Magyar Nemzet, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-10 / 236. szám

Szerda, 1951 október 10 . Magyar Nemzet AZ ÉVEZREDES KÍNAI KULTÚRA KLASSZIKUS HAGYOMÁNYAIBAN GYÖKEREDZŐ ÚJ NÉPI MŰVÉSZETÉT MUTATJA BE a kínai művészegyüttes A Magyarországon tartózkodó Kínai Ifjús­ági Művészegyüttes tiszteletére a népművelési mi­nisztérium a magyar és a kül­földi sajtó képviselőinek rész­vételével kedden délelőtt sajtó­­fogadást rendezett a Parla­mentben. Mihály­fi Ernő népművelési miniszterhelyettes üdvözölte a kínai vendégeket. Rámutatott arra, hogy a kínai művész­együttes magyarországi szerep­­lése első nagy eseménye a Magyar Népiköztársaság és a Kínai Népköztársaság közötti kulturális egyezményben lefek­tetett együttműködésnek. CSO VEI-DZSI a kínai művelődési miniszté­rium művészeti főosztályának helyettes vezetője, a küldöttség vezetője, a küldöttség tagjai­hoz feltett kérdésekre adott összefoglaló válaszában az együttes összetételét és tevé­kenységét ismertette a sajtó képviselőivel. Az együttes összesen 215 tagból áll, Kína valamennyi részéből, s a kínai nemzetiségek közül is szere­pelnek művészek az együttes­ben. Az ifjúsági együttes idén júliusban alakult meg, hogy a III. Világ­fjúsági Találkozón a művészet nemes eszközeivel mutassa be a felszabadult Kína új életét, s szereplésével is el­mélyítse a baráti kapcsolato­kat, a nemzetközi szolidaritást a világ demokratikus ifjúságá­val. Augusztus elejétől október elejéig a Német Demokratikus Köztársaságban és Berlinben 79 előadást tartottak. Előadá­sa­i­kat 80.000-en tekintették meg. Az együttes soraiban találjuk a kínai Népi Felszabadító Had­sereg 30 tagú művészcsoport­ját. Közülük tizen legutóbb a kínai népi önkéntesek előtt szerepeltek Koreában, s onnan jöttek Európába. A színjátszó együttes többi között bemutat­ja a „Fehérhajú leány" című színdarabot, amely az egyik leghíresebb kínai színdarab. Ezenkívül több olyan darab is szerepel műsorukban, amelyek a kínai népnek az amerikai imperialisták elleni gyűlöletét mutatják be. A régi kínai klasz­­szikus népművészeti darabok mellett több új, a mai élet problémáival foglalkozó szín­darabbal is megismertetik dol­gozóinkat. A művészegyüttes­nek külön artista-cso­portja is van, amely a kínai artista­­művészet legkiemelkedőbb szá­mait mutatja be a magyar dol­gozóknak. A továbbiakban arról beszélt, hogy a kínai művészet és kultu­rális munka fejlődésére igen nagy jelentőségű volt Mao Ce- Tungnak 1942-ben a kínai mű­vészekhez intézett beszéde, amelyben rámutatott arra, hogy a művészeinek a népet kell szolgálnia, elő kell segítenie a kínai nép új életének meg­teremtését, hősiességre, áldozat­készségre, a nép ügyének igaz szolgálatára kell nevelnie a dől­, hozókat. A művészetet a dol­gózó tömegek széles körében kell elterjeszteni, ugyanakkor színvonalát állandóan emelni kell. Egy másik kérdésre vála­szolva elmondotta, hogy a kínai Kommunista Párt és a kínai kormány a legmesszebbmenő gondoskodásban részesíti a mű­vészetek minden támogatást megad a kínai művészeknek, ami a szükséges művészi tevé­­segységü­k folytatásához, mű­vészi színvonaluk emeléséhez, s mit víg-einek a dobozó nép­egszélesebb rétegei közötti ei­­terjesztését­z.