Magyar Nemzet, 1952. június (8. évfolyam, 127-151. szám)
1952-06-06 / 131. szám
Péntek, 1952. június 1. VIDÉKI SZÍNHÁZI HÉT eRmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiii Pécsi Nemzeti Színház — Urbán Ernő: Tűzkeresztség A TAVALY BEMUTATKOZÓPécsi Nemzeti Színház Gorkij Jegor Bulicsov jában a pusztuló polgári társadalom képét rajzolta meg. A születő szocialista társadalom dolgozó, szövetkezeti parasztjainak harcát és emelkedését kívánta ábrázolni most, a vidéki színházak ünnepének második estjén Urbán Ernő Tűzkeresztségében. Ami a magyar művészet minden területén megnyilvánul: teljesebben, mélyebben, bizonyos történelmi, kritikai távlatból nézve tudja ábrázolni a múltat, s nehezebben, utat keresve próbálja megragadni a jelent — megmutatkozik a színjátszásban is. Természetes ez, mert a régi megjelenítéséhez a művészetnek megvannak a maga kialakított, érett formái, az újéhoz most teremti meg őket küzdelmes erőfeszítéssel. Természtetes és szép is ez a küzdelem s minden kivívott győzelme, elért eredménye kétszeres öröm. Tavaly a Pécsi Nemzeti Színház a vidéki hét legérettebb, legkidolgozottabb előadásával lépett a fővárosi közönség elé — az idén a néző az új kifejezési formákért való harcának lehetett a tanúja. Újfajta cselekményben új helyzetek és új emberek megteremtése állította nagy feladat elé a színház rendezőit és színészeit. Tetézte a feladatot, hogy a paraszti élet tükrözéséről volt szó, ami kivált vidéken, kettőzött művészi felelősséggel jár. Éberen figyelő és élesen bíráló paraszti tekintetek előtt a mai valóságot kell megeleveníteni, elkerülve a túlcifrázást, amely a népszínmű rossz hagyományai felől fenyeget. E VESZÉLYT ELKERÜLNI sikerült Sienáró József rendezésének, viszont beleesett egy másik, bár veszélytelenebb, de a valóságot mégis elszürkítő hibába: a Tűzkeresztség paraszti cselekménye köré bizonyos városias légkört kerített. Nem az egyes színészek játéka felől fúj ez az urbánus szellő — bár itt-ott onnan is —, hanem az előadás egésze, a helyzetek beállítása, a hatást keltően elnyújtott drámai szünetek túlságosan aprólékos kidolgozása utal a rendező városi szemléletére és íjra, hogy elsősorban színpadban gondolkodik, s csak másodsorban az élet észjárása szerint. Ez a rendezési módszer a dráma színpadi feszültségét talán növelte, de csökkentette a dráma életerejét. Ugyanazok a rendezői gondolatok, amelyek itt a paraszti cselekményt rendszerbe foglalták és irányították, nagyrészt beválnának egy üzemi, vagy történelmi, vagy akár polgári tárgyú darab mozgatásában is. A rendezői rutin találkozott az író amúgyis túlzott színpadi rutinjával s a kettő összeadva, mint két negatív előjelű szám, csökkentette egymást. Szendrő József rendezésében, biztató tünetként, megvoltak a törekvések, hogy a cselekményt a saját, paraszti elemeiből, tipikus alkatrészekből állítsa színpadra, meglátszott rajta az erőfeszítés, hogy a színművet a saját anyagából építse meg. Hogy ez mégsem sikerült következetesen és teljes mértékben, úgy, ahogyan tavaly a Jegor Bulicsovban, az jellemzője annak a teremtő küzdelemnek, amely a művészetben, a színjátszó művészetben is, és persze a vidéki színjátszásban is az új kifejező eszközökért folyik. A SZÍNÉSZEK MUNKÁJÁN ugyanez a vajúdás volt észlelhető, a viaskodás az új anyaggal, az új karakterekkel, az új mondanivalóval. Haló Ignácot Kovács István játszotta, a figura alaprajzát tekintve, hibátlanul. Játéka a széthúzó erők harcának sok élményszerű jelét adta, a vívódásnak, a töprengésnek, a gőg és a belátás birkózásának számos művészi, hiteles