Magyar Nemzet, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)
1952-06-01 / 127. szám
" - Magyar Nemzet . Levél egy békeküldötthől Irta Boldizsár Iván Minden szeretetünk és megbecsülésünk az öné, tisztelt barátom, aki ma fellép a béketalálkozó szónoki emelvényére, hogy elmondja, miképpen harcolnak a békéért az ön választói. Önt, a pedagógust, egy javarészt értelmiségi lakosokból álló budai kerület küldte a béketalálkozóra. Ott voltam a küldöttválasztó gyűlésen, láttam, amint az ön nevének hallatái a magasba emelkednek a karok, láttam, ismerik önt, mint példaadó békeharcost. Hallottam amint egy kisfiú így szólt édesanyjához: »Látod, bennünket tanít? — és hallottam, amint az anya, békebizottsági tag, elmosolyodva válaszolja: »Bennünket is, kisfiam.* Nem kellett magyaráznia hogyan, sokan tudják, hogy ön, tisztelt barátom, felismerte az élenjáró értelmiségiek nagyszerű és magasztos feladatát a békeharcban- nem kiméti idejét és erejét és továbbadja műveltségét, hasznát veszi nyelvtudásának, tágabb, nemzetközi ismereteinek. Önt nyilván azért választotta békeküldöttjéül tízezrek nevében a küldöttválasztó-gyűlés ezerfőnyi tömege, mert felismerték az ön arcának vonásaiban annak az új értelmiségi embernek típusát, aki tudja, hogy életének csak akkor van értelme, ha az egy a dolgozó népével. Önt, kedves barátom, humanista műveltsége, a szép és az igaz szeretete tette a béke hívévé és — mint választását megköszönő, megindító beszédében elmondotta — az utóbbi évek nemzetközi eseményei tették a béke harcosává. Felismerte, hogy az ön feladata: minél elevenebb kapcsolatot teremteni a munkásosztállyal, minél alaposabban megismerni, hogyan lesz az ember óriás Magyarországon. Sohasem fogom elfelejteni szavait, mint egy békebizottság tagja, azért ment egyik üzemünkbe, hogy tanítson, a gyarmati kérdésről adjon elő és úgy jött el onnan, hogy úgy érezte, többet tanult, mint amennyit tanított, többet kapott, mint amennyit adott, ön sem kész békeharcosként, ön sem szocializmust építő értelmiségiként pattant ki a múlt Zeusz-fejéből; tudom jól, önt is kötik a múlt emlékei, visszavisszahúzzák kapcsolatok, csökevények. Ezeket nem tagadja, hanem a tudomány emberéhez méltóan megvizsgálja, elemzi, hogy aztán leküzdhesse őket. És hogy leküzdötte, abban igen nagy része van a lénynek, hogy nem húzódott vissza, nem sajnálta idejét, hanem belevetette magát az emberiség legjobbjainak mai mozgalmába, a békeharcba. Azok, akik önt választották küldöttjükül, tisztelték önben a régi értelmiségi kiterjedt műveltségét, mély tudását, az ön kedvelt és annyiszor hangoztatott humanizmusát, szóval mindazt, amit már tudott, de legalább annyira tisztelték azt ls, amit most, mint új értelmiségi, hozzátanult és amitől nemcsak tapasztaltabb és bölcsebb, de emberibb is lett. Így áll ön most, tisztelt barátom, az Országos Béketalálkozó rosztrumán, körülnéz küldött-társaira és mielőtt szót emel, bizonyára büszke és nagy indulatok fogják el. Azt érzi: magyar vagyok, egy szabad nép fia. Azt érzi: új ember vagyok, a szocializmust építem, már ma dolgozom az emberiség holnapjáért, már ma magam is segítek valóra váltani azt, amit évszázadok óta a legnagyobb elmék álmodtak. Azt érzi, békeharcos vagyok, beletartozom abba az erőbe, amely a történelem folyamának sodrát irányítja. Valóban, nagyszerű és büszke dolog ez, tisztelt barátom, bekapcsolódni napjaink történelmének áramkörébe, valóban elgondolkoztató és lelkesítő dolog az, vérsejtnek lenni az emberiség lüktető vérkeringésében, ön, mint békeküldött és azok, akiket képvisel, az első vonalban küzdenek az új háború ellen. Azok közé tartoznak, akik Juliet-Curie szavaival meg akarják szabadítani az emberiséget korunk lidérnyomásától, az új háború fenyegetésétől, ön és minden küldött-társa, aki ma fellép a szónoki emelvényre Budapesten