Magyar Nemzet, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)
1952-09-02 / 205. szám
ivenc,sze ember 2. látja. ÜNNEPÉLYESEN MEGNYITOTTÁK AZ ÚJ TANÉVET . Miétfőn az egész országban ortpepi díszbe öltöztek az iskolák,az új tanév ünnepélyes megnyitására sereglettek össze az általános, közép- és szakiskolák, , a főiskolák és egyetemek tanulói, a pedagógusok és a szülők. Községekben és városokban, kis tanyai iskolákban épúgy, mint az egyetemeken, ünnepi lelkesedéssel fogadták meg a fiatalok és a pedagógusok, hogy az új tanévben megújhodott erővel és lendülettel fognak munkához, hogy a párt Központi Vezetőségének útmutatásait követve, a még jobb, még eredményesebb!»tanuló- és oktatómunkával vegyenek részt egész népünk közös erőfeszítésében, a szocializmus építésében. A Budapesti Orvostudományi Egyetem tanévnyitó ünnepségét hétfőn délelőtt tartották meg a Városi Színházban. Gegesi Kiss Pál, az egyetem dékánja, tanévnyitó beszédében az orvostudományi egyetemek fejlődéséről szólva elmondotta: az előző évhez viszonyítva csaknem 12 százalékkal emelkedett a hallgatók száma és ebben az évben is tovább javult a hallgatók szociális összetétele. Amíg a hat évvel ezelőtt felvett tanulóknál csak 25,6 százalék volt a munkás- és dolgozó parasztszármazású, addig az idén az elsőéveseknél ez az arány már 57,7 százalék. A Közgazdaságtudományi Egyetem feldíszített aulájában is ünnepélyes keretek között nyitották meg az új tanévet. Nagy Tamás, azegyetem kurátora beszámolt az elmúlt tanév munkájáról, majd Orbán László, a Felsőoktatási Tanács titkára mondott ünnepi beszédet. — Népi demokráciánk egyregyorsuló fejlődésének megfelelően jelentős mértékben növekszik tovább az új tanévben az egyetemi hallgatók létszáma — mondotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem természettudományi karának ünnepélyes tanévnyitóján Kovács József közoktatásügyi miniszterhelyettes elmondotta, hogy a budapesti természettudományi karon ebben a tanévben 650 elsőéves hallgatót vettek fel és ezzel a hallgatók száma 2148-ra emelkedett. Szegeden a Tudományegyetem tanévnyitó ünnepségét Fodor Gábor Kossuth-díjas rektor nyitotta meg. Utána Darvas József közoktatásügyi miniszter mondott ünnepi beszédet. Rámutatott arra, hogy az új tanévben 45.800 főre növekszik az egyetemi és főiskolai hallgatók létszáma. Az első évfolyamra több mint 16.400 hallgatót vettek fel. A Horthy-korszakban, 1938-ban mindössze 12.000 volt az öszeres egyetemek és főiskolák hallgatóinak a száma. Hangsúlyozta ezután, hogy az ötéves terv során hazánk újabb városai válnak egyetemi városokká. A kormányzat több mint egymilliárd forintot fordít egye-temek, főiskolák és diákszállók építésére, csak ösztöndíjakra közel 102 millió forintot fordít a nép állama a jövő esztendőben. — Ma, amikor Szegeden új egyetemi épületet avatunk — folytatta —, érdemes visszaemlékezni arra az időre, amikor a Klebelsberg-féle kultuszminisztérium felépítette a régi egyetemet Szegeden. Nyilvánvaló, hogy ez az egyetemi építkezés csak szemfényvesztés, kirakatpolitika volt Klebelsbergék részéről. Itt magasodott az egyetem épülete és néhány száz lépéssel odébb elkezdődött a nyomorúság parttalan tengere. — Ma az egyetemek hívjákvárják a dolgozó nép gyermekeit és a kiváló tanulás minden feltételét kezükbe adják. Az a régi egyetem 80 pengős fizetésű szükségmunkásokat nevelt, a mi egyetemünk visszaadja a végzett hallgatókat a népnek, hogy teremtő akarattal és szakavatott kézzel változtassák termővé az egykori kietlen és sivár magyar életet. — Egyetemeinken