Magyar Nemzet, 1950. május (6. évfolyam, 101-124. szám)
1950-05-03 / 101. szám
2 sövény. Szüntelen halk zsongás. A májusi nap, tüzes ezüst rózsa, kibomlik az égen. Kívül ről, belülről egyaránt forró- irtja az embereket az öröm. Aztán a teret betöltő emberek monoton neszét, amely mint kaptárban a dongás, kezdi elnyomni messziről kerekedő zúgás. Eléri a teret az emberáradat Nyolcon áll a fáradhatatlan óramulató. Nyolc fanfárból ujjongó hangok törnek elő, szembe a Sztájin-úttal, amelynek megremegő fái alól lassan, méltóságosan elkúszik a Menet. Három sudárban, míg a negyedik a Dózsa György-útról kanyarodik be. A tribün előtt, mint hullámtörő az árt, kettévágja a kordont jobbról-balról két-két ágra bomolva, körülfolyna a díszemelvényt. Az élen balról a VII., középütt a IX., jobbról a III, a Dózsa György út felől a XIV. kerület emblémája lángol fel, mint valami különös, sohse látott piros virág. «Megvédjük a békét!*, Sztálin-Rákosi-Lenin óriás arcképei, „Éljen Rákosi" jelszók, mintha egyszerre kifejeznék a három főmotívumot, amelynek a jegyében a Munka Ünnepét megüli a főváros népe, s ami*, a többi csak részeire bont. Alig érnek az első sorok az emelvény elé, az emberek ajkán kicsattan a lelkesedés, amely ettől kezdve négy órán át harsogja, ujjongja, az égig vágja a kitörő öröm különkülön más mondatokban kifejeződő, de minden formában* lelket tolmácsoló és szinte a tömeg felett lebegő üdvözléseit Az egyénit kereső leleményesség, a fáradtságot nem ismerő türelem, a legérdekesebb megjelenési formát megtalált szépségvágy fejeződik ki abban a sokféle változatban, amelyben a felvonulók ki akarták mutatni, mit jelent nekik a május elseje- A TEJÉRT fehér köpenyes részlege kolompoló tehenet választott a maga emblémájául. A Magkereskedelmi N. V. kis csoportja hatalmas zsákokat tol a menetben. A honvédelmi minisztérium zöld zubbonyos nőkatona különítményét felváltja a közlekedés- és postaügyi minisztérium csoportja, amely autó, vasút, repülőgép montázsszerűen összeállított óriás táblájával kényszeríti magára a figyelmet. * Zászlók, képek mozgó erdeje alatt jönnek négy ágra szakadva az emberhullámok megállás nélkül. Jobbról a katona, balról a rendőrzenekar helyezkedett el a térségen és az indulók vérpezsdítő hangjaira koppannak a lábak, a tömeg ujjong, ünnepel és sűrűn tör fel ezer és ezer torokból: «Megvédjük a békét, megvédjük a békét!» A szem egyre jobban megittasul a csodálatos látványtól, amely mint valami eleven képeskönyv gyönyörű illusztrációit, úgy tárja fel percről-percre a maga meglepetéseit. Fel sem ocsúdik az egyik alól, s máris kápráztatja a másik. A Sertésvágóhídi NV vörös zászlaját úgy veszi valaki óriási böllér, hogy még akkor is rajta csodálkozunk, amikor váltókra támasztott, villogó bárdos csoport suhan el előttünk, vagy a László-kórház fehérköpenyes dolgozóinak kellene juttatni egy röpke pillantást A Patyolat NV első sorának felvonulói piros belükből formálják a MÁJUS szót s a fehérkék ruhás nők, férfiak feje felett nagy táblák. Ez volt a múlt — Ezt adta a jelen. A Fuvartelep NV menetét csengőt rázó nő vezeti és négymunkás szemeteskocsit visz a vállán. A Gizella-malom különítmény© tiszta fehérben vonult ki, az első sor betűkből formálja a jelszót- Éljen Sztálin—Rákosi! A középső emelvényen fe- Ikete ruhában, hol ül, hol a tribün egyik-másik sarkába siet Rákosi