodalom számára új korszak nyílik meg, amely a régi rendszerben gúzsbakötött géniuszt, a «ponyvába vert lelkeket» felszabadítja és a szellem teremtő energiáinak érvényesülését biztosítja. Ilyenformán a terv egységbe kovácsolja az egész nemzetet. Közös frontba sorakoztatja fel a munkásságot, parasztságot, értelmiséget. Közel hozza egymáshoz a falut és a várost. Egyformán felgyújtja a villany, a szellem, a haladás fényeit ott, ahol eddig fizikai és szellemi sötétség uralkodott. De nemcsak munkában forrasztja össze a dolgozó magyar nép minden tagját, hanem hitben, reménységben, lelkesedésben, a magyar népi demokrácia szeretetében. Egységes munkafronton, egységes szellemi fronton, egységes érzelmi fronton kezdjük meg az újesztendő első napjaiban a nagy előnyomulást az új békés honfoglalásra. Külpolitikai téren is minden okunk megvan az újesztendő derűs, nyugodt tekintetű, bizakodó szemléletére. Már nem mardossa lelkünket egykori nagy magyarok kínzó, gyötrő érzése, az, hogy egyedül vagyunk, társtalanok, rokontalanok, a népek családjában, elszakadott árva nép. Történelmünk során még sohasem tartoztunk bele egy olyan hatalmas, erős szövetségbe, áttörhetetlen frontba, mint most, amikor a Szovjetúnióval, a népi demokráciákkal szövetségi rendszerben vagyunk és több mint 800 millió ember által alkotott békeblokknak részesei. Az új esztendő elé azért is tekinthetünk bizakodással, mert nemzeti függetlenségünket nem fenyegeti imperialista falánkság, nemzeti létünket körülbástyázza a testvéri népek barátsága és szolidaritása. Tudjuk és nem tagadjuk, hogy a világpolitikai arénában két tábor áll szemben egymással, a béke és a háború tábora, és hogy ez utóbbi erejét nem szabad lebecsülni. Hamisan kalkulálnánk, az önámítás súlyos hibájába esnénk, ha a háborús párt erejével nem számolnánk reálisan. Ez fokozott éberségre, a béke védelmének harcos aktivizálására kötelez fokozottabban bennünket az új esztendőben. Ugyanakkor azonban öntudatosan kell megállapítanunk, hogy a múlt esztendőben a két front erőviszonyaiban hatalmas eltolódás következett be a béketábor javára. A békébe vetett tűzünk egyik záloga éppen az, hogy a béketábor erejét az 1950-es esztendő méginkább növeli. A béketábor túlerejét már most sem tudja behozni a háborús párt és méginkább le fognak maradni a béke és a háború drámai versenyfutásában, a béke, és így az emberiség ellenségei az új esztendő során. A béke világfrontján egymás mellett sorakoznak fel hívők és materialisták, a legkülönbözőbb nemzetiségekhez, vallásokhoz tartozók. Nem a kényszer, hanem szívük legemberibb érzése, életösztönük hozta őket egy táborba. Békés újesztendőt várhatunk a magyar népő számára elsősorban azért, mert mint Kádár János belügyminiszter legutóbbi beszéde is kifejtette, a magyar dolgozó nép vallás, pártkülönbség nélkül, meggyőződéssel, harcos, elszántsággal küzd a békéért, a szá mára kijelölt magyar frontszakaszon. 1950. esztendő első napján verőfényesen, derűsen látjuk az előttünk elterülő év hónapjait. Nem borítja ezt az évet fátyol, a kilátásunkat nem zárják el ködök. A magyar ipari munkás öntudatos bátorságával, dolgozó parasztságunk évezredes nyugalmával, haladó értelmiségünk szellemi fényeivel fordulunk neki az 1950. esztendőnek, a nagy terv első évének. Elhangzott az ítélet a baktériumháború tömeggyilkosainak perében „Az ítélet legyen félelmetes intés az új világháború gyújtógátóinak“, mondotta vádbeszédében az ügyész 25 évi szabadságvesztésre ítélték az elsőrendű vádlottakat Habarovszkból jelenti a TASSZ. A baktériumfegyver előkészítésével és alkalmazásával vádol japán háborús bűnösök perében Szminov ügyész vádbeszédében hangsúlyozta, hogy a tárgyalás jelentősége messze túlhaladja a vádlottak padján illők megalapított személyes bűnösségét és felelősségük fokát. A bűnös japán imperializmus által tervezett baktériumháború része volt a békeszerető