egyre fejlődő munka folyik az oktatás szakmai színvonalának továbbfejlesztéséért — folytatta beszédét a miniszter. — Most ezzel párhuzamosaninduljon meg az ideológiai harc, hogy ne csak jó szakemberek, de jó, szocialista szakemberek nőjenek fel egyetemeinkein és főiskoláinkon. Ebben a munkában nagy támogatást jelent az élenjáró szovjet pedagógia segítsége. Az iskolaév megnyitása után felavatták a Szegedi Tudományegyetem természettudományi karának új épületét, ahol szintén Darvas József közoktatásügyi miniszter mondott beszédet. A Lenin Intézet tanévének megnyitó ünnepségét az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karának Ságvári-termében tartották. Ünnepi beszédet Kassai Géza, a közoktatásügyi minisztérium marxizmus-leninizmus osztályának vezetője mondott. Rávilágított arra a nagyjelentőségű feladatra, melyet a Lenin Intézet népünk felemelkedése útján betölt. Az intézetben végzett szakemberek jelentős mértékben járulnak hozzá a tudomány és az alkotó munka egyéb területein a fejlődés meggyorsításához. A Budapesti Műszaki Egyetem s az Építőipari Műszaki Egyetem évnyitó ünnepélyét Rázsó Imre dékán nyitotta meg. Elmondotta, hogy az elmúlt tanévben tizenhét új tanszék létesült az egyetemen, új laboratóriumok, tantermek épültek, és rövidesen elkészül a hatalmas tanműhely, ahol egyidejűleg 300 gépészmérnök-hallgató részesülhet gyakorlati oktatásban. — A legnagyobb segítséget azonban személyesen Rákosi elvtárs nyújtotta számunkra — mondotta —, aki néhány hónappal ezelőtt tett látogatása al-Nagy elevenség, lázas készülődés, izgalom az Oleg Kosevoj szovjet ösztöndíjas kollégiumban —, indulnak a diákok a Szovjetunióba, az egyetemekre. Az ifjú szemekben feszült várakozás és öröm. Látszik rajtuk, hogy régi vágyaik teljesedésének első nagy lépése előtt állnak. Moszkvába utaznak: hamarosan meglátják a világ legszebb fővárosát, a tudományos élet központját, a békeszerető népek millióinak fénylő világítótornyát. Egy évvel ezelőtt, az Oleg Kosevojban az ország legjobban érettségizett diákjai gyűltek össze, hogy előkészüljenek a szovjet egyetemekre való felvételre. Csupa egészséges, életvidám ifjú, tele hittel, lelkesedéssel. Gyári munkások, dolgozó parasztok, haladó értelmiségiek gyermekei. Fiúk és lányok vegyesen, az Alföldről, Dunántúlról, Duna—Tiszaközéről, Budapestről, Szolnokról, Karcagról, Mezőcsátról. Az iskola udvarán hosszú széksorokban várakoznak a szülők, a hozzátartozók Itt van Bogár István édesanyja is Szolnokról, aki most boldog büszkeséggel tekint gyermekére. — Sohasem hittem volna, hogy ilyen megtiszteltetés érhet — mondja meghatottan —, hogy nekem, az egyszerű gyári munkásnőnek a fia Moszkvában tanulhasson. Bogár István mérnöknek készül. A vasút villamosítása érdekli legjobban. — Már itt is sok olyan dolgot tanultunk — mondja —, amit a középiskolákban talán még a tanáraink sem ismertek. Például a matematikában a gömb térfogatának újszerű levezetését. Fiatal arca kipirul. Olyan határozottsággal magyaráz, mint egy kész elektromérnök — Az a fejlődés, ami országunkban történik — folytatja —, megköveteli az új típusú emberek nevelését. Mi ilyen emberekké akarunk ott kint nevelődni. Én az új típusú embert így fogalmaztam meg magamban: a szocializmus építő, a ■nép érdekeit képviselő, magas szaktudású ember. Egy zömök, mosolygós arcú ifjú hatalmas bőröndöt cipel mellettünk. Szmetona János mezőcsáti dolgozóparaszt gyermeke. Ő is ma utazik Moszkvába. Állatorvosnak készül. 1949- ben még kondás volt egy mezőcsáti uradalomban. — Csak a felszabadulás után tanulhattam meg írni-olvasni — mondja kissé keserűen —, de megtanultam. 