Mátyás. Integet. Ti mikor, mint a vihar, hogy szinte megrázza a teret szegélyező házakat, tombolva, zászlókat, kendőket, virágokat le- Hirdetmény. Cstyfpiim átvenni kívánja T«nk»s Károly és Jellinek Béla Budapesten. Somogyi Rénállolaki továbbá Isalpern Jakab Budapesten Kisfuvaros u. 10. alatti nyersbőrtizfelét. Felhívom az esetleges hitelezőket hogy fenti régekkel szemben fennálló követelésüket három nap alatt* jogvesztés terhével nálam jelentsék be. Dr. Sós Zoltán ügyvéd *- Btudapest VI. Sztenót 45. Haboglalva ujjong a nép. A fehér kéz, ahogyan megvillan a levegőben, mintha a szíveken játszana. Színek olyan kavargása a menet, amellyel szemben tehetetlenné válik a tszó, ha tükrözni akarja. Óriási, sárgásan villogó csigát vonnak selyemgyeplőkön gyönyörű nők Szakácsok főzőkanalaikat lengetik, Pincérek táblája hirdeti: Vidámabb lett az élet A Gyárkémény és Kazánépítő Nv emberei miniatűr, nagykéményű gyárat visznek, a Húsértékesítő emberei megint bárdokkal jelképezik a mesterségüket A VII. kerületi OTI dolgozói két nagy táblával illusztrálják a küzdelmet, amely a békéért folyik .Mi békét akarunk, hirdeti a felírás a magvető paraszt alakja felött. «Ők háborút akarnak* mondja az Amerikát szimbolizáld yankee. Gorkij vörös selyemzászlóra hímzett csodás képe villan fel, aztán másutt hatalmas, fehér felírásd tábla. • Örök hálánk a Szovjetúnióél* A Hangszerkereskedelmi NV emberei a hangszerek sokaságán játsszák a maguk indulóját. A Teherfuvar NV részlege kis kocsit tol, amelyen egy forgó vörös egyes jelzi az ünnepet. A Rákosi-művek dolgozóinak feje felett gyönyörű selyem zászlók csattognak. Mintha kísérőzenéje volnának a zúgó, zengő kiáltásoknak, amelyek a Vörös Csepel, a „Magyar Acélváros” munkásságának örömét és lelkesedését fejezik ki. A csőgyáriak, mint valami győzelmi lobogót emelik a táblát, 1,3 százalékra csökkent a selejt. Az ismert képek között egy új, szokatlan. Az öntők csoportja hozza s akinek a képét büszkén emelik magasra: Gémesi Gyula, a legjobb öntő. A nemzeti színű és vörös lobogók erdeje között feliratok: »Megvédjük a békét!* — széles táblán: «Éljen a szovjet-magyar barátság.* És kigyulladnak a kemény arcok, amint öklüket magasra emelve harsogják a tribün felé: «Éljen Sztálin, Éljen Rákosii» — majd ütemesen: «Sztálin, Rákosi, Sztálin, Rákosi». Özönlenek végtelen sorokban, mintha egész Csepel kivonult volna tisztelgésre. — Harcolunk és építünk, Rákosi a vezérünk! — szálajakról ajakra ütemesen a kiáltás, míg lassan elmossa az utánuk özönlők ujjongása. A Ganz Vagon vörösinges csapatáé vagy a MÁVAG-é. A MÁVAG-é, amelynek munkásai eredménytáblákat lengetnek a fejük felett, rajtuk az eredménysatiszikák: májusi felajánlásaik értéke meghaladja a 3,5 miliót, első negyedévi tervüket pedig 115 százalékra végezték es Keményen lépdelnek, öntudatosan. Az emberi képeskönyvből nem akarnak kifogyni a lapok. A káprázat nem akar elmúlni. A formák egyre gazdagabbak, a szépség mintha kimeríthetetlen vola. S az arcok! Az öröm úgy ömlik el rajtuk, hogy gyújtogat. Most vonul az FVKV csoportja. Piros virág a mellükön. A nők önfeledten lobogtatják szürke sapkájukata tribün felé és harsogják, érkeztek-e a Hősök terére- A jelentés mindig pontosan egyezik a főhadiszállás térképével A felvonulás sorrendje Budapest dolgozói négy oszlopban vonultak fel a Hősök terére. Egy oszlop a Dózsa György-úton, három