Magyar Nemzet, 1950. május (6. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-07 / 105. szám

Vasárnap, 1950 május 7 Mg) SZÍNHÁZ és m­ŰVÉSZET ( ilililliiiiJIUIiijSHiillllilllillijllllilllllIIlilliiliililllilllllliílllltlillIIIIIIltllllílilillllllüIIiliJllillliliiliillliilllllllilillillinilIIlillillllIlllílililMill Munkácsy Mihály (1844—1900) ötven évvel ezelőtt 1900. má­jus elsején halt meg Munkácsy Mihály, a magyar festészet egyik legnagyobb alakja. Művészetét egy ideig a világhír fénye övez­te, melyet részben a műkereske­dők tevékeny menedzselése szer­zett számára. Már élete végén megkezdődtek a viták művésze­tének értékelése körül, egyre hevesebben támadták, végül csend állott be „a Munkácsy­­kérdésben]. Munkácsy Mihály jelentőségét legélesebben a l’art pour l’art kritikusai vitatták, akiknek számára veszélyes és terhes volt az a komor világ, melynek megjelenítésével Mun­kácsy öntudatlanul leleplezte a dolgozó nép kizsákmányolását. Művészietlennek nevezték, olyan­nak, akinek nincsenek festői eszközei, csupán hatalmas asz­­falttömegeket rak fel vásznaira. Valóban az erőszakolt műke­reskedelmi hírverés rengeteget ártott Munkácsy Mihály művé­szetének, alkalmat adott arra, hogy értékét kétségbe vonják, hogy lenyűgöző alkotásainak so­rozatát egyhangú modorosság­nak bélyegezhessék meg. Ezen megbélyegzés következtében Munkácsy Mihály útján járni egyre inkább veszélyesnek lát­szott, követői hamarosan a­­ korszerűtlenség, ítéletét kap­hatták az uralkodó osztály érde­keit védő kritikusoktól A Mun­­kácsy-kérdés nem stílus kérdés csupán, hanem ennél sokkal több, a művésznek a társada­lomhoz való viszonyának kér­dése. A Munkácsy tanítványok felismerték ennek az alapvető kérdésnek a mibenlétét, s meg­valósították a század végén az erőteljes kritikai realizmust, melynek alkotásai legfeljebb po­ros kiállítási katalógusok repro­dukcióiból, elsárgult folyóiratok hasábjairól ismertesek a szak­emberek előtt, de a képek leg­nagyobb része ismeretlen helyen lappang. Ilyen művek például Bihari Sándor Programmbeszéd, Pataki László Kínvallatás, Ré­vész Imre Kenyerei, Hegedűs László Szegények, Pentelei Mol­nár A falu kitaszítottjai, Deák- Ébner Lajos Szegény asszony, Gellért László Szomorú munka című képei, s bár dokumentu­munk nincs rá, ebbe a csoport­ba kell sorolnunk Fényes Adolf Szegény ember élete című cik­lusát, mely művek mind a leg­élesebben szembeszállnak a fennálló társadalmi renddel és a millennium idején kiélesedett oszt­ályharcot tükrözik. Az öncélú művészet álarca mögé bújt esztétikusok Munká­csy i­genre és történelmi festő­nek nevezték, s ezzel meg is jelölték helyét az opportunista, divatos, népéletkép és szalonkép festők között. Ha újabb doku­mentum előbukkant, mely­ Mun­kácsy mélyebb szándékairól tett tanúbizonyságot, mint például önéletírása, levelei, az ebből le­szűrt tanulságokat „demokrati­kus frazeológiának” nevezték, mellyel szerintük Munkácsy a korszellemnek hódolt. Félvállról vették azt a tényt, hogy Mun­kácsy kora gyermekéveiben ár­vaságra jutott, rettenetes, szen­vedésteli inaséveket élt át, s ezeket a szenvedéseket még te­tézte az a körülmény, hogy