Magyar Nemzet, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-28 / 252. szám

4 nem kevés — emberi gyengeség, hiúság, én is szeretem, ha elismerik, amit produkálok, de nem vagyok opportunista és nem vagyok karrierista és most hat hónappal a bírálat után fejlődésem, továbbjutásom új fejezetéről számolhatok be, olyan fejezetről, amelyről hiszem, közelebb visz szocialista építészetünk méltó szolgálatához. Ezután részletesen elemezte a konstrukcióval, a technika épületformáló szerepével, a nyugati dekadens építészetről alkotott véleményével, a haladó építészeti hagyományok értékelésével és a Szovjetunió építészetével kapcsolatban a bírálat hatására kialakult véleményét, amelyet a következőkben foglalt össze: — Legfontosabb teendőink: Először is, le kell vetnünk magunkról a nyugati építészet módszereinek kényszerzubbonyát. Két dolog kell ehhez. Egyrészt alapos marxista-leninista felkészültség, másrészt sok-sok bátor kísérlet és tett a gyakorlatban és következetes, kemény bírálat, az elmélet és gyakorlat szoros összefonódása. Másodszor: sürgősen ki kell munkálnunk a nemzeti építészeti hagyományainkkal kapcsolatban itt felvetett összes problémákat. Harmadszor pedig meg kell ismernünk igazán és teljességében a szovjet építészet nagyszerű jelenét is gazdag építészeti múltját. — Ha az előttünk álló feladatokat képességeink, erőink teljes kifejtésével, becsülettel végrehajtjuk — mondotta befejezőben —, megtesszük azt, amit pártunk és a magyar nép joggal elvár tőlünk: alkotó korunk nagyszerűségét hirdető új építészetet teremtünk. Az egyetemi fiatalság felsorakozott a szocialista-realista építészet ügye mellett Major Máté felszólalása után Rimenóczy Gyula építőművész beszélt. Hangsúlyozta, hogy a nyugati álmodern építészet tulajdonképpen a képzőművészet absztrakt irányának az építészet területére való kiterjesztése volt. Mi egymásnak építettünk, egymást akartuk meghökkenteni s nem vettük észre, hogy a tömegek értetlenül és idegenül szemlélik tevékenységünket« — mondotta. Hangsúlyozta, hogy az építőművészeknek ki kell kerülniük eből a légüres térből, meg kell találniok azt a szintézist, amelyben a múlt haladó hagyománya, a klasszikus aranyművészet szervesen összeolvad az új eszmei tartalommal. Bonta János, a budapesti Műszaki Egyetem tanársegéde az egyetemi oktatásnak, az építőművészek nevelésének kérdésével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy az egyetemi fiatalság hatalmas lelkesedéssel fogadta Révai Józsefnek az építőművészetünk fejlődésével kapcsolatos vita során adott útmutatásait és határozottan felsorakozott a kozmopolita formalizmus ellen, a szocialista-realista építészet ügye mellett. Az építészmérnöki kar hallgatói ma lelkes buzgalommal tanulmányozzák építészetünk haladó hagyományait és már a tanulmányi feladatok megoldásánál is arra törekszenek, hogy olyan épülettípusokat tervezzenek, amelyek megfelelnek a környezet, az egyes magyar tájak jellegének. S szervezetten kell biztosítani azoknak a tehetséges fiataloknak továbbképzését, az egyetem padjain túl is, akik építőművészekké akarnak válni. E szervezett formában történő továbbképzés megvalósítása és irányítása az Építőművész Szövetségnek lenne egyik fontos feladata. Nyíri István építőművész hangoztatta, az építészet nemcsak tudomány, hanem művészet is, s az egész építészettörténet folyamán mindig szoros kapcsolatban állt a társművészetekkel. Az úgynevezett