Magyar Nemzet, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)
1950-09-01 / 203. szám
Ára: 60 fillér Péntek 1950 szeptember 1 , VI. év 203. szám Állam és egyház békés együttélése írja: Parragi György «Végre!» — Ebben az egyszerű szóban zsúfolódott öszsze az a megelégedés, megkönnyebbülés és őszinte öröm, amely a magyar közvéleményt eltöltötte abban a pillanatban, amikor hírül vette a Népköztársaság kormánya és a katolikus püspöki kar megállapodását. Ez a rövid szó valóban híven tükrözi vissza azokat az érzéseket, amelyek a megállapodásról szóló értesülés nyomán úrrá váltak a magyar nép lelkén. A Magyar Népköztársaság kormánya és a katolikus püspöki kar között létrejött megállapodás aláírása véget vetett az alsópapság s a hívők lelkében egyre jobban felhalmozódott nyugtalanságnak, növekvő türelmetlenségnek, sőt keserűségnek s a hívők, a papok többségének lelkébe most a szent béke, a húsvéti tiszta öröm költözött. Hogy milyen rendkívüli fontosságot tulajdonít az egész magyar közvélemény a megállapodásnak, ezt külsőképpen is mutatja az a körülmény, hogy az egész magyar sajtó, benne a püspöki kar lapja, az «Új Ember» is az első oldalon feltűnő betűkkel közölte a megállapodás szövegét. A lapokat valósággal elkapkodták. De még mielőtt a sajtó megjelent volna, a főváros lakossága hihetetlen gyorsasággal szerzett hírt a megállapodás aláírásáról, s mindenütt örömmel, megnyugvással tárgyalták a hírt és adták tovább egymásnak az emberek. Természetes ösztönnel megérezték, hogy ez a megállapodás csak jót jelenthet úgy a népi demokrácia, a dolgozó nép, mint a katolikus egyház, alsópapság és hívők számára. Érezték a katolikus hívők, különösen az alsópapság, hogy szívük leghőbb kívánsága teljesült és lelki ünnepnapot jelent számukra a megállapodás megkötése. E külső megnyilatkozások ismertetése után most már taglaljuk e megállapodás belső értékeit és az állam, az egyház szempontjából való jelentőségét. A megállapodásról mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy ez úgy az állam, mint az egyház kölcsönös érdekeinek felismerésén és szolgálatán alapszik. Ugyanakkor az állam és egyház magasrendű hivatásának betöltését, feladatainak teljesítését mozdítja elő. Mindkét félnek, de elsősorban a dolgozó népnek a javát szolgálja. Nem csupán a «dout des» rideg célszerűsége nyilatkozik meg a megállapodás szövegében, hanem a legmagasabb nemzeti és emberi eszmék követésének, szolgálatának készsége. Vagyis a megállapodás lényege szerintünk annak a szellemi és politikai együttműködésnek az elhatározásában áll, amelyre az egyház és az állam képviselői két legnagyobb vezető eszménknek: a nemzeti egységnek és a békének a biztosítása ügyében jutottak. Épp ezért a megállapodás hatalmas lépést jelent előre a nemzeti egység még szorosabb megteremtése és a békefront még nagyobb megszilárdítása és megerősítése felé .Vizsgáljuk ezért elsősorban a megállapodást ebből a két szempontból. A Népköztársaság kormánya és a katolikus püspöki kar által kiadott közös nyilatkozat bevezetése kihangsúlyozza, hogy mindkét tárgyaló felet az az óhaj vezette, hogy a magyar nép egységét, hazánk békés fejlődését azáltal is előmozdítsák, hogy biztosítják az állam és a katolikus egyház békés együttélését. A nemzeti egység szorosabbra fogásának vezérgondolata végigvonul a nyilatkozat egész szövegén. Ez világosan mutatja, hogy dolgozó népünk egységének egyik fontos összetevő erejét látja népi demokráciánk kormányzata az egyházakkal, így a katolikus egyházzal való békés együttélésben. Viszont a katolikus egyház vezetői is belátják, hogy az egyház nem szakadhat el a néptől, nem lehet a nép egységén kívül élő szervezet, mert ezáltal tápláló talaját veszti el és így hivatásának teljesítéséről mondana le. Az egyházat érdeke és