­ ­SEN CSI-TOU,­ ­ Művészegyüttes helyettes ve­­zetője a kínai művészet meg­­újulásával kapcsolatos kérdés­­ekre válaszolt. — Új kínai művészetről — mondo­m­ — az 1919 május 4-i­orradalom óta beszélhetünk. Ennek a művészetnek, mely­­ kínai művészet ötezeréves hagyományainek* és a marxiz­­mus leninizmus tanításainak alapján. Mao Ce-Tung irány­­mutatása mellett jött létre és ejlődik, legfőbb célja a nép,­i forradalmi mozgalom szok­­gála­ta. Az új kínai művészet­i forradalmi moz'­n'om szit­­ette. E nin't a mű­vészetnek a elvirágoztatására Mao Ce-Tung n'nd'g naiv gondot fordított, m­ár 1928-ban megvitatták a hadseregen belüli művészi mun­ka magasabb színvonalra való emelésének kérdéseit. 1842 ben Jenanban, az akkor már fel­szabadított területek fővárosá­ban megbeszélésre hívta össze a kínai kultúra forradalmi szel­lemű, demokratikus átalakítá­sáért harcoló írókat, zeneszer­zőket, művészeket. Ezen a meg­beszélésen, ame­l az új kínai kultúra fejlődéstörténetének fon­tos fordulópontja, Mao Ce Tung azt kérte a kínai művészektől, alkossanak realista műveket, kerüljenek minél közelebb a néptömegekhez, forrjanak eggyé a nép forradalmi célkitűzései­vel és hogy megismerjék a népi életet, amelyet ábrázolni akar­nak, vegyüljenek el a nép közé, menjenek el az üzemekbe, a falvakba a parasztok közé és a hadseregbe. Ez az útmuta­tás határozza meg ma is a kínai művészek feladatait. Csen Csi-Tuu ezu­tn elmon­dotta, hogy Kínában min­egy 300 ezer olyan művész van, aki csak nemrég ismerkedett meg az új kínai kul­úra forradalmi, demokratikus szellemével. Az évezredes tradíciókkal rendel­kező kínai kul­úra mai közve- Il­dinek a'nevelése is segít ki­alakítani a klasszikus hagyó­kisteleknél fordulunk be a szegedi betonról a makadám­ útra, s barátságosan integető népek sorfala közt vonulunk át Caarigleieken. Jól működött a hírverés, mindenki tudja, hova megy az öt hatalmas autóbusz. Csongrád felől már alkonyodik, amikor konvojunk lehorgonyoz a felgyői gépállomáson és kissé megilletődötten néznek körül zenészek, dalosok, tl.németado­­rok egyaránt. Első ízben lép fel gépállomáson az Állami Népi Együttes. Többségük most lát először gépállomást és össze­­rezzennek, amikor a hátunk mögött váratlanul indul a trak­tor. Grófi major vejt ez, egy­kori zordonsá­gát most vi rágos­­kert enyhíti sok-sok a mosoly­­gó gyerelmre. — Hol lesz az öltözőnk? —­ Megmutatom — ugrik ode egy kisfiú, s vezeti a nőket a kultúrterem felé, a másik gyerek a férfiakat a szerelő­­színhez. Julika elvezet az irodába Engem megy egy kicsi kis­lány fog kézen, alig látszik ki a földből és visz az irodához, merthogy azt keresem. Ütköz­ően elmeséli, hogy Juliskának hívják, jövőre megy első isko­lába és hogy legjobban a má­kos csíkot szereti. Lehet, hogy mindez, amit a gyerekekkel kapcsolatban mesélek itt, első pillantásra nem tűnik lényeges­nek­­az olvasó szemében. Ne­kem azonban, aki valamikor is elég sűrűn megfordultam falusi, tanyai, pusztai aprósá­gok között, a szenzáció erejével hat, valahányszor mostanában közéjük megyek. És csak úgy magam­ól kérdem, hogy hova lett ezek­ne­k a kis parasztgyerekek­nek az egykori félénksége, bi­zalmatlansága? Hová lettek azok a kis vadócok, akik, ha városi ember, „nadrágos“ szólt hozzájuk, oly rémülten mene­kültek az anyjuk szoknyája mögé, mintha kénköves bűz­vel maga az ördög toppant volna eléjük. És beszéljek a külső változásról? Csupa rendisen, tisztán, gondosan öltöztetett kisfiú, kir­eány. Jó a ruhájuk­, jó a cipőjük. Hová lettek róluk azok a szánalmas rongyok, amik még ilyenkor, hideg őszi szelek idején is alig hogy ta­karták csenevész te­tüket? Ezek a gondol­tok me*nyítik a szív­emet, mii közben J l ka potyogásét h l'"atom és talán kezének a melege, mel­y úgy­ öml'k a kezemen át, mint a v'H.imosársin. A félelmet, a bizalmatlanságot sok más régi roim'kal együtt efújta a szél, s