Magyar Nemzet, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-16 / 113. szám

Tinta és olaj Mécs világ és toll a kultúra szokásos jelképei; a kultúra cí­merében, amely az egyetlen va­lódi nemességet bizonyítja, rend­szerint megtalálhatók ezek a je­gyek. A lángról, amely a mécs tetején lobog: a szellemről és a betűről, amelyet a­ toll leír: a gondolatról, sokat beszéltünk már ezen a helyen. Beszéljünk ezúttal az olajról, amely a mécs tüzet táplálja és a tintáról, amely a betűt,­­ beszéljünk a kultúra, kulturális forradalmunk anyagi alapjairól. Arról az erőről, amely, mint egy fizikai képletben, ötéves ter­vünk számoszlopaiban jut kife­jezésre. Egész népünk erőfeszí­tése és szorgalma tükröződik ezekben a számokban. A dolgozó magyar népé, amely megszilár­dítva hatalmát a politika és a gazdaság területén, a kulturális forradalomban a műveltséget is meghódítja magának, a szellem országára is alkalmazva a jel­szót: tied a kultúra, magadnak és népednek tanulsz. Egész né­pünk ereje és tevékenysége tük­röződik a­ számokban,­ m­ért ab­ban, hogy míg 1938-ban össze­sen 33.900 gyermek végezte el a mai általános iskola nyolcadik osztályának megfelelő osztályt, addig 1951-ben 1.230.000 gyermek járt iskolába s az idén még en­nél is több vizsgázik hamarosan, abban része van, döntő része az inotai November 7 Erőmű épít­kezésén dolgozó egyszerű brigád­­tagnak, aki egy napon kétsze­resére, háromszorosára emeli munkateljesítményét. A kultúra mécsesében több lesz az olaj s tetején magasabb és világítóbb a láng, a kalamázisban több a tinta s a toll alatt tömörebb és öntudatosabb a gondolat, ha például szerszámgépgyártásunk 1938-hoz viszonyítva kilencszer annyi korszerű, újfajta gépet fog termelni, ahogyan azt a terv elő­­írja. Kultúránk, kulturális forra­dalmunk anyagi alapjait, többek közt azt az egymilliárd 700 m­ili­ó forinto­t, amelyet ötéves tervünk a tudományos élet fej­lesztésére fordít, kapcsolatba kell hozni más számokkal, hogy kultúra és gazdaság fejlődését abban az egységben láthassuk, amilyen egységben h­azáink ha­ladását látnunk kell. Kapcso­latba kell hoznunk például az­zal a 370.000 forintos megtaka­rítással, amelyet az új rónafői .•Április 4. termelőszövetkezet úgy ér el, hogy új gazdasági épületeit a háztáján található anyagokból építi fel. Észre kell vennünk, hogy az ötéves terv végén egyetemi és főiskolai hallgatóink 52.980-as létszáma végeredményben összefügg 178 kilométer újonnan épülő vasút­vonalunkkal, a tós bányatelep­ből 13.000 lakosú bányavá­rossá terebélyesedő Komlóval, építőiparunk termelékenységé­nek 144,05 százalékos növekedé­sével, vegyiparunk 4 milliárd 80 milliós beruházásaival. A mélyben ezek a felszínen egy­mástól távol eső számok szerve­sen összefonódnak egymással, mint az erdő földalatti lombo­zata, a gyökérhálózat, amelyben apró ibolyák és hatalmas töl­,­gyek gyökerei époly egységes, harmonikus képet adnak, az életnek ugyanazt a lenyűgöző látványát, mint egymás mellett a virág kis fejecskéje és a fa büszke koronája. Hogy 1954- ben 4000 új könyvet adhatunk ki 36.800.000-es példányszám­ban, szemben­­— a Horthy-kor­­szak szégyenteljes könyvpoliti­kájáról nem beszélve — az 1949-es esztendővel, amikor 2172 könyv jelent meg 19.800.000 pél­dányban; hogy megkezdhetjük az új Nemzeti Színház építkezé­­sét; hogy 750 zenemű jelenhe­tik meg a terv utolsó évében; hogy nem lesz olyan falu ha­zánkban, ahol filmet ne vetíte­nének; ezt lehetővé ésúgy teszi a Tiszaiak! Vízierőmű évi átla­gos 55 millió kilowattóra ener­giája, mint a nehéziparra fordí­tott 37,5 milliárd forint, az a 370.000 hold szántóföld és le­gelő, amely szomjazott eddig s most öntözést kap, vagy akár az az eredmény, hogy a Szegedi Textilkombinátban egy mun­kásnő négy gép helyett hatot kezel egyszerre.