Magyar Nemzet, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)
1952-02-01 / 26. szám
A Magyar Sajtó Napján írta Mihályfi Ernő új ünnepet iktatunk ma naptárunkba, ma ünnepli először a magyar nép a Magyar Sajtó Napját. A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának határozata, amely február 1 -ét, a Magyar Sajtó Napjává nyilvánította, így kezdődik: »1942. február elsején jelent meg első ízben a szabadságunk,nemzeti függetlenségünk és a népek békéjének ügyéért küzdő Szabad Nép, a Kommunista Párt központi lapja. A Szabad Népnek az elnyomatás éveiben és a felszabadulás után jelentős része volt népünk küzdelmeiben és győzelmeiben. Harcokban és sikerekben gazdag küzdelmek után milliók szellemi kenyerévé vált. Éles fegyver szabadságunk és nemzeti függetlenségünk védelmében, a szocializmus építésében. A Szabad Nép magasra emeli a proletárinternacionalizmus zászlaját. Szilárd helytállásra neveli a béke minden magyar hívét az imperialista háborús gyújtogatókkal szemben. A minisztertanács ezért a Szabad Nép megjelenésének tizedik évfordulója emlékére minden év február első napját a Magyar Sajtó Napjává nyilvánítja.* Ezen a történelmi évfordulón forró szeretettel és a nagyszerű harcost, az élenjáró és példamutató fegyvertársat megillető bajtársi tisztelgéssel köszöntjük a magyar dolgozó nép, a Magyar Dolgozók Pártja nagy központi napilapját, a Szabad Népet. Ma tíz éve... Mi is volt ma tíz éve, amikor a Szabad Nép első illegális száma megjelent? Éppen közepén tartott a második világháború. A magyar közvéleményre a nácibérencek irányította sajtó kényszerzubba javát húzták. A kapitalista rothadás minden jellegét magánviselő lapok legnagyobb betűkkel a német fasiszták brutális hazugságait ordították. ti A magyarországi lapok kizárólag a nagyvállalatokból, a nagytőkésekből, a Gyáriparosok Országos Szövetségéből és a kormány szubvenciójából éltek. A polgári lapok, a liberális lapok, a prefasiszta és fasiszta lapok éppen úgy, mint a jobboldali szociáldemokrácia sajtója. Példátlan az a cinizmus, amellyel erről nyílt beismeréssel beszéltek. Kezembe került nemrég egy levél, amelyet az egyik kormánylap háború alatti főszerkesztője írt a Honthy-külügyminisztérium hírhedt sajtófőnökének. »A dolog úgy áll — írja —, hogy a lapvállalat körülbelül egymilliónégyszázezer pengő eddigi költségvetéséből több mint hatszázharmincezer pengőt a magyar pénzintézetek és iparvállalatok viselnek.* — Az ezen felül szükséges összegeket a kormány adta ennek az előbb liberális-kapitalista, majd fasiszta lapnak és ezt a főszerkesztő a következő indokolással tartotta természetesnek: "Magad tudod a legjobban, hogy a lap, amióta én vettem át a vezetését, teljes egészében és kizárólag a nemzet, az állam, tehát a kormány rendelkezésére áll. Magától értetődik, fenntartjuk azt az elvet, hogy a magyar gazdasági élet kötelességének kell, hogy tekintse ennek a nemzeti intézménynek a fenntartását, be kell látnia, hogy a nemzet érdekeinek a szolgálata közvetve az ő érdekét is szolgálja. Még ma is felháborít az a cinikus aljasság, amely ezeket a sorokat diktálta és egynek tekintette a nemzetet a kormánnyal és a kapitalista nagytőkével. Ma tíz éve Magyarországon Bárdossy volt a miniszterelnök, Norvégiában pedig éppen ekkor vette át Quisting a miniszterelnöki tisztet. A magyar alkotmányosságról Antal István merészelt előadást tartani és