Magyar Nemzet, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-02 / 205. szám

ivenc,­s­ze ember 2. látja. ÜNNEPÉLYESEN MEGNYITOTTÁK AZ ÚJ TANÉVET . Miétfőn az egész országban ortpepi díszbe öltöztek az isko­lák,­­az új tanév ünnepélyes megnyitására sereglettek össze az általános, közép- és szak­iskolák, , a főiskolák és egyete­mek tanulói, a pedagógusok és a szülők. Községekben és váro­sokban, kis tanyai iskolákban épúgy, mint az egyetemeken, ünnepi lelkesedéssel fogadták meg a fiatalok és a pedagógu­sok, hogy az új tanévben meg­­újhodott erővel és lendülettel fognak munkához, hogy a párt Központi Vezetőségének útmuta­tásait követve, a még jobb, még eredményesebb!»tanuló- és ok­tatómunkával vegyenek részt egész népünk közös erőfeszíté­sében, a szocia­lizmus építésé­ben. A Budapesti Orvostudományi Egyetem tanévnyitó ünnepségét hétfőn délelőtt tartották meg a Városi Színházban. Gegesi Kiss Pál, az egyetem dékánja, tanév­nyitó beszédében az orvostudo­mányi egyetemek fejlődéséről szólva elmondotta: a­z előző év­hez viszonyítva csaknem 12 szá­zalékkal emelkedett­ a hallgatók száma és ebben az évben is tovább javult a hallgatók szociális összetétele. Amíg a hat évvel ezelőtt fel­vett tanulóknál csak 25,6 szá­zalék volt a munkás- és dol­gozó parasztszármazású, addig az idén az elsőéveseknél ez az arány már 57,7 százalék. A Közgazdaságtudományi Egyetem feldíszített aulájában is ünnepélyes keretek között nyitották meg az új tanévet. Nagy Tamás, az­­egyetem kurá­tora beszámolt az elmúlt tanév munkájáról, majd Orbán László, a Felsőoktatási Tanács titkára mondott ünnepi beszédet. — Népi demokráciánk egyre­­gyorsuló fejlődésének megfele­lően jelentős mértékben növek­szik tovább az új tanévben az egyetemi hallgatók létszáma — mondotta. Az Eötvös Loránd Tudomány­­egyetem természettudományi karának ünnepélyes tanévnyitó­ján Kovács József közoktatás­­ügyi miniszterhelyettes elmon­dotta, hogy a budapesti termé­szettudományi karon ebben a tanévben 650 elsőéves hallga­tót vettek fel és ezzel a hallga­tók száma 2148-ra emelkedett. Szegeden a Tudományegye­tem tanévnyitó ünnepségét Fo­dor Gábor Kossuth-díjas rektor nyitotta meg. Utána Darvas József közoktatásügyi miniszter mondott ünnepi beszédet. Rá­mutatott arra, hogy az új tanévben 45.800 főre növekszik az egyetemi és fő­iskolai hallgatók létszáma. Az első évfolyamra több mint 16.400 hallgatót vettek fel. A Horthy-korszakban, 1938-ban mindössze 12.000 volt az ösz­­eres egyetemek és főiskolák hallgatóinak a száma. Hang­súlyozta ezután, hogy az öt­éves terv során hazánk újabb városai válnak egyetemi váro­sokká. A kormányzat több mint egymill­iárd forintot fordít egye-­­temek, főiskolák és diákszállók építésére, csak ösztöndíjakra­ közel 102 millió forintot fordít a nép állama a jövő esztendő­­ben. — Ma, amikor Szegeden új egyetemi épületet avatunk — folytatta —, érdemes vissza­emlékezni arra az időre, ami­kor a Klebelsberg-féle kultusz­minisztérium felépítette a régi egyetemet Szegeden. Nyilván­való, hogy ez az egyetemi épít­kezés csak szemfényvesztés, ki­rakat­politika volt Klebelsbergék