___._____ E nagy távlatokban és ezek­ben a nagy összefüggésekben­­nézve bontakozik ki teljes mély­ségében Révai József mondatá­nak értelme:­z Sztálinvárost épí­teni és új kultúrát építeni, ugyanannak a dolognak két oldala.* Ahogyan a magyar ipar és mezőgazdaság forra­dalmi fejlődése nélkül népgazda­ságunk nem tudna akkora anyagi erőt fordítani kultúránk fejlesztésére, úgy kulturális for­radalmunk nélkül az ipar és mezőgazdaság sem tehetne meg olyan mérföldes, forradalm­ lé­péseket előre. Műveletlen, ön­tudatlan, a szocializmus gondo­latára, a haza valódi fogalmára nem ébredt nép, a gazdasági fejlődés mögötti kulturális fejlő­désben elmaradt ember nem tudná elérni az ötéves terv cél­jait, nem tudná teljesíteni saját feladatait, hanem tragikus cur­­culus vitiosusba bonyolódnék, amelyben, a gazdasági haladás anyagi alapjai híján, kulturális színvonala egyre mélyebbre süllyedne, magával rántva ter­melőerejét is. A láng alá olaj kell, hogy hamvába ne hulljon s világítson, a tollhoz tinta, hogy a gondolat­nak nyoma maradjon. Anyagi alapjai nélkül kulturális forra­dalmunk nemcsak hogy megtörne, de valójában lendületre sem tudna kapni. Kultúránk anyagi alapjait tervezte meg elsőbben népi demokráciánk kormányzata, amikor 884 millió forintot irány­zott elő a középiskolák, techni­kumok, ipari tanulóiskolák rend­szerének továbbfejlesztésére s 36 új középiskola építésére. 780 mil­lió forintot — harmincötször annyit, mint Horthyék ugyan­csak öt év alatt — egyetemi és főiskolai oktatásunk fejlesztésére. 46 milliót filmgyártásunkéra. 190 milliót — s az üzemekben még külön 80 milliót — a kultúrott­­honok hálózatának kiszélesítésé­re. Tudományos életünk színvo­nalának emelésére a már emlí­tett közel egy és háromnegyed milliárdot, 12 milliót pedig azok­nak a képzőművészeknek juttat, akik a földalatti vasút szobrait, falfestményeit, mozaikjait, dom­borműveit alkotják meg, hogy a zene, az irodalom, a sajtó, a kultúrcsoportok, a tömegsport cél­jaira fordított hatalmas összegek­ről ne is beszéljünk, hiszen köz­tudomásúak. Ezekből a­z összegekből épül tovább kultúránknak az az or­ganikus, élő rendszere, amelyben például 1.200.000-re emelkedik rádióelőfizetőink száma, a 3400- ra emelt üzemi könyvtárakban egymillióra az olvasóké, az évi ezer hangversenyen ugyancsak egymillióra a közönségé. Ezeken az összegeken alapul, hogy 1954-ben már húsz játékfilmet fogunk készíteni, a tervidőszak alatt 306 dokumentum- és kul­túrásmét, hogy egyre szaporodó kutatóintézeteinkben mind na­gyobb arányokban folyhat a kí­sérletezés, amely a körülöttünk lévő világ törvényeit vizsgálva életünk körülményeinek meg­javítását célozza. Ezekben az összegekben van kiszámítva és megírva a jövő: az például, hogy a nagyobb darab kenyéren kívül földünk 900.000 méter­mázsa gyapotot is terem, any­­nyit, amennyit ha ruhakartonra számítanánk át, a méteranyag­ból