de­­klasszá­lódott osztálya megta­gadta őt. Ifjúságának küzdelmes évei mélyen belevésődtek lelkébe. Ekkor szilárdult meg elszakít­hatatlan kapcsolata a dolgozó néppel, mely egész életét és mű­vészetét befolyásolta. Mélyen megragadták őt a szabadságharc eseményei, a szegény nép re­ménykedése abban, hogy Petőfi, Kossuth és a többi szabadsághő­sök visszatérnek. Ezekre vissza­gondolva festette meg a Regélő honvédet, az Isaszegi csatateret, a Fogolyszállítást, a megkapó lépéscsinálókat, az Újoncozást stb. Maradandó benyomást gya­koroltak rá a Rózsa Sándorhoz hasonló betyárok, akik a sze­gény nép legfőbb védelmezői és segítői voltak az elnyomatás éveiben. Ezekből az emlékekből táplálkozik a Siralomház és az Éjjeli csavargók. Az első ma­gyar művész volt, aki nem jel­mezbe búj látott, romantikus népszínmű figuráknak festette meg a magyar népet, hanem eleven és teljes embereknek: megmutatta minden képén ezek­nek az embereknek a társadalmi helyzetét, szenvedéseit és utalt életviszonyaikra A lenézett né­pet megrázó emberi drámák hő­sévé tette, a legnagyszerűbb emberi érzelmeket mutatta be általuk, amelyet azelőtt csak királyok és nagy urak érezhet­tek a műalkotásokban. Izig­­vérig demokratikus gondolko­dású művész volt, nemes huma­nizmus fűtötte, a legelesettebb személyben saját szenvedéseire való visszaemlékezésként meg tudta látni az embert. Legszebb példái ezen magatartásának a Búcsúzkodás, a Röpü­lő asszony, vagy a mesterségbeli szempont­ból is egészen különálló Rőzse­­hordó, melyben Courbet­­plasz­tikus alak, — festői háttér* problémáját oldja meg. Miköz­ben szalonképeit festette, sem járt vakon, fényűző palotájából is meglátta a nagyváros sze­génységét, mint ezt a Zálogház című képe és a megrázó erejű kései alkotás a Sztrájk bizo­nyítja, mely utóbbi a munkás­­osztály harcai iránti részvété­nek bizonyítéka. Csendéletei és tájképei a természeti valóság grandiózus megörökítései, az élet és az anyag hatalmas áram­lását, lüktetését érezzük bennük. Arcképei a magyar arcképfesté­szet eddig felül nem múlt re­mekművei, melyben tökéletesen megmutatja kívülről belülről az ábrázoltat. (Liszt, Haynald, stb.) Különleges helyet foglalnak el művészetében történelmi ké­pei. Bár ezek a művek a műke­reskedők biztatására, a me­nedzser profitjának érdekében jöttek létre, semmiképpen sem értékelhetők úgy, mint merőben látványos festmények. A leg­több közülük külföldön van, de fényképeken, vagy az eredeti nagyságra kivetítve, diapozitív­­képpen is megkapnak bennün­ket. Munkácsy sohasem végzett félmunkát, még a legsilányabb megrendelés esetében sem, erre nézve a legjobb tanú egy másik nagy festő Rippl-Rónai József. A Miltonban, vagy a Krisztus képekben Munkácsy saját maga vívódásait, egyedüllétét, művé­szetének kibontakozó tragédiá­­ját látta meg előre s festette meg, ezért olyan elevenek ezek a képek, s ezért minden kosztü­­mözés ellenére a jelen valóságá­val szoros kapcsolatban állnak. A Milton az alkotóművész egyik legcsodálatosabb megjelenítése a művészet történetében, míg a Krisztus Pilátus előtt-ben az ar­cok és típusok sokasága, a nagyvárosi burzsoák becstelen pénzvágya jut kifejezésre, szem­beállítva