Magyar Nemzet, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-01 / 255. szám

Az építőművészek kongresszusa után Az Építőművészek I. Kon­gresszusának befejezése után önkéntelenül merül fel a kér­dés, hogy a kongresszus be­váltotta-e a hozzáfűzött remé­nyeket. Még igen rövid idő telt el ahhoz, hogy a felelet ki­kristályosodjék, de azt már megállapíthatjuk, hogy a kon­gresszus az építészet ügyét igen nagy lépéssel vitte előre. A kongresszusnak vannak olyan határozott eredményei is, amelyek már most is le­­mérhetők. Eredménynek kell tekintenünk a kongresszus kapcsán megrendezett és Ma­gyarországon a maga nemé­ben egyedülálló demonstratív építészeti kiállítást is. Itt meg­láthatjuk azokat a törekvése­ket, amelyekkel legjobb ter­vező építészeink a szocialista­­realista építőművészet útját keresik. Építészeink feszült fi­gyelemmel várakoznak a kri­tika megnyilvánulására, mert ez a kiállítás nyújt talán elő­ször lehetőséget arra, hogy a kérdéshez a dolgozók leg­szélesebb tömege is közvetle­nül hozzászóljon és reméljük, hogy épúgy, mint a képző­művészet területén is, ez a kri­tika döntő módon előre fogja­­vinni a stíluskérdés ügyét. A kongresszusnak másik, a jövőre nézve talán legdöntőbb eredménye az volt, hogy meg­alakította az Építőművészek Szövetségét. A Szövetség megalakításával az építőmű­vészek végre arra a helyre ke­rültek, amely őket szocialista társadalmunkban megilleti. Annak a feladatnak végre­hajtását, amely az építőművé­szekre az új szocialista-realis­ta stílus kialakításában há­rul, lehetetlen elképzelni a­nél­kül, hogy ne legyen meg az a megfelelő keret, amely a mű­vészi fejlődés szempontjából elengedhetetlenül szükséges. Ezt a feltételt nem biztosította az az alárendelt helyzet, amelybe az építőművészek a Képzőművészek és Iparművé­szek Szövetségén belül kerül­tek. Az elhangzott hozzászó­lásokból is kiderült, mennyire gátolta ez az építőművészek munkáját A Kongresszusi Kiállítás volt talán az első eset, ami­kor a különböző tervező inté­zetekben szétszórtan dolgozó építészek egymás munkáit végre együtt láthatták és ter­veik összehasonlításával szá­mot adhattak maguknak az eredményekről. Most már az Építőművészek Szövetségének feladata lesz, hogy ezeket az építészeket irányítólag is ösz­­szefogja viták, kiállítások rendezésével, ismertesse a Szovjetunió és a népi demo­kráciák eredményeit, végül és nem utolsó sorban az elméle­ti kérdéseket is tisztázza a gyakorlat számára. A kongresszus célja volt, hogy építőművészeink állás­pontjukat a plénum elé te­­­jesztve megvitassák. Ezen a vonalon a kongresszus azért nem tudta betölteni maradék­talanul feladatát, mert hiány­zott az a szervezet, ahol az elméleti és szakmai kérdése­ket kisebb-nagyobb egységek­ben előzőleg úgy tisztázták volna, hogy a kérdések csak a végső döntés stádiumában kerüljenek a kongresszus elé. A felszólalásokat ■ össze­gezve megállapíthatjuk, hogy a kongresszus ezen a téren mégis nagy eredményeket ért el. Legjobb építőművészeink szinte egyhangúlag foglaltak állást abban a tekintetben, hogy a modernista, kozmopolita épí­tészeti irány zsákutcába ke­rült, mert az nemzetietlen és a néptől idegen. A felszólalók megállapítot­ták, hogy új utakat kell kö­vetnünk ahhoz, hogy szocia­lista építészeti alkotásaink a dolgozó nép igényeinek és szükségleteinek megfelelőek legyenek, művészi megjelené­sükben hirdessék a magyar dolgozó nép erejét és hatal­mát. Mindehhez szükséges, hogy építőművészeink marxista-leni­nista ideológiával felfegyve­rezve megismerjék­ a Szov­jetunió eredményeit és épí­tészeti módszereit. A továb­biakban fel