1960-ben szakérettségit tettem jó eredménnyel. Olyan állatorvos akarok lenni, aki nemcsak gyógyít, hanem mint a szovjet állatorvosok, lelkiismeretes munkát végez az állattenyésztés fejlesztésében. Erre igen nagy szükség van nálunk! Két fiataldiák közeledik-fokalmával rendkívül nagyjelentőségű útmutatásokat adott. Ezután Jóbora Magda, a közoktatási miniszter első helyettese mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy az egész felsőoktatás legfőbb feladata a tanulmányi színvonal további emelése. Bebrits Lajos közlekedésügyi miniszter kiemelte, hogy közlekedésügyünk nagyon sokat vár az új egyetemtől. — Ezrével van szükség mérnökökre, új közlekedési vonalak létesítésére — mondotta. — Az elkövetkezendő években új vasútvonalakkal, korszerű, új betonutakkal,új hidakkal, csatornákkal fejlesztjük az ország közlekedését s az új vasútvonalak, utak, hidak, csatornák a szakképzett, alkotni akaró új mérnökök ezreit várják. Az építésügyi miniszter nevében Trautmann Rezső miniszterhelyettes üdvözölte az új egyetem oktató karát és hallgatóit. Az ünnepség részvevői ezután egyhangú lelkesedéssel táviratot intéztek a magyar nép szeretett vezéréhez, Rákosi Mátyáshoz. Az Agrártudományi Egyetem hétfőn este tartotta tanévnyitó ünnepét. Páter Károly, az egyetem rektora ünnepi beszédében elmondotta, hogy az új tanévben 4000-re emelkedett a hallgatók száma, akiknek túlnyomó többsége munkás- és parasztszármazású élénk tánclépésben. Egy fiú és egy leány. Énekelnek és táncolnak. Utazás előtti lázukat csillapítják ezzel. Egyik Berger Edit, egy budapesti villanyszerelő leánya, a másik Sztrakota Lajos, a csepeli Rákosi Mátyás Művek dolgozója. Berger Edit pedagógusnak készül. Kedvenc tárgya a történetem. — Hálás vagyok a dolgozó magyar népnek, hogy lehetővé tette vágyaim teljesülését és ott tanulhatok nevelni, ahol a legjobb, legigazabb pedagógusok tanítanak. Ígérem, ha hazatérek, úgy fogom tanítani a magyar gyermekeket, hogy mindegyikük megdönthetetlen támasza legyen a békésnek és a dolgozó népek őszinte, tiszta szándékú együttműködésének. Lépcső vezet az intézet hatalmas parkjába, ahol most, az indulás előtti órákban, üresen állnak a sportpályák. Csend van, itt beszélgetünk Sztrakota Lajossal. * Így szól a leendő közgazdász: — Mi nemcsak tanulni akarunk, hanem meg akarjuk ismerni a szovjet embereket, több évtizedes tapasztalataikat majd itthon, hazánk javára is gyümölcsöztethessük. Azt üzenem a csepeli Rákosi Mátyás Művek Mintakészítő Üzem dolgozóinak: köszönöm, hogy bizalmukkal engem tüntettek ki és engem küldöttek továbbtanulni. Úgy fogok tanulni, hogy legjobb eredménnyel térjek haza. Déli tizenkettőkor olyan az intézet, mint a hangyaboly. Kiosztják az útleveleket. A Folyosókon egymást ölelgetik önfeledt örömmel, akik már megkapták az útlevelet. Most már biztos a ma esti indulás. Barna bőröndök sorakoznak a bejáratnál. Hatalmas tehergépkocsikra rakják a csomagokat, robognak a Nyugati pályaudvar felé. Délután öt órakor a diákok elbúcsúztak az intézettől. — Tanuljatok igazi hazafiasságot a szovjet emberektől — adta útravalóul Sárdi János igazgató. — Legyetek szerények, de határozottak cselekedeteitekben. Gondoljatok arra a megtiszteltetésre, amiben részesültetek és arra, hogy egy kis népet képviseltek a legnagyobb baráti államban, ahol megbecsülik, szeretik a szorgalmat, a tudást és a munkát. Száz meg száz parázsló szempár néz a dobogóra és ígéri, úgy lesz! Este 11 órakor kigördül a gyorsvonat a Nyugati