pillanatra olyan érzésem tá­mad, hogy kis keresztlányom, az édes húgom gyermeke vezet keresztül a nagy-nagy udvaron. Heged Tóni a VIII. általánosból Lámpagyur­ás van az irodá­ban éppen. Ez míg a régi szer­tartás. Nevezetes pillanata­­i pusztai esznek, a gondolatomat találja a lámpákkal bajtatő fiatalember, amikor megszólal­­mányokban gyökerező, a nép forradalmi törekvéseit kifejező új népi művészet él. Csen Csi-Tou befejezésül ar­ról beszélt, hogy a kínai mű­vészek a klasszikus kul­urán­s hagyomány és a marxista leninista elmélet elsajá­l­ása mellet­t igen nagy segt­séget kap­nak felada­tik sikeres megoldá­sához a szovjet művészek pél­dáiból és a népi demokráciák művészeinek gyakorla­tából is. Cse Vei-Dzsi ismertette ez­után a Budapesten bemutatás­ra kerülő HÁROM OPERA keletkezésének történetét. — A­­FEHÉRHAJÚ LÁNY» című operát a Kínai Kommu­nista Párt VII. Kongresszusának tiszteletére 1914. telén adták elő először. Az egész mű kol­lar­k­tív munka eredménye. Ez az opera, amely a klasszikus ha­gyományok s az új forradalmi törekvések­et kifejező formák szintéziseként jött létre a pártmunkások és katonák bírá­lata és tanácsai után kapta meg végleges alakját. A mű megalkotói a nyugateurópai zene tapasztalatait is felhasz­n Az lesz az igazi, majd ha felkattintjuk a vil­lányt. .-mert az .is jön !'­ölgyőre hamarost... Kall, hogy jöjjön. A kis irodaasztalt még falusi színes papír földi, de a színes papí­ron a legmodernebb táska­írógép. Az állvány nemrégen n­ég «stelázs!» volt valamelyik konyhában, de polcán a leg­jobb eredményt elért brigád zászlaja. A falon Lenin, Sztálin, Rákosi arcképe, s a felírásnak ez a szövege: «A gépállomás a munkásosztály előretolt bás­tyája!* S hogy kik állnak őrt a bástyán, arról a faliújság a Békekölcsönben legjobb trakto­rosok névsorával válaszol. Mindannyian fisul egyeztek egyhavi keresetüket. És miről mesél Hegyi Tóni, akivel az imént barátkoztam meg és aki most jár a Vili­­oszt­­­ba? El­meséli, hogy száznál több ta­nulója van a fel­győi iskolának, de rossz tanulója egy sincs. Ő maga négyesrendű s tudja, miért tanul. Apja raktáros a gépállomáson, két hold földet kaptak, de leadták a tszcs-nek. Mindk­ a föld­­ bajlódni, ami­kor egyik bátyja traktoros, a másik alhadnagy Pesten, nénje rendőrőrmester ugyan­­t, ő meg pilóta lesz, ha sikerül. — Ha nem, az se baj — te­szi hozzá —, elmegyek vas­munkásnak és szerelő leszek-Tizennégy éves a fiú és tisz­tán látja célját. Akik 10—15 kilométerről is eljöttek Villany nincs hát, de ami a közv tágítást illeti, 1. kiló fe­hér a petróleum-gázlámpán­ak a fénye is, ünnepély­esen viszünk kettőt a színpad kivilágítására. A hatalmas cséplőgépszín a színházterem. Egyik végében a színpad utolsó simításai foly­nak teljes fény mellett. De a nézőtér sem sötét. Há­rom nagy autóbuszunk állt be világítani, kettő a cséplőszín bejáratához, szemben a színpaddal, egy meg az első oldalbejáratból fogja reflektorozni a szereplőket. Hanem •­­gyekezni­k- Is, mert egyre sűrűbb csoportokban jön a közönség. Gyalog, biciklin, kocsival, teherautón. Csak úgy özönlik Honnan ez a tenger nép ebből a fekete éjszakából? Hiszen itt a környéken alig lát­tunk házat — Előre elkelt háromszáz jegy — mondja a főrendező —, kip'.aka'froz'uk és az iskolában hirde'ük. Jönnek 10—15 kilo­méterről is. Verbunkos a jegyzőiben élen járó Zádori Juditnak Félezren szorongunk a szín­ben, amikor felmegy a függöny, s elénk tárul az énekkar együt­tsének színpompás képe. Ahogy megszólal a Kaonadal, ki­űnik, hogy igen jó az akusz­­ka. Zeng-zúg