Magyar Nemzet, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1952-07-10 / 160. szám
1 ----' r ' ' • ■ ' ' / • I ! ) b i 9 H _ . • ' • A berlini tanácskozások után A Béke Világtanács , rendkívüli ülésszaka véget ért. A közeli napokban a békebizottságok milliói újra ismertetik és megvitatják majd az öt világrész úrncén városában és falvában a béke nulliárdnyi hívévé a Béke Világtanácsnak a négy nagyhatalom kormányához és a világ valamennyi népéhez intézett üzeneteit, határozatait. Déli tengerek és északi erdők, kikötők és bányák, kórházak és diákotthonok, kisvárosok és fürdőhelyek békebizottságai a határozatokat lefordítják a maguk nyelvére és megmagyarázzák saját szavaikkal- A tömören egyszerű mondatokat még jobban egyszerűsítik, még közelebb hozzák az emberekhez az új béke megtartásának titkát, az összefogást. »A békét meg lehet menteni! A békét meg kell menteni!« — ezzel a felhívással fejeződik be a népek békekongresszusának decemberi összehívásáról szóló határozat. S a Berlinben elhangzott útmutatás nyomán francia békebizottsági elnökök és lengyel kohászok, brazíliai ültetvények munkásai és olasz kishivatalnokok, szovjet mérnöketi-és japán halászok, dán parasztok és bolgár diákok, angol bányárok és magyar kutatók már ma elindulnak, hogy az eddiginél tevékenyebben, bátrabban, öntudatosabban, körültekintőbben és önfeláldozóbban vegyék ki részüket az életért Folytatott nagy csatában. A békemozgalom minden katonája számára valóságos tankönyvvé válik a Béke Világtanács minden ülésszakának anyaga. A határozatok holt betűiből dúsan termő élet, virágzó luflap, béke fakiad. A békebizottságok vezetői és tagjai példamutató munkájuk mellett, komoly és alapos tudással felvértezve indulnak harcba a határozatok megvalósításáért. Az igazi békeharcosnak ismernie kell a nemzetközi helyzetet, a különböző országok sajátos problémáit, a nemzetközi egyezmények hosszú sorát, a béke és háború országainak erőviszonyait, a társadalom fejlődésének törvényeit. A gyűlések és megbeszélések, vitadélutánok és klubestek előadóitól napjainkban már joggal sokkal többet várnak az emberek, mint alkar néhány hónappal ezelőtt. Tavaly még megelégedtek annak tudatával, hogy a béke jobb, mint a háború, ma már konkrétan egyéni életükre, mindennapi munkájukra alkalmazva akarják tudni, miként küzdhetnek eredményesebben és elszántabban a békéért. S az ausztráliai vagy kínai békebizottsági elnök és titkár belemerül a német kérdésbe: miről is van szó itt? A Béke Világtanács a négy nagyhatalom kormányához és az összes népekhez intézett üzenete a kormányokat arra a felelősségre figyelmezteti, amelyet a potsdami egyezménnyel vállaltak. Emlékezetében felmerül az a levél, amelyet Sztálin a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásakor intézett Wilhelm Fieckhez: »Egy békeszerető demokratikus Németország fennállása a békeszerető Szovjetunió fennállása mellett kizárja új európai háború lehetőségét, véget vet a vérontásnak Európában és lehetetlenné teszi hogy a világ imperialistái bilincsbe verjék az európai országokat.* Németország meszsze van Dél-Amerikától, meszsze van Ausztráliától. Ügye egy másik világrész ügye: Európáé. De a délamerikai és az ausztráliai békegyűlés előadója is már egyre tisztábban látja azt, amit mi már jól tudunk: a világ nem öt világrészre, hanem csak két részre oszlik: a béke táborára és a háború táborára. S a másik világrész ügye saját ügyévé vált, abban a pillanatban, amikor megértette ezt. Mi az új számára a Béke Világtanács határozatában? Hogy alig egy hónap leforgása alatt már reagált a május 26-án és 27-én Bonnban és Párizsban megkötött szerződésekre, amelyek a német militarizmus és fasizmus újjászületését, Németország és Európa kettészakítását, az általános lefegyverzésre irányuló törekvések megfojtását jelentik. Hogy alig egy hónappal a szerződés megkötése után a Béke Világtanács nemcsak ismétli a négy nagyhatalom értekezletére vonatkozó felhívását a német kérdés békés