Magyar Nemzet, 1950. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1950-03-17 / 64. szám
a. Péntek, 1950 március 17 ____________________Magyar nemzet___________________________________ IRODALMI KRÓNIKA A kert és a kertész Nagy ismeretséggel gazdagodik a magyar olvasó Visszarion Grigorjevics Belinszkijnek, az orosz tudományos irodalomkritika megalapítójának, a nagy forradalmi demokratának esztétikai tanulmányai jelentek meg magyarul. Az új ismerős százkét éve halott: abban az esztendőben halt meg, amikor a Kommunista Kiáltvány megjelent. De 1917. óta halhatatlan — amióta a tudományos szocializmust megvalósító hazája felmutathatja igazi múltját a világnak, a haladó gondolatnak és szellemi életnek azokat a legkiválóbbjait, akik még csak saját zsenialitásuk és emberségük fényei,tól keresték a kivezető utat. Erről az időről és erről az útkeresésről megvilágító erejűek a lenini szavak: vVagy félévszázadon át, körülbelül a múlt század 40-es évjeitől a 90-es évekig a haladás eszméje Oroszországban, a példátlanul vad és reakciós cárizmus nyomása alatt, sóvárogva keresett helyes forradalmi elméletet és csodálatos buzgalommal és alapossággal kisérte figyelemmel ezen a téren Európa és Amerika mindenlegújabb vívmányát. A marxizmust, mint az egyedül helyes forradalmi elméletet, Oroszország valóban kiszenvedte magának félszázados hallatlan kínok és áldozatok, példátlan forradalmi hősiesség, hihetetlen energia és korlátot nem ismerő kutatás, tanulás, praktikus kipróbálás, csalódások, Európa tapasztalatainak megvizsgálása és a mienkkel való összehasonlítása árán.* Belinszkij is azok közé tartozott, akik „hiszen védték", kezdve az „Irodalmi ábrándok“ c. első cikkétől, amelyben a fiatal kritikus bemutatkozott az orosz irodalmi közönségnek s ebben a cikkében már síkra szállt az irodalmi kritika új irányáért, 1848-ig, amikor már készen volt *egy jó meleg kis kazamata* számára a pétervári Péter-Pál erődben, de a halál megelőzte a cári rendőrséget. Harminchét esztendős volt mindössze, csak tizennégy év adatott számára az alkotó munkához, de ez a munkásság olyan természetű volt, amilyenre azt mondják a mai Szovjetúnióban, hogy operatív jellegű, értve ezalatt a mélyen elemző, eredeti és széleskörű alkotómunkát, a teremtő és változtató beavatkozást nemcsak egyetlen munkaterület, de az egész társadalom dolgaiba. Mi, Magyarországon, Belinszkijről úgyszólván alig tudtunk. Miért is ismerte volna, miért ismertette volna a régi Magyarország? Belinszkij egyike volt a progresszív orosz értelmiség legnagyobb alakjainak: harcolt mindenfajta elnyomás és sötétség ellen, az önkényuralom és a feudális reakció ellen,i néptudatlanságban tartása ellen, az irodalom l’art pour ’art felfogása ellen ,s mindazt az irodalmi kritika formájában, nem a politika, hanem az irodalom területén, ahol az irodalmi alkotásoknak addig nem ismert mélyremenő elemzése során juott el a társadalmi kérdések jelentőségének felismeréséig, igényes volt esztétikai téren, gényes volt morális téren, vorán felismerte, hogy az iodalom feladata nemcsak az, hogy a hit visszhangján legyen a közvéleménynek, hanemellenőre, felügyelője is, elismerte az irodalomnak, mnt társadalmi erőnek fonosságát. Hirdette, hogy téveszteni kell a műveltséget a n ép között s a «tanulást az ibécén kell kezdetűt nem a filozófián, az elemiben, nem az akadémián», s az idealista filozófia rövid ideig tartó befolyását leszámítva harcos materialista volt. A harcot hirdette mindenekelőtt, «harc nélkül nincs érdem, érdem nélkül nincs kitüntetés, tevékenység nélkül nincs élet», az ember állandó tevékenységét hirdette a schellingivilágharmóniával szemben, nem a tétlen elmélkedést, hanem a cselekvés fontosságát. Elsőnek ismerte fel, hogy Puskin új korszak kezdetét jelenti az orosz irodalomban (s mi most rajta keresztül érezzük meg először