Magyar Nemzet, 1952. december (8. évfolyam, 282-305. szám)

1952-12-02 / 282. szám

Visinszkij a tüzelés szaladéktalan beszüntetésére szólította fel a hadviselő feleket Jelentések a saarvidéki választásokról • Az angol-amerikai ellentétek kérdése a brit nemzet­közösség miniszterelnökeinek londoni értekezletén A külpolitikai helyzet A nemzetközi érdeklődés középpontjában továbbra is a ko­reai kérdés és az ENSZ politikai bizottságának koreai vitája áll. Visinszkij szovjet külügyminiszter november 28-án megismételte a Szovjetunió nagyjelentőségű javaslatát, amelynek lényege — mint, ismeretes — az, hogy a koreai fronton mindkét fél azonnal rendelje el a tűzszünetet és a hadifogolykérdést pedig az indít­ványozott különbizottság oldja meg. Eisenh­ower küszöbönálló koreai utazása és az ezzel kapcsolatos híresztelések azonban vi­lágosan bizonyítják, hogy az amerikai imperialisták nem akarják a koreai fegyverszünet megvalósítását. Ellenkezőleg arról beszél­nek, hogy meg kell gyorsítani a h­sziamanista csapatok kiképzé­sét és felszerelését. Ezekre a bábcsapatokra a Wall Street urai azonban nem nagyon számíthatnak. A délkoreai katonák hangu­latával külön jelentésben foglalkozunk. Az amer­.,a. terve­k tö­vekvő aggodalmat és elégedetlenséget keltenek az Egyesült Álla­mok »szövetségesei« körében is. A New Statesman and Nation nyíltan megírja: ha Amerika minden áron a végletekig akarja folytatni a koreai és indokínai háborút, akkor Angliának és Franciaországnak meg kell mondania, hogy ez esetben az Egyesült Államok saját erőforrásaira lesz utalva. Az Economist rámutat, hogy »az amerikai választóközönség mindenképpen vé­get akar vetni a koreai háborúnak, annak a háborúnak, amelyet nem lehet megnyerni...* Nyugat-Európában a legjelentősebb esemény a saarvidéki vá­lasztás volt. A választási előkészületek a szeparatista Hoffmann­­kormány és a francia rendőrség terrorja jegyében folytak le. A bonni koalíciós pártok és a Német Szociáldemokrata Párt ve­zetői a választások bojkottálására szólították fel a Saarvidék lakosságát. Az első saarbrücke­ni jelentések szerint a választá­sokon a szavazásra jogosultak 93 százaléka vett részt, 2,8 szá­zalékkal több, mint az 1947. évi választásokon. Hoffmann minisz­terelnök pártja, a Keresztény Néppárt, minden terror e a válasz­tási mesterkedés ellenére csupán 3 százalékkal tudta növelni szavazatai számát és 55 százalékot ért el. A saarvidéki Szociál­demokrata Párt 33 százalékát szerezte meg a szavazatoknak és ugyanannyi mandátumot kapott, mint amennyivel az eddigi tar­­tománygyűlésben rendelkezett. A saarvidéki Kommunista Párt megerősödött, 9 százalékot kapott és ezzel az eddigi két man­dátum helyett néggyel kerül be az új tartománygyűlésbe. A vá­lasztásokról beérkezett első kommentárok azt a véleményt feje­zik ki, hogy a bonni kormány politikája vereséget szenvedett a Saarvidéken. .. De amerikai politika , mindinkább növekvő ellen­állásra talál a nyugateurópai kormánykörök részéről is. »Eisen­­­h­ouver a szövetségesekkel­ fennálló kapcsolatok válsága köze­pette veszi át hivatalát —■ írja az Alsop-f­vérek egyike, a New York Herald Tribune-ban. — Ez a csúf helyzet úgy állt elő, hogy Franciaország indokínai problémája akutabbá vált, Nagy-Bri­­tannnn­a és a többi európai tagállam gazdaságilag a végsőkig túl van terhelve.