részéről. Itt magasodott az egyetem épülete és néhány száz lépéssel odébb elkezdődött a nyomorúság parttalan tengere. — Ma az egyetemek hívják­­várják a dolgozó nép gyerme­keit és a kiváló tanulás min­den feltételét kezükbe adják. Az a régi egyetem 80 pengős fizetésű szükségmunkásokat ne­velt, a mi egyetemünk vissza­adja a végzett hallgatókat a népnek, hogy teremtő akarat­tal és szakavatott kézzel vál­toztassák termővé az egykori kietlen és sivár magyar életet. — Egyetemeinken egyre fej­lődő munka folyik az oktatás szakmai színvonalának tovább­fejlesztéséért — folytatta be­szédét a miniszter. — Most ezzel párhuzamosan­­induljon meg az ideológiai harc, hogy ne csak jó szakemberek, de jó, szocialista szakemberek nője­nek fel egyetemeinkein és főis­koláinkon. Ebben a munkában nagy támogatást jelent az élen­járó szovjet pedagógia segít­sége. Az iskolaév megnyitása után felavatták a Szegedi Tudo­mányegyetem természettu­dományi karának új épüle­tét, ahol szintén Darvas József köz­­oktatásügyi miniszter mondott beszédet. A Lenin Intézet tanévének megnyitó ünnepségét az Eötvös Loránd Tudományegyetem böl­csészettudományi karának Ság­­vári-termében tartották. Ün­nepi beszédet Kassai Géza, a közoktatásügyi minisztérium marxizmus-leninizmus osztályá­nak vezetője mondott. Rávilá­gított arra a nagyjelentőségű feladatra, melyet a Lenin Inté­zet népünk felemelkedése útján betölt. Az intézetben végzett szakemberek jelentős mérték­ben járulnak hozzá a tudo­mány és az alkotó munka egyéb területein a fejlődés meggyor­sításához. A Budapesti Műszaki Egye­tem s az Építőipari Műszaki Egyetem évnyitó ünnepélyét Rázsó Imre dékán nyitotta meg. Elmondotta, hogy az elmúlt tanévben tizenhét új tanszék létesült az egyetemen, új labora­tóriumok, tantermek épültek, és rövidesen elkészül a hatalmas tanműhely, ahol egyidejűleg 300 gépészmérnök-hallgató részesül­het gyakorlati oktatásban. — A legnagyobb segítséget azonban személyesen Rákosi elvtárs nyújtotta számunkra — mondotta —, aki néhány hónap­pal ezelőtt tett látogatása al-N­agy elevenség, lázas készü­lődés, izgalom az Oleg Kose­­voj szovjet ösztöndíjas kollé­giumban —, indulnak a diákok a Szovjetunióba, az egyete­mekre. Az ifjú szemekben fe­szült várakozás és öröm. Lát­szik rajtuk, hogy régi vágyaik teljesedésének első nagy lépé­se előtt állnak. Moszkvába utaznak: hamarosan meglátják a világ legszebb fővárosát, a tudományos élet központját, a békeszerető népek millióinak fénylő világítótornyát. Egy évvel ezelőtt, az Oleg Kosevojban az ország legjobban érettségizett diákjai gyűltek össze, hogy előkészül­­jenek a szovjet egyetemekre való felvételre. Csupa egész­séges, életvidám ifjú, tele hit­tel, lelkesedéssel. Gyári munká­­sok, dolgozó parasztok, haladó értelmiségiek gyermekei. Fiúk és lányok vegyesen, az Alföld­ről, Dunántúlról, Duna—Tisza­­közéről, Budapestről, Szolnok­ról, Karcagról, Mezőcsátról. Az iskola udvarán hosszú széksorokban várakoznak a szülők, a hozzátartozók Itt van Bogár István édesanyja is Szol­nokról, aki most boldog büszke­séggel tekint gyermekére. — Sohasem hittem volna, hogy ilyen