Magyar Nemzet, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-01 / 279. szám

Arad 60 fillér Péntek 1050 december 1 . TI. év 270. szám Vörösmarty ébredése A magyar nyelv legneme­­sebb érceiből harangot ön­teni született százötven évvel ezelőtt, december elsején, egy nyéki gazdatiszti házban Vörösmarty Mihály. E ha­rangnak — lírai, epikai és drámai költészetének — mély, komoly, férfias zen­gése, nem egyszer félrevert kongása s mindig az egész magyar égaljat betöltő zú­gása hívta eszmélkedni a XIX. század magyar irodal­mát. Ráeszméltette a költő­ket arra, mi az író nemzeti és emberi küldetése egy kor­ban, mely új eszméket for­gat magában, ércének tömör, ünnepélyes hangjával pedig Vörösmarty a saját példáján mutatta meg, hogyan lehet «régi dicsőséget» és új re­ményt,­ hagyományt és hala­dást összeforrasztani, egysé­gessé ötvözni, harmonikus csengésre bírni. Vörösmarty élete és műve alkalmas arra, hogy benne a költő hivatása a korok vál­tozásaiban tanulmányozható legyen. Társadalmi és poli­tikai fordulón érett íróvá a jogi és filozófiai tanulmá­nyokat végző, fiatal házita­­nító. Küszöbre ért a magyar történelem, a felvilágosodás­ból csírázó reformkor és a reformkorból fakadó forra­dalom vízválasztójára. Az ifjú férfinak, kit sorsa erre a válaszútra tett, szabad volt a választása; hátra, vagy előre? Hátra a kitaposott, biztos úton, az abszolutiz­musnak­ segédkező költészet irányába, vagy előre az is­meretlen ösvényen a jövő és a szabadság felé? Költői készsége megvolt rá, hogy a merev, kihűlt klasszikum for­máiba temetkezzék s divato­zó, érzelmes versekkel talál­ja meg a népszerűséget. Elő­­érzete és emberi lelkiismerete azonban azt sugallta, hogy a parázsló romantikába nyúl­jon kifejezési formáért és hazafias és eszmei mondani­valóban találjon új tartal­mat. Előre,­­ így döntött. Ébresztője lett egy irodal­mi iránynak, amely előbb csupán a nemesi nemzet, de utóbb az egész nép szívdobo­gására figyelt költészetében s amely Petőfiben már a népforradalom dalait éne­kelte. Vörösmarty maga volt, ki «a riadó, vak mélységet felverte szavával» s a jelen mélységei fölött hidat vert múlt és jövő közé. A múltba nem menekült, mint sokan tanították és hi­szik na is. A múltból csak elindult. Benépesítette egy sajátos, magyar mitológiával, hogy buzdító energiáival és mozgalmasságával mozdulásra serkentse a béna jelent­ő rést, erő és szent akarat» mozgósításával segítsen a jö­vendő felé lépni. A férfi Vörösmarty kö­rültekint a világban, «mun­kás szánat közt a kali­bákba benéz» s töprengő lelke, önmagát folyvást kér­dező s magának felelő esz­mélete így szólal meg: «Nagy­ Caesarok után feltűnnek az ördögi Nérók. — És ki ve­sződik, küzd, vérzik alattok? A nép.» Felismerése azok közé az emberek és azok közé a mozgalmak közé ve­zeti, akikről és amelyekről tiszta lelkiismerettel állíthat­ja — ezért a tiszta lelkiisme­­retért küzd teljes életében páratlanul becsületes jelleme — hogy «...a pór terhén kön­nyitni igyekszünk.» A jobbágyfelszabadítás gondo­lata, mint a reformkor többi nagyját, Vörösmartyt is lel­kesíti. Felülről még ugyan, a nemesség oldaláról, nem benső, megszenvedett élmé­nyek szorítására, mint a ple­bejus Petőfit és Aranyt, de a gondolat már él s Vörös­martyt ismerve, el is mélyül benne, fellobbanó lelkesedés­ből állandó tűszzé és tartós eltökéltséggé válva. Rájön, elsőként a reformál­ni szándékozó nemesek közül, hogy a haza nem egyetlen osztály birtoka, hanem min­denkié, aki határai között jó­szándékkal munkálkodik. Ki is mondja: «S nemcsak di­csőké a haza, — A munkás pár, szegény — Bár észre­vétlen, dolgozik — A hon de­rű idén.» Szabad és merőben új elv ezt a nemesség oldalá­ról hangoztatni, a forradalom s későbbi forradalmak elő­­hangja. Ideje és helye van itt be­szélni Vörösmarty sokat em­legetett «pesszimizmusáról». A pesszimizmus rendsze­rint kérdésekként nyilatko­zik meg