* Éppen ezekről a terhekről vitatkoznak London­ban a brit nemzetközösség miniszterelnökei. Az angol lapok beszámolóiból azonban­­kitűnik, hogy­ az értekezleten nemcsak a nemzetközös­­ség és az Egyesült Államok ellentéteiről esik sok szó, hanem a brit birodalom országainak egymás közötti ellentéteiről is. A Fi­nancial Times azt írja, hogy a küldöttségek között nagy ellentétek vannak. Ku­drjavcev az Izvesztijában megállapítja, hogy a kon­ferencia vezérmotívuma az a kérdés, milyen mértékben tudja magát függetleníteni Anglia és a sterlingövezet az amerikaiak gazdasági uralmától. Aligha véletlen az a körülmény — írja —, hogy mintegy másfél-két héttel a londoni gazdasági konfe­rencia megnyitása ellőtt, New Yorkban „országos külkereskedelmi kongresszus” zajlott le, amelyet a Morgan-, Rockefeller-, Du Pont- és Melkm-csoportok megbízottai hívtak egybe. Ezen a kongresszuson az amerikai monopolisták képviselői riadalommal állapították meg, hogy csökkent az amerikai áruk kivitele. Az Egyesült Államok monopolistái az­­országos külkereskedelmi kongresszuson C­suba alatt figyelmeztették a londoni értekezlet részvevőit, hogy a Wall Streetnek nincs szándékában figyelembe venni azokat a határozatokat, amelyek ellentétben állnak az im­perialista világpiacon való amerikai uralom politikájával. Több hír foglalkozik a középkeleti helyzettel. A 7.45252 je­lentése arról számol be, hogy Bagdadban katonai tör­vényszék elé állítják az imperialist­aellenes tüntetések letartóztatott rész­vevőit. Az egész országban megkezdik működésüket a katonai bíróságok. Az Al Iram című libanoni lap jelenti, hogy Bagdad­ban a tüntetők és a rendőrség összetűzései során ötvennen meg­haltak és háromszázan megsebesültek, összesen 3000 embert tartóztattak le, köztük egy kivételével valamennyi politikai párt vezetőjét. Teheránban szombaton a dolgozók tüntetéseken fejez­ték ki szolidaritásukat az iraki nép imperia­lista el­lenes harcával. Az iráni hatóságok 18 tüntetőt letartóztattak. Az imperialisták középkeleti mesterkedéseivel kapcsolatban az Al Miszri rámutat, hogy az úgynevezett középkeleti parancsnokság terve »k­il­iarcra ítélt cselfogás«. Az arab országok — írja a lap — nem akarnak olyan szövetségre lépni, amely törvényesítené a külföldi katonai megszállást. A szovjet külügyminiszter november 28-i felszólalása New Yorkból jelenti a TASZSZ. Az E­V52-közgy­űlés politikai bizottságának novem­ber 28-i ülésén felszólalt A. J. Visinszkij, a Szovjetunió kül­döttségének vezetője. Visinszkij elöljáróban hang­súlyozta, hogy a különböző kül­döttségek képviselői felszólalá­saikban lényegében a Szovjet­unió javaslataira összpontosít­­ták a tüzet. Teljesen félre­érthetetlen kísérleteket tesznek arra, hogy már eleve a­ Szov­jetunióra hárítsák a felelősséget annak az indiai határozatterve­­­­etnek is, elkerülhetetlen csőd­jéért, amellyel a bizottság most vajúdik. — Ez nem lep meg bennün­ket — folytatta a Szovjetunió külügyminisztere —, mert azon az úton haladva, amelyet az Egyesült Államok vezetésével több küldöttség választott, to­vábbá olyan nehézségekbe üt­közve, amelyeket nem tudnak leküzdeni, megpróbálják másva­lakire hárítani a felelősséget a sikertelenségért, bár ennek oko­zói ők maguk, mert az amerikai és angol közmondással élve, ők a fö­­lé fogják a szekeret. Ebből semmi jó sem derülhet ki, mert az ilyen közlekedési eszközzel sehová sem lehet eljutni. A brit delegátus felszólalásá­ra rátérve, Visinszkij felhívta a figyelmet, hogy