árnyalatát. Az alak körvonalazása is emberi és valószerű volt, az ereje azonban kevésnek bizonyult. Szűk csatatéren folyt a tágas csata, hiányoztak a távlatai, mintegy egy szál hegedű adott elő egy nagyzenekari művet. Az előadás már említett urbánus jellegének ez is egyik együtthatója: kamarajáték az erős, szenvedélyes viharzás helyén. Erdélyi Ila Bozinejában ugyancsak ilyen letompítottság érezhető. Egyszerűsége, keresetlensége, érzéseinek őszintesége nagyon helyénvaló, csak a nagyobb légkör hiányzott körüle. Típusformáló készsége van ennek a színésznőnek, csak a típusformáló ereje nem nőtt még meg. A figura jellemi határozottsága, öntudata — amelyet, igaz, az író is hézagosan hagyott egy kicsit — nem vált benne igazi cselekvő erővé, s így a nézőt csak egy szép karakter hangulata ragadta meg, nem pedig a teljes képe. A legérettebb művészi alakítást a pécsi társulatból Bakos Lászlótól kapta a közönség Köröm Sándor szerepében. Belső, átélt, természetes erők mozdították a cselekedeteit, s ha volt is bizonyos azonosság a pesti Nemzeti Színház előadásának Köröm Sándorja és az övé között, ez főként Bihary József és Bakos László hangja és beszédmodora hasonlóságának tulajdonítható. Teljes, egyénien felfogott és mégis tipikusan ábrázolt paraszti jellem nézett ebből az alakításból a közönségre, a darab drámai ütközetének egyik legerősebb hőse, Sohár Lidit Bázsa Éva játszotta, jól megrajzolva az alak mély zülöttségét, hétpróbás romlottságát, színesen átélve az ocsmány játékot, amelyet a férfiakkal űz. A falu azonban hiányzott az ábrázolás köré és a kuláknő hiányzott az ábrázolásból. A paraszti szín teljesen kimaradt ebből az alakításból, a cédaság helyet adott valami szalonbélikokottériának, ami ezt a Sohár Lidit a kulák-tornác felől a bérházak kapualja felé térítette el. Igen jó színészi erők gyülekeznek Csisztay Andorban ■— ezt bizonyítja Fuvaros Szél szerepében. Kemény indulatai vannak, jó karakterizáló tehetsége, csak a színpadi tempóérzéke fejletlen még, Széplaky Endre tavaly egy extatikus, rajongó figurát játszott, az idén Talabér Misa alakjában ezeket a különös színészi adottságait fejlesztette tovább, megmutatva, hogy reális alakítókészsége is van. Harsányi Margit Hatónéja és Lejtényi Éva Bokornéja egy-egy igen hiteles képet adott a falu asszonyainak valóságos tulajdonságairól, Major Pál, mint Ható Imre, a fiatal, öntudatos dolgozó parasztról, Péter Gizi frisset, bár egy kissé szubrettbe hajlót, Bozi Marikában a mai falusi leányról, Puskás Tibor, Búza Imre, Monori Ferenc, Szalma Sándor, Bay Gyula és Magyar János egy-egy jól megmunkált paraszti fejet mutatott és Somló Ferencnek Szijjártó Bálint alakját nemcsak tutyimutyi mulatságossága, hanem drámai oldaláról is figyelemreméltó jellemző tehetséggel világította meg. Demján László játékmesteri működése a színészek játékának részleteiben, az apró megfigyelések életszerű alkalmazásában érvényesült. Külön meg kell említeni a pécsi színészek szép, értelmes színpadi beszédét. A dikcióra a magyar színjátszás a kelleténél jóval kevesebb gondot fordít, a pécsi példa talán ösztönzően fog hatni ezen az igen elhanyagolt területen. A díszletek közül a Ható-háznak sem a belseje, sem a külseje nevti csakhogy nem reális, hanem stílustalan is, nyugtalan és zsúfolt. A »Két Október« termelőszövetkezet udvara azonban jó, összehasonlítva a Pécsi Nemzeti Színház tavalyi előadását az ideivel, a tavalyi nagy eredmény helyén az idén az újért folyó nagy erőfeszítés látható, ami semmiképpen sem jelent színvonalesést. Sőt. Arra mutat, hogy a színház nekigyürkőzik