Magyar Nemzet, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1952-05-16 / 113. szám
Tinta és olaj Mécs világ és toll a kultúra szokásos jelképei; a kultúra címerében, amely az egyetlen valódi nemességet bizonyítja, rendszerint megtalálhatók ezek a jegyek. A lángról, amely a mécs tetején lobog: a szellemről és a betűről, amelyet a toll leír: a gondolatról, sokat beszéltünk már ezen a helyen. Beszéljünk ezúttal az olajról, amely a mécs tüzet táplálja és a tintáról, amely a betűt, beszéljünk a kultúra, kulturális forradalmunk anyagi alapjairól. Arról az erőről, amely, mint egy fizikai képletben, ötéves tervünk számoszlopaiban jut kifejezésre. Egész népünk erőfeszítése és szorgalma tükröződik ezekben a számokban. A dolgozó magyar népé, amely megszilárdítva hatalmát a politika és a gazdaság területén, a kulturális forradalomban a műveltséget is meghódítja magának, a szellem országára is alkalmazva a jelszót: tied a kultúra, magadnak és népednek tanulsz. Egész népünk ereje és tevékenysége tükröződik a számokban, mért abban, hogy míg 1938-ban összesen 33.900 gyermek végezte el a mai általános iskola nyolcadik osztályának megfelelő osztályt, addig 1951-ben 1.230.000 gyermek járt iskolába s az idén még ennél is több vizsgázik hamarosan, abban része van, döntő része az inotai November 7 Erőmű építkezésén dolgozó egyszerű brigádtagnak, aki egy napon kétszeresére, háromszorosára emeli munkateljesítményét. A kultúra mécsesében több lesz az olaj s tetején magasabb és világítóbb a láng, a kalamázisban több a tinta s a toll alatt tömörebb és öntudatosabb a gondolat, ha például szerszámgépgyártásunk 1938-hoz viszonyítva kilencszer annyi korszerű, újfajta gépet fog termelni, ahogyan azt a terv előírja. Kultúránk, kulturális forradalmunk anyagi alapjait, többek közt azt az egymilliárd 700 milió forintot, amelyet ötéves tervünk a tudományos élet fejlesztésére fordít, kapcsolatba kell hozni más számokkal, hogy kultúra és gazdaság fejlődését abban az egységben láthassuk, amilyen egységben hazáink haladását látnunk kell. Kapcsolatba kell hoznunk például azzal a 370.000 forintos megtakarítással, amelyet az új rónafői .•Április 4. termelőszövetkezet úgy ér el, hogy új gazdasági épületeit a háztáján található anyagokból építi fel. Észre kell vennünk, hogy az ötéves terv végén egyetemi és főiskolai hallgatóink 52.980-as létszáma végeredményben összefügg 178 kilométer újonnan épülő vasútvonalunkkal, a tós bányatelepből 13.000 lakosú bányavárossá terebélyesedő Komlóval, építőiparunk termelékenységének 144,05 százalékos növekedésével, vegyiparunk 4 milliárd 80 milliós beruházásaival. A mélyben ezek a felszínen egymástól távol eső számok szervesen összefonódnak egymással, mint az erdő földalatti lombozata, a gyökérhálózat, amelyben apró ibolyák és hatalmas töl,gyek gyökerei époly egységes, harmonikus képet adnak, az életnek ugyanazt a lenyűgöző látványát, mint egymás mellett a virág kis fejecskéje és a fa büszke koronája. Hogy 1954- ben 4000 új könyvet adhatunk ki 36.800.000-es példányszámban, szemben— a Horthy-korszak szégyenteljes könyvpolitikájáról nem beszélve — az 1949-es esztendővel, amikor 2172 könyv jelent meg 19.800.000 példányban; hogy megkezdhetjük az új Nemzeti Színház építkezését; hogy 750 zenemű jelenhetik meg a terv utolsó évében; hogy nem lesz olyan falu hazánkban, ahol filmet ne vetítenének; ezt lehetővé ésúgy teszi a Tiszaiak! Vízierőmű évi átlagos 55 millió kilowattóra energiája, mint a nehéziparra fordított 37,5 milliárd forint, az a 370.000 hold szántóföld és legelő, amely szomjazott eddig s most öntözést kap, vagy akár az az eredmény, hogy a Szegedi Textilkombinátban egy munkásnő négy gép helyett hatot kezel egyszerre.___._____ E nagy távlatokban és ezekben a nagy összefüggésekbennézve bontakozik ki teljes mélységében Révai József mondatának értelme:z Sztálinvárost építeni és új kultúrát építeni, ugyanannak a dolognak két oldala.