Vörösmarty költé­szetében, de az optimizmus határozott feleletekben. «Nincs veszve bármi sors alatt, — Ki el nem csüggedett» — írja a Keserű pohár­ban. «Még van lelke Árpád nemzetének » — szól Liszt Ferenchez: «Az nem tehet, hogy annyi szív — Hiába onta vért, — S ke­servben annyi hű kebel —. Szakadt meg a honért» — zúg a Szózat a magyarokhoz­. A kétkedő kérdésre: «­Ment-e — A könyvek által a világ elébbi» — ugyanabban a műben m­egjő az előremutató válasz, az elszánt biztatás: «És mégis, mégis fáradoz­nunk kell, — Előttünk egy nemzetnek sorsa áll — Ha azt kivívtuk a mély süllyedés­ből — S a szellemharcok tisz­ta sugaránál­­— Olyan ma­gasra tettük, mint lehet, — Mondhatjuk, térvén őseink porához: — Köszönjük, élet­­áldomásodat, — Ez jó mulat­ság, férfimunka volt!» A kérdőjelre Vörösmarty leg­többször felkiáltójellel felel, hullámvölgyre hullámheggyel. Ez volna az ő csüggedtsége? Vagy az-e, az a jóslatszerű’ hang, amely így beszél: «Hogy a legalsó pár is kuny­hójában — Mondhassa biz­ton: nem vagyok magam! — Testvérim vannak, számos milliók. — Én védem őket, ők megvédnek engem. — Nem félek tőled, sors, bármit t akarsz. — Ez az miért csüg- I gedni nem szabad». Nem tör- " pe reménytelenség dadog Vörösmarty életművében, köl­tészetében épúgy, mint pró­zájában, hanem a hatalmas alkotó férfias szomorúsága zeng benne, az a komolyság, amelyet Petőfi «hegedűink első hangjai»-nak nevez. «Első hang» csakugyan Vörösmartyé a magyar iroda­lomban, innen, a komolysága, mély csengése. Első hang, amit a Gutenberg-albumba írt emléksorai megütnek, többek közt így: «Majd, ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek — S a kitörő nap­fény nem terem áltudományt; —­ Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből— S a szent béke korát nem cuda­­rítja gyilok, ... — Majd, ha tanácsot tart a föld népsége magával ■— és egeit ostromló hangokon összekiált, — S e zajból egy szó válik ki dö­rögve: igazság... — Méltó emlékjelet akkoron ad a vi­lág.» E dörögve kiváló szó: igazság, már ugyanazt jelenti, mint Petőfinél ez: világ­szabadság, s nem kevésbbé erőteljes annál. És első hang Vörösmarty hangja akkor is, mikor kibuggyan belőle pat­rióta és humanista hite: «Leg­szentebb vallás a haza s em­beriség».­­ ■■ Haza és emberiség haladá­sára esküdött fel Vörösmarty költészete — ebben mutatott példát kora fordulóján a­ ma­gyar irodalomnak s minden korforduló történelmi sválto­­zás költőinek. Természeténél és társadalmi körülményeinél fogva van magatartásában tartózkodás, van lényében el­húzódó hajlam és csönd, de csöndjét felveri a lelkiisme­ret hívása. Kritikusan nézi a korának lomhaságra hajló magyar életét. Cselekszik is, nemcsak szemlélődik Cselek­szik azzal, hogy drámáiban, eposzaiban, lírai verseiben , megmutatja «mire képes a le-­j ! nézett s a nagyurak palotái­ból száműzött magyar nyelv»; cselekszik azzal, hogy a né­pért síkra száll; cselekszik az­­­­zal, hogy Kossuth és a sza­badság oldalán , ellenzéki -po­­­­litikai szerepet vállal s kép­viselője le­sz a bácsalmási ke­rületnek: azzal,­ hogy szembe-­­ néz a menekülés az üldözte­tés, a hujcsosás veszélyeivel;­­ azzal,hogy az elnyomatás idején mer eljövendő ünnepet kiáltani.­­Pályája egyenesen emel­kedő, hatalmas ív a haladás felé s a jövő irányába mutat. Megszólal benne s egyre é tel­tebben zeng a szociális hang, az egyenlőség követelése, mindenféle előítélet, a kozmo­­politizmus­­ és a faji meg­különböztetés elleni, zord ha­rag. Vörösmarty­ban van ugyan ellentmondás, de ép­pen ezekben az ellent­mondásokban megmutatni és kifejteni öt, az új ma­gyar irodalmi és politikai történelemnek egyik legszebb feladata Úgy kell ezt az egyik legfőbb szellemi­­ kin­cset, Vörösmarty művét, a nép­ elé tárni, hogy igazi valójában, torzítás nélkül, megmutatkozhassék a költő: tiértetek dolgoztam, a sza­badságtokért, emberméltóság­tokért, a tiétek vagyok egé­szen, magyar nép. Mint aho­gyan Vörösmarty szólítgatta az «Árpád ébredése» című művében a honfoglalót: «hosszdalmas, sírt éj után —• Népek körébe hozlak, ébre­dőt»■; — úgy kell hosszú éj után ébredésre hívni Vörös­martyt, népe körébe. Ennek az Irodalmi ébresztésnek a kezdetén, Vörösmarty igazi értékeinek szemlélésekor, bát­ran idézhető Eötvös megálla­pítása a százötven éves költő­­­­ről: «Nem csak a művelt osztályok költője, ő az összes nemzeté; vannak költemé­­­­nyei, amelyeket a történethez­­ számíthatunk, oly nagyszerű azon hatás, mellyel a nemzet kifejlődésére voltak.» .