a humánus célokért harcoló emberrel. Munkácsy igazi értékelése csak most kezdődik el, a mi népi demokráciánkban, amikor művei belépődíj nélkül láthatók a múzeumokban és láthatók majd új, ez évben megrende­zendő nagyszabású Munkácsy emlékkiállításon. Ekkor majd mindenki előtt bizonyossá válik, hogy ő egyike azon nagy mes­tereknek, akik a mi új művé­szetünk számára a nemzeti ha­gyományt képviselik. Végvári Lajos­ berg Emil, Hammerschlag Já­nos,­ Pap Viktor Bach-kötetei. A tanulságos kiállítást dr. Major Ervin tárlatvezetései teszik még hasznosabbá. (sz. 1.) Bach-emlékkiállítás * A Bach-év alkalmából emlék­­kiállítás nyílt meg a Magyar Zeneművészek Szövetségének rendezésében (VII., Kertész­ utca ] 36.) Johann Sebastian Bach, a zeneirodalom óriása, akinek két­­századik halálozási évforduló­jára emlékezik a zenei világ, ezen a kiállításon közelebb kerül a magyar közönséghez. A látogató facsimilében áthatja a nagy eisenachi mester parti­túrákét.a­rátát, számos Bach-por­­trét reprodukcióban, köztük egy fiatalkori arcképet, amely Bach­nak egészen új arcvonásait mutatja meg. A rendkívül érde­kes, nálunk eddig ismeretlen Bach-portré eredetijét az erfurli városi múzeumban őrzik. Van olyan vélemény, amely szerint az arcképet a magyar Kupeczky János festette. Értékes darabjai a kiállításnak az első kiadású Bach-művek (eredetiben), a korátok első teljes kiadása 1784—85-ből, a Wohltemperir­­tes Klavier 1800-as kiadása. Kevesen tudják, hogy Bach ver­seket is írt. Erről tanúskodik az első feleségéhez intézett köl­temény. Külön rész foglalkozik a magyarországi Bach-vonakozá­sokkal. Idetartozik a Magyar­­országon először kiadott Bach­­fuga Rigler Ferenc Pál 1798- ban Budán megjelent zongora­­iskolájából, több régi lapközle­mény, tanulmány. A Bach-élet­rajzok sorában Philipp Spitta nagy művéhez és egyéb kül­földi biográfiákhoz csatlakoznak a magyar zenetudósok. Lichten­ Magyar Nemzet Rigoletto Molinari-Pradellivel Molinari-Pradelli olasz kar­mester mint a budapesti közön­ség jó ism­­erőse jött el ismét, hogy egy-két operaestet s hang­versenyt vezényeljen. Az Opera városi színházi Rigoletto-jával kezdte vendégszereplését. Már a múlt évben komoly, meleg sikerrel vezényelte a népszerű Verdi-művet, olyan vérbeli ze­nekarművész és színházi diri­gens képletét mutatva, akinek ösztönös zeneisége, tempera­mentuma, műgondja az átlagon messze fölülemelkedő operaelő­adásban jelentkezik. Most újra alkalmunk volt megállapítani, milyen pompás érzékkel nyúl a Verdi-operához, milyen meste­rien kezeli anyagát. A zenekart (s annak egyes hangszercso­portjait) kellő megvilágításban hívta elő a partitúrából és igazi drámai szerepet juttatott neki. Helyes,­­ kiénekeltető­ tempói az énekeseket szabadon érvé­nyesülő dalolásra serkentették. Elsősorban a címszerepet mély­ségesen át­élő, hangban is ki­váló Pallót említjük, de Gyur­­kovics, Németh Anna, Liontai, Tóth (legjobb Monteronénk), Bencze, Rissay ugyancsak erős­sége volt a forró levegőjű elő­adásnak. szi Lengyel plakátművé­szeti kiállítás nyílik A Ku­ltúrkapcsolatok Intézete rendezésében május 9-én, ked­den déli 12 órakor lengyel pla­kátművészeti kiállítás nyílik a Népművészeti Múzeumban. Be­szédet mond E. Majlát Jolán, a Kultúrkapcsolatok Intézete főtitkára és dr. Minc Henrik, a Lengyel Köztársaság magyar­­országi ügyvivője. A vasárnap egyházi zenéje Szent István Bazilika. 