pályaudvarról. Elindultak a Szovjetunióba az ösztöndíjas diákok. Szüleik, rokonok, jóbarátok, ismerősök integetnek a boldog fiataloknak. Egy parasztassszony fejkendővel integet a távozó vonat után. Szeme kissé párás, de arcán büszkeség és öröm. Felém fordul s csak ennyit tud mondatig ítani. — Egy bányamérnök számáranincs szebb zene, mint amikor a gumiszalag meghajtóműve egyenletesen duruzsol és ömlik a vagonba a szén. Erről beszél Tarján Kálmán, a felsőnyárádi bánya főmérnöke, ahogy az alig pár hete beszerelt 800 méter hosszú szállító gumiszalag mellett megyünk lefelé a bányába. Ezelőtt itt is, mint annyi más bányánkban, csillék segítségével jutott a szén a napvilágra. A most beszerelt gumiszalag lehetővé tette, hogy rövid egy hét alatt 12 százalékkal emeljük a bánya teljesítményét. De ez csak a kezdet. A műszakiak feladata, hogy ezt a korszerű, gépekkel felszerelt bányát teljes egészében kihasználhassák. A műszaki vezetőkön múlik, hogy ezt a bányát, amit ma már joggal nevezünk »széngyárnak«, az ország első bányái közé emeljék. A gumiszalagon kívül a gépek egész sora küszöböli ki a nehéz fizikai munkát. A robbantás útján kitermelt, vagy mint a bányászok mondják, »tövesztett* * szén, a szovjet rakodókombájnok segítségével jut a gumiszalagra Ősrák — sz. 153. Az SZ. 153-as szovjet rakodókombájn a tárna mélyében hatalmas szénkotró csápjaival inkább egy munkát végző ősrákra hasonlít, mint gépre. Ezek a vascsápok 10 perc alatt 20 ember 8 órai munkáját végzik el. Gyönyörködve nézzük, ahogy ezt a hatalmas gépet egy ember játszi könnyedséggel irányítja. A felsőnyárádi bányában több ilyen »isrák« dolgozik. Idősebb Varga József csoportvezető vájár szeretettel nézi a gépeket. A felszabadulás előtt — mondja — a »Rima« urainak dolgoztam. Nem volt szó akkor gépesítésről, a legolcsóbb gépnek az embert tekintették. A pártnak köszönhettük hogy ma már ilyen gépekkel dolgozunk. Kilencen vannak a csoportomban, de egy emberként határoztuk el, hogy a harmadik negyedévi tervet túlteljesítjük — de ez a műszaki vezetőktől is függ. Tarján Kálmán főmérnök tisztában is van munkájuk jelentőségével. Ő is aláírta, hogy a harmadik negyedévi tervet 234 vagon szénnel túlteljesítik. Itt »a széngyárban« különösen nagy jelentősége van a műszaki előkészítésnek. A napokban is az egyik gumiszalag meghajtóműve elromlott. Hosszú órákra elmaradt a mérnöki fület gyönyörködtető gumiszáláig duruzsolása. Ha lett volna tartalék alkatrész, ezt az üzemzavart 2—3 óra alatt ki lehetett volna küszöbölni, így azonban 8—9 óra kiesett a termelésből. L. Nagy József, a bányafelügyelet egyik dolgozója meg is jegyezte: »A bányagépgyártó üzemek gondoskodhatnának a tartalék alkatrészekről. Tíz és száz vagon számra marad bent a bányában a szén, néhány száz forint értékű pótalkatrész hiánya miatt. Pedig a bányásznap tiszteletére térvén felül 175 vagon szén kitermelését vállaltuk. És ez — teszi hozzá — meg is lesz, mert a szuhlavölgyi bányászok mindig megtartják, amit ígérnek.* Az alberttelepiek ősi ellensége a víz, konok alattomossággal támad, hol itt, hol ott van vízbetörés. Nincs szebb feladat a bánya parancsnokai számára, mint az, hogy a hős bányászcsapat élén visszaverjék a természet vak erőit. Nincs szebb feladat, mint engedelmességre kényszeríteni a bányát.. A »front« közelében helyenként már a gumicsizmánkkal majdnem térdig merülünk a vízbe. Körülöttünk a front teljes hosszában gépfegyverszerűen zuhognak a csákánybaraülések, készülnek a friss ácsolatok. Támadás van. A kaparószalagról dübörögve zuhan a szén a