Magyar Nemzet, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1951-10-02 / 229. szám
ilatfvar Níuii/of 60 miér i f m RM;^. y %Mml 1 i x/S®BJEJ \j CL vu éT 229-«*m Falusi értelmiségünk helytállása Ismét bebizonyosodott, hogy a béke szerendében egy az egész magyar nép. Áhítja a békét a fizikai és szellemi munkás, aki naponta dolgozik érte, éppen úgy, mint a költő, aki a boldog élet valóságait énekli. A békét áhítja a tudós, akinek munkájában, a kutatóasztalnál és a laboratóriumban, az elemek közt is legfontosabb eleme a béke. Áhítja az ifjú, akinek jövője épül a békére és az anya, aki szíve alatt hordja gyermekét. Békére vágyik a föld, amely szorgos kezek munkája nyomán dúsan termett és jövőre még többet terem, a gyár, ahonnét gépek, autók, traktorok hosszú sora vonul ki, hogy több élelmet, több ruhát, több kultúrát adjon városnak, falunak. Békét áhít a bölcsőde, ahol harcos életre izmosodik megannyi csöppség, a könyvtár, ahová csendesen elvonulnak tanulni — minden — minden a békét akarja. De a kölcsönjegyzésnek sezekben az ünnepi hangulatú, forró napjaiban nemcsak az bizonyosodott be újólag, hogy dolgozó népünk, amely hét éve ismeri a szabadság ízét, áhítja és szereti a békét, hanem az is, hogy harcolni, öntudatosan és elhatározottan cselekedni is tud érte. Bebizonyosodott, hogy ez a niép szereti a hazáját s a szabadság felvértezte a tartós béke megvédésének képességével, azzal a szellemi és erkölcsi erővel, hogy a mindennapok gyakorlatában tud élni a szabadsággal, forgatni tudja az igazi ■ hazaszeretet fegyverét. Bebizonyosodott, hogy a Második Békekölcsön jegyzése hatalmas béketüntetés, nyílt népszavazás a népi demokratikus rendszer, az ötéves terv mellett, az elmélyülő szeretet és bizalom kifejezése a Magyar Népköztársaság iránt. Bebizonyosodott, hogy új viszony alakult ki a dolgozó tömegek milliói és hazájuk között. A dolgozó magyar tömegek, ma, négy sorsolás után sokkal többet tudnak a szocialista államkölcsön lényegéről, az egyén és a köz kölcsönös hasznának értelméről, mint amennyit az első kölcsön, a Tervkölcsön kibocsátása idején tudtak , és megszerezték a kölcsönös támogatásnak ezt a szocialista formáját. Tapasztalatból tudják már, hogy a nép államának kölcsönzött forintokon csak nyerni lehet — a magunk hasznára, a haza javára”. A mellett látják, hogy az ötéves Tervkölcsön névértékűből máris 42 millió forintot törlesztett le az állam, ugyanakkor, amikor csak az elmúlt szeptember hónapban 110 millió forintot vitt be nyeremények formájában az élet vérkeringésébe. Népünk megtanulta, hogy a mi kölcsöneink — eltérően a kapitalista államkölcsönöktől — nem az állam gyengeségét, hanem ellenkezőleg, az állam rohamos fejlődését, és megszilárdulását jelzik. Megtanultunk okosan, közhasznúan takarékoskodni. Minthogy nálunk nem fenyeget a munkanélküliség réme, s létünk a béke viszonyai között egyre inkább biztosítva van, a magyar néprém keresetének nélkülöznie részét szívesen fekteti be a szocializmus építésébe. Ma már tudatos a nép legszélesebb rétegeiben, hogy a vas és acél országáért, a fejlett iparért, békénk, szabadságunk és függetlenségünk védelmében, néphadseregünk, a béke hadseregének erősítéséért jegyzünk államkölcsönt. A Második Békekölcsön átütő sikerének képe még nem