rendezésére, de már ezzel a határozószóval ismétli: »haladéktalanul«. Hogy a Béke Világtanács határozatának szövegezésében egyre nagyobb biztonsággal, egyre nagyobb erőket éreztetve kapnak hangsúlyt a népek összefogására irányuló felhívások, s már nemcsak akciókra, de hatékony akciókra, nagyon sürgős, nagyon komoly felvilágosító és szervezőmunkára hívja fel a világ minden békeharcosát a bonni és párizsi szerződések ratifikálásának s végrehajtásának veszélyével szemben. S a békegyűlés előadója a határozat szövegét olvasgatva, erre gondol: mennyi emberrel nőhetett, mennyi új eredménynyel szaporodhatott, mennyi új pozitív tapasztalattal gazdagodhatott a békemozgalom, hogy határozatainak szövege ennyire megtelt erővel és biztonsággal? Mennyivel több emberre támaszkodhatik ma, mint tegnap, idén, mint tavaly. S talán megírt a sztálini szavak jutnak az eszébe az új háború lehetőségéről: »nem, nincs közelebb. S ha figyelmes újságolvasó, akkor az Indiai Kommunista Párt vezetőjének, Ghosnak szavai is, aki a sztálini nyilatkozatot értelmezve, arról beszélt: nem annyit jelent,hogy nem történt semmi. Annyit jelent, hogy nagyon sok történt, hogy a fegyverkezés növekvésével szemben a mi oldalunkon a béke erőinek hatalmas növekedése áll. • A földgolyó bármely részében tartott békegyűlés előadójában bizonyára elevenen élnek az ilyen gondolatok, amikor a német kérdésről beszél, amikor elemzi az európai béke biztosí-tásának módjait. Ennyiről tinin- idenesetre beszélni fog a német kérdés kapcsán s benne is, a gyűlés részvevőiben is felmerülnek majd személyes emlékek, találkozások az új német emberrel, az új a demokratikus Németország embereivel és a vazallusi sorba kényszerített Nyugat-Németország békeharcos fiaival. A világhelyzet törvényeinek ismeretéből és a személyes szálakból szövődik majd a Béke Világtanács másik határozatának ismertetése és vitája is: a japán kérdés békés megoldásáról szóló határozaté, amelyben a Béke Világtanács Ázsia és a Csendes-óceán öszszes népeihez fordul, hogy támogassák a japán nép hősi harcát, amelyet nemzeti függetlenségéért, békés és demokratikus fejlődéséért folytak. S beszélni fog arról a békeszerződésről, amelynek biztosítania kell az összes megszálló csapatok kivonását Japán területéről, amelynek meg kell tiltania, hogy idegen hatalmak stratégiai támaszpontokat létesíthessenek japán területen, amelynek támogatnia kell a japán népet a békés, demokratikus fejlődés útján. Beszél majd a japán munkások sztrájkjairól és a japán kulturális élet képviselőinek megnyilatkozásairól, amelyek bizonyítják, hogy a japán nép ezt a békét akarja: a szabadság és a függetlenség békéjét. Megemlékezik a koreai háború befejezéséről hozott határozatról, ismertetni fogja a koreai háború azonnali megszüntetésére vonatkozó követelést »a jog és a nemzetközi szokások tiszteletben tartásával megkötött fegyverszünet útján«, a baktériumfegyver alkalmazását betiltó genfi jegyzőkönyv ratifikálására és minden állam részéről való tiszteletben tartására irányuló követelést. S miután tájékoztatott és magyarázott, kommentált és sűrített, miután elmondotta: Bécsben decemberben már a népek békekongresszusa találkozik, hogy egyesítse mindazokat, akik a leszerelést, a nemzeti biztonságot és függetlenséget, életmódjuk szabad megválasztását és a nemzetközi helyzet enyhítését — egyetlen szóval: a békét akarják — még néhány szóval rátér arra, amivel elkezdte a gondolkodást: mit kell tenniök hallgatóinak, hogyan és mit cselekedhetnek harcostársai a békéért? S a tények, amelyekből az elvi határozatok születtek, most újra tényekké válnak. Kicsi, hétköznapi, önmagukban talán jelentéktelennek látszó tényekké: a kikötők és a bányák, a kórházak és diákotthonok, a kisvárosok és fürdőhelyek lehetőségeinek tényeivé. Egyik helyen tíz aláírás lesz belőlük egy tiltakozó íven, a másik helyen egy új ének születik, a harmadikon tüntetés egy épület előtt, a negyediken egy közösen megírt levél. S az ívek, a kisgyűlések, a