vagy Zalaegerszegen, Szegeden vagy Nyíregyházán és elmondja: ezt meg ezt tettem a békéért, ennél többet és még többet akarok tenni, fogok tenni: honvédje és tisztje az emberiség új, nagy szabadságharcának. Ön, tisztelt barátom, aki kora reggel, mielőtt tanítványaihoz siet és este, amikor az egész napi munka kérgét hordja már a testén, nem röstell részt venni az emberek formálásának apró munkájában, ön tudja, hogy a nemzetközi békemozgalom egyik legújabb szerű és legvonzóbb tulajdonsága az a nagy összefüggés, amely a mi munkánkat a mai napok történelmével egybekapcsolja. Szinte hallom az ön szavát, amint újra, meg újra elmondja: ön, asszonyom, vagy ön, kedves kortárs, vagy te, elvtársam, amikor jobban végzed mindennapi munkádat, amikor teljesíted a rádeső tervet, elintézed aktádat, emeled a tanulmányi nívót, akkor erősíted hazánkat is, s amikor hazánkat erősíted, hozzájárulsz a nemzetközi békemozgalom megszilárdításához és ezzel a háború távoltartásához. Ha nem is ön lesz az első felszólaló, bizonyára nem tudja magába fojtani felháborodását: tiltakozni fog Jacques Duclos és André Stil fogvatartása ellen. Így fog tenni minden küldött, így érez minden békeharcos. Az az elemi erejű harag és tiltakozás, amely most országunkat a franciaországi törvénytiprás hallatára eltölti, ismét amellett tesz bizonyságot, amit Rákosi Mátyás így fejezett ki: «Népünksoha még egy kérdésben annyira egységes nem volt, mint a béke megvédésében.« Az az egységes helytállás, amely már napok óta megmutatkozik a nemzetközileg ismert és tisztelt francia békeharcosok letartóztatása nyomán, még fokozottabb hangsúlyt fog kapni a mai béketalálkozókon, Budapesten és a megyei székhelyeken. Ezzel a mi országos béketalálkozónk külön és fontos nemzetközi szerephez jut. Ismét megmutatjuk a nemzetközi közvéleménynek, elsősorban a kapitalista országokban élő, a gyarmati és függő népeknek, amelyek vigyázó szemüket ezekben a napokban a szabad országok fővárosaira vetik, hogy az ő békeharcuk és a mienk egy és ugyanazon dolognak két különféle formája, hogy a mi egységünk és erőnk az ő jövendő győzelmük egyik záloga, hogy a mi akaratunk kézzelfoghatóan segíti őket az elnyomás elleni harcban. A békeharc azonban nemcsak helytállás és tiltakozás, nemcsak az egységnek és az erőnek a kinyilvánítása, nemcsak a nemzetközi szolidaritás próbatétele. Az ön küldött-társai beszámolnak arról, mit tett üzemük vagy kerületük, termelőszövetkezetük vagy kutató intézetük, traktorállomásuk vagy színházuk az elmúlt hónapokban a békéért. Beszámolnak arról, ha egyszerű háziasszonyok, mivel tették otthonosabbá életük párjának a családi életet, hogyan ösztönözték még több és teremtőbb munkára, hogyan adták át gyermekeiknek mindazt a szépet, amit a mai élettől kaptak. Elmondják, ha a gazdasági élet valamely parancsnoki hídján állnak, hogyan teljesítették a mi békeharcunk legfontosabb küzdőterén, az ötéves terv végrehajtásának frontszakaszain kötelességüket, hogyan teremtették meg a lehetőséget az élenjáróknak, hogy mégnagyszerűbbeket alkossanak, hogyan segítették az elmaradókat, hogy előbbutóbb ők is magasra emelhessék a becsület és a dicsőség ügyének zászlaját. El-Párizsból jelenti az MTI. A Francia Kommunista Párt politikai bizottsága pénteken este mondják a békeküldöttek, ha termelőszövetkezeti elnökök — vagy elnökasszonyok, hiszen mily sok köztük a nő! —, hogyan törtek utat az útnak a falun, hogyan szökkentettek egy kalász helyett kettőt szárba, hogyan honosították meg szülőföldünk új aranyát, a gyapotot, hogyan küzdöttek a múlt maradványai ellen, úgy, hogy a múlthoz húzókat érzelmeikben nem sértették, de emberi méltóságukban még magasabbra emelték, hogyan vitték bele azokba, akiknek bizalma vezetőül választotta őket, az újfajta, a kommunista ■ fegyelem erejét Elmondták a békeküldöttek, ha