Magyar Nemzet, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)
1952-11-01 / 257. szám
Nyugati aggodalmak és kérdőjelek Ha gondosan és figyelmesen olvassuk a nyugateurópai sajtót, egyre inkább az az érzésünk, hogy a tehetetlenség, tanácstalanság és a tolsztoji ,elodázhatatlan pusztulás rémületéhez hasonló jelek bukkannak fel a nyugateurópai országok újságjaiban. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa óta a nyugateurópai lapok hangszerelése észrevehetően megváltozott. Nem mintha nem uszítanának továbbra is a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen, nem mintha a legcsekélyebb mértékben is elismernék a szocialista rendszer magasabbrendűségét, hanem a jelek szerint kevésbbé hisznek abban, amit leírnak, mint még néhány héttel ezelőtt. Mélyen elgondolkoztató önmagában az a tény, hogy Sztálin világtörténelmi jelentőségű megállapításaira és Malenkov beszédére az imperialista, hierarchia legmagasabb ranglépcsőjén álló emberek is mennyire erőtlen, semmitmondó válaszokat tudtak csak adni. Churchill mindössze annyit mondott, hogy a háborús veszély csökkent, Acheson pedig egységre és összetartásra hívta fel Amerika »szövetségeseit«, mintha felszólításokkal, a jámbor óhaj kifejezésével, vagy akár paranccsal el lehetne téríteni útjukból a könyörtelen logikával ható erőket. Eisenhower és Stevenson nagy hangon kijelentették, hogy nem hagyják rászedni magukat a szovjet politika részéről, holott jól tudják, nem holmi taktikázásról, nem kísérletekről van szó, hanem olyan megdönthetetlen törvényszerűségek leszögezéséről, amelyekkel szemben üres szavakkal nem lehet küzdeni. A nyugtalanság és a bizonytalantól való félelem érzése az, ami belopakodik a nyugati vezetők elméjébe és a tőkések pénzén élő újságok hasábjaira, a növekvő hitetlenség nemcsak az eddig követett politika sikerében, hanem annak helyességében. »Érzékeny fülek már hallják a szú percegésék -- írta erről lehangoltan az egyik francia kommentátor. Az egész atlanti tákolmányt a szú őrz s belülről s ha ma még ellen tud állni a felháborodott tömegek külső ostromának, elkerülhetetlenül eljő az idő, amikor porhalmazzá válik és a történelem szemétdombjára kerül. ■ Az imperialista vezető köröket a XIX. pártkongresszus óta több dolog aggasztja. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a Szovjetunió támadó szándékairól hét esztendőn keresztül terjesztett hazugság nem tartható fenn tovább.Sztálin cikke azt mutatja, hogy a Szovjetunió véleménye szerint a háború nem elkerülhetetlen a két hatalmi csoport között és a Szovjetunió elsősorban az építés problémáira fordítja figyelmét* — írta a Daily Telegraph. ■4Az ötödik ötéves tervből világosan következik, hogy a Szovjetunió békekorszakra számít* (Washington Star),világos, hogy a terv nem háborús terv* (Observer). Az ilyen és ehhez hasonló megnyilatkozások azt mutatják, hogy — mindenekelőtt Nyugat-Európában — az imperialista lapok is kezdik beismerni eddigi propagandájuk hamisságát. Az Egyesült Államok vezető körei és az amerikai lapok igyekeznek ugyan újból életre galvanizálni a szovjet veszélyről szóló hazugságot, Nyugat-Európában azonban mindinkább növekszik a valóságot ismerő emberek serege. Pedig köztudomású, hogy Amerika világuralmi tervektől szédelgő urai ezt a hazugságot a támadó szövetség kovászának , tartják, annak a csiriznek, amely az atlanti tömb ellentétes, egymáshoz nem illő részeit hivatott összetartani. Aveszély" hangoztatásával próbálják eltompítani a szövetség belső ellentmondásait, ■ leszerelni az ellentétes érdekeket, csökkenteni a marakodást és rávenni a nyugateurópai országokat az amerikai diktátumok ellentmondást nem tűrő teljesítésére. A második, aggodalom, vagyis az ellentétek kiéleződésétől való félelem, egyenesen következik a fent mondottakból. A nyugateurópai kormányok mintha most térnének magukhoz abból a delejes