megtiszteltetés érhet — mondja meghatottan —, hogy nekem, az egyszerű gyári mun­kásnőnek a fia Moszkvában ta­nulhasson. Bogár István mérnöknek készül. A vasút villamosítása érdekli legjobban. — Már itt is sok olyan dol­got tanultunk — mondja —, amit a középiskolákban talán még a tanáraink sem ismertek. Például a matematikában a gömb térfogatának újszerű le­vezetését. Fiatal arc­a kipirul. Olyan ha­tározottsággal magyaráz, mint egy kész elektromérnök — Az a fejlődés, ami orszá­gunkban történik — folytatja —, megköveteli az új típusú em­berek nevelését. Mi ilyen embe­rekké akarunk ott kint neve­lődni. Én az új típusú embert így fogalmaztam meg magam­ban: a szocializmus­ építő, a ■nép érdekeit képviselő, magas szaktudású ember. Egy zömök, mosolygós arcú ifjú hatalmas bőröndöt cipel mellettünk. Szmetona János mezőcsáti dolgozóparaszt gyer­meke. Ő is ma utazik Moszkvá­ba. Állatorvosnak készül. 1949- ben még kondás volt egy mező­csáti uradalomban. — Csak a felszabadulás után tanulhattam meg írni-olvasni — mondja kissé keserűen —, de megtanultam. 1960-ben szak­érettségit tettem jó eredménnyel. Olyan állatorvos akarok lenni, a­ki nemcsak gyógyít, hanem mint a szovjet állatorvosok, lelkiismeretes munkát végez az állattenyésztés fejlesztésében. Erre igen na­gy szükség van nálunk! Két fiata­l­­diák közeledik-fo­kalmával rendkívül nagyjelen­tőségű útmutatásokat adott. Ezután Jóbora Magda, a köz­oktatási miniszter első helyette­se mondott beszédet. Hangsú­lyozta, hogy az egész felsőokta­tás legfőbb feladata a tanulmányi színvonal to­vábbi emelése. Bebrits Lajos közlekedésügyi miniszter kiemelte, hogy köz­lekedésügyünk nagyon sokat vár az új egyetemtől. — Ezrével van szükség mér­nökökre, új közlekedési vonalak létesítésére — mondotta. — Az elkövetkezendő években új vasútvonalakkal, korszerű, új betonutakkal,­­új hidakkal, csa­tornákkal fejlesztjük az ország közlekedését s az új vasútvona­lak, utak, hidak, csatornák a szakképzett, alkotni akaró új mérnökök ezreit várják. Az építésügyi miniszter nevé­ben Trautmann Rezső minisz­terhelyettes üdvözölte az új egyetem oktató karát és hallga­tóit. Az ünnepség részvevői ez­után egyhangú lelkesedéssel táviratot intéztek a magyar nép szeretett vezéréhez, Rákosi Má­tyáshoz. Az Agrártudományi Egyetem hétfőn este tartotta tanévnyitó ünnepét. Páter Károly, az egye­tem rektora ünnepi beszédében elmondotta, hogy az új tanév­ben 4000-re emelkedett a hall­gatók száma, akiknek túlnyomó többsége munkás- és paraszt­­származású é­lénk tánclépésben. Egy fiú és egy leány. Énekelnek és tán­colnak. Utazás előtti lázukat csillapítják ezzel. Egyik Berger Edit, egy budapesti villanysze­relő leánya, a másik Sztrakota Lajos, a csepeli Rákosi Mátyás Művek dolgozója. Berger Edit pedagógusnak készül. Kedvenc tárgya a tör­ténetem. — Hálás vagyok a dolgozó magyar népnek, hogy lehetővé tette vágyaim teljesülését és ott tanulhatok nevelni, ahol a legjobb, legigazabb pedagógusok tanítanak. Ígérem, ha hazatérek, úgy fogom tanítani a magyar gyermekeket, hogy mindegyikük megdönthetetlen támasza le­gyen a békésnek és a dolgozó