* Ahogyan a magyar ipar és mezőgazdaság forradalmi fejlődése nélkül népgazdaságunk nem tudna akkora anyagi erőt fordítani kultúránk fejlesztésére, úgy kulturális forradalmunk nélkül az ipar és mezőgazdaság sem tehetne meg olyan mérföldes, forradalm lépéseket előre. Műveletlen, öntudatlan, a szocializmus gondolatára, a haza valódi fogalmára nem ébredt nép, a gazdasági fejlődés mögötti kulturális fejlődésben elmaradt ember nem tudná elérni az ötéves terv céljait, nem tudná teljesíteni saját feladatait, hanem tragikus curculus vitiosusba bonyolódnék, amelyben, a gazdasági haladás anyagi alapjai híján, kulturális színvonala egyre mélyebbre süllyedne, magával rántva termelőerejét is. A láng alá olaj kell, hogy hamvába ne hulljon s világítson, a tollhoz tinta, hogy a gondolatnak nyoma maradjon. Anyagi alapjai nélkül kulturális forradalmunk nemcsak hogy megtörne, de valójában lendületre sem tudna kapni. Kultúránk anyagi alapjait tervezte meg elsőbben népi demokráciánk kormányzata, amikor 884 millió forintot irányzott elő a középiskolák, technikumok, ipari tanulóiskolák rendszerének továbbfejlesztésére s 36 új középiskola építésére. 780 millió forintot — harmincötször annyit, mint Horthyék ugyancsak öt év alatt — egyetemi és főiskolai oktatásunk fejlesztésére. 46 milliót filmgyártásunkéra. 190 milliót — s az üzemekben még külön 80 milliót — a kultúrotthonok hálózatának kiszélesítésére. Tudományos életünk színvonalának emelésére a már említett közel egy és háromnegyed milliárdot, 12 milliót pedig azoknak a képzőművészeknek juttat, akik a földalatti vasút szobrait, falfestményeit, mozaikjait, domborműveit alkotják meg, hogy a zene, az irodalom, a sajtó, a kultúrcsoportok, a tömegsport céljaira fordított hatalmas összegekről ne is beszéljünk, hiszen köztudomásúak. Ezekből az összegekből épül tovább kultúránknak az az organikus, élő rendszere, amelyben például 1.200.000-re emelkedik rádióelőfizetőink száma, a 3400- ra emelt üzemi könyvtárakban egymillióra az olvasóké, az évi ezer hangversenyen ugyancsak egymillióra a közönségé. Ezeken az összegeken alapul, hogy 1954-ben már húsz játékfilmet fogunk készíteni, a tervidőszak alatt 306 dokumentum- és kultúrásmét, hogy egyre szaporodó kutatóintézeteinkben mind nagyobb arányokban folyhat a kísérletezés, amely a körülöttünk lévő világ törvényeit vizsgálva életünk körülményeinek megjavítását célozza. Ezekben az összegekben van kiszámítva és megírva a jövő: az például, hogy a nagyobb darab kenyéren kívül földünk 900.000 métermázsa gyapotot is terem, anynyit, amennyit ha ruhakartonra számítanánk át, a méteranyagból tizenötszörös kartonövet köthetnénk a földgolyó derekára ott, ahol a legvastagabb. Ezekben az összegekben van megtervezve a kiművelt emberfők sokasága, egy nép, amely olvas, tanul, körülnéz és lát, ráébredve a világ valóságára, megismerve olvasmányaiból és tapasztalataiból élete valódi alapjait, felhasználva napi gyakorlatában mindazt, amit erőben és szépségben a műveltség az emberi élethez hozzáad. Az anyagi alapokat biztosító pénzösszegek mögött további számok lélekzenek és mozognak. Lélekzenek és mozognak csakugyan, mert élnek. Ott sorakoznak azok az emberek, akik közül már tavaly 122.000-en üzemi, városi és falusi kultúrcsoportokba szerveződve táncoltak, énekeltek és játszottak a kultúrversenyek közönsége előtt. Ott van az a 167.000 fiatal, aki az ötéves terv végén középiskolába jár és ott az az 53.000 ifjú leány és fiú — szemben az 1938-as 11.700-zal —aki egyetemre és főiskolára. Minden milliós összeg mögül millió emberi arc tekint elő, vonásain a kultúra adta biztonsággal, öntudattal, érdeklődéssel és értelemmel. Az anyagi erő a szellemében fejlődő embert is jelenti egyben. A mécsesben magasra töltött olaj a láng növekedését, amely egyre szélesebb körben terjeszt világosságot, a kalamárisból ki nem fogyó tinta a betűk végtelen sorát, amely gondolatra és rendszeres gondolkodásra, eszmélkedésre