Magyar Nemzet, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-01 / 1. szám
Csütörtök, 1953. január 1. Magyar Nemzet Új Kandó-mozdonyt, földalatti motorkocsit, trolimotort, bányavasutat készít 1953-ban a Ganz Villamossági Gyár A Ganz Villamossági Gyár hatalmas, új szerelőcsarnokában turbógenerátorok zömök testén dolgoznak a szerelők. Jókedvük van: a napokban készültek el a moszkvai és varsói exportturbógenerátorokkal, méghozzá három hónappal a kitűzött határidő előtt! Nem vallott szégyent exportterve teljesítésével a gyár: kerek 5 millió forintos túlteljesítést eredményezett a két hatalmas készülék bravúros gyorsaságú elkészítése. Kandó-típusú villanymozdonyok készültek itt a múltban. Most az ÚJ VILLANYMOZDONYOK próbagyártása folyik, az öreg Kandó negyedszázados konstrukciója továbbfejlesztésre szorult. Kettő már elkészült az új típusú villanymozdonyból, amely gyorsabb és erősebb lesz idősebb testvéreinél. Száz kilométer maximális sebesség helyett ezt a mozdonyt már 125 kilométerre konstruálták szerkesztői, a régi mozdony 2500 lóerőjét 3200 lóerőre emelték, a súlya viszont 90 tonna lett 98 tonnás elődje helyett. A műhely dolgozói szeretik az új mozdonyt, becenevet is adtak neki. Elkészült a Bocó! Holnap már ki is próbáljuk! — újságolják egymásnak a nagy hírt a szerelde dolgozói. .A becenév a tengelyek elrendezésének műszaki megjelöléséből, a BOCO- ból született. . December 29-én a Ganz Villamossági Gyár vasúti gyáregysége befejezte évi tervét. Szép feladatokat oldott meg: a HÉV munkájának megjavítására 14 új motorkocsit adott át a forgalomnak ebben az évben, elkészítette két trolibusz teljes villamos berendezését és a kipróbálás alatt levő két Bocót, a dolgozók legfőbb kedvenceit. Az exportnak sem maradt adós: 65 bányamozdonyt, 4 szovjetmotorvonatot gyártott erre a célra. A jövő tervévben az eddiginek kétszeresét kell gyártani a vasúti gyáregységnek, a többi között meg kell valósítania mindnyájunk büszkeségéhez, készülő FÖLDALATTI GYORSVASÚTUNKHOZ szerkesztett két motorkocsit, amelyek ma még csak bonyolult rajzokban láthatók. A tervezők, a rajzok készítői különleges szeretettel foglalkoznak az új feladattal, tudják, hogy a földalattival kapcsolatos munkájukra az egész magyar nép érdeklődéssel tekint. Ennek a két motorkocsinak elkészítése az 53-as esztendő egyik első nagy feladata. Áprilisban már kipróbálják a két újtipUSV motorkocsit, hogy megindulhasson a szériagyártás, hogy mire a földalatti elkészül, az utasszállításhoz szükséges kényelmes kocsipark is rendelkezésre álljon. Kicsit a jövőben érzi magát aszemlélő. A Boco-villanymozdonyok száguldatnak majd megállás nélkül Budapesttől Hatvanig, a villamosított vasútvonalon, a trolimotorok az egyre szaporodó trolibuszjáratokhoz készülnek, a földalatti motorkocsikon százezrek utaznak majd... A jövőért dolgozik itt a mérnökök, technikusok, szakmunkások csapata. A tervért, melynek szervező és irányító ereje bejárja a gyár minden zugát. A legnagyobb feladat az 53-as tervév megszervezése körül a műszaki értelmiségre vár a Ganz Villamossági Gyár vasúti gyáregységében is. Tátray Józsiét és Sztrókay Pál mérnökök külön gyártási ágat szerveznek a villanymozdonyok gépei számára: januárban már új nagy műhelycsarnokban kezdenek dolgozni a most beszerzett és más gyárakból áthozott gépek. A nagy feladatra jól felkészült a műszaki vezetőségi, külön vasúti tervező osztály és technológiai osztály szervezésével. Január első dekádját MINTADEKADDA szervezték meg. Anyagbiztosító csoport gondoskodik a folyamatos anyagellátásról, az egyenletes termelés betartásáról. Január hónapra a szükséges anyag máris biztosítva van és a