modernisták voltak azok, akik elhagyták a párkányt, a dekorációs lehetőségeket, a szobrot, a piktúrát, szakítva az építészet egész múltjával. A ma építészének azonban tudnia, kell, hogy a szocializmust építő embernek épít, aki szereti a szépet, az örökértékűt, a monumentálist, a harmóniát kifejező épületeket. Weiner Tibor építőművész arra hívta fel a a figyelmet, hogy építőművészeink tanulmányozzák a szovjet építőművészet nagyszerű alkotásait, majd a kozmopolitizmus elleni harc fontosságáról szólt. A magyar építészeknek a kritika és önkritika fegyverével kell harcolniuk a kozmopolitizmus ellen, amely nem zárható a funkcionalizmus és a konstruktivizmus skatulyáiba, felüti fejét a formalizmus minden valójában. A Szovjetszkoje Iszkussztvo a magyarországi új színházi évadról Moszkva, október 27. A Szovjetszkoje Iszkussztvo című szovjet művészeti lapban N. Pavlovszkij cikket írt a magyarországi új színházi évadról. Megállapítja, hogy az új idényben a magyar színház művészei a realista módszer elsajátításáért, a népet szolgáló igazi művészetért vívott további harc jelszavát tűzték zászlajukra. A magyar művészeti élet fontos eseménye — írja Pavlovszkij —, hogy megalakult az Állami Falu Színház, amelynek feladata a falusi lakosság növekvő kulturális igényeinek kielégítése. — Nem fér hozzá kétség — állapítja meg befejezésül a cikk írója —, hogy a magyar színház, az eddigi jelentős eredmények alapján az új évadban még nagyobb sikereket ér el a realista színházművészet fejlesztésének útján. Magyarország építését ismertető kiállítás Aubervilliersben A párizskörnyéki Aubervilliersben ünnepélyes keretek között nyitották meg a mai Magyarországot bemutató kiállítást, amelyet a Francia-Magyar Baráti Társaság rendezett. A kiállításon fényképek, képzőművészeti és szépművészeti tárgyak ismertetik a mai Magyarországot. A nagysikerű megnyitáson Charles Tillon volt légügyi miniszter, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja elnökölt és a nemrég Magyarországon járt Bourgignon dr. tartott előadást. Mindketten rámutattak a magyar népnek a béke érdekében kifejtett erőfeszítéseire és kiemelték az országépítés eddig elért hatalmas eredményeit. Magyar fényképkiállítás nyílt meg Amsterdamban Amsterdami Történelmi Múzeum épületében magyar fényképkiállítás nyílt meg. A városi tanács nevében Jaffe, az Amsterdami Városi Múzeum vezetője nyitotta meg a kiállítást. Méltatta azt az általános fellendülést és virágzást, ami az új Magyarországot jellemzi. Utána Móczi András, a Magyar Népköztársaság követe t ártott rövid beszámolót Magyarország fejlődéséről. A kiállítás szemlélteti azt a nagy utat, melyet a dolgozó magyar nép a Szovjetunió támogatásával a felszabadulás óta megtett. miwmtmnininimmwmimiiimntmmHnnnminmniiiiimiiimimnnnnnnmniiiiniminmiin HASZNÁLT BÚTOR VÉTEL ELADÁS ÉS CSERE BÚTORÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT HASZNÁLT bútor osztálya: Budapest, Vill., Kőris-u. 7 Telefon: 140-603 ELADÁSI fióküzleteink: Somogyi Béla-út 3/c Újpest, Árpád-út 67 Szt. István-krt. 11 Lenin-krt. 53 imiimiiiimmiiiiiiimiimuiuimmimiiiiiimimiituimmimimmuiiuiiumiiiummiumiiiiiiiiiimi Magyar Nemzet. HÉTKÖZNAPOK Kezek Egy géppel birkózik hat ember itt, az utcán, állj meg, nézegesd egy kicsit, már mások is megálltak itt sokan és nézik, nézd le is. S nézem. A gép óriási. Komor, tömör, szürke acélteste szögletesen betölti az egész kocsit. Nikkelfényes