Horthy vendégeként Ciano Magyarországon vadászott. A lapok tele voltak öngyilkosságokról szóló jelentésekkel, elsőoldalas szenzáció volta rákospalotai fer-jöngő gyilkos tizenhárom búcsúevese”. A rendőrség fajgyalázókat bajszolt a zugszállodákban és a Revüszínház a »Vágy« című képben rumba- és conga-parádét ’ mntb&ím. m. A® Arja, Utazók ■ Egyesülete arról panaszkodott hogy »ifjaink azonnal textilnagyi kereskedők akarnak lenni és neri ügynökök«. A könyvhirdetés Cumberland: »Az öngyilkosok hajója” című új pengős regényt kínálta. S egy kiváló művész nyilatkozatában azt mondta, hogy »a széles néprétegekre csak úgy hatna a művészet, ha ilyen tudósítást lehetne róla közölni, az expresszionizmus 8:2 gólarányban legyőzte a kubizmust...« De: az a néhány lap, amely mindent megkísérelt, hogy a fasisztaellenes érzéseknek és elszántságoknak valahogy hangot adjon, ma tíz éve beszámolt arról, hogy" lelkes Ady-est volt a Vigadóban, amelyet »nem a nagy koncertek ismert estélyiruhás közönsége, hanem a munkások és kistisztviselők töltöttek meg«, a »Költő és kora" sorozatban rendezett József Attila-estet a közönség kívánságára meg kellett ismételni és a Kommunista Párt kezdeményezésére megalakult a Történelmi Emlékbizottság, hogy mint központi szerv, maga köré tömörítse a fasizmus elleni harcra jelentkező erőket. A Történelmi Emlékbizottság 1942. március 15-re Petőfi-jelvényt készített és megszervezte a Petőfi-szobor megkoszorúzását. Hívására tíz- tizenötezer ember gyűlt össze a szobornál és felhangzottak első ízben Budapest utcáin a fasisztaellenes, békét sürgető és a szovjet-magyar barátságot éltető jelszavak. A Történelmi Emlékbizottság »Petőfi útján* címmel egy vékony könyvet is kiadott, amelyben Vörösmary Mihály: »Szabad sajtó* című versével — sokan megértették — köszöntötte az illegális Szabad Népnek, a röviddel utóbb mártírhalált halt Rózsa Ferenc szerkesztésében, ekkor megjeleni első számát. Kelj föl rabágyad kópárnáiról Beteg, megzsibbadt gondolat! Kiálts föl érzés, mely nyögés Elfojtott vérző szia alatt! ól jöjjetek ki láncra vert rabok. Lássátok a boldog dicső napot, S a honra, mely soká tűrt veletek, Derűt, vigaszt és áldást hozzatok. E naptól számítva még három éven át vívott kemény harcot a dicsőséges szovjet hadsereg, hogy végül diadalmaskodva a pusztító vad fasizmus felett, meghozza a magyar népnek is a szabadságot. Ekkor jelenhetett meg a Szabad Nép első szabad száma, míg újabb négyéves fejlődés után a Magyar Népköztársaság Alkotmánya kimondta, hogya Magyar Népköztársaság a dolgozók érdekeinek megfelelően biztosítja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot és az állam e jogok érvényesítésére a dolgozók rendelkezésére bocsátja a szükséges anyagi eszközöket. Ezzel a magyar alkotmány részévé lett az igazi sajtószabadság, amelyet Lenin határozott meg a legtökéletesebben: »A burzsoá-demokrácia — írta Lenin — egyik legfőbb jelszava a sajtószabadság*. Ez a szabadság ámítás mindaddig, amíg a legjobb nyomdák és a legnagyobb papírtartalékok a tőkések birtokában vannak és amíg a sajtón a tőke hatalma uralkodik. Ami az egész világon annál világosabban, annál élesebben, annál cinikusabban nyilvánul meg, minél fejlettebb a burzsoá demokratizmus, mint például Amerikában. Ahhoz, hogy kivívjuk az igazi egyenlőséget és az igazi demokráciát a dolgozók, a munkások és a parasztok számára, előbb meg