oszlop pedig a Sztálin-úton haladt. A négy oszlop egyszerre érkezett néhány perccel nyolc óra után a Hősök terére. A Dózsa György-úton huszas sorokban követték egymást a XIV., a X., a XXI., a XVIII, a VIII., a XX. és a XIX. kerület dolgozói. A Sztálin-út páratlan oldalán nyolcas sorokban haladtak a VII. és V. kerületi dolgozók, , valamint a posta dolgozói. A Sztálin-út közepén huszas sorokban jöttek a felvonulók. A menetet a IX. kerület dolgozói nyitották meg, őket az úttörők követték, majd a XI. kerület dolgozói jöttek, utánuk a MINSZ, az I. és XII. kerület lakói, a MNDSZ, a sportolók, a XIII. kerület dolgozói, a Magyar-Szovjet Társaság, a Szabadságharcos Szövetség és végül a IV. kerület dolgozói. A Sztálin-út páros oldalán nyolcas sorokban a III., II., VI. és XV. kerület dolgozói haladtak. — Senkitől sem félünk, Rákosi a vezérünk! Ide-oda röpköd a szem, hogy regisztrálni tudjon legalább. A Gerbeaud egész konyhafelszereléssel felvonuló csoportját, a Ganz kék-romkásruhás nődolgozót, a fanfárokat fújó élsorú úttörőcsoportot, a virágos pálcát fejük felett lengető bájos fiatal lányokat, az aprón lépegető kicsiny úttörőket, akik egy hanggá válnak, úgy kiált' ják: Éljen Rákosit — a meszsziről szálfanagyságúnak itató ceruzákat és tollat cipelő fiúkat futólag el tudja kapni. Ritmikus tornát bemutató nők, matyóviseletű csoport, képek, zászlók, virágok úsznak felettük, MOKÉP-csoport, két-három méter méretű Sztálin-, Lenin-, Rákosi-képek, a Gamma-csoport csupa* Rákosi—Szláen-képpel jön, a Műszaki Egyetem tánccsoportja után lobogó vörös zászlók. És harsog az ének. — Termelünk és tanulunk, az egységért harcolunk! Titolkarikatúra halad a menetben, Uncle Sam láncán s még akkor is kiséri a kacagás, amikor már eltűnt. Aztán sok elvesző részlet, hogy a Goldberger—Kelenföld csoportnál ismét tágra nyíljon a szem. Sztálin-, Lenin-, Rákosi-képet visznek elől, gyönyörű ruhás lányok utánuk, földgolyós, rajta forgó piros virág, piros zászlókon fehéren bedolgozott Sztálin-arc, élő kép: sarlós, szép nő, kalapácsos kemény munkás, különféle selymekből öszszeállított két csillagot emelnek karcsú nők. nagy 5-ös szám, jobbról is, balról is, oldalt piros fehér-zöld nő. A jövő. A MINSZ. A Szil. Virágokból készült magyar címer. Széles, az egész felvonulási utat átfogó tábla, felírással: „A termelés, a tudomány és művészet fiatal dolgozói". Magyarországon tanuló külföldiek. Katonák, diákok, diáklányok, összekapaszkodva. •—Éljen a Komszomol! — Sztálin—Rákosi! — Légzengés, amely kitör belőlük, majd szétterpeszti a teret, s mint a villamosáram, megüt mindenkit a forróság. Rákosi a tribün sarkába jön. Onnan integet nekik. Aztán mintha minden kezdődne legelőből. Jönnek a kistextesek, nagy géptermes képpel, a FŐKERT, amelynek élsora egy-egy tulipán kelyhébe ágyazott betűkből formálja ki a nevet. Jönnek a Vízművek, óvónők kocsiban kis zászlókkal hadonászó apróságokat tolnak, sakktáblát, figurát vonultat fel a Sakkszövetség, a Ruhakereskedelmi Központ, aztán az MNDSZ, szellemes táblájukon a vén Mars kétségbeesve roskad magába: „Csak nőkkel ne kezdjen az ember" mintha mormogná. Jönnek káprázatos változatosságban a sportolók. A Ganz-hajógyár remek modellhajóval. Az Elzett lakatjaival. A gépállomások dolgozói, kék overallban A SORTEX galambdúccal, amelyből galambok suhannak ki a levegőbe. A minőségi vetőmagot propagáló