álomból, amelybe az amerikai Svengáli sorvasztotta őket, egymásután teszik fel a kérdést — ha ma még erőtlenül és bocsánatkérően is —, mire való az egész nagy hűhó, miért támasszuk életre ősi ellenségeinket, miért rongyoskodjunk az elviselhetetlen katonai kiadások súlya alatt, miért törölje belénk minden jöttment amerikai őrmester a csizmáját, miért lopják el iparvállalatainkat és árasztják el selejtes árukkal piacainkat, miért kell ezt a rettenetes árat megfizetnünk, ha az egész állítólagos veszedelem nincs is a kapuk előtt? Ennek a hangulati elemnek volt a legjellemzőbb megnyilvánulása Auriol francia köztársasági elnök október 25-én Bollene-ban mondott beszéde. Auriol válaszolt Eisenhower sértő, franciaellenes kirohanásaira és aggodalmas hangon beszélt Nyugat-Németország remilitarizálásáró. Közben megjegyezte, hogy alaptalan az amerikai uralkodókörök kérkedése az úgynevezett Marshall»segéllyel«. A beszéd amerikai körökben érthető megrökönyödést keltett. »Francia államférfi — írta a New York Times — soha nem beszélt még enynyire nyíltan a franciaországi felháborodásról. Az európai hadsereg , megteremtésének tervét politikai kudarc fenyegeti Franciaországban. Az említett ügy súlyos válsághoz vezethet Amerika és a kontinens közötti kölcsönös viszony alapvető kérdésében. A Washington Star ehhez hozzátette: »Az egyszerű franciának meggyőződése, hogy a Szovjetunió sohasem volt és ma sem ellensége Franciaországnak.* " Mindez, persze, nem jelenti azt, mintha Auriol valami varázslat folytán a francia függetlenség védelmezőjévé változott volna. De, mint a jobboldal lapjai is, elismerték, a francia köztársasági elnök a közvélemény érzéseit fejezte ki. Azt a növekvő felháborodást és haragot, amely egyenes következménye a nyugatnémet fasiszták felfegyverzésének. Mert mit is mondjanak Párizsban, amikor azt látják, hogy Kesselring és Ramcke, Krupp és Papen, Schacht és Skorzeny hamisítatlan porosz ripökséggel beszél már ismét a franciákról, hogy ezek a hitlerista háborús bűnösök a legszemérmetlenebbül hangoztatják az Ost- és Westpolitikot, a német imperializmus régóta ismert ragadozó törekvéseit, mérhetetlen prepotenciával lépnek fel a Saarkérdésben és a Schuman-terv szervezetét egyre inkább német intézménnyé igyekeznek átalakítani. Mindezt, természetesen, Amerika támogatásával, sőt ösztönzésével. Az atlanti tömb hajszálrepedéseit az ellentétek eróziója egyre szélesebbre tágítja. A földközitengeri parancsnokság kérdésében teljesen nyíltan folyik az angol-amerikai harc, az iráni ügyben az amerikai tőkések nagyon is félreérthető magatartást tanúsítanak, a Távol- Keleten pedig, egyszerűen becsapták Anglia orra előtt a honolului értekezlet ajtaját. Ezek a jelek felfedezhetők az ENSZ jelenlegi közgyűlésén is, hiszen az Egyesült Államok állásfoglalása Tunisz és Marokkó kérdésében nyíltan sértő volt a franciákra, Dél-Afrikával szembeni eljárásuk pedig az angolokra. Az úgynevezett európai védelmi közösség az ellentétek viharzónájában hánykolódik, ugyanakkor az európai tanács kulisszái mögött javában dúl az angol-amerikai »egyetértés«. A harmadik aggodalmuk a Szovjetunió roppant erőnövekedése és szédületes gazdasági fejlődése. És mindez a két világpiac kialakulása közben, az, imperialista gazdasági blokád ellenére történt. Kezdik elismerni, hogy a Szovjetunió erejének növekedésével párhuzamosan erősödtek a népi- demokratikus országok és a Kínai Népköztársaság, amelyről az US News and World Report nemrégiben keserűen azt írta: »Sína a harmadik világhatalommá fejlődik fel.