igazi jelentőségében akorszakalkotói szó lényegét), elsőnek ismerte fel Gogoly realizmusának hatalmas jelentőségét (s mi most az ő segítségével értjük meg először igazán Gogoly realizmusának politikai jelentőségét, a leleplezés erejét és fontosságát, elsőnek értékelte Lermontov forradalmi költészetét, harcolt az újságírás terén, amelynek fejlesztését hirdette, harcolt a „ műveletlenség szélhámosai* ellen, az olvasók esztétikai nevelése mellett a ffinom érzés* fejlesztését tekintette az újságírás legfontosabb feladatának, értve ezalatt az emberi felelősségérzet, az áldozatvállalás, a társadalom nagy feladataival való összeforrás érzését. Keveselte az olvasók számát (* nálunk, ha egy újságnak ötezer előfizetője van, az már hallatlan különlegesség, meg kellene sokszorozni az olvasók számát.( Mit szólna ma a Pravda kétmilliós példányszámához?) A negyvenes évek villamosságában, amikor az országban erősödtek a parasztmozgalmak s az irodalom színpadán megjelent a zsenik tündöklő galériája, Nyekraszov és Turgenyev, Goncsarov és Glinka. Belinszkij az elsők között volt, akik magukévá tették az új nézeteket és ismerték fel a zseniket. 1841. szeptemberében ezt írja: „A szocializmus eszméje lett számomra az eszmék eszméje, a létek léte, a kérdések kérdése, a hit és tudás alfája és ómegája.* Most már érti a Marat könyörtelen szabadságszeretetét és könyörtelen gyűlöletét minden iránt, ami ellensége az emberiség testvéri közösségének.* Ebben a korszakban vált Belinszkij igazi szellemi irányítóvá az orosz értelmiség előtt, a moszkvai és pétervári ifjúság egymás kezéből tépte ki irodalmi szemléit, írja Herzen. Harcolt az új eszmékért, harcolt a szabadságért, harcolt a jó irodalomért, a népi tehetségekért, a művelődésért, az emberiességért, a felvilágosításért Tanításait hatalmas műveltségének, égő igazságszeretetének, önálló gondolkodásának, mélységes emberségének és becsületességének ereje hatja át Hegelen nevelkedett, jobbanmondva Hegelen nevelte magát, de eljutott Feuerbachig, dialektikusan szemlélte az alkotás aktusát és szakaszaiban látta a fejlődő orosz irodalmat, felismert minden változást s mint ahogy a zseniknél is azonnal felismerte a legkisebb hamis hangot, ugyanúgy felismerte a legkisebb hamis hangot erkölcsi területen is. «A társadalom legmagasabb és legszentebb célja a minden egyes tagjára egyformán kiterjedő jólét. Ennek a jólétnek az útja a tudatosítás, a tudatosítást pedig a művészet épúgy elősegíti, mint a tudomány.* Az egészen nagy gondolkodók szinte elemi varázsa csap ki Belinszkij minden sorából, akár a «progresszió» fogalmát elemzi, akár az állatmesék költészetét, egy regény jellemeit vagy a közönség megváltozott magatartásának okát a költészettel szemben. Híres levele Gogolyhoz Lenin szerinta demokratikus sajtó egyik legjobb cenzúrázásán alkotása volt, amely mindmáig megőrizte óriási jelentőségét.* A hat hatalmas tanulmányt és a Gogolyhoz intézett levelet tartalmazó kötetből a magyar olvasó azonban nemcsak Belinszkijt ismeri meg, de feltárul előtte a múlt század közepének orosz irodalmi élete is, a zsenik tündérkertje, az értelmét, társadalmi és politikai jelentőségét, emberformáló hatását felismert hatalmas irodalomé, Európa legmélyebb és legsajátosabb irodalmáé. Belinszkij úgy járkál ebben a tündérkertben, mint az olyan kertész, aki nemcsak tökéletes ismerője a rendkívüli virágoknak, de akinek legmélyebb belső szükséglete, hogy megmutassa ezt a kertet, hogy megismertesse virágainak minden olyan tulajdonságát, amelyeket ő maga ismert fel, értő gyönyörűséggel magyarázva szirmaikat és levélzetüket, tüskéiket és illatukat, felismerve, hogy megváltoztatják a levegő összetételét, de legfőképpen azt ismerve fel, hogy létrejöttük csak ebben a talajban vált lehetségessé így és ebben a formában s ez a talaj maga a nép. Merta nép úgy viszonyul nagy embereihez, mint a talaj a növényzethez, amelyet világra hozott.