Magyar Nemzet, 1951. június (7. évfolyam, 125-150. szám)
1951-06-01 / 125. szám
Srai 60 fillér A német nép békeszavazása A nemzetközi békeharc szempontjából döntő jelentőségű az a népszavazás, ami Nyugat-Németországban folyamatban van az újrafelfegyverzés ellen, és a még 1951- ben megkötendő német békeszerződésért. A Német Demokratikus Köztársaságban a napokban tartják meg ezt a népszavazást, amellyel Németország szabad részének lakossága kifejezi nemcsak békés szándékát, hanem a nyugati imperialisták által két részre szakított Németország és az egész német nép egységét. Sztálin generalisszimusz 1949. októberében Wilhelm Pieckhez és Otto Grotewohlhoz, a Német Demokratikus Köztársaság vezetőihez intézett történelmi jelentőségű levelében megállapította: «Kétségtelen, hogy a békeszerető demokratikus Németország fennállása a békeszerető Szovjetúnió fennállása mellett kizárja az európai háborúk lehetőségét, véget vet a vérontásnak Európában és lehetetlenné teszi, hogy a világ imperialistái bilincsbe verjék az európai országokat. Mint a világbéke-mozgalom nagy zászlóvivőjének levele is hangsúlyozta, a békeszerető Német Demokratikus Köztársaság megalakulása valóban fordulópont volt Európa történetében. A német militarizmus évszázadokon át mint súlyos fenyegetés nehezedett Európa országaira, amelyek közül diem egy majdnem elvérzett a fasizmus éveiben ennek a militarizmusnak fojtogató karmai között. A németek egy részébe belenevelt és a hitleri időkben betegesen felduzzasztott militarista szellemet nyergettek meg az amerikai-angol imperialisták, amikor Németországnak általuk megszállt nyugati részében megkezdték a bűnös újrafelfegyverzést. Első teendőjük az volt, hogy kinyitották a fegyházak kapuit a százezrek meggyilkolásáért felelős hánmús bűnös sáci tábornokok és ágyúgyárosok előtt, hogy csakhamar rájuk bízzák az új Wehrmacht megszervezését és a német hadiipar feltámasztását. Ami azóta történik Nyugat-Németországban, az nemcsak valamennyi nemzetközi egyezmény durva megszegése, hanem a legbűnösebb provokáció egész Európa és minden békeszerető nép ellen. Sok minden történt addig, amíg most Bonnban bejelentették, hogy felállítják az új nyugatnémet hadsereg főparancsnokságát. Az imperialista megszálló hatalmak a revansra vágyó német monopoltőkére támaszkodva, a Hitlert hatalomra segítő reakció segítségével a leggonoszabb összeesküvést szövik egy új háború kirobbantására a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen — Nyugat-Németországot használva fel ugródeszkául. Az USA, Nagy Britannia és Franciaország külügyminisztereinek 1950 szeptemberi newyorki konferenciája óta Nyugat-Németország remilitarizálását katonailag és gazdaságilag nyíltan és gyorsított iramban folytatják. Ugyanakkor, amikor a külügyminiszterhelyettesek párizsi értekezletén a nyugati hatalmak képviselő képmutató módon tagadniróbálják Nyugat-Németország újrafelfegyverzését. Truman csak néhány nappal ezelőtt, május 24-én az amerikai kongresszushoz intézett üzenetében ismételten nyíltan beismerte Nyugat-Németország remilitarizálását, amikor kijelentette, hogy Nyugat-Németország «,közvetlenebb formában fog hozzájárulni a közös védelemhez.» De nyíltan beszélnek Washington bonni zsoldosai is az újrafegyverkezésről. Bár eddig a legkülönbözőbb fedőnevek alatt szervezték meg az új Wehrmacht magvát, Adenauer már a múlt év augusztusában kijelentette a New York Timesnek adott nyilatkozatában. -Fel kell ismernünk egy erős német védelmi erő felállításának szükségességét.» Cinkosa, az «ellenzéki»’ szerepben szélhámoskodó Schumacher, a jobboldali szociáldemokraták vezetője, néhány nappal később stuttgarti beszédében megtoldotta ezt a nyilatkozatot: «Készek vagyunk, hogy újra fegyvert viseljünk...» Egész Nyugat-Németországban leállítják a békeipart és a haditermelésre térnek át a Rajna- és Ruhr-vidék üzemei, mindenütt lázasan készítik az új repülőtereket, a stratégiailag fontos helyeken robbantásokat készítenek elő és a Nürnberger Nachrichten adatai szerint eddig Nyugat- Németország 630 hídjába építettek be robbantókamrákat. Nyugat-Németország haditáborrá alakul át —■ mint azt a Német Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozata megállapítja. Hiábavaló