tizenötszörös kartonövet köthetnénk a földgolyó dereká­ra ott, ahol a legvastagabb. Ezekben az összegekben van megtervezve a kiművelt ember­fők sokasága, egy nép, amely olvas, tanul, körülnéz és lát, ráébredve a világ valóságára, megismerve olvasmányaiból és­ ta­­pasztalataiból élete valódi alap­jait, felhasználva napi gyakor­latában mindazt, amit erőben és szépségben a műveltség az emberi élethez hozzáad. Az anyagi alapokat biztosító pénzösszegek mögött további számok lélekzenek és mozognak. Lélekzenek és mozognak csak­­ugyan, mert élnek. Ott sorakoz­nak azok az emberek, akik kö­zül már tavaly 122.000-en üzemi, városi és falusi kultúr­­csoportokba szerveződve táncol­tak, énekeltek és játszottak a kult­úrversenyek közönsége előtt. Ott van az a 167.000 fiatal, aki az ötéves terv végén közép­iskolába jár és ott az az 53.000 ifjú leány és fiú — szemben az 1938-as 11.700-zal —aki egye­temre és főiskolára. Minden milliós összeg mögül millió emberi arc tekint elő, vonásain a kultúra adta biztonsággal, öntudattal, érdeklődéssel és ér­telemmel. Az anyagi erő a szellemében fejlődő embert is jelenti egyben. A mécsesben magasra töltött olaj a láng nö­vekedését, amely egyre széle­sebb körben terjeszt világossá­got, a kalamárisból ki nem fogyó tinta a betűk végtelen sorát, amely gondolatra és rend­szeres gondolkodásra, eszmélke­désre és hazaszeretetre, az em­beriséggel való összetartozásra, alkotó munkára és a termé­keny béke elszánt megvédésére neveli népünket. A kultúrforra­­dalomra fordított­­ anyagi erő egy szellemi hálózaton átv vezetve olyan anyagi ener­giává változik át, amely meg­őrzi az egyes embert idegen és káros befolyásoktól s megvédi az egész magyar népet azok ellen a veszedelmek ellen, ame­lyek ellenségeink részéről or­szágunkat, egyéniségünket, új kultúránkat és gazdaságunkat, épülő világunkat, benne új életünket s túl e népen, az egész emberiséget próbálják fenyegetni. Malik tiltakozott az EI­SZ leszerelési albizottságában az amerikaiak baktériumháborúját bizonyító okmányok ismertetésének tilalma ellen Colson amerikai tábornok beismerte a Kocse-sziggeti hadifoglyok legyilkolásét A Pravda kommentárja a Fechteier-jelentésről A külpolitikai helyzet Az ENSZ leszerelési albizottságában Malik, a Szovjetunió küldötte élesen tiltakozott az imperialistáknak egy újabb mester­kedése ellen, amelynek célja: elsüllyeszteni a baktériumháború kérdését az albizottság irattárában. »Akik a baktériumfegyvert használják — mondotta a többi között Malik —, azt kívánják, hogy erről ne beszéljenek. De a világot nem lehet arra kény­szeríteni, hogy hallgasson az emberiség ellen elkövetett kiáltó bűncselekményekről.­ Az albizottság angol-amerikai többsége azonban megszavazta azt a teljesen jogellenes határozatot, amely megtiltja a baktériumháborúra vonatkozó dokumentumok ismertetését az albizottság ülésein. Nyugat-Németország dolgozói gyűléseken és tüntetéseken tiltakoznak az esseni alávaló gyilkosság ellen. Az észak-rajna— vesztfáliai tartománygyűlés főbizottsága megvitatta az esseni eseményeket. A vitával kapcsolatban a Német Kommunista Párt tartománygyűlési képviselője követelte Arnoldnak, Észak-Rajna, Vesztfália miniszterelnökének és belügyminiszterének felelősségre­­vonását. Az esseni vérfürdő ellen tiltakozott a Nyugat-Német­ország újrafelfegyverzése ellen