népek őszinte, tiszta szánd­ékú együttműködésének. Lépcső vezet az intézet ha­talmas parkjába, ahol most, az indulás előtti órákban, üresen állnak a sportpályák. Csend van, itt beszélgetünk Szt­rakota Lajossal. * Így szól a leendő köz­gazdász: — Mi nemcsak tanulni aka­runk, hanem meg akarjuk is­merni a szovjet embereket, több évtizedes tapasztalataikat majd itthon, hazánk javára is gyü­­mölcsöztethessük. Azt üzenem a csepeli Rákosi Mátyás Művek Mintakészítő Üzem dolgozói­nak: köszönöm, hogy bizalmuk­kal engem tüntettek ki és en­gem küldöttek továbbtanulni. Úgy fogo­k tanulni, hogy leg­jobb eredménnyel térjek haza. Déli tizenkettőkor olyan az intézet, mint a hangyaboly. Ki­osztják az útleveleket. A Folyo­sókon egymást ölelgetik ön­feledt örömmel, akik már meg­kapták az útlevelet. Most már biztos a ma esti­ indulás. Barna bőröndök sorakoznak a bejárat­nál. Hatalmas tehergépkocsik­ra rakják a csomagokat, robog­nak a Nyugati­ pályaudvar felé. Délután öt órakor a diákok elbúcsúztak az intézettől. — Tanuljatok igazi hazafias­ságot a szovjet emberektől — adta útravalóul Sárdi János igazgató. — Legyetek szeré­nyek, de határozottak cseleke­deteitekben. Gondoljatok arra a megtiszteltetésre, amiben része­sültetek és arra, hogy egy kis népet képviseltek a legnagyobb baráti államban, ahol megbe­csülik, szeretik a szorgalmat, a tudást és a munkát. Száz meg száz parázsló szempár néz a dobogóra és ígéri, úgy lesz! Este 11 órakor kigördül a gyorsvonat a Nyugati pálya­udvarról. Elindultak a Szovjet­unióba az ösztöndíjas diákok. Szüleik, rokonok, jóbarátok, is­merősök integetnek a boldog fiataloknak. Egy parasztas­s­szony fejkendővel integet a távozó vonat után. Szeme kissé párás, de arcán büszkeség és öröm. Felém fordul s csak ennyit tud mondatig ítani. — Egy bányamérnök számára­­nincs szebb zene, mint amikor a gumiszalag meghajtóműve egyenletesen duruzsol és ömlik a vagonba a szén. Erről beszél Tarján Kálmán, a felsőnyárádi bánya főmérnöke, ahogy az alig pár hete beszerelt 800 méter hosszú szállító gumiszalag mel­lett megyünk lefelé a bányába. Ezelőtt itt is, mint annyi más bányánkban, csillék segít­ségével jutott a szén a nap­világra. A most beszerelt gumi­­szalag lehetővé tette, hogy rö­vid egy hét alatt 12 százalék­kal emeljük a bánya teljesítmé­nyét. De ez csak a kezdet. A műszakiak feladata, hogy ezt a korszerű, gépekkel felszerelt bányát teljes egészében kihasz­nálhassák. A műszaki vezető­kön múlik, hogy ezt a bányát, amit ma már joggal nevezünk »széngyárnak«, az ország első bányái közé emeljék. A gumi­­szalagon kívül a gépek egész sora küszöböli ki a nehéz fizi­kai munkát. A robbantás útján kitermelt, vagy mint a bányá­szok mondják, »tövesztett* * szén, a szovjet rakodókom­bájnok se­gítségével jut a gum­iszalagra Ősrák — sz. 153. Az SZ. 153-as szovjet rakodó­­kombájn a tárna mélyében ha­talmas szénkotró csápjaival in­kább egy munkát végző ősrák­ra hasonlít, mint gépre. Ezek a vascsápok 10 perc alatt 20 em­ber 8 órai munkáját végzik el. Gyönyörködve nézzük, ahogy ezt a hatalmas gépet egy ember játszi könnyedséggel irányítja. A felsőnyárádi