Magyar Nemzet, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-01 / 26. szám

A Magyar Sajtó Napján írta­­ Mihályfi Ernő új ünnepet iktatunk ma nap­tárunkba, ma ünnepli először a magyar nép a Magyar Sajtó Napját. A Magyar Népköztársa­ság minisztertanácsának határo­zata, amely február 1 -ét, a Ma­gyar Sajtó Napjává nyilvání­totta, így kezdődik: »1942. február elsején jelent meg első ízben a szabadságunk,­­nemzeti függetlenségünk és a népek békéjének ügyéért küzdő Szabad Nép, a Kommunista Párt központi lapja.­­ A Szabad Népnek az elnyoma­tás éveiben és a felszabadulás után jelentős része volt népünk küzdelmeiben és győzelmeiben. Harcokban és sikerekben gazdag küzdelmek után milliók szellemi kenyerévé vált. Éles fegyver szabadságunk és nemzeti függet­lenségünk védelmében, a szocia­lizmus építésében. A Szabad Nép magasra emeli a proletárinter­nacionalizmus zászlaját. Szilárd helytállásra neveli a béke min­den magyar hívét az imperialista háborús gyújtogatókkal szemben. A minisztertanács ezért a Sza­bad Nép megjelenésének tizedik évfordulója emlékére minden év február első napját a Magyar Sajtó Napjává nyilvánítja.* Ezen a történelmi évfordulón forró szeretettel és a nagyszerű harcost, az élenjáró és példamu­tató fegyvertársat megillető­ bajtársi tisztelgéssel köszöntjük a magyar dolgozó nép, a Ma­gyar Dolgozók Pártja nagy köz­ponti napilapját, a Szabad Népet. Ma tíz éve... Mi is volt ma tíz éve, amikor a Szabad Nép első illegális száma megjelent? Éppen közepén tartott a má­sodik világháború. A magyar közvéleményre a nácibérencek irányította sajtó kényszerzubba javát húzták. A kapitalista rot­hadás minden­ jellegét magán­­viselő lapok legnagyobb betűk­kel a német fasiszták brutális hazugságait ordították. ti A magyarországi lapok kizáró­lag a nagyvállalatokból, a nagy­tőkésekből, a Gyáriparosok Or­szágos Szövetségéből és a kor­­m­ány szubvenciójából éltek. A polgári lapok, a liberális lapok, a prefasiszta és fasiszta lapok éppen úgy, mint a jobboldali szociáldemokrácia sajtója. Pél­dátlan az a cinizmus, amellyel erről nyílt beismeréssel beszél­tek. Kezembe került nemrég egy levél, amelyet az egyik kormány­lap háború alatti főszerkesztője írt a Honthy-külügyminisztérium hírhedt sajtófőnökének. »A do­log úgy áll — írja —, hogy a lapvállalat körülbelül egymillió­­négyszázezer pengő eddigi költ­ségvetéséből több mint hatszáz­harmincezer pengőt a magyar pénzintézetek és iparvállalatok viselnek.* — Az ezen felül szük­séges összegeket a kormány ad­ta ennek az előbb liberális-ka­pitalista, majd fasiszta lapnak és ezt a főszerkesztő a következő indokolással tartotta természetes­nek: "Magad tudod a legjobban, hogy a lap, amióta én vettem át a vezetését, teljes egészében és kizárólag a nemzet, az állam, tehát a kormány rendelkezésére áll. Magától értetődik, fenntart­juk azt az elvet, hogy a magyar gazdasági élet kötelességének kell, hogy tekintse ennek a nem­zeti intézménynek a fenntartását, be kell látnia, hogy a nemzet érdekeinek a szolgálata közvet­ve az ő érdekét is szolgálja.