tüntetések, a levelek után tartott új békegyűlésen már szűknek bizonyul a terem, soknak a munka egyetlen békebizottság számára. Újak alakulnak, a milliárdnyi békeharcosból álló seriff újabb milliókkal növekedett A százmilliók legyőzhetetlen erejű tábora még inkább összekovácsolódott. A Berlinben, hozott határozatok szavait a béke hívei élő valósággá változtatják. Az elkövetkező hónapokban, a népek békekongresszusáig hátralévő időben ezek a határozatok szabják meg minden becsületes ember munkáját, minden igaz hazafi küzdelmét mind az öt világrészben. A német nép nem ismeri el a bonni különszerződést és a párizsi háborús paktumot — mondotta Walter Ulbricht A l’Humanité szerint a francia hatóságok újabb nagy provokációra készülnek Az Egyesült Államok beavatkozása az angol-egyiptomi viszályba A külpolitikai helyzet A Béke Világtanács berlini ülésszakán a felszólalások egész sora mutatott rá az amerikai békeharc fokozásának szükségességére. A legfontosabb nemzetközi békemozgalmi feladatok közé tartozik az Egyesült Államok népének megfelelő felvilágosítása és mozgósítása. A koreai háború óta egyre inkább megmutatkoznak ennek az amerikai békeharcos szervezkedésnek az előfeltételei, mert mind nagyobb és nagyobb tömegek látják tisztán, hogy az amerikai nép igazi érdeke a béke megőrzéséhez és biztosításához fűződik; sem a koreai háború, sem egyéb háborús kalandok nem szolgálhatják a nép érdekeit. A háborús hangulatot kizárólag azok a monopolkapitalisták szítják, akik a fegyverkezésből mérhetetlen profitot vágnak zsebre. Az amerikai közvélemény igzi hangulatát mutatja az a nyílt levél is, amelyet az xAmerikaiak békemenete« nevű szervezet intézett Acheson külügyminiszterhez. A szervezet a nyílt levélben felhívta Achesont, hogy a fegyverkezési hajsza helyett, amely csökkenti a dolgozók életszínvonalát, és növeli a háborús veszélyt, a béke erősítésének érdekében tegyen lépéseket az öt nagyhatalom értekezletének összehívására. Az »Amerikaiak békemenete« tiltakozik a latinamerikai országokkal való »katonai segélynyújtási egyezmények ellen, amelyek Latín-Amerika dolgozó tömegeinek ellenkezésével találkoznak. Mexicó, Guatemala és Argentína megtagadta az amerikaiak által diktált egyezmény aláírását. Chilében és Brazíliában pedig, ahol aláírták az egyezményt, szélesedik a ratifikáció elleni mozgalom. Franciaországban a reakciós körök nem akarnak belenyugodni abba a vereségbe, amely Duclos szabadonbocsátása alkalmából érte őket. A Pinay-kormány különböző szervei újabb akciókra készülnek a békeharcosokkal szemben. A l'Humanité úgy értesül: a francia hatóságok provokációt terveznek Etienne Fajon, a Francia Kommunista Párt politikai bizottságának tagja ellen. A touloni vizsgálóbíró kijelentette a l‘Humanité tudósítójának, hogy »az Etienne Fajon-ügy sokkal súlyosabb a Stíl-ügynél". Etienne Fajont, a kiszivárgott hírek szerint, »összeesküvéssel« akarják vádolni, mert egyik legutóbbi marseille-i előadásában a francia nép békeharcának fokozásáról beszélt. A béke hívei világszerte nagy érdeklődéssel tekintenek a Német Szocialista Egységpárt II. konferenciájának tanácskozásaira, hiszen a Német Szocialista Egységpárt eddig is döntő szerepet játszott az egységes, békés és demokratikus Németországértvívott küzdelemben. A Neues Deutschland, a párt központi lapja, rámutat arra, hogy a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói a Német Szocialista Egységpárt vezetésével az elmúlt esztendőkben nagyot alkottak és szép eredményt értek el. A párt a mostani ■konferencián nagyjelentőségű határozatokat hoz majd abéke- fiai pc.