10 óra. Bárdos Lajos: Missa I. Offer­­torium Palestrina: Jubilate Deo. Mise végén Harmat Artúr: Nagyasszonyunk, hazánk re­ménye. Orgonái: Pécsi Sebes­tyén, vezényel: Harmat Artúr. — Belvárosi Főplébánia. 10 óra. Reinberger: F-moll mise. Vezényel: Berg Ottó. — Má­tyás templom. 10 óra. Haydn: Nelson mise. Halmos változó énekeivel. Vezényel: Bárdos Lajos. — Krisztus-Király temp­lom (Keleti Károly­ utca). 9 óra. Halmos: H-moll mise. Bárdos: Isten hazánkért... Harmat: Jézusomnak szívét. Mozart: Ave verum. Pikéthy: Édes Jé­zus... Vezényel: dr. Szentkúti Kornél. — Ciszterci templom, 10 ó­ra. Palesztrina: Iste Con­­fessor mise. Vezényel: Forrai Miklós. — Bakáts-téri templom, 12 óra. Beliczay F-dor mise. Vezényel: Murányi György. — Szervita Atyák Belvárosi temp­loma. Este 1/28 óra. Bach­ or­gonaműveinek 4. hangversenye. Orgonái: Margittay Sándor, a műsort ismerteti: dr. Bárdos Albert. — Népénekes misék rendje: 174, 122, 287, a Szent vagy Uram! énektárából. — Szabadság téri református temp­lom. D. e. 1/112 óra. Bach em­lékhangverseny. Ifjúkori mű­vek, korálköltésze­t, egyházi ének, versenyművek. Közremű­ködik Báthy Anna és a Refor­mátus Kollégiumok 130 tagú egyesített vegyeskara, Nánásy Géza vezénylésével. Orgonái: Dálnok Lajos. Édességet csokoládét „A magyar porcelánipar soha nem látott fejlődés előtt áll...” mondja Mattyasovszky-Zsolnai László, a Kossuth-díjas vegyészmérnök A régi, kiváló szakemberek közül való, akik igazi megbecsü­léshez, képességeikhez mé­ló munkához csa­k a felszabadulás óta juthattak. A nép államának mérföldes léptekkel fejlődő gazdasági és szellemi élete nyúj­tott lehetőséget a tehetségek, a szaktudás igazi kibontakozá­sához és soha még társadalom nem becsülte meg úgy a szak­embereket, mint éppen a mai, a szocializmus felé haladó tár­sadalom. Mattyasovsz­ky-Zsolnai László a felszabadulás előtt is vezetőszerepet töltött be szak­máján belül, mint a Zsolnai­­gyár laboratóriumának veze­tője. Kísérletei, melyeket az el­múlt években fényes siker ko­­ronázott, visszanyúlnak a Há­ború előtti időkbe, de igazi ki­fejtéshez, kutatásainak harmo­­nikus szintéziséhez az újjáala­kult s a népet szolgáló tudo­mány korszakában jutott el Egy értékes és termékeny típus megszemélyesítője Mattyasov­­szky-Zsolnai. A múlt eredmé­nyeinek, haladó hagyományai­nak az új életbe való átvitelét, kamatoztatását példázza s azt a megbecsülést, mellyel a népi demokrácia a szakemberek felé fordul. HARC 200 FOK HÓKÜLÖNBSÉGÉRT... Szívesen és szere­tettel beszél munkájáról, eredményeiről, az igazi szakember és tudós sze­rénységével, mégis szilárd ön­tudatával. ■— A porcelángyártásban év­ezredes hagyományok őrizték a keverési arányt. 