a dal és zeng-zúg a taps. Óriási sikere van az első láncszámnak, előttem egy me­nyecske magasra emel a kis lányát az hangosan nevet, uj­jong az örömtől és tapssal kí­séri az illemet. Harsány derült­nálták. Az operát amely a kí­nai nép szabadságtörekvéseit mutatja be, ma már Kína-szerte ismerik, alig van olyan falu, amelyben ne ismernék. A «Ton Cen Ré» című kisopera, amelynek szerzője és rendezője Csen Csi- Tou, a művészegyüttes he­­lyettes vezetője az áruló Csang­­kajiak ellen vívott győzelmes harc egyik történetileg hiteles epizódjának állít emléket. A kisopera arról szól, hogy a népi hadsereg egyik katonája etetőt is feláldozva felrobbant­ja az ellenség erődjét. Ez a történet, amely a kínai nép hő­siességének szimbóluma, sok­ban hasonlít a szovjet hős Miatroszov történetéhez. A ha­sonlóság alapja az, hogy a sza­badságukért függetlenségükért harcoló népek fiait ugyanaz az elszántáig, az ellenségnek egy­azon gyűlölete teszi képessé forradalmi hőstettek végrehaj­tására. Ez a kisopera is őrzi a klaszikus kínai színpadi mű­faj hagyományait, ugyanakkor sok népdalt is feldolgoz. — A­­vállvetve előre. című kisopera az imperialista egresszorok ellen harcoló hős kínai önkéntesek és a koreai nép harcát mutatja be. Ezt a d k­'rabot, amelynek Berlinben a III. Világifjúsági Találkozó kul­turális bemutatóin nagy sikere volt Kínában még be sem mu­tatták, most készülnek a pre­mierjére. Még, fennakadt a függöny, ez már elmaradhatatlan velejárója a rög­önzött színpadoknak, nem is igazi a siker, ha nem tör­ténnek efféle apró kalamitások. Egymás­ köve­ik az án a szebb­­nél,­szebb számok, vége hossza nincs a tapsnak, s tetőpontjára emelkedik a hangulat, amikor a műsorközlő bejelenti, hogy a zenekar a most köve­kező ver­bunkos­ a jegyzésben élenjáró Zádori Judi­nak ajánlja. A kis asz­al mellett ül Judit, ő a pénz áros és füle hegyéig pirosodik a nagy m­eg'isz­ elte­­téstől. Pillogva ha'lga'.ia a tapsol, mely neki szól és a . negyven’ágú zenekar győrivérfi szerenád á’. 'Mert szerenád ez, újraj a „éji zene", szebbel soha leány nem kaphatott Fengyőn. Hódmezővásárhelyi hét holdas dolgozó paraszt a Judit apja ha f­elemit végzett a lány, 49 ben Irak* őri­sko'ár* ment. Három éve van i­l, eddig von­tat­óval járt, de most bekerült az irodára. — Jó! éreztem m­agam a gé­pen — m­on­dja —, soha nem akartam ott hagyni, mert­ szé­gyen, de féltem a tanu'ás­ól. A nyáron aztán mégis rábeszél­tek s hiromhetes DISZ ‘anfo-I ly-aritot végez­em Szegeden. Na­­gyon megdicsér­ek. Azt mond­ják, én fejlőd­öm a legjobban. És azota úgy vagyok, hogy folyton könyvet kívánok, foly­ton tanulni szeretnék .. Kendők lobognak, amikor bú­csúztunk, s az an'obusz hátsó obakán hosszan nézek vissza, Lám. Felgyő is egyike az új­kori magyar „csodáknak**. Fel­­győn a villanyi mege'.ez’c — a világosság. ____ (K. J.) Az Állami Népi Együttes a felgyői gépállomáson, ahol a világosság megelőzte a villanyt Budapestre érkezik a voronyezsi orosz napi eszvüres Csütörtökön Budapestre érke­zik Masszalovinov művészeti vezető irányítása alatt álló voronyezsi orosz népi együttes ének-, zene- és tánckara. Az együttes Magyarországon át­utazva két napot tölt a főváros­ban és október 12-én, pénteken este 8 órakor, a Magyar-Szov­jet Társaság rendezésében a Nemzeti Színházban egy be­mutató előadást tart. — Július Facsik életéről film készül Csehszl­ovák­iában. Prágában már meg is kezdték a dokumentumfilm forgatását. A film a mártírhalált halt csehszlovák forradalmár újság­író életének főbb mozzanatait mutatja be. — Szíriában