tudósok, hogyan harcolnak új nyersanyagért, hogyan serkentik meg buzgóbb Marcel Cachin elnöklésével ülést tartott. Az ülésről kiadott közlemény megállapítja, hogy a kombinációs munkára agyuk szürke sejtjeit, hogyan buzdítják szívüket arra, hogy még odaadóbban és még szárnyalóbban dobogjon együtt a dolgozó nép millióival. Elmondják a békeküldöttek, ha költők, ha írók, hogyan lesik el az egyszerű emberek új hősiességének pillanatait, hogyan írják le a munkában változó és megnövő ember növekedésének mozzanatait, hogyan kerülnek egyre közelebb az alkotó néphez és hogyan válnak ettől ők maguk, a költők, az írók mindinkább az emberi lélek mérnökeivé, az emberi szívverés zeneszerzőivé. Talán feltűnik önnek, kedves barátom, hogy e sorokban egyszer sem mondtam ki a béke Max Roimann, a Német Kommunista Párt elnöke a Francia Kommunista Párt központi bizottságához intézett táviratában éles tiltakozását fejezte ki Duclos letartóztatása miatt. A távirat kiemeli: »A ti harcotok nemcsak a francia nép életének megvédéséért folyik, hanem a mi német népünk és az öszszes békeszerető népek életének megvédéséért is az amerikai imperialisták háborús terveivel szemben.« szót. Vagy nem tűnt fel? így a jó. Kimondatlanul is benne foglaltatott ebben a felsorolásban a mi békénk. Azt kívánom önnek, tisztelt barátom és a mai béketalálkozó többi küldöttének, hogy nyílt szemmel és forró szívvel vegyenek részt a béke magyar sztahanovistáinak ezen az országos méretű tapasztalatcseréjén. Fogadja meg azt, amit az Országos Béketanács határozata így fejezett ki: »A küldöttek vigyék el falujukba, utcájukba, üzemükbe, hivatalukba a béketanácskozás tapasztalatait, szítsák fel a hazaszeretet lángoló tüzét, fokozzák népünkben a gyűlöletet az imperialisták ellen, járjanak elől a munkában, kötelességteljesítésben, ötéves tervünkért, a béke tervéért folyó Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt főtitkára szintén táviratot intézett a Francia Kommunista Párt központi bizottságához. A Görög Kommunista Párt bizottságának távirata hangsúlyozza: »A görög hazafiakat és a béke görögországi híveit lelkesedéssel tölti el a francia munkásosztály és a francia nép harca és szilárdan bízik a harc győzelmében:« harcban.« Gondoljon arra, tisztelt barátom, mennyire várják az ön beszámolóját a nagy találkozóról kerületének békebizottsági tagjai és mennyire rászorulnak az ön beszámolójára azok, akik még csak ezután fognak tevékenyen belekapcsolódni a béke megvédésének mozgalmába. Gondoljon arra, hogy az ön beszámolójának minden mondatától azt várják, hogy erősítse őket abban a meggyőződésükben: a béke legyőzi a háborút, a békemozgalom a háborús készülődést. És végül gondoljon arra is, amire valamennyien gondolunk, hogy az ön mindennapi munkája és békeharca, a mi mindennapi munkánk és békeharcunk is közelebb visz bennünket a győzelem napjához. A francia nép ellenállása győzedelmeskedik — üzente Jacques Duclos A Francia Kommunista Párt politikai bizottsága szerint a Duclos-ügy a Reichstag-esel körülményeire emlékeztet . A német nép követeli a nagyhatalmak tárgyalásainak azonnali megkezdését, hangoztatja a Német Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozata A Don vize egyesült a Volgával A külpolitikai helyzet Míg az imperialista országok hivatalos hírszolgálati ügynökségei fegyverkezési és provokációs ízeket kürtölnek világgá, a TASZSZ ma újabb olyan jelentést közöl, amely arról tanúskodik, hogy a Szovjetunióban, a béke országában mérföldes ütemben haladnak előre a kommunizmus nagy építkezései. Ma érkezett moszkvai távirat hírül adja, hogy a Volga — a Volga—Don hajózható csatorna 100 kilométeres útján — egyesült a Donnal. A Volga ilymódon kijáratot kapott az Azovi- és a Fekete-tengerhez, s most már a csatornák hálózata összeköti a Szovjetunió európai részének öt