Lloyd szerint a Szovjetunió nem válaszolt arra a kérdésre: megengedi vagy pe­dig nem engedi meg az erőszak alkalmazását a hadifoglyok ha­zatelepítése érdekében. Ugyan­akkor Lloyd azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy nem világos az indiai határozattervezet be­vezetésének 8. szakaszához fű­zött módosítása, amelynek szö­vegében nem említi, hogy meg­engedhetetlen az erőszak alkal­mazása mind a haza­telepítés, mind a hadifoglyok visszatartá­sa érdekében. Mivel a szovjet módosításban szó sincs az erő­szakról, ezért nem is lehet be­szélni a megfogalmazás homá­lyosságáról. Megengedhetetlen erőnnk a hadi­foglyokkal szemben A szóbanforgó szövegből tel­jesen világos: a Szovjetunió azt javasolja, mondják ki a 8. cik­kelyben, hogy »a hadifoglyok­kal szemben állandóan humá­nus magatartást kell tanúsítani a genfi egyezmény megállapítá­sainak és az egyezmény álta­lános szellemének megfelelően«. Világos — mondotta Visinszkij —, hogy tiltakozunk az erőszak alkalmazásáról szóló hazug frá­zisok ellen, akár a hadifoglyok hazatelepítésének megakadályo­zásáról, akár hazatérésre kény­szerítésükről van szó. Az erő­szak megengedhetet­lenségének kérdése úgy, ahogy a 21 kül­döttség, valamint a perui és a mexikói küldöttség határozatai­ban megfogalmazták, hazug és teljes mértékben elfogadhatatlan. Nem szabad elfelejteni, hogy ezt a kérdést már erőszak al­kalmazása, tetoválás és más ha­sonlók kísérték. Visinszkij válaszolt a burmai küldöttnek, aki ezeket a tetová­lásokat megpróbálta ártatlan »fiatalos szórakozásnak« feltün­tetni. Kiemelte: a »fiatalos szó­rakozás* feltevése egyáltalán nem illik a koreai és kínai hadi­foglyokat őrző amerikai táborok barbár viszonyaihoz. Amikor egy tengerész a szerelem és a remény jeléül horgonyt és szí­vet tetovál a karjára, ezt lehet »fiatalos szórakozásnak* tekin­teni. De amikor az amerikai tá­borokban garázdálkodó őrök a hadifoglyok testére kommunista­­ellenes és hazaáruló feliratokat tetoválnak és aki ezzel szembe­száll, azt kíméletlenül lelövik, ebben az eset­ben nem lehet ár­tatlan­­fiatalos szórakozásról* beszélni. — Ma Lloyd úr és az ame­rikai-angol tömb többi küldött­jének felszólalása ismét bebi­zonyította az ezekben a hatá­rozattervezetekben és úgy, mint az indiai küldöttség határozat­­tervezetében a hazatelepítéssel kapcsolatosan az erőszak alkal­mazásának megengedhetetlen­­ségéről szóló megfogalmazások minden farizeusságát, kétszínű­ségét, hamisságát. Ismételjük — folytatta Visinszkij —, nem kell kilengéseket provokálni és ak­kor nem lesz szükség erőszak alkalmazására. Ismételjük, mindezekért a kilengésekért fel­tétlenül a foglyokat őrző ha­talom kormánya felelős, akár­hogyan is akarják ezt, a fent­­említett indiai határozatterve­zet 8. cikkelyéhez hasonlóan, kétszínű frázisokkal leplezni. Most, miután az amerikai pa­rancsnokság már a legfékevesz­­tettebb és embertelenebb for­mában végrehajtotta az erősza­kos kényszerrostálást, nem le­het elfogadni a 8. cikkelyt, mert már elvesztette valóban tárgyilagos és elvi jelentőségét. Emlékeztetett Visinszkij arra, amit a szovjet küldöttség már egy hónappal ezelőtt kijelentett, hogy szét kell osztani az 1. sz. bizottság tagjai között az úgy­nevezett Nemzetközi Vörös­kereszt Bizottságnak a koreai és kínai hadifogolytáborokban az amerikai parancsnokság ál­tal elkövetett bestialitásokról és a hadifoglyok helyzetéről szóló jelentését, ami