szombaton tíz­ezer ''■rn’kal mazott bérköve'elő sz’rájkba lépett. — Je'en'i a londoni rádió. — A sz'rájk kö­­ve'kez'ében megbénult az or­szág postai, távírdái és telefon­­forgalma. A sz'riai kormány elbocsátással fenyegette meg a sztrájkolókat. A diszpécser-szolgálat .a Magyar Nemzet szer­kesz­­sége és az Üzemszer­vezési Tudományos Egye­sület ankc­i­ rendez a disz­pécser-kérdésről az MTESZ helyiségében, V„ Reália, noda­u ca 13—15., péntek­en este 6 órakor. A diszpécser (eredeti formá­jában dispa­cher) szó annyit jelent, min' irányitó, eligazító, szállító, lebonyol­ó. A kapi'a­lista országokban a­­ vállalatok diszpécsereinek nem is több ennél a szerepe. Ann­ál inkább a szocialis'a üzemben. A kapi­alist a üzemszervezés nem felel meg olyan üzemben, amely a dolgozó népé, s amely azzal a céllal 'érmes, hogy a szükségle­tbe* minél jobban és tökéletesebben kielégítse. A szó­­cia’is'a ’érmelés alapja a terv, — minálunk elsősorban az öt­éves 'érv, ezen belül minden, válla’a' 5.'éves terve,­­ ennek részletei, az egyes évekre fel­­bontó­t terv. Ahhoz, hogy a válla’a'ok ter­veiket nemcsak mennyiségileg, összeredményükben, hanem rész­leteiben is tervszerűen, időben teljesí­ték — jöl tűt­e­jesí­sék —, a munka olyan meg­szerve­zése, olyan munkairányíás szükséges, amely biztosítja, hogy minden dolgozó a terme­lési terv által előírt munkát ez előírő időben elvégezze. A várala'veze’és egyik legfonto­sabb tevékenysége a munka­­irányf­ás, és ezt a fe'nda’ot a szocialis'a­gyárveze'és egy kü­lön szervre, a munkairányfö szerveze're, i­le'őleg ezen belül a disznóc­er-szolgá'a'ra bízza: ez atóbbi o’dja meg a munka­irány­zás közben felve­­dő pro­­blémákat. A diszpécser-szolgálatot elő­­ször a vasú­tál alkalmazták, ahol egyes forgalmi részlegek­nek volt külön felelős irányí­tó­ a Nálunk a közelm­úl­tan küönösen a bányaüzemek szá­mára tervezett diszpécser-szol­gálat foglalkoztatta sokat a szakembereken kívül a nagy­­közönséget is. A Szovje'únióban az első diszpécser-szolgála'ot termel ö üzembe már 1932-ben meg­szervezek, s ez a munkaszer­vező­­i forma a következő évben már nagy mértékben kezdett terjedni. Ma már nem is kép­zelhető el a Szov'e’únióban termelő üzem, mint kirányi'a szervezet és ezen belül diszpé­­cser-szo''­álat nélkül. Főváron­ megtalá'­juk ezt a nehéz- és könnyűiparban, bányában, épít­kezéseidnél. A diszpécser szolgá­lat bevezetésére 1934-ben 56 szovjet gyárnál tet ek javas'a­­*o*. A beveze'és ’ervelt szak­­ér*fik dolgozták ki és az erről szóló rendele'e­ még abban az évben kidolgozta a nehézipari népbiztonság ' cím­e'és szervezet­i és kisérle’i in’éze'c. A munka­­irányt'ó szolgálat elvi alapjait ennek az in'éze'nek 'adós­­gárdá'a fellesz'e'e ki, főként N. G. Levinson, N. A. Sz­ ogo­­nov és D. E. Tvmnyikov mű­­egy­e’emi magán'm­árok. A diszpécser rendszer azotn is ál­landóan fejlődik, finomodik, le­kéletesedik. A diszpécser-szolgálat fel­­adata napjainkban elsősorban a vállalati terv teljesí­ésének állandó ellenőrzése, biztosítása, irányít­ása a tervgrafikonokra támaszkodva, valamint a terv­­teljesí­tssel kapcsolatos problé­mák gyors, kezdeményező meg­­oldása. E feladatok elvégzésé­nek úgyszólván nélkülözhetetlen­ segédeszköze az úgynevezett „diszpécser-telefon**, amely kü­lönleges berendezésénél fogva csoportos bessé­getések, sőt tár­­gyalások megtartását is lehe­tővé teszi. Isten a telefonon adja ki rendelkezéseit a szol­gálat feje, a fődiszpécser és ezen keresztül kap jelentéseket az üzemek, műhelyek diszpécse­reiről. A diszpécser-szolgálat által