kell fosztani a tőkéseket attól a lehetőségtől, hogy felbéreljék az írókat, megvásárolják a kiadókat és megvesztegessék az újságokat. A tőkések mindig szabadságnak nevezték a gazdagok nyerészkedési szabadságát, a munkások éhenhalási szabadságát. A tőkések azt nevezik sajtószabadságnak, hogy a gazdagok szabadon megvesztegethetik a sajtót, szabadon használják fel vagyonukat az úgynevezett közvélemény gyártására és meghamisításár, ht -A írná meg az igazi szabadságot és egyenlőséget, amelyet a kommunisták építenek és amelyben nem lesz akadálya annak, hogy minden dolgozónak, vagy bármely létszámú dolgozó csoportnak egyenlő joga legyen a köz nyomdáinak és a köz papírkészletének a felhasználására és hogy ezt a jogot meg is valósítja. ... a bolsevikok büszkék arra, hogy ők voltak az elsők, akik szabaddá tették a sajtót a tőkésektől, hogy egy roppant országban ők teremtették meg első ízben azt a sajtót, amely nem függ maroknyi gazdagtól és milliomostól, azt a sajtót, amely minden betűjét a tőke elleni harc feladatainak szenteli.« Ma, a magyar sajtó első ünnepnapján, nem idézhetünk ennél szebb és fontosabb szavakat, mint ízeket, amelyek megvilágítják a sajtószabadság lényegét és amelyek alapján megszületett a világ első szabad sajtója, nagy példaképünk, a szovjet sajtó. A felszabadulás számunkra megteremtette az új sajtó megszületésének a lehetőségét, a fordulat az egész magyar sajtó szánára 1948. márciusában következett be, amikor Rákosi Mátyás a magyar sajtó színvonala emelésének fontosságáról útmutató beszélyét elmondotta. — El kell érnünk — mondotta Ránosi Mátyás —, hogy a demokráta, apróság töntegnelketés, a nemzetnevelés egyik legfontosabb eszközévé váljék. Csak a régi rendszer akarta a tömegek figyelmét elterelni az állam döntő fontosságú ügyeiről. Ma megvan a lehetőség arra, hogy a sajtó teljesítse nemzetnevelő feladatát Minden segítséget megadunk ahhoz, hogy a magyar újságírás erre a színvonalra emelkedhessék és újabb hatalmas pillérrel támassza alá a magyar demokrácia épületét. Ha a komoly témákat megfelelő újságírói tálalásban érdekes példákkal megvilágítva tárgyalják, akkor számíthatnak a legszélesebb olvasóréteg érdeklődésére. A nép politikai érdeklődésének megnövekedésével és a lapok színvonalának emelkedésével együtt emelkedni fog a példányszám is. Rákosi Mátyás négy évvel ezelőtt elhangzott tanácsait megfogadta az egész magyar sajtó, véget vetett az addig elburjánzott szenzációhajhászásnak és ezzel párhuzamosan pontosan beigazolódtak Rákosi Mátyás előrelátásai is. Megszületett — a Kommunista Párt lapjainak példáját követve — az újhangú, felelősségteljes, a szocializmus építésében minden erejével részvevő magyar sajtó és annak olvasótábora minden előzőnél hatalmasabbra nőtt. A Szabad Nép példányszáma ,négy-ötszöröse a magyar, sajtó múltjában előfordult legnagyobb példányszámoknak. E nagy lap biztos támasza mellett minden más lap megtalálja a maga külön feladatát, kialakíthatja saját olvasótáborát és sajátos mondanivalóit. Ennek eredményei meg is látszanak. A nők lapjának, az ifjúság lapjának, a Szovjetunió életét és élenjáró kultúráját bemutató lapoknak, a dolgozó parasztság lapjának, az értelmiség napilapjának, a békeharcos lapnak és az építő kritika és vidámság lapjának egyenként is százezernél nagyobb, gyakran többszázezres példányszámai bizonyítják, hogy sajtónk fejlődése helyes és