alakult Európai Munkásbizottság, valamint a Szabad Osztrák Ifjúság is. Az imperialisták háborús előkészületeik során mind súlyosabb terheket igyekeznek a német nép vállára rakni. A Wiesbadener Kurier leleplezte, hogy a nyugatnémet zsoldos hadsereg felállí­tására eredetileg 3.4 milliárd német márkát irányoztak elő, McCloy parancsára azonban ezt az összeget ebben az évben 8.9 milliárd márkára kell felemelni. Walter Lippmann a német kér­désről írva elismeri, »a nyugati hatalmaknak Nyugat-Német­­országgal szemben folytatott politikája arra vezethet, hogy az atlanti közösség stratégiai érdekei közvetlen összeütközésbe kerül­nek a német nép nemzeti érdekeivel­. A német kérdés állt a középpontjában az angol alsóház szer­dai külpolitikai vitájának is. Eden beszámolójában határozottan sürgette Nyugat-Németország újrafelfegyverzését és támadta a munkáspártnak azt a javaslatát, hogy Nyugat-Németországban tartsanak új választásokat, mielőtt­ az Adenauer-kormány elköte­lezi magát az »európai hadsereg« mellett. Ez a javaslat termé­szetesen a tömegek megtévesztését célozza. Eden furcsa rabulisz­­tikával azt fejtegette, hogy Nyugat-Németország iparának azért is meg kell engedni a háborús termelést, mert egyébként igen előnyös helyzetben versenyezne a szövetségesek iparával a világ minden piacán. A Pravdában Jurij Zsukov foglalkozik a Fechteler-jelentés­sel.­­Ez az okmány — írja többi között Zsukov — leleplezi az Egyesült Államoknak nem csupán a Szovjetunió és a népi demo­kratikus országok, hanem Anglia és Franciaország ellen irányuló agresszív terveit is. Párizsban a titkos okmány közzétételével összefüggésbe hozzák azt a tényt, hogy Fechteler tengernagy, akit az USA földközitengeri főparancsnoknak szemelt ki, alig néhány nappal ezelőtt dolga­végezet­len tért vissza Londonból Washing­tonba.* A cáfolatokról írva Zsukov megállapítja, hogy azok senkit sem vezetnek félre.­­A tengernagyi ruhát öltött amerikai kannibál jelentésének­­n­yilvánosságra hozatalával nemcsak újabb fény derült az Egyesült Államok agressziós készülődéseire, hanem ez egy­úttal előjele az Egyesült Államok és Anglia között egyre foko­zódó belső ellentéteknek.* A Journal d’Egyipte a Fechteler-jelen­­tést kapcsolatba hozza Arlajo spanyol külügyminiszter és Byroade amerikai külügyi államtitkár közel- és középkeleti utazásával. A lap szerint a Fechteler-jelentés csakúgy, mint a fentemntett uta­zások, az agresszió előkészítésén kívül arra is mutatnak, hogy az amerikai imperialisták minden eszközzel igyekeznek kiszorí­tani az angolokat a Földközi-tenger térségéből. A baktériumháború kérdése az ENSZ leszerelési munkabizottsága előtt New Korastól jelenti a TASZSZ, hogy az ENSZ leszerelési bizott­ságának 1. számú munkabizott­sága május 13-án rendes ülést tartott. Az ülés elején a Kuomintang képviselője — aki jogsértő mó­don foglalja el a bizottság el­nöki székét — nyilvánvalóan az amerikai küldöttség sugallatára határozatban megtiltotta a kül­döttségeknek, hogy a bizottság­ban tényeket emlegessenek és »bárkit is« a baktériumfegyver­nek »bárhol« történt alkalmazá­sával vádoljanak. Ugyanakkor határozatban eltiltotta, hogy az ENSZ hivatalos okmányaként terjesszenek olyan anyagot, amelyek leleplezik, hogy az ame­rikai fegyveres erők Koreában és Kínában baktériumfegyvert alkalmaztak. J. A. Malik, a Szovjetunió képviselője tiltakozott a Kuomin­tang képviselőjének döntése el­len. Rámutatott arra, hogy kon­krét tények vannak arra vonat­kozóan, hogy az amerikai ag­­resszorok Koreában és Kínában baktériumfegyvert alkalmaznak.