más feladatokat is megoldani, mint ábrázolni a múltat. Ez az előadás a színházi művészetben a növekedés nehézségeit tárta fel, ugyanazokat a problémákat felvetve, amelyek a többi művészet terén is jelentkeznek, mint az egészséges fejlődés tünetei, M. B. B. LATTANÉ MIARt a BUDAVÁR és EMKE szalonok új műsorát a BUDAVÁR-SZALON Szérm-tér7. VŐLEGÉNYT KERESEK Irta: Halász Rudolf FELLÉPNEK: Antalfi József, Judit André, Pataki Jenő, Vay Vus, Vértes Klári, Kruppai József EMKE-SZALON Lenin-krt 2. REVÜ-HAJÓ Irta: Halász Rudolf FELLÉPNEK! Bíh Gitta, Csonka Endre, Farkas Vera, Galambos Eri, Markos József (Alfonzo), Mednyánszki Aghies, Mikola Pál, Vámosi János. Szabó-zenekar, zongoránál: Bleyer Pál Műsor kezdete 11 órakor Tánc Üdítő Iratok Hangulat Figyelmes kiszolgálás Két pedagógus két pompás felajánlása A PEDAGÓGUS 1XAPRA Dúsan zöldelő nagy fák közül tűnik elő a kerepesi úti általános iskola kicsiny faépülete. A régi ház, ha nem is rozoga éppen, de azért olyan, hogy nemsokára új készül helyette. Az igazgató, Horváth István, el is mondja rögtön, hogy a főépület még az első világháború idejéből maradt itt, nem iskola céljaira készült s minden pillanatban várják az építkezéseket, hogy felmérjék a területet, megvizsgáljáka talajt, tehát előkészítsék az építkezést. Két pedagógus összeül Több mint fél évvel ezelőtt, az iskola két nevelője, Tóth István magyar tanár, és Mohácsi R. Ferenc festőművész, rajztanár összeültek s tanakodni kezdtek, mi volna az, amivel oktató munkájuk állandó javítása mellett hozzájárulhatnának a Pedagógus Nap ünnepi fényének emeléséhez. Sokáig beszélgettek, meghányták-vetették a dolgot, míg végül abban állapodtak meg, hogy Tóth István a helyesírás oktatásának új módszerét dolgozza ki. Mohácsi pedig egy nagy festményben örökíti meg az új módszert alkalmazó pedagógus munkáját. Hogyan és miért A helyesírás-oktatás eddigi módszerei nemigen váltak be, mert e »száraz« tantárgy iránt nem sikerült felkelteni a diákok érdeklődését. Tóth István Révai Józsefnek az MDP II. Kongreszszusán tett egyik megállapításából indult ki, amikor új módszerét kidolgozta. Az iskola termelési terület — mondotta Révai —, s minthogy ma már a termelés minden területén az egészséges vetélkedés szelleme a mozgatórugó, Tóth István ezt a gondolatot választotta új módszere alapjául. A módszer lényege az, hogy a helyesírási órán egyetlen diák sem ülhet tétlenül. Valakit kiszólít a tanár a táblához s egy mondatot írat fel vele. Eközben a többiek figyelnek s ha hibát vesznek észre — azonnal jelentkeznek. A jelentkezők közül valaki kijavítja a hibát, de emellett meg is kell indokolnia, hogy miért egy b, miért két t és miért ly és nem. Mindezt a legjobbak közül választott két pontozóbíró pontozza, az osztályban tehát erőteljes versenyszellem alakul ki. A kerepesi úti iskolában a módszer nagyszerűen bevált, a környékbeli iskolák már át is vették s lehet, hogy nemsokára országos viszonylatban is bevezetik. Két fiú a táblánál A táblánál két fiú áll. Az egyik a felírt mondatot nézi, a másik vörös krétával a kezében a hibákat javítja. A tanár intéssel jelzi az osztály felé, hogy lehet jelentkezni, az osztály pedig feszülten figyel. Körülbelül ezt ábrázolja Mohácsi R. Ferenc 1.5X3 méter méretű, hatalmas festménye, melyet felavatásig az iskola egyik tantermében állított fel. — Azt akartam megmutatni — magyarázza a művész —, hogy milyen az iskola hétköznapja, hogyan valósul meg a versenyszellem, milyen a pedagógus és a diák új viszonya. A nagy festmény — amelyen hónapokig dolgozott — valóban művészien ábrázolja a