azonban a háborús összeesküvők minden katonai készülődése, hiába vesz részt a bonni lakájkormány a Nyugat-Németországot európai hadibázissá átalakító Schuman-tervben. Nyugat- Németország népe nem hajlandó a ráerőszakolt áruló vezetőket követni azon a pusztuláshoz vezető úton, amelyet a Wall Street és a City jelölt ki számukra. A nyugatnémetországi dolgozók életszínvonala a háborús előkészületek fokozásával egyenes arányban romlik, az új fasizálási folyamat elrabolja a nyugati zónákban élő minden nemettől a legelemibb szabadságjogokat. Hiába próbálják a revansgondolat propagálásával és a militarizmus dicsőítésével a német népet félrevezetni, a németek túlnyomó többsége elutasítja az amerikai háború tervét. A remilitarizálás ellen irányuló népmozgalom egyre szélesebb tömegeket ragad magával és amíg azelőtt Nyugat-Németországban az «ohne uns» jelszó alatti mozgalom inkább passzív jellegű volt, most a háború elleni állásfoglalás egyre aktívabb formákat ölt. A német nép még nyögi a második világháború okozta szenvedéseket, a légitámadások nyomai még ott éktelenkednek a nyugatnémet városok utcáinak romhalmazaiban, a német asszonyok nem akarják az amerikai és ruhrvidéki kapitalisták nagyobb profitja érdekében férjeik után fiaikat is elveszíteni, a német fiatalok nem hajlandók elnyomóik érdekeiért fiból vásárra vinni életüket .Nem vállalkozunk semmiféle munkára, amely a háborús célokat szolgálja, hanem békét akarunk le — jelentette ki a pirmasensi munkanélküliek szövetségének vezetősége, amikor a városi munkaügyi hivatal négyezer munkanélküli mozgósítását kérte egy közeli repülőtér építkezési munkálataihoz.. Hetvenezer nürnbergi munkás és alkalmazott szakította nemrég félbe két órára a munkát, hogy tiltakozzék Adenauer újrafelfegyverkezési politikája ellen és április végén Frankfurt am Mainban a jobboldali szociáldemokrata párt ezer képviselője hozott határozatot— Schumacher akarata ellenére — a felfegyverzés ellen. Jól ismeri ezt a néphangulatot a bonni bábkormány és ezért tiltotta be a népszavazást. A békevágyatazonban nem lehet elnémítani Nyugatnémetországban sem, a népszavazás minden erőszak ellenére egyre nagyobb méreteket ölt. Ezt az egyre hatalmasabban kibontakozó nyugatnémetországi népmozgalmat támasztja most alá a Német Demokratikus Köztársaság a június 3-án, 4-én és 5-én megtartandó népszavazáson, amelyen Németország szabad részének egész lakossága egy emberként fogja követelni az újrafelfegyverzés megszüntetését és a Németországgal még ebben az esztendőben megkötendő békeszerződést. A Német Demokratikus Köztársaság ezzel a népszavazással, csakúgy, mint minden cselekedetével, az egész német nép, az egységes demokratikus Németország igazi képviselője. A Szovjetúnió vezette hatalmas béketábor fáradhatatlan felvilágosító munkájának és hősies erőfeszítéseinek egyik legnagyobb eredménye, hogy a tegnapi militarista Németországból a békemozgalom egyik élharcosa lett. Mi magyarok, akik Európa annyi népével együtt olyan sokszor szenvedtünk a német militaristák csizmájának taposása alatt, a békés jövőbe vetett szilárd hittel tekintünk a németországi népszavazás eredménye elé. Tudjuk, hogy a militarista Németország Európára nehezedő fenyegetése örökre megszűnt ** nincs az a sötét imperialista erő, amely újra a világra tudja zúdítani a náci hadsereg bármilyen új változatát. Ezt dokumentálja majd a németországi népszavazás. László Ferenc Olaszországban az erőviszonyok komolyan megváltoztak, írja a Pravda A világsajtó megállapítja, hogy az olaszországi eseményeknek nemzetközi jelentőségük van Iránban újabb hatalmas tüntetések zajlottak le az angol-amerikai követelések ellen A külpolitikai helyzet A világsajtót az utolsó huszonnégy órában főleg az olaszországi községi választások eredményei foglalkoztatják. Általános az a megállapítás, hogy az olasz eredmények sokkal többet jelentettek szokványos községi választásoknál. Ezeknek a választásoknak igen nagy jelentőségük, nemzetközi szempontból értékelhető fontosságuk van. A Pravda megállapítja: a választás a kormánykoalíció befolyásának elvesztéséről tanúskodik. A Manchester Guardian egyenesen odáig megy, hogy leszögezi: az eredménynek kétségtelenül intő jelnek kell