­ Még ma is felháborít az a cinikus aljasság, amely ezeket a sorokat diktálta és egynek tekin­tette a nemzetet a kormánnyal és a kapitalista nagytőkével. Ma tíz éve Magyarországon Bárdossy volt a miniszterelnök, Norvégiában pedig éppen ekkor vette át Quisting a miniszter­elnöki tisztet. A magyar alkot­mányosságról Antal István me­részelt előadást tartani és Horthy vendégeként Ciano Magyaror­szágon vadászott. A lapok tele voltak öngyilkosságokról szóló jelentésekkel, elsőoldalas szen­záció volt­­a rákospalotai fer-jöngő gyilkos tizenhárom búcsú­­evese”. A rendőrség fajgyalázó­­kat bajszolt a zugszállodákban és a Revüszínház a »Vágy« című képben rumba- és conga-parádét ’ mntb&ím. m. A® Arja, Utazók ■ Egyesülete arról panaszkodott hogy »ifjaink azonnal textilnagy­­i kereskedők akarnak lenni és neri ügynökök«. A könyvhirdetés Cumberland: »Az öngyilkosok hajója” című új pengős regényt kínálta. S egy kiváló művész nyilatkozatában azt mondta, hogy »a széles néprétegekre csak úgy hatna a művészet, ha ilyen tudósítást lehetne róla közölni, az expresszionizmus 8:2 gól­arányban legyőzte a kubiz­­must...« De: az a néhány lap, amely mindent megkísérelt, hogy a fa­­sisztaellenes érzéseknek és el­szántságoknak valahogy hangot adjon, ma tíz éve beszámolt ar­ról, hogy" lelkes Ady-est volt a Vigadóban, amelyet »nem a nagy koncertek ismert estélyiruhás kö­zönsége, hanem a munkások és kistisztviselők töltöttek meg«, a »Költő és kora" sorozatban ren­dezett József Attila-estet a közön­ség kívánságára meg kellett­ is­mételni és a Kommunista Párt kezdeményezésére megalakult a Történelmi Emlékbizottság, hogy mint központi szerv, maga köré tömörítse a fasizmus elleni harc­ra jelentkező erőket. A Történelmi Emlékbizottság 1942. március 15-re Petőfi-jelvényt készített és megszervezte a Petőfi-szobor megkoszorúzását. Hívására tíz- tizenötezer ember gyűlt össze a szobornál és felhangzottak első ízben Budapest utcáin a fasiszta­ellenes, békét sürgető és a szov­jet-magyar barátságot éltető jel­szavak. A Történelmi Emlékbizottság »Petőfi útján* címmel egy vékony könyvet is kiadott, amelyben Vö­­rösmary Mihály: »Szabad sajtó* című versével — sokan megér­tették — köszöntötte az illegális­ Szabad Népnek, a röviddel utóbb mártírhalált halt Rózsa Ferenc szerkesztésében, ekkor megjeleni első számát. Kelj föl rabágyad k­ópárnáiról Beteg, megzsibbadt gondolat! Kiálts föl érzés, mely nyögés Elfojtott vérző szia alatt! ól jöjjetek ki láncra vert rabok. Lássátok a boldog dicső napot, S a honra, mely soká tűrt veletek, Derűt, vigaszt és áldást hozzatok. E naptól számítva még három éven át vívott kemény harcot a dicsőséges szovjet hadsereg, hogy végül diadalmaskodva a pusztító vad fasizmus felett, meghozza a magyar népnek is a szabadságot. Ekkor jelenhetett meg a Szabad Nép első szabad száma, míg újabb n­égyéves fej­lődés után a Magyar Népköztár­saság Alkotmánya kimondta, hogy­­a Magyar Népköztársa­ság a dolgozók érdekeinek meg­felelően biztosítja a szólás­sza­badságot, a sajtószabadságot és az állam e jogok érvényesítésére a dolgozók rendelkezésére bo­csátja a szükséges anyagi esz­közöket.­ Ezzel a magyar alkotmány részévé lett az igazi sajtósza­badság, amelyet Lenin határo­zott meg a legtökéletesebben: »A burzsoá-demokrácia — írta Lenin — egyik legfőbb jel­szava a s­ajtószabadság*. Ez a szabadság ámítás mindaddig, amíg a legjobb nyomdák és a legnagyobb papírtartalékok a tőkések birtokában vannak és amíg a sajtón a tőke hatalma uralkodik. Ami az egész világon annál világosabban, annál éle­sebben, annál cinikusabban nyil­vánul meg, minél fejlettebb a burzsoá demokratizmus, mint például Amerikában. Ahhoz, hogy kivívjuk az igazi egyenlő­séget és az igazi demokráciát a dolgozók, a munkások és a pa­rasztok számára, előbb meg kell fosztani a tőkéseket attól a