legnagyobb eréllyel folyik a tervnegyed további anyagszükségletének beszerzése. A műszaki vezetők párosversenyre léptek egymással a munkafegyelem megszilárdítása, anyagtakarékosság és az egyenletes termelés biztosítása érdekében. Sztrókay Pál mérnök a vasúti gyáregység műszaki főosztályvezetője, példával illusztrálja, hogy indul a mintadekád, amelyet mintahónappá szeretnének fejleszteni. Az 53-as tervév első negyedében a többi között el kell készülnie húsz bányamozdonynak. Ezeknek a bányamozdonyoknak szerelését a Ganz Vagongyárban végzi a szerelőbrigád. Gondoskodnunk kell tehát a szereléshez szükséges készülékek folyamatos gyártásáról A sorozatgyártás a tervnek megfelelő ütemben folyik, attól eltérnünk nem szabad. A legnehezebb feladat a széjjelágazó és különböző helyeken dolgozó szerelőrészlegek összefogása és munkájuk áttekintése. Szerelőbrigádjaink ugyanis a gyár területén kívül dolgoznak: az Ikarusban a trolimotorokon, a Ganz Vagongyárban a földalatti motorkocsik szerelésén, a MÁVAG- ban a bányamozdonyokon. Ezekkel a gyárakkal jó az együttműködés, így tudjuk csak biztosítani szerelőbrigádjaink számára a folyamatos munkát. Ha az együttműködő üzemek valamelyike tervével lemaradna, ha például a MÁVAG mozdonyműhelyében nem készülne el időre a tervbevett bányamozdony, ez a mi tervtélesítésünket is akadályozná. Ha viszont mi nem tudnánk ellátni ott dolgozó szerelőbrigádjainkat a munkájukhoz szükséges készülékekkel, az kihatna az együttműködő gyárak tervteljesítésére is. Az új tervév megnövekedett feladatainak megoldására a Ganz Villamossági Gyárban, a gépek jobb kihasználása céljából, gyáregységenként kidolgozták a kapacitás-kihasználási tervet. Az új tervév jelszava: mindenütt el kell érni a gépek 550 órás foglalkoztatottságát. Havi 550 órás gépkihasználás mellett ugyanis a gépek állásideje minimálisra csökken. MINDEN DOLGOZÓT bevonni a tervkészítésbe, növelni a termelést és takarékoskodni. ezek voltak a feladatok az 53-as tervév előkészítésénél A műszaki-szervezési intézkedések tervének széleskörű ismertetése is ezt a célt szolgálta. A megoldandó feladatokat 170 kérdésben összefoglalva, a Ganz Villamossági Gyár műszaki vezetősége eljuttatta a gyár minden dolgozójához. Bevonta őket ezen keresztül a tervelőkészítésbe; saját javaslataik megvalósítását valamennyien saját ügyüknek tekintik. A rózsaszínű füzet címlapján, amely a megoldandó »MŰSZINTTERV« feladatokat tartalmazta, apró dúlt betűkkel ez áll: »... a terv az emberek millióinak eleven és gyakorlati tevékenysége. Termelési tervünk realitása — a dolgozók milliói, akik új életet átkötnek. Progratumunk realitása — az eleven emberek, mi mindannyian, a mi munkaakaratunk, készségünk, hogy új módon dolgozzunk, eltökéltségünk, hogy ezt a tervet teljesítsük. Sztálin mondta ezt. A gyár dolgozóihoz Sztálin szavai szólnak, üzemük munkájának megjavításával kapcsolatban. A »MŰSZINTTERV«-hónap 1600 javaslatot, újítást, észszerűsítést eredményezett. Gát Ernő sztahanovista szerelő-lakatos egyedül 27 újítást nyújtott be, javaslatai várható megtakarítása megközelíti a 700.000 forintot. Náday Lajos és Bilay József rechvikusok 30 javaslata ugyancsak több százezer forintos megtakarítást eredményez. Az egész gyár számára 4 millió forintos megtakarítást, a vasúti gyáregységnek pedig 1.300.000 forintos önköltségcsökkentést jelent a műszaki-szervezési intézkedések tervével kapcsolatos javaslatok felhasználása. A januári munkaprogram a dekádokra felbontva már látható a műhelyekben. A dolgozók gondosan tanulmányozzák és készülnek megnövekedett feladataikra. A Nagygépgyártásban Garami Rezső technikus, az üzemegység vezetője, a jövő