tengerét. A Francia Kommunista Párt politikai bizottságának a Duclos-ügyben kiadott közleménye hangoztatja, hogy a reakciós francia kormányolyan hagyományos háborús uszító provokációkhoz folyamodik, amelyek már annak idején Jaurès meggyilkolásához, a Reichstag felgyújtásához és az 1939. évi kommunistaellenes terrorintézkedésekhez vezettek. A közlemény azután rámutat arra, hogy a május 28-i tüntetések olyan méretűek voltak, amelyek a békeharcosok táborának kiszélesedését és győzelmét jelentik. A politikai bizottság — a hazug »összeesküvési« váddal szemben, amelyet a Pinar-kormány Duclos ügyében emleget — rámutat arra, hogy egyetlenegy összeesküvés van csak Franciaországban: »a francia burzsoáziának a béke és Franciaország ellen irányuló összeesküvése.« A Francia Kommunista Párt végül felhívja a francia népet, hogy szervezzen konkrét akciót a háború ellen és Jacques Duclos kiszabadítása érdekében. Franciaország különböző városaiból és falvaiból nagygyűléseket, figyelmeztető munkabeszüntetéseket jelentenek. A fasiszta módszereket használó rohamrendőrök több helyen brutálisan megtámadták a Duclos szabadonbocsátásáért küzdő francia hazafiakat. A fasiszta eljáráshoz tartozik az is, hogy a párizsi rendőrség házkutatást rendezett a Francia Kommunista Párt székházában, valamint a békemozgalom és a CGT több helyiségében. Azamerikai megszállók utasítására alkalmazott francia rendőrterror azonban nem vezetett eredményre.A nép ellenállása — üzente Jacques Duclos —, amelynek élén a munkásosztály áll, ma akárcsak annak idején, győzedelmeskedik és elsöpri az árulás embereit.* A Német Demokratikus Köztársaság kormánya nyilatkozatotadott ki a szovjet,, kormánynak a nyugati hatalmakhoz intézett május 24-i jegyzékével kapcsolatosan. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya örömmel üdvözli a Szovjetunió javaslatait, s az egész német nép nevében köszönetét fejezi ki a szovjet kormánynak és a nagy Sztálinnak. A német nép — állapítja mega nyilatkozat — követeli a szovjet javaslatok értelmében a nagyhatalmak tárgyalásainak azonnali megkezdését. A bonni kormány — mint az ADN jelenti — pénteken jóváhagyta a háborús keretszerződést. Az Adenauer köré csoportosult klikk — az amerikai parancsnak engedelmeskedve — megerősítette ezzel Adenauer lépését, a Németország ellen elkövetett árulást. Ajóváhagyása után Adenauer ratifikálás céljából a bonni szövetségi gyűlés elé terjesztette a háborús keretszerződést, amely ellen egyébként folytatódnak egész Nyugat-Németországban a tömegtüntetések, figyelmeztető sztrájkok. Schuman francia külügyminiszter pénteken nyilatkozatot tett, amely megerősíti, hogy az Adenauer-kormány és a nyugati hatalmak között megkötött háborús keretszerződésben titkos megállapodások is vannak, amelyek nem kerülnek a különböző parlamentek elé. Az AFP beszámol arról, hogy — Schuman kijelentései szerint — csak „a szerződésnek a nyilvánosság elé kerülő részét terjesztik elő ratifikálás céljából. A francia külügyminiszter megerősítette azt is, hogy Nyugat-Németországban fennmarad a katonai megszállás, s Nyugat-Németországot — mondotta — továbbra is megszállva tartjuk és pedig nem azért, mintha Németország ezzel egyetértene, hanem azért, mert ez jogunkban áll és ezt a jogunkat nem adjuk fel.* Handy tábornok, az amerikai haderők európai parancsnoka Heidelbergben amerikai tisztek egy csoportja előtt úgy nyilatkozott: tudomása van arról, hogy a nyugati hatalmak nem fogadják el a Szovjetuniónak Németországra vonatkozó javaslatait, mert ezek alapján ki kellene vonni Nyugat-Németországból a megszálló csapatokat. »Ez megnehezítené — jegyezte meg — az atlanti főparancsnokság terveinek megvalósítását.