bányában több ilyen­ »isrák« dolgozik. Idősebb Varga József csoportvezető vá­jár szeretettel nézi a gépeket. A felszabadulás előtt — mond­ja — a »Rima« urainak dolgoz­tam. Nem volt szó akkor gépe­sítésről, a legolcsóbb gépnek az embert tekintették. A párt­nak köszönhettük hogy ma már ilyen gépekkel dolgozunk. Ki­lencen vannak a csoportomban, de egy emberként határoztuk el, hogy a harmadik negyedévi tervet túlteljesítjük — de ez a műszaki vezetőktől is függ. Tarján Kálmán főmérnök tisz­tában is van munkájuk jelentő­ségével. Ő is aláírta, hogy a harmadik negyedévi tervet 234 vagon szénnel túlteljesítik. Itt »a széngyárban« különösen nagy jelentősége van a műszaki előkészítésnek. A­ napokban is az egyik gumiszalag meghajtó­műve elromlott. Hosszú órákra elmaradt a mérnöki fület gyö­nyörködtető gumiszáláig duru­­zsolása. Ha lett volna tartalék alkatrész, ezt az üzemzavart 2—3 óra alatt ki lehetett volna küszöbölni, így azonban 8—9 óra kiesett a termelésből. L. Nagy József, a bányafelügyelet egyik dolgozója meg is jegyez­te: »A bányagépgyártó üzemek gondoskodhatnának a tartalék alkatrészekről. Tíz és száz va­gon számra marad bent a bá­nyában a szén, néhány száz forint értékű pótalkatrész hiá­nya miatt. Pedig a bányásznap tiszteletére térvén felül 175 va­gon szén kitermelését vállal­tuk. És ez — teszi hozzá — meg is lesz, mert a szuhlavölgyi bányászok mindig megtartják, amit ígérnek.* Az alberttelepiek ősi ellensége a víz, konok alattomossággal támad, hol itt, hol ott van víz­betörés. Nincs szebb feladat a bánya parancsnokai számára, mint az, hogy a hős bányász­­csapat élén visszaverjék a ter­mészet vak erőit. Nincs szebb feladat, mint engedelmességre kényszeríteni a bányát.. A »front« közelében helyenként már a gumicsizmánkkal majdnem térdig merülünk a vízbe. Körü­löttünk a front teljes hosszában gépfegyverszerűen zuhognak a csák­ánybar­aü­lések, kés­züln­ek a friss ácsolatok. Támadás van. A kaparószalagról dübörögve zuhan a szén a csillébe, itt Low Árpád Kossuth-díjas frankmester a »termelés parancsnoka”. Már messziről halljuk a hangját. Gyorsan a csilléket! Jöhet a következő! Megindítani a szi­vattyút! De a szivattyú nem működik. Nincs vesztegetni való idő, Zsán Vencel üzemfőnök, kinek kíséretében vagyunk a bányá­ban, a szerelőkkel együtt kúszik előre egy szénhasadékon ke­resztül a szivattyúkhoz. A hasa­­dékot már 40 cm-es víz borít­ja. Csuromvizesek vagyunk, de megéri. Egész közelről látjuk a harcot. Múlnak a percek, meg­indul a szivattyú és egyenletes búgással szívja a vizet. Ku­porodva ülünk a keskeny vá­gatban, körülöttünk a szénfalak­ról csorog a víz. A pillanatnyi szünetet az üzemvezető és Loy Árpád arra használják fel, hogy megbeszéljék a dolgozók kezde­ményezését. A bányászhéten ter­vüket mindennap 112 száza­lékra akarják teljesíteni. Mi itt a fronton — mondja Lov Ár­pád — megtesszük a kötelessé­günket. Most a műszaki veze­tőkön van a sor, biztosítsák a vállalás teljesítéséhez az elő­feltételeket. Az üzemtanok már tudott a vállalásról. De mielőtt vála­szolna, még egyszer előveszi a logarlécet és számolni kezd. A