­­____________ M.B.B. Hatalmas lelkesedéssel tette magáévá az Országgyűlés a varsói Békevilágkongresszus határozatait Andics Erzsébet a varsói Békevilágkongresszusról számolt be. Olt pénzügyminiszter a jövő évi költségvetést terjesztette elő A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa november 25-i üléséne­k határozata értelmében csütörtökön délelőtt összeült az Országgyűlés. Az új ülésszak első ülésén megjelent J- D. Ki­­szeljov, a Szovjetunió magyar­­országi nagykövete, és a diplo­máciai testület több tagja. Röviddel 11 óra után nagy . Az elmúlt hetekben nagy horderejű nemzetközi esemény zajlott le Varsóban — kezdte beszédét Andics Erzsébet —, amely közvetlen nagy jelentő­séggel bír a mi országunk, a mi népünk számára is. November 16-a és 22-e között folyt le Varsóban a Béke Híveinek H. Világkongresszusa, amely nagy­jelentőségű határozatokat ho­zott a népek békéért folytatott harcának további megerősítése érdekében. . Andics Erzsébet ezután az angol kormány alattomos mes­terkedéseiről beszélt, mellyel megakadályozta a küldöttek nagy részének Sheffieldbe uta­zását, majd így folytatta: — A Békevilágkongresszusnak sikerült a nemzetközi békemoz­galom legsürgősebb tennivalóit ,agy meghatározni, hogy először teljesen világosak és egyértel­műek; másodszor elfogadhatók a jószándékú emberek legszélesebb rétegei számára, a legkülönbözőbb politikai irányzatok képviselői számára, ha azok őszintén akarják a békét, harmadszor: sikerült elérni, hogy a kidolgozott javaslatok valóban alkalmasak arra, hogy egy újabb háború megakadályo­zásának hatékony eszközei le­gyenek. A varsói kongresszus felhívta az Egyesült Nemzetek Szervezetét: ne hagyja magát az imperialisták eszközévé leala­­csonyítani.­­ A varsói békevilágkongresz­­szus programmjának végrehaj­tására megválasztotta nemzet­közi vezetőszervét: a Béke Vi­ta is közben foglalta el helyét az ülésteremben a magyar nép szeretett vezére, Rákosi Mátyás, az MDNP főtitkára, Róna N Sán­­dor, a Népköztársaság E­löki Tanácsának elnöke, Dobi István, a minisztertanács elnöke és a kormány tagjai. Az ülést Drahos Lajos, az Országgyűlés­­ elnöke nyitotta togtanácsot. A Béke Világtanács szélesebb alapokon nyugszik, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete, mert egyesíti az összes népek képviselőit, azokét is, amelyek nem tagjai az ENSZ- nek.. . — A magyar delegáció tevéke­nyen kivette részét mind a ple­náris ülésekből, mind a bizottsá­gok tanácskozása­iból és hangot adott a stockholmi felhívás hét és fél millió magyar aláírója, az egész magyar nép egyöntetű békeakara­tának. A varsói Béke­­kongresszuson, a világbékemoz­­galom­ e nagy nemzetközi fó­rumán mondtuk el, hogy a ma­gyar nép békét akar, mert való­ra akarja váltani nagy terveit, be akarja hozni sokszázéves el­maradottságát, fel akarja építeni szocialista Magyarországot. A magyar nép hazafias kötelessé­gének tartja küzdeni a békáért, tisztában van azzal, hogy az angol-amerikai imperialisták és háborús gyújtogatók egy új há­ború segítségével akarják leti­porni a népek és köztük a ma­gyar nép fiatal szabadságát, vissza szeretnék hozni a magyar nép nyakára a földbirtokosokat és kapitalistákat. Kijelentettük, hogy a magyar nép minden becsü­letes fia és leánya élete árán is kész, minden eszközzel kész megvédeni