kell tárni és meg kell ismerni a magyar törté­nelmi múlt haladó hagyomá­nyait. Építészeink állásfoglalását igen nagy mértékben megerősí­tették a Szovjetunió és a népi demokráciák képviselőinek hozzászólásai is. Az Építőművészek Első Kongresszusa határkövet je­lent a magyar építészet fejlő­désének történetében, mert a kozmopolita építészeti irányt véglegesen megszüntette és megnyitotta az utat a szocia­­lista-realista építőművészet számára. A magyar építőművészeknek hozzá kell fogni, hogy a párt, a kormány és a magyar dol­gozó nép segítségével megte­remtsék azokat az előfeltétele­ket, amelyek szükségesek ah­hoz, hogy olyan alkotások szülessenek meg, amelyek a szocializmust építő dolgozó népünk igényeinek megfelel­nek. Ebben a munkában döntő szerepe lesz az új Építőmű­vész Szövetségnek, mert az is feladata, hogy építőművészein­ket eddigi elszigeteltségükből végre kiemelje és biztosítsa az együttműködést a társművé­szetek területével is. Jövő munkásságunkra vonat­kozólag idézem Sz. J. Cserni­­sov Sztálin-díjas szovjet építőművésznek a kongresszu­son elhangzott biztató szavait: "Meggyőződésünk, hogy a­ ma­gyar építőművészek új felada­taik megoldásában a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésé­vel rövid idő alatt megtalálják a szocializmus építését előse­gítő, az építészet soha nem tapasztalt arányú fejlődését és felemelkedését biztosító utakat és eszközöket.« Gádoros Lajos Ma: Teljes heti rádióműsor Visinszkij vezeti az ENSZ közgyűlésén résztvevő szovjet delegációt A Béke Világtanács bécsi ülésszakának előkészületei További brit csapatszállítások a Szuezi-csatorna övezetében Az USA mesterkedései a nemzetközi gazdasági értekezlet ellen A külpolitikai helyzet jövő héten, november 6-á­n kezdődik Párizsban az Egyesült Nemzetek Szervezetének hatodik ülésszaka. A Szovjetunió minisz­tertanácsa — m­nt a TASZSZ jelenti Moszkvából — kinevezte a szovjet delegáció tagjait. A Szovjetunió küldöttségét Visinszkij külügyminiszter vezeti. Kievi és minszki jelentések arról számol­nak be, hogy az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság és a Bjelorussz Szovjet Szocialista Köztársaság kormányai is kijelöl­ték delegációikat. Az ukrán delegáció élén Baranovszkij, az ukrán minisztertanács elnökhelyettese, a bjelorussz delegáció élén pedig Kiszelev, a bielorussz minisztertanács elnökhelyettese áll. ,A béke hívei az egész világon nagy érdeklődéssel fordulnak a Béke Világtanács bécsi tanácskozásai felé, amelyek, november 1-én kezdődnek. Bécsbe érkezett már Frederic Juliot-Curie, a Béke Világtanács elnöke. Ott vannak a szovjet, a kínai, a francia, a demokratikus német delegáció tagjai, valamint Jorge Amado bra­zíliai író, Pablo Neruda chilei költő, Jessie Street asszony, az Ausztráliai Békevédelmi Tanács tagja, Ivor Montague angol újságíró. Az utolsó napra várják a lengyel, olasz, brazil küldött­ségeket, továbbá több más ország delegációit. Nagy felháboro­dást keltett Bécsben, Stockholmban és a világ minden részén az a hír, hogy a stockholmi osztrák követség megtagadta a vízumot Sven Hector lelkésztől és Bengt Göhnestől, a filozófiai tudomá­nyok kandidátusától,­­ a Béke Világtanács bécsi ülésszakának svéd küldötteitől. Ezzel kapcsolatban a Svéd Országos Békebizottság tiltakozó táviratot intézett az osztrák köztársasági elnökhöz. Az egyiptomi sajtó jelenti, hogy a Szuezi-csatorna övezeté­ben az angol csapatok fokozott aktivitást tanúsítottak, sok új bombázó szállt le és sok angol csapat érkezett teljes hadifelsze­reléssel. Ugyanakkor híreket kapunk arról is, hogy az egyiptomi­­felszabadító