hivatása egyaránt arra kötelezi, hogy a dolgozó nép egységét mint újjáépülő országunk legnagyobb erőforrását, a maga részéről is minden erejével támogassa. A megállapodásnak másik jelentősége az, hogy bizonyságtételt jelent a béke gondolata mellett. A nyilatkozat bevezetése is kihangsúlyozza a tárgyaló feleknek azt az óhaját, hogy elő akarják mozdítani hazánk békés fejlődését. Az első szakasz 4. pontja kimondja: 14 püspöki kar támogatja a békéért folyó mozgalmat. Helyesli a magyar népnek, a Magyar Népköztársaság kormányának a béke megvédésére irányuló törekvéseit, elítél minden háborús uszítást, elítéli az atomfegyver használatát és ezért az emberiség ellen elkövetett bűncselekményben bűnösnek tekinti azt a kormányt, amely először használja az atombombát. Ez az a pont, amelyet az egész dolgozó magyar nép pártkülönbségre, hitbeli felfogáskülönbségre való tekintet nélkül igaz örömmel fogad. Ez a nyilatkozat egyenesen kötelességévé teszi az egyházi személyeknek, hogy a maguk részéről is akadályozzák meg azt, hogy a háborús uszítók az egyházat továbbra is földalatti tevékenységük búvóhelyénektekintsék. Az egyház emberei nem tűrhetik ezek után, hogy a háborús gyújtogatók meggyalázzák a békeszerető Krisztus egyházát, hogy mint a Krisztus által kiűzött kufárok továbbra is belopódzanak a Templom csarnokaiba és ott Krisztus békeevangéliuma helyett az atombomba anti-krisztusának isten télen tanait hirdessék az atombomba mindenhatóságáról, az atomháború elkerülhetetlenségéről. Most már kötelessége az egyház embereinek, hogy leleplezzék és megbélyegezzék a béke ellenségeit, akik az egyházat a háborús uszítás fedőszervéül szeretnék felhasználni. A megállapodásnak fontos részét alkotják a püspöki karnak új társadalmi fejlődésünkkel, népgazdasági törekvéseinkkel s általában a magyar népi demokráciával kapcsolatos nyilatkozatai. Az első szakasz első pontja véget vet az öt évig tartó áldatlan, tisztázatlan helyzetnek, mely annyi bajnak, lelki válságnak volt a kútforrása. Ez a pont kimondja: «A püspöki kar elismeri és állampolgári kötelességének megfelelően támogatja a Magyar Népköztársaság államrendjét és alkotmányát.» Ez a mondat nemcsak szilárd alapokra helyezi az állam és az egyház viszonyát, de alkalmas arra, hogy eltávolítsa ebből a viszonyból a zavart keltő elemeket, a bizalmatlanságot, a gyanakvást. Ha előbb szövegezték volna meg ezt a világos mondatot és előbb helyezkedett volna az egyház erre az alapra, úgy már régen eltűnhetett volna ez a bizalmatlanság és a bizonytalanság. De jobb későn, mint soha és örülünk annak, hogy ez a világos fogalmazású mondat kiinduló pontja nemcsak a megállapodásnak, hanem lehetőséget nyit meg az egyház és az állam közötti szerencsésebb, biztató jövőjű új korszak számára. Ugyanebben a pontban kijelenti a püspöki kar azt is, hogy az egyház törvényei szerint eljár azok ellen az egyházi személyek ellen, akik a Magyar Népköztársaság törvényes rendje és kormányának építő munkája ellen fellépnek. Talán semmi sem illusztrálja inkább azt a mélyreható változást, amelyet az egyház és állam viszonyában a megállapodás hivatott teremteni, mint ez a pont A múltban eltévesztett úton járó egyházi politika következtében gyakran éppen azokat jutalmazta, akik a törvényes rend ellen felléptek és üldözte azokat az egyházi személyeket, akik népszeretetük, demokratikus felfogásuk következtében az egyház és állam megegyezésének úttörői voltak. A megállapodás jelentékeny módon előbbre viszi majd népgazdasági terveink megvalósítását is, annak ellenére, hogy első pillanatra úgy tűnik fel, mintha távol állna gazdasági életünktől. És mégis számíthatunk erre is, részben a nemzeti egység megerősítése folytán, részben azért, mert a nyilatkozatban a püspöki kar külön felhívja a katolikus