kaparószalag megint dübörög, Loy Árpád elrohan, valahonnan messziről halljuk a hangját. Újra itt van. Zsán mérnök­­be­fejezi a számolást, összenéz­­nek. Mind a ketten mosolyog­nak, majd kezet ráznak. A vál­lalásról nem esik többé szó. De mi tudjuk, hogy a vállalást teljesítik. A műszakiak és fi­zikaiak összefogásának Albert­­telepen is megvan az eredmé­nye. Júliusban a napi tervet át­lagosan 108,2 százalékra teljesí­tették. És augusztusban is . Termelj ma többet, mint tegnap­elv alapján naponta emelke­dik a termelés. Amikor ott jár­tunk, ahogy Loy Árpád mondot­ta, éppen a bányászhétre tar­tottak »főpróbát«. Azon a t­ran­­szakon 135 százalékos, telje­­sítményt értek el. Terven felül 134 csille szenet adtak nép­­gazdaságunknak. A légvágat enyhe meredeként kapaszkodunk kifelé. Vasaj­­tók nyílnak, majd csukódnak be. Helyenként szélvihar ere­­­jével tódul a friss levegő a bányába. Három kilométereal út után, kint a napfényen m­é­­lyen magunkba szívjuk az ak­na bejáratát környező­ park ózondús levegőjét. Az új, scor-i szerű bányászfürdő épületei felé tartunk. Szinte valószínűt­lennek hangzik, mikor jó üzemfőnök azt magyarázza, hogy nem olyan régen itt még sártenger volt. Az új bá­nyászfürdő is bányászaink új életét, ragyogó jövőjét példáz­* za. Délután 2 óra van, a nap­sütésben már látni a délutánon műszakra jövő bányászokat. Itt valóság a melegcsákány­­váltás mozgalma. A délutánon sok 3 órára már ott vannak a­ munkahelyeken. Az üzemfőnök mosolyogva mutat a dübörgő szénosztályozóra. Látják, ha­ ez nem dübörög, akkor ért nem tudok aludni. Hajnalban­ is pár pillanatra megállt, rög­tön felébredtem és már­­kint voltam a bányában. Mi, mű.-é­szakiak tudjuk, hogy a szocial­­­­izmus építése­­korlátlan lehe­tőségeket biztosít a számunk­ra. És ezért a szép jövőért ér­­dem­es harcolni. , A bányásznap előtti héten dol­gozó népünk figyelme, szeretete még fokozottabb mértékben fordul hős bányászaink felé. A borsodi bányászok, a felső­­nyárádiak, az alberttelepiek, de a többiek is naponta emelkedő széntermeléssel, vagy a lema­radások behozásáért folytatott­ harccal bizonyítják be, hogy­ méltók a dolgozó nép szere­tetére. Méltók a­ párt és al­­kormányzat megbecsülésére. , T, P* Többszáz ösztöndíjas magyar diák elindult a béke fővárosába A borsodi bányászok és mérnökök harca a több szénért Magyar államférfiak üdvözlő táviratai Vietnam nemzeti ünnepe alkalmából HO SI MINH elvtársnak, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elnökének. A Vietnami Demokratikus Köztársaság ki­kiáltásának 7. évfordulója, a vietnami nép nagy nemzeti ünnepe alkalmából a magyar nép és a magam szívből jövő szerencsekívánatait küldöm önnek, őszintén kívánom, hogy a vietnami nép szabadságharcát a francia gyarmatosítók ellen, mielőbb teljes siker koronázza. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. HOANG MINH GIAM elvtársnak, a Vietnami­ Demokratikus Köztársaság külügyminiszteré­ nek. A Vietnami Demokratikus Köztársaság fenn* állásának 7. évfordulóján fogadja, Külügymi*­niszter Elvtárs, meleg üdvözletemet. Kívánom, hogy a vietnami nép hősi küzdelmének sikerei, amelyek nagymértékben erősítik a dicső Szov­­jetunió vezette béketábort és a gyarmati népeit felszabadító harcát, a vietnami nép szabadsá­­gának és függetlenségének teljes kivivására vezessenek. "■“‘M KISS KÁROLY, | , a Magyar Népköztársaság­ ,u­­|, külügyminisztere. Ünnepélyesen megnyitották a plovdivi 15. nemzetközi vásárt Plovdivból jelenti az MTI, hogy vasárnap délelőtt Plov­­divban ünnepélyesen megnyi­tották a 15. nemzetközi vásárt. A megnyitási ünnepségen részt­vettek a­ Bolgár Kommunista Párt központi bizottságának és a kormánynak a tagjai, továb­bá Mihail Bodrov, a Szovjet­unió bulgáriai nagykövete, va­lamint a külföldi küldöttségek vezetői. Rajko Damjanov miniszterel­nökhelyettes beszédében rámu­tatott arra, hogy ezen a vásá­ron részt vesz a kommunizmust építő Szovjetunió, első ízben vesz részt a Kínai Népköztár­saság, továbbá részt vesznek a népi demokratikus országok? Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia és a­ Német Demokratikus Köztársa­ság, de képviselve van több­ mint száz cég Ausztriából, Angliából, Belgiumból, Nyugati Németországból, Franciaor­szágból, Hollandiából, Svédor­szágból, Svájcból és más álla­­­mokból is. A Szovjetunió két hatalmatl­an kiállítási csarnokának anyagi közül kiemelkednek a Volgari Don-csa­torna építésénél alkal­mazott gépek, a 250 tonnás ön­­bilentős teherautók és az élen­járó szovjet ipar többi kiváló terméke. Vas, Heves, Zala, Veszprém, Pest Szolnok és Borsod megye megkapta a gabona szabadpiaci értékesítési jogát Dolgozó parasztságunk augusz­tus 20-ra csaknem 95 százalékra teljesítette gabonabeadási köte­lezettségét. Ezzel bizonyságot tett hazafiságáról, a nép állama iránti hűségéről. Dolgozó parasztságunk zöme közvetlenül a cséplőgéptől telje­sítette beadását. Felismerte, hogy gyors beadásával hozzá­járul népünk államának fejlődé­séhez, de egyben saját egyéni érdekét szolgálja. A párt és a kormány, mint mindig, most is pontosan betartja ígéretét. Már eddig is a jól teljesítő községek és tszcs-k százai kapták meg a kenyér- és takarmánygabonára a szabadpiaci értékesítés jogát. Most a begyűjtési miniszter azonnali hatállyal megszüntette a búza, rozs, árpa és zab forgal­mának ideiglenes korlátozását mindazokban a megyékben, amelyek tervüket 100 százalék­­ra,,illetve 103 százalékon felül, teljesítették. Szeptember 10-től kezdve Vas, Heves, Zala, Veszp­rém, Pest, Szolnok és Borsod megyék dolgozóparasztjai közül minden korlátozás nélkül vihetik­ terményüket a szabadpiacra, korlátozás nélkül őröltethetnek, illetve az árpát megdaráltathat­­ják azok, akik beadási­­ kötele­­zettségüknek eleget tettek. Azoknak a megyéknek, ame­lyek még nem érték el a 1001 százalékos teljesítést, további kell folytat­niuk a harcot a terv ma­radéktalan teljesítéséért. Ezt kö­veteli az állami fegyelem, de ez­ a dolgozóparasztok érdeke is, mert csak így nyerhetik el az engedélyt a szabadforgalomra. (MTU, lju "Ar­cStockholm, raszszstyn svéd országos békebizottság) felhívta az ország haladó szer­vezeteit, hogy folytassanak eszé-5­­­eskörű előkészü­leteket,, pék fékekon eresszu­sáfát" .

Next