tervév egyik döntő tényezőjéről, az átfutási idő rövidítéséről beszélget a dolgozókkal. A Varsó III. turbógenerátort hozza fel példának. Arról A FORRADALMI ÚJÍTÁSRÓL beszél amit a műszaki értelmiség ennél a hatalmas exportmunkánál alkalmazott első ízben. Hat-hét hónapnál rövidebb idő alatt eddig turbógenerátor nem készült. A Varsó III. volt az első, amelyet március helyett decemberre vállaltak, vagyis elkészülési idejét felére rövidítették. A munkamenetet állandóanfényképezték.. Persze, nem fényképezőgéppel, hanem feljegyzésekkel, apró részletekre bontva felvettek minden időértéket a munkadarab elkészítésénél és az eredmény, mint egy szabályos »fénykép«, a munkafolyamat fényképe, megmaradt, így készült a Moszkva III. is; a következő turbógenerátorok határidejét már három hónapra állították be. Jellemző a dolgozók lelkességére, hogy a műszaki értelmiség három hónapra tervezett grafikon-ütemtervével szemben ellentervet készítettek, ami újabb néhány nappal lerövidítette a határidőt, így sikerült ezt a rekorderedményt elérni. A Ganz Villamossági Gyár műszaki értelmisége megfelelően előkészítette az új tervévet. Az ipari termelés egyenletes fokozása erre az üzemre 1953-ban fokozott feladatokat ró; a műszaki értelmiség s a dolgozók együttesen biztosítják a megnövekedett feladatok becsületes elvégzését. Fehér Rózsa Látogatás a verpeléti „Dózsa" tsz-ben A KÖRNYEZŐ SZŐLŐDOMBOKON már olvad a hótakaró, de itt, a volt »gróf« Sztáray-major udvarán a verpeléti Dózsa tsz birodalmában még tartja magát a nagyplatánfák tövében és hersenye roppan a cipőtalp alatt. Bolyhos fehér sapkája van az ólaknak és kazjaiknak. Embert csak az istállók környékén Hálni, hang se hallatszik más, mint a kovácsműhely üllőjének csendülése. Hadobás István, a szövetkezet kovácsa ütia tüzes vasat, a kocsik vasalását javítgatja szabad idejében. Mert nemcsak kovácsa ő a Dózsának, hanem sertésgondozója is. Amikor nincs munkája az ólak körül, akkor fogja csak meg a kalapács nyelét. De ha idegen jön, rögtön leveti maga elől a bőrkötényt és a gondjaira bízott hízókkal dicsekszik. — Nézze csak meg azt, olyan voltaz fiatalkorában, hogy egy pipa dohányt se adtunk volna az életéért. Ma megnyomja a három és fél mázsát. Az udvaron, az ól és az istálló között keményre taposott út mutatja, hogy sűrűn jár Hadobás István a tehéngondozókhoz is. Oda meg azért, mert igazgatósági tag a szövetkezetben és gondja van a többi állatokra is, nemcsak a disznókra. DÉLFELE JÁR AZ IDŐ, hangos az iroda, majdnem valamennyien ott szoronganak. Tegnap érkezett meg a zárszámadás jóváhagyása a megyétől, erről beszélgetne!!. Néha hangosabb szó is csattan, kipirulnak az arcok, a füstöt szinte vágni lehetne a kis szobában. — Nem sok ez, elnök elvtárs — szólal meg Kelemen János takarmányfelelős és orrára teszi a pápaszemet, hogy jobban lássa a papírra írt számokat. — Többre számítottunk mi tavaly. — De hát a szárazság, _ az aszály — szól közbe a másik hang. — Azt is vedd ám figyelembe. Arra igazán nem számítottunk. Talán még a takarmány sem lesz elég. Erre felpattan Kelemen, leveszi szeméről a pápaszemet és mérgesen a zsebébe dugja. — Arra pedig másnak ne legyen gondja. Az az én felelősségem. Ha kevés is, hiszen szűken termelt, de elég lesz, mert takarékoskodók. Csak a silóval lesz baj, elnök elvtárs. Arról intézkedjen, hogy jöjjön már a szállítmány a cukorgyárból Az elnök vakarja a fejét, csörgeti a telefont, de a posta mintha elaludt volna. Baj van a répaszelettel, nem küldi a cukorgyár. Jó termés volt az idén cukorrépából, 119 mázsa termett holdanként, úgy számítottak, hogy a 6 hold termés után járó 450 mázsa melléktermékből 400 köbméter