lehet teljes, a mérleget még nem zárhatjuk le, hiszen a falu legjobb békekatonái, a népnevelők javarészt vasárnap indultak harcba a szőzelemért. Ennek a győzelemnek a kivívásában komoly szerep vár a falu értelmiségére. A falusi értelmiség sorsközösségben él együtt a földek munkásaival és közösen épít velük újat — felelős a falu fejlődéséért. Legszebb feladata, hogy kiérdemelt tekintélyével, élen járásával, példamutatásával maga után vonja a falu dolgozó parasztságát. A falusi pártbeli és pártonkívüli értelmiségnek egyaránt a népnevelők első soraiban a helyei Márkvállaj községben Rákos Sándor értelműségi népnevelő úgy agitál, hogy magával viszi az 1200 forintos jegyzésről szóló igazolást. Túl az ilyen személyes példamutatáson a Rákos Sándoroknak rengeteg érvük van, amit jól felhasználhatnak. Kell-e a falun jobb agitátor, mint maga a falu új, megváltozott arca? Agitál a villany, a gépállomás, az egészséges vizű kút, az új bekötőút, orvosi rendelő, mozi, kultúrház, a Faluszínház, a többet termelő" virágzásnak" indult, boldog jövőt hirdető tszcs. Agitál a dolgozó parasztaszszony, aki emlékszik a keserves múltra s ma büszke katonatiszt, egyetemista fiára, vagy agronómus leányára. Legfőbb érvként agitál az ötéves terv, amely különösen sokat ad a falu parasztságának és értelmiségének. A falusi értelmiséginek tudnia kell: jobban senki sem szereti és akarja a békét a dolgozó parasztnál. És éppen most, amikor fejlődése és gazdagodása útjából elhárítanak minden akadályt, amikor megváltoztatják körülötte a földet, a természetet. Amikor éppen közöttük járnak, akik megtanítják erre a világot: a szovjet emberek. Civenkónak, a szovjet mezőgazdasági küldöttség egyik csoportja vezetőjének Debrecenben Gergely Viktor eldicsekedte, • hogy Hajdú- Bihar megyében ma már számos olyan növényt termesztenek ,• a gyapottól a gumipitypang, kokszagszig — amit azelőtt nem termeltek. Tavaly még 240 holdon, idén már 3000 holdon termelnek gyapotot — jövőre ezt a számot már 8000-re növelik. A jobb életről beszélnek kifogyhatatlanul idősebb testvéreiknek. «Nincs még narancsunk és citromunk?* — nevet a szövetkezeti elnök — «majd igaz az is! Ha Sztálin népének, Micsurin országában sikerült — nekünk is sikerül!* A másik így vall a kedves vendégeknek: «Minek nekem a háború? Hiszen én boldogan és megelégedetten élek, semmiben sem szenvedek szükséget!* Hát minek? — mikor az egész nép békés, alkotó munkával van elfoglalva! Ezért mozdult meg az egész ország, azért indul új csatára a magyar falu népe, a Második Békekölcsön sikeréért. Közben számítgat is , mert a magyar parasztember szeret számolni, ahogy a szovjet paraszt is szeret. Ki segíthet neki ebben jobban a falu értelmiségénél? Számoljunk hát egy kicsit. Aki nemcsak számolni, de olvasni is szeret — és a falusi ember egyre többet olvas —, az a szovjet agronómus okos könyvében megtalálhatja, hogy a nyírfának naponta 30 vödör vízre van szüksége, körülbelül annyira, amennyit öt tehén fogyaszt. Ezért is szereti a nyírfa a nedves, hűvös helyet. Ahhoz, hogy egy tonna gabonát kapjunk, másfélezer tonna víz szükséges. Az ötéves terv ugyanaz a magyar parasztnak, ami a nyírfának a 30 vödör, a tonna gabonának a másfélezer tonna víz. Földjeinkről eltakarodik a szárazság és az aszály