órási uborka, paradicsom, kararábét Utánzó alakok. Angyalföldiek, saját jelszavukkal. ..Angyalföldiek vagyunk a békéért harcolunk" Postások, akik megint újat tudnak. »Nagy nap ez a májusi. Éljen Sztálin, Rákosi!” Két óra. Vége. Az ember, mint álomból, ocsúdik. Míg a zenekarok lassan elvonulnak és az indulók hangja lebeg csak a tér felett, keresi a szót: mi volt ez? Álom? Csoda? Káprázat? Erő? Százezrek? A szervezés remeke? Igen. Minden együtt. Gigantikus arányú Munka és Béke Ünnepe) A felvonulás sztratégiája Május elsején a dolgozók százezres tömegei a legnagyobb rendben vonultak a Hősök-tere felé. A főrendezőség, a felvonulás irányításának a vezérkara a Hősök-terén a nagy tribün mögött helyezkedett el. A „főhadiszállás" távbeszélővel és rövidhullámú rádióval van összekötve a különböző felvonulási pontokkal. Az asztalon térképek fekszenek és a térképeken piros és kék zászlócskák jelzik a felvonuló dolgozók tömegének pillanatnyi helyzetét Cseng a telefon, a VIII. kerület dogozói elérték a Baross-teret. A léptékmérés, TV, fM - Tlj O távolságot és máris tudják, hogy a VIII. kerület 25 perc múlva ér a Hősök terére. A főhadiszállás óramű pontossággal irányítja a felvonulás rendjét. Egy helyütt torlódás van: a főrendezők tanácsára a 16 főből álló sorokból 20—25 főből álló sorokba fejlődnek fel a felvonulók. A térképen lassan előremozognak a piros és kék zászlócskák, ezek a zászlók az emberek tízezreit és százezreit jelzik és a főhadiszállás térképe pontosan mutatja, hogy kint miképpen közelednek a felvonulók a Hősök-tere felé. Időnként ellenőrzik, hogy a térképen jelzett csoportok be flörtönzti. — Szerda. 1950 május 3 Az ünneplő tömegek káprázatos menetében... 4 óra: Ébred a város. 5 óra: Benépesednek az utcák. 6 óra: Csúcsforgalom a villamosokon 7 óra: Az Állami Lapkiadó NV Bajcsy-Zsilinszky úti székháza előtt nyolcsoros rendekben áll a vállalat hatalmas gárdája, újságírók, kiadóhivataliak, az NV valamennyi alkalmazottja, a fizikai és szellemi dolgozók A nők piros babos fejkendővel, a kezekben képek, zászlók, jelvények, feliratok. 7 óra 5 perckor indulás. Átvágunk a Körúton a Szondyutcába. A járművek már rég leálltak, csak gyalog lehet közlekedni. Amerre megyünk, mindenütt a gyülekezőhelyekre vonuló oszlopok, nótaszó, vidám zsivaj. Tárva-nyitva minden ablak, mosolygó arcok, integetés, kendőlobogtatás, 100—150 méter magasból volna érdekes látni, hogy a száz és száz utcán, mint valami nagy érrendszer megannyi kis erecskéjén át hogyan áramlik a főér, a Sztálin-út felé a sokaság, melynek egyik paránya, piros vérsejtje vagyok én is. V ura Út): Pihenő a Sziv-utcában. Itt várjuk be a csatlakozást. Megszólal egy harmonika, azután még egy s felcsendül a „Szedd a selymet elvtárs", aztán az „Indul a traktor" és a többi mozgalmi dal. Már három harmonika szól, három alkalmi dalárda énekel és velük énekel mindenki-8 óra. Csoportok verődnek össze a közeli kisgyermekjátszótéren és kezdődik a játék- Felnőttek játszanak és kisgyerekek integetnek az ablakokból- A többiek mellett már nagyban megy az új, a farkasjáték is. Nagyon kedves, hamar népszerű lesz-8 óra 30: A játékból utcabál fejlődött. Egymásután zendülnek fel a táncdalok, nagy csoportok járják összefogódzva, majd párokra szakadnak és észre se vesszük, úgy repül az idő. 9 óra 40: Indulás! Rendbe állnak a csoportok, az Aradi-utcán vissza, nagy