* A mai szovjet irodalomtudomány pedig olyan rendkívüli gonddal, szeretettel és alapossággal hozza elénk most magát a kertészt (Belcsikov remek tanulmánya a kötet elején, kimerítő jegyzetek minden egyes cikkhez, a kötetben megnevezett újságok és folyóiratok ismertetése, névmutató), hogy Belinszkij szellemében mindenki számára hozzáférhetővé tegye a nagy kritikus megismerésének gyönyörűségét. JBródy LJ0 Gorkij hősei Zsdanov még 1934. februárjában, tehát Gorkij életében, a Literaturnája Gazétá*-ban felhívta a szovjet írókat, hogy kísérjék figyelemmel a gorkiji hősök és városok sorsát.* Nehezteléssel említette meg, hogy a szovjet írók közül még senki sem kísérelte meg a gorkiji hősök, Pavel Vlaszov, Foma Gyorgyejev, az Artamonovok és mások további sorsának megfigyelését. A cikk ezekkel a sorokkal végződött: *...Fizikailag is él még nevezetes munkájának, az «Angol»-nak főhőse és Pjotr Zalomov, a híres forradalmár... Talán nem volna érdekes a szovjet írók számára, hogy ezeknek az embereknek az életét a mi korunkig figyelemmel kísérjék?* Zsdánov, aki olyan sok termékeny irodalmi és művészeti ötletet vetett fel, ezzel a cikkével is megmozgatta a szovjet írók egész sorát. Sokan fordultak Zsdánov felszólítása nyomán Gorkij egyes regényhősei felé. Ezek a regényhősök ugyanis szinte minden esetben élő emberek voltak. A nagy orosz regényíró, a szocialista realizmus úttörője és példaadója, általában élő embereket választott mintaképül regényhőseihez. *A Zalomov-család*, amelyet Levonovszkij állított öszsze és Niederhauser Emil fordított magyarra. Gorkij világhírű regényének, az *Anya*-nak regényhőseit tárja elénk — a valóságban, az életben, mielőtt Gorkij színpadára léptek és miután onnan eltávoztak. II. A Zalomov-család* (Frarfolin-kiadás) egy orosz munkáscsalád tagjainak visszaemlékezéseit tartalmazza: egy munkáscsaládét, amely az eső orosz forradalom korszakának jelentős forradalmárjait nevelte fel és amelynek több tagját a halhatatlan Gorkij ugyancsak halhatatlanná tette az 'Anya a lapjain. Pjotr Andrejevics Zalomov közreadott feljegyzéseiből érdekes képet kapunk az immár világszerte ismertté lett szormovói gyárról, amelyben egy ideig Gorkij is dolgozott, továbbá az orosz forradalmi munkások első szervezkedéseiről, tüntetéseiről, harcairól. Anna Kirillovna Zalomova visszaemlékezéseiből megtudhatjuk, hogy mikép éltek, mennyire szenvedtek és milyen módon öntudatosodtak azok az orosz dolgozók, akiknek gyermekei vitték diadalra az egész világ jövőjére döntő változást jelentő Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Varvara Andrejevna Zalomova feljegyzéseiből főleg az 1905-ös forradalom előestéjével foglalkozó rész bizonyul rendkívüli érdekesnek. Ahogy Levonovszkij, az értékes és hasznos dokumentum-sorozat összeállítója írja: «A híres proletár Zalomovcsalád tucatjával adta nagy hazánknak azokat az embereket, akik minden erejükkel a szocializmust építik: kommunistákat, Komszomol-tagokat, sztahanovistákat, mérnököket, tengerészeket, tanárokat. A Zalomov-család példáján láthatjuk meg azokat a gigantikus változásokat, amelyek hazánk dolgozóinak életében a forradalom évei alatt végbementek. A Zalomov-család sorsa ugyanakkor ezer és ezer más munkáscsalád sorsa, akiket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom keltett örömteli, boldog életre.