megfelelően megvilágította az amerikai ha­tóságok felháborító gaztetteit ezekben a táborokban. Visinszkij ezután a szovjet módosítások kérdésével foglal­kozott. Válaszolt azokra a rá­galmakra, hogy a Szovjetunió a »hátsó bejáraton« akarja be­csempészni módosításait. De várjon »hátsó bejáratról, van-e szó akkor, amikor a szovjet módosításokat a főtitkárság itt szétosztotta, amikor a szovjet küldöttség nyíltan javasolta eze­ket a módosításokat. — úgy véljük — mondotta ezután a szovjet küldöttség ve­zetője —, hogy a koreai hadmű­veletek befejezését ajánló ja­vaslatunk új kérdés és egyálta­lában nem az a kérdés, amely­ről az indiai határozattervezet bevezetésében van szó. Az in­diai határozattervezetben nem javasolják az azonnali és teljes tűzszünetet, vagyis az összes hadműveletek befejezését Koreá­ban.­­ Valóban, valamennyien ezt mondják: először megkötjük a fegyverszüneti egyezményt, majd azután beszüntetjük a hadműveleteket.­­ Először megvizsgáljuk a hadi­foglyok kérdését, azután meg­szüntetjük a hadműveleteket. Azzal, hogy­ önök megoldják a hadifoglyok kérdését, még nem oldják meg a tűzszünet kérdé­sét. Azzal, hogy önök megoldják a tűzszünet kérdését, még nem oldják meg a hadifogolycsere kérdését.­ „Szüntetetek tiizet!“ — Mi azt mondjuk, függetle­nül attól, hogyan oldják meg a hadifoglyok zsákutcába jutott kérdését, és amíg megegyezésem alapuló kiutat keresnek ebből a kérdésből, amíg a koreai és kí­nai fél egyrészt, ez amerikai fél szövetségesei másrészt, találnak valamilyen módot a kérdés ren­dezésére, hallgassanak el az ágyúk, a géppuskák, a bombák stb. Hallgassanak el! Szüntes­setek tüzet! Szüntessétek be a hadműveleteket! Hiszen­­ a tűz­szünet önmagában nem változtat­hatja meg a helyzetet a hadi­fogolycserével kapcsolatos vitá­ban. Hiszen jelenleg az önök kezében vannak a koreai, kínai hadifoglyok, következésképpen senki sem döntheti el sorsukat mindkét fél beleegyezése nélkül. De az Egyesült Államok ural­kodó körei nem akarják beszün­tetni a hadműveleteket, folytatni akarják a háborút, arra hivat­kozva, hogy nem lehet a hadmű­veleteket megszüntetni a hadi­fogolycsere kérdésének előzetes rendezése nélkül. Ismét ki kell jelenteni: teljesen érthetetlen számunkra, milyen kapcsolat áll lenn e két kérdés között Több­ször kértük önöket, magyarázzák meg, miért nem lehet azonnal megszüntetni a hadműveleteket, többször mondtuk, hogy a hadi­foglyok kérdését meg leh­et vi­tatni és ebben a kérdésben meg­egyezésre lehet jutni, bizonyos idő múlva, mond­juk 1953. ja­nuár 1-ig. Többször kérdeztük ezt önöktől, de mindeddig senki sem válaszolt erre a kérdésre és mindenekelőtt sem Acheson, sem Lloyd nem válaszolt. Feltette a továbbiakban a kér­dést Visinszkij: miért lehet előbb megkötni a fegyverszüneti egyezményt és csak azután, bi­zonyos idő múlva kidolgozni és aláírni a békeszerződést? Miért nem lehet előbb megegyezni a tűzszünetet illetően és azután megkötni a fegyverszüneti egyezményt, belevéve ebbe az egyezménybe a hadifoglyok ki­cserélésének kérdését is? Megállapította, hogy a szovjet küldöttség teljesen észszerű és célszerű javaslataival szembeni ellenvetések pere arra irányul­nak, hogy megszüntessék a had­műveleteket Koreában, hanem arra, hogy folytassák ezt a bar­bár és igazságtalan háborút, az amerikai imperialisták és csat­lósaik érdekében. A hadművele­tek beszüntetése nem előnyös a beavatkozóknak, nem