silót készítenek. Jelenleg 180 köbméter sálótakarmányuk van mindössze. Ezért noszogatja folyton a takarmányfelelős az elnököt, Kis Józsefet, de hát az se tehet semmit, késik a hatvani cukorgyárból az értékes takarmány. Az emberek megunják a vitatkozást. Aztán meg rájönnek így vitatkozás közben arra is, hogy nem is olyan rossz ez az idei esztendő. Ha gyengébb is annál, amire számítottak, jutott elég a munkaegységre. Jóval több jövedelmük volt, mint az egyénieknek. — De hát így van ez, mindig elégedetlenek — mondja az elnök, ahogy megyünk a roppanó havon. — Nem is baj az, ha az ember többet akar. Tudom én azt. Hanem — áll meg hirtelen — van itt más komolyabb baj. Itt van mindjárt a gépállomás, hogy arról kezdjem. A KÁLI GÉPÁLLOMÁS dolgozik a Dózsa földjén. Három traktort küldött az őszi munkák elvégzésére, de abból egy mindig rossz volt. A vetőszántást ugyan időben elvégezték, elvetették a búzát is 96 holdon, az árpát 31 holdon és 9 holdon az őszi takarmánykeveréket, de a mélyszántást csak 55 holdon fejezték be, 90 hold még szántatlan. Igaz ugyan, hogy rossz az idő sokszor, eső is volt bőven, aztán ez a hó, de azért valami baj van ott mégis. A nyáron jöttek a géppel, hogy levágják a búzát pár nap alatt, aztán 3 gép bedöglött, mert nem javították ki rendesen. Mi mentünk nejes kaszákkal Még jó, hogy előre felkészültünk az aratásra. Bemegyünk az istállóba, 12 tehén áll a jászol mellett, az ajtónyílásra mind arrafelé fordítja a fejét, emerről a széna szokott érkezni. De szénát most keveset kapnak, inkább csak szárat, pelyvakeveréket, mert takarékoskodni kell a takarmánnyal. Csak a jóleretöknek jut bővebben a szénából. — Megmondta Rákosi elvtárs, vigyázzunk minden szál takarmányra. Hát vigyázunk is, a disznóknál még a vályúkat is kisöpri Ha dobás, nehogy ott maradjon pár szem kukorica vagy dara. Sok kicsi sokra megy, könnyen el lehet ám pocsékolni a takarmányt. Annyi a veréb, hogy pillanatok alatt felkapkodják. Kelemen József vonul az udvaron keresztül egy szénásszekér tetején. Ökrök húzzák a szekeret, lassan szedik a lábukat, ritmusra ringatják fejüket. A kút kereke csikorogva perdül, itt az itatás ideje. Két tehéngondozó — fiatalok és mosolygós arcuk van — a trágyát hordja ki az istállóiból. Nekifutással lendülnek a magas trágyadombnak, az ott kapirgáló csirkék, tyúkok riadtan rebbennek szét. — Heei! Pista! — rikkant az elnök érces hangja és már megy is. Villa e kezében — hogyan rakjátok? Nem megmondtam már százszor, hogy igazítsátok el rendesen. A két fiatal vállat von s tovább megy — majd eligazítjuk — mondja az egyik. — Hát ez is — jön vissza az elnök s piros az arca a méregtől. — Hiányzik a munkafegyelem. Én még új ember vagyok itt. Most jöttem vissza a 10 hónapos szövetkezeti elnökképző iskoláról Beszélhetek nekik naphosszat. Nem akarják megérteni, hogy rossz a trágratelep. Ha így szanaszét hagyják a trágyát, csak értéktelen szalmát viszünk ki a földre. Hogyan legyen akkor jobb a termés? De ha szólok, azt felelik: »Azelőtt is így volt a grófnál meg Házenfeldnél, 3. bérlőnél* De ami azelőtt jó volt, az nekünk most nem jó A NYITOTT KAPUNAT látni, szekéren viszik a beváltához a híres verpeléti dohányt. Nehéz nyers szagot is érezni. Az emberek arra nézngetik a rakományt, akkor fordult be dudálva varra a szövetkezet te kocsija. Nagy gázzal jö a trágyatelep mellett besüppen a latyakos sárba a hátsó kereke és csak pereg-pereg, fröcsköli a sarat. — Emberek! Toljuk csak meg! Öten is ugranak, aztán nagy hóruk kiáltással kisegítik a sárból a kocsit. Kelemen, a takarmányfelelős most jön visszafelé üres szekéren. Az ökrök mellett ballag. — Lássátok, az én modorom