kerekek, hengerek, karok, csapok enyhítik őt s kis jelzőtáblák kék betűkkel, piros jelekkel hunyorognak barátságosan. Félelmes óriás, nem tudom, ki vagy, mit művelsz, mi a munkád, ha egy kicsit tudnálak már, nem volnál olyan titokzatos. A hat ember, úgy látszik, ismer téged, igen, ezek itt hatan, amint sürögnek, forognak, ezek igen bizalmasan bánnak veled. A kocsit odafaroltatták a kapualjba, négycollos, kemény pallófákból, öreg gerendákból lejtős hidat építettek neki, hogy azon legyen szíves, sétáljon be az udvarba. A gép játszik velük, kéreti magát, kipróbálja őket, ha várjon elég erősek-e, elég ügyesek-e, elég értelmesek-e. S ezek, látom, vizsgáznak. Erőből, ügyességből, leleményből, türelemből vizsgáznak. Építik alája az ékeket sorra, centiről-centire, egyenletesen Emelik őt pontosan, ütemesen, kiáltozásokkal vezényelve magukat... görgőt raknak elibe, felhúzzák rá az elejét, emelik a hátulját görgőt oda is ... moccan, segítik... drótkötéllel feszítik visszafelé, meg ne lóduljon. .. cserélik a görgőket, kisebbeket, nagyobbakat... még egy csöpp kis emelkedés kell neki, éppen a pici kis fadarab hiányzott még elölről, újból, csak ágyázva, csak óvatosan, ezek hatan az óriás körül, óriási hat pár kemény kézzel, elfeketedett köröm is van némelyiken s forradások a csatákból, ügyeskedik a hat pár kéz a gép körül, melynek, úgy látszik, be kell jutna az udvarba, alá kell csúszni a kocsiról... meg se karcolódjék, meg ne zökkenjen ... csak lassan, vigyázva, türelem. Egy kisfiú nézi, egy rikkancs nézi, egy rendőr iczi, egy tüzérőrnagy nézi, tízen, húszan, harmincon már .. na ,még egy centi, még kettő, indul az óriás, megáll , egy postás nézi egy pillanatig ... indul az óriás, megint megáll, az emelőt alója feszítik, egy kicsit megcsúszik a görgő, az őrnagy ráteszi a kezét, értőn, csendesítve. S hát látom, olyan keze van, mint a többi hatnak. Akik birkóznak itt a géppel. TÖRÖK SÁNDOR a Hét Könyvei SZIKRA: A Bolsevik Párt harca a szocialista társadalom felépítésének befejezéséért. Az új alkotmány életbeléptetése (1935—1937.). Segédanyag a SZK(b)P története tanulmányozásához, 156 old., 3.50 Ft. A Magyar Dolgozók Pártja Szervezeti Szabályzata, 16 old., 2.40 Ft. Plehanov: Adalékok a materializmus történetéhez, 223 old., kötve 11.— Ft. A vallás keletkezése (Az MDP Központi Előadói Irodájának előadásai, 10.), 43 old., 1.— Ft. SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ: Marian Brandys: Olaszországi találkozások, (Riportvázlatok), 120 old., puha kötésben. 8.— Ft. Katona József: Bánk bán. Arany János tanulmányával és jegyzeteivel, 199 old., 5.—, kötve 9.— Ft. Lengyel költők antológiája, 271 old., kötve 25.50 Ft. IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ: Emi Simao: Mao Ce Tung gyermekkora és ifjúsága, 57 old., 3.— Ft. Gubarjov: pioníroknak a Komszomolról, 84 old., 2.— Ft. Hajnal Gábor: A bűvös kút, (Verses mesejáték), 86 old., kötve 8.— Ft. Kormos István: Az égig érő fa (Verses mesejáték), 111 old., kötve 12.— Ft. ÚJ MAGYAR KÖNYVKIADÓ: Nyikolaj Antonov: Az első feladat (Regény), 198 old., 6.50. kötve 10.— Ft. Linykov: Egy partizán feljegyzései, 128 old., 2.— Ft. NÉPSZAVA: Egységgel a békéért, 24 old., 1.— Ft. Prjevara Ferenc, a Dunai Vasmű főépítésvezetője élete és munkamódszere, 46 old., 2.— Ft. A szovjet pedagógus szakszervezetek munkája, 128 old., 3.