* Igen, a gorkiji hősök családtörténete dióhéjban az orosz munkásosztály történetét is tartalmazza. HL Feledhetetlen olvasmány Pjotr Andrejevics Zalomov memoárjainak az a része, amikor arról ír, hogy milyen véget nem érő vitákkal formálta ki édesanyjából azt a szocialista harcost, aki azután maga is részt vett az illegális röpiratok terjesztésében és a forradalmi harc minden fajtájában. Ettől a harcos édesanyától búcsúzott el Pjotr Andrejevics Zalomov 1938. március 11-én Gorkij városának temetőjében. «A proletárdiktatúra kivívásához, a szocializmusnak és kommunizmusnak az egész világon való felépítéséhez — mondotta a fiú az anya sírjánál — nemcsak a vezérek, a nagytehetségű emberek hősi erőfeszítése kell, hanem az egyszerű, szerény dolgozóké is, akiknek sorába te is beletartoztál — édesanyám! Nem értetted meg egyszerre Marp—Engels, Lenin—Sztálin eszméit, de amikor észszel és szívvel megértetted ezeknek az eszméknek minden nagyságát, már nem sajnáltad az értük való küzdelemben sem személyes szabadságodat és életedet, sem gyermekeid szabadságát és életét. Észrevétlen, egyszerű volt a munkád, de a proletariátus győzelméhez époly elengedhetetlen volt, mint a kommunizmusért harcoló tíz- és százezreké, akik hozzád hasonlók. Nagy kitüntetést kaptál — életed mintaképül szolgált az Anya című regény hősnőjének, amelyet a nagy proletáríró, Maxim Gorkij géniusza teremtett meg. És megérted azt a ragyogó boldogságot, hogy a szocializmus győzelmet aratott a földkerekség egyhatodán.* IV: Az a Pjotr Andrejevics Zalomov, aki így búcsúzott el édesanyjától, az orosz munkásmozgalom hőskorának legnagyobb hősei közé tartozott. Amikor a századforduló utáni évek szocialistái elhatározták, hogy olyan május elsejei tüntetést rendeznek, amelynek hatására megerősödnek a pártszervezetek és forradalmibbá válnak a munkástömegek. Pjotr Andrejevics Zalomov önként vállalkozott arra, hogy ő vigye a felvonulók élén a zászlót. «Tudtam — írja memoárjaiban —, hogy van egy olyan törvénycikk, mely szerint a fennálló rend megdöntésére irányuló nyilvános felszólítást kötél általi halállal büntetik, ez a jelszó pedig, hogy «Le az önkényuralommal!», amelyet egy zászlóra írnak fel, a zászlót meg nagy tömeg felett hordozzák, természetesen ilyen felhívásnak számít. A zászlóvivőt tehát felakasztják.* Milyen érzések és gondolatok éltek ebben az emberben, amikor vállalkozott a szinte biztos halált jelentő zászlóvivői szerepre? Erre a kérdésre választ kapunk abban a levélben, amelyet Pjotr Andrejevics Zalomov a viricai középiskola hetedik osztályának tanulóihoz írt, akik az «Anya» elolvasása után levélben üdvözölték. «... Én egy vagyok a sok közül és már tizenötéveskoromban tudtam, hogy elkerülhetetlenül fel fognak akasztani, de ez nem tudott arra kényszeríteni, hogy megbéküljek a rabszolgasorssal, mert mindig jobbnak tartottam ennél a halált a kommunizmusért folyó harcban. 1902-ben, a szormáról május elsejei tüntetés idején, egyedül mentem a katonaosztag szuronytámadásával szembe és egyetlen fegyverem a "Le az önkényuralommal!" felirású vörös zászló volt... Életemet vakmerően, kockára tettem, habozás nélkül kockáztattam és csak ennek következtében maradtam életben a szocializmus győzelméig...» V. Sok érdekes feljegyzést találunk «A 'Zalomov-család alapjain Gorkijról is, aki mindig együtt harcolt a munkásokkal. Gorkij méltó akart lenni és méltó is volt regényhőseihez. A gorkiji regényhősök pedig az életben sem akartak kevésbbé heroikusak lenni, mint a regény lapjain. Sós Endre A Szikra új politikai könyvei A Szikra kiadásában megjelenő „Nemzeközi kérdések“ sorozatban most kerül a magyar tömegek kezébe Visinzkij szovjet külügyminiszter ,Harc a békéére című kötete, amely az ENSZ legutóbbi ülésszakán elmondott négy, beszédét foglalja magába. Mind a négy beszéd a politikai retorika remekműve, egyben pedig történelmi dokumentum, amelynek minden szavából kicseng az elszánt békeakarat, az imperializmus elleni meg nem alkuvó harc szelleme, az egész bölcs sztálini külpolitika. Az ugyancsak a Szikra kiadásában megjelenő „Marxista Ismeretek Kis Könyv ára" keretében több fontos tanulmány látott napvilágot. Ivávics: ,,A fasiszta geopolitika az angol-amerikai inperializmus szógálatáboz" című füzete ismerteti a hitlerigeopolitika* nyomdokain