bírja — veti feléjük tréfásan a szót s a többiek nevetnek, törölgetik sáros arcukat, mert felcsapta őket a kerék. — De emennek meg nem kell ám siló! — vág vissza egy fiatal. Lassan benépesül az udvar, sivalkodnak a disznóik, a süldők a deszkákra kapaszkodnak, előtipegnek a nagy sárga tyúkok is, itatják a lovakat, készítik a takarmányt, keverik a moslékot, így megy késő délutánig, aztán megint összejönnek majd vitatkozni a jólfűtött irodába. Megbeszélik a jövő évi tervet, mert lassan annak is eljön az ideje. Illés Sándor A VASÚT 1953. ÉVI TERVE Új vasútvonalak, állomásépületek, vasutas lakások épülnek, korszerű mozdonyok és kocsik állnak forgalomba 1953-ban további nagy lépéssel halad előre vasútunk korszerűsítése. A jövő évben az ideihez viszonyítva 31 százalékkal többet fordít népgazdaságunk a vasút fejlesztésére. Tovább folytatjuk a budapest—hatvani vonal villamosítási munkáit, újabb vágány épül Budapest és Kápolnásnyék között. A bodajk-balinkai mintabányához vezető új vasútvonal utómunkáit is befejezik jövőre. Befejezik a székesfehérvári új állomásépület bővítését és a komlói szénpályaudvar építését is. Folytatják az újpesti dunahíd építését, valamint vasúti hidak építését. Nagy gondot fordítanak a vasutas dolgozók szociális létesítményének beruházására is. A következő tervévben háromszáz új lakás építését fejezik be és újabb háromszáz lakás építését kezdik el a vasutas dolgozók számára. Korszerűsítik a járműparkot is. Az új gőzmozdonyokon kívül hét darab BoCo-típusú villamos mozdonyt, két darab 2000 lóerős Diesel-villamosmozdonyt építenek gyors- és személyvonatainak továbbítására. A tolatási munkáik elvégzésére két darab 600 lóerős Diesel elektromosmozdonyt építenek. Gyorsvonataink közlekedésének megjavítására 82 darab nagyméretű vazkocsit építünk. Különböző különleges teherkocsikon kívül 80 darab billenőszekrényes ércszállító kocsit állítanak a forgalomba. A főváros zavartalan tejellátásának biztosítása érdekében további 21 darab tejtartály-kocsi áll majd a forgalomba. APA ÉS FIA Egy éve már, hogy a mellettem lévő szobában lakik Erdős László, fiatal Szolnok megyei parasztfiú, a »Május« ruházati üzem dolgozója. A komoly, zárkózott ember lassan melegedett fel új, városi környezetében. Eleinte csak akkor váltott néhány szót a háziakkal, ha valami rendkívüli esemény történt életében. De azért esténként gyakran bejött hozzám, kölcsönkérte könyveimet, apránként elolvasta szerény könyvtáramat, anélkül, hogy egyszer is véleményt mondott volna az átböngészett művekről. Két hónappal ezelőtt, jó munkája eredményeként, szalagvezetővé lépett elő üzemében. Azóta huszonöt ember dolgozik keze alatt, járása határozottabb, léptei öntudatosabban koppannak a folyosó kövezetén. Sokszor még éjfél után is ég a villany a szobájában. Valahányszor bekukkantak ajtaján, ott ül asztalánál és tanul. Számtant, technológiát, anyagismeretet, üzemszervezést. Művezetőképző Iskolába jár és nagy szomjúsággal issza magába a tudományt. Különösen a számtant kedveli. Elmondotta, hogy a múltban csak két elemit végezhetett, de már akkor is érdekelte a számok csodálatos világa, amikor, mint gyermek, a teheneket őrizte, azon a birtokon, ahol édesapja napszámosként dolgozott. Kiszámította, hogy hány kiló húst, hány liter tejet hoznak az uraságnak az állatok, mennyi haszna lehet gazdájuknak. Azóta lehulltak a rabbilincsek, ledőltek a válaszfalak, apja is szabad parasztként szánt vet, arat; előtte is megnyílt az út, hogy közelebbről megismerkedhessék a számok csodált világával, a tudománynyal, az igazi emberi élettel. Mélytüzű szeme egyre nagyobbra nyílik, kerekedik, színte napról napra látni