elő­nyös az amerikai monopolisták­nak és szövetségeseiknek — ez az igazi oka annak, hogy miért lehetetlen, véleményük szerint, a koreai hadműveletek beszünte­tése. Az amerikai-angol tömb kísér­leteket tesz arra, hogy teljesen megakadályozza a­ szovjet javas­latok megvitatását és az azok­kal kapcsolatos szavazást és ez­zel nyilvánvalóan megsérti az ügyrendi szabályzat 129. pont­ját. Az imperialisták és csatló­saik csak a magukét hajtogat­ják, arra törekedve, hogy telje­sen alaptalan, mesterkélt, tűr­hetetlen érvek segítségével ne engedjék szavazásra a szovjet módosításokat. — Mi jogosan járunk el — mondotta a szovjet külügymi­niszter —, mi a fennálló ügy­rendi szabályzat alapján járunk el és minden kijelentés a szov­jet küldöttség részéről alkalma­zott valamiféle trükkökről, nem más, mint olcsó hatásvadászat­ra szánt koholmány, amellyel azt a tényt akarják leplezni, hogy­­ ők maguk sértik meg a valamennyi küldöttségre kötele­ző ügyrendi szabályokat. „A törvény és az érkezők között nem lehet ellentét" — Érezve álláspontjuk pe­r­­geségét, azt mondják, hogy nem annyira a törvényen van a hang­súly, sokkal inkább az erköl­csön, mert az erkölcs maga­­sabbrendű a törvénynél. Ezzel sem lehet egyetérteni mert az erkölcsi elvekkel nem tea-”''* törvény megszűnik törvény len­ni. A törvény és az erkölcs kö­zött nem lehet ellentét. A tör­vény ereje igazságosságában, az­ erkölcsi­ tisztaságba vetett általános meggyőződésben, az erkölcsben van.­ Itt megenged­­hetetlenjék a szembeállítások. Kigondolnak mindenféle trükkö­ket, méghozzá teljesen méltat­lanokat, mert el akarják kerülni a koreai hadműveletek meg­szüntetéséről szóló javaslat fe­letti szavazást. El akarják ke­rülni azt a szükségességet, hogy szavazással határozzák meg a koreai tűzszünetre vonatkozó javaslathoz való viszonyukat Azok a küldöttségek, amelyek ellenzik a koreai tűzszünetről szóló javaslat elfogadását, nem, merik nyíltan ellenezni javas­latunkat a világ közvélemén­ye­ előtt. —* Fogadják el e mi módosítá­sainkat — folytatta Visinszkij — és akkor kérjék tőlünk, hogy k­in is fogadjuk el az önök határo­zati javaslatát, önök azonban mindenestől elvetik­­ a mi módo­sításainkat, mondván, hogy az­ok nem megfelelőek. Miért nem megfelelőek? Azért, mert az önök álláspontjával, a koreai há­ború folytatásának vonalával szemben állnak, azért,­­­­ert le­leplezik azt a botrányos­­ helyze­tet, amelybe az amerikai-angol tömb került. Rámutatott a szovjet küldött­ség vezetője arra, hogy a tűz beszüntetése rendkívül fontos, ja­vaslat. Senki sem állíthatja, hogy a tűzszünet a háború folytatásá­nak lehetőségét hordja magában. Ezt nem is lehet állítani. A tűz­szünet elrendelése minden, csak nem háború. A tűzszünet béke, előcsarnoka a békének. Megfelelő válaszban részesí­tette ezután Vizinszkij Salvador képviselőjének szavait. A Salva­dor­ küldött­­ugyanis elemezte­­a szovjet javaslat 3. pontját, amely szerint 1I tagú bizottság felállítását javasolja a Szovjet­unió a koreai kérdés békés ren­dezésére. A salvadori küldött úgy vélte, hogy a bizottságban azok lesz­nek többségben, akik a nyugati tömb alapvető állásfoglalását ellenzik. Megcáfolva ezt a kije­lentést, Visinszkij megvilágí­totta, hogy a javasolt bizottság­ban az Amerikai Egyesült Ál­lan­ok, Anglia, Franciaország, India, Burma, Svájc és Dél- Korea, vagyis összesen hét de­legátus elfogadja alapul az in­diai határozati