hadtest­ a Szuezi-csatorna övezetében őrségeket állított az angol katonai táborokhoz vezető összes utakra, első­sorban a Zagazigot Izmailiával összekötő katonai útra. A New York Times jelenti Washingtonból, hogy az USA és Jugoszlávia közötti katonai segélyegyezmény aláírása után az Egyesült Államok megkezdik a könnyű-, és nehézfegyverek küldé­sét Jugoszláviának. A lap értesülése szerint: Amerika olyan fegy­vereket akar küldeni.,, amelyek a segélyezett állam hadseregét­­képessé teszik olyan feladatok elvégzésére, amelyek egyébként az U­SA haderejét, terhelték volna­. Az USA kormánya­­ugyan­akkor felszólítja­ Angliát és Franciaországot, hogy engedjék át Jugoszláviának a­­birtokukban levő német fegyverek bizonyos részét. A »segélyegyezmény« értelmében amerikai katonai tanács­adó misszió állomás­ozik Jugoszláviában. A Rabotnicseszko Delo, a Bolgár Kommunista Párt lapja »A titóisták fokozzák háborús készülődéseiket* címmel azt fejte­geti, hogy Collins tábornok­ jugoszláviai látogatása új­­.szakaszt jelent az amerikai-angol, imperialisták és a Tito-banda kapcsola­tában. A továbbiakban a lap a következőiket írja: »Az amerikai­­angol háborús gyújtogatók sietnek, hogy megkössék Jugoszlávia, Törökország, Görögország és Olaszország között a katonai szö­vetséget, mert megriadtak attól, ami Egyiptomban történt.. Különös jelentőséget tulajdonítanak Jugoszláviának, amelynek területét és haderejét Bulgária, Magyarország, Románia és Albá­nia ellen irányuló agresszióra akarják felhasználni... Az ameri­kai-angol agresszorok és titóista lakásaik azonban kifelejtettek számításaikból egy fontos tényt: Jugoszlávia népeinek és a népi demokratikus országok népeinek azt az elhatározott akaratát, hogy meghiúsítják a belgrádi imperialista bérencek minden pro­vokációját. A francia kormányhoz közelálló lapok növekvő nyugtalanság­gal írnak a marokkói kérdésről, amely­­ több vonatkozásban is szóba kerül az Egyesült Nemzetek Szervezetének most kezdődő közgyűlésén. A­ fran­cia imperialisták — mint John Roderick, az Associated Press párizsi tudósítója jelenti — nyíltan­­ szemre­hányást tesznek az USA-nak, hogy közvetve hozzájárult a közép­keleti zűrzavaros helyzet kialakításához. Bizonyos francia körök­ben nyíltan kimondják, hogy az USA sokáig bátorította a nacio­nalista mozgalmakat a középkeleti gyarmatokon és félgyarmato­kon, mert így akart behatolni angol és francia érdekterületekre. A francia kormány most azt kívánja, hogy Washington nemcsak az ENSZ-ben, hanem minden vonatkozásban álljon a marokkói kérdéssel kapcsolatosan a francia kormány mellé. Az imperialis­ták belső ellentétei — amelyeket azonban sem túlozni, sem leki­csinyíteni nem szabad — most már nemcsak angol-amerikai, hanem francia-amerikai relációban is megmutatkoznak. Nagy nyugtalanságot okozott Washingtonban az a tény, hogy nagyszámú svájci és francia iparvállalat jelentette be rész­vételét az áprilisi moszkvai nemzetközi gazdasági értekezletre. Bernből jelenti az ADN, hogy az USA megbízta svájci és francia­­országi diplomáciai misszióit, minden eszközzel akadályozzák meg, hogy a két ország gazdasági képviselői részt vegyenek a moszkvai értekezleten. A Telepress tudósítója szerint: az ameri­kaiak gazdasági szankciókkal fenyegetőznek. Ezenkívül az ame­rikai vezetés alatt álló úgynevezett »Európai Gazdasági Együtt­működés Szervezete* a moszkvai értekezlettel egyidőben az USA- ban a nemzetközi értekezlet a termelés emelésére* elnevezéssel szintén értekezletet tart. Ennek nyilvánvalóan az a fő célja, hogy valami módon távoltartsa a nyugateurópai gazdasági