hívőket, hogy mint állampolgárok és hazafiak minden erejükkel vegyék ki részüket abból a nagy munkából, amelyet a Népköztársaság kormányának vezetésével a magyar nép egésze végez, az ötéves terv megvalósításával, az életszínvonal emeléséért és a szociális igazságosság érvényesítéséért. Most, amikor a termelőszövetkezetek megalakulása oly hatalmas lendületet vett, különös jelentősége van a püspöki kar felhívása ama részének, amelyben arra hívja fel a papságot, hogyne fejtsen ki ellenállást a mezőgazdasági termelőszövetkezeti máz(Folytatás a 2. oidalon) Amerikai hadirepülőgépek ismét megsértették a Kínai Népköztársaság légiterét Csu En-Laj újabb távirata a Biztonsági Tanácshoz Pekingből jelenti a TASZSZ. Az Új Kína ügynökség közli, hogy a Koreában működő agresszív amerikai haderők repülőgépei ismét benyomultak a Kínai Népköztársaság területére és kínai polgárokat öltek és sebesítettek meg. Csu En-Laj, a központi népi kormány külügyminisztere ezzel kapcsolatosan újabb táviratot intézett Malikhoz, az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának elnökéhez és Trygve Liehez, az ENSZ főtitkárához. Követelte, hogy a Biztonsági Tanács haladéktalanul tegyen hatékony intézkedéseket a Koreában működő amerikai agresszív erők támadása kiterjesztésének megakadályozására és a Koreába benyomult amerikai erők kivonására. A távirat szövege a következő: Az augusztus 27-én történt incidenst követően a Koreában működő agresszív amerikai erők hadirepülőgépei augusztus 29-én ismét benyomultak a Kínai Népköztársaság légiterébe és több kínai polgárt megöltek és megsebesítettek. Augusztus 29-én 17 óra 45 perckor négy amerikai vadászgép Korea felől közeledve benyomult Kína területe felé és légi felderítést végzett a kuantiani körzetben fekvő Lakosziao felett, aTalucsian folyó jobbpartján. Ezután tovább repültek a Jalucsian folyó jobb partján Csantianhokou felé, körülbelül egy kilométerre Lakoszinótól. Ott kínai polgári hajókra lőttek, megöltek egy kínai halászt és két másikat megsebesítettek. 17 óra 50 perckor ugyanezek a vadászgépek az Antungtól északkeletre fekvő Koloucsi felett jelentek meg, ismét lőtték polgári hajóinkat, megöltek három kínai halászt, súlyosan megsebesítettek kettőt és könnyen megsebesítettek három másik halászt. A Koreában működő agreszszív amerikai erőknek ezek a folytatólagosan elkövetett provokációs gaztettei szembetűnően leleplezték és bizonyították az Egyesült Államok kormányának szándékát, hogy a háborút kiterjessze és megbontsa az egyetemes békét. A Kínai Népköztársaság központi népi kormányának nevében ezennel ismét vádat emelek az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt és követelem, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa haladéktalanul tegyen augusztus 27-i előterjesztésem alapján hatékony intézkedéseket, hogy az agressziójuk kiterjesztésére törekvő, Koreában működő agresszív amerikai erők hasonló cselekményei megszűnjenek és az agresszív amerikai erőket haladéktalanul kivonják Koreából, hogy az adott probléma többé ne váljék komoly méretűvé. Nagyon is szükségesnek vélem, hogy ezeket az intézkedéseket haladéktalanul megtegyék. Peking, 1950. augusztus 30. Csu En-Laj, a Kínai Népköztársaság központi népi kormányának külügyminisztere. A kínai hazafiak milliói egyhangúlag támogatják Csu En-Laj külügyminiszter tiltakozó táviratát. A kínai hazafiak milliói egyhangúlag támogatják Csu En- Lajnak, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének az amerikai külügyminiszterhez intézett tiltakozó táviratát, amely az amerikai kormányra hárítja a felelősséget Kína szuverenitásának megsértéséért és békés kínai állampolgárok meggyilkolásáért. A harag hangjai hallatszanak most Peking utcáin: „Ki az amerikaiakkal Koreából és Tajvanból!