egészséges. Nem lehet vita afelől, hogy mit olvas szívesen a magyar közönség, hogy soha annyi olvasója nem volt a magyar sajtónak, mint ma. És ezzel párhuzamosan bekövetkezett a változás az újságírói munka és az újság munkásainak megbecsülése terén is Azt az elismerést és megbecsülést, amelyet természetesen nem kaphatott meg a kapitalista sajtónak magát a társadalmon felül érző, de igazában a társadalmat kiszolgáló, cinikus és erkölcstelen, vagy tudatlan és csak a kiadók korrupciós törekvéseit szolgáló, írni sem tudó munkatársa, azt a szocializmust építő társadalomban megkapja az új sajtó alapusú minden igaz munkása. Mint ahogy a mai napot ünneppé tévő minisztertanácsi határozat mondja: »Ez a nap ünnepélyes kifejezője annak a megbecsülésnek, amellyel államunk az alkotmány szellemében a szabad sajtót munkájában támogatja. Erősítse a magyar sajtó napjai a A Magyar Dolgozók Pártjának, kormányunknak eltéphetetlen kapcsolatát a dolgozó néppel a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét, a magyar dolgozó nép egységét a békeharcban és ötéves tervünk megvalósításában. Növelje a történelmünk során először igazán szabaddá lett magyar sajtó megbecsülését és szeretetét a legszélesebb tömegekben, buzdítsa új harcokra, új győzelmekre a magyar sajtó dolgozóit.* Induljunk hát új munkára, új harcokra és új győzelmekre, együtt az egész dolgozó néppel, amellyel a mai ünnep még szorosabban összeforraszt. Az utat világítva mutatja a szovjet nép sajtója, feltárva előttünk is a szabad s a népért való újságírás kötelességeit és határtalan lehetőségeit. Legyen a mi felszabadult sajtónk is mindig a legelső csatasorban a népek szabadságáért és biztonságáért vívott küzdelemben, a tartós békéért minden áldozatot vállaló, pártos és szenvedélyes elszántság vezesse a magyar újságírók tollát. /& ■ /v * • £** *. Az Arab Liga támogatja a tuniszi nép függetlenségi harcát A Béke Világtanács küldöttsége az ENSZ-közöyűlés elnökénél Kudarcot vallottak a Kuomintang-klikk mesterkedései az ENSZ politikai bizottságában A külpolitikai helyzet A Szovjetunióban folyó békés építés hatalmas sikereiről kiadott jelentés világszerte nagy visszhangot keltett. A népi demokratikus országok sajtója megállapítja, hogy a jelentés ismét fényes bizonyítéka a szocialista rendszer fölényének a kapitalista rendszer fölött. A jelentés megmutatja a nemzetközi béketábor egyre növekvő erejét is. A boldog életet építő szovjet népek fényes sikerei — hangsúlyozzák a lapok — megsokszorozzák a béke híveinek erőit. Amíg a Szovjetunióban egyre nagyobb lendülettel folyik a békés építés, újabb jelentések arról számolnak be, hogy az Egyesült Államok meghosszabbítja hadianyagtermelési programmját. Wilson, az USA úgynevezett védelmi mozgósítási hivatalának vezetője bejelentette, hogy a hadiipari termelés és anyagfelvásárlás minimálisan négy évig fog tartani. Ezt az intézkedést vezető tőkés csoportok különféle képviselői javasolták, akik szerint a fegyverkezési verseny megszüntetése komoly gazdasági válsággal fenyegetné az Egyesült Államokat. Az amerikai imperialisták háborús terveikben mind nagyobb szerepet szánnak a gyorsan fasizálódó Nyugat-Németországnak. Pierre Courtade a l'Humanitében ezzel magyarázza a bonni kormány egyre arcátlanabb revanstörekvéseit. Courtade megállapítja, hogy ma már senki sem tagadhatja, az "európai hadsereg" terve csak ködösítés