­­Miért kellene erről hallgatni? Hiszen ezek a tények a legmeg­győzőbben bizonyítják, hogy az ENSZ leszerelési bizottságának sürgősen és halaszthatatlanul foglalkoznia kell a baktérium­fegyver eltiltásának kérdésével.* Kifejtette, hogy az USA aláírta az 1925. évi genfi egyezményt, amely eltiltja a baktériumfegy­­ver alkalmazását. Truman elnök azonban megakadályozta, hogy a kongresszus ezt az egyezményt ratifikálja. Ezekről a kérdésekről beszélni kell az ENSZ-ben. »A világot nem lehet arra kényszeríteni — mondotta Malik —, hogy hallgasson az emberi­ség ellen elkövetett kiáltó bűn­ cselekményekről, nem lehet arra kényszeríteni, hogy hallgasson, midőn arról van szó, hogy az amerikai agresszorok Koreában és Kínában szégyenteljes és becstelen módon baktériumhábo­rút folytatnak.­ Malik kiemelte, hogy a Szov­jetunió küldöttsége a szovjet kormány megbízásából konkré­ten javasolta: az ENSZ leszere­lési bizottsága tárgyalja meg a ba­ktériumháború tilalma meg­sértésének, a baktériumfegyver alkalmazása megakadályozásá­nak és a baktériumháború tilalma megsértői felelősségre­­vonásának kérdését. A Kína helyét a bizottságban jogtalanul elfoglaló Kuomintang-megbízott által kívánt határozattal, amely a baktériumháború megvizsgá­lásának megakadályozására tö­rekszik, csak az érthet egyet, aki álcázza az agresszorok cselekményeit, aki védelmezi a baktériumfegyver alkalmazásá­nak eltiltásáról szóló nemzet­közi egyezmény megsértőit. A Szovjetunió küldöttsége a leg­határozottabban tiltakozik az ilyen határozat ellen. Az amerikai-angol tömb kép­viselői a Kuomintang meg­bízottjának jogsértő határozata mellett szavaztak. Chile és Pa­kisztán képviselője tartózkodott a szavazástól. Chile képviselője meg is indokolta, hogy senkinek sincs joga megtiltani tények előterjesztését. Malik, a Szovjetunió képvise­lője, a szavazás után tiltako­zott a jogsértő határozat ellen és rámutatott arra, hogy az USA kormánya és az amerikai küldöttség fél azoktól az okmá­nyoktól, amelyek leleplezik az amerikai fegyveres erők szégyen­teljes és bűnös koreai és kínai baktériumháborúját Malik han­goztatta, a Szovjetunió küldött­sége fenntartja magának a jo­got olyan okmányok felolvasá­sára, amelyek bizonyítják az USA baktériumháborúját. Az ülés során Brazília, Hol­landia és Chile képviselői azt állították, hogy elfogadható az az amerikai javaslat, amely a fegy­verzet csökkentésének és az atomfegyver eltiltásának kérdé­sét adatgyűjtéssel akarja felcse­rélni. Beszédlt helyzet Tuniszban és Algírban Párizsból jelenti az MTI, hogy Tuniszban változatlanul feszült a helyzet. Az éjszaka folyamán két robbanás történt s mindkettő nagy kárt okozott. A francia helytartó felszólí­totta a bejt a statárium kiter­jesztésére. Ezt a bej megtagadta, mire a helytartó­k figyelmeztette­ a bejt, hogy szükség esetén a francia kormány nem riadna vissza protektorátusi szerző­désben biztosított kiváltságainak gyakorlásától, azaz a bej me­nesztésétől. A l'Humanité algíri különtu­dósítója jelenti, hogy szerdán véres incidensekre került sor az algíri Orléansvilleben. A rend­őrség brutális módon megkísé­relte