és hazaszeretetre, az emberiséggel való összetartozásra, alkotó munkára és a termékeny béke elszánt megvédésére neveli népünket. A kultúrforradalomra fordított anyagi erő egy szellemi hálózaton átv vezetve olyan anyagi energiává változik át, amely megőrzi az egyes embert idegen és káros befolyásoktól s megvédi az egész magyar népet azok ellen a veszedelmek ellen, amelyek ellenségeink részéről országunkat, egyéniségünket, új kultúránkat és gazdaságunkat, épülő világunkat, benne új életünket s túl e népen, az egész emberiséget próbálják fenyegetni. Malik tiltakozott az EISZ leszerelési albizottságában az amerikaiak baktériumháborúját bizonyító okmányok ismertetésének tilalma ellen Colson amerikai tábornok beismerte a Kocse-sziggeti hadifoglyok legyilkolásét A Pravda kommentárja a Fechteier-jelentésről A külpolitikai helyzet Az ENSZ leszerelési albizottságában Malik, a Szovjetunió küldötte élesen tiltakozott az imperialistáknak egy újabb mesterkedése ellen, amelynek célja: elsüllyeszteni a baktériumháború kérdését az albizottság irattárában. »Akik a baktériumfegyvert használják — mondotta a többi között Malik —, azt kívánják, hogy erről ne beszéljenek. De a világot nem lehet arra kényszeríteni, hogy hallgasson az emberiség ellen elkövetett kiáltó bűncselekményekről. Az albizottság angol-amerikai többsége azonban megszavazta azt a teljesen jogellenes határozatot, amely megtiltja a baktériumháborúra vonatkozó dokumentumok ismertetését az albizottság ülésein. Nyugat-Németország dolgozói gyűléseken és tüntetéseken tiltakoznak az esseni alávaló gyilkosság ellen. Az észak-rajna— vesztfáliai tartománygyűlés főbizottsága megvitatta az esseni eseményeket. A vitával kapcsolatban a Német Kommunista Párt tartománygyűlési képviselője követelte Arnoldnak, Észak-Rajna, Vesztfália miniszterelnökének és belügyminiszterének felelősségrevonását. Az esseni vérfürdő ellen tiltakozott a Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen alakult Európai Munkásbizottság, valamint a Szabad Osztrák Ifjúság is. Az imperialisták háborús előkészületeik során mind súlyosabb terheket igyekeznek a német nép vállára rakni. A Wiesbadener Kurier leleplezte, hogy a nyugatnémet zsoldos hadsereg felállítására eredetileg 3.4 milliárd német márkát irányoztak elő, McCloy parancsára azonban ezt az összeget ebben az évben 8.9 milliárd márkára kell felemelni. Walter Lippmann a német kérdésről írva elismeri, »a nyugati hatalmaknak Nyugat-Németországgal szemben folytatott politikája arra vezethet, hogy az atlanti közösség stratégiai érdekei közvetlen összeütközésbe kerülnek a német nép nemzeti érdekeivel. A német kérdés állt a középpontjában az angol alsóház szerdai külpolitikai vitájának is. Eden beszámolójában határozottan sürgette Nyugat-Németország újrafelfegyverzését és támadta a munkáspártnak azt a javaslatát, hogy Nyugat-Németországban tartsanak új választásokat, mielőtt az Adenauer-kormány elkötelezi magát az »európai hadsereg« mellett. Ez a javaslat természetesen a tömegek megtévesztését célozza. Eden furcsa rabulisztikával azt fejtegette, hogy Nyugat-Németország iparának azért is meg kell engedni a háborús termelést, mert egyébként igen előnyös helyzetben versenyezne a szövetségesek iparával a világ minden piacán. A Pravdában Jurij Zsukov foglalkozik a Fechteler-jelentéssel.Ez az okmány — írja többi között Zsukov — leleplezi az Egyesült Államoknak nem csupán a Szovjetunió és a népi demokratikus országok, hanem Anglia és Franciaország ellen irányuló agresszív terveit is. Párizsban a titkos okmány közzétételével összefüggésbe hozzák azt a tényt, hogy Fechteler tengernagy, akit az USA földközitengeri főparancsnoknak szemelt ki, alig néhány nappal ezelőtt dolgavégezetlen tért vissza Londonból Washingtonba.