lennie az imperialisták számára. A gaulleista Paris Presse pedig felvetette a kérdést, mikép számíthat Amerika Olaszországra — ahol a kommunista és baloldali szavazatok száma úgy megnövekedett — a Szovjetúnió elleni politikában? Az olasz nép valóban az imperialistákat szolgáló és Olaszországot az agresszív Atlanti Blokk támogatójává tevő de Gasperi-kormány ellen foglalt állást. A nemzetközi érdeklődés nem csökkent Iránnal kapcsolatosan sem. Iránban folytatódtak a tömegtüntetések az imperialisták beavatkozási kísérletei ellen. Az iráni tömegek nemcsak helyeslik a kormánynak azt a felfogását, hogy az Angol- Iráni Olajtársaság ügye nem tartozik a hágai nemzetközi döntőbíróság elé, hanem most már azt követelik, hogy töröljék az államosítási törvényből az Angol-Iráni Olajtársaság bizonyos igényeinek elismerését. Az iráni nép nem ismeri el, hogy ennek a társaságnak, amely évtizedeken át kizsákmányolta Iránt és mérhetetlen hasznot vágott zsebre, bármilyen jogai is lennének. Is segítségére volt a reakciónak, a Keresztény Demokrata Párt és a jobboldali szocialisták befolyásának elvesztéséről tanúskodik. A számadatok azt bizonyítják hogy az erőviszonyok az országban, az 1948 évihez viszonyítva, komolyan megváltoztak. A baloldali pártok (a Kommunista Párt, a Szocialista Párt és a hozzájuk csatlakozottak) öt tartományi központban — Bologna, Savona, Pesaro, Mantua, Rovigo — és egész sor más nagyváros községtanácsaiban többséget szereztek. Az 1948 április 18-i választások idején alakult népi tömb él és működik. A gaulleista Paris Presse is kénytelen megállapítani, hogy a kommunisták befolyása nem csökkent Olaszországban, hanem ellenkezőleg, az utolsó két év során határozottan megerősödött. «Felmerül a kérdés, lehet-e sikerre vinni ilyen körülmények között a Szovjetunió ellen irányuló felfegyverzési politikát?» A trockista Franc Tireur római tudósítója cinikusan megállapítja: „A kommunisták növelték szavazataik számát az északolaszországi községi választásokon, a kormánypártok viszont mandátumaikat szaporították.“ (A trockista lap nem tette hozzá, hogy a mandátumoknak ez a szaporítása a választók akaratának meghamisítását célzó reakciós listakapcsolásokkal és a fasisztajelegű választási törvényben biztosított prémium mandátumokkal vált lehetővé.) A londoni rádió hírmagyarázója megállapította, hogy az olasz községi választásoknak nemzetközi jelentőségük van és így a választások „valósággal népszavazás jellegét öltötték". A Keresztény Demokraták az egész vonalon szavazatokat vesztettek, a kommunisták és a baloldali szocialisták viszont nemcsak szilárdan tartották állásaukat, hanem meg is javították helyzetüket. A londoni rádió egy másik hírmagyarázója e ismerte: „Kizárólag a szavazási rendszer tette lehetővé, hogy a kormánypárti csoportok többséget szerezzenek olyan községekben, ahol a Kommunista Párt a legerősebb különálló párt.“ A Manchester Guardian szerint az eredménynek kétségtelenül intő jelnek kell lennie az olasz kormány és nyugati szövetségesei számára. A newyorki rádió is kénytelen volt elismerni, hogy a leadott szavazatok számát tekintve, a Keresztény Demokrata Párt nem tudta megjavítani helyzetét, a baloldal pedig erős politikai tényezőként kerül ki a választásból. A Giornale d’Italia című lap tudósítója jelenti New Yorkból, hogy az USA uralkodó körei ,,a legcsekélyebb megelégedést sem tanúsítják“ az olaszországi helyi önkormányzati választások eredményei iránt. Eredetieg — írja a tudósító — az amerikai uralkodó körök nagy reményeket fűztek ezekhez a választásokhoz. Amikor szerda este ismeretessé vált, hogy sok városban a kommunisták több szavazatot kaptak, mint 1948-ban, ,az amerikai körök lelkesedése észrevehetően lelohadt“. . . ... De Gasperi pártja 1,133,14$ szavazattal kevesebbet kapott, mint három év előtt Az olasz belügyminiszitérium minden módon leplezni igyekszik a Keresztény Demokrata Párt szavazatainak nagyarányú visszaesését a községi és tartományi választásokon és ezért a választási eredményeiket rendkívül vontatottan és zavaros formában közli. Szerdán estére azonban már rendelkezésre álltak a tartományi választások összesített végeredményei, amelyek minden hamisítási és leplezési kísértet ellenére világosan