népek ellen irányú , általános támadó összeesküvésnek. Kifejtette az ügyész, hogy a japán háborús főbűnösök ügyének Tokióban 1948-ban véget ért tárgyalásán bebizonyosodott, hogy Japán hosszú éveken át készüldött a Szovjetúnió megtámadására és kiemelte, hogy Mandzsúriát azért foglalták el a japánok, hogy ugródeszkául szolgáljon a Szovjetunió elleni támadás és a kínai betörés céjára. Ismertette Japán 1938-as és támadását a Mongol Népköztársaság és a Szovjetúnió ellen, ahol azonban vereséget szenvedtek. Az ügyész elmondotta ezután, hogy amikor a szovjet hadsereg csapatai az ellenség ellentárását megtörve nyugat feé haladtak előre, Majdnek gázkamrái és Auschwitz krematóriumai mellett Poznanban a hitleristák bakteriológiai intézetét találták, ahol pestibacilusokat tenyészettek és sokmillió békés pohár ellen akarták alkalmazni a baktériumfegyvert. Csak a Szovjetunió fegyveres erőinek megsemmisít csapása mentette meg akkorban az emberiséget a baktérium háború borzalmaitól — mondotta, — amelyeket a hitlerista gonosz erők akartak rázúdiani a vlágra. Amikor a hitéri hadigépezet szétzúzása után a szovjet hadsereg csapatai megsemmisítették a japán imperializmus főütőerejét, a Kvantung hadsereget, újból megmentenék az emberséget a baké- iriumháború szörnyűségeitől. kis tábor. Ez hatalmas és minden felett győzedelmeskedő erő, amely képes arra, hogy bármilyen új háborús gyújtogató útját állja és szigorúan megbüntesse. „Gigantikus hilágkombinát“ A továbbiakban az ügyész hangsúlyozta, hogy a baktériumháború hatása nem korlátozódott volna csupán a frontvonalra, vagy az ellenség területére, hanem felmérhetetlen szerencsétlenséget jelentett volna a semleges országok népei számára is. Ismertette ezután a vádbeszéd a japán baktériumháború előkészületeit, amelyre Hirohito japán császár adott parancsot, és amelyet Nagy- Britannia és az Egyesült Államok ellen is alkalmazni akartak. Az ügyész ezután a bizonyítékok, valamint a vádlottak és tanúk állítása alapján vázolta a „iganikus halálkombinátnak» tevékenységét, ismertette az élő embereken elkövetett kegyetlen «kísérleteket» és a kínai nép ellen intézett baktériumtámadásokat. Emlékeztette az ügyész a bíróságot, hogy 1946-ban a tokiói nemzetközi haditörvényszéken okmányokat terjesztettek be a japán baktériumháborúra vonatkozólag, bizonyos befolyásos személyek azonban szerint elláthatólag érdekeltek voltak abban, hogy megakadályozzák a hadigépezet szörnyű bűncselekményeinek leleplezését és ezért ezeket a bizonyítékokat nem terjesztették a hadbíróság elé. Az ügyész ezután áttért a vádlottak személyes felelősségének kérdésére, majd kijelentette, amikor a bíróság a vádlottak padján ülő bűnösök sorsáról dönt, szem előtt kell tartania ennek a béke és az emberiség ellen irányuló bűnös összeesküvésnek a végcéljait. — A gonosztevők nem ülnek mint a vádlottak padján — mondotta az ügyész. — Hazánk határain kívül tartózkodnak és annak a reakciós imperialista tábornak a támogatását élvezik, amely maga is álmodozik arról, hogy mikor zúdíthat az emberiségre trinitrotoluol- és atomban,búkat és halált hozó baktériumokat. Az ügyész ezután javasolta, hogy az elsőrendű vádlottakra a maximális büntetést, a 25 évi szabadságvesztést, a többiekre ennél enyhébb büntetést szabjanak ki. — E per jelentősége — mondotta vádbeszéde végén az ügyész — hogy szokatlan élességgel mutatta be a rabló vadállati japán imperializmust. Az ítézetnek nemcsak a vádlottak padján ülő bűnösöket kell szigorúan és igazságosan megbüntetnie, hanem a japán agreszszorok gonosztetteit is meg kell bélyegeznie. Az önök ítélete legyen félelmetes intés az új világháború gyújtogatóinak, akik ugyanolyan kegyetlenek és ugyanúgy gyűlölik az emberiséget, mint azok a bűnösök, akik felett önök ítélkezni fognak. Akik az emberiség elleni aiatik gonosztetteken törik a fejüket és új tömeges emberirtás céljait szolgáló