versenyzők lelkesedését. Az eminens nyugodt mozdulattal emeli fel kezét, mert természetes, hogy ő észrevette a hibát a táblára írt mondatban. A gyengébb, bizonytalankodik, jelentkeznék is, meg nem is, végül jelentkezik, mert a versenyből nem akar kimaradni. Egy sovány kisfiú kérdőn tekint a mellette ülőre, a tanulópárjára. A rossz tanulót nem nagyon érdekli ugyan a dolog, de azért már ingadozik. Nem tudja, hogy a padjában fekvő ínycsiklandó lekvároskenyér felé nyúljon, vagy a munkát figyelje-e, de tekintete már elárulja, hogy nem tud kimaradni ebből a versenyből, hogy nemsokára őt is lángra lobbantja a verseny láza. Patronáló üzemek — ilyen nagy festmény elkészítése — meséli Mohácsi R. Ferenc — bizony sok pénzbe kerül. A hatalmas vászon s a rengeteg festék többezer forint. A helyi tanács s a közeli üzemek azonban megértették, miről van szó, amikor hozzájuk fordultunk segítségért. A tanácstól pénzt kaptunk, a fehérúti üzem és az Orion rádiógyár asztalosműhelye pedig, saját terveim alapján készítette remekbe a kép keretét, melynek faanyaga majdnem két mázsa s amely hangulatilag is a kép kifejező erejét kívánja kiegészíteni. Most készül a keret gipszbevonata, a bronzírozás és az aranyozás, s a Pedagógus Napon leleplezhetjük a képet. (»• ?g.) A Pedagógus Nap országos ünnepségei A Pedagógus Nap országos ünnepségei június 7-én megkezdődnek. Június 7-én, szombaton délelőtt adja át Dobi István, a minisztertanács elnöke az ország legkiválóbb pedagógusainak a »kiváló tanító* és a kiváló tanár* kitüntetést, az erről szóló oklevelet, valamint a kitüntetéssel járó 3009 forint összegű pénzjutalmat. Szombaton délután valamennyi megyeszékhelyen ünnepélyes keretek között okleveleket, pénzjutalmakat adnak át a megye legjobb pedagógusainak. Nyíregyházán Darvas József közoktatásügyi miniszter, Miskolcon Jóború Magda, a miniszter első helyettese, Székesfehérvárott Kovács József miniszterhelyettes, Veszprémben Mód Aladár, a Társadalmi Szemle felelős szerkesztője, Szombathelyen Cseterki Lajos, a Pedagógus Szakszervezet főtitkára, Kecskeméten Vadász Ferencné, a középiskola főosztály vezetője mondanak ünnepi beszédet. Ugyancsak szombaton délután Budapest Városi Tanácsának Végrehajtó Bizottsága rendez ünnepséget, ahol Pongrácz Kálmán, a végrehajtó bizottság elnöke köszönti Budapest pedagógusait. _ Vasárnap az ország községeiben és városaiban, valamint Budapest egyes kerületeiben lesznek ünnepségek, ahol a párt, a tanácsok, a tömegszervezetek, a szülői munkaközösségek és a tanulóifjúság képviselői köszöntik a pedagógusokat s a nap folyamán ünnepi műsorok, sportbemutatók, úttörőjátékok szórakoztatják majd a pedagógusokat, szülőket és az ifjúságot. tollheggye Fűtött színház lepte meg a nézőket a Városi Színházban a »Bahcsiszeráji szökőkút« legutóbbi, június 3-i keddi előadásán. Délben 33 fokos hőség volt ezen a napon a városban, este meg sütött a fűtőtest a Városiban. »Ez a takarékosság?* — kérdezték a nézők s a jegyszedők így válaszoltak: *Az első felvonásban levő tűzvészhez kell a gőz.x Gőz a színpadon, ez helyes. De a színházi épületben már kár a gőzért. Az Operaházban már adták néhányszor a Varázsfuvolát, vagy a Walkürt, ahol szintén szükség van némi tűzvarázsos gőzökre, de azért még soha nem fűtötték kánikulában az épületet. A Városi Színház az Operához fordulhatna egy kis munkamódszerátadásért ... Vagy talán még egyszerűbb lenne esetleg egy csőfogóval lezárni a fűtőtesteket, mert a szénnel takarékoskodni illik s kár az utcát fűteni, amikor ott úgyis 30 fok van -— árnyékban. __s Gondolatok a budapesti