és a német egység megteremtéséért indított küzdelem szempontjából. Az amerikai elnökválasztási csata szinte óráról órára élesedik, MacArthur tábornok a köztársasági párt Chicagói kongresszusának megnyitásán a háborús pártnak” nevezte a demokrata pártot, de ugyanakkor kardcsörtető beszédet mondott. A valóság az, hogy mind a köztársaságiak, mind a demokraták jelölő értekezleteinek hátterében az Egyesült Államok monopolistái állnak. Míg a köztársasági táborban Eisenhower és Taji a riválisok, a demokratáknál, akik csak később tartják kongreszszusukat, hét jelölt található: Adlai Stevenson illinoisi kormányzó, Averell Harriman, a Kölcsönös Biztonsági Hivatal vezetője, Amerika egyik leggazdagabb embere, Barkley, az Egyesült Államok jelenlegi alelnöke, Russel, georgiai szenátor, Kerr oklahomai szenátor, Brian McMahon connecticuti szenátor és Kefauver tennesseei szenátor. Az AFP úgy értesül, hogy van azonban egy nyolcadik jelölt is: Truman, aki alkalomadtán fontolóra veszi, hogy ne másítsa-e meg régi elhatározását és ne vegyen-e részt mégis a választásokban. Az AFP kommentátora a következőket írja: »Vajjon meglepetés lesz-e, ha Truman július 21-én, a demokrata párt chicagói kongresszusán saját felültetésével áll elő? Ez egyike a legféltettebb washingtoni titkoknak, ami Taffot és Eisenhowert is erősen érdekli.* Megnyílt a Német Szocialista Egységpárt II. pártértekezlete Berlinből jelenti az MTI. A berlini Werner Seelenbindercsarnokban szerdán délelőtt 10 órakor megkezdődött a Német Szocialista Egységpárt II. pártértekezlete. A hatalmas csarnok falait Marx, Engels, Lenin, Sztálin és a Német Szocialista Egységpárt vezetőinek arcképei díszítik. Wilhelm Pieck, a párt elnöke felolvasta a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja központi bizottságának a pártkonferenciához intézett üdvözlő levelét. A párt elnöke a részvevők lelkes tapsa közepette bejelentette, hogy a pártértekezlet üdvözlő levélben fejezi ki köszönetét J. Sztálinnak. Wilhelm,.Pieck ezután a külföldi küldötteket üdvözölte. A pártértekezleten Kína, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Argentína, Franciaország, Anglia, Olaszország, Görögország, Spanyolország, Katalónia, Ausztria, Hollandia, Svájc, Belgium, Finnország, Svédország, Dánia, Norvégia, Trieszt, Luxemburg és Izrael kommunista pártjainak képviselői vesznek részt. Wilhelm Pieck a továbbiakban üdvözölte a Német Demokratikus Köztársaság kormányának, a Szovjetunió németországi ellenőrző bizottságának megjelent képviselőit, a baráti államok diplomatáit. Wilhelm Pieck megnyitó beszédében rámutatott: ugyanakkor, amikor a Német Szocialista Egységpárt II. pártértekezlete megkezdi a béke megszilárdítását, a német egység megteremtését, a demokratikus rend megerősítését célzó tanácskozásait. Adenauer, a nemzetáruló német burzsoázia kép viselője a bonni szövetségi gyűlés elé terjeszti a német nép érdekei és a béke ellen irányuló militarista egyezmények ratifikálási törvényjavaslatát. A német nép, a bonni szövetségi gyűlés határozatától függetlenül, sohasem fogja elismerni a különszerződést és az úgynevezett európai védelmi egyezményt. Wilhelm Pieck ezután hangsúlyozta, hogy az ötéves népgazdasági terv, amelyet a párt dolgozott ki, törvénnyé lett. Az ötéves terv első esztendejében, 1951-ben a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói 105,2 százalékra teljesítették a termelési előirányzatot. A reálbérek 1951-ben 23,2 százalékkal voltak magasabbak, mint 1950-ben A Német Demokratikus Köztársaság kormányának , legutóbbi intézkedése a szakmunkások, mesterek, mérnökök és tudósok fizetésének felemeléséről további fontos lépés volt ezen ,a téren. A pártértekezlet ezután megválasztotta díszelnökségét. A küldöttek lelkes éljenzéssel, viharos tapssal fogadták el a díszelnökségben. V. Sztálinét Mao Ce Tung-ot, Kim Jr. Szen-t, Boleslaw Bierut-ot, Klement Gottwald-ot, Maurica Thorezt, Rákosi Mátyást, Palmiro Togliattit, Vlko Cservenkov-ot, Gheorghiu Dejdi, Harry Pollitt-ot, Enver Hodzsá-1, Dolores Ibarruri-1 és Eugene Deranis-1. A küldöttek és a vendégek hosszasan ünnepelték a nagy Sztálint és a nemzetközi munkásmozgalom vezetőit- Walter Ulbricht a demokrácia és a szocializmus táborához tartozó országok erejéről Walter Ulbricht, a párt főtitkára „A jelenlegi helyzet és a Német Szocialista Egységpárt új feladatai” címmel