« Hatalmas kérdőjelként mered az amerikai uralkodókörök elé a fegyverkezés problémája. Fenn lehet-e tartani ilyen helyzetben afegyverkezés jelenlegi ütemét, vagy pedig bizonyos idő után annak csökkentése elkerülhetetlen? Mi lesz a hatása az egész kapitalista világra, ha a jelenlegi, a fegyverkezési megrendelésekkel mesterségesen mozgásban tartott termelőgépezet a pangás, majd a növekvő kihasználatlanság szakaszába kerül? Végül, de nem utoljára, minden tőkés ország vezető köreinek aggodalmát fokozza a békemozgalom lendületes kibontakozása, a nemzeti egységfront-mozgalom terjedése. A békemozgalom ereje máris arra kényszerítette Adenauer kormányát, hogy a különszerződést és a párizsi háborús egyezmény második és harmadik olvasását november közepéről december közepére halasszák, a francia kormányt pedig a legnyakatekertebb mesterkedésekre, a parlament nagyon is kétséges döntésének elodázása céljából. A jövő esztendő a választások éve lesz Nyugat-Németországban és Olaszországban és a kormányok — bármennyire lakáspolitikát folytatnak is — nem hunyhatnak szemet a közvélemény növekvő felháborodása, az amerikai gyártmányú politikával szemben fokozódó tiltakozása előtt. Mindez természetesen nem ok arra, hogy a békeharc akárcsak egy pillanatig is lanyhuljon. Ellenkezőleg. A vereség előérzete megsokszorozza az imperialisták dühödt támadásait a polgári szabadságjogok ellen, fokozza a fasiszta intézkedéseket, újabb és újabb provokációkra sarkalja a zsandárokat a béke híveivel, a nemzeti függetlenség védelmezőivel szemben. Éppen ebben a helyzetben van szükség a fokozott éberségre, minden tisztességes ember tömörítésére, a harc új és új formáira, a békéért küzdő erők teljes egyesítésére. A nyugtalanság és félelem az imperialista táborban ma még inkább jel, mint jelenség, inkább hír, mint esemény. De semmiféle propagandával nem lehet tovább elkendőzni azt a tényt, hogy a két világ küzdelmében a mérleg egyre inkább a béke táborának javára billen. A világtörténelem óramutatója nem az imperialisták vágyai és elképzelései szerint mozog Az elkövetkező években — írta az Economist — azzal kell számolni, hogy a diplomaták épúgy beássák magukat, mint most a katonák Koreában. És ebben a diplomáciai állásháborúban — most Walter Lippmant idézzük —az idő már nem a Nyugat számára dolgozik”. Pethő Tibor Kilenc milliónál többen szavaztak eddig a nyugatnémetországi békenépszavazáson a bonni háborús különszerződés ellen A Saar-kérdésben élesednek a nyugatnémet-francia ellentétek A Pravda a kenyai nemzeti felszabadító mozgalom erősödéséről A külpolitikai helyzet Visinszkij szovjet külügyminiszternek a koreai kérdés rendezéséről szóló beszéde — több nyugati lap véleménye szerint is — nagy hatást keltett az ENSZ delegációnak tagjai körében. A Combat megállapította, hogy Visinszloj csupa olyan küldöttet járt maga körül, akinek egyetlen kívánsága: megszabadulni az amerikai gyámságtól és főleg semmi olyat nem tenni, ami hozzájárulna a koreai háború Kínára való kiterjesztéséhez. A News Chroni.de szerint: »A legtöbb ember egyetért a szovjet külügyminiszterrel abban, hogy hamarosan valamilyen megegyezésre kell jutni. Amerika és Anglia népe őszintén kívánja, hogy vége■ legyen a háborúnak.« Még a newyorki sajtó is elismerte — jelenti New Yorkból a TASZSZ —, hogy Visinszkij meggyőző érveket sorakoztatott fel beszédében és alaposan elemezte Acheson legutóbbi beszédét a koreai kérdésről. Visinszkij alaposan dokumentált és gazdag érvelésű beszéde négy órán át tartott. A terem zsúfolásig megtelt ebből az alkalomból. A küldöttségek és a vendégek nagy figyelemmel hallgatták a Szovjetunió külügyminiszterét és°"beszédét többször hosszantartó tapssal szakították meg. Az amerikai sajtó kiemelte, hogy az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságában három napon át nem volt olyan küldött, aki az Acheson-féle amerikai határozati javaslat mellett szólalt volna fel. A lapok ezzel kapcsolatosan megjegyzik, hogy több ázsiai és latinamerikai ország küldöttségének megnyilatkozásaibólkiderül: ezek az országok nem támogatják az ENSZ lobogójával visszaélő amerikai parancsnokságnak a koreai fegyverszüneti tárgyalásokon elfoglalt álláspontját. Míg a