volt. A ködfelleg azonban felszállt és ha a nyugatnémet kormánynak megadják a lehetőséget revanstörekvései kielégítésére, sorozatos provokációkhoz folyamodik majd keleti határain. Most már, hogy a hazugságot leleplezték s a becsületes franciák megértették, merre vezetik őket, lehetséges olyan széles nemzeti egységmozgalmat létrehozni, amely megdönti majd az amerikai politikát és kiharcolja a német kérdés békés és demokratikus megoldását. Az angol közvélemény felzúdulása késztette arra Churchillt és Edent az alsóház külpolitikai vitájában, hogy különböző indokokkal megmagyarázzák a Washingtonban rájuk kényszerített megalázó feltételeket. Churchill beszéde során úgy igyekezett beállítani a helyzetet, mintha nem kötelezte volna el Nagy-Britanniát Kína bárminemű bombázása mellett az esetben, ha a Koreában létrehozandó fegyverszüneti egyezményt megszegik. Eden azt mondotta, hogy Anglia nem tudott a Josida Csangkaj sek-féle levélről és annak megszerkesztésében nem vett részt. Kijelentette, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok között véseménykülönbség merül fel abban a kérdésben, hogy Japán elismerje-e a kuomintangista kormányt. Az Egyiptomból érkező jelentések arról számolnak be, hogy Maher pasa, az új egyiptomi miniszterelnök, szerdán fogadta a Iairói angol, az amerikai, a francia és a török nagykövetet Az angol nagykövet ezt követően Faruk királynál jelent meg kihallgatáson. A Reuter idézi a kairói angol nagykövetség egyik szóvivőjének azt a kijelentését, anely szerint az egyiptomi kormánycsere sörömmel fogadott változás volt. Kairóban a helyzet továbbra is feszült. A város katonai táborhoz hasonlít. A Bahtare Emruz című iráni lap az egyiptomi helyzettel kapcsolatban kijelenti, hogy Na’naz pasa lemondása mit sem változtat az imperializmus sorsán Keleten. Tuniszban a francia imperialisták fokozzák a terrort a függetlenségi harc elnyomására. Bizerta és Cap Bon térségét a francia katonaság lezárta. A De Soir jelentése szerint a francia gyarmati hatóságok nagyarányú hadműveleteket folytatnak ebben a térségben repülőgépek bevetésével. A tuniszi nép azonban a megtorló intézkedések ellenére bátran folytatja harcát. Ezt a harcot az arab országok népei támogatják. E szolidaritás jelentős megnyilvánulása volt legutóbb az arab és ázsiai államok küldötteinek levele a Biztonsági Tanácshoz, amelyben kifejtik, hogy nyugtalansággal figyelik a tuniszi helyzetet. A Kuomintang-manőver kudarca az ENSZ-ben Az ENSZ politikai bizottságának január 29-i ülésén a Kuomintang-koholmány általános vitájában elsőnek Cooper, az USA képviselője szólalt fel. Cooper nem tudta megcáfolni, hogy az USA a Kína elleni agresszió kiterjesztésére törekszik. J. A. Malik, a szovjet küldött-ség helyettes vezetője felhívta erre a bizottság figyelmét. Az USA küldötte — mondotta — nem cáfolt meg a szovjet küldöttség nyilatkozatában felsorolt egyetlen tényt sem. Az USA küldötte azzal a céllal, hogy kormányának az ázsiai népekkel kapcsolatos agresszív terveit leplezze, arra hivatkozott, hogy Burmában már régóta vannak Kuomintang-hadosztályok. Várjon ez változtat a dolgok lényegén? A burmai politikusok kijelentései szerint Burmában jelenleg körülbelül hat Kuomintanghadosztály tartózkodik. Ezeket a csapatokat amerikai fegyverrel látták el és melléjük beosztottak amerikai kiképzőket: két tábornokot, hét ezredest és 27 őrnagyot. Malik