“, „Nem engedjük városaink bombázását !“ — írja Viszokov, a Pravda pekingi tudósítója. Kína üzemeinek munkásai kollektív leveleket írnak a központi népi kormányhoz, amelyekben kifejezik kemény tiltakozásukat az amerikai imperialisták támadása ellen és megfogadják, hogy a munka termelékenységének fokozásával, a demokratikus erők megszilárdításával válaszolnak az amerikai agresszióra. Az amerikaiak által Antungban ontott kínai vér lángoló gyűlölettel tölti el a nép szívét az új világháború gyújtogatói ellen. Világszerte erősödik a tiltakozás az amerikaiak koreai gaztettei és kínai provokációja ellen A magyar dolgozók üzemi röpgyűléseken ítélik el az amerikai imperialistákat Az egész haladó világ, a dolgozók százmilliós tömegei és minden békeszerető ember felháborodva tiltakozik már hetek óta az amerikai imperialisták gyalázatos koreai rablótámadása és sorozatos kegyetlenkedése ellen. Ez a tiltakozó hullám naprólnapra erősödik és most újabb lendületet kapott azzal, hogy a háborúra készülő amerikai imperialista kalandorok újabb provokációkra vetemedtek a kínai nép, a Kínai Népköztársaság területe ellen. Joggal írja a Literaturnaja Gazda «A fékevesztett yenkik fényes nappal heves tűz alá vették Cshang, Lincsiang és Antung kínai városokat, békés emberek véreit ontották és súlyos anyagi károkat okoztak» és nemcsak a repülőgépek jelzései árulták el az Óceánon túli gengsztereket, hanem az a rabló módszer, amit az egész világ már jól ismer. Ez ellen a vakmerő provokáció ellen újult erővel tiltakozik a világ minden becsületes embere és a békét védő százmilliók sorában felemelik hangjukat a magyar dolgozók is, tiltakozva az amerikai banditák újabb háborús provokációi ellen. cétok támogatása érdekében. A ti harcotok a mi harcunk is. Németországot is az angolamerikai imperialisták darabolták fel. Nyugati-Németországot az angol-amerikai imperialisták az új világháborúra akarják felkészíteni. A stockholmi felhívásnak és a Béke Hívei Állandó Bizottsága prágai határozatának szellemében a békéért tevékeny harcra mozgósítjuk Németország valamennyi dolgozóját, hogy meghiúsítsuk a háborús gyújtogatóknak a harmadik világháború kirobbantására irányuló nyugatnémetországi előkészületeit. Korea a koreaiaké! Németország a németeké! Gátoljátok meg az amerikai háborús gyújtogatók mesterkedését!“ A Szovjetúnió dolgozóinak erélyes tiltakozása A Szovjet Írók Szövetsége felhívást intézett a Biztonsági Tanácshoz, amelyben követeli: vessenek véget haladéktalanul az amerikaiak koreali agressziójának, azonnal és feltétel nélkül tiiltsák be a koreai békés városok és a lakosság bombázását. Hasonló felhívást intézett a Biztonsági Tanácshoz a szovjet Szénipari Munkások Szakszervezetének vezetősége. A Szovjetunió művészei és írói egymásután nyilatkoznak és írnak cikkeket az amerikaiak koreai vandalizmusa ellen. A többi között Szergej Obrazcov, a Sztálin-díjas népművész cikkében hangsúlyozza, hogy a szovjet emberek az amerikai agressziót hősiesen visszaverő szabadságszerető koreai nép mellett állnak. „Korea a korétké! Németország a németeké!“ A Szabad Nemetszervezeti Szövetség N agresszusának küldöttei röbi üdvözlő táviratot a koreai szakszervezetekhez: „Testvéri szolidaritásunkról biztosítunk benneteket és mindent megteszünk igazságosaa. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség béketüntetése Usti nad Labem városában hatalmas béketüntetést rendezett a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség. A tüntetéseken 15.000 ifjú békeharcos nyilvánítota ki szilárd békeakaratát. Karlovy Varyban a dolgozók békegyűlésén felszólalt Kim Hen-Bong, a prágai nemzetközi diákkongresszuson részt vett koreai diákküldötség vezetője. A gyűlésen a szakszervezet helyi titkársága ismertette a koreai nép támogatására vállalt önkény