eszközöket készítenek, emlékezzenek arra, hogy a világ nem feledkezett meg a második világháború tanulságairól. A világ békéje és biztonsága felett őrt áll a sokmillió egyszerű ember, a nagy Szovjetúnió vezette demokrata A védők és a vádlottak felszólalásai A péntek délelőtti tárgyaláson a védők szólaltak fel, majd az utolsó szó jogán a vádlottak. Elmondották, hogy miután a szovjet csapatok fogságába esve a Szovjetúnióba kerültek, ott megértették, hogy Japánban becsapták őket és hogy nézeteik teljesen tévesek. Azt tapasztalták, hogy a szovjet emberek humánusan bántak pe A péntek esti tárgyaláson a tengermelléki katonai körzet katonai törvényszéke kihirdette az ítéetet. A bíróság Jamada, Kadricuka Takahasi és Kavaszima vád úttakat 25 évi, SACO és Karaszavit vádlottakat 20 éviük, hogy a Szovjetúnió igazán demokratikus ország és megértették, hogy az általuk elkövetett bűntett nemcsak rájuk nézve szégyenteljes, ham országukra Japánra nézve is. Bűnösöknek érzik magukat a népek előtt, megbánták mindazt, amit elkövettek. Valamenynyien igazságos ítéletet kértek. Nisi vádlottat 18 évi, Mitomo vádottat 15 évi, Onoue v dotat 12 évi, Harizakura vádlotat 10 év., Kuruszima vádotat 3 évi és Kikucsi vádottat 2 évi javó munkatáborban töltendő büdeésre ítérte. Az ítélet Pravda a Szovjetúnió elmúlt évi nagy sikereiről és az új év reményeiről Moszkvai jelentés szerint a Pravda az év utolsó napján írt vezércikkében megállapítja, hogy az elmúlt évben újabb fényes győzelmeket aratott a Szovjetúnió népe. 1949-ben kimagasló sikereket értek el a háború utáni sztálini ötéves terv határidő előtti teljesítéséért vívott küzdelemben. Felsorolja a lap az ipari termelés, a szocialista mezőgazdaság, a természet átalakítása, továbbá a kulturális téren elért nagy eredményeket, amelyeket a szocialista verseny lendületének, a szovjet emberek kezdeményezésének és alkotókészségének lehet köszönni. Mindennek eredményeképpen emelkedett az ország dolgozóinak anyagi és kulturális jóléte is. A szovjet népnek a kommunizmus építésében elért hatalmas sikerei — folytatja a Pravda — ékesen bizonyítják a szocialista rendszer előnyeit és kétségtelen fölényét a korhadt kapitalista rendszer felett. A Szovjetúnió tapasztalataiból tanulnak az európai és ázsiai népi demokráciák dolgozói, aki a szocializmus építésének útjára léptek. A Szovjetúnió nagy példája lelkesíti a kapitalista és gyarmati országok elnyomott dolgozóit, a kapitalista rabság elleni harcukban. 1949: újabb kiemelkedő sikerek éve volt a béke, a demokrácia és a szocializmus hatalmas tábora, számára, és az 1949-es év újabb vereségeket mért az imperialista háborús uszítók táborára, tovább élezte az imperializmus valamennyi ellentmondását. Hatalmas gazdasági és politikai sikereket hozott az elmúlt esztendő valamennyi népi demokratikus ország számára. Ezzel szemben az Egyesült Államokban és a marshallizált európai országokban egyre súlyosabb az új gazdasági válság. Az imperialisták a mind élesebbé váló ellentmondásokból eszeveszett háborús készülődéseikben keresik a kiutat. A világ népei gyűlölik a háborút és 1949. egyik legnagyobb eredménye, hogy élrejöt a béke híveinek hatalmas, szervezett fronja, amely a béke 600 milió aktív harcosát tömöríti soraiba és amelynek élén a hatalmas Szovjetúnió áll. A Szovjetúnió és a népi demokráciák történelmi jelentőégű győzemei, a demokratikus tábor sikerei elvászhatatlanul öszefüggnek a nagy Sziinnak, az egész haladó emberiség vezérének és tanítójának nevével. 1949-ben — írja befejezésül a Pravda — népünk kiemelkedő sikereket ért el a kommunizmus építésében. A szovjet nép azonban a nagy Sztálin nevellje és így sohasem áll meg az elért eredményeknél, szakadatlanul halad előre az új sikerek felé. Sztálin lángeszű vezetésével a szovjet nép a kommunizmus nagy ügyének győzelmében való teljes meggyőzéssel lép az új, az 1950. esztendőbe.