le­hetőségtől, hogy felbéreljék az írókat, megvásárolják a kiadó­kat és megvesztegessék az újsá­gokat. A tőkések mindig sza­badságnak nevezték a gazdagok nyerészkedési szabadságát, a munkások éhenhalási szabadsá­gát. A tőkések azt nevezik sajtó­szabadságnak, hogy a gazdagok szabadon megvesztegethetik a sajtót, szabadon használják fel vagyonukat az úgynevezett köz­vélemény gyártására és meg­­ham­isításár, ht -A írná meg az igazi szabadságot és egyenlőséget, amelyet a kom­munisták építenek és amelyben nem lesz akadálya annak, hogy minden dolgozónak, vagy bár­mely létszámú dolgozó csoport­nak egyenlő joga legyen a köz nyomdáinak és a köz papírkész­­letének a felhasználására és hogy ezt a jogot meg is való­­sítj­a. ... a bolsevikok büszkék arra, hogy ők voltak az elsők, akik szabaddá tették a sajtót a tőké­sektől, hogy egy roppant ország­ban ők teremtették meg első íz­ben azt a sajtót, amely nem függ maroknyi gazdagtól és mil­liomostól, azt a sajtót, amely min­den betűjét a tőke elleni harc feladatainak szenteli.« Ma, a magyar sajtó első ünnep­napján, nem idézhetünk ennél szebb és fontosabb szavakat, mint ízeket, amelyek megvilágítják a sajtószabadság lényegét és ame­lyek alapján megszületett a világ első szabad sajtója, nagy példa­képünk, a szovjet sajtó. A felszabadulás számunkra megteremtette az új sajtó meg­születésének a lehetőségét, a for­dulat az egész magyar sajtó szá­nára 1948. márciusában követke­­zett be, amikor Rákosi Mátyás a magyar sajtó színvonala eme­lésének fontosságáról útmutató beszélyét elmondotta. — El kell érnünk — mondotta Ránosi Mátyás —, hogy a demo­­kráta, aprósá­­g­ töntegnelketés, a nemzetnevelés egyik legfontosabb eszközévé váljék. Csak a régi rendszer akarta a tömegek fi­gyelmét elterelni az állam döntő fontosságú ügyeiről. Ma megvan a lehetőség arra, hogy a sajtó teljesítse nemzetnevelő feladatát Minden segítséget megadunk ahhoz, hogy a magyar újságírás erre a színvonalra emelkedhessék és újabb hatalmas pillérrel tá­massza alá a magyar demokrá­cia épületét.­­ Ha a komoly témákat meg­felelő újságírói tálalásban érde­kes példákkal megvilágítva tár­gyalják, akkor számíthatnak a legszélesebb olvasóréteg érdek­lődésére. A nép politikai érdeklő­désének megnövekedésével és a lapok színvonalának emelkedésé­vel együtt emelkedni fog a pé­l­­dányszám is. Rákosi Mátyás négy évvel ez­előtt elhangzott tanácsait megfo­gadta az egész magyar sajtó, véget vetett az addig elburjánzott szenzációhajhászásnak és ezzel párhuzamosan pontosan beigazo­lódtak Rákosi Mátyás előrelátá­sai is. Megszületett — a Kom­munista Párt lapjainak példáját követve — az újhangú, felelős­ségteljes, a szocializmus építé­sében minden erejével részvevő magyar sajtó és annak olvasó­tábora minden előzőnél hatalma­sabbra nőtt. A Szabad Nép példányszáma ,négy-ötszöröse a magyar, sajtó múltjában előfordult legnagyobb példányszámoknak. E nagy lap biztos támasza mellett minden más lap megtalálja a maga kü­lön feladatát, kialakíthatja saját olvasótáborát és sajátos mon­danivalóit. Ennek eredményei meg is látszanak. A nők lapjá­nak, az ifjúság lapjának, a Szov­jetunió életét és élenjáró kultú­ráját bemutató lapoknak, a dol­gozó parasztság lapjának, az ér­telmiség napilapjának, a béke­harcos lapnak és az építő kriti­ka és vidámság lapjának egyen­ként is százezernél nagyobb, gyakran többszázezres példány­számai bizonyítják, hogy sajtónk fejlődése helyes és egészséges. Nem