nemzetközi geodéziai-geofizikai kongresszus előtt Hallgatom az óra ketyegését, úgy tetszik, megoldhatatlan feladaton munkálkodik: véges részekre osztja a végtelent. A nyelvtan csak háromfelé szabta az időt. De egyik darabja sem véges. A jelen végtelenül rövid. Rövidebb mint az óra kettyenése. A jelen meghalt pillanatainak végtelen halmaza a múlt. A megszületésre váró jelen pillanatok végtelen sora a jövő. Ebben a természet rendje szerint való megoszlásban rejlik a legemberibb feladat nagysága és megoldásának nehézsége. A pillanatnyi jelen alatt úgy kell hatni a jövőre, hogy ne szégyenkezzék az emberiség miatta akkor, mikor már múlt lett belőle. A megoldás két leghatékonyabb eszköze a tudomány és a politika. Mindkettőt egy anya szülte: a gazdasági szükséglet. Vállvetve kell küzdeniük, egymást támogatva haladniuk. Szórakozásul, okulásul útjukra néha visszanézünk. Nem messze látunk. A múltnak viszonylag csak rövid szakasza tiszta. Távolabb már homályosodik a kép, azután minden eltűnik a történelemelőtti idők sötétjében. Ilyen a geodézia (földméréstan) története is. Biztosnak az első írott nyomokat tekintjük. 4—5000 éves egyiptomi papiruszok, babilóniai agyagtáblák őrzik. De az agy és kéz nemcsak írott nyomot hagyott. Egyebet is alkotott. Közöttük nem egy olyan akad, melynek létrehozása elképzelhetetlen geodézia nélkül és amelyik akkor, mikor a napiruszt és agyagot okmánnyá alakította a gondolat, már évszázadok óta hirdette az ember szellemi erejét. A történet fonalát eddig tudjuk legombolyítani. Amit hozzátennénk az már csak találgatás, mese lenne. Mikor született az első geodéziai feladat? Nem tudjuk. Évszázadok vagy évezredek értették meg a megoldását? Ki felelhetne ilyen kérdésre?! — Azt azonban látjuk, hogy az egymást követő nemzedékek együttműködése révén, a felmerült kérdésekre adott válaszokból általános szabályok és rendszerezésükből tudomány lett. Ennek a folyamatnak egyik, talán nem is nagyon régi szakaszáról árulnak el egyet-mást az említett első nyomok. Világosan igazolják, hogy a geodézia is, miként a többi tudomány, gyakorlati szükségletből fakadt. Látjuk az elmélet és gyakorlat kapcsolatának jellemző sajátságát, valamint a tudomány társadalmi termék voltát. Az egyiptomiak kénytelenek voltak a Nílus által szabályos időközökben elöntött földjeiket újból felmérni. Ez a gyakorlati szükséglet hozta létre a geometriát. Az absztrakt elmélet visszatért a gyakorlathoz és azt hatékonyabbá tette. A geodézia további haladása is a társadalom fejlődésének volt a függvénye. Története társadalmi törekvéseket, hatásokat tükröz vissza. Az elénkszabott keretekbe ütközniek, ha ezt részletezni akarnók. De kétségtelennek látszik, hogy akkor fogamzott, mikor az ember fogalomtárában a rögből munkatárgy, föld lett és mai fejlettségét annak köszönheti, hogy az ember érdekköre kiterjedt egész bolygónkra, a Földre. Egy ház, egy kisebb utca ábrázolása még hozzá nem értőnek sem nehéz feladat. De nehezebbé válik, ha nagyobb területet, megyét, országot kell ábrázolnunk és súlyos lesz, ha az országok térképéből kontinenseket próbálunk összerakni, vagy pláne a Föld felszínének képét előállítani. Kétségtelen, hogy ehhez elsősorban a Föld alakját és méreteit kell ismernünk, másodszor pedig a Föld felszínén olyan térbelileg meghatározott, összefüggő alapponthálózatot kell létesítenünk, melybe minden felmérés eredménye szervesen beilleszthető. De megemlítjük azt is, hogy fontos gyakorlati és tudományos érdekek kielégítésére adatokat kell szolgáltatnia a geodéziának a Föld több fizikai tulajdonságának