— Ft. Virág István: őszi mélyszántás — nagyobb termés, 22 old., —,88 Ft. Nemcsak gyár, nagyüzem, Martin-kemence kell, hanem szobor is Beszélgetés a mai életről a hetven éves Medgyessy Ferenccel Kint vas zeng, csörögve ömlik a cementbe a kavics, vas- úti kocsik kerekei csikorognak, ütköző csattan, szerszámok zuhognak: alig kétszáz lépésnyire innét épül az új Földalatti végállomása. De itt bent csend van, szelíd estefelé néz be az ablakokon s fényében szinte hang- ■ szerekké lágyulnak a bútorok. ’ A sarki szék: cselló, a barna komód, harmóniám s egy szép, régi szekrény, mint az orgona, akár megszólalhatna. Ám mindez, persze, képzelet, az esti derengés játéka csupán s a házigazda, úgy lehet, ki is nevetne érte, ha elmondanám neki. , Mert Medgyessy Ferenc, Kossuth-díjas nagy szobrászművészünknél ülök a százados úti otthonában s ő nem az ilyen el- , pengő kis hangulatok embere. Kemény realista, mióta csak él és alkot, a valóság nyílt, tiszta formáit mindig többre becsülte az egymást váltó »izmusok« múló divatjainál s megrovások, támadások, hivatalos mellőzések közepette (volt része bennük a múltban elég), úgy tartott ki művészi hite mellett, hogy egy árnyalatnyit sem engedett soha s így ért az oromra. „Nem érzem az éveimet" Hetven éves már, de mintha az idő nem fogna rajta, ma is olyan, akár húsz évvel ezelőtt: egy erős, tömör kis ember. Csupa életkedv és csupa lendület. A II. Magyar Képzőművészeti Kiállításra egyik legjobb művét, egy ragyogó márvány-aktot küldött be, készülés közben láttam még a nyáron. Ingujjra vetkőzve oly heves buzgalommal faragta vésze kis kertje sarkában, akár valami vidám, birkózókedvű legény. — Hát — mondja, ahogy erről beszélgetünk —, az igaz, hogy az éveimet én nem igen érzem. Ez talán attól van, hogy módfelett izgat a munkám, meg, persze — bök a mellére mosolyogva — a matéria is jó. Egészséges vagyok, szeretek dolgozni. Én ehhez a szoborhoz nyáron minden reggel ötkor odaástam s dolgoztam rajta egész a vesötétedésig. Hogy miként bírtam ezt a sok munkát? Nevet. — De hiszen ez az életem! Ott állni az állvány előtt s mintázni! Belegyúrni az agyagba magamat, aki vagyok s a valóság szép formáit, ahogy bennem élnek! Vagy állni a márvány előtt, verni a vésőt s lesni, mint bontakozik ki alóla a kemény anyagból"az élet! Ha ezt elvennék tőlem, talán nem is tudnék élni tovább. Negyven éve dolgozom s szüntelen dolgoztam akkor is, mikor a Medgyesi név hallatára leginkább savanyú bólogatás volt csak hivatalos helyeken a válasz. »Veszedelmes ember ez a Medgyessy« — évtizedekig ez volt rólam a hivatalos vélemény s állami megrendelést (Grand Prix ide, Grand Prix oda) legtöbbször csak akkor kaptam, mikor a mellőzés már-már kultúrbotránnyal fenyegetett. Aki figyelte az életemet, tudhatja ezt Victoran hunyorít. — No, nem mondom, csináltam én azért akkor is egy-két szép szobrot nekünk, hiszen azért mégsem lehetett egészen eltaposni engem, de azt, ami most van a szobrászok körü is körülöttem is, álmomban sem mertem volna elképzelni. Most jött el az én időm, úgy látszik, hetven éves koromban, hallod-e! Legfőként ezért nem érzem én a koromat, azt hiszem dolgoztunk nagy kedvvel, ahogy kell, dolgozunk még ma is s javában benne vagyunk, mikor egyszer csak jön a felszólítás: Medgyessy, vegy részt a Hunyadi lovasszobor-pályázaton. Mosolyog. — Micsoda? Csak néztem. Lovas-szobor? Ez ám a nekem való! A lovas-szobor mindig a gyengém volt, egész életemben legjobban ezt szerettem. Erő van benne! Lendület! Feszültség! A