tartotta meg beszámolóját. Kifejtette, hogy a német nép a végsőkig védelmezi a békét és ezért meg kell erősíteni a békéért és a német egységért vívott küzdelem alapját és támaszát jelentő Német Demokratikus Köztársaság államhatalmát és győzelemre kell vinni az ötéves tervet. Azután rátért a nemzetközi helyzet elemzésére. Kiemelte, hogy a demokrácia és a szocializmus táborához tartozó országok ma a világ lakosságának egyharmadrészét, és a világ területének egynegyedrészét képviselik. A demokrácia és a szocializmus táborához tartozó államok együttműködését a teljes egyenjogúság és a kölcsönös segítség jellemzi. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában képviselt államok védettek a tőkés monopóliumokkal és a tőkés világ gazdasági válságainak hatásával szemben. A Szovjetunió és a népi demokratikus államok gazdasági erejét megmutatta a moszkvai nemzetközi gazdasági értekezlet is. Walter Ulbricht rámutatott arra, hogy a kapitalizmus belső ellentmondásai mindinkább elmélyülnek és a tőkésrendszer általános válsága mindinkább kiéleződik. Az amerikai, angol és francia imperialisták a béketábor elleni háború előkészítésében keresnek kiutat a válságból- E célból eszeveszetten fegyverkeznek és vadállati kegyetlenséggel próbálják megmenteni megingott gyarmati uralmukat. Az amerikai imperializmus ma már nyiltan világuralomra tör. De az amerikai burzsoázia nem szeret sajátkezűig háborút viselni. Mindig más államokban keresett olyan tökfilkókat, akik hajlandók voltak számára a gesztenyét kikaparni a tűzből. Az amerikaiimperialisták ma Nyugat-Németországban próbálnak ilyen tökfilkókat szerezni. Walter Ulbricht négy pontban foglalta össze a Német Szocialista Egységpárt külpolitikai feladatait: 1. A külpolitika alapja az a harc, melyet a béke fenntartásáért, a német békeszerződés megkötéséért és Németország egységének helyreállításáért vívnak. 2. Kereskedelmi és jószomszédi kapcsolatokra törekszenek minden állammal. 3. A Német Demokratikus Köztársaságnak megfelelő rendszabályokhoz kell folyamodnia a köztársaság megerősítése, a határok, a demokratikus rend és vívmányok védelmére. 4. Tovább kell erősíteni a Szovjetunió, a béke, a demokrácia és a szocializmus támasza iránti barátságot. E barátságra a németek úgy vigyáznak, mint szemük világára.. Meg kell szilárdítani a barátságot a Kínai Népköztársasággal, az európai és ázsiai népi demokráciákkal. A legkövetkezetesebben meg kell valósítani a nagy Sztálinnak a népek közötti barátság döntő jelentőségére tanító útmutatását. Walter Ulbricht azután össszehasonlította a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország fejlődését- A Német Demokratikus Köztársaság lakossága az ötéves terv jegyében építi boldog jövőjét. Ezzel szemben Nyugat-Németországban, ahol az amerikai megszállók és csatlósaik népellenes katonai diktatúrát vezettek be, hárommilló fölé emelkedett a munkanélküliek száma. Nyugat-Németországban az államhatalom a legreakciósabb erők kezébe került és ezt a bűnös rendszert a német nép széles ellenállási mozgalmának kell megdöntenie-Walter Ulbricht részletesen ismertette a Német Demokratikus Köztársaság kormányának és Népi Kamarájának az össznémet tárgyalások érdekében emett javaslatait. Az Adenauerkormány mindezeket a javaslat tokat elutasította és a nyugatnémet szociáldemokrata párt jobboldali vezetőinek álellenzéki politikája elősegítette Adenauer terveinek megvalósítását. A szociáldemokrata vezetők békésen megférnek a burzsoáziával és az amerikai imperialisták oldalán állnak. Nyugat-Németország munkásságának tömegakciókkal kell megmutatnia erejét. E nagy akció irányítása a Német Kommunista Párt feladata. A Német Szocialista Egységpárt harcának — hangsúlyozta Walter Ulbricht — továbbra is egyik legfontosabb célja, hogy a szovjet jegyzékek szellemében kikényszerítse a német békeszerződés megkötését. A Német Szocialista Egységpárt támogatja a német egységért küzdő nyugatnémetországi népi erőket és támogatja a haladó