vargabetűt leírva közeledünk a Sztálin-út felé- Hogy minden lépéssel közelebb vagyunk, már nemcsak tudjuk, hanem halljuk és érezzük is- Egyre erősbödő zúgás jelzi és ahogy a Csengery-utcán befordulunk és beömlünk a Sztálin-út zengő, harsogó, óriási emberfolyamába, úgy érezzük, már nem is mi megyünk, a folyam visz, ragad magával ellenállhatatlanul- Három óriási oszlop, baloldalon, a mi oldalunkon nyolcas sorokban vonulunk, az úttest közepén huszas sorokban a középső folyam, s a jobboldalon ismét nyolcas sorokban ömlik a másik „mellékfolyam". Nincs szó leírni a színek áramló zuhatagát- Jobbra tőlünk katonák, parasztlegények, parasztlányok egymásba karolva menetelnek, nem tudom „hivatalosan" melyik csoport lehet, de valahogy azt a gondolatot fejezi ki, hogy a hadsereg a néphadsereg, a nénből van és érte van. A járdákon rengeteg néző integet, éljenez mindenki. Hangszóró harsog: „Üdvözöljük az Állami Lapkiadó Nemzeti Vállalat dolgozóit!" Az üdvözlet nekünk szól, harsog válaszul az éljen, jól esik tudni, hogy láthatatlan szem lát bennünket, látja, hogy eljöttünk, itt vagyunk, részt kérünk a minden dolgozók májusi öröméből- Tomboló éljenzés zúdul most ránk, balról, fentről: „Éljenek a dolgozók!" „Éljen a béke!" hangzik kórusban- Az államvédelmi hatóság székháza előtt vagyunk, minden ablak, minden erkély roskadásig, az államvédelmi szerv egyenruhás fiai harsogják az éljent, külön ünneplésben részesítik a piros baboskendős nődolgozókat, s hullik rájuk és ránk a virág. Gyönyörű, felejthetetlen, soha nem érzett lelkesedés fog el mindenkit és megyünk-megyünk a béke harcosai, most érezzük, hogy katonák vagyunk, a béke katonái, rajtunk az egész békére áhító világnak, népek százmillióinak rajtunk a szeme-A Körönd tárul ki most előttünk, ezernyi ezer ember, tízezernyi torok hangorkánja, már nem halljuk a saját szavunkat. És az ünneplés egyre növekszik. A Bajza-utcánál hsaladunk, amikor messziről feltűnik a tribün képe Most már mindenki odaszegzi tekintetét, nem látunk mást, csak a tribünt nézzük és végre, ahogy a Munkácsy Mihály utca mellett haladunk, felfedezzük alakját és lassan kivesszük arcvonását annak, akit keresünk, akinek a szemébe akarunk nézni- Ott áll, mosolyog, nevet és mindkét kezével integet a magyar nép bölcs vezére, Rákosi Mátyás- Három oszlopban ömlik el a tribün alatt a menet, a három oszlop minden sorában 35—40 ember, másodpercenként 35—40, percenként tehát vagy 2000 ember vonul el előtte és mégis úgy érezzük, hogy mindenkinek külön-külön a szemébe néz, mindenkit lát és mindenkit külön-külön üdvözöl Rákosi Mátyás. Elmondhatatlan lelkesedéssel, örömmel tör ki mindenkiből az éljenkiáltás, önfeledten éljenez, kezet, kendőt lobogtat, integet mindenki. Lobognak a zászlók és lobogó, forró, áradó a lelkesedés. A tribün után háromfelé válik a három oszlop. A Városligeti-tó hídján megyünk keresztül és a szép Ligeti-úton érünk el a Bethesdához, pihenőhelyünkhöz- Százezer embertől zsibong a park- Boldogan telepszünk le. Minden remek volt, nincs meleg, nincs hideg, aki napozni akar, napozik, aki árnyékot kíván, fa alá heveredik el és élvezi a selymes májusi fűnek friss illatát, az anyaföld bódító szagát, azét az anyaföldét, amelyért ma meneteltünk, amelyet meg akarunk védeni a háborús uszítók ellen, mert nem akarjuk, hogy ismét füstszagú legyen a fű, nem akarjuk, hogy újból ártatlanul, ostobán és bűnösért kiontott vér öntözze a földet. Csupa vidám, elégedett ember- Senki sem fáradt, de jó!