javaslatot. Ve­lük szemben a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Csehszlo­vákia és a Koreai Népe Demo­kratikus­­ Köztársaság nem fo­gadják el alapul az indiai­ hatá­rozati javaslatot. — Nem lehet kétség afelől, hogy a Szovjetunió által javas­­olt bizottság illetékesebb szerv lesz, alkalmasabb lesz arra, hogy sikeresen lássa el feladatát, mint az indiai határozatterve­zet által javasolt bizottság — mondotta befejezésül A. J. Visinszkij Az imperian­t­a szavazógépezet újabb kudarca az ENSZ-ben New Yorkból jelenti a TASZSZ. Az E­VSZ-közgyűlés politikai bizottságának novem­ber 28-i ülésén folytatták a ko­reai hadifoglyok hazatelepítésé­ről szóló indiai határozatterve­zet megvitatását. Valamennyi felszólaló figyelmének központ­jában azonban az ehhez a ter­vezethez fűzött szovjet módosí­tások álltak. Burma küldötte kijelentette, hogy­ a szovjet módosításokkal kapcsolatban tartózkodik a sza­vazástól, majd beismerte, hogy küldöttsége­­nyugtalan a miatt, ami a délkörei hadifogolytábo­rokban­ történik. Dzsamali iraki külügyminisz­ter kénytelen volt kijelenteni, hogy a szovjet módosítások ki­váló gondolatokat tartalmaz­nak, de utána lényegében az indiai határozattervezetet támo­gatta, hasonlóan az egyik egyip­tomi küldötthöz. Lloyd angol államminiszter bejelentette, hogy küldöttsége a szovjet módosítások ellen fog szavazni és cinikusan hangoz­tatta: a koreai hadműveleteket nem kell beszüntetni addig, amíg nem oldják meg a hadi­foglyok kérdését. A Délafrikai Unió, Bolívia, Salvador, a Dominikai Köztár­saság képviselői buzgón ismétel­ték Achesonnak és Edennek azt a nyilatkozatát, hogy lehetetlen a koreai hadműveletek beszün­tetése. A. J. Visinszkij fentebb ismer­tetett beszéde után Peru képvi­selője szólalt fel és az amerikai álláspont ellenében­­közhelyeket ismételgetett. Meg kell említeni, h­ogy az amerikai-angol tömb vezetői az utóbbi napokban nyugtalanok az indiai határozattervezet és a szovjet módosítások megvitatá­sának menete miatt és arra tö­rekednek, hogy végezzenek a vitával és a lehető leggyorsab­ban áttérjenek az indiai határo­zattervezet feletti szavazásra. A november 28-i ülés elején a bizottság elnöke — Brazília képviselője — az amerikai-angeis tömb főkolomposainak ezt a hangulatát kifejezve, kijelentet­te: november 28-án bezárja a vitát, az indiai határozatterve­zettel kapcsolatban, hogy no­vember 29-én lehetőséget adjon India képviselőjének felszólalá­sára és azután megtartsák a szavazást az indiai határozat­tervezet felett. A szovjet küldöttség vezetője rámutatott, hogy az ilyen hatá­rozat jogtalan, mire a bizottság elnöke nem­ ragaszkodott előter­jesztéséhez. Mennon, India kép­viselője az amerikai-angol törüöb képviselőinek sürgetésére vála­szolva kérte, hogy az ülést de­cember 1-re halasszák el, mert időre van szüksége a kormányá­val való tárgyalásra. Az indonéz küldöttség vezető­je támogatta az indiai küldött kérését és hivatalosan javasolta az ülés elhalasztását december 1-re. A. J. Visinszkij határozot­tan támogatta az indiai küldött kérését. Az indonéz javaslatot 27 sza­vazattal elfogadták. A javaslat mellett szavazott a Szovjetunió, Lengyelország, Ukrajna, Cseh­szlovákia, Bielorusszia, India, Indonézia, Irán, Irak és több más ország küldöttsége. A javas­lat ellen 24­­küldöttség szavazott, köztük az imperialista nagyha­talmaik delegátusai. Hét küldött­ség tartózkodott a szavazástól.

Next