réme. A Tiszalöki Vízmű 324.000 hold kopár, szikes földre varázsol néhány év múlva ringó gabonatáblákat, rizstelepeket, gyapotültetvényeket, gazdag, öntözött réteket, amelyek sokszázszor öt tehénnek teremnek finom, zöld szénát. Hogyne szeretné hát a magyar paraszt az ötéves tervet úgy, mint a nyírfa a nedves, hűvös helyet? Számoljunk tovább. A Terv eddig 443 községben ragyogtatta fel a villanyt s 147 új gépállomást épített. Átlagban minden ötödik napon egy új falusi orvosi rendelő készül el. És közömbös-e a falu számára, hogy az ötéves tervben ötnaponként épül fel egy új gyár, szám szerint 341 darab? Hogy 1954-ig 220.000 új lakást építünk, kultúrházaink számát 3500-ra emeljük, s a falusi könyvtárak számát 4000-re? Hogy mezőgazdasági városaink egész sora: Szeged, Debrecen, Hódmezővásárhely, Karcag, Jászberény, Eger, Székesfehérvár, Esztergom ipari várossá fejlődik — hogy műveltebb, kulturáltabb városi emberek lesznek a «puszták fiai»-ból? Még nincs vége a számításnak. Az új kölcsönnel egymilliárd forintot kér az ötéves terv a magyar néptől, várostól és falutól, — amire úgy van szüksége, mint a nyírfának a vízre. Bár ez az egymilliárd az összes beruházásoknak viszonylag kis része, mégis hatalmas erőforrást jelent. Nézzük mi!A mennyi is egymillárd? Mi lesé a dolgozó mára? Például 26.100 traktor — pontosan annyi, amenynyink az ötéves terv végén lesz. Előállítható belőle 3000 arató-cséplőgép, vagy lakóház 28.600 család részére. Mit jelent ez? Aztjelenti, hogy ahány millió forinttal túljegyzi a falu népe az egymilliárdot, annyiszor 26 traktort, annyiszor 3 kombájnt vagy 29 lakóházat ad önmagának. Íme, ennyi köze van a falusi paraszt, a falusi értelmiségi mindennapi örömének és gondjának Dunapenteléhez, Inotához és az ötéves terv többi nagy létesítményeihez is. Ezért érdemes dolgozni és harcolni! Százszorosan érdemes a falvasi dolgozó népének, különösen ha hazája déli határa, Tito fasiszta Jugoszláviája felé tekint. Közvetlen szomszédságában az amerikai imperialisták legelvetemültebb csatlósai visszajátszották a tőkések kezére a gyárat, a nyomor földje csak 7 forintos fekete kenyeret ad megmunkálójának s kényszermunkával állítják haditermelésbe a dolgozókat. Nálunk? Nálunk a nép gyáraiban szaszák szán kenyedaszthatatlan a béke ügyétől! Világos: mennél jobban dolgozunk mi, annál erősebb lesz az ország, annál gyengébbek népünk ellenségei ahhoz, hogy reánk emeljék amerikai fegyvereiket. Azokat a fegyvereket, amelyeket béke idején üzlet formájában sütnek el az amerikai hadigyárosok Tito-féle szolgáiknak, hogy azután háborúban süthessék el , ami nekik újabb üzlet, még nagyobb üzlet a békénél. A magyar falu számára a számvetés napjai ezek. Kiszámíthatja, hogy megtakarított forintjaival az állam jobban gazdálkodik, mint akár saját maga. Megye megyével, járás járással, község községgel versenyezve jegyezzen békekölcsönt — és akkor jól számol. A magyar falvaktól azt várja az ország, hogy hazafias kötelességteljesítésben ezúttal is követve a munkásosztály példáját, még jobban meggyorsítsák virágzó hazánk, fejlődő falvaink építésének ütemét — mennél több téglával erősítsék a béke frontjának magyar bástyáját. Ebben a munkában vár megkülönböztetett szerep a falusi értelmiségre. Bertalan Imre Irán népe