haladó mai amerikai és brit geopolitikát. Fölényesen zúzza össze az amerikai és brit geopolitikusok tudományellenes tanításait. Umanszkij• „Az egyéniség a szocialista társadalmban" című tanulmánya Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításai nyomán megdönthetetlenül megcáfolja a burzsoá ideológusoknak azt az állítását, hogy a magántulajdon és a szabadverseny megsemmisítésével megszűnik minden tevékenység, általános lustaság lesz úrrá, elkallódik az egyéni szabadság és a haladás menthetetlenül megáll. A szerző ezzel szemben kimutatja, hogy csepem a társadalom szocialista alapokon való átalakuása vezet az egyéniség teljes szabadságához. Mosenszkij: „Az amerikai rádió a monopoltőke szó gálattiban‘‘ című könyve megdöbbentő adatok tömegére leplezi le az amerikai rádiót. A szerző a tanulmány befejezésében szembeállja a nagytőkések érdekeit védő amerikai rádóval a népet szolgál szovjet rádiót. Barabás Tibor: Az első lecke A novelláskötet egyharmadát egyetlen kisregénnyé nőtt elbeszélés foglalja le, az ,,Egy bányász éete"! Viszonylagos rövidségében is oly roppant arányú ez az írás, olyan nagy mélységekre könyökölik, s anynyi erővel szól az elmúlt ötvenhatvan esztendő harcairól, hogy szinte agyonnyomja a vékonyka novelláskötet többi írásait. Hogy így fejezzük ki magunkat: rossz háttér a többi tizenegy novellának ez a kisregény, mely amazokkal sehogyse keveredik. Nem is lehet egyszerre írni róluk s a szemlélő önkéntelenül szétválasztja őket. A kötet többi írása az igényesebb tárcanovella-műfaj terméke. Néhány nagyon jó és sikeres figura vonul fel bennük s néhány ügyesen vázolt környezetrajz Társadalmi képük feltétlenül igenlő és pozitív és sokfelé ágazó témakörűiét, stiláris egyenetlenségeiket ez fogja egybe, mint kemény vaspánt. (Athenaeum-kiadás.) — Ötvenmillió könyv a szovjet gyermekeknek Moszkvából jelentik. A közeledő gyermek könyvhét alkalmából Moszkva szakszervezeti aktívája értekezletet tartott a szovjet gyermekirodalom fejlődésének kérdéséről. Az értekezleten megállapították, hogy az ifjúsági irodalomra a Szovjetúnióban rendkívül nagy gondot fordítanak. Az Állami Gyermekirodalmi Kiadó mellett az Oroszországi Szövetséges Szovjetköztársaság, Ukrajna, Belorusszia, Grúzia, Kazahsztán és a többi szovjet köztársaság több mint 150 kiadóvállalata ad ki gyermekkönyveket. Az ifjú olvasók érdeklődésének és kívánságainak tanulmányozására megalapították a Gyermekkönyv Házát. Itt a tanulók rendszeresen találkoznak az írókkal. A szakszervezeti aktíva értekezletén sok adatot közöltek arról, hogy a Szovjetúnióban milyen hatalmas méretekben fejlődik a gyermekkönyvkiadás. 1949 ben a Gyermekirodalmi Kiadó összesen 32 millió könyvet bocsátott forgalomba, azaz jelentékenyen többet, mint a megelőző évben. A Szovjetúnió könyvkiadó vállalatainak együttes ifjúsági irodalmi könyvtermése körülbelül ötvenmillió példány évente. MEGHÍVÓ a Budai Építőiparosok Anyagbeszerző és Értékesítő Szövetkezete 1950. március 25-én, szombaton, Bp., II. Mártírok útja 14. tsz. 1. alatt d. e. 10 órakor, határozatképtelenség esetén ugyanott f. é. ápr. 2-án, vasárnap d e. 19 órakor tartandó évi rendes közgyűlésére. Tárgysorozat: 1. Igazgatóság évi jelentése. 2. Felügyeőbizottság jelentése. 3. Évi mérleg- és eredménykimutatás jóváhagyása 4. Határozat a felettes felosztásáról. 5. Felügyelőbizottsági és igazgatósági tagok felmentői új tagok választása. 0. Indítványok. Az évi mérleg, eredménykimutatás az Igazgatóság és Felügyelőbizottág jelentése: a tagváltozási jegyzék Törökutca 7 alatti helyiségünkben a közgyűlés előtt 8 napon át megtekinthető. A közgyűlés akkor határozatképes, ha azon a tagoknak több mint fele jelen van. Szavazni személyesen, vagy meghatalmazott útján lehet. Megh. csak szöv. tag lehet Egy tag csak egy tagot képviselhet. ff, 1950, Hl. K. te Iláwatfrffe