50­ százalék kaolin, 25 százalék földpát és 25 százalék kvarc. Ez volt a keverék, melyből az utóbbi kettő az olvasztóanyagot kép­viselte, a kaolin pedig a masz­­sza gyúrhatóságát, formázható­­ságát biztosította. Ez a keverék 1400 foknál égett ki s ez a hő­fok az egyszerűbb kemencék­kel elérhető maximumot jelenti. Minden egyes porcelántárgyat égetéshez tűzálló égetőtokba kell helyezni s ezek a tokok 3—4 égetés után használhatatlanná válnak. Ráadásul a finomabb kaolin csak külföldről volt be­szerezhető, ami szintén jelentős önköltségnöveke­dést, technikai nehézséget jelentett. A tétel adva volt: olyan keveréket teremteni, mely kisebb hőfokon, 1200 foknál égethető. Ez a hőfok kíméli a kemencéket, az égető­tokokat. Sikerült! A kaolint il­­lit-tel kevertük s az új keverék lehetővé tette az égetési hőfok leszorítását. Az iliit jól formáz­ható, mint szaknyelven mond­ják, képlékeny, plasztikus agyagásvány. A kaolin felét ez­zel helyettesítjük , ráadásul a másik fele másodosztályú kao­lin is lehet, vagyis a külföldi behozatalt sikerült kikapcsolni. Az iliit nem volt ismeretlen anyag a múltban sem. A múlt század végén egész sereg kő­edényt gyártottak belőle, — éppen csak nem tudták, micsoda. 1934-ben alapos röntgenspek­troszkópiai vizsgálatnak vetet­ték alá. Jó tulajdonságait a la­boratóriumi vizsgálat derítette fel. Lelőhelye után először sá­­rospatisnak neveztük, mert Sá­rospatak környékén bukkan­tunk rá. Szemében most is ott tüzel a felfedezés láza, ahogy a kezdeti izgalmakról, a kiindulás pilla­natairól beszél. Mint egy szép, izgalmas és fordulatos regény, úgy folyik szájáról a szó tovább. — Sajnos, egy nagy nehézség mutatkozott. Nem volt elég elő­állítani az új, alacsonyabb hő­fokon kiégő porcelánmasszát, ha megfelelő mázat nem talál­tunk hozzá. Ugyanolyan ala­csony hőfokon égő mázra is szükség volt. A régi mázak nem megfelelőek. Hosszas kísérlete­zés, kutatás után sikerült elő­állítani egy ólom és bórsavmen­tes cinkoxidos mázat, ami meg­felelőnek bizonyult. De mennyi hibás, rosszul sikerült égetés, mennyi laboratóriumi töpren­gés, keresgetés, mennyi sike­rültnek látszó, de fiaskót vallott hipotézis keringett munkánkban, míg eddig elértünk! A népi de­mokrácia áldozatkészsége, a tudományos haladás iránti ér­zéke és igénye tette lehetővé a kísérletek véghezvitelét. A nagy­üzemi bevezetést is az állam magasfokú segítségével végeztük el. Nem le­het ezen a ponton meleg szeretettel meg nem em­lékezni azokról a segítőtársaim­ról, munkásokról, technikusok­ról, formázókról, akiknek meg­feszített munkája oly nagy mér­tékben használt az ügynek. — Mik az új találmány leg­fontosabb előnyei praktikus vo­natkozásban? — Először is beruházás nél­kül lehetett a termelést növelni. A divatját múlt régi fajansz­­gyárak újra ü­zembehelyezhe­­tők lettek, s beálltak a nép­gazdaság szolgálatába. Másod­szor nincs többé szükség méreg­drága külföldi fínomkaolinra. Harmadszor az új keverék hasz­nálata igen nagy önköltség­­csökkentést eredményez. Elég, ha e helyen csak az égetőtokok fokozott kímélését említem meg. ÚJ TERVEK, ÚJ EREDMÉNYEK... De az élet nem áll meg. A kutatólaboratóriumok mélyén új eredmények születnek, a hala­dásért feszülő agyvelők új gon­dolatokat, terveket álmodnak. Mattyosvszky-Zsolnai László, a Kossuth-díjas vegyészmérnök­­e sem ereszti a hangot az utolsó mondat után, s már új tervek­ről, új eredményekről számol be. — Igen