általánost sztrájkkal tiltakozott az angol imperialista kormány erőszakoskodásai ellen Henderstin átadta Moszadiknak Truman levelét . De Gasperi parancsot kapott Amerikában a haladó erőkelleni fokozottabb küzdelemre A külpolitikai helyzet Az Ates és a Saheb című iráni lapok közölték Mazari ismert iráni egyházi vezető felhívását a néphez, hogy szeptember 30-án szüntesse be a munkát és zárja be a bazárokat. ..tiltakozásul az angol imperialista kormány intrikái ellen külföldön és ügynökeinek áruló tevékenysége ellen Iránon belül". Teheráni jelentések arról számolnak be, hogy a sztrájk a legteljesebb siker jegyében folyt le. Szeptember 30-án reggel Teherán lakossága kivonult az utcákra. A közlekedési forgalom szünetelt Valamennyi gyárat üzemet és közhivatalt bezártak. A Pravda külpolitikai szemleírója, Rasszagyin, megállapítja,, hogy az angol-iráni konfliktus tovább éleződik. Anglia fenyegetései egymást követik. Nyomást gyakorolnak politikai és gazdasági téren. Az angol hatóságok pénzügyi szankciókhoz folyamodnak Irán ellen. Egyidejűleg Irán határain belül működésbe léptették az angol ügynököket. Az angol imperialisták szennyes politikai céljaik érdekében igyekeznek felhasználni a déliráni törzseket, amelyeknek vezetői összeköttetésben vannak az egykori Angol-Iráni Olajtársasággal. Újból megjelent a színtéren Szeid Zija ed-Din, a hírhedt főreakciós, az ismert régi angol ügynök, akit angolbarát teheráni elemek esetleges miniszterelnökjelöltként kezdenek emlegetni. Lay Henderson, az USA iráni nagykövete szeptember 28-án este — mint az Ates jelenti — találkozott Moszadik iráni miniszterelnökkel és átadta Truman levelét. Az USA elnöke „javasolta" az iránikormánynak, hogy vizsgálja felül az angol szakemberek kiutasításáról szóló határozatát. Az angolsráni konfliktussal kapcsolatban egyébként fokozott mesterkedést fejtenek ki Irániban az USA olajmonopóliumai is. Senki számára sem titok, hogy Harrimannak, az angol-iráni olajkonfliktusúgynevezett Rendezésére" irányuló „közvetítése" mögött a IWaH Street sötét tervei rejtőznek. Jatern Iráni miniszterelnökkel Tettes visszautasítja az angol terveket . A teheráni rádió jelentése szerint Fátemi iráni miniszterelnökhelyettes kijelentette, hogy az iráni kormány a Biztonsági Tanácsot nem tartja illetékesnek az olajkérdés megvizsgálására, mert az olajkérdés Irán belügye. Rendkívül fontos körülmény az is ■— hangsúlyozta Katemi—hogy, azok a viszonyok, amelyek fennálltak abban az időben, amikor a hágai Nemzetközi Bíróság ezt a kérdést megvizsgálta, ma már nem állnak fenn, mivel Anglia maga is elismerte az iráni olajipar államosítását. — Remélem —mondta Fatemi — hogy Anglia befolyásával a Nemzetközi Bíróság tekintélyére mért csapás nem ismétlődik meg a Biztonsági Tanácsban. Irán küldöttsége tudomására hozza a Biztonsági Tanácsnak, hogy az iráni kormány nem tekinti a Biztonsági Tanácsot illetékesnek a szóbanforgó kérdés megvitatására. Irán nem ismeri el a horramsahri angol konzult A teheráni rádió jelenti. Az iráni külügyminisztérium negyven nappal ezelőtt kérte az iráni angol nagykövettől, hogy hívják vissza a horramsahri angol konzult. A kérelmet több- szeri írásbeli és szóbeli emlékeztetés ellenére nem teljesítették. Szeptember 29-én az iráni külügyminiszter