rajta, hogyan tágul öntudata, szemlélete, tudása, műveltsége. Gyakran ír haza édesapjának, beszámol élete folyásáról. Szülei is írnak minden héten egy-egy hosszabb levelet, amit elolvasás után gondosan eltesz a szekrényébe, az ingei alá. Tegnap délután szokatlanul vidáman tért haza. Egyenesen benyitott szobámba és bekiáltott: — Ara reggel 9 órakor befejeztük évi tervünket. Másodiknak valamennyi szalag közül kissé restelte, hogy kopogtatás nélkül lépett be, de azért lelkesen folytatta: — 190 nadrágot kellett elkészítenünk még az utolsó órákban. Minden darabért valóságos harc folyt. De örültünk is ám, amikor a mikrofonban megszólalt a fődiszpécser üdvözlő hangja. Nagy F. József, a süketnéma munkatársam, aki a csoportomban mindig a legmagasabb százalékot érte el, amikor megértette, hogy miről van szó, felugrott helyéről és ötször körültáncolta a hatalmas termet. De a többiek is: Rékási Margit, Semtei Pálné, Harold Gáborné, Szabó Józsefné, a szalag legjobbjai egymást ölelgették örömükben. Levelezőlapot húzott elő belső zsebéből. — Megyek és megírom szüleimnek a hírt, hadd örüljenek ők is — mondotta és fürgén kiperdütt a szobámból. De néhány perc múlva visszatért. Kezében egy felbontott levelet lobogtatott. Édesapja írta Törökszentmiklósról. — Látja, otthon is keményen állják a sarat a faluban. Édesapám írja, hogy egy héttel ezelőtt bevégezték az őszi mélyszántást, a vetést, s már az istálló építésén dolgoznak. — Nagy huncut az öreg, ebben is megelőzött — mondotta kissé lehangoltan, de szemét hirtelen megtörölte, mert valami birizgálta szempilláját. Valami meghatódottság, vagy büszkeségféle... (t. I.) Vörös zászló a zöld hegyen A kínai nép szabadságharcának drámai története. Kínai játékfilm. VÖRÖS CSILLAG CORVIN DÓZSA ÚJJÁÉPÍTIK A PUSKIN-UTCAI RENESZÁNSZ-PALOTÁT A Nemzeti Múzeum mögött, a Puskin-utca és a Múzeum-utca sarkán állott a főváros egyik legszebb reneszánsz műemléképülete. A felszabadulás előtti időkben az olasz követség palotája volt. Az épület az ostrom alatt elpusztult, belseje teljesen kiégett. Az újjáépítési programra most napirendre tűzte ennek a műemléknek a helyreállítását is. Munkások serege dolgozik a romos feltakarításán és rövid időn belül eredeti szépségében áll majd Ybl Miklós egyik legszebb alkotása. Új köntösében a Magyar Építőművészek Szövetségének székháza lesz. Az újjáépítés vezetésével és tervezésével Gádoros Lajos, a KÖZTI igazgatójának műtermét bízták meg. Molnár Péter építőművész, Borsos László és Hornicsek László építőművészek társaságában végzi a nagy feladatot. A palotát, műemlék jellegének szem előtt tartásával, teljesen az eredeti Ybl-i stílusban és homlokzatokkal építik újjá, csupán az épület belső elrendezésében történnek bizonyos változtatások. A Magyar Építőművészek Szövetsége ebben a palotában rendezi majd kiállításait. A nagy magyar építészek alkotásaiból időnként emlékkiállításokat rendeznek és alkalmat nyújtanak az építészettel rokon társművészeteknek is a kiállításokon való részvételre. Az újjáépült palotában hatalmas fogadóterem, 300 férőhelyes előadóterem, klubterem, olvasó terem, nagyméretű könyvtár, új építészek részére dolgozószobák, rajztermek állnak majd rendelkezésre s itt rendezik be a neves építőművészek vezetése alatt működő mesteriskolát, ahol a jövő generáció építőművészeit képezik. A tatai bányászok december 30-án ünnepi műszakot tartottak. A Tatabányai Szénbányászati Tröszt az ünnepi műszakon 640,6 tonnával teljesítette túl előirányzatát. A tatabányai tröszt hét bányavállalata, amely már befejezte éven tervét, az ígért 53.700 tonna terven felüli szén helyett szerda reggelig 60.486,8 tonna szenet termelt. 3