lovasszoborban egy szobrász, ha erő él benne, ugyancsak kimutathatja magát. Hát nekifogtam a munkának, de úgy, mintha csak negyven éves volnék. Megterveztem a szobrot — Hunyadi! — fölraktam az agyagot s gyúrtam. Ugyancsak keveset barátkoztam abban az időben az ággyal. Éppen csak hogy szunytam egy keveset, aztán gyerünk tovább, nem hagyott békét ez a Hunyadi János! Szinte még álmodni is mindennap róla álmodtam. Mert olyan vagyok, ha valami nagyon izgat, az ott van még az álmaimban is. Nagyot fúj, mint aki futtában áll meg egy pillanatra. — S mi történt? R még egészen el sem készültem a Hunyadival, már jött a meghívás a Kossuthszobor pályázatára. Hogy csak kaptam a fejemhez- hát mi van itt? Hát nemcsak gyár meg nagyüzem meg Martin-kemence kell itt, hanem szobor is? Művészet is? Csak úgy intenek: most Hunyadi, most Kossuth, most más s mindez valóban kell s mindez nem amolyan hiú cifrálkodás, hanem az új élet szerves része. Mert az! A művészet együtt kell a technikával, gyárakkal, iskolákkal; parallel kel velük, ugyanúgy kell, mint azok! Hunyadi-szobor ugyanúgy, mint a miskolci műegyetem! Kossuth ugyanúgy, mint a Földalatti! Ez van! S nem olyan egyszerű ám ezt megérteni olyan embernek, aki egy életen át csak vánszorgást látott az országban maga körül non,-a téren, ha körül-körül nézett. De, persze azért értem, jól átértem a dolgok lényegét s benne vagyok az iramban, egy művész ne legyen benne? Hát megmintáztam a Kossuth-szobrot is, ebben is ott vagyok. A kohómunkás S most erről beszélgetünk hosszasan, a Kossuth-szobor mintázásáról, hogy az hogy ment, mi mindent akart ő az alakba belesűríteni, aztán meg arról, hogy ekkor is úgy történt, mint az előbbi esetben: éppen befejezte a munkát s már ott is volt a negyedik pályázati felhívás ... — ... egy öt méter magas munkásszoborra Dunapentelére. Odalent elkészült egy új üzemrészleg, az elé kell a szobor. Egyetlen kikötés van: hogy a munkást munka közben ábrázoljam. — És? — Már jól a közepén tartok a mintázásnak. Bevisz a műtermébe, lecsavarja a munka alatt álló agyagról a vizes ruhát s egyszerre talán a legerőteljesebb Medgyesi-szobor áll előttem. A kohómunkás. Ez a neve. Még vázlat, de így is lenyűgözi az embert. Egy csupaizom férfi áll félmezítelen felsőtesttel az állványon, lábát erősen megveti, egy hatalmas fogóval vasat markol, válla csomósra feszül s egész lénye egyetlen hatalmas lendület. Az alak úgy tapad a földhöz, mintha belőle nőtt volna ki s bár a figura nem magasabb 60 centinél, a kompozícióból szinte dübörög a kőbe kívánkozó monumentalitás. — Hát ez az — mondja Medgyessy Ferenc. — Azt hiszem, sikerült az alakot jól megértenem s megragadnom is. Nagy szeretettel dolgozom rajta. Hosszan nézegetjük a szobrot s ahogy eközben szembe kerülünk egymással, újra megszólal. Ezt mondja: — S tudod, mi az érdekes? Az, hogy bár hetven éves vágyó!?, e munkák közben egyre fejlődöm. Nem a régi formáimat variálom, hanem az új feladatotthoz mindig újabb és újabb formát teremtek. Mintha új termékenységi korszak jött volna rám, úgy vagyok. Akaratomon kívül változom: változtat a mai élet, közelebb hoz mindenhez. Amint nézem, tisztulok és egyszerűsödöm. — Jó dolog az! — fogom vállon. — Jó házi — felel s erősen fölnevet — Csak mégis csodálatos dolog az ilyesmi így hetven éves korban. Azt hittem, az életem ívét én már befejeztem Az élet meg azt mondja: szökkenj fel, Medgyessy és menj az