Szovjetunió mindent megtesz, hogy az ENSZ-et visszatérítse eredeti hivatásához, a béke és biztonság elősegítéséhez, az amerikai külpolitika változatlanul arra törekszik, hogy az ENSZ az amerikai imperializmus eszköze legyen. A Die Tat hangoztatja, hogy erre irányul az Egyesült Államok egyik kongresszusi különbizottságának az ENSZ-titkárság alkalmazottainak ellenőrzésére irányuló vizsgálata. Ugyanakkor — a svájci lap szerint — az, amerikai nép Imrében határozottan népszerűtlennek mutatkozik az ENSZ. Ez a körülmény főképp a koreai háború amerikai népszerűtlenségével magyarázható. Nyugat-Németországban és Franciaországban egyre erősebben nyilvánul meg a tömegek békeakarata. Ez abban ismerni nyilvánul, hogy mind többen és többen szállnak síkra a béke lilééivé!szemben elkövetett terrorintézkedések meghiúsításán. Düsseldorfi jelentés közl:, hogy a sfungatnénetországi békenépszavazás keretében október 1áiig 6Mbr1 ember toglalt állást a bonni háborús különszerződés ellen és az egész Németországgal kötendő békeszerződés mellett. A bonni szövetségi gyűlés állandó bizottsága csütörtökön elhatározta, hogy a Német Kommunista Párt nyolc parlamenti képviselője mentelmi jogának felfüggesztéséről szóló vitát, amelyet most kellett volna megkezdeni, november 1--re halasztják. Az elhalasztás oka az a felháborodott tiltakozás, amellyel a nyugatnémet lakosság miinden rétege Adenauernak ezt a legújabb alkotmánysértési kísérletét fogadta. A l'Humanté közli, hogy , Párizs, La Pallice, Nizza és más városok gyáraiban folytatódnak a tiltakozó sztrájkok a Pinaykormánynak a kommunista képviselők mentelmi joga ellen intézett támadásai, valamint Le Léap-nak és a Köztársasági Ifjúsági Szövetség négy vezetőjének jogtalan letartóztatása miatt. Francia politikai körökben — pártkülönbség nélkül — újabb bírálatok hangzottak el az ő európai védelmi közösségéről és az ő európai hadseregéről. Jacques Bardoux, a francia nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke, hangoztatta, hogy Franciaországnak és Nagy-Britanniának kellene irányító szerepet kapnia Európaújjászervezési erőfeszítéseiben, mert az Egyesült Államoknál hiányzik a megfelelőtapasztalat és politikai érettségi. Kertig tábornok,a francia parlament nemzetvédelmi bizottságának elnöke, cikket írt arról, hogy az eddigi elgondolások szerint: »Németország nyer és Franciaország veszít ebben a játékban. Franciaország aláírja volt ellenfele felfegyverzését és azt lehet mondani, hogy felsorakozik tegnapi legyőzöttje oldalán. Néhány nappal ezelőtt a köztársasági elnök felemelte hangját. Még vann lehetőség arra, hogy bebizonyítsa: Franciaország —• Franciaország akar maradni. Reméljük, hogy a parlament alkalmat ad neki ennek bebizonyítására.* A Saar-kérdésben fokozódnak a német-francia ellentétek. A Manchester Guardian kifejti, hogy máris igen súlyosan esik latba azz európai védelmi szerződés ratifikálása szempontjából az egy hónapos német-francia tárgyalások kudarca. Ez bátorítást ad mindkét oldalon a szélső nacionalistáknak. Adenauer börtönnel fenyegeti Bodensteiner képviselői csoportjai működnek az angol megszálási övezetben. Ezek a csoportok hasonlóak a nemrégen leleplezett hesseni és bajorországi terrorszervezetekhez. A lap jelentéséből kitűnik, hogy Schleswig-Holstein belügyminisztérumin Flensburg, Neumünster és Schleswigr környékén több amerikai eredetű, fegyverekkel és lőszerekkel teli, titkos raktárt fedezett fel. Az angol megszálló hatóságok megtiltották a közvélemény tudósítását erről a tényről. Ugyanebből a forrásból eredő hírek szerint Zinn hesseni miniszterelnök leleplezései után Kirkpatrick angol főbiztos elrendelte, hogy adják át az angol hatóságoknak a Német Ifjúsági Szövetség titkos csoportjainak tevékenységéről szóló anyagokat, amelyek Alsó-Szászország, Schleswig-Holstein és Északrajna-Vesztfália belügyminisztériumaiban voltak. A