csillébe, itt Low Árpád Kossuth-díjas frankmester a »termelés parancsnoka”. Már messziről halljuk a hangját. Gyorsan a csilléket! Jöhet a következő! Megindítani a szivattyút! De a szivattyú nem működik. Nincs vesztegetni való idő, Zsán Vencel üzemfőnök, kinek kíséretében vagyunk a bányában, a szerelőkkel együtt kúszik előre egy szénhasadékon keresztül a szivattyúkhoz. A hasadékot már 40 cm-es víz borítja. Csuromvizesek vagyunk, de megéri. Egész közelről látjuk a harcot. Múlnak a percek, megindul a szivattyú és egyenletes búgással szívja a vizet. Kuporodva ülünk a keskeny vágatban, körülöttünk a szénfalakról csorog a víz. A pillanatnyi szünetet az üzemvezető és Loy Árpád arra használják fel, hogy megbeszéljék a dolgozók kezdeményezését. A bányászhéten tervüket mindennap 112 százalékra akarják teljesíteni. Mi itt a fronton — mondja Lov Árpád — megtesszük a kötelességünket. Most a műszaki vezetőkön van a sor, biztosítsák a vállalás teljesítéséhez az előfeltételeket. Az üzemtanok már tudott a vállalásról. De mielőtt válaszolna, még egyszer előveszi a logarlécet és számolni kezd. A kaparószalag megint dübörög, Loy Árpád elrohan, valahonnan messziről halljuk a hangját. Újra itt van. Zsán mérnökbefejezi a számolást, összenéznek. Mind a ketten mosolyognak, majd kezet ráznak. A vállalásról nem esik többé szó. De mi tudjuk, hogy a vállalást teljesítik. A műszakiak és fizikaiak összefogásának Alberttelepen is megvan az eredménye. Júliusban a napi tervet átlagosan 108,2 százalékra teljesítették. És augusztusban is . Termelj ma többet, mint tegnapelv alapján naponta emelkedik a termelés. Amikor ott jártunk, ahogy Loy Árpád mondotta, éppen a bányászhétre tartottak »főpróbát«. Azon a transzakon 135 százalékos, teljesítményt értek el. Terven felül 134 csille szenet adtak népgazdaságunknak. A légvágat enyhe meredeként kapaszkodunk kifelé. Vasajtók nyílnak, majd csukódnak be. Helyenként szélvihar erejével tódul a friss levegő a bányába. Három kilométereal út után, kint a napfényen mélyen magunkba szívjuk az akna bejáratát környező park ózondús levegőjét. Az új, scor-i szerű bányászfürdő épületei felé tartunk. Szinte valószínűtlennek hangzik, mikor jó üzemfőnök azt magyarázza, hogy nem olyan régen itt még sártenger volt. Az új bányászfürdő is bányászaink új életét, ragyogó jövőjét példáz* za. Délután 2 óra van, a napsütésben már látni a délutánon műszakra jövő bányászokat. Itt valóság a melegcsákányváltás mozgalma. A délutánon sok 3 órára már ott vannak a munkahelyeken. Az üzemfőnök mosolyogva mutat a dübörgő szénosztályozóra. Látják, ha ez nem dübörög, akkor ért nem tudok aludni. Hajnalban is pár pillanatra megállt, rögtön felébredtem és márkint voltam a bányában. Mi, mű.-északiak tudjuk, hogy a szocializmus építésekorlátlan lehetőségeket biztosít a számunkra. És ezért a szép jövőért érdemes harcolni. , A bányásznap előtti héten dolgozó népünk figyelme, szeretete még fokozottabb mértékben fordul hős bányászaink felé. A borsodi bányászok, a felsőnyárádiak, az alberttelepiek, de a többiek is naponta emelkedő széntermeléssel, vagy a lemaradások behozásáért folytatott harccal bizonyítják be, hogy méltók a dolgozó nép szeretetére. Méltók a párt és alkormányzat megbecsülésére. , T, P* Többszáz ösztöndíjas magyar diák elindult a béke fővárosába A borsodi bányászok és mérnökök harca a több szénért Magyar államférfiak üdvözlő táviratai Vietnam nemzeti ünnepe alkalmából HO SI MINH elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 7. évfordulója, a vietnami nép nagy nemzeti ünnepe alkalmából a magyar nép és a magam szívből jövő szerencsekívánatait küldöm önnek, őszintén kívánom, hogy a vietnami nép szabadságharcát a francia gyarmatosítók ellen, mielőbb teljes siker koronázza. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. HOANG MINH GIAM elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszteré nek. A Vietnami Demokratikus Köztársaság fenn* állásának 7. évfordulóján fogadja, Külügymi*niszter Elvtárs, meleg üdvözletemet. Kívánom, hogy a vietnami nép hősi küzdelmének sikerei, amelyek nagymértékben erősítik a dicső Szovjetunió vezette béketábort és a gyarmati népeit felszabadító harcát, a vietnami nép szabadságának és függetlenségének teljes kivivására vezessenek. "■“‘M KISS KÁROLY, | , a Magyar Népköztársaság ,u|, külügyminisztere. Ünnepélyesen megnyitották a plovdivi 15. nemzetközi vásárt Plovdivból jelenti az MTI, hogy vasárnap délelőtt Plovdivban ünnepélyesen megnyitották a 15. nemzetközi vásárt. A megnyitási ünnepségen résztvettek a Bolgár Kommunista Párt központi bizottságának és a kormánynak a tagjai, továbbá Mihail Bodrov, a Szovjetunió bulgáriai nagykövete, valamint a külföldi küldöttségek vezetői. Rajko Damjanov miniszterelnökhelyettes beszédében rámutatott arra, hogy ezen a vásáron részt vesz a kommunizmust építő Szovjetunió, első ízben vesz részt a Kínai Népköztársaság, továbbá részt vesznek a népi demokratikus országok? Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia és a Német Demokratikus Köztársaság, de képviselve van több mint száz cég Ausztriából, Angliából, Belgiumból, Nyugati Németországból, Franciaországból, Hollandiából, Svédországból, Svájcból és más államokból is. A Szovjetunió két hatalmatlan kiállítási csarnokának anyagi közül kiemelkednek a Volgari Don-csatorna építésénél alkalmazott gépek, a 250 tonnás önbilentős teherautók és az élenjáró szovjet ipar többi kiváló terméke. Vas, Heves, Zala, Veszprém, Pest Szolnok és Borsod megye megkapta a gabona szabadpiaci értékesítési jogát Dolgozó parasztságunk augusztus 20-ra csaknem 95 százalékra teljesítette gabonabeadási kötelezettségét. Ezzel bizonyságot tett hazafiságáról, a nép állama iránti hűségéről. Dolgozó parasztságunk zöme közvetlenül a cséplőgéptől teljesítette beadását. Felismerte, hogy gyors beadásával hozzájárul népünk államának fejlődéséhez, de egyben saját egyéni érdekét szolgálja. A párt és a kormány, mint mindig, most is pontosan betartja ígéretét. Már eddig is a jól teljesítő községek és tszcs-k százai kapták meg a kenyér- és takarmánygabonára a szabadpiaci értékesítés jogát. Most a begyűjtési miniszter azonnali hatállyal megszüntette a búza, rozs, árpa és zab forgalmának ideiglenes korlátozását mindazokban a megyékben, amelyek tervüket 100 százalékra,,illetve 103 százalékon felül, teljesítették. Szeptember 10-től kezdve Vas, Heves, Zala, Veszprém, Pest, Szolnok és Borsod megyék dolgozóparasztjai közül minden korlátozás nélkül vihetik terményüket a szabadpiacra, korlátozás nélkül őröltethetnek, illetve az árpát megdaráltathatják azok, akik beadási kötelezettségüknek eleget tettek. Azoknak a megyéknek, amelyek még nem érték el a 1001 százalékos teljesítést, további kell folytatniuk a harcot a terv maradéktalan teljesítéséért. Ezt követeli az állami fegyelem, de ez a dolgozóparasztok érdeke is, mert csak így nyerhetik el az engedélyt a szabadforgalomra. (MTU, lju "ArcStockholm, raszszstyn svéd országos békebizottság) felhívta az ország haladó szervezeteit, hogy folytassanak eszé-5eskörű előkészületeket,, pék fékekon eresszusáfát" .