utadon tovább! És ő felszökken és megy, egy nagy és igaz művész, ahogy az élet parancsolja neki." Dallos Sándor Egyik pályázatból a másikba Ragyogva süt rám a két kék szeme, ahogy beszél. — Mert ilyen még nem volt, mint ez a mostani idő, őszintén mondhatom. Azelőtt — de hányszor! — éppen csak hogy piszmogott ezzel azzal a műteremben az ember, hogy mégis csináljon valamit, most meg éppen ellenkezőleg: ki nem fogyok a munkából. S hozzá a nagyokból! Egyik jön, a másik után, hogy csak győzzek mindnek eleget tenni. A nyár óta csak pályázatra négyre szólítottak fel, de úgy, hogy egyik munkát még jóformán be sem fejeztem, már adta az állam a másikat. Először a Földalatti végállomás lejárati díszítésének összehangolására kaptam megbízást. No jó, mondtam, ez szép feladat, vállalom. Összeültem a kijelölt szobrászokkal, megbeszéltük a kérdést, terveztünk, mintáztunk. Megnyílt a 3. Magyar Karikatúra Kiállítás A Sztálin-téri Nemzeti Szalonban szombaton délelőtt nyílt meg a 3. Magyar Karikatúra Kiállítás. Az ünnepélyes megnyitón megjelent Szabó Piroska, az Elnöki Tanács titkára, Jánosi Ferenc és Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes. Bedő Ferenc, a népművelési minisztérium képző- és iparművészeti főosztályának vezetője, valamint kulturális életünk sok más képviselője. A megnyitóbeszédet Mihálfi Ernő tartotta. Beszédét lapunk más helyén közöljük. A „Tartós békéért, népi demokráciáért“ legújabb számának vezércikke a kommunizmus nagy építkezéseinek óriási nemzetközi jelentőségével foglalkozik. ,,Az angol imperialisták agresszív cselekményei Egyiptom ellen" című szerkesztőségi cikk leleplezi az angol gyarmatosítókat, akik egyiptomi földön rablást, erőszakot és gyilkosságokat követnek el. Közli a lap Mao Ce Tung beszédét, Florimond Bonte cikkét a Francia Kommunista pártnak a járási választásokon aratott, győzelméről, továbbá Encse Sztajkov „Bírálat és önbírálat a népi demokratikus Bulgária sajtójában" című cikkét. „Szélesítsük és erősítsük a béke híveinek nemzetközi frontját" közös címmel híreket közöl a lap a világ minden tájáról. Jan Marek politikai jegyzetei egészítik ki az érdekes számot. MUNKÁSOKAT KERESNEK A Fővárosi Gázművek női és férfi segédmunkásokat felvesz. Jelentkezés: Budapesten VIII., Köztársaság tér 20., munkaügyi osztály. Az Általános Szerelő Vállalat keres női és férfi segédmunkásokat szerelési munkálatokra. Jelentkezés: Budapest, VII., Madách I.-u. 7. szám, 7—4-ig. Vasárnap, 1951. október 24. Új gyógyszert találtak fel a Szovjetunióban a bronzkór ellen Az endrokrinológiai készítmények moszkvai gyára »Kortine nevű új gyógyszer gyártását kezdte meg. A »Kortin« jól bevált a bronzkór gyógyításánál és súlyos, fertőzéses megbetegedések utókezelésénél. Használt ÁGYTOLLÁT gőzöléses eljárással tisztítja, felfrissíti, fertőtleníti. 3 TOLIUEHI ALULIT Budapest, Xlll„ Révész-utca 6" (Csáky-u. sarok) Telefon : 200 550 201-044. Nyolc magyar költő versei lengyel nyelven A Lengyel Nemzetvédelmi Minisztérium aKöltők a békén és szabadságért vívott harcban? című sorozatában kiadta nyolc magyar költő egy-egy versét Devecseri Gábor, Gellért Oszkár, Horváth Imre, Illyés Gyula Juhász Ferenc, Kuczka Péter Tóth Gyula és Zelk Zoltán verseit Z. Kubiak, T Fabgrat, J Dzielniczki és A. Bahdaj fordította. „Virágért" Vállalat értesíti halottak napja vásárló közönségét hogy (1. évben) október 26-től november 4-ig árusít virágot a temetőknél.