- esik a pár falat tízórai, a „villásreggeli" és jólesik egy pohár sör-Vidám zene, tánc, játék kezdődik, gyorsan telnek az órák és akinek másfelé van dolga, mehet a földalattival- Ez az egy villamos egész idő alatt működésben volt. Végállomástól végállomásig röpítette utasait, nincs megálló, a Ligetből 7 perc alatt vagyunk a Vörösmarty-téren, itt autóbuszok várják az érkezőket, s 5 perc múlva a Széll Kálmán-téren szikünk ki. Liget—Széll Kálmán-tér átszállással 12 perc. Új rekord- És ízelítő abból, hogy mit jelent majd a földalatti gyorsvasút, amely annyi minden egyébbel együtt megépül. Biztosíték rá május 1 felejthetetlen napja, tényekből fakadt lenyűgöző lelkesedése. Kiss J Sándor Novikov üdvözlete a magyar néphez Anatolij Novikov, a világhírű szovjet zeneszerző, aki legutóbb a Szovjet-Magyar Barátsági Hónap idején járt Magyarországon, üdvözletet küldött a magyar népnek. — Ma, a nemzetközi ünnep alkalmából, írta többek között, visszagondolok magyarországi látogatásomra, üdvözlöm a magyar népet és arra hívom fel, hogy még szorosabban tömörüljön a békeküzdelemben a háborús gyújtogatók ellen. A béke híveinek nemzetközi frontja hatalmas, és mindenki, aki a népek barátságát és szabadságát akarja, elszántan áll a béke harcosainak sorába. A béke győzni fog. Panyin mozdonyvezető a magyar vasutasoknak küldött üzenetet Iván Panyin, aki mint a szovjet mozdonyvezetők legkiválóbbja, legutóbb szintén Magyarországon járt, a moszkvai rádió útján küldött üdvözletet a magyar vasutasoknak. — Május elsején forrón üdvözlöm a szabad Magyarország vasutasait — mondóba többek között — és gratulálok munkasikereikhez. Örömmel értesültem róla, hogy a szovjet mozdonyvezetők mozgalma a szabad Magyarország vassurrsai között is méltó követekre talált. A szovjet vasutasok nevében boldog életet és sok sikert kívánok a magyar vasutasoknak alkotó munkájukban. A TASZSZ beszámolója a budapesti május elsejéről Moszkvából jelentik: A TASZSZ-iroda beszámol a budapesti május elseji felvonulásról és ezzel kapcsolatban ezeket jelenti: Május elsején a magyar fővárosnak úgyszólván minden lakosa kivonul a napsütéses, ünnepélyesen feldíszített utcákra. A felvonulók oszlopai a város főútvonalain haladnak a Hősök-terére, a szabad magyar nép ünnepi manifesztációinak hagyományos helyére A felvonulók első oszlopai reggel nyolckor érkeztek a Sztálin-út és a Dózsa György út felől a Hősök-terére. A dísztribünön helyet foglalt Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára, a politikai bizottság tagjai, a nagybudapesti pártbizottság tagjai, az egész magyar kormány, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagjai, az ország tudományos, társadalmi és kulturális életének kiválóságai, a budapesti üzemek élmunkásai, a Szovjetünk, a népi demokratikus országok diplomáciai képviseleteinek tagjai és más külföldi diplomáciai missziók képviselői. A felvonulást Vörös Csepel munkásainak, a Rákosi Mátyás Művek dolgozóinak menete nyitotta meg. A felvonulók sorai négy széles menetben vonultak el a tribün előtt. A dolgozók, az emberiség nagy vezéreinek, Leninnek és Sztálinnak, Rákosinak, a ma tt DARAB lEVELEZO-LAPHOZ SiiMfÉMHI NAGY tBY fényképészeti mfitcrm®* X. Váci utca ll/tl. Tel.: W~Hl ■ — ....................