* A cáfolatokról írva Zsukov megállapítja, hogy azok senkit sem vezetnek félre.A tengernagyi ruhát öltött amerikai kannibál jelentéséneknyilvánosságra hozatalával nemcsak újabb fény derült az Egyesült Államok agressziós készülődéseire, hanem ez egyúttal előjele az Egyesült Államok és Anglia között egyre fokozódó belső ellentéteknek.* A Journal d’Egyipte a Fechteler-jelentést kapcsolatba hozza Arlajo spanyol külügyminiszter és Byroade amerikai külügyi államtitkár közel- és középkeleti utazásával. A lap szerint a Fechteler-jelentés csakúgy, mint a fentemntett utazások, az agresszió előkészítésén kívül arra is mutatnak, hogy az amerikai imperialisták minden eszközzel igyekeznek kiszorítani az angolokat a Földközi-tenger térségéből. A baktériumháború kérdése az ENSZ leszerelési munkabizottsága előtt New Korastól jelenti a TASZSZ, hogy az ENSZ leszerelési bizottságának 1. számú munkabizottsága május 13-án rendes ülést tartott. Az ülés elején a Kuomintang képviselője — aki jogsértő módon foglalja el a bizottság elnöki székét — nyilvánvalóan az amerikai küldöttség sugallatára határozatban megtiltotta a küldöttségeknek, hogy a bizottságban tényeket emlegessenek és »bárkit is« a baktériumfegyvernek »bárhol« történt alkalmazásával vádoljanak. Ugyanakkor határozatban eltiltotta, hogy az ENSZ hivatalos okmányaként terjesszenek olyan anyagot, amelyek leleplezik, hogy az amerikai fegyveres erők Koreában és Kínában baktériumfegyvert alkalmaztak. J. A. Malik, a Szovjetunió képviselője tiltakozott a Kuomintang képviselőjének döntése ellen. Rámutatott arra, hogy konkrét tények vannak arra vonatkozóan, hogy az amerikai agresszorok Koreában és Kínában baktériumfegyvert alkalmaznak.Miért kellene erről hallgatni? Hiszen ezek a tények a legmeggyőzőbben bizonyítják, hogy az ENSZ leszerelési bizottságának sürgősen és halaszthatatlanul foglalkoznia kell a baktériumfegyver eltiltásának kérdésével.* Kifejtette, hogy az USA aláírta az 1925. évi genfi egyezményt, amely eltiltja a baktériumfegyver alkalmazását. Truman elnök azonban megakadályozta, hogy a kongresszus ezt az egyezményt ratifikálja. Ezekről a kérdésekről beszélni kell az ENSZ-ben. »A világot nem lehet arra kényszeríteni — mondotta Malik —, hogy hallgasson az emberiség ellen elkövetett kiáltó bűn cselekményekről, nem lehet arra kényszeríteni, hogy hallgasson, midőn arról van szó, hogy az amerikai agresszorok Koreában és Kínában szégyenteljes és becstelen módon baktériumháborút folytatnak. Malik kiemelte, hogy a Szovjetunió küldöttsége a szovjet kormány megbízásából konkréten javasolta: az ENSZ leszerelési bizottsága tárgyalja meg a baktériumháború tilalma megsértésének, a baktériumfegyver alkalmazása megakadályozásának és a baktériumháború tilalma megsértői felelősségrevonásának kérdését. A Kína helyét a bizottságban jogtalanul elfoglaló Kuomintang-megbízott által kívánt határozattal, amely a baktériumháború megvizsgálásának megakadályozására törekszik, csak az érthet egyet, aki álcázza az agresszorok cselekményeit, aki védelmezi a baktériumfegyver alkalmazásának eltiltásáról szóló nemzetközi egyezmény megsértőit. A Szovjetunió küldöttsége a leghatározottabban tiltakozik az ilyen határozat ellen. Az amerikai-angol tömb képviselői a Kuomintang megbízottjának jogsértő határozata mellett szavaztak. Chile és Pakisztán képviselője tartózkodott a szavazástól. Chile képviselője meg is indokolta, hogy senkinek sincs joga megtiltani tények előterjesztését. Malik, a Szovjetunió képviselője, a szavazás után tiltakozott a jogsértő határozat ellen és rámutatott arra, hogy az USA kormánya és az amerikai küldöttség fél azoktól az okmányoktól, amelyek leleplezik az amerikai fegyveres erők szégyenteljes és bűnös koreai és kínai baktériumháborúját Malik hangoztatta, a Szovjetunió küldöttsége fenntartja magának a jogot olyan okmányok felolvasására, amelyek bizonyítják az USA baktériumháborúját. Az ülés során Brazília, Hollandia és Chile képviselői azt állították, hogy elfogadható az az amerikai javaslat, amely a fegyverzet csökkentésének és az atomfegyver eltiltásának