vezetett és a­kadóan szem előtt tartott grafikonok, külön­féle mozgat ható táblák állan­­dóan mutaják, hogy milyen követelményeket támaszt a terv teljesí­tse és egyb­en mutat­­ják, hogy hol tart a termelés, miképpen sikerül a tervet tel­jesíteni és hol­ van fennakadás. A tervt eljesítésnek ez az állandó tükre lehetővé teszi a mutat­kozó hibák gyors elhárítását, a munka megtartására kínálkozó lehetőségek gyors kihasználását. A diszpécser-szolgálat minden felelős tényezője rendszeres naplót vezet a kiadott és a ka­­pott utasításokról és számon tartja azok végrehajtását. A fő­­diszpécser naponként tesz je­­­­len és­ a vállalatvezetőnek vagy a műszaki igazgatónak a terv teljesítéséről. A diszpécser-szolgálat általában három szintre tagozódik: a felső irányt­ás a fődiszpécser kezé­ben van, vannak üzemrészenként üzemdiszpécserek, végül műhely­­diszpécserek. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a diszpécser­­szervezeten belül a legtökélete­­sebb legyen a fegyelem, mert ha az előírt szabályokat nem tartják be feltétlenül, nem dol­­gozhatnak jól és nem háríthat­ják el a felmerülő hibákat. A műhelydiszpécser fő feladata, hogy tel­jes mért­ékben biztosítsa a dolgozók tervszerű munkáját. Megengedhetetlen például, hogy csak akkor intézkedjen, amikor valamelyik dolgozó már meg is akadt munkájában anyaghiány miatt — hiszen ez behozhatat­lan időveszteséget jelent. A diszpécser­szolgálat egyik óriási jelen­ősége éppen az, hogy se­­gítségével a dolgozók öntevéke­­nyen, előrelátóan intézkednek. Soha nem fog jól működni ez a szolgálat ott, ahol csak „a cég láb­át festik át“ és éppen csak kiadják a műhelydiszpécser címet, de nem határozzák meg pontosan a feladatokat és nem is ők'a'ják ki megfelelően « megbízottakat. Szocialista ipa­runk szervezése még nem töké­letes, de napról-napra javul. A Szovjetúnió példája itt is vilá­gos utat mutat. Ha az élenjáró szovjet tapasztalatokat jól al­kalmazva átvesszü­k, szocialista iparunk fejlesztésével 5­ éves tervünket még eredményesebben teljesíthe­jük. Ebben nyújt igen nagy régi­séget a munkairányító szervezeteken belül a diszpécser, szolgálat. Tarján Lajos, az Üzemszervezési Tudományos Egyesület munkabizottságának titkára. Rusznyák István professzor beszéde a kínai tudományos társaságok teadélutánján Peking, október 9. A Tudományos Ismereteket Terjesztő összkínai Szövetség, a Nemzeti Tudományos Társa­ságok összkínai Szövet­sége és a Kínai Tudományos Ak­adém­a szombaton teadélutánt rende­zett a kínai nemzeti ünnepen részt vett szovjet és magyar küldöttség tagjai között lévő tudományos dolgozók számára. A kínai tudományos dolgo­zók nevében Liong Szi üdvö­zölte a szovjet és magyar tu­dósokat. A. I. Oparin szovjet küldött ismertette a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Szovjet Társaság munkáját és tapasztalatait. Rosznyák István professzor el­mondotta, hogyan állították talpra a magyar tudományos dolgozók a tudományos kutató munkát és hogyan kezdték meg a tudományos ismeretek nép­szerűsítését. Sz. J. Junuszov ismertette az üzbég tudományos dolgozók munkásságát, végül pedig Oparin válaszolt a tudományos ismeretek népszerűsítéséről fel­tett különféle kérdésekre. Az eszmecserét este vacsora követte, amelynek pohárkö­­szöntői hangsúlyozták a kínai, szovjet és magyar tudományos dolgozók egységét és együtt­működését. s Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy lapunk régi szám­ái kizárólag a Posta Köz­ponti Hírlap Iroda T. V-nél, Budapest V., Zrínyi utca I. sz. alatt kaphatók.

Next