szakembe­reket a moszkvai értekezlettől. A belga sajtó az utolsó napokban cikkek egész sorában fog­lalkozik a Moszkvában tartandó nemzetközi gazdasági értekez­lettel. A Cole Libre című brüsszeli pénzügyi lap rámutat arra, hogy »az az amerikai diktátum, amely korlátozza az áruszállí­tást a Szovjetunióba és a népi demokratikus országokba, nagy mértékben veszélyezteti a nyugati kereskedelmet­. A lap felteszi a kérdést­: vájjon nem érkezett-e el az ideje a Kelettel való keres­kedelmi kapcsolatok felújításának? A La Cité című katolikus szak­­szervezeti lap ezeket írja: »A nemzetközi gazdasági értekezlettel kapcsolatosan egyre világosabbá válik, hogy a belga ipari körök osztoznak a kereskedők közti béke eszméjében... Emlékezzünk arra, hogy a keleti piacok kereskedelmi szempontból figyelmet érdemelnek.« (L.) Az ENSZ közgyűlésére utazó szovjet delegáció tagjai A TASZSZ jelenti Moszkvá­ból. A Szovjetunió, miniszter­tanácsa kinevezte az Egyesült Nemzetek Szervezete Párizsban, 1951. november 6-án kezdődő hatodik ülésszakán részvevő szovjet küldöttséget. A küldött­ség vezetője A. I. J­isinszkij, a Szovjetunió külügyminisztere. A küldöttség tagjai: J. A. Malik, a Szovjetunió külügyminiszter­helyettese, a Szovjetunió képvi­selője a Biztonsági Tanácsban, G. N. Zarubin, a Szovjetunió angliai nagykövete, A. A. Szo- Ioljev, a Szovjetunió lengyel­országi nagykövete és A. P. Pavlov, a Szovjetunió francia­országi nagykövete. A küldött­ség tagjainak helyettesei: B. F. Podcerob, a Szovjetunió külügy­minisztériumának főtitkára, A. A. Arutjunjan, a Szovjetunió külügyminisztériuma kollégiu­mának tagja, T. Berdiev, a Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság külügyminisztere, Sz. K. Carapkin, a Szovjetunió biztonsági tanácsbeli képviselő­jének helyettese. A küldöttség tanácsadói: A. A. Roscsin, P. D. Morozov, G. F. Szakszin és A. A. Szoldatov Az ukrán és a bielorussz kiküldöttek Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság kormánya kinevezte az Egyesült Nemzetek Szerve­zete közgyűlésének hatodik ülés­szakán részvevő­ küldöttséget. A küldöttség vezetője A. M. Bara­novszkij, az Ukrán Szovjet Szo­cialista Köztársaság miniszter­­tanácsának elnökhelyettese. A küldöttség tagjai: L. F. Pala­marcsuk, Sz­t. Demcsenko, I. A. Scserbatjuk. A Bjelorussz Szovjet Szocia­lista Köztársaság kormánya ki­nevezte az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének hato­dik ülésszakán részvevő bjelo­russz küldöttséget. A küldött­ség vezetője K. V. Kiszelev, a Bjelorussz Szovjet Szocialista Köztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese és külügyminisz­tere. A küldöttség tagjai: P. E. Asztapenko, 51. T. Kusztov, I. P. Kutelnikov és M. E. Kuszo­v. A Béke Világtanács bécsi ülésszakának előkészületei Bécsből jelenti a TASZSZ, hogy a Béke Világtanács ülés­szakára érkezett szovjet delegá­ció a következőkből áll: Alek­szandr Fagyejev, Nyikolaj Tyi­­honov, Ilja Erenburg, Alekszandr Kornejcsuk, Vanda Vaszilev­­szkaja írók, Zinaia Gagarina, a Szovjet Nők Antifasiszta Bizott­ságának elnökhelyettese, Vjacse­­­szlav Kocsemaszov, a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottságá­nak elnöke, Nyikolaj metropolita és Guljajev újságíró. Ausztria demokratikus lakos­sága lelkeshangú feliratokban üdvözli a Béke Világtanács ülésszakai. Bécs XVII. kerületé­nek békebizottsága a Béke Vi­lágtanácshoz intézett üdvözlő le­velében hangoztatja: az a tény, hogy a Béke Világtanács Bécs­­ben tartja meg ülésszakát most, amikor az amerikai-angol impe­rialisták minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy Ausztriát be­vonják a háborús atlanti tömb-­­be, hatalmas csalást mér­ a­ há­­borús gyújtogatókra. Nasfyineäsa előkészületek az északi ors­z­gok békekongresszusára A TASZSZ beszámol az északi országok békeharcosainak no­vember végén Stockholmban tar­tandó békekongresszusával kap­csolatos előkészületekről. Helsinkiből jelentik, hogy a béke finnországi hívei nagy elő­készületeket tesznek a kongresz­­szusra. Már eddig több szak­­szervezet és szövetkezeti szerve­zet, valamint helyi békebizottság jelentette be, hogy képviselteti magát a békekongresszuson.­­ Stockholmból közült, hogy Svédországban mindenütt gyű­léseket tartanak, amelyeken küldötteket választanak az el­következő kongresszusra. Boras városában a béke hívei Hed­­bom-t, a Koreában működő svéd tábori kórház nemrég visz­­szatért volt alkalmazottját vá­lasztották küldöttüknek. A nemzetközi békeharc eseményei Londonból j­elentik, hogy az angol békebizottság felszólította az angol népet a békeharc fo­kozására.­­Most, amikor az új angol kormány megkezdi mun­káját, — hangoztatja a felhívás —, minden békeszerető ember­nek és a világ békéje megőrzé­sét óhajtó minden szervezetnek az a feladata, hogy a parla­ment képviselőitől követelje: ma­radjanak hűek ahhoz a békefo­galomhoz, amelyet megválasztá­suk előtt tettek. Még van idő a tárgyalásokra, mielőtt az ész szava elvész az ágyúk zajában.* Az északkaliforniai béketanács széleskörű mozgalmat indított annak érdekében, hogy novem­ber 11-ig — amikor az Egye­sült Államokban az első világ­háborút befejező fegyverszüneti napot ünnepük, — létrejöjjön a fegyverszünet Koreában. • A jugoszláv politikai • emigrán­sok »­A szocialista Jugoszláviá­­ért« című, Moszkvában megjele­nő lapja Trieszt dolgozó népé­nek békeharcáról a következő­ket írja: »Az angol-amerikai megszállók és­ a Tito-banda ke­gyetlen terrorja ellenére, Trieszt dolgozó népe, a béke hívei nap­­ról-napra erősítik békeharcukat. Trieszt olasz, szlovén és horvát lakossága egyaránt tömegesen csatlakozik Trieszt békebizottsá­gának kampányához, amely til­takozik az ellen, hogy Trieszt Szabad Területet az angol-ame­rikai háborús gyújtogatók és titóista lakásaik hadibázisává ala­kítsák.* Az egyiptomi Nemzeti Párt elnökének nyilatkozata Az Al-Ahram és az Al-Miszri című egyiptomi lapok hangsú­lyozzák, hogy az USA, Anglia, Franciaország és Törökország diplomáciai képviselői az utóbbi időben élénk tevékenységet fej­tenek ki az arab államokban. Tevékenységükkel azt akarják el­érni, hogy Szíria, Irak, Transz­­jordánia és Libanon vezetői be­leegyezzenek a négy hatalom ja­vaslataiba és részt vegyenek a Közel- és Közép-Kelet úgyneve­zett »védelmére« vonatkozó ter­vek megvalósításában. Az Al-Ahram című lap ezzel kapcsolatban közli, hogy Hafísz Ramadan pasa, az egyiptomi Nemzeti Párt elnöke nyilatkoza­­tot tett közzé és abban bírálja a négy hatalom javaslatait. Ramaa­­dan pasa a négy hatalom javas­latait »elejétől-végéig imperialis­ta tervnek« nevezte. »Ez a terv — hangsúlyozza a nyilatkozat — ellenünk irányul és kizsákmányolásunkra törek­szik. Ez a terv elősegíti a hábo­rú kirobbantását és nem járul hozzá az egyetemes béke ügyé­hez. Anglia és a mögötte felso­rakozó országok Egyiptomot és a Közel-Keletet háborús támasz­ponttá akarják változtatni, amit nem védelmi célokra, hanem hídfőként használnának fel más országok ellen irányuló agresszió érdekében.« Sztrájk Portjaidban és Szuezben A Szuezi-csatorna dokkmun­kás-szakszervezetének vezetői szerdán felhívást intéztek a Szuezi-csatorna Részvénytár­sasághoz és követelték, hogy a részvényrtársaság szüntesse m­eg .

Next