* .4 Francia Kommunista Párt politikai bizottságának közleménye szerdai Ridgway-ellenes tüntetés méretei minden korábbiét meghaladták. E hatalmas béketüntetések a béke erőinek nagyméretű fejlődését s a francia munkásosztály harci szellemének fokozódását bizonyítják. A munkásosztály tudja, hogy minden erejét latba kell vetnie a háborús bűnösök kezének lefogására. A közlemény ezután rámutat, hogy a kormány provokációkkal akar bosszút állni a francia népen. A közlemény kiemeli, hogy a több tízezer rohamrendőrnek a tüntetőkkel szemben tanúsított brutalitása a provokációk részét jelenti, mert az egyébként túszként börtönben tartott André Stíl ellen emelt vádhoz vér kellett, amint ezt a jobboldali sajtó — az Aurore és a Figaro — be is vallotta. A politikai bizottság megemlékezik a tüntetés során elesett algíri munkásról, valamint a megsebesült és bebörtönzött tüntetők hősiességéről. A közlemény ezután Jacques Duclos letartóztatásának kérdésére tért át.A megszállás idején alkalmazott rendőri módszerekre emlékeztető törvényellenes körülmények között tartóztatták le Jacques Duclos-t, a Francia Kommunista Párt titkárát, a francia munkásosztály és az egész nép szereteti irányítóját, a volt verduni frontharcost, aki Maurice Thorezzel együtt hozta létre a népfrontot — emeli ki ír közlemény. — A béke e lelkes harcosa a'megszállás egész ideje alatt 'Maurice Thorezzel együtt irányította a Francia Kommunista Pártot és a hűtlen megszállók ezen folytatott küzdelmet. Jacques Duclos letartóztatási és. .letartóztatásának körülményei minden pártharcosnak komoly figyelmeztetést jelentenek az éberségre s megmutatják nekik a polgári demokráciáról egyesekben még ma is élő ábrándok veszélyes voltát.* A közlemény rámutat, hogy a kormány Jacques Duclos vád alá helyezésére és saját politikai céljainak leleplezésére olyan hagyományos háborús uszító provokációkhoz folyamodik, amelyek már annak idején Jaurés meggyilkolásához, a Reichstag felszvatásához és az 1939. évi kommunistaellenes tenorintézkedésekhez vezette. A május 28-i tüntetések a békeharcosok nagy győzelmét jelentik. Jacques Duclos börtönben tartását a háborús uszítók a maguk sikereként hirdetnék. Éppen ezért a legszélesebb egységnek kell megvalósulnnial Jacques Duclos kiszabadítása érdekében. A közlemény megállapítja: »A kormány — ismerve Jacques Duclos egészségi állapotát — abban reménykedik, hogy ez a bebörtönzés végzetes lesz a Francia Kommunista Párt titkárára. A bebörtönzés — mint gyilkossági módszer — a provokátorok fegyvere és ezt meg kell bélyegezni az ország népe előtt.* »A Piray-kormány azzal akarja csökkenteni a békeharcosok győzelmének jelentőségét és leplezni Jacques Ducot botrányos letartóztatásának törvényellenességét, hogy »kommunista összeesküvésről* beszélt — mutat rá a közlemény. —. A politikai bizottság ismételten hangsúlyozza, hogy valójában egyetlenegy összeesküvéssel, a francia burzsoáziának a béke és Franciaország ellen irányuló összeesküvésével állunk szemben. A belügyminiszter már hetekkel ezelőtt megbízta tájékoztatási osztályát, keressen ki olyan szövegeket — beleértve Lenin és Sztálin műveit is —, amelyeknek alapján lehetővé válik, hogy kommunista pártharcosokat vád alá helyezzenek a francia császárság idején hozott rendeletek és a büntetőtörvénykönyv 87. és 89. íj-a alkalmazásával, amelyekkel most Jacques Duclos börtönbentartását igazolják.« A politikai bizottság felhívj minden párttagot, a párt minden szervezetét: szervezzenek konkrét akciót a háború elleni és Jacques Duclos kiszabadítása érdekében. »A Jacques Duclos kiszabadítása érdekében folytatott tiltakozó mozgalmat azonnal fel kell szélesíteni. Jacques Duclos-t ki kell szabadítanunk s meg kell akadályoznunk a háborús uszitókat abban, hogy tűzbe borítsák a világot. Jacques Duclos-t, a békéért és a fasizmus ellen folyó küzdelem nélkülözhetetlen harcosát ki kell szabadítanunk!* — fejeződik be a közlemény. Nemzetii listakazánok Ducina letartóztatása ellen I