megállapításához is. Látnivaló, hogy ezek a feladatok nem oldhatók meg nemzetközi együttműködés nélkül De nemcsak a különböző népek, hanem a különböző tudományágak összefogására is szükség van. Fejlődése folyamán a geodézia a legszorosabban a geofizikával kapcsolódott össze. Közöttük a határ ma már teljesen elmosódott. De fontos kapcsolata van a geológiával, csillagászattal, meteorológiával, oceanográfiával, vulkanológiával és hidrológiával is. Természetesen a hatás kölcsönös, nemcsak a geodézia látja a kapcsolat hasznát. A nemzetközileg és tudományosan hasznosítható jellegű geodéziai munkálatokat akkor is el kell végeznünk, ha eredményüket csak az ország határain belül akarjuk felhasználni. Fontos gazdasági érdek kényszerít rá. Hiszen út-, vasút** vízépítés, bányászat, légiközlekedés, ipartelepek korszerű elhelyezése, gazdasági életünk tervszerű átalakítása el sem képzelhető felsőgeodéziai hálózatok nélkül. A gazdasági és kulturális élet erei azonban már régen túlnőttek az országhatárokon, sőt azt mondhatjuk, hogy az utóbbiak természetellenes volta épp e miatt napról napra érezhetőbbé válik. Érdekünk tehát ezeket a geodéziai munkákat akként végezni, hogy a szomszédokévá összekapcsolhatók legyenek és így közvetlenül összefűzzenek a mi gazdasági és kulturális életünk vérkeringését is tápláló területtel. Ezzel a feladattal kapcsolatban felmerülő gyakorlati és tudományos kérdések tisztázása, továbbá a tapasztalatok kölcsönös kicserélése céljából a Magyar Tudományos Akadémia l.tör. Június 1i— 14-ig Budapesten nemzetközi geodéziai-geofizikai kongresszust rendez. A kongresszuson azonban nemcsak az említett feladatokat kell megvitatnunk. Meg kell mutatnunk azt is, hogy az 1906-ban Budapesten tartottnemzetközi geodéziai kongreszszus óta az élet nálunk is gyökeresen megváltozott. És vele együtt megváltozott a geodézia is. Új rendeltetést kapott, új módszerekkel dolgozik. Belekapcsolódott a szocializmus építésébe, szervezett tudományos kutatómunkát végez éss hatékonyan működik közre a nép életszínvonalának emelésében. Ne feledkezzünk meg azonban arról sem, hogy a geodéziának is kettős arca Van. Nemcsak alkotni, pusztítani is lehet vele. Korszerű háború el sem képzelhető geodéziai alapok nélkül. De az emberiség javának lelkiismerete már megmozdult. Napról napra többen ismerik fel, hogy a Föld egyetlen nagy kultúrközösség és becstelenség minden olyan cselekedet, amely ennek a közösségnek helyesen értelmezett érdeke ellen irányul. Addig az időpontig, amíg ez a tudat mindenkiben megerősödik, a Szovjetunió által vezetett fréketábor ügyel arra, hogy a geodéziai adat ne gyilkolási segédeszköz, hanem a jövő építésének alapja legyen, hogy térképeinken ne a pusztítás vágya, hanem az alkotás akarata vezesse a tervező kezét. A kizsákmányolást nem ismerő, szellemi és gazdasági egységgé összetört emberiség egyik legszebb jelképe a földreszeket összefogó, az egész Földet borító egységes geodéziai hálózat. Bízunk abban, hogy a budapesti geodéziaigeofizikai kongresszus eredményesen fog hozzájárulni a jövő ilyen képének megvalósításához. Dr. Regőczi Emil HÍRÜNK A VILÁGBAN ! A »Film« című lengyel hetilap beszámol a »Teljes gőzze» című magyar filmről. Kiemeli: a lengyel filmgyártás dolgozóinak is gondolatuk kell arra, hogy a »Teljes gőzzé léhez hasonló filmet készítsenek a lengyel vasutasok életéről. □ A Rudá Právo és a Práce beszámolót közöl a diósgyőri nagykohóról. Q Az Österreichische Volksstimme cikket közöl az inatal. »November 7.« Erőműről. □ A brüsszeli Drapeau Rouges illusztrált cikket közöl a Hortobágyról