mutatják a Keresztény Demokrata Párt és a kormánykoalíció letörését és az Olasz Kommunista Párt és a Szocialista Párt növekvő erejét. A választásokon a körülbelül tízmillió szavazásra jogosult közül valamivel több mint nyolcmillió adta le szavazatát, körülbelül egymillióval kevesebb, mint az 1948. évi általános választásokon. A Keresztény Demokrata Párt, amely 1948-ban 4,631.508 szavazatot kapott, most csupán 3.478-360 szavazatot szerzett, vagyis 1,153.148-cal kevesebbet, mint három év előtt. A kormánykoalíció a maga egészében 5,829.801 szavazat helyett 4 873.886 szavazatot kapott, vagyis 955 915 szavazattal kevesebbet, mint 1948-ban. A választási eredményeket százalékarányban kifejezve az eredmény a következő: A kormánykoalíció a maga egészében 62 százalékról 58 százalékra, a Keresztény Demokrata Párt pedig 49,3 százalékról 41,1 százalékra esett vissza. Ugyanakkor a Népi Tömb 30.8 százalékról 36.3 százalékra tört előre. A pártok tényleges erőviszonyait azonban ezek az adatok sem juttatják egészen híven kifejezésre, mert a belügyminisztérium jelentései elhallgatják azt a tényt, hogy a tartományok nagy részében a monarchisták és a neofasiszták nem állítottak önálló jelölteket, és így a két párt szavazatait is a kereszténydemokraták és általában a kormánykoalíció javára írták. Ezt a szempontot is figyelembe véve, a Keresztény Demokrata Pártra esett tényleges szavazatok aránya alig haladja meg a 38 százalékot. Még jobban kitűnik a Népi Tömb ereje a tízezer lakosnál nagyobb városok és nagyközségek választási eredményeinek összesítése alapján. A tartományi székhelyeket nem számítva, a tízezer lakosúnál nagyobb városokban és községekben s ezeknek száma körülbelül kétszáz) a Népi Tömb 753.089 szavazatot vagyis a szavazatok 42,5 százalékát s a Keresztény Demokrata Párt mindössze 687.484 szavazatot, a leadott szavazatok 38,5 százalékát szerezte meg. Ha ezeknek a városoknak és nagyközségeknek az eredményeit egyesítjük a tartományi székhelyek választási eredményeivel, a számarány a következő: Népi Tömb 39,3 százalék, Keresztény Demokrata Párt 34 százalék és a kormánykoalíció összesen mintegy 50 százalék. A világsajtó kommentárjai az olasz választásokról A Pravda római tudósítója megállapítja, hogy az olaszországi községi választások eredménye, bár a reakció a legnagyobb erővel dolgozott és a népellenes választási törvény Péntek 1951 június 1911. év 125. szám Az USA-ban egyre többen követelik Acheson távozását Az amerikai sajtó egyre több cikke számol be arról, hogy az USA-ban fokozódik azoknak a száma, akik Acheson távozását követelik. A köztársaságpártiak azt állítják, hogy az USA távolkeleti politikájának kudarca elsősorban az ő bűne. Az United Press hírügynökség washingtoni tudósítója közli, hogy már a kormánypártiak is Acheson leváltása mellett foglalnak állást, mert úgy vélik, hogy ha Acheson továbbra is külügyminiszter marad, ez akadályozza a demokrata párt választási kampányát a jövő évi elnökválasztás idején. Azok között a demokratapárti kongresszusi tagok között, akik Acheson elmozdításáért küzdenek, ott van Rayburn, McFerland, McCormack és több más ismert politikus. „Legyetek a béke hősei!“ Párizsban a CGT kongreszszusa rendkívüli ülést tartott, amelyet a békeharc feladatainak szentelt. Le Léap főtitkár hangsúlyozta, hogy mindent meg kell tenni a párizsi július 15-i nagy béketalálkozó elsöprő sikerének biztosítására. — Gyakran beszélnek — mondotta Le Léap — a háború hőseiről. A békének is vannak hősei. Állatok feladataitok magaslatán, legyetek a béke hősei ! A CGT főtitkára végül kiemelte a nyugatnémet ikrafelfegyverzés elleni mozgalom politikai jelentőségét. A békeharc egyébként az egész világon egyre nagyobb és nagyobb méreteket öl. A Román Népköztársaságban is egyre tömegesebben írják elő a dolgozók az öthatalai békeegyezményt követő felhívást. A református egyház nagyváradi egyházkerületének püspökei és lelkészei határozatban foglaltak állást a Béke Viágtanácsfelhívása mellett. Bulgáriában a legújabb adatok szerint a Béke Világtanács felhívását 5,571 000 ember írta alá. A Vietnami Békevédelmi Bizottság nyilatkozata szerint április végéig Észak-Vietnamban több mint 1.400 000 ember írta alá a békeiveket.