lehet vita a­felől, hogy mit olvas szívesen a magyar közön­ség, hogy soha annyi olvasója nem volt a magyar sajtónak, mint ma. És ezzel párhuzamosan bekö­vetkezett a változás az újságírói munka és az újság munkásai­nak megbecsülése terén is Azt az elismerést és megbecsü­lést, amelyet természetesen nem kaphatott meg a kapitalista saj­tónak magát a társadalmon felül érző, de igazában a társadalmat kiszolgáló, cinikus és erkölcste­len, vagy tudatlan és csak a ki­adók korrupciós törekvéseit szol­gáló, írni sem tudó munkatársa, azt a szocializmust építő társa­dalomban megkapja az új sajtó alapusú minden igaz munkása. Mint ahogy a mai napot ün­neppé tévő minisztertanácsi ha­tározat mondja: »Ez a nap ün­nepélyes kifejezője annak a meg­becsülésnek, amellyel államunk az alkotmány szellemében a sza­bad sajtót munkájában támogat­ja. Erősítse a magyar sajtó nap­jai a A Magyar Dolgozók Pártjá­nak, kormányunknak eltéphet­et­­len kapcsolatát a dolgozó néppel a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét, a ma­gyar dolgozó nép egységét a bé­keharcban és ötéves tervünk megvalósításában. Növelje a tör­ténelmünk során először igazán szabaddá lett magyar sajtó megbecsülését és szeretetét a legszélesebb tömegekben, buzdít­sa új harcokra, új győzelmekre a magyar sajtó dolgozóit.* Induljunk hát új munkára, új harcokra és új győzelmekre, együtt az egész dolgozó néppel, amellyel a mai ünnep még szo­rosabban összeforraszt. Az utat világítva mutatja a szovjet nép sajtója, feltárva előttünk is a szabad s a népért való újságírás kötelességeit és határtalan lehetőségeit. Legyen a mi felszabadult saj­tónk is mindig a legelső csata­sorban a népek szabadságáért és biztonságáért vívott küzdelem­ben, a tartós békéért minden ál­dozatot vállaló, pártos és szen­vedélyes elszántság vezesse a magyar újságírók tollát. /& ■ /v * • £** *. Az Arab Liga támogatja a tuniszi nép függetlenségi harcát A Béke Világtanács küldöttsége az ENSZ-közöyű­lés elnökénél Kudarcot vallottak a Kuomintang-klikk mesterkedései az EN­SZ politikai bizottságában A külpolitikai helyzet A Szovjetunióban folyó békés építés hatalmas sikereiről ki­adott jelentés világszerte nagy visszhangot keltett. A népi demo­kratikus országok sajtója megállapítja, hogy a jelentés ismét fényes bizonyítéka a szocialista rendszer fölényének a kapitalista rendszer fölött. A jelentés megmutatja a nemzetközi béketábor egyre növekvő erejét is. A boldog életet építő szovjet népek fényes sikerei — hangsúlyozzák a lapok — megsokszorozzák a béke hí­veinek erőit. Amíg a Szovjetunióban egyre nagyobb lendülettel folyik a békés építés, újabb jelentések arról számolnak be, hogy az Egyesült Államok meghosszabbítja hadianyagtermelési programm­­ját. Wilson, az USA úgynevezett védelmi mozgósítási hivatalának vezetőj­e bejelentette, hogy a hadiipari termelés és anyagfelvásár­­lás minimálisan négy évig fog tartani. Ezt az intézkedést vezető tőkés csoportok különféle képviselői javasolták, akik szerint a fegyverkezési verseny megszüntetése komoly gazdasági válsággal fenyegetné az Egyesült Államokat. Az amerikai imperialisták háborús terveikben mind nagyobb szerepet szánnak a gyorsan fasizálódó Nyugat-Németországnak. Pierre Courtade a l'Humanitében ezzel magyarázza a bonni kor­mány egyre arcátlanabb revanstörekvéseit. Courtade megállapítja, hogy ma már senki sem tagadhatja, az "európai hadsereg" terve csak ködösítés volt. A ködfelleg azonban