a hazafiak felvonuló töme­gének feloszlatását. A hazafiak szembeszálltak a támadókkal. A rendőrök erre a tömegbe lőt­tek. Két tüntető meghalt, igen sok megsebesült Messali Hadzsof, a demokra­tikus szabadságjogok kiharcolá­sára alakult algíri mozgalom el­nökét a rendőrség letartóztatta, a repülőtérre hurcolta s onnan ismeretlen helyre szállította. Colson amerikai tábornok beismerte a hadifogolytáborokban elkövetett gyilkosságokat Az új Kína tudósítója jelenti: Az Associated Press tokiói köz­lése szerint a kocseszigeti ame­rikai hadifogolytábor 76. számú részlegében lévő koreai és kínai hadifoglyok — miután elfogták Francis Dodd dandártábornokot, a tábor parancsnokát — benyúj­tották követeléseiket. Charles Colson dandártábornok,­ a tábor újonnan kinevezett parancsnoka válaszlevelében közölte, hogy elfogadja a hadifoglyok követe­léseit és így Dodd dandár­tábornok május 10-én elhagy­hatta a hadifogolytábort. Az Associated Press május 12-én jelentette, hogy Mark Clark tábornok, az Egyesült Nemzetek fegyveres erőinek fő­­parancsnoka nyilatkozott Dodd dandártábornok fogvatartásáról. Nyilatkozatában közölte, hogy a koreai és kínai hadifoglyok a következő négy követelést tá­masztották: 1. Haladéktalanul vessenek vé­get a barbár bánásmódnak, a hadifoglyok bántalmazásának és kínzásának, vérrel aláírt petíciók kikényszerítésének, a megfélemlí­tésnek, a bebörtönzéselmek, a tömeggyilkosságoknak, ágyúk és géppiszkák használatának hadi­foglyokkal szemben. Haladékta­lanul szüntessék meg a mérges­gáz, a baktériumfegyver haszná­latát és ne kísérletezzenek atom­bombával. A nemzetközi jog alapján biztosítsák a hadifog­lyok emberi jogait és életét. 2. Haladéktalanul hagyjanak fel az úgynevezett önkéntes ha­zatelepülés jogtalan és észszerűt­­len elvének követelésével. 3. Haladéktalanul szüntessék be a hadifoglyok erőszakos ros­tálását«. 4. Haladéktalanul ismerjék el a hadifoglyok képviseleti cso­portját (bizottságát) , amely koreai és kínai hadifoglyokból áll. Az amerikai parancsnokság szorosan működjék együtt ezzel a csoporttal. Clark tábornok nyilatkozata szerint Colson dandártábornok a hadifoglyok követeléseire adott válaszában beismerte, hogy az amerikaiak súlyosan bántalmaz­ták és sok esetben meggyilkol­ták a fogságukba esett koreai­kínai harcosokat. A hadifoglyok második köve­telésére Colson kifogásokat han­goztatott.­­Ez olyan kérdés — mondotta —, amelyet Pan­­mindzsonban vitatnak meg. Nincs módomban ellenőrizni, vagy befolyásolni a fegyverszü­neti tárgyalásokon hozott dön­téseket.* A hadifoglyok harmadik köve­telésével kapcsolatban Colson beismerte, hogy az amerikaiak a múltban jogtalanul­­megrostál­­ták* a hadifoglyokat. Kijelentet­te: ha Dodd sértetlenül kiszaba­dul, ebben a táborban nem ke­rül többé sor hadifoglyok erő­­szakos rostálására, vagy bármi­lyen formában történő újrafel­­fegyverzésére. Colson válaszá­ban hozzájárult a hadifoglyok negyedik követeléséhez is. Az Associated Press tudósítá­sában rámutatott: »Colson vá­lasza mindannak beismerését je­lenti, amivel a kommunisták egész idő alatt vádolták a szö­vetségeseket. A válasz arculcsa­­pás volt Truman, Ridgway, Joy és társai számára.« Az amerikai agresszorok ép­pen ezért tagadni igyekeznek. Clark tábornok nyilatkozatában letagadta azokat a tényeket, amelyeket Colson beismert. Ki­

Next