a továbbiakban megjegyezte: Cooper egyetlen szavával sem tett említést arról a tényről, amelyre a szovjet küldöttség rámutatott, hogy az amerikai, angol és francia sajtó beismerése szerint az USA, Anglia és Franciaország vezérkari főnökeinek washingtoni tanácskozásán közös délkeletázsiai haditerveket dolgoztak ki Kína ellen. A Szovjetunió küldötte felszólította ezután az USA képviselőjét: adjon világos feleletet, megerősíti-e, avagy megcáfolja a politikai bizottság ülésén felsorolt tényeket Rámutatott Malik, hogy ennek az agressziós részeknek a megteremtéséért, a fegyveres erőknek Kína elleni agresszió céljából történő kiképzéséért az USA kormányára hárul a teljes felelősség. Semmiféle képzeli ,kommunista támadásra való hivatkozás nem menti az USA kormányát a felelősségtől bármilyen agreszszióért az említett területen. Katz Suchy lengyel küldött szintén konkrét és megcáfolhatatlan érveket sorolt fel, az USA küldötte azonban nem felelt a Szovjetunió és Lengyelország képviselőinek kérdéseire. A Kuomintang-küldött felszólalása szánalmas és gyámoltalan dadogás volt. Az USA küldötte és Kuomirttrang lakája »vádlóként« akartak fellépni. Szerepüket azonban rosszul játszották. Ők lettek a vádlottak! El Huri, Szíria küldötte kijelentette: Nem támogathatja azt a határozatot, amely arról szól, hogy a Szovjetunió Kínával kötött szerződését valamilyen módonmegsértette. Rámutatott, hogy a Kuomintarig küldött nem tudta igazolni a Szovjetunió ellen emelt vádjait, bár nagyon hosszú beszédet mondott. • Franciaország és Anglia képviselői szintén kijelentették, hogy nem óhajtanak a Kuomintang határozattervezetre szavazni. Több angol küldött emlékeztetett rá, hogy ez a panasz zavaros és homályos vádakat tartalmaz. A bizottságnak nincs alapja a döntésre. India küldötte mély sajnálkozását fejezte ki, hogy a Kuomintang-mesterkedést a politikai bizottság elé terjesztették megvitatásra. Hangsúlyozta, hogy Kínának törvényes kormánya van és ha a kínai kormány és a kínai népnek valamilyen panasza lenne, akkor nekik kellene ezeket a panaszokat benyújtaniuk. Hasonlóan nyilatkozott számos más küldöttség. A Kuomintang-küldött látta, hogy határozattervezete kudarc előtt áll, ezért kijelentette: elfogadja Thaiföld küldöttének módosítását, amelynek értelmében a határozattervezetben azt a szót, hogy a Szovjetunió »megsértette a Kínával kötött szerződést, fel kell cserélni arra, hogynem teljesítetlen. Az USA küldötte tiltakozott e javaslat ellen. . . Szavazáskor, a Kuomintanghatározattervezet mellett csak 24 küldöttség szavazott, többségükben a latinamerikai országok küldöttei. Kilenc küldöttség a Kuomintang-határozat ellen szavazott, míg 27 küldöttség — köztük Anglia és Franciaország — tartózkodott a szavazástól, mivel nem akarta támogatni a határozatot. A görög gyermekek hazaszállításának kérdése az ENSZ előtt Az ENSZ-közgyűlés különleges politikai bizottsága január 29-én és 30-án foglalkozott a görög gyermekek repatriálásának kérdésével. Mint ismeretes, görög hazafiak gyermekeiről van szó, akiket annak idején szüleik kívánságára szállítottak el, vagy szüleikkel együtt távoztak Görögországból a szomszédos országokba, köztük népi demokratikus országokba is, hogy megmeneküljenek a monarcnofasiszták terrorjaitól, a bombatámadásoktól és az éhezéstől. A közgyűlés mostani ülésszakán Görögország, az USA, Belgium és több más ország kül