nagy munkát végez­tünk s most már bejelenthetjük: eredményes munkát más téren is. A feladat a porcelánégetés­ben az ala­gutkemencék beveze­tése volt. Az alagutkemence­­rendszer a régi köralakú, fix­­kemencékkel szemben lényeges modernizálást, minőségi fejlő­dést és nyersanyag megtakarí­tást jelent. A kerámiaiparban ré­gebben alkalmazzák már az alagútkemence-ren­dszert s be­­bizonyosodott, hogy 2/3 rész tüzelőmegtakarítással s 2/3 rész munkaerőmegtakarítással jár. A rendszernek a porcelánégetés­ben való alkalmazása azonban súlyos technikai nehézségekbe ütközik. Ezeket a nehézségeket sikerült leküzdeni s ezzel a vi­lágon szinte legelsőnek, a ma­gyar porcelánipar bevezetheti az alagútkemence-rendszert. — Miben áll ez? — Megépítettünk egy nyolc­van méter hosszú égetőkemen­cét. Ennek közepén helyeztük el a tüzelőkatlant. Az alagúton végig tűzálló anyagból készült kis kocsikban utazik az égetésre váró porcelán, mely így meg­kapja a különböző égetési fázi­soknak legmegfelelőbb fokoza­tos hőfokot, fokozatos kihűlést. A máz-oxidáció terén ennek hallatlan jelentősége van. A régi kemencék nehéz fizikai munká­val jártak, ez itt kiküszöbölődik s a kezelőszemélyzet ereje, ideje felszabadul a fokozott minőségi megfigyelésre. Az újítás bevált, s néhány hét óta hibátlanul, jól jön ki a kemencéből az áru ... — Mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt nagy igé­nyeket támaszt a rohamos gaz­dasági fejlődés a magyar por­celángyártással szemben. Régeb­ben a nagyméretű, legkényesebb porcelánokat külföldről hoztuk be s ez igen nagy valutám megterhelést jelentett. E felada­tok itthoni megoldása a közvet­len cél. A mennyiségi termelés­nél még, ha a nagyütemű villa­mosítási tervre utalok, mely az eddiginek sokszorosát kívánja meg porcelánszigetelők terén. Ma már nemcsak hogy nem szorulunk behozatalra e téren, de jelentős exporttal dolgozunk. Megoldandó feladat a kutatási terület kibővítése. A múltban a kutatásokat teljesen elhanya­goltuk , az összes típusokat vál­tozatlanul külföldről másoltuk. Pécsett már épül egy magas­­feszültségű kutatólaboratórium, mely e téren hatalmas fejlődést fog eredményezni. Új háztar­tási porcelángyár is épülni fog egyelőre meg nem szabott he­lyen valahol vidéken, a legmo­dernebb felszereléssel. A ma­gyar porcelánipar sosem látott nagyarányú fejlődés előtt áll.. . Mindennapi kenyér a mindennapi újság. A Magyar Nemzet tájékoztat, tanít, szó­rakoztat, ügyes-bajos dolgában eligazít, műveltségi színvona­lat emel, irodalmi krónikával szolgál. Minden száma külön érdekességet nyújt. Divat, humor, foto-útmutató, rádió, sakk, Kispajtás! A Tilagyac Vasárnap egész hétre való színes, szórakoztató olvasmány. Szabad száj karikatúrákkal telített pompás vicclap. Mind a három együtt rendkívüli kedvezményes áron, csupán 16 forintért fizethető elő egy hónapra. Minden előfizető részt vehet az 5000 forintos «Ki győz az NB I-ben?» című izgalmas sport­játékban. Vágja ki az itt következő megrendelőlapot és küldje be kiadó­­hivatalunknak. A portát a Magyar Nemzet fizeti. ei@ «D a? 1 a A *0 _ CQ a £ a aa 0?s 6 a i 5 z · h­S­U ■* · c7 ^ 8 ^ « 2 5D ■£ @ C3 I § t t N O 7

Next