szabadságát, megvédeni a békét. Felsoroltuk a magyar nép aktív küzdelmét, tevékeny munkáját a béke érdekében, rámutattunk arra, hogy iskoláinkban békére neveljük a gyermekeket, a béke védelme ösztönzi munkásainkat nagyobb teljesítményekre, pa­rasztjainkat a termelés fokozá­sára, tudósainkat új felfedező­meg. Megemlékezett Takács Já­nos képviselő elhuny­táról, aki­nek emlékét az Országgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg. Több elnöki bejelentés után na­pirend előtt Andics Erzsébet Kossuth-díjas egyetemi tanár szólalt fel, sekre, művészeinket új alkotá­sokra. A mi hadseregünk ka­tonái a magyar nép békéjét és szabadságát védik. (Nagy taps.) A­ népi demokratikus Magyar­­ország soha egy pillanatra sem fogja gyengíteni harcát a béké­ért, szem előtt tartva Rákosi Mátyás útmutatását: „Nem rés, hanem erős bástya leszünk a béke frontján“. (Az országgyű­lés tagjai helyükről felállva, hosszasan éltetik Rákosi Má­tyást.)­­ " — A nemzetközi békeharc — folytatta Andics Erzsébet — egyrészt annak a nagyjelentősé­gű ténynek a pontos felismeré­sén ,és... felmérésén, alapszik, hogy egy újabb háború kirob­bantása csak az imperialisták kis klikkjének érdeke, az embe­riség széles tömegei irtóznak egy újabb háborútól, nem haj­landók idegen célokért vérüket ontani egy újabb imperialista háborúban. Sohasem volt még a történe­lemben ilyen hatalmas töme­geknek ilyen szervezett moz­galma, de nem is lehetett. Ilyen mozga­lom csak korunkban keletkez­hetett, amikor a népek nemcsak a kapitalista társadalom ször­nyűségeit, esztelenségát és kiút­talanságát látják, de látják a kommunizmust építő Szovjet­unió testvéri barátságban élő népeinek nagy példáját, látják a kapitalizmus bilincseiből ki­szabadult népi demokratikus országok sokszor kis népeinek is nagy sikerét. (Nagy taps­) Megnőtt a népek öntudata. Meg­nőtt a népek ereje. Megnőtt a bizalmuk önnön­­ erejükben, mert tudják, hogy nagy küzdel­mükben az életért és az emberi­ségért, a pusztulás és emberte­lenség ellen Sztálin lángesze ve­zeti őket­ (A képviselők hossza­san, perceken keresztül felállva tapsolnak.) — Korunk nem a zsarno­kok, elnyomók és népgyilko­sok győzelmének korszaka, korunk a népek győzelmének korszaka. — Kérem a magyar nép itt összegyűlt képviselőit, a magyar országgyűlést, tegye magáévá a varsói Békevilágkongresszus ha­tározatait, mert azok felölelik, azokat a sürgős tennivalókat, amelyeknek segítségével, meg­valósításával elkerülhetjük egy újabb háború egyre fenyegetőbb veszélyét, megőrizhetjük a népek békéjét.­­• Ugyancsak javaslatot te­szek egy békevédelmi törvény kidolgozására, amelynek értel­mében népi demokratikus orszá­gunkban a háborús propaganda bármilyen farmája büntetendő cselekménnyé válik. Andics Erzsébet felszólalását a képviselők hosszas, lelkes lapo­sai fogad­ták, majd a beterjesz­tett javaslatokat egyhangúlag el­fogadták. Drahos Lajos elnök a követ­kezőket mondotta: Határozatil­ag kimondom,, hogy a Béke Hívei II. Világkongresszusának a béke biztosításáról szóló határozatát az országgyűlés elfogad­a. De nemcsak az országgyűlés hanem az egész dolgozó magyar nép szívvel-lésekkel magáévá teszi a béke megvédésére hozott javas­latot, mivel ez a béke dolgozó népünk boldogulását és szabad­ságát biztosítja. Ezután Szabó Piroska, az El­nöki Tanács titkára számolt be a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának az Ország­gyűlés két ülésszaka közötti működéséről. Az Elnöki Tanács az Országgyűlés május 12-én berekesztett és november 30-án megnyílott ülésszaka közötti idő­ben 16 ülést tartott és 29 tör­vényerejű rendeletet alkotott. A titkári beszámolót az Ország­­gyűlés tudomásul vette. Ezután Olt Károly pénzügy­­miniszter beterjesztette az 1951. évi költségvetést és a költségve­tésiről szóló törvényjavaslatot, majd elmondotta expozéját. A magyar nép élete árán is kész megvédeni szabadságát és a békét

Next