kérdését adatgyűjtéssel akarja felcserélni. Beszédlt helyzet Tuniszban és Algírban Párizsból jelenti az MTI, hogy Tuniszban változatlanul feszült a helyzet. Az éjszaka folyamán két robbanás történt s mindkettő nagy kárt okozott. A francia helytartó felszólította a bejt a statárium kiterjesztésére. Ezt a bej megtagadta, mire a helytartók figyelmeztette a bejt, hogy szükség esetén a francia kormány nem riadna vissza protektorátusi szerződésben biztosított kiváltságainak gyakorlásától, azaz a bej menesztésétől. A l'Humanité algíri különtudósítója jelenti, hogy szerdán véres incidensekre került sor az algíri Orléansvilleben. A rendőrség brutális módon megkísérelte a hazafiak felvonuló tömegének feloszlatását. A hazafiak szembeszálltak a támadókkal. A rendőrök erre a tömegbe lőttek. Két tüntető meghalt, igen sok megsebesült Messali Hadzsof, a demokratikus szabadságjogok kiharcolására alakult algíri mozgalom elnökét a rendőrség letartóztatta, a repülőtérre hurcolta s onnan ismeretlen helyre szállította. Colson amerikai tábornok beismerte a hadifogolytáborokban elkövetett gyilkosságokat Az új Kína tudósítója jelenti: Az Associated Press tokiói közlése szerint a kocseszigeti amerikai hadifogolytábor 76. számú részlegében lévő koreai és kínai hadifoglyok — miután elfogták Francis Dodd dandártábornokot, a tábor parancsnokát — benyújtották követeléseiket. Charles Colson dandártábornok, a tábor újonnan kinevezett parancsnoka válaszlevelében közölte, hogy elfogadja a hadifoglyok követeléseit és így Dodd dandártábornok május 10-én elhagyhatta a hadifogolytábort. Az Associated Press május 12-én jelentette, hogy Mark Clark tábornok, az Egyesült Nemzetek fegyveres erőinek főparancsnoka nyilatkozott Dodd dandártábornok fogvatartásáról. Nyilatkozatában közölte, hogy a koreai és kínai hadifoglyok a következő négy követelést támasztották: 1. Haladéktalanul vessenek véget a barbár bánásmódnak, a hadifoglyok bántalmazásának és kínzásának, vérrel aláírt petíciók kikényszerítésének, a megfélemlítésnek, a bebörtönzéselmek, a tömeggyilkosságoknak, ágyúk és géppiszkák használatának hadifoglyokkal szemben. Haladéktalanul szüntessék meg a mérgesgáz, a baktériumfegyver használatát és ne kísérletezzenek atombombával. A nemzetközi jog alapján biztosítsák a hadifoglyok emberi jogait és életét. 2. Haladéktalanul hagyjanak fel az úgynevezett önkéntes hazatelepülés jogtalan és észszerűtlen elvének követelésével. 3. Haladéktalanul szüntessék be a hadifoglyok erőszakos rostálását«. 4. Haladéktalanul ismerjék el a hadifoglyok képviseleti csoportját (bizottságát) , amely koreai és kínai hadifoglyokból áll. Az amerikai parancsnokság szorosan működjék együtt ezzel a csoporttal. Clark tábornok nyilatkozata szerint Colson dandártábornok a hadifoglyok követeléseire adott válaszában beismerte, hogy az amerikaiak súlyosan bántalmazták és sok esetben meggyilkolták a fogságukba esett koreaikínai harcosokat. A hadifoglyok második követelésére Colson kifogásokat hangoztatott.Ez olyan kérdés — mondotta —, amelyet Panmindzsonban vitatnak meg. Nincs módomban ellenőrizni, vagy befolyásolni a fegyverszüneti tárgyalásokon hozott döntéseket.* A hadifoglyok harmadik követelésével kapcsolatban Colson beismerte, hogy az amerikaiak a múltban jogtalanulmegrostálták* a hadifoglyokat. Kijelentette: ha Dodd sértetlenül kiszabadul, ebben a táborban nem kerül többé sor hadifoglyok erőszakos rostálására, vagy bármilyen formában történő újrafelfegyverzésére. Colson válaszában hozzájárult a hadifoglyok negyedik követeléséhez is. Az Associated Press tudósításában rámutatott: »Colson válasza mindannak beismerését jelenti, amivel a kommunisták egész idő alatt vádolták a szövetségeseket. A válasz arculcsapás volt Truman, Ridgway, Joy és társai számára.« Az amerikai agresszorok éppen ezért tagadni igyekeznek. Clark tábornok nyilatkozatában letagadta azokat a tényeket, amelyeket Colson beismert. Ki