felszállt és ha a nyugat­német kormánynak megadják a lehetőséget revanstörekvései kielé­gítésére, sorozatos provokációkhoz folyamodik majd keleti hatá­rain. Most már, hogy a hazugságot leleplezték s a becsületes fran­ciák megértették, merre vezetik őket, lehetséges olyan széles nem­zeti egységmozgalmat létrehozni, amely megdönti majd az ame­rikai politikát és kiharcolja a német kérdés békés és demokratikus megoldását. Az angol közvélemény felzúdulása késztette arra Churchillt és Edent az alsóház külpolitikai vitájában, hogy különböző indo­kokkal megmagyarázzák a Washingtonban rájuk kényszerített megalázó feltételeket. Churchill beszéde során úgy igyekezett be­állítani a helyzetet, mintha nem kötelezte volna el Nagy-Britanniát Kína bárminemű bombázása mellett az esetben, ha a Koreában létrehozandó fegyverszüneti egyezményt megszegik. Eden azt mondotta, hogy Anglia nem tudott a Josida Csangkaj sek-féle levélről és annak megszerkesztésében nem vett részt. Kijelentette, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok között v­éseménykü­lönbség merül fel abban a kérdésben, hogy Japán elismerje-e a kuomin­­tangista kormányt. Az Egyiptomból érkező jelentések arról számolnak be, hogy Maher pasa, az új egyiptomi miniszterelnök, szerdán fogadta­ a I­airói angol, az amerikai, a francia és a török nagykövetet Az angol nagykövet ezt követően Faruk királynál jelent meg kihall­gatáson. A Reuter idézi a kairói angol nagykövetség egyik szó­vivőjének azt a kijelentését, an­ely szerint az egyiptomi kormánycsere sörömmel fogadott változás volt­. Kairóban a helyzet továbbra is feszült. A város katonai táborhoz hasonlít. A Bahtare Emruz című iráni lap az egyiptomi helyzettel kapcso­latban kijelenti, hogy Na’naz pasa lemondása mit sem változtat az imperializmus sorsán Keleten. Tuniszban a francia imperialisták fokozzák a terrort a füg­getlenségi harc elnyomására. Bizerta és Cap Bon térségét a fran­cia katonaság lezárta. A De Soir jelentése szerint a francia gyar­mati hatóságok nagyarányú hadműveleteket folytatnak ebben a térségben repülőgépek bevetésével. A tuniszi nép azonban a meg­torló intézkedések ellenére bátran folytatja harcát. Ezt a harcot az arab országok népei támogatják. E szolidaritás jelentős meg­nyilvánulása volt legutóbb az arab és ázsiai államok küldötteinek levele a Biztonsági Tanácshoz, amelyben kifejtik, hogy nyugtalan­sággal figyelik a tuniszi helyzetet. A Kuomintang-manőver kudarca az ENSZ-ben Az ENSZ politikai bizottságá­nak január 29-i ülésén a Kuomin­tang-koholmány általános vitá­jában elsőnek Cooper, az USA képviselője szólalt fel. Cooper nem tudta megcáfolni, hogy az USA a Kína elleni agresszió ki­­terjesztésére törekszik. J. A. Malik, a szovjet küldött-­­ség helyettes vezetője felhívta erre a bizottság figyelmét. Az USA küldötte — mondotta — nem cáfolt meg a szovjet kül­döttség nyilatkozatában felsorolt egyetlen tényt sem. Az USA küldötte azzal a céllal, hogy kor­mányának az ázsiai népekkel kapcsolatos agresszív terveit lep­lezze, arra hivatkozott, hogy Burmában már régóta vannak Kuomintang-hadosztályok. Vár­jon ez változtat a dolgok lénye­gén? A burmai politikusok kije­lentései szerint Burmában jelen­leg körülbelül hat Kuomintang­­hadosztály tartózkodik. Ezeket a csapatokat amerikai fegyverrel látták el és melléjük beosztottak amerikai kiképzőket: két tábor­nokot, hét ezredest és 27 őrna­gyot. Malik a továbbiakban megje­gyezte: Cooper egyetlen szavával sem tett említést arról a tény­ről, amelyre a szovjet küldöttség rámutatott, hogy az amerikai, angol és francia sajtó beismerése szerint az USA, Anglia és Fran­ciaország vezérkari főnökeinek washingtoni tanácskozásán kö­zös délkeletázsiai haditerveket dolgoztak ki Kína ellen. A Szov­jetunió küldötte felszólította ez­után az USA képviselőjét: adjon világos feleletet, megerősíti-e, avagy megcáfolja a politikai bi­zottság ülésén felsorolt tényeket Rámutatott Malik, hogy ennek az agressziós részeknek a meg­teremtéséért, a fegyveres erőknek Kína elleni agresszió céljából történő kiképzéséért az USA kor­mányára hárul a teljes felelős­ség. Semmiféle képzeli ,komm­u­­nista támadásra­ való hivatkozás nem menti az USA kormányát a felelősségtől bármilyen agresz­­szióért az említett területen. Katz Suchy lengyel küldött szintén konkrét és megcáfolha­tatlan érveket sorolt fel, az USA küldötte azonban nem felelt a Szovjetunió és Lengyelország képviselőinek­­ kérdéseire. A Kuo­­mintang-küldött felszólalása szá­nalmas és gyámoltalan dadogás volt. Az USA küldötte és Kuomirt­­trang­ lakája »vádlóként« akartak fellépni. Szerepüket azonban rosszul játszották. Ők lettek a vádlottak! El Huri, Szíria küldötte kije­lentette: Nem támogathatja azt a határozatot, amely arról szól, hogy a Szovjetunió Kínával kö­tött szerződését valamilyen mó­don­­megsértette­. Rámutatott, hogy a Kuomintarig­ küldött nem tudta igazolni a Szovjetunió el­len emelt vád­jait, bár nagyon hosszú beszédet mondott. • Franciaország és Anglia kép­viselői szintén kijelentették, hogy nem óhajtanak a Kuomintang ha­tározattervezetre szavazni. Több angol küldött emlékeztetett rá, hogy ez a panasz zavaros és ho­mályos vádakat tartalmaz. A bizottságnak nincs alapja a dön­tésre. India küldötte mély sajnálko­zását fejezte ki, hogy a Kuomin­­tang-mesterkedést a politikai bi­zottság elé terjesztették megvita­tásra. Hangsúlyozta, hogy Kíná­nak törvényes kormánya van és ha a kínai kormány és a kínai népnek valamilyen panasza len­ne, akkor nekik kellene ezeket a panaszokat benyújtaniuk. Hason­lóan nyilatkozott számos más küldöttség. A Kuomintang-küldött látta, hogy határozattervezete kudarc előtt áll, ezért kijelentette: el­fogadja Thaiföld küldöttének mó­dosítását, amelynek értelmében a határozattervezetben azt a szót, h­ogy a Szovjetunió »meg­­sértette­ a Kínával kötött szer­ződést, fel kell cserélni arra, hogy­­n­em teljesítetlen. Az USA küldötte tiltakozott e javas­lat ellen. . . Szavazáskor, a Kuomintang­­határozattervezet mellett csak 24 küldöttség szavazott, többségük­ben a latinamerikai országok küldöttei. Kilenc küldöttség a Kuomintang-határozat ellen sza­vazott, míg 27 küldöttség — köztük Anglia és Franciaország — tartózkodott a szavazástól, mivel­­ nem akarta támogatni a határozatot. A görög gyermekek hazaszállításának kérdése az ENSZ előtt Az ENSZ-közgyűlés különle­ges politikai bizottsága január 29-én és 30-án foglalkozott a görög gyermekek repatriálásának kérdésével. Mint ismeretes, gö­rög hazafiak gyermekeiről van szó, akiket annak idején szüleik kí­vánságára szállítottak el, vagy szüleikkel együtt távoztak Gö­rögországból a szomszédos or­szágokba, köztük népi demokra­tikus országokba is, hogy meg­meneküljenek a monarcnofasisz­­ták terrorjaitól, a bombatámadá­soktól és az éhezéstől. A közgyűlés mostani üléssza­kán­ Görögország, az USA, Bel­gium és több más ország kül­

Next