levélben fordult az angol nagykövethez és közölte, hogy ettől a naptól kezdve Irán nem ismeri el többé a horramsahri angol konzult. Ennek megfelelően a belügyminisztérium ilyen értelmű utasításokat adott a huzisztáni állami hivataloknak. Moszadik terjeszti elő Irán tiltakozását a Biztonsági Tanács ülésén Az angol kormány az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé terjesztette az iráni olajkérdést. Gla m Jebb, Angii® ENSZ- küldötte vasárnap este — mint az AFP jelenti — New Yorkba érkezett, hogy részt vegyen a Biztonsági Tanács ülésén. Hivatalos iráni körökben határozottan kijelentették, hogy nem tartják illetékesnek e kérdésben a Biztonsági Tanácsot, mert az iráni olaj államosítása Irán belső ügye. Ennek ellenére — az amerikai rádió jelentése szerint — Irán delegációt küld a Biztonsági Tanács ülésére. A küldöttséget maga Moszadik miniszterelnök vezeti, aki — mint a nyugati hírügynökségek jelentik — tiltakozni fog az Irán belügyeibe való beavatkozás ellen. Angol blokád-dervek a Perzsa-öbölben A Reuter és az AFP jelenti, hogy Husszein Malki, az iráni olajipar államosításával megbízott bizottság főtitkára vasárnap reggel egy sajtókonferencián kijelentette: "Az a tény, hogy Irán küldöttséget küld a Biztonsági Tanács elé, nem érinti az angol szakemberek kiutasításával kapcsolatos ultimátumot. Ha a volt Angol- Iráni Olajtársaság angol személyzete csütörtökig nem hagyja el Iránt, a rendőrség fogja a határra kísérni. Moszadik tervbe vett newyorki utazása semmit sem változtat az idnig határozatokon és nem lehet szó az angol szakembereit kiutasításának felfüggesztéséről. A Star című londoni estilap szombaton közölte, hogy az angol tengerészet szombaton blokád alá helyezi a Perzsa-öblöt, hogy megakadályozza az olaj exportálását Abadanból. Kazem iráni külügyminiszter vasárnap tiltakozott Irak teheráni követénél brit hadithajóknak iraki vizeken való összpontosítása ellen, ugyanakkor utasításokat adott Irán bagdadi követének, hogy hasonlóképpen tiltakozzék az kormánynál. Amerikai szemrehányások De Gasperinek De Gasperi, Olaszország reakciós miniszterelnöke, szeptember 30-án visszaérkezett Rómába. De Gasperira jellemző, hogy megérkezése után első útja Castel Gandelfóba, a pápa rómakörnyéki kastélyába vezetett. A Paese Sera című lap jelenti, hogy „a római amerikai nagykövetséghez közelálló körökben megerősítik, hogy Truman — de Gasperivel folytatott beszélgetése során — bírálta az olasz miniszterelnököt, amiért az USA pénzügyi „segítsége” ellenére sem veszítenek erejükből, sőt jelentősen megszilárdítják helyzetüket az olasz, demokratikus pártok. De Gasperire erős nyomást gyakoroltak, hogy folytasson még elszántabb harcot a Kommunista Párt és a Szocialista Párt ellen." Az Unita közli Palmiero Togliatti cikkét De Gasperi olasz miniszterelnök amerikai látogatásáról. Togliatti megállapítja, hogy az olasz népnek igen lesújtó ítéletet kell mondani De Gasperi amerikai tárgyalásairól, majd a következőket írja:Az Olaszország nemzetközi helyzetével összefüggő kérdéseket két módon lehet felvetni. A problémák felvetésének egyik és megoldásának egyetlen módja az, ha azokat összekapcsolják a nemzetközi feszültség csökkentésének politikájával, amely az öt nagyhatalom tárgyalásai és békeegyezménye út