fentemlett minisztériumok munkatársait figyelmeztették: felelősségre vonják őket, ha híreket terjesztenek arról, hogy a Német Ifjúsági Szövetségnek fegyverraktárai vannak az angol megszállási övezetben. Berlinből jelenti az MTI. Adenauer kőnyomatos sajtószolgálata, a Deutschland-limonsdienst felszólította a Keresztény-Demokrata Unió parlamenti csoportjából kizárt Hans Bodensteiner képviselőt, hogy mondjon le mandátumáról. A kőnyomatos megfenyegeti Bodensteinert, hangoztatva, hogy Hitler harmadik birodalmában az ilyen magatartású politikusokat minden gondolkodás nélkül börtönbe vetették. Hans Bodensteiner, aki most pártonkívüli képviselőiként vesz részt a bonni parlament ülésein — mint ismeretes — néhány hónappal ezelőtt szembefordult Adenauer háborús zsoldos politikájával. Bodensteiner kijelentette, hogy lelkiismeretével nem tudja összeegyeztetni a bonni kancellár háborús uszításait. Azóta több ízben élesen támadta Adenauert és erélyesen fii- Lakozott az ellen, hogy a Keresztény-Demokrata Unió képviselőit terrorral akarják a különszerződés ratifikálására kényszeríteni. Fasiszta terrorcsoportokat szerveztek N Nyugat-'N£metorgzás' angol övezetében is Berlinből jelenti a TASZSZ. A berlini Nacht Express kieli jelentése szerint Schleswig-Holstein belügyminisztériumának tudomására jutott, hogy a Német Ifjúsági Szövetség titkos Az osztrák parlament 1953 február 22-re tűzte ki az új választásokat Az AFP jelenti Bécsből, hogy az osztrák parlament elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely jóváhagyja a parlament korábbi feloszlatását, s azt, hogy a törvényhozói választásokat 1953. február 22-én tartsák meg. Az új parlament március 24-én ül majd össze. A francia nemzetgyűlés külügyi bigotságának kérdése a Lorn-Lo- Jio/ Hant-Arstin Párizsból jelenti az MTI. A francia nemzetgyűlés külügyi bizottsága csütörtöki ülésén elhatározta, kérdést tesz fel a kormánynak, milyen lépéseket tesz a bonni kormánynál annak érdekében, hogy a jövőbeli ne legyen lehetőség olyan beszédek elhangzására, amilyet Ramcke tábornok mondott az SS-ek Hannover mellett vasárnap tartott ülésén. Lecoeur beszéde az egységfrontról Párizsból jelenti a TASZSZ: Párizsban ,a Mutualité-teremben a Francia Kommunista Párt nagygyűlést szervezett. Auguste Lecoeur számolt be a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának munkájáról. Lecoeur tagja volt a kongresszuson részt, vett francia küldöttségnek. Rámutatott, hogy a Kommunista Párt és valamennyi becsületes hazafi ellen küzdő reakció fegyvertárában a hazafiatlanság koholt vádja nem utolsó helyet foglal el. Ezt az eszközt már a francia nép leggaládabb ellenségei, Hitler szövetségesei — Petron, Laval, Bonnet és a többi hazaáruló — is használni próbálta a kommunisták által vezetett ellenállási mozgalom ellen vívott harcában. Lecoeur hangoztatta, hogy a Szovjetunió és a munkásosztály egysége ellen indított hazugsághadjáratot a jobboldali szocialista vezérek irányítják amerikai gazdáik utasítására. Lecoeur végül arról beszélt, hogy az ország nemzeti függetlenségéért és a békéért harcoló egységes frontot kell létesíteni Franciaország munkásosztálya és kommunista pártja körül és ezt a frontot meg kell szilárdítani. A francia sajtó a Saar-kérdésről A francia sajtót élénken foglalkoztatják az úgynevezett Saar-kérdésben folytatott francia-német tárgyalások, amelyeken a párizsi és a bonni kormány képviselői a saarvidéki választások kérdéséről és a francia-saarvidéki gazdasági szövetség jövőjéről tárgyaltak. A tárgyalások kudarcot vallottak. A kudarc okaira rávilágít a De Soir cikke, amely megállapítja: »A francia kormány 1947- ben cserébe a Saarvidék annexiójáért, lemondott a német jóvátételről és most nem hajlandó odaadni a Saarvidék szenét és acélját, mert ezekre akarnak támaszkodni a nagyiparosok azeurópai szervezetekben, különösen a szén- és acél közösségben